Függetlenség, 1964 (51. évfolyam, 1-53. szám)
1964-11-19 / 47. szám
6. OLDAL FÜGGETLENSÉG Thursday, Nov. 19, 1964 VITA A RABNEMZETEK JÖVŐJÉRŐL NEW YORK. Az Európai Rabnemzeteik Szövetsége ,1 l'ik ülésszakán: li megnyitó •ülésén John C. Hughes, a Szabad Európa Bizottság igazgatóságának elnöke, a világhelyzet elemzése során úgy vélekedett, hogy a kommunista táböbbdh mutatkozó szakadásokat ki kellene használni mindén módon, háborús beavatkozás kivételével. “A keleti fronton nem minden csendes ...” — mondotta. Eugene Lyons, a Reader’s Digest főmunkatársa, igy nyilatkozott: “Ha mi cserbenhagyjuk az uj barbárság által elnyomott milliókat Kubától Koreáig, Kelet-Németor szagtól Tibetig és magában Oroszországban és Kínában, akkor •nem érdemeljük meg a szabadságot, amelyet itthon élvezünk, és ezt el is fogjuk veszíteni.” Nagy Ferenc volt magyar miniszterelnök kritizálta a bü'zá vásárt. Szerinte bűzét a szovjetnek csak azzal a feltétellel lett volna szabad eladni, hogy engedményeket tesz az elnyomott európai nemzeteknek. Msgr. Varga Béla elnökölt ,á délutáni ülésen, amelyen emlékérmet és oklevelet nyújtottak át Ernest Á. Gross amerikai U. N. delegátusnak. Mr. Gross annak a meggyőződésének adott kifejezést, hogv a szovjettel folytatott vetélkedésben túl kell lépnünk azon a határon, amelyet a kommunista kormányok ma még biztonságosnak tartanak. Ennke eredménye lenne, hogy gyengülne Moszkva keze a szovjet blokk országaiban s következésképpen — a moszkvai védelem gyengülésével — gyengülnének a köziépeurópai önkényuralmak is s nem tudnának ellenállni a fejlődési folyamatnak, alattvalóik nyomásának, amely több szabadsághoz és demokráciához vezetne. Érdekesen fejtegette ’ Augustin Popa a romániai helyzetet. A javulásnak és enyhülésének minden jelét örömmel kell fogadnunk. De tisztában kell lennünk azzal, hogy nem történt alapvető változás. Románia változatlanul a szovjet gazdasági együteműködés szervezetében van. Románia látszólagos függetlenségét a Moszkva és Peking közti konfliktus dolgában nem szabad túlbecsülni — azt a függetlenséget Moszkva rendelte meg Bukarestben. A Szövetség főbizottsága megválasztotta az uj vezetőséget a 11-iik ülésszakra. A főtitkár magyar helyettesét, Gáspár Ödönt újra megválasztották. HONTHY HANNA AZ ELŐ LEGENDA BUDAPEST. (FEC). —1 Még mindig uralja a színpadot, valósággal társadalmi intézmény, irja róla lelkendezve a .Népszabadság abból az alkalomból, hogy Gsiky Gergely “Nagymama” cirnü darabjában lenyűgöző sikerrel ■játsza a nagymamát... Ki hitte volna, hogy a “polgári szórakoztatás” nagy ellenségei, a kommunisták adózni fognak egyszer a polgári szórakoztatás nagyasszonyának, Honthy Hannának: “Egy ország óvja a legendáját, azt ugyanis, hogy idősebb, mint amennyi. A franciáknak Mistinguette a nagy öreghölgyük i—■ nekünk Honthy Hanna.” Érdemes idézni a teljes méltatást, a magyarországi kommunista párt központi lapjából, mert igy misig a legpol-, gáribb színházi kritikus sem -tudta méltatni Honthy Hannát. Ezt irja a Népszabadság: Most is, mikor ebben a hires szerepben lép föl és ajkkor is, amikor egyebet játszik, vagy csak az előadói emelvényen jelenik meg, egy különös szertartásnak lehetünk tanúi. Mielőtt bármi történne, mielőtt mégcsak sejtelme lenne a publikumnak, hogy kis fog ma este Honthy Hanna megjelentetni, milyen szerepe lesz a történekben: máris kialakul köztük — Honthy és miköztünk — a cinkosság, valamiféle összebeszéltség. Mert Honthy több, mint színésznő, bármilyen jó színésznőnél is lényegesen több — egy esténként színre lépő legenda, Honthy Hanna mítosz. Önmaga mítosza, vagy az operet,tmüfa.jé, vagy talán mind a kettőé együtt? Nehéz ezt boncolni. Mi ez a mítosz, a közmegegyezés, amely elfogadja őt annak, akinek hiszi a közönség? Amikor a színpadra celebrálja magát, az már maga szertartás. Külön, megszabott, ünnepi rendje van ennek. Megjelenik diadalmasan egy lépcső tetején, vagy megáll a hátsó ajtónál, mindig csak királynőién egyedül, bevonul a színpad hátsó közepéig diadalmasan, azal a mosollyal: tessék, itt vagyok, nektek vagyok itt, s még mindig itt vagyok nektek! Szép. És asszonyt. És hóditó jelenség. A szorgalomnak, a megtartóztatásnak, a céltudatos életnek és munkának, az állandó tréningnek és tehetségnek folytonosságától ilyen szláp, asszonyi és hódító .Mostanában a harmadik évtizedük végei elé minálunk a primadonnáik elkezdenek gcmbölyödni és: tokát eresztenek a bonvivánok és amorózóknak tiszteletreméltó pocakjuk kerekedik, de Honthy könnyüléptü miarad, tud még palotást táncolni méltósággal s valcert álmatag pillangószerüséggel. Szép és vonzó korosabb hölgy, aki eszközeinek birtokában van. Hangja épp oly fénylőn cseng, mint egykor ég nem a kegyelet adja meg számára a mindennapi sikert. De nem i.s arról van szó, hogy tud-e Honthy énekelni és táncolni, és hogy miként hajtja végre ezeket a müvele-j tekét. Azt a bizonyos varázst kutatjuk, amitől Honthy a Honthy. Évek óta olyan szerepekben látjuk, ahol idős hölgyként a lángoló operettszerelem közelében (egyengesse bár , vagy összekuszálja a fiatalok útjait) időről-időre viszszacsillan neki ifjúsága, a szerelem — mi több: a szelelmek. Tapasztalt és szerelemben hivő, bölcs asszonyként látjuk, aki néha előrelép a rivaldához, összekacsint a közönséggel, és azon a bizonyos, sokat sejttető egyéni hangján, szinte az orrán szűrve át a szót, leszól valamit a nézőtérre, csak oda intézve a szót,, hogy a színpadon élőik mindezt nem. tudják, csak a mi kettőnk titka. A mi kettőnké: az övé és a közönségé. Mi ketten tudunk valamit fölényesen és biztonságosan, de nem mondjuk el senkinek. Megőrizzük titkunkat a harmadik felvonás általános boldog végéig. S ez a titok, azt hiszem az, hogy a végén minden jóra fordul. Nemcsak a színpadon, hanem az életben is. De azért nagyon fontos a pillanat, a jelen. S ezt mondja akkor is, mikor valami pikánsát közöl úgy, hogy a nevetőizmait ösiszepréseli és majdnem teljesen zárt fogakkal sziszeg valami sikamlósát, persze, ártatlanul, nagymamásan sikamlósát, de rögtön utána a szája elé kapja a kezét és a szeme nevet; hát mit szólnak hozzá? ezt nem lehet abbahagyni ! Színészi eszközei nem túl sokszinüek. Többnyire belülről jön a ragyogás, a kimosdatott mosoly. Néhányszor az égre néz, előrehajtott nyakkal, kissé félrebiccemtett fejjel áll, kontraposztosán ül a szalón székeiben, szoknyája szeréivé alól kacéran kicsuszszintva cipője hegyét, mindig kéznél van egy kis fehér zseb- i kendő, vagy a selyem kézitás' kában, vagy a tenyerébe gyűrve szorongatja; ha pedig kapcsolatot akar teremteni valamelyik partnerével, megfogja a vállát,, vagy megragadja a kezét, bizalmába fogadja valósággal és azt a bizalmat, ami eltölti ekkor, lelkivé is ki akarja terjeszteni. Hangváltásai brilliánsak. A “Nagymama” második felvonásának végén, amikor örömében rajong, égre emeli szemét, mosolya szinte idvezült és boldogságában el-elhal a hangja, akkor egysz-eresak felcsatan erélyesen és markotályosnésen: ‘Mit akarsz? Mit támogatsz? Nincs szükségem rá! Fiatal vagyok ...’ És kiront a színpadról. S igaza van. Fiatal. Egy találékony étterem tulajdonos Fort Washington, Pa.-ban, akinek több helyre volt szüksége, megvásárolt néhány öreg vasúti kocsit és azokat kidiszitve, éteremnek rendezte be. "A NEVEMET SOHSE KÉRDEZD" félbe Moravia. — Hogyan érti ezt? — Úgy, hogy maga gyerekkora óta szabályos családi életre vágyott. S mert ezt nem érhette el s másképpen kellett élnie, mint a többi lányok, föléjük akart kerekedni. De ahogy az anyja nem ér-i hette el, hogy feleségül vehesse az, akit szeretett, magának is el kellett viselnie, hogy Ponti egy másik nőhöz tartozik. Következett hollywoodi útija— egyedül. Azután úgy látszott, hogy rendbejött minden. Válóper Mexicoban — Pontit elválasztották feleségétől — és házasság Pontival. S akkor jött az a bizonyos Mrs. Brambilla, aki a férjével bigámiával vádolta. Tehát a sors ismét utána nyúlt, hogy kiragadja a polgári életet a kezei közül. De nem törhetett össze. A “Two Women” világsiker volt. Két vágya közül az egyik teljesült. j — Van egy visszatérő álmom—szólalt meg izgatottan Sophia. — Előttem öböl. Alkonyoidik. A tenger vize sima és végtelen. A nap vörösen izzik a látóhatáron, s én rohanok a csendes vizen át feléje. Mit jelent ez? 1 — Nem foglalkozom álomfejtéssel — felelt Moravia — . j de azt hiszem, a kaldeus jósok j igy fejtették volna meg: a csendes öböl, amelyben más I elmerülve szemlélődnék, a ma) ga számára csak arra jó, hogy . I rohanjon benne a nap felé. amely távoli, elérhetetlen és perzselő. Hány szerepre vágyik még? Úgy tudom, harminchét filmje volt eddig. ; — Annyira, amiennyi telik ■ az életemből — feleli a meg• szállottak lelkesedésével So- i phia Loren. bennük is az apjat kereste. .. — Carlo Pontival a római ' szépségversenyen találkozott? í — hangzott Moravia egyik j kérdése. —Igen, s ez volt a döntő fordulat életemben. Barátnőmmel mentem el a szépség- I versenyre. Észrevettem, hogy I a dobogóról néznek. Carlo Ponti volt az. Odaküldött hozj zám valakit. Megkérdeztette, i nincs-e kedvem résztvenni a S szépségversenyen ? Ebben a pillanatban máris nyertesnem éreztem magam. Csalód- I tam: csak második lettem. | De a verseny után Ponti oda- 1 jött hozzám s elbeszélgettünk. : Elmondta, hogy a többi kö! zött ő fedezte fel Lollobrigi- I dát és Alida Valiit is. Kérte, keressem fel irodájában. — És Pontiban találta meg azt az embert, akitől két teljesen ellentétes vágyának teljesülését várta — szakította NEW YORK. — Janice Williams néger lány, elvált szülők hét gyermek ének egyike, a maga nyomorúságából azt a tanulságot vonta le, hogy segítenie kell mások nyomorúságán. -Social worker akart lenni. De ahhoz, hogy ezt a célt elérje, college diplomára volt szüksége. De a college pénzbe került és Janiee-nak nem volt pénze. Álmodozott: Ha valaki előlegezné neki a college költségeit, ő az adósságát az utolsó centig visszafizetné. Ezt az álmát megírta Earl Wilson newyorki komoly pletykariporternek. És a pletykariport olvasói közül sokan küldtek kisebb összegeket. És egy gazdag pennsylvaniai nő küldött nagyobb összeget és garanciát, hogy Janice college tanulmányainak összes 'költségét fedezni fogja: hogy Janice sohase tudja meg, ki ez a pennsylvaniai jótevője, a jövőben pedig legyen segít.- égére másoknak, akik mint ő, college tanulásról és népjóléti social worker munkáról álmodnak. Janice elvégezte a washingtoni Howard University social worker kurzusát, megkapta a diplomát és mindjárt állást kapott New York város gyermeksegélyző hivatalában. Az ő feladatainak egyike volt: felkutatni férfiakat, akik otthagyták, cserbenhagyták, nyomorba döntötték család j ukat. Az adósságát a pennsylvaniai gazdag asszonynak nem tudta visszafizetni, mert nem tudja, sohasem fogja tudni a nevét, a elmét. Mégsem maradt adós Janice: befizette a kölcsön összegét a pletykarovatvezető “ösztöndíj -alapjába”, hogy akiknek olyan álmuk van, mint neki volt, collegeba mehessenek és a sors mostoháinak ,segítséget tudjanak nyújtani —élelmet, ruhát, hajlékot, és ... college tandijat. Janice tudásszomja oltihatatlan, segitőakarása határtalan. Nemrég a newyorki pletykással közölte, -hogy vissza akar menni a Howard egyetemre, hogy megszerezze a Masters Degree diplomát. És mi történt? Könnyű kitalálni; megint jött egy nagyobb összeg a pennsylvaniai hölgytől, akinek nevét Janice sohasem fogja megtudni. SOPHIA LOREN VALLOMÁSAI A kampánytól fáradt arccal Johnson elnök Austin, Tex.-ban TV intervjut ad, a történelem legnagyobb győzelme után. Felesége az oldalán áll. Hallotta már...? . . . hogy egy nagyobb orkán egy óra alatt több energiát produkál, mint az összes amerikai üzemek 50 évi áramtermelése. . . . hogy Moszkvában körülbelül 90,000 Ivanov lakik. . . . hogy Amerikában körülbelül egy és félmillió embernek vau fogorvosi biztositása. Az Amerikai Fogorvosok Szövetségének számítása szerint 1970-ig a biztosítottak száma el fogja érni a tizenöt milliót. A Szövetségnek már 22 államban van fogorvosi biztositó intézménye; ezek, hasonlóan a Blue Cross biztosítás okhoz, nem haszonra spekulálnak, hanem csak arra törekszenek, hogy mindenkor fizetőképesek legyenek. . . . hogy New Mexico körülbelül olyan kiterjedésű, mint Olaszország. . . . hogy a világ legmagasabb fája, a cialiforniai red wood, 367 és fél láb magas. RÓMA. — Alberto Moravia, a legnagyobb olasz írók egyike, kikérdezte Sophia Loren filmszinésznőt, oly kérdéseket tett fel neki, amilyenekre ö nem szeret, nem is szokott felelni. De Alberto Moravia — az más! Ilyen nagy embernek nem lehtt nemet mondani . . . Sophia Loren az iró kérdéseire elmondotta, hogy 14 éves koráig Pozzuoliban élt, öreg bérházban lakott nyolcadmagával: — nagyszülők, nagynénik, nagybácsik, az anyja és ők ketten a húgával. Az apa nem élt velük. Alig volt több egy fogalomnál. — Nőm vette feleségül az anyját. Gépészmérnök volt, Rómában lakott feleségével és törvényes gyermekeivel. Ritkán látták, pedig az anyja halálosan szerelmes volt belé. Ez a szerelem 27 évig tartott. Mérhetetlen sok megalázást jelentett mind az anyának, mind két kislányának. — Anyám gyönyörű volt, ■s nekem ez fájt — mondja Sophia Loren. — Azt szerettem volna, ha szürke és jelentéktelen, mint a többi mamák. De ő szép volt, és színésznő. Sohasem volt egészen ! a miénk ... S elmondja, hogy apja remek megjelenésű, élni vágyó felelőtlen ember. Szép arcán volt valami kegyetlen vonás. Ajándékot csak egyszer adott Sophiának: egy pici autót. Ezt ereklyeként őrizte. Kimondhatatlanul vágyott arra, hogy ők is olyan élletet éljenek, 1 mint mindenki más. Iskolatársaitól visszahúzódott. Szégyellte, hogy az édesanyja S nevét viseli. A rokonok azt 1 akarták, hogy tanítónő legyen — de ő más pályára vágyott. I Olyanra, ahol nem számítanak a családi körülmények, csak ő maga. Ha már szerencsétlen helyzete miatt más, miint a többi, akkor nyíltan, emelt fővel más akart lenni. Nápolyban szépségversenyt rendeztek. A királynő első udvarhölgye lett. Ez ösztönözte arra, hogy statisztának jelentkezzek a “Quo Vadis” című filmhez. Remélte, hogy talán az apja mégis támogatni fogja, de nem találta őt Rámában. Egyedül ment ki a filmvárosba. A rendező válogatott a csinosnál csinosabb lányok között. Amikor rákerült a sor, bemondta nevét, azt, amelyet apja után kellett volna viselnie : Sophia Scicolone s félve mondta utána, hogy csupán 14 éves. Ekkor a tömegből elöugrott egy nő és magánkívül kiáltotta: “Nem igaz, ő nem Scicolone, csak egy közönséges fattyú!” Ez a nő Sophia apjának felesége volt, aki szintén statisztálni akart, mert a férje könnyelműsége miatt állandóan pénzzavarban voltak. Sophia szégyenében szinte megsemmisült. Szülővárosából apja miatt menekült el, s ime az első lépésnél már megint az apja miatt vesztette el önbizalmát. Mégsem gyűlölte meg az apját... A filmvárosban nem kapott több munkát. Fényképészek készítettek róla reklámképeket. Valahogy megélt édesanyjával együtt, de akkor valami váratlan történt. Találkozott eigy gyerekkori pajtásával. Örültek egymásnak. Kéz a kézben mentek az utcán. Egyszerre a fiú átölelte és erőszakkal megcsókolta. Sophia rémülten menekült el tőle. Soha többé nem állt szóba fiatal fiukkal, csak érettebb férfiakban bízott. Talán A választókról, akiket választottunk Az általános választások lezajlása után, minden állam fővárosában az úgynevezett Választói Testület tart ülést, amelynek tagjai az elnök és az alelnök megválasztására szavaznak. Minden állaim szavazói, lakosaik számának arányában, “electorokat” választanak a novemberi általános szavazás folyamán és ezek az elektorok választják meg tulaj dómképpen az elnököt és az alelnököt. Amikor az Alkotmányt megszövegezték, úgy tervezték, hogy ezek a közvetett választók, a saját meggyőződésüket fogják követni, amikor az elnök személyét kijelölik. 175 évvel ezelőtt a távolságok túl nagyok és a közlekedés túl lassú volt és feltételezték, hogy az átlagos szavazópolgár nem ismerheti más államok kiválóbb közéleti egyéniségeit. A helyi elektorokban bíztak meg a szavazók, hogy a legmegfelelőbb egyéneket fogják a tisztségekre kiiSZHmelni, mert ezek, mint többnyire hivatásos politikusok, érintkezésiben álltak az egész ország kiválóságaival. A viszonyok alaposan megváltoztak azóta. Néhány óra alatt mindenki eljuthat az ország legtávolibb részeibe is, percek alatt beszélhetünk bárkivel az országban. A sajtó, rádió és televízió nemcsak a szőnyegein forgó kérdéseket vitatja meg, hanem lehetővé teszi, hogy a jelöltek személyével és elveivel is megismerkedhessünk. A Választói Testület működése puszta formasággá változott, ennélfogva az egyes államok elector ai arra adják szavazatukat1, akinek a pártjához tartoznak és akik a szavazatok többségét nyerték el. Az állam electorainak száma, a képviselők és a szenátorok számának az összegével egyenlő. Ma 538 elector van az országban, mert száz szenátor és négyszázharmi ncöt képviselő ül a kongresszusban; az ország fővárosát pedig külön három elector képviseli. District of Columbia, (Washington városa) nem állam és a kongresszusban nincsen képviselve. Az 19614 alkotmánymódositás tehát három electort juttatott lakóinak, hogy az ott élők is beleszólhassanak abba a kérdésbe, hogy ki legyen az Egyesült Államok elnöke. Hogy az elnöki tisztet valaki elnyerhesse, az electorok abszolút többségét kell felmutatnia. Ha senki sem érte ezt el (mert a szavazatok több mint két nagy pártra oszlottak), a képviselőházi választja meg az elnököt a leg* több szavazatot nyert három jelölt közül. A Választói Testület tagjai az állami székháziakban jelennek meg öt héttel a választások után: december hónapban, a második szerdát követő hétfőn. Szavazatukat Washingtonba továbbítják, ahol a szenátus és a fcépviselöház tagjai együttes ülésben számítják ki az eredményt. Mindkét Ház két-két ellenőrt jelöl ki, akik a szavazócédulákat átveszik s azután az államok abc rendjében felolvassák a szavazatokat és azok összes számát. Az egész eljárást mindkét Ház jegyzőkönyvben örökíti meg. ACNS Kínai atom politika PEKING — Vörös Kína atombomba robbantása óta fokozottabb összeköttetést keres Franciaországgal. Teshen Ji kommunista külügyminiszter gyakori (kölcsönös állami látogatásokat javasolt. Először egy vörös kínai kormányküldöttség menjen Parisba, ezt kövesse majd egy francia kormányküldöttség látogatása Pekingben. Ez alkalomra Charles de Gaulle is meghívták Vörös K inába. Teshen Ji külügyminiszter egy interjúban a két ország közös felfogásáról beszélt: — Először meg kell törni az atommonopoliumot, aztán szó lehet általános atomleszerelésről.
