Függetlenség, 1963 (50. évfolyam, 1-46. szám)
1963-04-18 / 16. szám
8. OLDAL FÜGGETLENSÉG 1983. ÁPRILIS 18 A grófi kastély titka Regény (folytatásokban) Irta: BODONYI ZSIGMOND — Igen, de ez igy van, asszonyom. Itt van a Béla fiam, példaképpen. Mennyivel különb annál! Reggeltől estig az irodán dolgozik. Gazdász. Ebből embert faragok! — Az nem is megy Afrikába, tigrisekre vadászni, ugye, nagyságos ur? — Ez sokkal komolyabb ifjú kora ellenére! Okultam, Boris asszony. Igaz, hogy nem egészen az én hibám, — célozgatott a múltra az öreg — dehát hagyjuk azt... Borítsunk fölébe fátyolt! Ne érje szegény, megszenvedett, boldogult nőmet a vád a múltért . . . — Csak jót akart a nagyságos urnák avval is, merthogy minden áron fiút akart a nagyságos ur, a nagysága meg félt, ha lánya születnék, hogy a nagyságos ur elemészti magát, mint ahogyan fenyegetőzött is akkoriban a nagyságának. —Elég rosszul cselekedtem, de még akkor nem volt meg a Béla fiam! — Az vitte a sírba szegényt, idő előtt. . . — Sajnos, de való . . . Most majd igyekszünk jóvátenni a múlt hibáit. És ezt elérhetjük azáltal is, ha Cilkát sikerül szerencsésen férjhez adnunk, hogy kegyelettel adózzam a boldogultnak . . . Mert tudom, hogy szerette Cilkát. — Nagyon, nagyságos ur! — Ennyivel tartozom drága emlékének és az én lelkiismeretem is megnyugodnék . . . Ó, mért nagyon gyötör a lelkifurdalás — sóhajtozott Székácsy. — No majd gondom lesz rája, nagyságos ur, hogy minél előbb főkötő alá kerüljön. Farsangra bálba viszem, meg oszt arra mifelénk sűrűn akad névnap, disznótor is . . . Majd csak akad valaki. . . — Szeretném és ismétlem, semmiféle áldozatot nem kímélek, ha arról lenne, szó, hogy nagyobb hozományon fordulna a kérdés . . . — Jómagunk is szívesen hozzájárulunk, ha sor kerülne rája . . . Úgy összenőtt a szivem vele, mintha a testvérem volna ... — Ez is nemes gondolkozására vall, asszonyom, de arra nem lesz szükség. Mondom, Cikáról én magam óhajtok bőkezűen gondoskodni. Hiszen a vérem, a gyermekem! — tette hozzá halkan a földesur s a pénztárcájához nyúlt. — Az útiköltségét óhajtom megtéríteni... ; 1 — Ó, azt ne tessék, nagyságos ur! Úgyse szabad elfogadnom! Az uram megtiltotta, hogy elfogadjam! — De kérem, hiszen az én kívánságomra jött! Csak nem költekezik fölöslegesen unszolta elfogadásra az összeget Székácsy. — Nem, semmiképpen sem, nagyságos ur ! — tiltakozott Boris s már sietett is elfelé, mire Székácsy utána szólt: — írjon mielőbb, jó asszony, hogy megszűnjön lelkifurdalásom!... — Hamarosan irok — vetette oda Hajnalné s el, távozott.. . Ősrengetegen, sivatagon. Verebély, Telekessel való kóborlása közben, Dénes sorsa fölött vitázott: — Sose féltsd azt, — nyugtatta Peti Telekest — kutya baja annak! Nincs az a halottak közt, különben megleltük volna! — De hátha fölkoncolták, amikor foglyul ejtették! — Dehogy is! Akkor mindjárt végeztek volna vele is. De a többieket se bántották! Aztán mért is bántanák a fegyvertelen, magával tehetetlen embert? És azok csak amolyan félvadak, akik inkább rabolni, fosztogatni szoktak! . . . így el-elbeszélgettek, meghányták-vetették egymás sorsát, miközben éhség, szomjúság, irtó nélkülözés közepette kóboroltak őserdőn, majorságon, falun keresztül, itt-ott néha megpihenten, mig hoszszas vándorlásuk után végtelennek tűnő sivatagra értek. Rekkenő hőség gyötörte lankadt, kimerült testüket. Sehol semmiféle árnyék, oázis, ahol kipihenhették volna magukat. Telekes főfájásról, szédülésről panaszkodott. Szinte támolygott, úgy, hogy Petinek kellett támogatnia, nehogy a sivatag forró homokjába roskadjon . Tanakodtak, mit tegyenek, hova, merrefelé menjenek? Visszafelé nem mehettek, mert akárhol könnyen a végveszedelem, a pusztulás útjára tévelyedhetnek. Reménytelen, bizonytalan lett életük. Peti szerte tekintgetett a végtelen sivatagon. Egyszerre csak a messzeségből valami szeme elé homálylott. — Cimbora, — szólt Verebély hosszas nézés után — ott valami közeledik! — Az, csakugyan! — Talán karaván . . . — Vadállatok is lehetnek . . . — Várunk, mig közelebb érnek . . . — Mást úgyse tehetünk! (Folytatjuk) Az angliai Gloucesterben egy repülőgép az egyik ház tetején „landolt“. A gép két pilótája meghalt, a ház lakói azonban sértetlenek maradtak. Hogyan áll jelenleg a holdutazás problémája? Az utóbbi időkben egyre több szó esik a Hold meghódításáról. Az Egyesült Államok tervezőintézeteiben, laboratóriumaiban, kutató állomásain lázas munka folyik: készülnek a nagy pillanatra, amikor elindul az űrhajó,egy vagy két pilótával, hogy kikössön ezen' a közeli és mégis oly távoli égitesten, a Föld örök kísérőjén, a Holdon. Az amierikai tevékenységgel párhuzamosan folynak az előkészületek a Szovjetunióban is. Kruscsev legfőbb becsvágya az, hogy orosz em. bér lépjen először a Hold talajára és kitűzze a sarló-kalapácsos zászlót. ; Hogyan haladnak a m un kólátok az Egyesült Államok - bah? Megnyerjük-e a Hold meghódításáért folyó versenyt ? Érdemes-e dollár billiókat beleölni e terv keresztülvitelébe ? Figyelembe veszi-e Washington a szakértők ezzel kapcsolatos tanácsait? Ezekre a kérdésekre ad választ az alábbi interv* ju keretében dr. Arthur R. Kantrowitz, az űrkutatás tudományának egyik kiváló amerikai szakértője. Az intervju fontosabb részletei alább következnek: Kérdés: Dr. Kantrowitz, az Egyesült Államok legfőbb céljainak egyike ma az,hogy mielőbb elérjük a Holdat. E\; a terv végleges lés visszavonhatatlan ? Válasz: Úgy látszik végleges és visszavonhatatlan. Az én véleményem azonban az, hogy a probléma megoldása nem olyan sürgős, mint amilyennek a hivatalos körök látják. Meggyőződésem az, hogy az űrben ennél sokkal fontosabb dolgok várnak fel tárásra, kikutatásra. Ezek eoyike — például — az úgynevezett közbeeső űrállomások kérdése. Csak e probléma megoldása után lehetne gondolni a Hold meghódítására. Kérdés: Miért állították a Holdutazást az űrprogram középpontjába ? Válasz: Azt hiszem azért, mert ez valóban vonzó cél, amely megmozgatja az embereket és a tudósok fantáziáját. De ismétlem: amig elérünk a megoldás küszöbére, sok más egyéb tennivalónk is van az űrben. Csak azok megoldása után lehet ezt a hatalmas munkát és összeget igénylő kérdést a megvalósítás stádiumába helyezni. Kérdés: Mennyibe kerülhet az első holdutazás? Válasz: Becslésem szerint 10- 30 billió dollárba. Kérdés: Ezt a nagy összeget fel lehetne-használni hasz nosabb célokra is az űrkutatás valamelyik más területén ? Válasz: E tekintetben a tudósok véleménye megoszlik. Én szilárdan amellett kardoskodom, hogy először ür állomásokat kell létesíteni a föld körüli légkör alacsonyabb szféráiban. Kérdés: Miért olyan fontos ez? Válasz: Mert ez módot ad nekünk arra, hogy megtanuljunk élni és dolgozni a világűrben. Úgy képzelem, hogy ezeken az űrállomásokon tudósok és mérnökök tévé - kenykednének és előkészite - nék az utat a távolabbi pontok elérése,-.felé. Kérdés: . Milyen kísérleteket végezhetnek ezeken az űrállomásokon a tudósok ? Válasz: Sp szeri, se száma a feltárásra váró problémának. Hogy csak néhányat említsek: a földmágnesség, a napsugárzás, az atmoszféra mozgásának törvényei, stb. Ezekről az állomásokról ból ez a felelet jött: A kérdésre a hátsó sorok“A Föld.” — Ki mondta ezt? — kímegkisérelhetnénk kapcso latba kerülni a távolabbi bolygókon esetleg élő lé - nyekkel. Kérdés: A tudósok véleménye szerint vannak élőié - nyék más bolygókon is? Válasz: Ez izgalmas kérdés a számomra és azt hiszem, minden tudós számára. Teljes bizonyossággal senki sem állíthatja ma még, hogy vannak, de azt sem,hogy nincsenek. Éppen ezért kellene felállítani az említett köz beneső állomásokat, hogy erre az évezredes nyitott kérdésre végre egyszer teljes határozottsággal tudjunk válaszolni. Kérdés: Mennyibe kerülne egy tudós “kilövése” egy ilyen űrállomásra? Válasz: Egy ilyen operáció, ha sikeres lenne, személyenként nem kerülne többe 2.3 millió dollárnál. A tudós tapasztalatai azonban jóval többet érnének az említett összegnél, hiszgn a kuta tások itt a földön ennek sokszorosába kerülnek. Kérdés: Mit csinálnak ezen területen az oroszok? Lelassították a holdprogramot és továbbra is a föld körül keringő ■' rakétákra helyezik a fősulyt? Válasz: Nem hinném, hogy “lassítanák” a programot. Az iker-rakéta, repülés amelyet a múlt év augusztusában hajtottak végre, jól sikerült, s ezzel bebizonyították, hogy egyszerre több rakétát is fel lőhetnek az űrbe, illetve,hogy fel tudják ők is állítani azokat az űrállomásokat, amelyekről beszéltem. Kérdés: Ha az oroszok felépítik ezeket az állomásokat, nem jogos-e az a feltevés, hogy azokról uralni tudják a Földet? Válasz: Ezek az állomások kísérleti laboratóriumok lennének, amelyek semmiféle katonai fenyegetést nem jelentenének más nemzetekre. Annyi bizonyos, hogy ha a szovjet előbb építi fel azo - kát, nagyobb lehetősége lesz arra, hogy előbb jusson el a Holdra, mint az Egyesült Államok. Kérdés: És ha az oroszok előbb jutnának el, mint az amerikaiak, nagy katonai hatalom kerülne a kezükbe? Válasz: Egyelőre nem tudnám elképzelni a Holdat úgy, mint valami fegyverraktárt, vagy sáncot, amely mögül rohamra indulhatnának a Föld ellen. Annál nagyobb jelentősége van azonban a hosz. szutávu hadirakétának, amely súlyos csapásokat mérhet az ellenségre. Ezen a téren a következő feladat nem az, hogy e rakéták hatását és távolságát fokozzuk, hanem az, hogy megtaláljuk a támadó rakéták elhárításának és megsemmisítésének módszerét. A hangsúly tehát a védekező rakétákon van. Kérdés: Van pénz arra, hogy ezeket a közbeeső állomásokat felépítsük az űrben ? Válasz: A National Aeronautics and Space Admi - nistration költségvetésben szerepel ilyen alap is. Ez azon ban nem elegendő azok létesítésére. A program ezek nélkül nem kecsegtet sikerrel mert nem nyugszik biztos alapokon. Kérdés: Tehát gyorsabban kellene ezt a célt megvalósítani? Válasz: Feltétlenül. Kérdés: Véleménye szerint az oroszok , megelőznek bennünket ezen a területen ? Válasz: Nem lehetetlen, mert a szovjet megteheti azt, hogy a lakosságtól elvonja a létfenntartáshoz szükséges összegeket és azt erre a miun kára fordítja. Én azonban azt vallom, hogy a szabad válalkozási rendszer ezt a feladatot még adott körülmények között is előbb oldja meg. INNEN-ONNAN Holdup rablás törlesztésre — valami uj a Nap alatt. . . Ashbury Thomas 25 éves truck soffőr pénzbehajtási körútra ment egy mosoda és egy tisztitó üzem részére. Mikor a Christopher utcában megállt, hozzáíépett két fegyveres rabló, pénzt követeltek. A soffőr azt mondta, hogy 20 dollárt kasszírozott be, több pénz nincs nála. Húsz dollár nem elég, szólt rá az egyik rabló. Aztán meghagyta neki, hogy folytassa pénzbeszedő körútját, ők ketten követni fogják, és jaj neki, ha valahol segítségért kiált, mert ez esetben kiirtják a csadádját. A soffőr nem tehetett egyebet, folytatta a pénzbeszedést, és amikor — egy és félóra elmúltával — a Park Avenue és 110-ik utca sarkán már 220 dollárja volt, a rablók felszálltak a truckjára, elvették a pénzt és őt becsukták a truck hátsó rekeszébe. Bábut gyúrt puha agyagból kislányának Harvey Thatcher 27 éves ezermester Hudson, N. Y.-i lakásában és ez a mesterkedése előre nem látott események láncolatát váltotta ki, melynek utolsóelőtti fejezete most játszódott le a szövetségi biró előtt: pénzhamisításban mondta ki Croake biró bűnösnek az ezermestert és május elején fogja kihirdetni a büntetést, amely papíron akár 18 évi börtön is lehet. Az Ég szerelmére, mi történt itt? Az történt, mondta a biró előtt a szerencsétlen flótás, hogy miközben a puha agyaggal dolgozott, egy nickel beleesett az agyagmaszszába és amikor kiemelte az agyagból, abban tökéletes nickel-lenyomatot látótt. Abban a pillanatban az a gondolatom támadt, miért ne csinálnék a gyereknek ólomból pár niekelt ...?’’ így hát elkészült a kislánynak meg a kis bátyjának egy tucat nickel és ők jókedvvel játszadoztak a kincseikkel. Ártatlan játék, ebből nem lehet baj, legalábbis igy gondolta Thatcher. De ő csak kezdte, más végezte. Egy besurranó tolvaj végezte. A tolvaj valahol fizetett az ólom nickellel és mindjárt fülöncsipték. És mindjárt rá is találtak a Thatcher féle nickelgyárra és a játékos pénzcsinálásból komoly pénzhamisitási bűnügy lett. Éppen a televízióját reparálta az ezermester, amikor a Secret Service embere a vállára tette a kezét és ezt mondta: “Gyerünk.” * Kevesebb munkanélküli lesz New Yorkban. Miután az állami fellebbezési bíróság helybenhagyta a New York városi rendőrfőnök rendeletét, hogy a rendőröknek tilos szabad idejükben mellékfoglalkozást vállalni, sok munkalehetőség nyitva lesz a munkanélküliek számára. BONN NEM ENGEDI BONN. — A nyugatnémet kormány nem engedi meg a nagyméretű acélcsövek Szovjetunióba való szállítását az országon keresztül. A szovjet kormány tiltakozott. A bonni kormány visszautasította a tiltakozást. Zenés perpatvar támadt a Café Figaro és New York City közt. A város eljárást indított a Greenwich Village bohémnegyedében levő kávéház tulajdonosa ellen, először azért, mert a lokáljában négy — vagyis eggyel több mint három — zenész muzsikál és másodszor azért, mert a vonós-négyes egyik tagja kürtös. Tom Ziegler, a kávés, az Amerikai Zenész Szövetség 802 sz. lokálja utján védekező háborút üzent a városnak, megfogadta, hogy utolsó leheletéig harcolni fog a license megvonása ellen. * LENINGRAD. — Értelmes élőlények élnek az Androméda-ködben — Slovskij szovjet csillagász szerint. Oda azonban nehéz lenne eljutni: az Androméda a legújabb becslések szerint 22 millió fényévre van a Földtől. * BUENOS AIRES, Argentina. — Dr. Juan Delopes orvost párbajra hívta ki Luis Miguelé az ismert politikus, mert az orvos páciensének, álmatlanság elleni biztos szerként a politikus beszédeinek olvasását ajánlotta. * LONDON. — A Daily Mirror tudósítása szerint egy fiatalasszony, aki gyomorbántalmakkal került kórházba, nem volt hajlandó levetni nyakáról egy kendőt. Nagynehezen derült csak ki a titka. A nyakára ez a jelszó volt tetoválva: “Gyűlölöm a férfiakat.” A tetoválást egy szerelmi csalódás után 15 éves korában végezte magán. A hölgy előkelő történelmi példával is vigasztalódhat. Bernadotte marsall Napoleon egyik tábornagya, akit a svéd trónra hívtak meg, s a Bernadotte királyi ház megalapítója lett, a mellén a következő tetoválást viselte: “Halál a királyokra!” A tetovált felirat a francia forradalom idejéből származott. * TOKIO. — Valahogyan lekéstek a “légivonatról” fecskék, útban az enyhébb déli vidék felé, a hideg északi országrészekben rekedtek. Madárbarátok mindent megmozgattak a didergő madarak érdekében s mentőakciójuk sikerrel járt. A japán légierő pilótái az All-Nippon repülőtársaság gépére vették és Tokióba szállították a fecskéket s onnan az államvasut szállította őket tovább a Hamava tó környékére, Japán délnyugati részébe, amely a fecskék téli menhelye. * WASHINGTON. — A földművelésügyi minisztérium közlése szerint az Egyesült Államok erdeiben 1027 fajta fa van. Ezek közül 78 “bevándorló” — a világ minden részéből származó fa. Az amerikai erdőiparban 7500 college-t végzett erdész dolgozik. Zermatt svájci városban a katonaorvosok vizsgálják át egy szálloda vendégeit. A környéken tifusz-járvány tört ki, amelynek során eddig 300-an betegedtek meg.
