Függetlenség, 1963 (50. évfolyam, 1-46. szám)
1963-03-14 / 11. szám
8. OLDAL FÜGGETLENSÉG / —«'■i'gi;1 -' Vi—:- T5T5* 1§§3 MÄ1CIÜS 14» Világjáró szabadságharcos a magyarok őshazáját kereste Görgényszentimrei Berzenczey László, a múlt századbeli világjáró utazó, erdély nemes birtokos ] családból 1820-ban, Kolozsvárott született. Kaland- 1 ] vágya már diák korában megnyilvánult. Az iskolából megszökött, és három éven át mint házitanitó, bér- ] kocsis és vándorszínész csatangolt szerteszét. Majd ( felcsapott katonának, és igy vetődött egyik helyőrség- ] bői a másikba. Kadéti rangban hagyta ott az ármá- ; diát. Legalább lovagolni jól megtanult, és ennek a tu- 1 dományának később nagy hasznát vette. Hazatérve 1 gyors iramban pótolta az elveszett iskolaéveket. Táblai írnokból Marosszék követe lett az erdélyi ország- ' gyűlésen, mert hiressé vált Dózsa Elek neves jogtu- , dóssal a jobbágyság felszabadítása ügyében folytattok vitája révén. Az 1848 márciusában egybehívott erdélyi országgyűlésen jelentős szerepet vitt, és ő terjesztette elő áz indítványt Erdélynek Magyarországgal való egyesítéséről. Később Kossuth Erdély polgári biztosává nevezte ki. Fontos szerepe volt a székelyek október 30-i agyagfalvi gyűlésén; szónoklatának hatására a tömeg nagy lelkesedéssel mondotta ki a hadbaszállást. Szertelenségét mutatja az a szónoki fogás is, hogy leugrott a templomtoronyból — igaz, hogy az előzetesen kivizsgált mély, sáros részre —, igy bizonyítván be, hogy “az Isten is velünk van”. Sokszor hangoztatta hiressé vált mondását: “Nem az a fontos, hogy valakinek sok vagy kevés esze van-e, hanem az, hogy akkor legyen esze, amikor annak hasznát veszi.” A szabadságharcban egy egész lovasezredet teremtett elő a semmiből. Ez volt a Mátyás-huszárok ezrede. Ezért a szabadságharc bukása után ő is jelképesen a bitóra került. Egy ideig Moldovában bujdosott, majd Sumlában Kossuth környezetéhez csatlakozott, és igy került Kisázsiába. A Mississippi nevű hajón aztán ő is előresietett Amerikába, hogy előkészítse Kossuth körútját. E körút egyes állomásain ugyan a tömeg nagy rokonszenvvel ünnepelte a magyar szabadságharc elbukott vezetőit, de reális segítség ebből nem született. Kossuth környezetéből sokan elszéledtek. Többen az Egyesült Államokban telepedtek meg, mások amnesztiát kértek és kaptak. A kalandos hajlamú Berzenczey elhatározta, hogy megvalósítja a még törökországi internáltságában kialakult tervét: kelet-ázsiai kutatóutra indul, hogy megkeresse a magyarok őshazáját, valamint az ott élő testvérnépeket. Úri János 18-ik századi oxfordi kutatásai, valamint Körösi Csorna göttingai tanulmányai óta valószínűnek látszott, hogy, bár a magyarság nyelvileg a finnugor nyelvcsaládba tartozik, ősi vezérnépe a türk népcsaládból szakadt ki. 1850-ben Pesten tartott előadásában azt fejtegette, hogy a kínai Jünnan tartományban élő egyik néptöredék nyelve hasonlít a magyarhoz. Ez az előadás döntő hatással volt Berzenczeyre. Elhatározta, hogy a Hongkongban élő Gützlaffhoz utazik, és tőle kér útmutatást. A sárgalázas panamai földszoroshoz utazott és öszvérháton átvergődött a Csendes-óceán partjára, majd az aranylázban égő San Franciscóba. Aranykutató honvéd emigránsok segítették hozzá, hogy egy vitorláson Hongkongba jusson. De Gützlaffot már nem találta életben. A világjáró magyar fölkeltette John Bowring brit főkonzul érdeklődését is. Bowring kiváló nyelvérzékéről volt ismeretes. Álitólag 120 nyelven beszélt, köztük magyarul is. 1830-ban Pesten is megfordult, és magyar versfordításait ki is adta. Ő hívta fel Berzenyczey figyelmét Hue francia hittérítőnek kínai útjáról irt, akkoriban megjelent könyvére. Ebben Hue megemlékezik a tibeti Kükü Nor tartományban élő, Hung Mao’l nevű vad lovasnépről. Berzenczey csupa tűz lett. Kükü ősi magyar nyelven miként például a székely Kükmező vagy a kökény tőszava, Hung kínaiul vöröset, minthogy a türk lovasnomádok színek szerint jelölik a nemzetségeket, viszont a Mao szó a dús fekete hajat jelöli. Berzenczey azonban nem utazhatott el a Kék Tóhoz. Nem engedtek oda európaiakat. Lóczy Lajos is csak három évtizeddel később látta meg a szent Kék Tó vizét, mint Széchenyi Béla gróf expedíciójának geológus tagja. Berzenczey tehát elhatározta, hogy Körösi Csorna útját követve, India felől hatol be Tibetbe. Útra is kelt, és Szingapúron át Kalkauttába jutott. Ott azonban jegyzetei megszakadnak, és nem is valószínű, hogy komoly kísérletet tett volna a Himálaján való átkelésre. Hosszú tengeri utón Londonba ment, majd onnan a Csatornában levő Jersey szigetére, ahol Teleki Sándor, Mészáros Lázár, Reményi Éde és több emigráns társaságában élt, és ahol Victor Hugo is a számkivetés keserű kenyerén sínylődött. _ ____ ___ Ám hamarosan uj reménység csillant meg az erniránsok előtt. Kitört a krimi háború. Ettől Európa minden baloldali politikai emigránsa a cárizmus bukását várta. Berzenczeyt nyugtalan vére a Balkánra, majd az ostromlott Szevasztopol alá sodorta. A reménység azonban hiúnak bizonyult. Berzenczey mély depresszióba esett és török környezetében ekkor kapott rá a hasis nevű kábítószer élvezetére, amelynek annyi ottani magyar lett áldozata. Berzenczey viselkedése egyre szélsőségesebbé vált, végül teljesen öszszeomlott, és három évig betegen feküdt Brusszában. Otthonhagyott családjának sorsa is gyötörte. Felesége résztvett a Makk József szabadságharcos tüzérezredes által Erdélyben szervezett összeesküvésben, és elpusztult, gyermekei idegeneknél hányódtak, birtokait elkobozták. 1862-ben, a februári császári rendeletet követő, egy évig tartó alkotmányosdi idején Berzenczey a gáláéi osztrák konzulnál hazatérése jelentkezett. Klagenfutban internálták, ahol Görgey is internáltságának napjait töltötte. A kiegyezés hozta meg szabadulását 1867-ben. 1869-ben Marosvásárhely képviselővé választotta szélsőbaloldali programmal. Éveken át dühösen támadta a Deák-pártot. Utikalandjairól az országgyűlésnek a Főherceg Sándor utcában levő épületében sokszor mesélt az akkor még ellenzéki Jókai Mórnak, s az 1872-ben megjelent “A jövő század regénye” című jókai regény Berzenczey hatására szól a középázsiai magyar rokonok segítségéről. Berzenczey megundorodott a politikától. 1873- ban már küszöbön állt az addig egymással harcot folytató Deák-pártnak és a balközépnek egyesülése, a függetlenségi eszme végleges elárulása. Hősünk lemondott mandátumáról, és 1873-ban uj útra kelt, hogy megkeresse a magyarok őshazáját. Dzsungáriát tűzte ki uticélul, azt remélvén, hogy onnét már könnyen eljut a Hung Mao’l néphez is. Dzsungária ekkoriban még fehér folt volt az európai térképeken. Nem kevés bátorság kellett ehhez az utazáshoz. Közép-Ázsiának ez a része már 1861 óta lángokban állott. A türk népek, ujgurok, dungárok, tarancsik s a többiek, felhasználva a Kínában kitört antifeudális forradalmat, szintén fölkeltek a kínai császár igája ellen. 50, - f 1873 márjusának végén kelt útra Berzenczey. Szent Pétervárott megszerezte az Orosz Földrajzi Társaság támogatását, amely két évtizeddel előbb a magyar Reguly Antal uráli és nyugat-szibériai útját is lehetővé tette. Áthaladt Kazahsztán Éhségpusztáján, majd mindenütt az előretolt kozák őrállomásokat érintve, behatolt a kirgiz hegyek világába, elérte az Iszik Kultó partját, s onnan tovább haladva lóháton, a poggyászt vivő vezetéklovak élén egyedül indult Kasgárnak. Eljutott Jakub bég birodalmába. De már az első telepen, Csakmakban feltartóztatták. Szerencséjére a csakmaki parancsnok orosz katonaszökevény volt. Megígérte közbenjárását és Ígéretét meg is tartotta. így jutott el Berzenczey az “amir” székhelyére. Ott egy nyári villában, az amir unokaöccsének tisztes őrizete alatt szállásolták el. Vendéglátója értett franciául, kikérdezte őt utjának céljáról. Az amirnál való közbenjárás azonban nem járt sikerrel. Jakub bég eltiltotta a dzsungáriai utat, ám vendégnek kijáró módon “megkaftánozta”, és látni kívánta a messziről jött idegent. Amikor Berzenczey szép, vörös selyem kaftánjában a nagyur rezidenciája előtt várakozott, lélekszakadva futott hozzá orosz barátja. Azonnali menekülésre szólította fel, mert a “padisah” újra dühöngő kedvében van, és ilyenkor vezéreit is korbáccsal szokta traktálni. El is vezette Berzenczeyt a városból kivezető útra. Ott vándorunk lóhátra kapott és sebesen elvágtatott. Ezzel végződött kéthónapos kasgári tartózkodása. Célját, Dzsungáriát tehát nem érhette el. A magányos vándornak délre, Indiába vezető útja emberfölötti nehézségekkel járt. Nehéz utón jutott el a Himálaja láncain, völgyein, hágóin, a Szivalik hegységnek tövében fekvő Szimla Városába. Onnét már könnyű volt útja Bombaybe, ahová 1874 szeptember 6-án érkezett. Az indiai angol újságok óriási szenzációként ismertették Belső-Ázsia magányos vándorának szinte hihetetlen, bravúros útját. 1874 decemberében érkezett Budapestre, de senki sem törődött vele. Ekkor már javában forrott a politikai boszorkánykonyha. Tisza Kálmán a balközép élén már javában kovácsolgatta a Deák- párttal való egyesülést. A kiégett Berzenczey — mellőztetése miatt — támadó leveleket irt, minisztereknek kellemetlenkedett. Elméje egyre jobban elhomályosodott. 1875 januárjában egy vérmezei botrány után a Rókus-kórházba, majd onnan a Lipótmezőre vitték. 'Ott 1884-ben meghalt. PAULINA KISASSZONY - 48-AS HONVÉD HADNAGY Iria: Hegyaljai Kiss Géza Pfiffner Paulina 10 éves volt, mikor anyját eltemették. A jó asszony sokszor aggódott: mi lesz ebből az eleven leányból ? Katona talán ? Naphosszat se fáradt el kardot forgatni. Ha nem volt otthon az. apja, vette a fegyvert és ment vadászni. Aztán ott volt a ménes! Volt abban elóg szilaj csikó, amit nem igen ült meg ás. Paulina ilyenre szeretett rápattanni és nyargalni, mig ki nem fárad. A sebesröptü madarat szálltában lelőtte. Izmos, edzett, széparcu leány volt. Derűs orcája, sugártermete a diánai fiatalság színeit ragyogta. Az Írása is tetszetős, bár férfias. Édesapja soszor mondta: “De kár, hogy nem fiú ez az én Paulinám!” Atyja olasz volt, anyja lengyel. Ő csak magyar akart lenni, mindhalálig. A leg - jobb hazai lapokat olvasta és Kossuth Pesti Hírlapjának az eszmekörében gyultak láng ra érzései. így találta 1848. Édesapját már előbb áthelyez ték Olhowce állomásra,Lengyelországba, Paulina Magyarországon kívánt maradni. Felvették a bécsi légióba. Aki ránézett deli termetére, erőteljes testalakjára, láthatta, hogy katonának termett. Szép írásáért irodai szolgálatra osztották, be. Ő csak azt kéri: ne kellessen emiatt elmaradni egyetlen csatából se. Tábori neve: Ligeti Kálmán. Parancsnokai nak hamar feltűnt bátorsága. Pár hét alatt tizedes, majd őrmester. Bal lábszárát kartács zúzta szét. Csak hat hét múlva mehetett újból tűzbe. Légió - jánál érdemrend és hadnagyi csillag várja, kárpótlásul sebeiért. Sok csatában vett részt Bem hadtestében. Kis érjük el az utolsóba. 1849 január vége. Bem főhadiszállása Beszterce. Az ellenség két órányira. A tábornok jókor reggel támad. Paulina hadnagy azt a parancsot kapja, hogy félszázad légionistával szállja meg a borgó-brünni vonal egyik magaslatát. Annak közelében tanyázik a császári sereg egyik zászlóalja, fél üteg ágyúval, többezer románnal. Bem-nek az a terve, hogy mig ügyes hadnagya szórványos tüzeléssel magára vonja az ellenség figyelmét, önmaga megkerüli a hegyet és megsemmisiti az ellenséges tábort. A lány-hadnagy öröm - mel vállalja feladatát. Dolga nem könnyű. A föld csonttá fagyott. A hó térdig ér. A hegy ahová fel kell jutnia meredek. Késni percet sem sza bad. Paulina úgy segít magán, hogy amint a magaslathoz érnek, földbe vágja a szuronyt. S aki egy szuronyra támaszkodva feljebb jut, kezét nyújtja a nyomába lépőnek.Lassan óvatosan igy kúszik a honvédraj feljebbfeljebb. Sajnos, nem érnek a tetőre. Az ellenség rájuk tüzel. Fele elhull, fele fogságba esik. A hadnagy vállát golyó súrolta. Sebesülten viszik a szebeni kórházba. Harmadnapja van kórházban s máris a pokol kínjait szenvedi. Nem a sebe fáj, hanem a szive. Az ellenséges környezetben minden szó tövis a magyarságnak is, nőiességnek is. Nem marad más mit tenni, mint a tábornok elé menni és felfedni titkát. Négyszemközt jelenti az osztrák parancsnoknak, hogy ő nem Ligeti Kálmán, hanem Pfiffner Félix császári főhadnagy leánya. Kéri szabadonbocsátá - sát. A tábornok udvarias, de kérlelhetetlen. Szabaddá nem teheti, de hazakisérteti atyjához Lengyelországba. Egy. őr mester és 12 közember indul el vele Olhowcefelé. Kísérői jól bánnak vele. Jó lovak repítik messzebbmesszebb a honvéd-dicsőség nagy tuséitól. Hogy ki ő és miért kisérik oly szoros őrizet alatt, nem marad titokban. És mint futótűz száll előtte a hire. A legjobb úriházak adják tovább egymásnak. Egy helyen a falu népe ki akarja szabadítani. Nem lehet. Apjának lenne baja miatta. Útja igy válik diadalmenetté. Vetélkednek érte, lakomákat rendeznek tiszteletére. A lengyelek oly ma gasra becsülik benne a magyar honvédet, hogy hintókon a legelőkelőbb körök szegődnek kíséretébe. Jó napok derülnek a hősnő re. De ő mégis jobb szeretné a honvédéit harcba vinni Iszonyú csapás szivének, hogy Világosnál gyászba borult minden. Nemsokára apját is nyugdíj azzák. Hiába hivatkozik munkaképességére. Mennie kell, lánya miatt. Paulina férfiruhába öltözik és elhalt fivére nevével elindul Magyarországba. Feltűnően szép írásával próbál kenyeret keresni. 1851 szeptemberében kél útra apjával és tiz nap miulva ér Arad megyébe, Pécska városába. Ott van férjnél nővére Kovács József ügyvédnél. Nővéré és sógora szívesen fogadják. Együtt beszélik meg a teendőket. Paulina beköltözik atyjával az ügyvéd egyik házába és “Pfiffner Kálmán” segédje lesz Kovácsnak az irodában. Aki a lányosarcu fiúban Pfiffner Paulinát véli viszontlátni, azt a felvilágo - sitást kapja, hogy Paulina elesett a 49-iki harcokban.El is tűnhetne a Bach-világ szomorú Magyarországában a volt hadnagy — ami ugyan 14,000 zsandár ébersége mellett nem a legkönnyebb —, ha nem szakadna rá élete tragédiájának — a szerelem. Nem ő szeretett meg valakit, hanem őt szerették meg végzetesen. Egy Erdélyből menekült úri nő forog a pécskai társaságokban, K. . . Fanni. Férjhez menne, de csak olyan hoz, aki tetszik neki. Voltak kérői, de azokat elutasította. És beleszeretett “Pfiffner Kálmánba”. Drámai jelenetek játszódnak le az ügyvédi irodában. A lányhadnagy apja elárulja Fanninak, hogy Kál mán — leány. Fannin őrjöngés tör ki. És nem tud gyilkosabb bosszút, mint hogy feltárja a csendőrségnél Pfiffner Kálmán kilétét. Fanni eltűnt Pécskáról. És 5 nap múlva megjelent egy főhadnagy, Kálmánt keresni. Pauline előbb eltűnt mán Most segédjegyző Apáca községben. Onnan Megyesre megy. Emelkedő fizetés, kedves környezet — csupa szép ígéret a jobb jövőre.Ám nem soká örülhet neki. Egy estén egy zsandártizedes és legény jön érte és viszik Gyű Iára a megyei fogházba zárják. Az a vád ellene, hogy lengyel misszionárius bujtogató. Mikor személyi adatait megismeri, sürgönyileg hi - vat ja a kapitány Pfiffner Félix főhadnagyot. Az apa elmondja: lánya azért vállalt irnoki állást, hogy az ő szűkös helyzetén segítsen. A vzsgálatot vezető kapitány ragaszkodik ahhoz, hogy orvosilag megvizsgáltatja: valóban nö-e? Az apa ezt elmondja Paulinának, akit elkísérnek a zsandárok a laktanyába. Ott, mikor egy pillanatra magára marad, lekap a falról egy karabélyt és mellbe lövi magát. Mire berohannak a csendőrök, ott találja az édesapát vérétől borított lányára borulva. A kórházban negyednap a sebesült papot kér. Eisele János római katolikus káplán meggyóntatja, megáldoz tatja, halotti szentségben részesíti. Éís ezzel Pfiffner Paulina sok szenvedésben megfáradt lelke átszárnyal az örök béke világába 1853 szeptember 29-én. Másnap négy rab viszi ki a komisz deszkakoporsót a temetői árok szélére. Gyula város lakossága tekintélyes összeget adott, hogy tisztességesen temessék. Békésgyulán, a római katolikus Szentháromság - temetőben, mindjárt a főút mentén, egy vasráccsal körülvett sir rejti a honvéd hősnő hamvait. Fehér márvány obeliszken olvassuk: PFIFFNER PAULINA- nak, a magyar szabadságharc bajnokának emelte a honleányok kegyelete. Született 1825 január 19. Meghalt 1853 szeptember 29. Pfiffner Paulina, 28 éves korában szive vérével pecsételte meg, hogy legnagyobb értéknek a világon a szabadságot tartja. ....—■ 1 —TM ------------Az olaszországi Nápoly mellett, a hatalmas esőzések következtében meglazult egy domb és a lezúduló föld és sártömegek falvakat söpörtek el. A családok százai váltak hajléktalanokká .
