Függetlenség, 1963 (50. évfolyam, 1-46. szám)

1963-03-07 / 10. szám

I

8. OT.p \t,

f i) n c r; t \ f n s t r;

1963 MÁRCIUS 7„

Hipnózis a gyógyítás szolgálatában

LIPCSE. — A hipnózist még ma is valami titokzatosság lengi körül. Pedig erről a jelenségről az emberiség már a régi történelmi idők óta tud. Indiában évezredek óta alkalmazzák művészi fokon, de vallási ceremóniákba burkolva. A régi kulturnépek: az egyiptomiak, görögök, rómaiak is hipnotizáltak.

A hipnózis alváshoz hasonló állapot, melyben a hipnotizált alany tudata részlegesen nyitva marad a hipnotizáló részére. A részleges gátlás állapota nem azonos a természetes alvással.

Nemrég Lipcsében zajlott le a hipnózissal gyógyító orvosok nemzetközi kongresszusa, ahol a hipnotikus parancsokkal kapcsolatos kutatásokról, ismert gyógyítási alkalmazásairól tanácskoztak. Az ott elhangzottakról szól ez a rövid beszámoló.

Maga a hipnózis nem a gyógyeljárás, csak egy mód arra, hogy gyógyítsunk; a megszokott hipnoterápia kifejezés tehát nem helytálló. Főleg neurózisos betegeknél alkalmazzák, de nem mindegyikük kezelhető vele. Csak orvosilag jól mérlegelt esetekben hasznos.

Az amerikai munkás 5U eve

Klumbies jénai professzor a gyermekhipnózisról beszélt. Szerinte a hét évnél fiatalabb gyermeknél fejletlen értelme miatt nem célszerű ez az eljárás. Később sem elég a gyermeket hipnotizálni, környezetét is megfelelő lélekgyógyászati vezetésben kell részesíteni.

Több résztvevő elmondotta, hogy sikerre vezetett ez a kezelési mód a dadogás bizonyos formáinak megszüntetésére, sőt, kis százalékban az ágybavizelés gyógyítására. Néhol eredményt értek el vele alkohol elvonásnál is. Gyógyhatását mindig önfegyelmező gyakorlatokkal tartósítják. A bolgár Petrov professzor hetven olyan esetet is felsorolt, ahol fogászati beavatkozást végzett — hipnózissal. A betegek nem szorongtak és semmilyen fájdalmat nem éreztek. A hipnotikus kezelés rendszerint nem okoz kárt a szervezetben.

Akarata ellenére senki nem hipnotizálható. A beteget hosszas lélekgyógyászati meggyőzéssel készítik elő a kezelésre. A kezelést magát — minden viszszaélés elkerülésére — tanú jelenlétében végzik. Sok országban csak orvos vagy pszichológus hipnotizálhat.

Néhol visszaélnek a hipnózissal; sportteljesítmények emelésére “doppingolnak”, s egyéb lelkiismeretlen módszerekkel járatják le a hipnózis gyógyhatását.

A hipnózis szerepét nem szabad sem le-, sem túlbecsülni. A gyógyászatban megfelelő helyen, megfelelő kezekben alkalmazhat^. Továbbfejlesztése és kiterjesztése a tudomány feladata.

A nők könnyebben viselik el a csendet és a sötétséget

LONDON. — Hogyan viselné el az emberi szervezet, ha minden kapcsolata megszakadna a külső világgal, hogyan reagálna a teljes lelki csendre, mindenfajta érzékszervi ingerült rövidebb-hosszabb ideig tartó teljes kikapcsolására? Ez a probléma rendkívül fontos az űrhajózás szempontjából, hiszen az űrhajósoknak is számítaniuk kell rá, hogy bizonyos ideig elszigetelve lesznek a külvilágtól az űrhajó kabinjában. De ez a kérdés az ideg- és elmegyógyászat szempontjából is rendkívül tanulságos.

Londoni orvosok a közelmúltban rendkívül érdekes kísérletet végeztek 27 önként jelentkezővel az általuk szerkesztett különleges csendkamrában. Leghosszabb ideig, 92 óráig, egy nő viselte el a kapcsolat teljes hiányát a külvilággal. A szűk csendkamrát erős nylonkötelekkel függesztették fel egy nagy épületben, hogy ily módon megelőzzék a falak utján végbemenő hangvezetést. Különleges, teljesen zajtalanul működő ventillátort is szerkesztettek, a csendkamra belső zajait viszont hangszalagra vették és a kísérlet közben állandóan regisztrálták a kísérleti személyek agytevékenységét is. A kísérleti személyeknek

Az Easthamton, Mass.-ben élő Arrighi család, amelynek tagjait egy mérgezési ügyben hallgatta ki a rendőrség. Az Arrighi házaspár (háttérben) 18 éves Richard nevű fiát ugyanis — a feltételezések szerint — patkány méreggel megmérkezték. Victoria és John (balról) szintén hasonló mérgezési tünetekkel fekszik a kórházban.

Washington. —A munkaügyi minisztérium megalakulásának 50-ik évfordulója alkalmából szemlét tart az utolsó ötven óv munkaviszonyai és életfeltételei felett és bámulatos előrehala - dúsról számol be. Ford Model T autójától a Telstar hirközvetitő mübolygóig nagy utat tett meg az ország és az amerikai munkás.

Aki, visszaemlékezve 1913- ra, “régi jó időkről” beszél, nem felejtheti el azt .sem, hogy azokban a régi időkben a munkás élete összehasonlithatatlanabbul nehezebb és örömtelenebb volt, mint ma. A század első évtizedében 50 óra volt a heti munkaidő s 22 cent órabér. Egyes iparokban a munkaidő még hoszszabb, a munkabér még alacsonyabb volt. A munkaviszonyok kedvezőtlenek voltak, a műhelyek egészségtelenek, a gépek nem voltak balesetelháfitó készülékkel ellátva, a felnőtt munkás mellett a gyár

Ilyen különös kalapban védekezik ez az öt csinos lány a napfény ellen a tengerparti strandon.

ban dolgoztak gyermekek is. A munkás keresetéből a család 40 százalékot fizetett ételre, italra és dohányra. Egy öltözet ruha áráért 75 órát kellett dolgozni. Ma heti 40 órás munkaidő és 2.40 órabér mellett a fő szükségletekre a keresetnek nem 40 százalékát kell költeni, hanem legfeljebb 25 százalékát. Egy ruha ára ma nem 75, hanem 20 órai munka.

Azokban a régi jó időkben a munkásnak örökös gondot okozott, hogy mi lesz, ha betegség, vagy öregség miatt elmaradnak a heti csekkek. Betegszabadság, biztosítás és egyéb “fringe benefit” kedvezmények úgyszólván teljesen ismeretlenek voltak.

Akkor az automobil gazdagok privilégiümn volt és bérelt lakásban élt a munkás család. Ma saját házából autón megy munkába. Több mint 40 millió amerikai családnak van autója — legalább egy autója.

Minek köszönhető a nagy változás ?

Ennek magyarázatát abban kell keresni, hogy Amerikában, a szabad politikai rendszer légkörében, társadalmi szervezetek szabadon működhettek, az életviszonyok javítása volt számos közhasznú intézmény célkitűzése és megerősödtek a munkások önsegély intézményei az uniók. A változó, egyre

kedvezőbben alakuló viszonyok nem lehettek volna lehetségesek megfelelő törvényhozás nélkül, amely számot vetett a fejlődéssel. Egymást követték törvényalkotások a női és a gyermek mun ka védelmiére, a napi munkaidő korlátozására, a minimális munkabér előírása, munkanélküli és nyugdíj (Social Security) biztosítására. Ebben a fél évszázadban alakult ki a munkások és munkaadók békés együttműködésének rendszere a kolfekete szemüveget kellett viselniük, hogy kikapcsolják a látást, kezeikre pedig vastag kesztyűket húztak, hogy tompítsák tapintásukat. Lábaikat vastag gyapjú zokniba bujtatták, a kamra egyik falára viszont olya nüveget erősítettek, amelyen a vizsgálati személyeket akadálytalanul megfigyelhették, de ők maguk nem láthattak át az üvegen — ezen a módon tehát teljesen elszigetelték őket a külvilágtól.

Huszonhét önkéntes jelentkező töltött több-kevesebb időt a hermetikusan elzárt csendkámrában, egyikük mindössze öt óráig bírta, s máris jelzést adott a kisrélet megszakítására. Megleptéssel tapasztalták, hogy a nők nem várt módon sokkal hosszabb ideig viselték el a teljes elzártságot, mint a férfiak.

Persze, valamennyi személy lelkileg többé-kevésbés megsínylette az elszigeteltséget, akármennyi időt is töltöttek a csendkamrában. Legtöbben egyáltalán nem tudták gondolataikat koncentrálni, s előbb-utóbb pánik tört ki rajtuk. Mindegyikük elveszítette időérzékét, egyesek kisebbnek vagy nagyobbnak érezték fejüket, lábukat, karjaikat. Étvágyuk egyre jobban csökkent, s bár a kísérlet kezdetén mindegyikük többet aludt a szokásosnál, később álmatlanokká váltak.

A kísérletek igy bebizonyították, hogy a normális gondolkodáshoz, alváshoz és viselkedéshez szükség van, hogy az agy folyamatosan információkat kapjon a külvilágtól.

lektiv alkudozás utján. Ma a farmer népességen kívül 17 és fél millió szervezett műm kás van Amerikában, hétszer annyi mint volt 1913- ban.

Az amerikai munkás távolról sem proletár már, a középosztályba lépett elő. Ezzel a felemelkedéssel párhuzamosan ment végbe az általános életviszonyok feljavulása. A közegészségügyi védelem intézményei és tevékenységei negyvenszeresen meghaladják az 1913 évi állapotot. Az eredmény: az

élettartam meghosszabbodása 17 évvel, a csecsemő- és anya-halálozás lényeges csökkenése.

Az amerikai munkáscsalád fiataljai tanultabbak.Ötven évvel ezelőtt a gyárakban alig volt található high shoolt végzett munkás. Ma az átlagnak ilyen iskolázottsága van,. A családok magasabb jövedelme lehetővé teszi a gyermekek magasabb iskoláztatását is. A G.I. Bili sokat segített ezen a téren.

Az amerikai társadalmi és gazdasági élet egyik szembeszökő jelensége a szolgálatok sokasodása a termelés mellett. Sohasem volt anynyi közlekedési, javítási, szórakozási, szépségápolási, szolgálat, mint ma. A munkapiacon a szolgálatok terén erőteljesebb növekvés mutatkozik, mint a termelési ágakban. Soha sem volt annyi “fehérgalléros” mint ma. pénzintézetekben, biztosításban, ingatlanforgalom - oan. A közalkalmazottak száma háromszorosára növekedett 1940 óta, főleg álla mi és helyi vonalon. A századele ji nagyobbára mezőgazdasági lakosság nagyobbára, városi lakossággá lakúit át.

Egészen uj életforma alakult ki. A század elején mindent készpénzzel fizettek, ma a hitelbe, részletfizetésre vásárlás a szabály. Úgyszólván minden dolgozó embernek van biztosítása: élet biztosítás, kórházi és orvosi, munkanélküliség esetére szól. Öregkori biztosítás. A részletfizetések sima letörlesztése arra vall, hogy a hitelbe vásárlás lépést tart a keresettel. A fő részletfizetési tétel a ház vásárlás. És ez uj lehetőségeket nyit meg az iparnak és kereskedelemnek is, a bútoriparnak, a háztartási készülékek gyártásának, a kertészetnek, a szerszám gyártásnak és eladásnak, stb. Minden tiz család közül kilencnek van televíziója, minden tiz közül nyolc nak van autója.

[Szembeszökő vállalkozás a nők előretörése a gazdasági életben. Sok más országban az asszony kénytelen dolgozni, mert egy keresetből alig lehet megélni. Amerikában a nő, amikor egyedül van, vagy amikor gyermekei kiszálltak a családi fészekből, azért dolgozik, mert jó életét jobb élettel akarja felcserélni. És, hogy ez könnyebben

Az oltár előtt megismerkedtek

PALERMO, Szicília. — Gaspare Giglio letérdelt az oltár előtt s mellette térdelt egy nő, akit ekkor látott életében először. A férfi is, a nő is kimondta a boldogító igent s a pap szent frigyben egyesült férjnek és feleségnek nyilatkoztatta ki őket. Ez volt a záró akkordja Gaspare Giglio és Giuseppina Bartolonucci szerelmi históriájának. A házassági história még csak két év múlva veheti kezdetét.

Ennek a szokatlan s megható szerelmi és házassági történetnek szomorú előzményei voltak:

Nagy bűnbe esett Gaspare Giglio, rablásra vetemedett. A szicíliai állami fegyházba költöztették több évre. A börtönben ebédnél a foglyok mindig megtárgyalták a világ eseményeit, amelyekről az újságban olvastak. Egy ilyen beszélgetés alkalmával Gaspare Giglio hallott egy Giuseppina Bartolonucci nevű nő tragikus esetéről. Giuseppina egy Róma közelében levő faluban, Ceccanoban nőtt fel. Húsz éves volt, amikor beleszeretett egy szomszéd legény, Roberto Crini fiatal autómechanikus. Egy napon Giuseppina azt jelentette Robertonak, amit Éva bűnbeesése óta oly sok leány jelentett Ádámjának: “Anyának érzem magam.” Roberto arca felderült az örömhírre. Boldogan felkiáltott: “Feleségem leszel, gyermekünk anyja! Megesküszünk, még mielőtt gyermekünk megszületik !”

Egy vasárnapra ki volt tűzve az esküvő, de elmaradt. Mert Róbertot szombaton elütötte, halálra gázolta egy száguldó autó.

így szólt a szomorú história, amit a szicíliai börtön lakói az újságból megtudtak.

Gaspare Gigiiora mély hatást tett a történet. Ott, a hosszú ebédlőasztal mellett mindjárt elkezdett filozofálni, igy szólt hírhozó sorstársához: “Nézd, mintha valami hasonlatosság lenne az én sorsom és ennek a nőnek a sorsa közt. Én bűnt követtem el, most fizetem az árát és amikor innen kikerülök, mindenki el fog fordulni tőlem. Magányos, elhagyatott ember vagyok most és magányos és magamrahagyott ember leszek azután is ... És milyen gyötrelmes magányosságban él most az a szerencsétlen nő, a szive alatt egy gyermekkel, aki az apját sohasem fogja látni...”

Gaspare Giglio levelet irt Giuseppinának. Azt irta, hogy együtt érez vele nagy bánatában, mert őhozzá is kegyetlen volt az élet. Giuseppina azonnal válaszolt a levélre, köszönőlevelet küldött a szicíliai fegyház lakójának. Aztán újabb és újabb levelet váltottak s Giuseppina egyik levelében megírta, hogy megszületett a gyermeke, gyönyörű kisfiú. Már meg is keresztelték, Giulio névre. A következő levélben, melyet Giuseppina kapott, Gaspare Giglio szerelmet vallott és megkérte szive sohsem látott hölgyének kezét...

A szicíliai börtön kápolnáját az utolsó pádig megtöltötte a násznép: az őrök és a vőlegény sorstársai. Fehér szegfűk édes illata töltötte be a termet. Könnybelábadt a szeme sok kérgesszivü fickónak, amikor az oltár előtt letérdelt a mátkapár s a pap áldását adta frigyükre. Az esketési szertartás után a börtön irodájában szerény lakodalmi ünnepség volt, az őrök és a foglyok borospohárral a kezükben kívántak holtig tartó boldogságot a fiatal párnak.

Nemsokára válni kellett. “Bocsáss meg — mondta Gaspare Giglio a menyecskéjének —, hogy még két évig várnod kell, inig kiszabadulok.” Signora Giuseppina Giglio megnyugtatta férjét: “Én szeretlek és mindig szeretni foglak és türelemmel várni fogok. És imádkozni fogok érted.”

menjen, segítségére vannak a háztartási készülékek és a féligbész, kannázott, fagyasztott ételek.

Egyre jobban közeledünk az ideálhoz: hogy ebben az országban, ahol megvan a politikai egyenlőség, legyen egyenlő boldogulási alkalom

mondenki számára. Ötven év alatt az amerikai dolgozó ember életviszonyai nagyobb mértékben változtak — kedvezően —, mint bármely korábbi időbbi időszakban, és ezen az utón haladunk tovább.

New Yorkban az egyik utca alatt húzódó vizvezető cső eltörött, s a nyomás felszakitotta a kövezetei. Egy autó lecsúszott a gödörbe, egy másik a “szakadék” szélére került.

Az indiai egyetem gyaloglói. A csoport Fort Kaskaskiából (Miss.) Vincennes, Ind.-ig kétszáz mérföldes utat tytt meg.

A m. H m V m m