Függetlenség, 1963 (50. évfolyam, 1-46. szám)

1963-11-14 / 46. szám

6. OLDAL ( Uwu rj f UP o Q " Nov. 14, 1963. SZERELE M KEFÁRJAI Irta: KI IUI S/ MIKLÓS — Rózsika, mily édes név, — szólt lelkesülten a vadász. — De az én nevem se legyen tovább eltitkolva előtted. Engem Aladárnak hivnak, ifjabb gróf Föld­­váry Aladár vagyok. — Gróf ur. — rebegte Rózsika megdöbbenve, — bocsásson meg, hogy szegény hazátlan leány létemre, oly szabadon, oly nyiltan beszéltem önnel. Hiszen nem tudtam, hogy ön — de most Isten önnel — éljen bol­dogul, gróf ur — igyekezni fogok feledni ezt a boldog órát! Mélyen elpirulva, ártatlan elfogódással fordult el tőle Rózsika és a komor épület rácsos kapuja felé indult. Aladár képtelen volt levenni szemét a szép terem­tésről, mely bájos erdei tündérként tűnt fel előtte. Rózsika aggódva rázkódott össze, midőn meghúzta a tébolyda csengőjét, melynek minden rezgése vérző szivének mélyéig hatolt. A rácsos kaput kinyitották s ő mintegy álomban lépett be. Aladár, ki a bokrok közé rejtőzött, egyszerre ellen­állhatatlan vágyat érzett magában előrohanni re j teké­ből s visszahívni a leányt a félelmes ház küszöbéről. De már késő volt — a kapu becsukódott és Rózsika, a kecses erdei tündér csakhamar eltűnt szemei elöl. — Isten oltalma legyen veled, édes Rózsikám, — suttogta maga elé a fiatal gróf. Nehéz útra léptél ,erődet felülmúló feladatba kap­tál — én azonban őrködöm felette és bevárom, mig visszatérsz. Meghalnék ha nem láthatnálak viszont, szeretett leányka, mert most te vagy legdrágább kin­csem e földön! Érzem, hogy szivemnek nem lesz nyugta mindaddig, mig enyém nem leszel, egészen az enyém, igéző erdei tündér, te' Szeretlek, Rózsika, azzal a tiszta véghetetlen szerelemmel ,melyet csak az ég önthetett belém! Ábrándosán hajtotta kezére fejét a fiatal gróf. Lelki szemei előtt lebegett Rózsika alakja, s maga e'é idézte búzavirág szemének bűvös tekintetét, mely gyer­mekded lelkének egész ártatlanságát tükrözte vissza. — Rózsika, bájos leányka, — suttogta önkény te­lemül, — légy enyém, egészen a zenyém. V. FEJEZET SZÜMJJA'l HELY.-— A Vas Népe cimü napilap “For­dulat a Vatikán magatartá­sában?” cimmel élesen ki­rohan az uj pápa ellen. Ilyes­miket ir egy Szamos Rudolf nevű elvtárs: “Az uj pápa, elődje op­timizmusával szemben, meg­lehetősen a vészriadó hang­ján szól, mintha elvesztette volna korunkba vetett biza­kodását, mintha a békés egy­­másmellett-élés ellen ideo­lógiai harci riadót fújna. VI. Pál gyakran borúlátóan nyi­latkozik a mai világ veszélyei­ről, de ezeket a veszélyeket elsősorban nem egy fenye­gető atomháború szemszö géből vizsgálja, mert számá­ra a veszély nem háborús ve­szélyt, hanem ’kommunis­ta veszélyt* jelent. Legutóbbi megnyilatkozásaiban azután egyre nagyobb hangsúlyt kap a ‘harcos egyház’ híveinek hangja, amit az bizonyít, hogy VI. Pál a mostani zsi­naton egyre gyakrabban han­goztatja a hierarchia és a lai­­kátus közötti fegyelmi kap­csolat megerősítését és a kátolicizmus kiemelt sze­repét a polgári életben nyu­initnn Pa fontos TVolit.ikai sú­lyát a nemzetközi kapcsola­tokban. Az ideológiában mi sem ismerjük a békés egymás nellett élést, a türelmetlen­ség azonban nem az általuk annyira gyülöt ‘ateista marx­izmusban’ vai, hanem azok­ban a reakeiß kizsákmá nyoló körökbe, amelyek,ugy­­látszik, a nép'»hajával szem­ben ismét ercödő, befolyás­hoz jutnak a Vtikánban. Ha az uj pápa á a zsinaton esetleg felülkeskedő kor­látlan bigott és reakciós erők eltérítenék a katolicizmust attól az úttól, anelyen XXIII. János pápa csak az első lépéseket tudta megtenni, ez a cselekedetik nem segí­tené a békés ejymás mellett élést, gátolná a Szovjetunió­nak és a szocialsta országok­nak a semlegeekkel egyet- j értésben a leszedésért, a fe-1 szültség enyhitséért vívott harcát és feleslegesen újabb akadályokat göditene a vi­lágbéke megtermtése elé.” A szombathlyi kommu­nista cikkíró ezk szerint kí­vánatosnak tarja a kelet­­nyugati feszültsíg enyhülé­sét, de elmúl,sztja annak megemlítését, bgy a békés együttélés krussevi elmé-1 ] lete és gyakorlata szerint nem békét jelent, hanem azt, hogy nyílt és burkolt, felfot­­gató ellenséges akciók az otosz-kinai kommunista tömb szélein és határain tül nem ellenkeznek a fennen hangoztatott kommunista békepropaganda elveivel, il­letőleg jelszavaival. VI. Pál pápa nagyon jóit tudja, hogy melyik tábor hoz nagy áldo­zatokat a béke megóvása érdekében és melyik tör min­den eszközzel világfelforga­­tásra. AZ ELSŐ LÉPÉS TEL Aviv, Izrael. — Cset­­lik-botlik az ember az első lépéseknél. . . A Supersol áru­ház kifutófiuja árut szállított egy lakásba. Kevéssel a fiú távozása után a ház asszonya ijedten fedezte fel, hogy el­tűnt a gyémántgyűrűje. Biz­tosan a fiú vitte magával. . . j A fiú a rendőrségen neon ; tagadhatott, mert az ujján i volt a gyűrű. Annyira az uj­ján volt, hogy alig lehetett lehúzni. Ékszerészt hívtak, az húzta le, szakszerűen. A rendőröknek arra a kér­désére, hogy mikképp ke­rült a gyűrű az ujjára, a fiú ezt felelte és egyben ez volt ;egyedüli védekezése: ”saj- I nos, nem tudtam lehúzni.” A kelepcében. Ilka indulatosan járt fel-alá Morvay doktor dol­gozó-szobájában. Szép arca egészen eltorzult, ajka vo­­naglott, keblében még most is felháborodás tombolt a kegyetlen ánásmód fölött, melyben öt férje tizenöt évi házasság után részesitette. — Doktor ur, — kiáltott megállva Morvay előtt, — bizonyosan hallhatta már, minő bántalmakat kellett férjemtől elszenvednem! Képzelje, a nyomorult ember a szolganépség előtt korbácsolt meg! Doktor! segítsen bosszút állani e miatt — irtózatos legyen a bosszú. Morvay doktor gondolkodva hajtotta kezére fejét, ráncos arca még visszataszitóbb lett, apró szúró szemei a szemüvegen át még félelmesebben villogtak. — Csak türelem, grófné, — mondta. Beszéljük meg egészen nyugodtan a dolgot. — Előttem az a fő, hogy férjem millióit hatalmam­ba kerítsem, — válaszolta a szép nő. — Szerelmének én fittyet hányok. E pillanatban jelentették az orvosnak, hogy egy fiatal leány óhajt vele beszélni. Ilka erre a mellékszo­­bá-ba vonult. Mindjárt rá egy fiatal, szép leányka lépett a fo­gadószobába. Ennyi báj által határtalan meglepetésbe ejtve, egy percig néma csodálattal nyugtatta rajta sze­mét az orvos. — Mi a kívánságod, szép gyermek? — kérdezte és leskelődő léptekkel, mint a jaguár, közelebb húzódva, sóvár vággyal legeltette szemét a leányak harmatos idomain. — Jöttem tudakozódni anyám felől, kit Técsöy Saroltának hivnak, — szólt Rózsika megindult hangon. — Anyád — Técsöy Sarolta? — szólt elsápad /a és a legnagyobb ijedelemmel az orvos. — Megdöbbenve hátrahökkent, rettentő balsejtelem fogta el öt. Ez te­hát ama gyermek, kit a megszökött Dubay tizenhat év­vel ezelőtt magával vitt — és ki most mint felnőtt leány tért vissza, hogy szómon kérje tőle anyját. Az orvos hirtelen rémülete nem kerülte ki a leány­ka figyelmét és sápadt arcából világosan kiolvashatta szörnyű bűnét. — Igen, anyámat, szerencsétlen anyámat keresem, — folytatta Rózsika könnyeben úszó szemekkel. — Ti­zenhét év előtt ebbe a tébolydába hurcolták őt, habár elméje teljesen ép . . . — Leány, mit beszélsz? — szakította őt félbe az orvos. — Mindebből egy szó sem igaz! Úgy hazudták ezt neked, hiszékeny gyermek. — Nem, nem! Az öreg Dubay képtelen hazudni! McKeesporti hirek Közli: Debreceni Ferenc MAGYAR NAP AZ EGYETEMEN PITTSBURGH. — A pitts­­burghi egyetem Cathedral of Learning palotájában, a Stephen Foster Memorial Music Hallban november 17-én d.u. 4 órai kezdettel magas színvonalú progra­mot mutat be a Magyar Szo­ba Bizottság. Műsor után uzsonnát szolgálnak fel díj­talanul. A város és környé­ke magyarságát szívélye­sen meghívják erre a jelentős és szórakoztató magyar ese­ményre. A nagy terem ezer személyt is befogad — legyen ott mindenki, aki csak teheti LORAIN. 0. — Varjú Gyu­la, az Ifjúsági Ltegsegélyző Egylet pénztárosi, október 29-én önként jesntkezett a rendőrségen és bzölte, hogy ál-rablótámadást jelentett kilenc hónappal zelőtt. A pénzt nem raboltk el tőle a március 3-ra virr.dó éjjel — mint azt jelentette— , hanem ő maga költötte el Azt mond­ja, hogy hetek óa nem tud a lelkiismeréfurdalástól aludni, azért ielentkezett most önként. A rendőrségen tett vallo­mása szerint Vaui Gyula vélt sérelmek miit ivásnak adta magát és igjköltögette el apránként az e;y!et pén­zét, mig végül má’ 850 dol­lár volt a hiány, mit a rab­lás meséjével igveezett ki­magyarázni. Március 16-án jientette a HALÁLOZÁS MCKEESPORT. — Soltész Sándor, a U.S. Steel alkal­mazottja, a második világhá­ború veteránja, október 23-án meghalt a Veterán kórház­ban, 65 éves korában. Az Öregamerikások Íródeákja, a Magyar Klubnak titkára, minden magyar ügy lelkes tá­mogatója volt. x CUUV71 líuvciötlll kirabolták és 698 dollár 51 centet vittek el tőle, mely összeg az egylet pénze volt. Kajatin Lajos, az Ifjúsági Egylet elnöke gyűlésre hívta I össze az Ifjúsági Egylet intézőbizottságának tagjait és itt döntik el, hogy mit tesznek majd az ügyben. Mi­vel eddig még nem emelt sen­ki vádat a megtévedt ember ellen, hatóság félrevezeté­se címén tartja őrizetben a rendőrség. Varjú Gyula 27 éves. Két éve megválasztott pénztá­rosa az Ifjúsági Bs. Egylet­nek. Most kiderült botlása előtt általában rokonszen­ves, a közügyekben aktiv fiatalembernek és jó mun­kásnak ismerték a magyar­ság körében. MCKEESPORT. — Cette István, a U.S. Steel nyugal­mazott munkása, 82 éves ko rában elhunyt, október 29-én. Sok éven át tisztviselője volt a Társas Körnek, az Öreg­amerikások Családjának, — több mint fél évszázad óta hű­séges olvasója lapunknak. Családi öröm - több mint elég NEW YORK. - Martin Brecker 28 éves ügyvéd családi gondjai körülbelül öt héttel ezelőtt születtek meg, amikor a csládi orvos közölte vele, hogy 27 éves fe­lesége Rhoda többmint egy újszülöttel fogja megaján­­flékoini — legaljbb ikrek­kel, de talán háman is lesznek a várt jvevények. AZ EURÓPAI RABNEMZETEK AMERIKAI BIZOTTSÁGI (Folytatjuk) WASHINGTON. — A Na­­tiomal Captive Nations Com­mittee, amelynek elnöke Herbert Hoover, az Egyesült Államok volt elnöke, azzal a céllal alakult,hogy vizsgálja a szovjet elnyomatás alatt levő rabnemzetek problémá­it és a közönséget, a közvé­leményt informálja a rabné­pek helyzetéről. Ez a bizott­ság minden évben kiveszi a részét a Rabnemzetek Hete rendezéséből s már készülő dik arra, hogy a jövő évben, a julius 12-18 héten megün nepli a Rabnemzetek Hete ötödik évfordulóját. A bizottságban helyet fog­lalnak nemzetiségi szerve­zetek, veteránok, egyházak iskolák, női csoportok, unió és politikai vezető személyi­ségek, stb, összesen 435-en s a tiszteletbeli tagok sorá­ban találkozunk 30 U.S. sze­nátor és 156 kongresszusi képviselő neveivel. A N.C. Álmatlan éjszakákon gon­dolkodott, számolgatott,ter­vezgetett. Mennyi számla, mennyi kiadás vár rá? Rhoda négyesikrekkel még megtetézte férjének amúgy - is nyomasztó gondjait. Rhoda a csecsemőivel a kórházból egyenesen a szülei házába ment s ott töltött pár napot a boldog-boldogta­lan apa is. Amikor aztán a Brecker papa hazament a sa­ját lakásába és ott újabb csalódás érte: Betörő járt a lakásban és elvitt pénzt, ék­szereket és egyebeket össze­sen 2000 dollár értékben. Nyilván szorgalmas újság­olvasó volt a gazfickó. Ol­vasta a négyesikrekről irt szenzációs jelentéseket, min­den részletet, többek között azt is, hogy a boldog férj a nagy családi esemény után időlegesen a boldog mama szüleinek házába költözött, saját lakása tehát egyideig üres lett. . . A Brecker házaspár sok ajándékot kapott barátok­tól és üzletektől. De ezek csak r kezdet nehézségein segítik át a boldog családot. Mi lesz később? — ez a nagy kérdés, mondja Martin Brec­ker. Három lányt kiházasi­­tani, három lányt és egy fiú \ co\\ege-ba küldeni. . . Le3 . 1 itt mindig gond, több, mii ' öröm. . . FÜGGETLENSÉG____ VI. Pál pápa nem tetszik a maovar lannmimkláliuL j beszélte nekem, hogy szegény anyámat, dacára, l0gy épelméjű volt — egy nő alattomosan e házba salta s ide záratta. Mondja meg tehát doktor ur, vaj­on életben van-e még anyám? Nagy Isten, borzasztó enne, ha már későn jönnék! Doktor Morvay úgy állott, mint a villámsujtott, Yz ördögbe is, ez a lány tudománssal bir szörnyű gaz­­ettéről és minden órában börtönbe juttathatja őt. — Beszéljen már — él-e még anyám? — szólalt neg újból a leány és esdekelve emelte feléje kezeit. — rgalmas ég — ne feszítsen kinpadra ugyebár, anyám :1? Oh, vezessen hozzá! Az orvos oly rémülettel nézett rá, mintha a meg­­estesült sátán jelent volna meg előtte, pedig ez csak !gy gyönge, tapasztalatlan gyermek. És vájjon ő a negrögzött vén lator, ne tudna kifogni rajta? Ekkor egy pokoli ötlet villant keresztül agyén. — Meg vagyok mentve, — ujjongott magában. A cedvező véletlen éppen kapóra jön! Kezemben tarta­­ak már, kis ördög! Hirtelen megváltozva, egész nyájasan igy szólt: — Oh hogyne! Anyád életben van! Nem is mond­ám még? — Az anyám él, — ujjongott Rózsika könnyek kö­­;ött. — Oh, hála neked mennybeli atyám, hogy meg­­íallgattad imádságomat. Határtalan örömében nyakába szeretett volna bo­­■ulni ennek a csúf vén embernek, aki eddig csak u tó­­:atot keltett benne. — Igen, — folytatta az orvos, — anyád él. Kezem j datt visszanyerte egészségét és hozzád kivánkodik. Mi­yen öröme lesz neki, hogy viszontláthatja gyermekét. — Ah’ vezessen hozzá, doktor ur, az égre kérem, mgedjen anyácskámhoz, meghalok a vágytól utána! Dh anyám, anyám — nemsokára nálad leszek és keb­­eden pihenhetek! — Türelem, szép gyermek, anyádat előbb elő kell césziteni erre az örvendetes meglepetésre! Maradj és /árakozzál, egy negyed óra múlva karjaikba zárhatod, d után úgy vágyódok — Ezen szavak után az orvos a nellékszobába tábozott, melynek aj tatját gondosan be­írta maga után. — Mi történt, doktor, ön egészen meg van zava­­•odva? — kérdezte Ilka eléje sietve. — Grófné, az imént egy leányka jött intézetembe is pedig vagy szerencsénkre vagy vesztünkre. — Nem értem, doktor ur! Ki ez a leány? — Dubay Rózsika, Técsöy Saroltának eltűnt leá-Ilka, mintha kigyó csipte volna meg, úgy megijedt j név hallatára. c — Az Istenért, doktor, veszve vagyunk mind a ket­­;en! — Még nem — sőt ellenkezőleg, Rózsika a bosszú eszköze lesz kezünkben férje ellen. Jó darabig sugdosva összebújtak s valami pokoli ;erven látszottak tanakodni, mert Ilkának fekete szeme i szenvedélyes indulatosságtói fénylett. Ezalatt Rózsika a másik szobában üldögélt, minden 3erc egy örökkévalóságnak látszott. Szive a megrepe­­désig dobogott, minden pillanatban várta, hogy n'yilk az ajtó és anyácskája lép be a szobába. Ekkor csakugyan megnyilt az ajtó — a leányka szive elállott — az orvos belépett s igy szólt: — íme Rózsika, hozon neked szeretett anyácská­dat! Kezénél fogva vezetett egy nőt, ki tárt karok­kal lépett a szobába és az öröm meglepetésétől dermed­­ten álló Rózskához sietett. — Szeretett gyermekem, Rózsikám, egyetlen leá­nyom — ide a szivemre! Végre visszakaptalak, óh, te drága kincs! A határtalan öröm kitörő szavával tárta ki karjait a boldog leányka. — Anyám, drága anyám ,édes jó anyácskám, — kiáltotta mennyei elragadtatásban. Éppen keblére akart borulni a választékosán öltözött szép asszonynak, mi­dőn egyszerre halálsápadtan tántorodott hátra, karja lehanyatlott, csalódva, irtózó szemekkel nézett a nő arcába, mialatt kimondhatatlan irtózattól remegett minden idegszála. — Félre innét, — kiáltotta magától eltaszitva Ilkát. — Ön nem az anyám! Almaimban nem ilyennek lát­tam őt — nem ilyen az ő képe, melyet oltárkép gya­nánt hordok szivemben. Jéggé dermedve állott előtte Ilka; Fekete szemé­ben a kimondhatatlan gyűlölet villáma cikázott, ujjai szinte meggörbültek a roppont dühtől, mely izmait fe­szitette és a leányra akarta magát vetni, hogy őt meg­fojtsa. Ekkor megszólalt az orvos: Ugyan Rózsika, miért nem öleled meg anyá­dat? Üdvözöld őt, csókold meg, hiszen úgy vágyódott utánad! — Önök engem meg akarnak csalni, — sikoltott fel a leány. — Ez azonban nem sikerült önöknek! Na­gyon jóltudom én .hogyan néz ki anyám, ez pedig nem az! De miért nem mondja meg doktor ur, hol van az igazi anyám? Oh .engedjen hozzá, szívesen hallgatok mindenről, amit tettek, csak bocsásson hozzá, az Is­tenre kérem, doktor ur, hallgassa meg könyörgésemet ST.C. végrehajtó izott.ságá iák elnöke Dr. Ljl. Dobri­­msky, a washiqtoni Ge­­>rgetown egyetem rofesszo 'a- \ A BÉKE ANG’ALA Az ifjú azt álmcxla, hogy károsunk főutcájába.kuj áru­ház nyilott. Álomliiegésben lép be ajtaján és Iák, hogy egy angyal áll az lauópult mögött. “Mit árulnak itt’ — kérdezi mohón. Az angyal azt fel : “Mindent, amit cs£ a szív megkívánhat.” “Akkor én a békéj szeret- j ném ezen a földön” — vála­szolja az álombéli ifu. “Nem olvasta el a föl i rá o­­kat ... — feleli moolyogva az angyal. Itt nem a lesz gyű mölcsöket áruljuk, hanem csak a magvakat, amikbü' ezek a gyümölcsök Hsarjad hatnak, az ember szorgosko dása által . . .” MAGYAR EGYLETI PÉNZTÁROS RABLórÁMADÁST SZÍNLELT

Next

/
Thumbnails
Contents