Függetlenség, 1963 (50. évfolyam, 1-46. szám)

1963-09-12 / 37. szám

Í S. ÖLDAC

September 12, 1965, 1

FÜGGETLENSÉG

A grófi kastély titka

Regény (folytatásokban)

Irta: BODONYI ZSIGMOND

Este, mikor nyugalomra tértek, Zsuzsi néni odasfcólt hitestársának:

— Mit gondol apjuk, nem véna jó, legalább Imrének, ha elmondanók, hogy meghalt a grófné?

— Az egy világért se, anyjuk, — felelt az öreg.

— No, dehát mégiscsak tudni kék Imrének rula!

— Nem anyjuk, szomorúságot okoznánk vele, merthogy nem bírná visszamondani Eleonórának.

— Igazságod van, apjuk! Hallgassunk felőle ..

Azóta még magukközt sem beszéltek róla.

*

' Pünkösd vasárnapja volt.

Gyönyörű nyári napsugár aranylott a kertre, amelynek lugasában ült a két Zalka-család.

Ebédhez ültek.

Hirtelen csengetés verődött a csendbe.

A kastélykapun csöngettek.

A portás sietett kaput nyitni.

Öreg, kopottas külsejű ember állt előtte és várta, mig beboesátja.

A kapus angolul kérdezte:

— Kit tetszik keresni?

— Zalka Imre urat, — volt a felelet.

— Itt lakik.

— Én Zalkáné atyja vagyok. Szíveskedjék bejelenteni ...

— Ó, az nálunk nem szokás ! Tessék csak velem jönni, -T- fogta karon az öreget s a kertibe, Zalkánéhoz vezette, majd fejbiccentéssel távozott.

Gróf Borovszky megállt a lugas küszöbén és síótalnul leemelte kalapját

Eleonóra rámeresztette szemét atyjára és felsikoltott.

Legelsősorban az öreg Zalka jutott szóhoz:

— A gróf ur ...

— ó, a méltósá-------akadt Zsuzsi néni torkán

a szó.

— Lányom, édes Eleonórám, megbocsajtasz? —

hörögte síron a gróf, mire Eleonóra helyéről felszökött, odaborult atyja keblére és keserves, görcsös zokogásba fogott. 5 :

A jelenlévők szemében könny csillant, miközben az öreg Zalkáné hangos sírása is belemerült menye el-elcsukló zokogásába.

Végre Imre felállt és olalépett hozzájuk: - ' 1-r- Örömmel üdvözöljük és kérem, érezze ;magat minálunk otthonosan. Elikém, csillapodj! Kedves atyád bizonyára fáradt, kimerült, r '

— Édes jó fiam — szólt meghatott hangon a gróf

— engedje, hogy igy szólítsam.

— Örülök is ... Parancsoljon! — kínálta hellyel a- grófot, aki fáradtan foglalt helyet az asztalnál.

Imre terítéket kért és odaadó engedelmességgel foglalatoskodott, segédkezett a gróf kényelembe való helyezésében.

Eleonóra hálatelten omlott Imre keblére s összevissza csókolta őt.

— Megkaptuk, vagyis megkaptam leveled.

— És anyám? -- kérdezte látható izgatottsággal Eleonóra.

— Ó drágám, ne most, majd — mad azután — keseregte siró hangján a gróf.

— Ó — jaj! Meghalt?!

Imre keblére vonta nejét.

— I-igen — zokogta atyja. ;

Eleonóra följajdult:

— Jaj-jaj, Istenem !

— Jolfcb szegénynek, nagyon szenvedett — Vigasztalta halkan a gróf.

Kinos csend következett, majd a nők feltörő zokogása hangzott.

— Mint az űzött vad bolyongtam azóta. Azután eladtam mindenemet, a kastély is és ide menekültem hozzád, hozzátok, gyermekeim, testemben, lelkemben összetörtén. És ha felejted a múltat, amit ellened vétettem lányom ...

— vigasztalta halkanhrdlutaoinhrdlutaointaointaoin

— ó, ne mondja ezt atyám — szólt közbe Eleonóra. — Én is hibáztam.

— Elmúlt, vége — szólt halkan Imre.

— Vegyük, mintha nem úgy lett vóna — bölcselkedett a zöreg Zalka.

Hozták az ebédet.

Szótlanul költötték ebédjükét és ésak az ebéd vége felé próbálkozott Imre a környezetét fölvidítnai:

— Majd itt megtalálja körünkben boldog otthonát atyánkő. Feledjük, van felednivalónk! Élikém, angyalom, leld vigaszod abban, hogy boldogult anyád nem szenved már és hogy a boldogult szivéből, leiből, szeretett, mint ahogyan te szeretted á boldogultát.

(Folytatjuk)

Hazleton, Pa.-ban egy bányarobbanás összedöntötte az aknák egy részét. A kép azt a helyet mutatja, ahonnan David Feliin és Henry Thorone bányászokat kimentették.

Szellemeket imád még ma is Dél-Amerika Inka-indián népe

Egyetlen ősi civilizáció sem pusztult el teljesen, mégha megalápitói régen kihaltak is. Ezt bizonyítják az Andok indiánjai is. A spanyol hódítás előtt az Ecuador, Peru és Bolivia fennsíkjain alakult indián birodalom uralkodói és a velük rokon, kiváltságos nemzetségeket nevezték inkáknak, de ezt az elnevezést később az egész birodalomra és annak lakóira is kiterjesztették.

Pizarro 1535. november 1 lián Cajamarcában tőrbe csalta Atahualpa inka uralkodót, és rövidesen elpusztította az Újvilág legnagyobb birodalmát. Az azóta eltelt négy évszázad folyamán az inka utódok élete nagyon nehéz volt. Fejlett civilizációjuk látható emlékei az ősi birodalom megsemmisülése után rövidesen eltűntek. Egykor virágzó gazdaságuk elpusztult. Az alacsony falakkal és árnyékos fákkal szegélyezett országutakat elhanyagolták, a függőhidak leszakadtak, a városok kihaltak. Az állami magtárakat kifosztották és a lakosság kénytelen volt európai tipusir falvakba költözni. Társadalmi rendszerük teljesen szétesett; vallásuk kétkedéssel és idegen elemekkel kevert hitté korcsosult. Kulturális örökségük nagy részét azonban mégőrizték: a sok csapás nem’tudta mégtömi az inka szellemet.

A hol csökkenő, hol növekvő számú, Dél-Columbiából Chile középső részéig terjedő területen ma- élő 6 millió inka indián körében — mondhatnék “szellemi ujjászületési” mozgalom jelei mutatkoznak.

Tekintsük át, mi maradt meg az ősök kultúrájából.

Csaknem ötmilliónyian beszélik a régi kecsúa nyelvet — többen, mint az egykori birodalom fénykorában! Ez részben a spanyol misz- 3ZÍonáriusok érdeme, akik rákényszeritették a kecsuát olyan törzsekre is, amelyeknek saját nyelvük volt. (így történt aztán, hogy olyan területeken — például az Amazon környékén is — beszélik ezt a nyelvet, ahol inkák sohasem jártak.)

A Peru és Bolivia hegyei között élő indiánok még hűek maradtak régi társadalmi rendszerükhöz. A közös őstől származó családok kisebb csoportjai, az aylluk alkotják a nagyobb közösségeket. A családok kötelesek egymást segíteni, a közösség javán munkálkodni és annak határait megvédeni. Sok közösség jól jövedelmező termelőszövetkezetet alakított, és a közös jövedelem

egy részét bankba helyzei el.

A lámák mellet az ott egykor ismeretlen juhok is nagyszámban legelnek a fennsíkokon és sok családnak tehene és öszvére is van. A régi inkák nem ismerték a tejtermékeket, és csak kukoricát és burgonyát termesztették. Ma egyik legfontosabb élelmiszerük a sajt, és meghonosították a zabot az árpát is.

A magasabb hegyek lejtőin még mindig az ősi fémvégü bottal törik fel a földet, a völgyekben azonban ekével szántanak. Az eke spanyol örökség, az aratóünnepség énekei és táncai azonban a régi időkből származnak.

“ A I egtöbb külföldi azt hiszi, hogy az indiánok szinpompás ruházata is ősi eredetű. Pdig népviseletük a századok folyamán nagyon megváltozott. A férfiak gyapjusapkája és széles karimáj u kalapja Pizzarro betörése előtt még ismeretlen volt. Ma legtöbbjük európai mintájú ruhákban jár. A nők csak széles, sokszínű övüket és. ezüsttel összefogott kendőjüket tartották meg. Ami változatlan, az az, hogy beszélgetés vagy séta közben is állandóan fonnak. Orsóik és szövőszékeik hagyományos módon készülnek. Mesterei a szövésnek. A szövetek mintázata azonos a több száz éves Sírokból előkerült anyagokéval — de gyakran előfordul a kétfejű Habsburg-sas stilizált változata is.

A spanyol misszionáriusok tüzzel-vassal küzdöttek a bálványimádás ellen. A pogány isteneket keresztény szentek váltották fel. Az indiánok külsőleg jó katolikusok lettek, de továbbra is áldoztak az Andok isteneinek és imádkoztak hozzájuk. Még még ma is tartanak titokzatos szertartásu ünnepségeket a hegycsúcsokon, az utszéli keresztek mellé pedig gyakran helyeznek — a környékbeli szellemek kiengesztelésére — cola-ágakat és köveket. Az inka Föld-anyát (Pacha-mama) Szűz Máriával azonosítják, és imáikban igy szólítják: Santa Maria, Pacha-mama.

Ugyancsak imádják a villámlás istenét. Az ő utóda Santiago (Szent Jakab) lett. Spanyolország és a hóditó spanyolok védszentje, - akinek a szobra a legszegényebb indián kápolnából sem hiányozhat. Tiszteletére a villám sújtotta helyeken még ma is lámákat áldoznak. A nem halálos villámcsapást ért személyeket Santiago fiainak vagy leányainak nevezik, titokzatos erőt tulajdonítanak nekik és varázslóknak tartják őket.

Imádnak még számtalan, hegyekben, folyókban, tavakban lakó szellemet; saját lakásaikat azok oltalma alá helyezik és véres áldozatokat mutatnak be nekik. Nemcsak a távol eső vidékeken, de a nagy városokban is s modern házak falait gyakran díszítik fekete foltok: emlékeztetésül a Föld-anyának hozott áldozatokra. A városszéli házak tövébe colaágakat tűznek, nehogy a szellemek lakott helyekre merészkedjenek. A katolikus vallás liturgiája jogcímet ad a gyakori vidám ünneplésre. A szertartások, a díszruhák azonban a hagyományokat követik.

Sok, már feledésbe merült legenda éledt fel a néprajzi kutatók munkája nyomán A legérdekesebb Incarival kapcsolatos. Ennek az egyok hatalmas uralkodónak a fejét állítólag Limában temették el. De azóta — az indiánok elképzelése szerint — uj teste nőtt, és nemsokára viszsza fog térni, elhozza népének a régen várt jobb életet.

Az “Unisphere” nevű óriásgömb, amely az 1964-es new yorki Világkiállítás jelképe lesz. A 140 láb magas gömböt a U. S. Steel épitl fel.

KÉT OLDALA VAN \! A STATISZTIKAI ÉREMNEK *

Megjelent a magyarországi népszámlálási sorozat 25. kiadványa. Az alábbi érdekes képet adja a tizmillió főnyi magyar működéséről: Az ország lakosságának több, mint fele kereső: 5,312,800. Az önmagukat ellátóknak több mint háromnegyed része fizikai, 15 százaléka szellemi foglalkozású, 8 százaléka nyugdíjas és járadékos. A fizikai munkát végzők 40 százaléka ipari jellegű foglalkozást folytat. A fizikai foglalkozásnak 30 százaléka nő. Nagyon sok nő dolgozik a kereskedelemben és a vendéglátó iparban, evvel szemben az építőipari szakmákban a dolgozók 98 százaléka férfi. A szellemi munkát végzők sorában a nők tekintélyes szerepet töltenek be, 45 százalékos arányukkal.

Ez az ismertetés a Népszabadságban jelent meg és nyilván politikai okokból kifelejtették a mezőgazdasági foglalkozók számát, arányát és minőségét. Az egyes szakcikkekben azonban megtalálható, hogy kb. 32 százalékra tehető a mezőgazdasági dolgozók aránya. Ami azt jelenti, hogy hozzávetőleg 32 kolhozparaszt tart él 100 magyar lakost. Elég rossz helyzetet bizonyít a statisztika, mert mig pl. Amerikában 1 farmer 27 embernek ad teljes élelmet, Magyarországon 1 kolhozparaszt csupán 3 személynek. A hivalkodó kormány és propaganda-kijelentések szerint 1938 óta mintegy tízszeresre nőtt a traktorok és a mezőgazdasági nagy gépek száma, ugyanilyen arányban nőtt meg a műtrágya termelés. Tehát a gépesítés és a földjávitás ellenére a termelés még változatlanul sok munkáskezet igényel.

A bürokrácia megnövekedésére jellemző, hogy a szellemi foglalkozásúak 45 százaléka irodai dolgozó, 27 százaléka kulturális, 23 százaléka pedig műszaki alkalmazott. A bürokrácia felső rétegeiben is túltengenék az íróasztalok, mert a műszaki vezetők száma meghaladja az 52 ezret. A művészek és irók száma, amelyben természetesen a párttollnokok is szerepelnek, 12,774.

Henrique Duarte kapitány bemutatja: mi a különbség egy amerikai halászháló (jobbra) és egy szovjet háló között. A szovjet háló szövése sűrűbb s ezzel a kommunisták megszegték a nemzetközi halásztörvényt, amely a hálók hurkainak nagyságát is szabályozza.

SZTÁLINISTA VOLT S AZ MARADT

Kállai Gyula, a Kádár-rendszer ideológusa, sokáig másodrangu szerepet töltött be a kommunista pártban. A háború alatt a szociáldemokrata pártban húzódott meg, a Népszava szerkesztőségében dolgozott és csak kevesen tudták róla, hogy a “radikálisok” táborába tartozik. Kommunista mivoltát azonban nem tagadhatta le azoknak a munkáknak a kiadása után, melyeknek szerzőségét a Moszkvában tartózkodott Révai József helyett vállalta. Kállai nem harcos egyéniség és ez tette őt alkalmassá arra, hogy a kádári “liberális” politikának programját és elveit megfogalmazza. Bármennyire is óvatos és elhagyja a régi harcias kommunista jelszavakat, lényegében mégis sztálinista alapokon működik. A párt politikai akadémiáján mondott nagy iránytadó előadásából néhány tétel a régi elvek uj átcsomagolását jelenti csupán.

Rákosi nyíltan beszélt az ÁVO-ról. Kállai már szemérmesebb: belső elnyomó funkciót emleget. Rákosi idejében a parasztság még változatlanul ellenállott és a polgári osztályokat sem szórták még szét. Ma már ezek az osztályok nem jelentenek veszélyt, de miért van szükség akkor a belső elnyomó funkció, azaz az ÁVO fenntartására? Igaz, hogy munkásőrségre keresztelték át, de létszáma megnőtt, önkéntes organizációkat is hozzákapcsoltak és a besúgó hálózatuk jelentősen megnövekedett. Kállai megadja a választ, mondván; hogy a nemzetközi osztályellenség és a nemzetközi imperializmus komoly veszélyt jelent a rendszerre és ezért kell fenntartania a belső elnyomó.funkciókat.

Kulturális vonatkozásban is a régi tételeket hangoztatja. Bevallja, hogy a kommunista dokrina szerint az eszmék terén sincs békés egymás mellett élés, mert a szocialista és a polgári, azaz a nyugati demokratikus ideológia küzdelme változatlanul folyik. Azoknak a jóhiszemű nyugatiaknak is felvilágosítást nyújtott, akik a Kádár-rendszer liberalizálásában bíznak. Előadásának magja a következő volt: államunk fejlődését, munkáját pártunk irányítja, az a párt, mely a nép élén járva vezeti, szervezi a szocialista forradalmat, vezeti és szervezi a szocializmus teljes felépítésének nagy munkáját.