Függetlenség, 1963 (50. évfolyam, 1-46. szám)

1963-09-12 / 37. szám

8-IK OLDAL September 12, 1963. TÁVIRATBAN KÉRTE A KONVENCIÓ KENNEDY ELNÖKÖT: AMERIKA NE KÖSSÖN PAKTUMOT KABARÉKKAL (Folyt, az 1. oldalról) lehem, Pa.) lett, 101 szavazat­ta megválasztva Fodor Lajos 41 szavazatával szemben. (Az elnök által kiküldött szava­zatszedő bizottság tagjai: Tóth Kálmán, Balogh Ferenc, Bero Ferenc, Madarász Géza és Huthansel Mary.) A központi titkár felolvas­ta ezekután a konvenció al­kotó tagjainak névsorát, mely a következő: Macker Gyula Kp. elnök, Var­ga L. Lajos 1. aelnök, Lénárt Gyula 2 .alelnök, Stelkovics J. Albert kp, titkár, Somogyi E. Gyula kp. pénztáros, Sza­bó János kp. számvevő; Bállá B János, Dankó István, Fá­­qzán Mihály, Id. Láng István, Kőrösy Mihály, Dr. Kovács András, Körmöndy József, Ibos Albert, Magyari Ferenc, Nádas Gyula, Id. Radványi Ferenc és Vészi László igaz­gatók; Papp Gáspár, Kohut Béla, Hegedűs Mihály, Ke­reszti László és konyha Bá­lint számvizsgálók, valamint á következő delegátusok: Con­necticut kerületekből: Frank Bero, Joseph DelCrognale, Samuel B. June, Kocsis V. Albert, Jacob Meilitz, Eliza­beth Hessihger, Joseph Pol­iak, John Salko, Nanai Sán­dor és Soltész János; New Park-i kerületekből: Falussy C. Alajos. Mihály Rose, Hut­hansel Mary, Fábián Károly, Hegedűs János, Reich Eszter, Taylor S. József, Juhász M. János, Novák István és Czin­­kota János; NEW JERSEYI kerületekből: Ifj. Radványi J. Ferenc, Révész Mária, Id, Vá­gott István, Hrabar J. Mi­hály, Kreger Alajos, Salontai András, Baboth Ágnes, Hor­váth Sándor, Kaszies Péter, Vass Antal, Zimonyi Vendel, Bokor József, Lakatos Sán­dor, Tóth Kálmán, Vayda Ist­ván, Emődy Imre, Emri Zol­tán; PENNSLYVANIAI ke­rületekből: Dudash Ferenc, Rt'vtUz Ferenc, Dobozi Ist­ván, Karlowitz A. Béla, Gáli J. István, Joseph Miller Jr., Czernai Gábor, Anthony G. Noel, Ifj. Láng István, Soho­­nyay Sándor, Seibert Lajos, Teleghy Gyula ,Cher K. Jú­lia, Fabiankowitz G. Alex, Kovách J. William, Dávid Fe­renc, Horváth György, Né­meth Helen, Chobody Sán­dor, Ifj. Szekeresh János, Tóth Andy, Usko János, Id. Debreczeni Sándor, Javorsky József, Bokor János, Bokor Bózes, Phillips J. János; W. VIRGINIA: Dávid Lajos és Tóth Péter; OHIO kerületi­ből: Gál Imre, Juhász Miklós, Bem etkó József, Szappanos István, Torda Edward, Jávor E, János, John Bunchy, I. Ivancso Ferenc, Tvancso Má­ria. Nagy Ján s, Bertalan Kálmán, Készéi Imre, Kostyó János, Santo Alex, Tokár ; György, Sára Imre, Kertész A Albert, Steve Sutch, Jr., ; Id. Baráth József, Fodor A. . Lajos, Hoczkó József, Miks­­tay István; INDIANA kerüle­tekből: Melvin Hobbs, Sr., Frank J. Kobli, Horváth L. János, Horváth József, Mol­nár J. László, Pécsi János, Ifj. Wukovits J. Ferenc; MICHI­GAN kerületekből: Dankó Julia, Gross József, Korok­­nay Sándor, László Elvira, Lukács Jolán Madarász Géza, Márton György, Father Ja­kab András, Varga György, Rosonsky Béla1 ILLINOIS ke­rületeiből: Balogh Ferenc, Galo István, Akai Erzsébet, Klaynik Lajos, Corvin Imre, Michael Sneer, Könnyű Lász­ló, Susie Hataya; WISCON­­, SIN: Dolezar Márton; CALI­FORNIA: Bálint János és Fáy Fisher Andor; az alkal­mazottak kerületeiből pedig: 1. Torna József (New York), 2. Nagy G. Gusztáv (Duques­­ne, Pa.), Wukovits J. Ferenc (So. Bend, Ind.) és Dudrik Gizella (Pittburgh, Pa.). Wukovits Ferenc, átvéve a konvenció elnöki tisztjét, be­mutatta a nagygyűlésen meg­jelent vendégeket: Bencze Já­nos volt Verhovay elnököt, a Wm. Penn Egyesület örökös diszelnökét. Vasas János volt Rákóczi Egyesületi főtitkárt és Szalánczy János volt Ver­hovay pénztárost, akiket a mikrofonhoz kért s akik üd­vözölték a konvenciót, továb­bá Bálint Andrást, Bálint Já­nost, Bendes Elsiet, Holló Já­nost szervezőt, Horváth Lász­lót, Mrs. Ivancsót, Mrs. Ma­darászt, ifjabb és idősebb Radványi Ferencnét, Novák Istvánnét, Rigó Erzsébetet, Szabó Jánosnét, Varga Györ­gyöt és Vincze Andrást. A konvenciót táviratban üdvözölték: Robert B. Wag­ner, New York város polgár­­mestere, Foster Farrell, a Natl. Fraternal Congress el­nöke, a Univec Corp., vala­mint a 18, 249, 55 és 521 osz­tályok, továbbá Balogh And­rás körzeti felügyelő. Gyülésvezető elnök bemu­tatta még a következőket: Gay B. Banes jogtanácsost, Robert Bruce biztosítási számfejtőt, Dr. Gömöry Sá­muel egyesületi főorvost, va­lamint az időközben érkezett vendégeket: Frank Nagel, Id. Fülöp János, Horváth János, Mrs. Szalay és Miss Szalay. Elhatározták, hogy a nagy­gyűlés táviratot intéz John F. Kennedy, az Egyesült Álla­mok elnökéhez, valamint a U. S. külügyminiszteréhez s az amerikai magyarság nagy zömét képviselő William Penn Egyesület tagsága ne­vében kéri, hogy Amerika ne ismerje el a kommunista Ká­dár-kormányt és ne kössön semmiféle paktumot a ma­gyarországi kommunistákkal. A távirat megszövegezésére az elnök Ifj. Láng István jegyzőt. Phillips J. Jánost és a táviratküldést indítványo­zó Bokor Jánost jelölte ki. Az ajtóőri tisztségre az el­nök Tokár Györgyöt nevezte ki. A napi munkaidőt reggel 9- től délután 1-ig és 2:30-tól 5- ig állapította meg a konven­ció. Elnök bejelentette, hogy a konvenció második napján, kedden este a száloló Urban termében díszvacsora lesz, a konvenció tagjainak, vala­mint vendégeik részvételé­vel. A konvenció tárgysoroza­tát az Igazgatóság előterjesz­tése szerint fogadták e s a napidij és útiköltség megálla­­pitása után megkezdődött a központ?, tisztviselők jelenté­sének eflolvasása, ami hosszú órákat vett igénybe. A kon­­venciós tiszteletdijat egy ösz­­szegben ,$350-ben állapították meg, akármeddig is tartson a konvenció s ezenfelül minden delegátus mérföldenkénti 10c útiköltséget, a távolabbról jö­vők pedig fél, vagy egésznapi per diem utazási napidijat is kapnak. * * * A konvenció első napjának további része az elnöki, tit­kári, számvevői és pénztáro­si ügyosztályok, valamint a Field Manager és Investment Manager ügyosztálya jelen­téseinek felolvasásával telt el, amit a nagygyűlés tagjai nagy figyelemmel kisértek. Ezek részletes ismertetésére egy következő beszámolónk­ban fogunk kitérni, tekintve azt, rogy a William Penn Fraternális Egyesület elmúlt négy évi munkájára és jelen­legi anyagi és minden tekin­tetbe vett üzleti állapotára teljes fényt vet ez az össze­vont jelentés. Ez pedig érdek­li olvasóink közül különösen azokat, akik tagjai a William Penn Egyesületnek. A konvenció összetételével kapcsolatban meg kell emli- 1 lenünk azt, hogy talán az el-FÜGGETLENSÉG ső eset az egyesület történő­ben — legalább is az elmúlt kb. 25-30 év óta — hogy a de­legátusok között egy római katolikus plébános is ül (Ft. Jakab András, Detroitból). És van a kiküldött képvise­lők között nem magyar-szár­mazású egyesületi tag is: Connecticut államból több olasz delegátus. Halkan és szomorkásán meg merjük e helyen pendíteni a hangot: vájjon melyik magyar fiók­­osztály küldte ezeket a derék olaszokat a “legnagyobb ame­rikai magyar testvérsegitő egyesület” nagygyűlésére és milyen céllal? Milyen elgon­dolással? Mert nézzük csak: az egyesület, illetve a kon­venció hivatalos nyelve ép­­ugy a magyar, mint az angpl. Tehát aki magyarul beszél itt, az teljes joggal beszél ma­gyarul és nem köteles beszé­dét angolul elmondani, amit — ugyebár? — a más nemze­tiségbeliek nem értenek meg. És: vájjon kötelesek megérte­ni? Nem! Anélkül, hogy a nem-magyar származású ta­gok delegátusi jogát vitatni mernénk, mint az amerikai magyar sajtó rendíthetetle­nül magyar emberei önkény­telenül is arra gondolunk most: vájjon milesz négy év múlva, vagy nyoc év múlva az akkori konvención . . .? Hány nem-magyar lesz majd azon? És mi lesz az Alapsza- [ bályok I. fejezetének 2. pont­jában néhány tömör, de so­katmondó szóban összesüri­­tett délki tűzés-résszel: “köz­­rejárni a magyar nyelv és kultúra terjesztésében”? Med­dig fog megmaradni még ez a minden alkalommal szü­­kebbre fogott mondatrész ott . . .? Sokszor leirtuk, sokszor hangoztattuk azt, hogy az amerikai magyarság élete, jö­vendője attól függ, hogy med­dig lesznek magyar egyhá­zaink, magyar egyleteink, magyar lapjaink . . . S mi. a magyar lapok, magyar sajtó emberéi mindig úgy tekintet­tünk a magyar egyházak és egyletek felé, mint amelyek "erős váraink", az alapítók által büszke öntudattal leíek­­tetet talapkövek és építmé­nyek . . ; itteni magyar jö­vendőnk zálogai ... Szeret­nénk hinni, szeretnénk re­mélni, hogy a "nevet cserélt, de szivet nem" nagy magyar egyesület ott Pittsburgh vá­rosában — pontosan abban a városában Amerikának, ahol a csehek egy hires, vagy ha úgy tetszik: hírhedt szerző­déssel megteremtették a mai Csehszlovákia alapjait — to­vábbra is és még sokáig, na­gyon sokáig erős vára marad á magyarnak és megdönthe­tetlen, büszke hirdetője a ma­gyar élniakarásnak, magyar tudásnak, szorgalomnak, ta­karékosságnak, öntudatos előrelátásnak! Elismerés a Magyar Katolikus Ligának NEW YORK. — Wagner polgármester abból az alka­lomból, hogy az Amerikai Magyar Katolikus Liga a Delmonico Hotelben Szent- István napi banketet ren­dezett, köszöntő levelet inté­zett Msgr. Szabó Jánoshoz, a Liga elnökéhez. Mint New York város polgármestere és mint a Demokrata Orszá­gos Bizottság All Americans Tanácsának elnöke, dicsér­te a Ligát, amely a szent ki­rály hagyományaihoz hiven a newyorki magyar-amerika­iak javára felbecsülhetet­len vallási és szociális szol­gálatot végez, egyben pedig ébren tartja a szabadság vá­gyát és reményét a magyar szülőhaza népének lelké­ben azzal, hogy élenjáró har­cosa itt a demokratikus esz­méknek és a magyar nemze­tet rabságban tartó kommu­nista rezsimmel szemben a megalkuvásnélküli ellnállás szellemét erősiti. Sheppton, Pa.-ban egy bányaomlás két bányászt eltemetett. A men­tők egy televíziós kamerát eresztettek le az omladékba fúrt lyukon keresztül, hogy az áldozatokról hirt kapjanak. A két bányászt ki­mentették. Fiatal szabadságharcos professzor fenyő rákos daganatát tanulmányozza McKesport, Pa. — Az Ame­rican Cancer Society 18,556 dollárt bocsátott Dr. Török Dénes professzor rendelke­zésére, hogy a fenyőfa rákos daganatával összefüggő la­boratóriumi kísérleteit ered­ményesen folytatni tudja. Maine államban, Bar Har­bor környékén a Picea Gla­­uca nevű fehérfenyő ágain nagy rákos daganatokat ta­láltak s erre megiridult a tu­dományos kutató munka an­nak felderítésére, hogy mi okozza a daganatokat, mi a különbség a normális szöve­tei és rákos szövetei közt, hogyan állítható meg a daga­nat növekedése és — végső soron — miképpen lehetne hasznosítani az itt nyert, fel­ismeréseket. áz emberi rák kutatásában és gyógyításá­ban. Dr. Török Dénes a Penn­sylvaniai állami egyetem meckeesporti intézetében a növénytan helyettes pro­fesszora. 32 éves. Fiatal kora ellenére már sok évi jelentős tudományos karierre te­kinthet vissza. A budapesti egyetemen szerezte bölcsé­szeti doktorátusát. tanított a soproni műegyetemen, nö­vényélettani laboratóriumi kutató munkát végzett a Ma­gyar Tudományos Akadé­mia növénykutatási intéze­tében. Az 1956 októberi sza­badságharcban fegyverrel a kezében vett részt s élmé­nyeinek legérdekesebbje ez volt: Az egyik budapesti ut­cán csüggedt kinézésű orosz katonákat látott egy tank­ban. Szóba elegyeedett ve­lük és amikor az oroszok azt mondták, hogy éhesek, adott nekik két kiló kenyeret. Vé­telárként, vagy egyszerűen csak hálájuk jeléül, az oro­szok odaadták neki a tankju­kat. így pár óra hosszat Dr. Török Dénes egy orosz tank tulajdonosa és parancsno­ka volt. Amikor aztán eb fogyott a benzin, kénytelen volt zsákmányát odahagy­ni. Előbb persze, felgyúj­totta a T-34 tankot. A szabadságharc elbuká­sa után nyugatra szökött, Amerikába jött. Az Amerikai Tudományos Akadémia szor­galmazta Amerikába jöve­telét. 1962-ben Dr. Török a Harvard egyetemen M.A. dip­lomát szerzett, miután már 1959 óta ott tudományos ku­tató munkát végzett. Labo­ratóriumi kísérleteket foly­tatott Bar Harbor, Me.-ben az Életvegytani : Laborato­riumban és -a Michigan álla­mi egyetemen is. A Harvard egyetemen, ahol több tanár társával együtt tanulmányoz­ta a fehérfenyők rákos daga­natát, sikerült neki a daga­nat növekedését leállítani a kísérleti lombikban. A kö­vetkező lépést, amelynek si­kere érdekében juttatta ne­ki az American Cancer Soci­ety az említett nagy össze­get, az lesz, hogy megkísér­lik a tumor növekedés le­állítását az életben, a ter­mészetben is. Dr. Török Dénes nős, egy kislánya van, aki itt született, mint amerikai állampolgár. HUMOR A VASFÜGGÖNY MÖGÖTT Jucika, a menyasszony, odaállt a falusi anyakönyvve­zető elé, hóna alatt tape re­corder. — Mi az, Jucika, eskü­vőre egyedül jött? — kérdi csodálkozva az anyakönyv­vezető. Jucika helyett a hangsza­lag szól: Igen! Miért hozta Jucika a vőle­génye helyett annak csak a hangját, a boldogító igent? — Hát azért, anyakönyvve­zető elvtárs, mert Jani előre ment Pestre lakást igényelni. Relativitási elméletét Ein­steinétől függetlenül a Ludas Matyi vicclapban, két képen. Első kép. Elérhetetlen! Pesti polgár az ablaknál áll­va, hallja, hogy átellenben Európa-vevő rádió szól. Második kép. Pesti polgár a díványon más feleségével ölelkezik, csókolózik. Elér­hető. Terv! Terv! Terv! Folyton uj terv! Megbolonditják az embert az örökösen változta­tott tervvel! No, azért mégiscsak van praktikus megoldás: Egy­szerre elkészíteni az első ter­vet, a második megjavított tervet, a harmadik módosí­tott tervet, és igy tovább. A Terv fő-fő irányitója az Íróasztalnál ül, sopánkodik: “Maradt 500,000 forintom és képtelen vagyok eltervez­ni . . ” Autós, autós, az akarok lenni! . . . A papa és a mama boldo­gan, elégedetten kisérik csúnya lányukat és a mafla vőlegényt az anyakönyvi hi­vatalba. Odasugja a papa a mama fülébe: “Na ez megvolt. Juciké­nak szereztünk férjet, most aztán szereznünk kell egy autót.” Párttitkár filozofál: Van a természet rendjében A Labor Day-ig nagyjából csend honolt a new yorki magyar társaságokban. Mindössze: itt-itt egy-egy kisebb par­ty, mert aki tehette, a hegyekben, vagy a tengerparton töl­tötte az időt és a szórakozás helyett a pihenést kereste. Most inkább az amerikai magyarok jövés-menéséről számolok be, indulásról-érkezésről. DR. GÁSPÁR ÖDÖN, az európai rabnemzetek szövetségének főtitkárhelyettese, dél­amerikai előadás-sorozatra indult. Látogatóban járt New Yorkban SCHANDL KÁROLY volt földművelésügyi mi­niszter, a két világháború közötti békeszakasz markáns po­litikai egyénisége. Ugyanákkor hosszabb időre elbúcsúzott Amerikától SZÉKELY LÁSZLÓ tábornok, a kiváló katona, aki egy itteni vállalatnál működött. Most nyugdíjba vonult és a spanyol Mallorca szigetére költözött. Újabb taggal is gyarapodott a new yorki magyar kolónia: családjával együtt megjött Buenos Airesből DR. FERCSEY JÁNOS, a Délame­rikai Magyarság szerkesztője, a harcostollu kitűnő publi­cista. Fercsey több délamerikai újságot tudósit innen, a töb­bi között a Correo de la Tarde cimü nagy napilapot, amely­nek irányitó befolyása van az argentin politikára. Vendége­ket is várnak Argentinából. Baráti látogatásra New Yorkba érkezik PÉRI ISTVÁN, a Pesti Magyar Kereskedelmi Bank volt igazgatója, a pesti hankvilág egykori benjamin ja, aki­nek egyik nevezetessége, hogy ő volt az országban a legfia­talabb bankigazgató. Természetesen vele jön a felesége is, Nemeskéri-Kiss Melanie ujságirónő, aki annakidején nagy szerepet vitt s fasizmus alatt az ellenállási mozgalomban. Périék 12 esztendővél ezelőtt kalandos utón menekültek el Magyarországról és azóta Buenos Aires egyik kertvárosában, Acasuson élnek. Aztán két üzleti utazás. Egyik dr. Hammel László, az Eisenberg and Co. világcég érc és ásvány departmentjének igazgatója, most érkezett meg európai útjáról. Ausztriában, Németországban folytatott tárgyalásokat. A másik: Lambert Ervin, a Teximo Export Co. vezetője is Európában járt hosz­­szu repülő-köruton üzleti ügyekben. Néhány úti hir a művészvilágból. Békefi László, a fe­lejthetetlen iró és konferenszié özvegye, Jankovich Magda Svájcban van. DR. SZIRMAY ALBERT zeneszerző vissza­érkezett európai körútjáról, amelynek során Magyarország­ra is ellátogatott. Az örökifjú mester befejezte legújabb mü­vét: zenét komponált a Heltai Jenő “Tündérlaki lányok” cimü regényéből készült zenés játékhoz. A darab bemutatója OLVASÓINK SZIVES FIGYELMÉBE Az Egyesült Államok és Kanada minden részében szétszór­tan élő olvasóinkhoz van egy kérésünk: Ha a helyi angol­­nyelvű lapban olyan magyar vonatkozású híreket találnak, amelyekről gondolják, hogy a magyarság széles rétegeit ér­dekelnék, kérjük: vágják ki és küldjék be nekünk. Ha ké­résünknek sokan eleget fognak tenni, még változatosabbá és érdekesebbé tudjuk alakítani a magyarokról magyarok­nak krónikáié rovatot. Budapesten lesz az idei őszi szezonban. A műhelytitkok tu­dói azt mondják, uj müvében — ha lehet — még szebbet alkotott, mint a “Mézeskalácsában. Pedig például a “Szív küldi szívnek szívesen” dallama se kismiska . . . Egy filmhir. Leleplezek egy elbújt jó színészt: BÁN TAMÁST, akinek a neve féléve eltűnt az amerikai magyar szinlapokról. Ez a mindig csendes, mindig halk, szerény mű­vész egyébként angol színpadon is szerepelt, amikor Robert Audrey “Shadow of Heroes” cimü darabjának egyik fősze­repét játszotta és Horváth Mártonnak, a Szabad Nép hír­hedt szerkesztőjének alakját formálta meg. Bán Tamás el­tűnésének magyarázata: a Century Theatres egyik nagy film színházának vezetését bízták rá. Ez a munka sok elfog­laltsággal jár, minden idejét lekötötte. Sorsát azonban sen­ki el nem kerülheti: most megint játszik majd, mégpedig filmen. A vállfát egyik uj, készülő filmjében kap szerepet. A filmet télen > jzdik forgatni Európában. Sok amerikai magyar járt mostanában Magyarorszá­gon. Visszatérésük után a hazai hírekre éhes itteniek szin­te lesik az ajkukról a szót: milyen is az élet odahaza? A vá­laszok néha kitérőek, néha eltérőek. Sok utas azt mondja, Budapest ma szebb, mint a forradalom előtt volt, az élet is jobb, mint annakidején. Akad azonban, aki a rajongás­ban már addig megy, hogy a hallgató azt hinnie, Velence csa kvizesárok, Páris csak Kisbürgözd, Bécs csak omladék, London pedig csak pipadohányt ér a mai Budapest mel­lett. Azt hiszem, az igazat valahol a középuton lehet keres­ni, de mindenesetre ideiktatok két rövid és velős beszámo­lót. Egy hölgy ezt mesélte: “Bementem az egykor hires Lu­kács cukrászdáiba. Limonádét rendeltem. Hozták. Kevés volt benne a citrom, kevés a cukor is, a viz pedig nem volt hi­deg. Egyéb baja nem volt a limonádénak.” A másik tapasztalatot egy férfi hozta: “Alaposan át­böngésztem a párt hivatalos lapját, a Népszabadság cimü újságot. Az apróhirdetés rovatban ezt a hirdetést találtam: “Létrámat jutányosán, átírással is eladnám. Máig is töröm a fejemet, miféle létrához miféle átírás kell Magyarorszá­gon.” Befejezésül valami ,amit se nem láttam, se nem hal­lottam személyesen. Másvalaki mesélte, de esküdött rá, hogy ő látta-hallotta. Lelke rajta. Színhely egy Broadway cuk­rászda. Szereplők: két hölgy, egyik szőke, a másik bronz. SZŐKE: Tudod, honey, hogy kidobtam a szobalányo­mat? BRONZ: Ne mondd, honey, hiszen eddig mindig csak dicsérted. SZŐKE: Igen, de most kiderült, hogy az én feshérnemü­­met hordta és a férjem jött rá . . . MAGYAROKRÓL MAGYAROKNAK írja: HOMOKI ERZSÉBET

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents