Függetlenség, 1962 (49. évfolyam, 1-52. szám)
1962-09-06 / 36. szám
American in Spirit — Hungarian in Language Hungarian News Amerikai szellemű magyar újság YOL. XLIX. ÉVFOLYAM__NO. 36. SZÁM .^^ao20 Ten Cents per Copy—$4.00 per Year________________Second Class postage______paid at Trenton, N. J. TRENTON, N. J., 1962. SZEPTEMBER 6 Pennsylvánia állam MAGYAR MŰVÉSZ TERVEZTE AZ AMERIKAI EGYETEMEK POSTAI EMLÉKBÉLYEGÉT A “New York Times” Pulitzer-dijas katonai szakértője állapítja meg: “1956-BAN SEGÍTENÜNK KELLETT VOLNA!” egyik legszebb hegyes-dombos vidékén, Ligonierben 1921 július 4-én avatták fel s adták át először hivatásának azt a gyönyörű magyar szeretet-intézményt, amelyet az Amerikai Magyar Református Egyesület hivott életre s amely később a “Bethlen Otthon” nevet kapta. Árvaház és agg-menhely volt ez és az évek során, ahogy bővült, gyarapodott: gyermekek és idősek szeretet-otthona lett; fenn a hegytetőn az eredeti épület az idősek otthona, lent a városban pedig, a gyönyörű téglaépület a gyermekek otthona »iskolája, nevelő-intézete. Negyven év után most egy óriási lépéssel jutott előre a ligonieri Bethlen Otthon példamutató szép ügye: az eredeti, régi faépület mellett, fent a hegytetőn egy, közel félmillió dolláros költséggel, hatalmas, 100-személyt kényelmesen befogadó és elhelyező kétemeletes modern palota épült a Református Egyesület vezetőségének és az amerikai magyarság áldozatkészségének jóvoltából. Ezt az uj “Idősek Otthonát” avatták fel ünnepélyes keretek között 1962 szeptember 3-án, Labor Day napján délután, mintegy 1,000-főnyi, az ország különböző részeiből idesereglett lelkes “közönség” részvételével. Az amerikai magyarság ünnepnapja volt valóban ez a nap, szeptember 3-ika ott Ligonierben! Olyan nap és olyan alkalom, amelynek jelentőségét csak az tudja igazában felfogni és mérlegelni, aki ismeri eléggé a tengerentúlra szakadt magyarság múltját, sok-sok vergődését, harcát, munkáját. A soksok alkotás között, amit az újabban és legújabban jöttek egy része által oly gyakran és oly elhamarkodottan lenézett, lekicsinyelt “régiek” a magukénak mondhatnak, ez a ligonieri modem palota, ez az előretekintő, csodálatosan szép szeretet-otthon, ez a félmilliódolláros mammut-alkotás mintegy felkiáltójel annak a mondatnak a végére, amellyel a régi-amerikás magyarság gondolkodásmódját, jellemét, istenfélő, testvér-szerető jóságát legméltóbban méltathatjuk! De amely mondat után akaratlanul is odakivánkozik egy másik, egy kérdőmondat: mit tett, mit csinált, mit alkotott Amerikába jövetele óta az a menekült magyarság, amelyiknek első egyedei a negyvenes évek végén kezdtek ideérkezni? Nem megszólásképen, nem gúnyból, még csak nem is vádlőlag kérdezzük és kérdezhetjük joggal ezt, csupán párhuzamvonás-képen, vagy ha úgy tetszik: összehasonlitásképen. Mert nem, elég téglával verni a mellünket, hogy ilyen meg olyan jó magyarok vagyunk nevelésben, érzésben, gondolkozásipódban ... a tettek beszélnek? Ki mit tett? Ki mit alkotott? Nézzünk egy nagyon kézenfekvő példát: A lélekben összetört, magyarságáért nagyon megszenvedett, magát hontalannak, számüzöttnek érző menekült magyarok ezreitől az ic|eérkezés első éveiben könnyű volt kiszedni súlyos dollárokat s összegyűjteni vagy 100,000 dollárt egy “keresztény napilap” megindítására, aminek gondolatát, eszméjét mézesmadzagként húzták el előttük. “Milyen fenséges szép eszme, milyen hatalmas alkotás” lesz ez majd itt a tengerentúl . . . gondolták sokan közülük, ha meg lesz egy ilyen uj napilap. De abból a napilapból nem lett semmi! Lett egy nyamvadt, semmirekellő, szerencsétlenül elindított, ostobán kezdett és még ostobábban tovább vitt hetilapocska, párszáz tényleges előfizetővel. A sok összeszedett, összekunyerált dollár elúszott, az “alaptőke” megsemmisült s maradt egy nagy adag magyart-magyar ellen uszító, keresztény testvért keresztény testvérrel szembeállító érzelem- és gondolat-komplexum! Alkotás? Időálló, komoly nagy alkotás? Nem! A rombolásnak, sárbapocsékolás n a k , ‘‘még amink van azt is összetörni, semmivé zúzni” elgondolásnak ostoba zürzayara az, amit ez a “keresztény napilapmozgalom” még megmaradt néhány ámokfutója képvisel akörül a hetenként nagy kínnal kiadott lapocska körül! Amelyikben, mondjuk: ez a ligonieri nagy ünnep, ez az amerikai magyarság életében és történetében oly jelentős nagy dolog, ez a félmillió-dolláros szeretetotthon építés, ha egyáltalán meg lesz említve, alig néhány sort kap majd . . . A párhuzamot ezzel a fenti példával vonhatjuk meg legjobban. De ennek meg kell dobbantania minden igaz magyar szivet! És aki eddig a széthúzás, a gyűlölködés, az egyéni nagyratörés és akarnokoskodás embereivel egy vonalban állott, annak is — ha értelmes, okos és van szive — át kell állnia a mi oldalunkra! Az amerikai magyarság milliós tömegé; az istenfélő, templombajáró, becsületes jó magyarok “Magyar Amerikája” kell jelentsen neki is annyit, hogy ezért érdemes dolgozni, áldozatot hozni. A ligonieri hegytetőn ékeskedő hatalmas magyar szeretet-épület legyen az a jelképes kapu, amelyen át beléphetsz, testvér a mi itteni magyar közösségünkbe! Ha adakozol építése költségeire, nemes ügyet támogatsz vele, magyar testvérem. De nem ez az, amire célozunk most, amikor e “kapun” átlépésedet kérjük. Arra utalunk a “kapu” említésével, hogy az amerikai magyarság eme újabb hatalmas alkotása mutassa meg neked is a helyes utat, amelyen haladnod kell, hogy együtt maradj — ha együtt akarsz maradni, — azokkal, akik még ma is, még mindig egy szebb, boldogabb magyar jövendőt álmodnak itteni és odahagyott testvéreink számára! Mert közvetve ugyan, de ez utóbbi is benne van mindabban, amit az amerikai magyarság alkotásai jelentenek. (Folyt, a 4-ik oldalon) Négy éve lesz szeptember 19-én, hogy a washingtoni postaügyi minisztérium 160 millió Kossuth emlékbélyegét ezzel a bejelentéssel bocsátott útjukra: “Sponsored by the American Hungarian Federation.” Ezidén nem Kossuth Lajos, az Egyesült Államok lakosságát lenyűgöző szabadság - szónok születése napján, hanem az amerikai “Land Grant Colleges and Universities” főiskolák alapításának 100-éves jubileumán, november 14-én lesz Washingtonban olyan ünnepség, melynek előkészítésében szintén kezdeményező részt vesz az Amerikai Magyar Szövetség. Akárcsak Szent István idejében történt, volt idő, hogy itt az Újvilágban is földbirtokokat osztogatott a kormány olyan intézményeknek, amelyek a letelepülést előmozdító tudományokat terjesztették. Hiszen az Egyesült Államok hatalmas területein “nomád” — részben őslakó, részben bevándorolt, de megállapodni nehezen tudó lakosság élt még a múlt század második felében is. Ezért minden szenátor és képviselő után, mivel ezek számát a népsűrűség szerint állapították meg, 30-30 ezer “éker” területet juttattak főiskolák létesítésére. Az Illinois állambeli Prof. Jonathan Turner és egy Vermont állambeli patkoló kovács fia, Senator Justin Morrill éveken át sürgették a “mezőgazdasági és gyakorlati gépészeti” főiskolák létesítését. Kereken 100 esztendeje annak, hogy Lincoln elnök aláírta az erre vonatkozó törvényt, amelyet elődje, James Buchanan megvétózott. Azóta 50 államban 68 ilyen egyetem évente ma is három és fél millió dollárnyi Egy tudós mondja Dr. Teller Edward, a magyar-származású amerikai fizikus-professzor, akit a “hydrogén-bomba atyjának” is nevezhetünk, nemrégiben a Los Angeles-i Egyetemen, mintegy 1,000 hűtéstechnikai szakember előtt tartott beszédében azt mondotta, hogy “a világ legkitűnőbb tudósai ma még a Szovjetben vannak,” — arra célozva, hogy az oroszok világür-löveg eredményei ez idő szerint még jelentősebbek, mint a mieink. Dr. Teller helyeselte az amerikai holdrakéta-programot “de szigorúan csak tudományos szempontból.” Figyelmeztetett arra, hogy a világűr szabadságának fenntartása éppoly nehézzé válhat, mint amilyen nehéz volt a világ tengereinek szabadságát biztosítani az elmúlt századokon át. “A holdban elhelyezendő megfigyelő-állomásról — mondotta Dr. Teller — a világ tudósai teljesebb és tökéletesebb képet nyernek majd a világegyetemről, sőt, esetleg azt is megállapíthatják, vájjon volt-e a világnak kezdete és ha volt, milyen volt az.” A görög néven Cryogenicsnek nevezett hütéstudománynak fontos jelentősége van az űrkutatásban s ezzel kapcsolatban tette meg észrevételeit Professszor Teller. jövedelmet élvez az eredeti földbirtokok eladásának kamatjaiból. A gazdag családok alapítványaiból fenntartott (folyondárral befuttatott épületeik után “Ivy League” néven ismert) előkelő egyetemek mellett ezek a Land Grant főiskolák a szó legszorosabb értelmében demokratikus intézmények, hiszen a szegényebb néposztályok gyermekei részére nyújtanak oklevél-szerzési lehetőséget. 42 amerikai Nobeldijas tudós közül 25 végezte tanulmányait ilyen olcsóbb tandiju egyetemeken és a Reserve Officers Training Corps keretében az amerikai honvédelmi alakulatok tartalékos tisztjeinek a fele Land Grant főiskolákon szerezte alapvető kiképzését. Fentiekből nyilvánvaló, hogy kimagasló esemény, amikor az amerikai posta 120 millió bélyeget hoz forgalomba “Higher Education” címen, a kibocsájtás napjára pedig meghívja mind az 50 állam egyetemének elnökeit, tudós professzorait, hogy egy fővársi bankett keretében mutassák be első Ízben az emlékbélyeget. A mi számunkra még ennél is fontosabb, hogy ennek a kimagasló eseménynek az ünnepeltje magyar ember: Bencsáth Henrik new yorki festőművész lesz, aki “uj-amerikás” létére ezzel megtetőzi eddigi sikereit. Az Egyesült Államok 35 ezer postahivatalában november második felében kaphatók majd a Bencsáth honfitársunk rátér mettségét hirdető 4-centes bélyegek, melyek Ujhazánk hegyrajzi térképét, az előtérben pedig a tudomány klasszikus olajmécsesét ábrázolják. Rendkívül üdvös hatást érhet el a “Higher Education” bélyeg magyar vonatkozása. Képzeljük csak el: valamennyi amerikai egyetem és főiskola napi vagy hetilapja, diákujságja országszerte közölni fogja a bélyeg nagyított képét és alatta: Bencsáth Henrik menekült magyar művész kezemunkája! 59 ezer tanár és 763 ezer tanítvány értesül igy az Atlanti Óceántól a Csendes Tengerig, hogy a magyar épit, alkot és az egész emberiségnek hasznos szolgálatot tesz, bárhová vesse is a sors. Ismét emelik a postadijakat Az amerikai postaigazgatóság kérést terjesztett a Kongresszus elé a postadijak újabb emelése tárgyában. Ha a törvényhozás megszavazza, a közönséges levelek belföldi tarifája az eddigi 4 centről 5 centre fog felmenni unciánként, a levelezőlapok dija 4 cent lesz, a légipostái levelek dija pedig az eddigi 7 cent helyett 8 cent lesz. Jókai összes müvei A budapesti Akadémiai Kiadó 140 kötetben kiadni készül Jókai Mór összes müveit. A terv szerint a sorozatban évente 8 kötetet jelentetnek meg, még pedig egyidejűleg finom, szépen kötött kiadásban és olcsóbb, népszerű kiadásban is. Nyugat-felé törnek az oroszok A Szovjet, állítólag, mintegy 5,000 harcképes, kiképzett katonát küldött Kuba szigetére, valamint sok-sok hajórakomány harcieszközt. Ezek szállítására, egyes híradások szerint, különböző NATO-országoktól bérbevett hajókat használt a Szovjet. Kennedy elnök legutóbbi sajtóértekezletén az ezzel kapcsolatban hozzá intézett kérdésekre azt válaszolta, hogy nincs pozitív tudomása orosz katonaságnak Kubában partraszállásáról, csak arról tud, hogy a Szovjet hadifelszerelést fog szállítani a legközelebbi szomszédunkban levő szigetországnak. “Distinguished Democrat” KÁRA PÉTERNÉ arcképét a Bamberger cég Menlo Park-i üzletének 2-ik emeletén, a “Names in the News” Galériában állították ki augusztus 31-től szeptember 13-ig, az Augusta Berns studio portréképei között. A middlesex-megyei magyar demokrata vezetőszemélyek között Kára Péterné valóban minden elismerést és dicséretet megérdemel, mert az az asszony ő, aki nemcsak mint a New Brunswick-i Magyar Női Demokrata Kör elnöke, de mint minden politikai, társadalmi és jótékonycélu munkából oroszlánrészt kivevő lelkes honfitársunk is évek hosszú során át megbecsülést szerzett magának és a magyar névnek. Káráné arcképét “Distinguished Democrat” felírással állította ki a galéria vezetősége. Aki arra jár, a Menlo Park Shopping Centerben, menjen fel a Bamberger üzlet 2-ik emeletére s nézze meg ezt a képet! A kommunista uralom gyönyörei... Madridi jelentés szerint a közelmúltban egy ezer-oldalas munka jelent meg, amely többek között — megbízható történelmi adatokra támaszkodva — pontosan kimutatja, hogy egyházirtás terén milyen szörnyű munkát végzett a kommunizmus a Franco előtti Spanyolországban. A munka részletesen leírja az egyház vértanúinak történetét. Rövid rémuralmuk alatt a vörösek kivégeztek 14 püspököt és 6,800 papot, embertelen kínzások után. A munkát eddig több mint egy tucat nyelvre fordították le. A “Reader’s Digest,” — a De Witt Wallace és neje által 40 évvel ezelőtt alapított “magazin” — szeptemberi számát minden magyarnak meg kell vennie. A 280 oldalas, zseb-alaku folyóirat ugyanis nem 35 centet, de megannyi dollárt megér valamennyiünknek, mert a magyar álláspontot egy avatott amerikai megfigyelő hangoztatja teljes szakszerűséggel. Egyszerűen, tömören, csak a színtiszta igazságot szögezvén le a történelem számára. Hanson W. Baldwin, a “New York Times” katonai tudósítója az Annapolis-i haditengerészeti főiskolán nyerte kiképzését és kivéve a Cubát illető cikksorozatának néhány megállapítását, az Egyesült Államok egyik legtekintélyesebb katonai írójává fejlődött, akinek több könyve országszerte elterjedt és valamennyi nagyobb könyvtárban fellelhető. Jelenlegi cikkének cime: “A katonai erő helyes alkalmazása a béke megőrzése érdekében.” Szószerinti fordításban ezt találhatjuk a “Reader’s Digest” 122-ik oldalán: “Magyarország magára hagyása szégyenteljes eseménye történelmünknek. Szavakat alkalmaztunk anélkül, hogy bármit tettünk volna azok alátámasztására. Ezalatt pedig az orosz tankok letiporták a felkelőket — noha azok ügye a mi ügyünk volt! “Mit tehettünk volna? Támadó állásba rendelhettük volna hadiflottánkat a Földközi Tengeren. Amikor a Szovjet A kenyérkereső munkától önként, vagy kényszerültén lemondó amerikaiak száma ez évben 1,300,000-re fog rúgni, a Közjóléti Minisztérium becslése szerint, de ennek a bekövetkezése ma már nem olyan fájdalmas, mint apáink, nagyapánik idején. Majdnem mindenki társadalmi biztosítás alá esik, amely szerény de biztos — és adómentes — jövedelmet jelent körülbelül 15 millió amerikai számára. A vállalatoknak körülbelül a fele külön nyugdijat biztosit az alkalmazottaknak, ezen felül. Az idősebb családfők kétharmadrészének saját háza van, amelyre a jelzálogkölcsönöket nagyrészben letörlesztették. Sok öregnek életbiztosítása is van és az adósságuk vagy kevés, vagy semmi. A pénzügyi függetlenségnek egy bizonyos mértéke most már arra a kérdésre irányítja a munkától visszavonuló amerikai figyelmét, hogy mivel töltse el szabad idejét. A National Recreation Association szerint évek kellenek ahhoz, hogy a nyugalombavonulás idejére előkészülhessünk. A szükséges ismereteket — mint valóságos tőkét — össze kell gyűjteni és MINDEN szóra érdemes magyar esemény hü krónikása lapunk. Előfizetési ára egy évre $4.00, külföldre $5.00. Rendelje meg rokonainak. rakétákkal fenyegetett, ugyanazzal felelhettünk volna nekik. Ezenkívül katonai készenlétet, vagy legalább részletes mozgósítást rendelhettünk volna el. “Amerikai repülők fegyverekkel, hadianyaggal és guerillaháborura kiképző szakemberekkel siethettek volna a magyar szabadságharcosok segítségére. Washingtonból kormányunk visszarendelhette volna Moszkvából nagykövetünket és megszakíthatta volna a diplomáciai összeköttetést. “Lehet, hogy Magyarország nem lett volna megmenthető háború nélkül — és Moszkva ügyesen kalkulált akként hogy Amerika nem hajlandó Magyarország f e 1 szabadulásáért harcolni. Azonban a felsorolt intézkedésekkel legalább tisztáztuk volna az Egyesült Államok morális álláspontját és még jobban kidomboríthattuk volna a Szovjet bűnének világrengető voltát.” 20 millió példányban, angol, arab, dán, finn, franciáé holland, japán, német, norvég, olasz, portugál, spanyol és svéd nyelveken jelenik meg a fenti cikk, mely végre “tiszta vizet önt a pohárba” az egész földkerekségen. Terjesszük hát mi magyarok is, mindenütt felhiva rá a figyelmet! Mindenütt kapható a “Reader’s Digest,” viszont ha a szeptemberi szám elfogyott volna, Hanson W. Baldwin nagyjelentőségű cikkéből készséggel küld tetszésszerinti példányban az American Hungarian Federation, 206 Dupont Circle Bldg., Washington 6, D. C. a nyugalombavonulás bekövetkeztével ehhez a tőkéhez fordulhatunk segítségért. Az emlékek és tapasztalatok, ha okosan használjuk fel azokat, vidámabb és boldogabb öregkort biztosíthatnak! A nyugalombavonulás sok polgártársunk részére azt az időt jelenti, amikor szabadon élhet kedvenc szórakozásának, másoknak azt, hogy olyan tanulmányokba mélyednek el, amelyekre régóta áhítoztak. Sokan utazgatnak, hogy ezt az országot, vagy a külföldet jobban megismerjék, mások közjóléti és más közérdekű tevékenységben élik ki magukat. A hangsúly a “szabadságion van. Mindenki azt teszi, amihez a legtöbb kedvet érez. A 65 éven felüli nyugdíjasok számának megnövekedése a szórakozási lehetőségek megszaporodását hozta magával. Sok egyház, egyesület, sőt a kormány is gondoskodnak arról, hogy az öregek üdvös és egészséges szóra kozásokhoz jussanak és pedig kirándulások szervezésétől széleskörű alapokra fektetett nyugdíjas-telepek felállításáig, minden vonalon. Floridában, Arizonában és másutt is egészen uj községek keletkeztek ilyen céllal, ahol speciális orvosi, ápolói szervezet és külön biztonsági felszerelések állnak az öregek szolgálatára. American Council Egy és egyharmad millió amerikai 1962-ben nyugalomba vonul In Its 4Sth Year of Publication, This Weekly Is the Oldest Hungarian Newspaper Edited, Printed and Published in Trenton, N. J.
