Függetlenség, 1961 (48. évfolyam, 1-51. szám)

1961-01-12 / 2. szám

In Its 48th Year of Publication, This Weekly Is the Oldest Hungarian Newspaper Edited, Printed and Published in Trenton, IS. J. American in Spirit — Hungarian in Language Hungarian News Amerikai szellemű magyar újság VOL. XLVIII ÉVFOLYAM — NO. 2. SZÁM Ten Cents per Copy— $3.00 per Year Second Class postage paid at Treton, N. J. TRENTON, N. J., 1961. JANUÁR 12 Hruscsov, a játékos nem azok közé tartozik, akik egy tétre felraknak mindent. Merészen játszik, de az utolsó pillanatban abbahagyja, ami nem megy simán. Megnyomta a Laos nevű gombot s aztán várt, hogy mi lesz? Roppant gyorsan megkapta a választ: Amerika kész a háborúra, nem engedi, hogy ez az ázsiai or­szág a kommunisták könnyű zsákmánya legyen. Nem is en­­gedehti, mert katonai szerző­désben vállalta Laos védelmét. Amerika gyors megmozdulá­sát Hruscsov nem várta. Az át­meneti időszakban Washing­tonban legszívesebben nem tesznek semmit. Erre spekulált Moszkva. Nem úgy sült el, ahogy képzelte. 666 Aki New Yorkban jár, mesz­­sziről láthatja az egyik felhő­karcoló tetején a hatalmas, ki­világított számot: 666. A ház száma ez. De a mi cikkünk most nem erről fog szólni. . . . Ennyi volt az az összeg, melyet a perth amboyi Magyar Református Egyház átutalt a Rutgers Egyetemen levő Ma­gyar Intézet részére: 666 dol­lárt. Ennek a története egyszerű és mégis említésre méltó. Sok fontolgatás után, hogy hogyan s mint lehetne segítségére lenni a Magyar Intézetnek, az a gon­dolata támadt néhány egyház­tagnak, hogy öszegyüjtenek a városban minden ismerőstől, üzletembertől és általában a magyarság iránt baráti érzés­sel viselőktől különböző aján­déktárgyakat. Az Intézet és az Egyházközség igazolásával egy páran minden áldozatot meg­hozva járták a várost és gyűl­tek az adományok: asztali lámpák, bútor-darabok, gyap­­jupokrócok, élelmiszerek, vá­sárlási igazolványok, stb. No­vember 29-én este azután, a zuhogó eső ellenére is több mint 300-an sereglettek össze a Kirkland Place-i uj nagyte­rembe arra az un. kínai árve­résre, amelyen ezeket az aján­déktárgyakat tombola-szerüen kijátszották. Olyan nagy volt az érdeklődés, hogy az előzőleg 2-300 dollárra becsült várható jövedelem $666-ra emelkedett. Molnár Ágoston tanár az Inté­zet céljairól és jelenlegi mun­kájáról tartott beszédet, majd Schmidt Béla festőművész adta át “Vajdahunyad” c. olajfest­ményét szintén erre a célra (melyet azonban még csak ez­­ntán fog a bizottság megfelelő módon értékesíteni). Az egy­ház lelkésze, Nt. Ábrahám De­zső köszönetét mondott min­denkinek az adományáért, de leginkább Seamann Emmának, Helénnek és Mary-nek azért a nagy munkájáért, amely nélkül ez az egész szép “megmozdu­lás” és adomány-nyújtás meg­valósíthatatlan lett Volna. Milyen szép lenne, ha a perth amboyi példát mások is, sokan követnék. Milyen egy­szerűen megoldható lenne az évi mintegy 10,000 dollár költ­ségvetéssel működő Magyar In­tézet dolga és a Rutgers Egye­temen a magyar tanszék fenn­­tajrtása. Aztán Hruscsov megnyomta a másik gombot, Kubát. Bé­rence, Castro újból meg akarta alázni Amerikát az egész vi­lág előtt. És Amerika, csodák­­csodájára, újból csak nem tűr­te. Havannában majd hanyatt­estek a meglepetéstől, amikor Washington megszakította a diplomáciai kapcsolatokat. Vannak még Hruscsovnak gombjai, amelyeket felváltva nyomogat, de csak kísérlete­zik. Szakadásig sehol sem fe­szíti a hurt, mert semmit sem szeretne jobban, mint Kenne­­dyvel beszélgetni. Ezért sok­mindent tesz és nem tesz . . . De Gaulle győzelme külön öröm ebben a világban, amelyik annyira szeret a szél­sőséges megoldások felé hajla­ni. Külön öröm az is, hogy a franciáknak kezd megjönni a józan eszük. A francia nép nem szereti a rend és munka kor­mányát, soha sem is szerette. De most érzi, hogy minden könnyelműség — például kor­mányválság — katasztrófához vezetne. De Gaulle megpróbálja Al­géria ügyét rendezni. Nem lesz könnyű és egyszerű. De ha valami nagy baj nem történik, talán ezúttal sikerül. Talán meg lehet találni a tisztességes utat és módot, hogy Algéria ne szakadjon el vég­leg Európától, hanem marad­jon a hid a két földrész között. A nyugateurópai gazdasági egységbe beilleszkedő Algériá­ra fényes jövő vár. Viszont a független Algéria a nyomor or­szága maradna. .ti-A gazdasági válság nem ölt tragikus méreteket — szakértők egybehangzó véle­ménye ez. A jelenlegi gazda­sági lanyhulás valamikor az év közepén ér véget, amikor újra frissen forognak majd a kere­kek. Persze nem valami biztató, hogy Amerikában elég rövid időközökben beáll a lanyhulás, miközben a Szovjetunió fejlő­désében nincs akadály. Az egész szovjet ipart automati­zálni akarják most, hogy gépek irányítsák a gépek termelését. Amerika is megtehetné ugyanezt, de nincs szükség rá. Az amerikai piac felvevőké­pessége korlátolt, mert minden lakás, minden ház tele van a legújabb képekkel, eszközök,­­kel, ruhaneművel. Minek ter­melne túlsókat Amerika? Ja­pánba nem lehet drága ameri­kai árut vinni, sőt Európába sem sokat. Ezzel szemben a szovjet em­bernek nincs semmije, a rajta levő ruhán és a betevő falatján kívül. Tehát a szovjet terme­lésnek nincs miért határt szab­ni. Az időnként bekövetkező gazdasági lanyhulások orvos­ságát mégis ki kellene találni, márcsak azért is, mert külön­ben a Szovjetunió behozza Amerikát. Talán 20 év múlva, talán később, mondják a szak­értők. Addig, persze, még sok viz folyik le a Hudsonon is, a Vol­gán is. Különben is, Amerika és a Szovjetunió közt nem a gazdasági termelésben van az alapvető különbség. Nálunk szabadok az emberek, ott pe­dig rabszolgák. Révész Kálmán tá­virata Kennedy elnökünkhöz Révész Kálmán, a William Penn Fraternális Egyesület el­nöke az amerikai polgárháború kitörésének századik évforduló­ja napján táviratot intézett John F. Kennedyhez, az Egye­sült Államok megválasztott el­nökéhez (akinek ünnepélyes beiktatása a jövő héten, január 20-án lesz Washingtonban). A táviratban Révész Kálmán felhívja az elnök figyelmét ar­ra, hogy az Amerika egységé­ért vívott százévelőtti küzde­lemben nagy számban vettek részt magyarok is (ahhoz vi­szonyítva, hogy a magyar sza­badságharc után 1851 és 1861 között Amerikába vándorolt magyarság száma még csak maroknyi volt). Lincoln hősei sorában kilenc magyar tábor­nok harcolt ezért a hazáért, köztük Stahel-Számvald Gyu­la, aki a Kongresszusi Becsü­letérmet is- kiérdemelte. Az északiak oldalán harcolt Zá­­gonyi magyar huszárezredes is, akinek Springfield, Missou­rid halálrohama egyik legkivá­lóbb haditénye a polgárhábo­rúnak. “Száz esztendő pergett le a történelem homokóráján és most a magyarok nemzete -— mely mindig patakszámra on­totta vérét az emberi szabad­ság szent eszméjéért — nagy szükségben szenved, láncokba verve. Megfeledkezett-e ró­lunk a világ, vagy remélhetjük­­e még, hogy a kölcsönkenyér visszajár?” — írja táviratában Révész Kálmán, aki minden be­csületes érzésű magyar érzését és gondolatát tolmácsolta eb­ben a táviratban. Köszönjük Révész Kálmán­nak, hogy — bár csak egyesü­lete nevében, de — eljuttatta ezeket a gondolatokat az Egye­sült Államok következő elnö­kéhez! Persze helyesebb lett volna, ha táviratát mint az Amerikai Magyar Szövetség igazgatóságának elnöke küldi és írja alá, mert úgy valóban az egész amerikai magyarság nevében szólt volna. Hamis dollárokat nyomtak Newarkon Newark, N. J. közelében á szövetségi titkos-rendőrség em­berei rajtütés-szerüen lefoglal­tak egy nyomdát, ahol több mint egymillió dollárt kitevő 20-dolláros bankjegyeket ké­szítettek. A hamis pénz az eredetinek annyira tökéletes másolata, hogy az egyetlen, amiben az igazitól különbözik: a papír anyaga, amely nem tartalmazza a hajszálnyi vö­rös és zöld rostokat. A lefoglalt nyomda egyike volt a legnagyobb hamispénz előállító üzemeknek az ország­ban. Pénzen kiviil más nyom­tatványokat is hamisítottak itt. A hatóságok szerint több mint $200,000 értékű hamis 20-dol­láros van már forgalomban New Jerseyben, New Yorkban, melyek itt készültek. Az elsők ezek közül októberben tűntek fel New Jerseyben s a hatóság nyomban erélyes nyomozást in­dított. Megtalálták a nyomdá­ban a hamis pénz készítéséhez Használt lemezeket és más fon­tos büntárgyakat is. A nyomda tulajdonosát és bűntársait őri­zetbe vették. KÖZVETLEN, KOMOLY SZAVAK OLVASÓINKHOZ (KÉRELEM LAPUNK IGAZ BARÁTAIHOZ) Huszonkettedik éve, hogy magyar újságot irok, szerkesz­tek és adok az olvasók kezébe itt New Jerseyben . . . Amikor legelső lapomat, a Perth Amboy-i Híradót megvettem, még legényember voltam; nagyon szűkös körülmények között kezd­tem, személyesen jártam végig az előfizetőket, hogy az évi 2 dollárt összeszedjem tőlük a lapért s kegyetlenül nehéz mun­kával indultam el^azon az utón, amelyen elődeim: az amerikai magyar lapkiadók oly sok küzdelemmel tartották életben itt a magyar betűt. Két évtized alatt megtanultam én is, hogy amerikai ma­gyar lapot kiadni, amerikai magyar kivándoroltaknak lapot adni hétről-hétre a kezébe nem egyszerű feladat. Sok-sok meg­értő jóakaratot, sok-sok közvetlen tapasztalat alapján szerzett tudást és ismeretet igénylő nehéz munka, de aki szivét-lelkét beleadja ebbe, a sok-sok ostorcsapás, bántalom és igazságta­lan mardosás mellett kap vissza olykor elismerést, dicséretet, jó szót, jóakaratot is azoktól, akik az évek múlásával igaz barátainkká lesznek. Akik megértik és átérzik azt, hogy sa­játos amerikai magyar életünk sajátos, különleges hirlapirása ideget és egészséget próbára tevő nehéz munka és aki annak végzésére vállalkozott, azt legalább is illik megbecsülni . . . Nemcsak az évi $3.00 előfizetési dij erejéig, hanem azon túl és azon felül máskép is. Soha sem kértem, kunyeráltam olvasóimtól semmiféle ajándékot, “laptámogatási feliilfizetést,” alamizsnát; nem rendeztem magarának sorozatos sajtó-mulatságokat, hogy be­vételeimet ezekkel szaporítsam, csupán a lap szerény kis elő­fizetési diját kértem olykor, de azért sem zaklattam, sürget­tem senkit különösképen. Akinek nem volt módjában, vagy nincs módjában, annak ingyen küldöm a lapot ma is, mert azt tartom, hogy aki magyarul akar és szeret olvasni Ameri­kában, attól nem szabad elvenni az olvasnivalót csak azért, mei*t szegény ember maradt! Első eset, hogy olyan kéréssel fordulok olvasóinkhoz, aminek teljesítésére nagyon-nagyon szá­mitok, mert nagyon nagy okom van erre: A lapjaimat évek hosszú sora óta előállító nyomda társ­­tulajdonosa karácsony után súlyosan megbetegedett s a nyom­da az ő távollétében nem képes sokáig csinálni már lapjaimat. Amit 20 évvel ezelőtt kellett volna megcsinálnom, arra most kényszerülve vagyok: SAJÁT NYOMDÁT KELL FELÁLLÍ­TANOM, hogy New Jersey félévszázados magyar lapjainak Javaslatok az el­nökválasztás reformjára Margaret Chase Smith (rep., Maine) szövetségi szenátor ja­vaslatot készít elő olyan alkot­mány változtatásra, amelynek értelmében a választók maguk választanák ki pártjuk elnök és alelnökjelöltjét, nem pedig mint eddig a szükebb pártkon­venció. M i k e Mansfield (dem., Mont.) szenátor, aki a demok­raták szenátusi vezetője lesz, szintén alkotmány módosító ja­vaslatot készít elő az elektor rendszer megszüntetésére és a szavazók által elnök és alelnök jelölésre. Ezenkívül javasolni fogja a kongresszusnak, hogy a választási kampány idejének megrövidítéséről hozzon tör­vényt. Ugyanezen javaslata szerint az elnök és alelnök nem janu­árban, hanem már december­ben foglalná el hivatalát és a választási költségek nagyrésze a szövetségi kincstár által nyerne fedezetet. Meghívó az Edison Bank-ba Csapdát állított a magyar kormány Mint már megírtuk, Dr. Sik Endre magyar kommunista külügyminiszter felhívást tett közzé az 1956 évi magyar sza­badságharc men ekültjeihez, hogy “büntetlenül hazatérhet­nek,” ha nem érzik magukat bűnösöknek! Bár az amnesztia már rég lejárt, budapesti hirek szerint Dr. Sik utasította a külföldi magyar konzulátusokat, hogy fogadják el mindazoknak a ha­zautazási engedély kérvényét, akik azt kérik vagy benyújt­ják. A szovjet csatlósai megint felállították a csapdát a hiszé­keny személyek hazacsaloga­tására. Mindenki előtt a múlt­ból már ismeretes az elrettentő példa. A hiszékeny hazatérő­ket majd összefogdossák és kegyetlenül elbánnak velük. A börtönök tömve vannak. Egyre-másra nyitják az úja­kat. A kommunisták ahová be­teszik a lábukat, azt a helyet a pokol országává törekszenek tenni. Kétségbeejtően s z o m o ru, hogy a “munkásság paradicso­mában” az ember élete hitvá­nyabb, értéktelenebb, mint az állaté. A The Edison Bank (a 27es ut és Willow St. sarkán, Edison, N. J.-ben) megnagyobbított és átalakított központi helyiségé­nek ünnepélyes megnyitása szombaton, január 14-én lesz, déli 12 órakor. A bank vezető­sége lapunk utján is meghív mindenkit a formális megnyitó­ra, déli 12 óra és d. u. 3 óra közötti időre. Minden vendég ajándékot kap, frissítőket fog­nak felszolgálni. New Jersey egyik leggyorsabban növekvő bankja ez: alig pár év alatt 16 millió dollárnyi vagyonállo­mánnyal rendelkezik. A bank agilis elnöke Thomas Madsen, Jr., egyik igazgatója pedig ma­gyar ember, Jelencsics Antal, Edison polgármestere. NYUGTÁVAL DICSÉRD A NAPOT - - - ELŐFIZETÉSI NYUGTÁVAL DICSÉRD A LAPOT! zavartalan további megjelenést biztosíthassak! Két évtized alatt 5 magyar lapot vásároltam meg, tőkét azonban nem tud­tam gyűjteni magamnak, legalább is annyit nem, amennyibe egy valamire való nyomda kerül. Ezért hát: ARRA KÉREM JÓÉRZÉSÜ, JÓAKARATU ELŐFI­ZETŐIMET, KÜLDJÉK BE AZ ÉVI 3 DOLLÁR ELŐFIZETÉSI DIJAT A LAPÉRT MOST AZON­NAL ÉS KÜLDJENEK BE A KÖVETKEZŐ ÉVEK­RE IS ANNYI 3 DOLLÁRT, AMENNYIT TUDNAK, MERT MOST VAN IGAZÁN NAGY SZÜKSÉGE A LAPNAK ARRA! Beleteheti a készpénzt mindenki nyugodtan egy boríték­ba s elküldheti úgy, nem vesz el! Aki már kifizette a lap árát erre az évre, az is küldjön be még egy évet, vagy akár többet is, most van igazán nagy szükségünk minden dollárra! A lap előfizetési diját 1961 március 1-től kezdve 4 DOL­LÁRRA vagyok kénytelen felemelni, mert január 1-től kezdve a postai szállítás dija is felment, de azért is, mert az eddigi évi $3.00 éppen csak a papír árát, csomagolási és szállítási költségeket és kollektálási kiadásokat fedezte, a lap előállí­tási költségeire abból szinte semmi sem jutott. Egész Ameri­kában talán az egyediiliek ezek a New Jersey-i magyar heti­lapok, melyeknek előfizetési dija ily alacsony, dacára annak, hogy az ára mindennek felment. A trentoni Függetlenség ki­vételével a többi lapok előfizetési ára már vagy 15 éve ugyan­az volt, évi $3.00; ez alatt az idő alatt sok mindennek az ára kétszeresére nőtt, nem beszélve arról, hogy a jövedelem is aránylagosan megnőtt. Az évi 4 dollárra emelés tehát nem­csak méltányos, de megérthető és elfogadható is. Hiszem, hogy a lap olvasói, régi, hűséges barátai megértik ezt s nem fordí­tanak azért hátat “az öreg helyi lapnak.” TST5T1március Ing*évi 3 dollárral lehet a lapot továbbra is előfizetni s mindenki annyi évet küldhet be 3 dollárjával, amennyit akar, amennyit tud, vagy amennyit a szive diktál. Nyomdát akarunk felállítani a lapoknak s minden dollárra igen nagy szükségünk van, előfizetésre küldött dollárokra épp­úgy, mint a HÁTRALÉKOSOK dollárjaira! Sokan több évvel vannak hátralékban, habár anyagi hely­zetük nem olyan rossz, hogy azt megfizetni ne tudnák. Aki nem tudja megadni, amivel tartozik, mert nincs pénze, Írja meg s mi továbbra is küldjük a lapot jó szívvel. De akinek módjában van, az fizesse meg tartozását, küldje be előfizeté­sét, igazán hálásak leszünk érte! A passaici Szabad Sajtó 53 éves, a brunswicki Magyar Hírnök 52, a trentoni Függetlenség 48, az amboyi Híradó pe­dig 40 éves . . . Ezeknek a városoknak és környéküknek ma­gyarsága hosszú évtizedek óta itteni, helyi magyar hetilapot olvashat, mialatt sok ismert “magyar város,” mint Bridgeport, Philadelphia, Buffalo, stb., már régen elvesztette helyi lapját. Ezeknek a városoknak a magyarsága csak most tudja igazán, mit jelentett a helyi újság, amikor már nincs. A mi jerseyi magyar városainknak még sokáig lesz helyi lapja, ha azok, akik eddig is kitartottak mellette, továbbra is mellette állnak legalább előfizetésükkel, jóakaratukkal! Nem kérünk ajándékot, nem kunyerálunk, nem bocsátunk ki “ajándék-részvényeket,” nem akarunk mi senkit becsapni, megkárosítani, az ellenkezőjét akarjuk: adni, még többet ad­ni, mint amennyit kapunk! Ha mindenki beküldi az előfizetést egy évre, vagy több évre előre, célunkat gyorsan megvalósít­hatjuk: saját nyomdában saját magunk fogjuk előállítani New Jersey magyar lapjait még sok-sok éven át. Egyszer megírtam, egy kötekedő embernek válaszképen: én nem ‘ma itt, holnap ott” ember vagyok, itt élek évtizedek óta, az itteni magyarság élete és jövendője az én életem és jö­vendőm is . . . itt maradok, amig élek s végzem azt a munkát, amit a sors, talán maga a jó Isten számomra kijelölt . . . Úgy végzem, ahogy lehet . . . vagy ahogy a székely ember szokta mondani: “Ahogy a jó Isten s az irigység engedi ...” Ezentúl pedig: ahogy a jóakarat és megértés — azoknak a segítségem­re sietése, akikhez ebben a cikkben szóltam — lehetővé teszi! DIÉNES LÁSZLÓ szerkesztő és kiadó ÖSSZEVONT FORMÁBAN Trentoni “Függetlenség” c. lapunk mostantól kezdve a Perth Amboy-i “Híradó” és a Passaic-i “Sza­bad Sajtó” anyagával együtt, összevont formában je­lenik meg, de—természetesen—továbbra is ónálló lapként, mindegyik lap'a maga neve alatt. Olvasóink, illetve előfizetőink szempontjából legfennebb annyi különbséget fog ez jelenteni, hogy a szóbanforgó vá­rosok és környékük magyarsága az illető lap utján ezentúl többet fog egymásról tudni, a Függetlenség olvasói pedig egészen friss cikkeket olvashatnak ezen­túl lapunkban. Nyomdatechnikai okok késztetnek er­re a lépésre, mihely azonban uj nyomdában fogjuk nyomni a lapokat, terveink szerint mindegyik lap 8-8 oldal terjedelmű lesz.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents