Függetlenség, 1961 (48. évfolyam, 1-51. szám)
1961-09-14 / 37. szám
1961. SZEPTEMBER 14 A grófi kastély titka REGÉNY (Folytatásokban) Irta: BODONY1 ZSIGMOND A szobában jó ideig csönd honolt. Székácsy gondolataiba mélyedt, végre halkan odaszólt a lánynak. — Megyek, elmegyek. — Amint tetszik! — Nem állunk útjába, — vágott beszélgetésükbe Peti. — De többé semmi közünk egymáshoz, — szólt határozottan Arabella. Dénes a leányra nézett: — Szívből eredt e szavad? — Szivemből. Amilyen a jónap, olyan a fogadjisten! — Nem szeretsz, Bella? — Azt nem mondtam. — És ha visszajönnék? — Örömmel fogadnálak, de csak úgy, ha velem, velünk maradsz! — Hallatlan! Dehát mit tegyek? Mit tegyek? — rejtette arcát kétségbeesett vergődéssel tenyerébe a fiú, majd rövid gondolkozás után határozott: — Veled maradok, Bellus, mert érzem, tudom, hogy nem bírok tőled elválni! — Székácsy cihelődött, mire Zagora hozzásietett, hogy segítségére legyen. — Azért elkísérem. Van zsiványbecsület is! — Na, ezt jól csinálták maguk! De nem baj! Jó iskola az élet! — mosolygott fejcsóváltan Dénes. Nevettek rajta. — Dénikém, meglásd, nem lesz okod a megbánásra, ha visszajössz közénk! Hiába, azért csak guszta, cuki fiú vagy te, öregem! >— csípte arcon a lány Dénest, — csak hozz magaddal dohányt is! Székácsy most kezét nyújtotta a lánynak. Az melegen megszorította azt, majd nyakába borult s arcát hevesen csókolta. — Kikisérlek! — súgta elérzékenyülten s jó darabig elkísérte őket. Visszajövet Arabella szemén könny csillogott. Mégis szerette azt a férfit, aki úgy vonzódott, ragaszkodott hozzá, hogy nem bírt elszakadni tőle. HAZATÉRÉS Amint Székácsy megérkezett, apja mindjárt szobájába hívta, hogy vele jövőjét illetően megállapodásra jusson. Miután Dénes röviden beszámolt útjáról, az apa rákezdett mondókájára; — Fiam! — igyekezett lelkére beszélni — ideje, hogy a komoly életbe lépj! Hogy anyáddal miatal milyen összetűzésem volt, arról nem óhaj-^^iiiiiiiiiiiiui!iii«iniiiiiiriiin!iitnii]iitiiiiiit!iiiii!ii!!iiiiiitiiini!ii!iii!iinm!mmi!r[n!rmn[i(nn