Függetlenség, 1961 (48. évfolyam, 1-51. szám)

1961-08-24 / 34. szám

In Its 48th Year of Publication, This Weekly Is the Oldest Hungarian Newspaper Edited, Printed and Published in Trenton, N. J, VOL. XLVIII ÉVFOLYAM — NO. 34. SZÁM *-^**20 Nagyhatalmi tárgyalások előszele lengedez: a Szovjet­unió képviselőivel még leg­alább egyszer leülnek a zöld asztal mellé. Mindkét fél óhajtja. Moszkva nem ért el mindent, amit akart; szöges dróttal körülvette ugyan Ke­­letberlint, de ez nem szolgál javára. Ezt a szöges drótkerí­tést látja a nagyvilág és meg­alkotja a maga véleményét — ha eddig nem tette volna — a szovjet féle “demokráciáról.” A Nyugatnak gondja lesz, hogy a körülkerített paradicso­mot minél több afrikai és ázsiai ember lássa. S ez sehogy sincs Moszkva ínyére. Tehát valami más megoldást keres, mert egyelő­re a háború sem fizetődik ki. Moszkva kénytelen megállapí­tani, hogyha a nyugati oldalon nincs is valami nagy háborús lelkesedés, de eltökéltség van. S ez megint csak nem tetszik Moszkvának. Marad tehát a tárgyalás. Jobban mondva, zsarolás a tárgyalóasztal mellett. A nyu­gati hatalmak újból leülnek a zöld asztal mellé, holott nem szőnek hiú álmokat: pontosan tudják, hogy a Szovjetunióval zöldágra vergődni nem lehet. Mert a szovjet ember nem tár­gyal, hanem követel. Ezúttal a tárgyalás nem csu­pán Berlinre szorítkozik, ha­nem tágabb horizontot kap. Milyen tágat? Ma még aligha lehetne megjósolni. Egész Középeurópa sorsára kihatással lehetnek ezek a megbeszélések. A nyugati ha­talmak újból követelik majd, hogy a Szovjetunió engedje meg a szabad választásokat Európa bizonyos térségében. Ez a térség: Középeurópa. S hogy ebbe a középeurópai fo­galomba csakis Németország fér-e bele, volt területeivel együtt, vagy esetleg Magyar­­országra is kiterjed, nem lehet tudni. Mint ismeretes, ameri­kai fogalom szerint Magyaror­szág rendszerint “keleteuró­pai” megjelölés alatt szerepel. De azért minden lehetséges. Mint már röviddel ezelőtt ir­tuk ezen a helyen, lehetséges­nek tartják, hogy a Szovjet­unió felajánlja Magyarország semlegességét, valamiért cseré­ben. Ezt a hirt szovjet részről terjesztették nemrégiben Bécs­­ben. Tehát elképzelhető, hogy a magyar ügy valamilyen mó­don a nagyhatalmi tárgyalás egyik témája lesz. A magunk erőinek számbavétele volna most a legfontosabb, minden eshetőségre felkészül­ve. De az erők, sajnos, szomo­rúan züllött állapotban van­nak. Mindenki akar valamit — mindig valami nagyot, mert rövidlátó szemeivel képtelen felmérni: mit lehet és mit nem lehet?! Vannak szélsőséges hang­nemben dühöngő lapocskák, ezeket betegesen acsarkodó nyilasok, vagy kommunisták írják és különös módon egyet akarnak: elpusztítani azokat, akik közből vannak, tehát a józanul gondolkodó, becsüle­tes magyar tömegeket. A nagy többséget. Ezek a kényszer­zubbonyra rég megért embe­rek vadul forgatják a tollat és — mintha nem volna elég igazi ellenség! — saját magyar test­véreikbe szurkálnak bele. Be­teg a gondolkodásuk, beteg a tettük. Szerencse, hogy ma­­roknyian vannak. A többi amerikai magyarok számára elérkezettnek látszik az idő a nagy összefogásra. Ha Magyarország ügye szóbakerül a nagyhatalmi tárgyaláson, nekünk erőt kell mutatni. Nem a gittegyletek erejét, hanem az egész amerikai magyarsá­gét, mégpedig az Amerikai Magyar Szövetségen keresztül. A kis egyletek és a még kisebb emberek Írhatnak a táblákra akármilyen hangzatos jelsza­vakat, az amerikai kormánynál csak az Amerikai Magyar Szö­vetség súlya jelent valamit. Ezt a súlyt pedig nekünk esetleg latba kell vetnünk. A japán nép lelkivilága Külön tanulmányozás, ala­pos lelki-vizsgálat kellene ah­hoz, hogy megtudjuk, vájjon a japán nép el tudja-e valóban s végleg felejteni nekünk, Ame­rikának azt a két atom-bom­bát? Most volt 16 éve annak, hogy Hiroshimában és Nagasa­­kiban ledobtuk az első két atombombát, ami pillanatok alatt több, mint 100,000 em­beréletet oltott ki s ezreket se­­besitett meg, tett örökre nyo­morékká. De a háborút meg­nyertük, befejeztük velük. A békekötés után a két ország között a lehető legbarátságo­sabb viszony kezdett kialakul­ni, Japán elárasztott minket mindenféle áruinak millióival, mi pedig adtuk á sok dollárt, segítettük az országot újraépí­teni és igy tovább. “Yankees go home!” — ki­abálják a japán kommunista diákok, akik tüntetéseket ren­deznek, Amerikát szidják, Hi­­roshimát emlegetik s az igy “szivenszurt” nép könnyen kapható a velük felsorakozás­­ra. A japán kormány legutóbbi jelentése szerint a junius 30- án végződött pénzügyi évben az amerikai katonaság 181 millió dollárt költött el Japán­ban bevásárlásokra és különbö­ző szolgálatokra, a kommunis­ták azonban “Go home Yan­kee”-! kiabálnak s ezek a sza­vak sok japán szív mélyén ta­lajra találnak. Érzékeny ta­lajra. Pedig az amerikaiak őszintén, a szív mélyéről jövő segítő szándékkal állnak Ja­pán mellett, nemcsak azért, mert hadászati szempontból oly fontos bázisaikat akarják ott fenntartani, hanem hogy segítsék azt a háborutvesztett országot és népét. A vörös hóhér Japánban Anastas I. Mikoyant, “Buda­pest hóhérját,” aki Moszkvából a tokiói kiállítás pavilonjának megnyitására érkezett a japán fővárosba, kommunistaérzelmü polgárok éljenzéssel, a jobbol­daliak pedig abcugolással fo­gadták. A kormány 7,000 fő­nyi rendőrkarhatalmat vezé­nyelt ki Mikoyan védelmére. Ten Cents per Copy__$4.00 per Year Second Class postage paid at Trenton, N. J. TRENTON, N. J., 1961. AUGUSZTUS 24 LATINAMERIKAI TERVEINK Készülődés a New York-i Világ­kiállításra Az 1964 áprilisában New Yorkban megnyíló világkiállí­tásra eddig 42 ország jelentet­te be részvételét. A szervező­­bizottság elképzelései szerint még vagy 50 ország vesz majd részt a kiállításon, amely Long Island szigetén épül fel. Az építkezés már megkezdődött. Orkán-jelző mübolygó Az amerikai időjáráskutató intézet megfigyelő műholdat szándékozik kilőni, amely te­levíziós gépek segítségével fogja fényképezni a hurri­kánok keletkezésének és moz­gásának valamennyi stádiu­mát. A tudósok remélik, hogy si­kerül feltárni azokat a törvé­nyeket, melyek alapján ezek a nagyerejü levegőmozgások ke­letkeznek és ha megelőzni nem is tudják, de legalább idejében jelezhetik a veszélyes hurriká­nokat. Eddig repülőgépről pró­bálták fényképezni a hurriká­nok “életét,” de ez nem járt sok sikerrel. “Nemzeti kom­munizmus” A jugoszláv kormány és kommunista párt vezető sze­mélyiségei egy amerikai újság­írót úgy informáltak, hogy a szovjetcsatlós országok kom­munistáinak egy része egyre növekvő érdeklődéssel és elis­meréssel figyeli a Tito-féle enyhébb kommunista gazdál­kodás előnyeit a merev moszk­vai módszerrel szemben. Kü­lönösen a kényszertől mentes jugoszláviai mező gazdasági termelés sikere tesz mély ha­tást. Tito a szovjethez való uj közeledését attól teszi függővé, hogy mily mértékben engedi meg Moszkva a csatlósorszá­goknak a jugoszláviai példa követését. Az oroszok és a berlini kérdés A moszkvai közfelfogásban az orosz nép általánosságban nem szívesen látja a berlini helyzet kiélesedését. De, alap­jában: minden orosz erősen németellenes érzelmű. Hivata­los nyelvezetben a keletnéme­tek jók, a nyugatnémetek rosszak. Normálisan az orosz nép minden németellenes kor­mányintézkedést szívesen fo­gad, de a kockázatot, hogy a berlini helyzet esetleges hábo­rúhoz vezethet, aggodalommal mérlegeli. Jellemző, hogy Kruscsev csak a múlt héten közölte az orosz néppel, hogy a helyzet kritikus. “Gyógykura a világűrben Eljöhet az idő, amikor ilyen hirdetéseket fognak közölni: “Gyógykura a' világűrben . . . Egyetlen kilövéssel csodákat érünk el . . . Leszállított hét­végi árak!” stb. Gagarin orosz őrnagy, majd legutóbb Titov sikeres űrhajó­zása után Kloszovszkij pro­fesszor, az orosz Orvosi Aka­démia vezető tanára, aki meg­vizsgálta őket, kijelentette, hogy arra az érdekes felfede­zésre jutott, hogy a világür­­repülők a földre visszatérve még egészségesebbek és erő­sebbek voltak, mint azelőtt. Ebből a felfedezésből kiindul­va a professzor úgy véli, hogy a világür-repüléseknek egész­ségvédelmi szempontból is nagy jelentősége lesz: az orvo­sok különböző betegségek el­len világűr-utazást fognak elő­írni pácienseiknek, mint aho­gyan manapság gyógyfürdőt, vagy klima-változást ajánla­nak a betegeknek bizonyos be­tegségeknél. Ki tudja, talán még a rákot és más eddig gyógyithatónak nem ismert betegségeket is megszünteti a világűr-utazás? A szervezet szöveteit felfrissí­ti, megújítja a világűr-utazás s ennél fogva joggal remélhető, hogy az élet meghosszabbítá­sára is alkalma lesz egy ilyen kirándulás. Egyezmény Ken­nedy betegsége esetére Kennedy elnök nyilvános­ságra hozta, hogy megegyezést kötött Lydon Johnson alelnök­­kel, mely szerint betegsége, vagy más akadályoztatása ese­tén az alelnök nyomban átveszi az elnöki ügyek vezetését. Az egyezmény teljesen azo­nos azzal, melyet annakidején Eisenhower volt elnök kötött Nixon alelnökkel és többi közt, az elnök maga határozza meg, mikor veszi vissza az ügyek ve­zetését az alelnöktől. Csendélet a Kongóban Szörnyű tömegmészárlásnak a hire került nyilvánosságra: a közeli hetekben az afrikai Kongóban a Luntu törzsbeli bennszülöttek megtámadták a kongói hadsereg egyik oszta­gát és megöltek 25 fekete ka­tonát. A kongói hadsereg pa­rancsnoka erre segítséget kért és az erősítéssel együtt roha­mot intézett a Luntu törzs fal­vai ellen. A bekerített falvak­ban a házakat, épületeket rá­gyújtották a lakosságra, a még életben maradt menekülőket pedig irgalmatlanul lemészá­rolták. A vérbosszúnak több mint 600 halottja van ... Li­dice emléke kisért. .. Az Amerika-ellenes propaganda ma­gyarországi stílusa A budapesti rádió egyik leg­utóbbi adásából való a követke­ző szöveg: “Egy délután meglátogat­tam az Állatkertet, mert úgy gondoltam, hogy nemcsak fel­üdülésre, de tapasztalatszer­zésre sem utolsó hely. Nem is csalódtam, akadnak ott is fi­gyelemreméltó, tanulságos kez­deményezések, Egy igen jó és mély bölcsességről tanúskodó ötletet kívánok méltatni. Az Állatkert utjain elhelyezett padok egy részén a következő felirat áll: “Ne ingereljük az állatokat!” “Egyszerű, hisz mindenfajta állatra káros, ha ingerük. De nemcsak állatokra káros, és mégsem láttam sehol olyan fel­iratot, mely arra hívna fel, hogy ne ingereljük az embere­ket! Holott ilyen felszólítás el­kelne a hivatalokban, villamo­son, autóbuszon. Ezért kellő és fokozottabb propagandát kel­lene folytatni az emberek ide­geinek kímélésére. Ezért aján­lom, hogy használjuk fel az állatkerti példát—“ne ingerel­jük az embereket” szövegezés­sel. E szövegből exportálhat­nánk is, sőt a kivitel sokkal fontosabb lenne, mint a hazai szükséglet kielégítése. “Most olvasom például Mc­Namara amerikai hadügy­miniszter legutóbbi beszédét és megtudom, hogy azzal nyug­tatta meg honfitársait, ha atomháború törne ki, csak 50 millió amerikai pusztulna el. Nem tudom, honnan vette a hadügyminiszter ezt a számot. Mindenesetre még annyira sem vette tekintetbe az emberek ingerlékenységét, hogy leg­alább igy fogalmazott volna: egy atomháború esetén azért 127 millió amerikai életben marad. Igaz, hogy ez végered­ményben egyre megy, de azért finomabb. Szer encsére az ügyek kimenetele nemcsak Mc­Namara hadügyminiszteren és hasonszőrű társain múlik, de azért nem ártana egy tábla az irószobájában a budapesti Ál­latkert módosított mondásá­val : Ne ingereljük az embere­ket! Ne ingereljük, níert a vé­gén mindig az jár pórul, aki in­gerek”U .kU'f ... A fenti bölcselkedés va­lahogy úgy hangzik, mint ami­kor a légy köhög.' (Szerk.) Sok a sertés Kinában Mialatt Magyarországon va­lóságos hus-inség van, Kinában több disznó van, mint a világ bármely más országában — jelenti az Egyesült Nemzetek mezőgazdasági b i z o 11 s ága. Mintegy 160 millióra becsüli a bizottság Kina sertésállomá­nyát. Oroszországban ennek alig egyharmada van. Sokan azzal vádolják az Egyesült Államok kormányait, hogy mig Nyugateurópát, sőt Ázsiát is, az anyagi és erkölcsi támogatá s minden jelével el­halmozta, tökéletesen elhanya­golta Közép- és Délamerikát. A kubai események végre megvi­lágították azt az igazságot, hogy a nyugati földteke többi országaihoz legfontosabb érde­keink közös védelme fűződik. Latinamerika a világ leg­gyorsabban szaporodó népessé­gét foglalja magába és saját lakosságát sem tudja elegendő élelmiszerrel ellátni. A külön­ben termékeny földek legna­gyobb része nagybirtokosok kezében van, akik nem gya­korolnak intenzív gazdálko­dást. A lakosság 43 százaléka Írástudatlan s csak kis hányada vehet részt politikai választá­sokban. Nyolcvan százalékuk emberhez nem méltó lakások­ban sínylődik; gyerhekek fele sem jár iskolába. Ezekben az országokban te­hát elegendő ok és lehetőség van a társadalmi rend felfor­gatására, mint ami Kubában is megtörtént. Jelenlegi kormá­nyunk szorgalmasan dolgozik azon, hogy ezeken az állapoto­kon segítsen. Nemrégiben Körülbelül 20,000 hitelszö­vetkezet működik az Egyesült Államokban. Taglétszámuk 12 millióra rúg, vagyonuk pedig ötezer millió dollárra. Körül­belül 10,000 közülük a Népjó­léti Minisztérium fennhatósága alatt áll, a másik tízezret egyes állami kormányok engedélyez­ték. Az amerikai hitelszövetke­zetek általában ugyanolyan szabályokat követnek, mint a volt magyar — erkölcsi alapon álló — szövetkezetek. Céljuk a közönség takarékosságát elő­mozdítani és szükség esetén tagjaik hiteligényeit kielégíte­ni. A hitelszövetkezetek ösz­tönzik a tagokat arra, hogy rendszeres időközökben 5 dol­láros részjegyeket vásárolja­nak (esetleg 25 centes részle­tekben) amelyeket bármikor készpénzre válthatnak vissza. Ezzel pénzügyi alapot terem­tenek maguknak, családjuk­nak és fedezetet váratlan kia­dásokra, mint amelyeket be­tegség vagy munkanélküliség okozhat. A tagok azonban minden jóhiszemű célra, mint például automobil vásárlás, utazások, stb., mérsékelt össze­gű hiteleket is igénybevehet­nek. A kormány által engedélye­zett szövetkezetek tagjait bi­zonyos közös érdek is köti össze, mint például azonos fog­lalkozás, bizonyos körzetben való lakóhely, stb. így sok szakszervezet, i p a r v állalat, egyház, testvériségi egylet és mezőgazdasági egyesülés tart fenn kebelében hitelszövetke­zetet. Ezek az intézmények minden külön fedezet nélkül A pókok falánksága Köztudomás szerint a pókok falánksága igen nagy. A tudó­sok számítása szerint egy fel­nőtt embernek hasonló étvágy mellett reggelire egy kövér ö­­körre, ebédre egy ökörre és egy birkára, estére 8 birkára és négy disznóra, s emellett lefekvés e­­lőtt még négy mázsa friss halra lenne szüksége. kezdte meg működését az In­­ter-American D e v e 1 opment Bank, egymilliárd dollár alap­tőkével és Kennedy elnök Al­liance for Progress terve, mely május végén lépett életbe, azonnal 500 millió dollárral kezdte meg a földreform, la­kásépítés, közegészségügyi és közoktatási reformok támoga­tását 20 különböző latinameri­kai országban. Ez azonban csak a kezdet és bizonyos, hogy a pénzügyi támogatás a volt Marshall Plan méreteit is el fogja érni, amelynek segít­ségével a második világháború után Európát talpraállítottuk. Az Alliance for Progress ke­retében minden állam maga fogja meghatározni, hogy mi­lyen reformot milyen sorrend­ben kíván megvalósítani, ne­hogy Amerikát ismét “Yankee Imperializmus”-sal vádolják. Szükséges volna, hogy latin­amerikai szomszédaink együt­tesen valósítsák meg a föld- és adóreformokat, hogy az élet­színvonalat felemeljék és a la­kosság egészségügyi és kultu­rális viszonyait megjavítsák. Ha ez sikerül, a demokrácia maga fogja megvédeni magát a felforgatókkal szemben. American Council folyósítanak 750 dollárig terje­dő kölcsönöket, tagjaik számá­tól és a társaság vagyonától függően. A visszafizetéseket öt éven belül kell elintézni. A fi­zetendő kamat legmagasabb összege egy százalékra rúghat havonként a fennálló kölcsön egyenlege után. Ezért például egy 100 dolláros és egy évre szóló kölcsön után, amelyet 12 havi egyenlő részletben fizet­nek vissza, a maximális kamat $6.45. Az intézet vezetését és ellen­őrzését maguk a tagok végzik. Évenként közgyűlést tartanak, amelyen igazgatóságot és hitel­ügyi bizottságot választanak. Csak a pénztáros kap fizetést, a t öbbiek tiszteletbeli álllást töltenek be. A tiszta nyereség 20 százalékát tartalékolják, 80 százalékot pedig a tagok kö­zött osztanak ki, a befekteté­sek arányában. Az osztalék 3 és 6 százalék között váltako­zik és 6 százalék a legmaga­sabb nyereségrészesedés, amit az alapszabályok engedélyez­hetnek. A veszteségek ritkák és ala­csonyak. Az eddigi tapasztalat szerint az összes kölcsönöknek átlagosan két-tized százalékát sohasem fizetik vissza. A hi­telszövetkezetek működését a Bureau of Federal Credit Uni­ons ellenőrzi a szövetséges kormány megbízásából. A szö­vetkezetek készpénzkészletü­ket csak a Federal Deposit In­surance Corporation által biz­tosított bankokban helyezhetik el. A hitelszövetkezetek műkö­dése jótékonyan befolyásolja a kereskedelmi alapon álló pénz­intézetek működését is. Most már a nagyobb pénzintézetek is hajlandók kisebb összegű hi­teleket jogos célokra enge­délyezni, nem úgy mint a “Fe­deral Credit Union Act” 1934- ki életbelépése előtt. Érdekes tünet, hogy a hitel­­szövetkezetek még gazdasági válságok idején is megőrizték egyensúlyukat és igy további fejlődésük örvendetes jelenség volna. ALSZIK A MAGYAR Nagy dolgok folynak, fújnak, keserednek, De — holott láttam egyet és mást — Nem láttam még fajtám rosszaságait Kerekebben. Most alszik a magyar a magyarban. Minden nációnak van terve. A magyar azt mondja, ha tönkrejut: így akartam. Minden fajtát szeretek s áldva áldok, De ha fölébresztik a magyart, Ha benem is ébresztik a bestiát: Ütök és vágok! Élet-e ez? lássuk meg végre egyszer: Egyszerűen magyarnak lenni, Pláne ilyen tagadott, tiltott, érzett Szerelemmel? ADY ENDRE Amerikai hitelszövetkezetek American in Spirit — Hungarian in Language Hungarian NeWS Amerikai szellemű magyar újság

Next

/
Thumbnails
Contents