Függetlenség, 1960 (47. évfolyam, 1-51. szám)
1960-06-30 / 26. szám
In Its 47th Year of Publication, This Weekly Is the Oldest Hungarian Newspaper Edited, Printed and Published in Trenton, N. J. VOL. XLVII. ÉVFOLYAM — NO. 26. SZÁM Ten Cents per Copy—$3.00 per Year TRENTON, N. J.f 1960. JUNIUS 30 MEGNYITÓ IMÁDSÁG (Főt. Borshy Kerekes György, az Amerikai Magyar Református Egyesület elnöke a Ligonier, Pa.-i Bethlen Otthon templomában mondotta el az alábbi, megrázó erejű szép imádságot 1956 junius 13-án, a 26. közgyűlés megnyitása alkalmából) A FÜGGETLENSÉGI NYILATKOZAT Az amerikai magyar élet szennyes hullámai fel-felcsapnak, a személyeskedések napirenden vannak, mintha nem is volna remény arra, hogy egyszer tisztultabb légkörben megbeszélhessük a magunk ügyeit. Az csak természetes, hogy minden társadalomban vannak ellentétek, S ha abban a társadalomban van szabad vélemény-nyilvánítás, akkor ezek az ellentétek napvilágra kerülnek, kivitatódnak. Ennek eredményeként egyszerre világosabb lesz mindenki látása, az emberek közelebb kerülnek egymáshoz. így volna rendjén. Csakhogy ebben a mi amerikai magyar életünkben valahogy, valami nincs rendjén. Kétségtelen, hogy az amerikai magyar társadalmat sok minden választja el, osztja meg. Első sorban az, hogy ez a társadalom különböző időpontban vándorolt ide. Különféle történelmi erők működtek közre ezekben a kivándorlási hullámokban, és igy más és más eszmevilágot hordoztunk magunkban, amikor Amerika partjára léptünk. így az “összerázódási” folyamat természetszerűleg nehezebb, mint — mondjuk — az olaszoknál, akik minden évben tömegesen érkeznek Amerikába és igy külön rétegeződés, politikai csoportosulás nehezen képzelhető el. Le mernők fogadni, hogy a legmegosztottabbak mi vagyunk — s ennél fogva a legszerencsétlenebbek is. Ennek'a megosztottságnak az okai sokfélék, oldalakon keresztül lehetne róluk írni. De most nem érintjük ezeket. A személyeskedés kórsága nem akar elmúlni, hiába telnek az évek és velük együtt elkopnak a tavalyelőtti, vagy tiz év előtti vélt sérelmek. Gyűléseink gyűlölködő személyeskedéstől hangosak. Főleg mindenki önmagában látja a legjobb magyart, a másikat pocskondirozza, alpári, közönséges kifejezésekkel illeti. Ha ez áll valaminek az élére, amaz nem is akar benne résztvenni, mert nem az ügy, hanem a személy a fontos. Tessék csak szétnézni amerikai magyar életünk különféle területein! Megdöbbenünk a látványon. Mint valami kannibálok 'esszük egymást. Vannak, akik olyan helyen akarnak lakni, vagy nyaralni, ahol nincsenek magyarok. Nem szeretjük, hanem utáljuk egymást? Pedig nem ért meg bennünket igazán senki a világon. Csakis egymással tudjuk magunkat megértetni. Nincs már bennünk jámbor kívánság, amely igy hangzik: “Vajha mi, magyarok egyetértésre jutnánk!” Az elmúlt évek megtanítottak, hogy botor kívánság. De szeretnők remélni, hogy a személyeskedés legförtelmesebb megnyilvánulásai eltűnnek. Vitatkozzunk, mert erre szükség van és lesz. De érvekkel — áz Isten szerelmére — és nem személyes mocskolódásokkal. Az algériai háború talán most végetér — ez a nemzetközi helyzet legbiztatóbb fejleménye. De Gaulle ajánlatát az arab felkelők elfogadták, felelős vezetőiket Párizsba küldik, hogy tárgyaljanak a francia kormánnyal. De Gaulle felfogása az, hogy a tárgyalás megkezdése előtt véget kell vetni az áldatlan harcnak. Úgy látszik, a felkelő vezérek belátták, hogy ezt a feltételt kénytelenek elfogadni. Mindenesetre, a francia fővárosban érdekes fordulatok lehetnek. Úgy látszik, De Gaulle-nak lesz igaza. Neki volt türelme várni. KÉSZÜL A KOMMUNISTA TÍZPARANCSOLAT (FEC) A rendszer miközben szüntelen támadásokat intéz a vallásosság, a hit ellen, egyremásra lekopirozza a vallások szertartásait. így jelentős erőfeszítéseket tesz, hogy a keresztelést felcserélje névadó ünnepségre, a házasság megkötésénél zenekart is odarendelnek, a temetésnél már nagy ceremóniát űznek, természetesen mindezeket kommunista módra. A gyónás helyett nyilvános önkritikát gyakoroltatnak, a körmenetek helyett látványos felvonulásokat rendeznek, a lelkigyakorlatokat párt szemináriumba való bevonulással pótolják. A hittan helyett betéve kell megtanulni Marx, Lenin mondásait. A tagfelvétel a bérmálást pótolja. Most azután elhatározták, hogy itt az ideje a kommunista tízparancsolat megszövegezésére és tanítására. Nagy vita indult a pártban, hogy mit tartalmazzon a 10 pont. A jelek szerint eddig két pontban egyeztek meg: az egyik, hogy “tiszteld a Szovjetuniót,” a másik, hogy “ne lopj a társadalmi tulajdonból.” “Mély hálával borulunk le előtted, Mindenható Isten! Te aki ronthatsz és teremthetsz száz világot s az időknek határaid kimérted: kegyelmeddel megtartottad a mi kisebb világunkat s az éveknek során eljuttattál a számadásnak jelen napjaihoz. Áldassál érte! — Nagyságodnak mennyei magasságából lehajoltál a mi földi alacsonyságunkhoz és magadhoz emeltél. Mert nemcsak Teremtőnk, Megtartónk és Ítélő Biránk vagy, te szerető Atyánk is. Közeledünk tehát Hozzád gyermeki alázattal annak érdeméért, A- kinek büntetlen életén, kínos halálán, de diadalmas támadásán és dicsőséges mennybemenetelén át hozzánk való mérhetetlen szerelmedet megbizonyitottad. Magasztaltassál érette! óh, hányszor, de hányszor lettünk mi méltatlanok erre a végtelen szeretetve s mégis mindmáig nem vetettél el színed elől, sőt megsokasitottad rajtunk bizalmadat s munkát rendeltél számunkra is országodnak építésében. Dicséret, dicsőség Néked, nekünk pedig bűnt valló töredezem hogy, munkáinkban jobbak nem lehettünk. Amik voltunk s amik vagyunk, igy is csak a Te Szentlelkednek segítségével lehettünk, akinek elevenítő ereje nélkül meg sem állhatnánk előtted. De ime, itt állunk s könyörgünk Hozzád kegyelemért a kegyelmekhez. Tetézd meg rajtunk eddig vett ajándékaidat, könyörgést meghallgató Atyánk s midőn az imádság szárnyain lelkünk hozzád emelkedik, ne fordítsd el szent orcádat tőlünk: Elmúlt éveinknek teltén százak távoztak el tőlünk atyai házadhoz, ahol hely készíttetett az igazak számára s ítélet szól a kárhozandóknak. Engedd remélnünk, irgalmas Isten, hogy megbocsátottak bűnei a tévelygőknek s elnyerték az Ígért koronát azok, akik a keskeny utón járva értek Eléd. Bármi lett légyen is eleve elrendelt végzetük, megnyugszunk a Te akaratodban midőn most emberi szomorúsággal emlékezetüket idézzük. Mert hiszen hívek vagy eltévelyedtek, de általad rendelt testvéreink voltak ők e földi téreken s fájt búcsút venni tőlük addig is, amig a szebb és boldogabb hazában majd megtaláljuk őket. Kérünk, adj nékik nyugodalmat a boldog feltámadás reménysége alatt s add a vigasztalódás balzsamát a távoztukat gyászolóknak. Nékünk pedig Atyánk, akik most számot adni és számot kérni gyülekeztünk egybe, nyújtsd Szentlelkednek jóra irányitó segedelmét. Mentesíts a dicsekvésnek, önzésnek, bosszúnak, irigységnek, a csak a magunknak jótakarásnak kisértéseitől, hogy megértő és szerető testvérekként egyek tudjunk lenni mindazokban, amiknek munkálására a Te terved egy táborba terelt. Derítsd fel értelmünket a kétségeknek felhőitől, lelkünket a félelmeknek árnyaitól, szivünket a szeretetlenség mérgező ködeitől, hogy igy egészséget és világosságot nyerve ajkaink mindig tisztán szólhassák az elegyitetlen igazság mondanivalóit. Plántálj részvétet és segítő készséget kebleinkbe támasztalan öregeink s a gyámolitásra szorult gyermekek iránt, akiknek gondja felvételére benünket méltattál. Adhassunk nékik, kegyelmed által, olyan otthont, amely merő szerétéiből fakadottan pótolni tudja számukra az elveszettet, feldultat, vagy kényszerűségből elhagyottat. Aranyozd meg nékik az élet alkonyati napjqit a megnyugvás derűjével, vagy hajnalodé élet gyermeki örömeivel és bizodalmával. És engedd most, hogy lélekben odafordulva éltető napod keletje felé, hegyeken és tengereken át szállva a gondolatnak szárnyain, szabadulásért esedezhessünk Hozzád származásunk előttünk mindig áldott földjének népe, a mi hitben és fajban is testvéreink, szegény megnyomorított magyarok számára. Elégeld meg szenvedéseinket s hozz rájuk a mérhetetlen töredelmek szomorú évei után vig esztendőket. Rendelj igazságtételt azoktól, akik e földön az ítélkezés hatalmát bírják, vagy bitorolják, hogy a csak az igazság nyomán támadható békességben fölfakadhassanak az őszinte szeretetnek üdítő forrásai s azoktól táplálkozva végre, óh végre, igazi testvérei lehessenek egymásnak azok, akik egy teremtő Atyának, Néked Istenünk, gyermekeid. íme, kérésekkel telve a mi szivünk és szánk mindig, amikor kegyes színe elé engedsz. Ki máshoz is folyamodhathatnánk, amikor emberekben lehetetlen a mi reménységünk. És amikor éhezünk és szomjuhozunk másnál mint Nálad, Atyánk, megelégittetést nem találhatunk. Amit kérünk, ő érette kérjük, a mi Urunk Jézus Krisztusért. — Amen.” Egyleti konvenciók esztendeje Ebben az évben több országos egyletünk tartja konvencióját. Az Amerikai Magyar Református Egyesület most tartotta négyévenkénti közgyűlését junius második hetében, Ligonierben. Az Amerikai Életbiztosító Egylet (Bridgeporti Szövetség) junius 23-án, csütörtökön ült össze konvencióra Atlantic Cityben, ahol négy évvel ezelőtt is tartották a bridgeportiak közgyűlésüket. Ennek a biztosító-egyletünknek több mint 4 millió dollár vagyona van, tagsága javarészt még ma is öreg magyarokból áll, elnöke Szegedy István, aki ez év elején került az egylet élére a főtitkári állásból. A Szent György Szövetség, ez a katolikus egylet, amelynek az ország különböző államaiban vannak fiókosztályai, október elején' tartja ötévenkénti konvencióját Perth Amboyban, a szövetség székhelyén. Ennek az egyletnek a vagyona félmillió dolláron felül van s a legutolsó kimutatás szerint fizetőképessége 130 százalékos. A Szövetség elnöke Böck János, new yorki vasalógépgyáros. Az amerikai magyarság ezévi legnagyobb eseménye zajlott le Ligonier, Pa.-ban junius 13-16 napjaiban, amikor az Amerikai Magyar Református Egyesület tartotta négyévenkénti közgyűlését. A közgyűlés legjelentősebb eseménye a tisztikar-választás volt. A következőket választották az 1776. julius elsején az angol flotta vörösruhás katonáit Howe generális a new yorki partra tette. Ugyanakkor 90 mérföldnyire onnan, Philadelphiában az amerikai Continental Congress vitatkozott a virginai gyarmat javaslata 'felett, mely szerint “az egyesült amerikai gyarmatok ténylegesen és jogosan szabad és független államok.” A javaslatnak julius 2-án történt, elfogadásával az amerikaiak függetlensége jogerőre emelkedett, a két nappal később jóváhagyott függetlenségi nyilatkozat ennek a határozatnak a világ előtt való megindokolása volt csupán. A massachusettsi John Adams vezérlete alatti szabadsághősök már julius elsején este szereztek többséget és mikor julius 2-án George Washington hírnöke a New York elleni támadás részleteit nyilvánosságra hozta, a még kételkedők és habozok is a javaslat mellé állottak, úgy hogy a 13 gyarmat határozatát egyhangúlag fogadták el. “1776. julius 2-a — irta John Adams nejének, Abigailnak — legnevezetesebb nap lesz Amerika történelmében. Bizonyos vagyok abban, hogy késői nemzedékek is lelkesen Egyesület élére: Elnökké egyhangúlag és nagy ovációval választották újra Ft. Borshy Kerekes Györgyöt, titkárrá Nt. Kecskeméthy Józsefet, számvevővé pedig Eszenyi Lászlót. A pénztárnoki állásra titkos szavazással Szentmiklóssy Pált választot(Folyt. a 2-ik oldalon) fogják ünnepelni ezt az évfordulót.” Julius 3-án kezdődött meg a vita a függetlenségi nyilatkozat körül, amelynek szövegét Thomas Jefferson szerkesztette, hogy megmagyarázza az egész világnak, miért kellett az amerikai függetlenséget kikiáltani. Julius 4-én történt azonban a végső szavazás. A kiküldöttek, ‘ nem a saját személyükben, hanem a gyarmatok nevében egyhangúlag magukévá tették a történelmi okmányt. A nemzet a Declaration of Independence megszavazását julius 4-én ünnepli meg julius 2 helyett, amikor magát a függetlenséget kiáltották ki. E napon azonban csak John Hancock, a Continental Congress elnöke irta alá tényleg az okmányt, hogy az aktust “hivatalossá” tegye. A Kongreszszus többi tagjai — 56 férfi összesen — csak későbben, de valamennyien augusztus 2-ka előtt látták el azt kezeirásukkal. Az okmány cime: Unanimous Declaration of the Thirteen United States of America. Itt szerepelt először országunk hivatalos neve. A történelmi esemény emlékezetére az első ünnepség már 1776 julius 8-án folyt le, az elfogadást követő első hétfői napon, amikor is az Állami Épület kertjében, Philadelphiában felolvasták az okmányt a polgárok, harangzúgás és katonai parádé közepette. Julius 4-én tehát nemzetünk születésnapját ünnepeljük és bár az eredeti napon nemcsak örömhírek jutottak a nemzetalapítók tudomására, a születésnap örömünnep, amelyet mindenki vidám szórakozással töltsön el. De ha külföldre írunk beszámolót, jelezzük azt is, hogy julius 4-én az amerikai nép jogainak kinyilvánítását ünnepeljük, az élethez, a szabadsághoz és a boldoguláshoz vájó jogait. American Council Floridából írják St. Petersburg, Floridában, május első vasárnapján avatták fel az alig néhány hónappal azelőtt alakult Magyar Keresztyén Egyház templomát, a város legelőkelőbb negyedében vásárolt birtokon. A városban többszáz magyar él, akik öszszeálltak, egyházba tömörültek s egy régi épületet kijavítottak, templommá alakítottak, ahol Isten áldására időnként összegyülekeznek. A templomba vallás felekezeti különbség nélkül mehet mindenki, magyar templom ez, a magyar szivek találkozóhelye Isten imádására. A templomavatási ünnepi alkalomkor három lelkész is szolgált: Boda Sándor, Buffalo, N. Y.-ból idetelepedett nyugdíjas lelkész, Révy Illés, Flint, Mich.-ből jött nyugdíjas lelkész és Matus József, New Yorkból, illetve Carteretből idetelepedett nyugdíjas lelkész. (A fenti hirt Id. Pintér Józsefné küldte el lapunknak.) Pontosan kapja-e a lapot? Kérjük olvasóinkat, hogy ak: valamilyen okból nem kapja pontosan lapnukat, jelentse telefonon vagy postakártyán és mi azonnal intézkedünk a postahahatóságnál. Távirat néhai Borah szenátor özvegyéhez A Reformtus Egyesület közgyűlése junius 15-én megemlékezett néhai William Borah, Idaho állam nagynevű szenátoráról, aki a trianoni igazságtalan békeszerződésnek az Egyesült Államok részéről való jóváhagyása ellen emelte fel szavát annakidején eredményesen. Borah szenátor özvegyének a közgyűlés az alábbi szövegű táviratot küldte : “The Hungarian Reformed Federation of America assembled for its quadrennial convention at Ligonier, Pa., on June 13, 1960, in solemn memorial expressed its grateful appreciation with sincere admiration for the immortal and heroic stand of your great husband, the late William Borah, U. S. Senator from Idaho. His never to be forgotten courageous historical struggle stopped the ratification by our Government of the tragic and unjust Treaty of Trianon which dismembered the ancient land of our forefathers and became the foremost cause of the immense bloodshed of the Second World War and the chaotic state of our present unbalanced world. History will undoubtedly justify the grand Senator of Idaho. His memory will always live in the hearts of all true Hungarians and Americans of Hungarian descent—indeed, in the hearts of all freedom-loving peoples of the earth. With warmest greeting, Rt. Rev. George E. K. Borshy, President.” Magyar fordításban: “Az Amerikai Magyar Református Egyesület, amely négyévenkinti konvencióját most tartja Ligonier-ban (Pa.), kegyeletes emlékezéssel fejezi ki háláját és őszinte elismeréssel adózik az ön boldogult nagy férje, William Borah, Idaho-i szenátor halhatatlan emlékének, hősies állásfoglalásáért. Az ő soha el nem feledhető bátor történelmi kiállása akadályozta meg azt, hogy Kormányunk a végzetes és igazságtalan Trianoni Békeszerződést elismerje, amely feldarabolta a mi ősapáink földjét és közvetve okozója lett a második világháború borzalmas vérontásainak és a mostani bizonytalan világhelyzet zavaros állapotának. A történelem kétségtelenül igazolni fogja Idaho nagy szenátorát. Emléke örökké élni fog minden igaz magyar és magyar-származású amerikai szivében, mint ahogy élni fog e földkerekség minden 'szabadságszerető népének a szivében is. — Meleg üdvözlettel: Borshy Kerekes György, elnök.” Az Amerikai Magyar Református Egyesület Ligonier, Pa.ban, 1960 junius 13-16-án megtartott 26-ik közgyűlésének ÜZENETE AZ AMERIKAI MAGYARSÁGHOZ Testvérek! Mi, az Amerikai Magyar Református Egyesület közössége szólunk hozzátok, amerikai magyarok amerikai magyarokhoz: ebben a gyakorta nehéz predesztináltságban sorstársaitok. Az embert pusztán önmagáért értékelvén, testvérünknek tekintünk minden magyart, aki magát annak tartja, ,aki a szabadságot igazságot magára-másra egyazon mértékkel méri és az Istent féli. Kiváltságnak tekintjük, hogy az amerikai nemzettest tagjai vagyunk s vállaljuk hűséggel mindhalálig azt a történelmi sorsot, amit Washington és Lincoln népe számára az Isten kijelölt, mert mi ugyanakkor a Fábrici Kovács Mihályok és a Zágonyi Károlyok népe is vagyunk. A mi amerikai voltunkat magyar származás ötvözi. Ezért szeretjük ennyire ezt az országot, amely eddigi fennállása alatt a valóban legmagasabb emberi eszmények mellett, nemzetek közötti viszonyában is oly sokszor tett hitet. Vajha meg is állott volna mellettük! Azonban szava és a valóság között immár két alkalommal támadt szinte áthidalhatatlan szakadék. Négy évtizeddel ezelőtt a népek önrendelkezési joga az úgynevezett wilsoni elvek csufoltattak meg, legutóbb pedig az újabb világégés után, az Atlantic Szabadságlevél jutott hasonló sorsra. Gyengeségünkkel, vagy hiszékenységünkkel szelet vetettünk s most aratjuk a vihart, aminek ítélete zug a világ felett. Hibát követtünk el s azt vagy jóvátesszük, vagy viselnünk kell annak könnyen végzetessé válható következményeit. A nemzetünket alkotó sok népelem között senki sem látja ezt jobban, mint éppen mi, amerikai magyarok. S mert mi látjuk, Istentől rendelt kötelességünk élő lelkiismeretként ráeszmélteim erre ezt az országot, amely minden hibája, fogyatkozása mellett is az emberséges emberi élet utolsó bástyája és reménysége. _ Testvérek, amerikai magyarok! Ha egyébnek talán nem, de ennek a rendeltetésnek eleget teszünk. Nemcsak eme hazánknak, nemcsak származásunk földjének, de az egész emberiségnek teszünk szolgálatot. Segítsen erre mindannyiunkat az őt szeretőket soha el nem hagyó Isten! EZ TÖRTÉNT LIG0NIERBEN, 1960 JUNIUS MÁSODIK HETÉBEN... American in Spirit — Hungarian in Language Hungarian News Amerikai szellemű magyar újság 20
