Függetlenség, 1960 (47. évfolyam, 1-51. szám)

1960-05-19 / 20. szám

In Its 47th Year of Publication, This Weekly Is the Oldest Hungarian Newspaper Edited, Printed and Published in Trenton, N. J, VOL. XLVII. ÉVFOLYAM — NO. 20. SZÁM Ten Cents per Copy—$3.00 per Year TRENTON, N. J., 1960. MÁJUS 19 Nt. Dr. Kosa András new brunswicki lelkipásztori szolgálatának 35 éves jubileuma Báchkai Béla, az Amer. Magy. Szövetség titkárának üzenete a Szabadság­­harcosok Kongresszusához Amerika idegein járja a táncot Hruscsov, mint valami őrült, ki eltépte láncát és most veszettül ropja, kur­jongat hozzá. Az U-2 lelövése s az egész ügy felfedése, nagy­dobra verése ennek a veszett állapotnak csak egyik mozza­nata. A következő Berlin lesz. Birják-e az amerikai és álta­lában nyugati idegek ezt az őrült handabandát, vagy nem? Nem nehéz néhány dolgot megjósolni a csúcsértekezlettel kapcsolatban. Lefegyverzési egyez mény nem lesz. A berlini ügy rendezéséről szó sem lehet. Háború? Nem lesz, egyelőre nem. De szakadatlanul a háború peremén sétálunk és a moszk­vai őrültek tetteiért vájjon ki merne felelősséget vállalni? Amerikának, igenis, tovább kell végeznie a felderítő tevé­kenységet, repülőkkel és egyéb eszközökkel. A Szovjetunió ag­resszív hatalom, amelynek minden jelentékenyebb moz­dulatáról tudomást kell szerez­ni, mert élet-halál kérdése le­het. Tárgyalás? H r u s c s óvnak csak addig érdekes, amig nyerhet ennek a révén. Az eu­rópai lapok szerint a vörös dik­tátor most félelmetes tárgya­lási fegvert kapott a kezébe, a lelőtt U-2-őt. Ebben egyáltalá­ban nem vagyunk bizonyosak. Miért volna fegyver? Szovjet kémek vannak Amerikában és amerikai kémek vannak a Szovjetunióban. Ez a tény. Az egyik elismeri, a másik tagad­ja, vagy egyáltalán nem haj­landó beszélni róla. Amerika is okosabban tette volna, ha hallgat. De most már mindegy. Nem hisszük, hogy Hruscsov­­nak bármi előnyére is válhatna ez a repülőgép-ügy. Egy azonban szinte biztosra vehető. Eisenhower látogatása a Szovjetunióba nem valószí­nű. S ez Hruscsovnak nagyon fáj. A budapesti kormány jobb viszonyt szeretne Ameri­kával — erről irtunk már a múltkor. Szinte biztosra vehe­tő, hogy valamelyes tárgyalá­sok máris vannak a kulisszák mögött. A Mindszenty ügy az egyik nagy akadály, erre vonatkozó­lag a budapesti vörösek bizo­nyosan valamilyen javaslattal állnak elő. Az volna legkényel­mesebb nekik, ha a biboros­­hercegprimás nyugatra távoz­na. Ebbe azonban maga a leg­főbb érdekelt aligha fog bele­menni. A forradalom alatt is megtehette volna. Mindszenty Reinhold Neumann, a “Die Welt” tudósítója nemrég Pes­ten járt és meglátogatta a bu­dapesti amerikai követséget. A követség egy beosztott dip­lomatája a következő nyilatko­zatot adta: “A rendszer minden ellen­kező állításával szemben Mind­szenti hercegpirimás személye komoly problémát jelent Kádá­­réknak. Ha Kádárék meg akar­bizonyosan maradni akar, akár az amerikai követségen, akár az esztergomi palotában. Nem olyan anyagból van gyúr­va, aki a könnyebbik megol­dást vállalja. Reméljük, hogy az amerikai kormány nem adja be könnyen a derekát és a más vonatkozás­ban is a lehető legkeményebb megállapodást köti a budapes­ti vörösökkel — már ha egyál­talán meg kell állapodni velük. Az örökös zsarolásnak — például — véget kellene vetni. A szeretet zsarolói a budapesti vörösek. Az ameri­kai és más külföldi magyarság küldeményeiből szerzi Buda­pest a nélkülözhetetlen dollár­valutát. A magyarországi hozzátar­tozókon segíteni akarunk, de ne engedje az amerikai kor­mány, hogy a budapesti vörö­sek kényük-kedvük szerint zsarolhassanak bennünket. Jó volna, ha az Amerikai Ma­gyar Szövetség igazgatósága emlékirattal fordulna az ame­rikai kormányhoz, rámutatva a budapesti vörösek számtalan túlkapására, zsarolására. A lélektani pillanat itt van. A budapesti kormány tárgyal­ni akar. Az a fontos, hogy ad­ja meg illően az árát. 4,206,600 munka­­nélküli A téli viharok és tavaszi ára­dások következtében 275,000-rel emelkedett a munkanélküliek száma Amerikában. A második világháború óta ez a legnagyobb mérvű növekedés. Ezzel az egész országban a munkanélküliek száma elérte a 4,206,000-t, ami­vel szemben a dolgozók száma 64,267,000. A nyári szezon be­köszöntésével — természetesen —a munkanélküliek száma jóval apadni fog. Vagy-vagy Májusban nemcsak a csúcs­konferencia (?) van soron, ha­nem a British Commonwealth miniszterelnökeinek konferen­ciája is Londonban. Komoly esemény. Ezúttal egy nagyon kényes, sőt fájdalmas kérdés merülhet fel. Sokminden tör­tént az utóbbi hónapokban Dél­­afrikában. A jelek szerint In­dia vezére. Nehru és Ghana miniszterelnöke, Nkrumah fel­veti majd a gondolatot: Mond­ja ki a Commonwealth az em­beri jogok és elvek tisztelet­­bentartását a saját portáján? Vagy pedig vonja le a követ­kezményeket. ják javítani viszonyukat az Egyesült Államokkal s a Szent­székkel, az első lépésük a Mindszenti ügy tisztázása kell, hogy legyen. Mi, ha erre szük­ség lesz, határozatlan ideig itt tartjuk a hercegprímást a kö­vetségen.” HÁZVEZETŐNŐT keresünk, bental­­vással. 3 gyermekünk van. $36-40 heti fizetést adunk. (Referenciát kérünk. Telefonáljon: EXport 3- 1703, Nemcsak New Brunswickon, de egész Amerikában kevés olyan magyar lelkész van, aki egy városban, egy egyházköz­ségénél, egyfolytában 35 éve szolgálja az Urat és népét . . . Nt. Dr. Kosa András egyike ezeknek! És nemcsak a new NT. DR. KÓSA ANDRÁS brunswicki, Somerset Utcai Magyar Református Egyház­­község népe, amely gyüleke­zetnek a lelkésze ő, de az egész város magyarsága állt össze, hogy együttes, közös szép ün­neplésben részesítse itteni lel­kész! szolgálatának 35-ik év­fordulója alkalmából. Megala­kult a 100-as rendező bizott­ság, amelynek tagjai jóval szá­zon felül vannak s vasárnap, május 15-én este 6 órai kezdet­tel az Atléta Klub gyönyörű uj dísztermében hatalmas disz­­bankettet rendezett a magyar­ság Nt. Dr. Kosa András tisz­teletére. Kosa András nemcsak a So­merset utcai egyházközség lel­késze, de az itteni magyarság­nak kiváló vezérférfia is, aki az elmúlt 35 év alatt gyüleke­zetét éppúgy szolgálta, mint minden igaz magyar ügyet, amelyben az itteni magyarság megmozdult, tett, dolgozott. * * * A new brunswyicki, Somer­set Utcai Magyar Református Egyházközség sok viszontagsá­gon ment át addig, amig 1925- ben Kosa Andrást lelkészül vá­lasztotta a gyülekezet. Ez az egyházközség mintegy folyta­tása annak, amely már 1900- ban a “Magyar Református” nevet viselte. 1912-ben Nt. Hamborszky Pál, az egyház akkori lelkésze a magyarorszá­gi Református Egyház kötelé­kébe vitte a gyülekezetei. 1921-ben Schodle Gyula Ádám lett a gyülekezet lelkésze, az ő távozása után pedig Nt. Kosa Andrást — aki a közeli Man­­ville-en ekkor már öt éve szolgálta az ottani magyar gyülekezetét — hívták meg a brunswickiak 1 e lk é s züknek. (A manvillei gyülekezetei az­után még 25 éven át szolgálta Nt. Kosa András, mint beszol­gáló lelkész.) Nt, Kosa András a beregme­­gyei Tiszaszalkán született. Szülei: Kosa Gábor és Balázsi Ágnes. Kilenc éves volt, amikor szülei kivándoroltak Ameriká­ba és itt Wharton, N. J. város­kában telepedtek le. Édesapja, mint az ottani egyház gondno­ka, lelkésze ösztönzésére a bloomfieldi iskolába küldte Kosa Andrást, ahol akadémiai és theologiai tanulmányait 1920-ban végezte el. Később a Rutgers Egyetemen folytatta tanulmányait és a brunswicki theologiai s z e m i náriumban. 1955-ben a Bloomfieledi Főis­kola disz-doktori oklevéllel tüntette ki hajdani diákját azért az odaadó szolgálatért, amit az Alma Mater érdekében éveken át végzett. Amikor Nt. Kosa András 1925-ben Brunswickra került, az egyházközség úgy anyagi­lag, mint tagság szempontjából nagyon rossz helyzetben volt. Alig 40 családból állott akkor a gyülekezet. A lelkész és fele­sége hozzáfogtak a munkához. Organizálták a vasárnapi isko­lát, az énekkart, az ifjúsági kört, nőegyletet, nyári iskolát s rövid időn belül már 100-150 családra növekedett a gyüleke­zet, amely ma, 35 év után 649 családból, több mint 1,300 egy­­háztagból áll. A lelkész és gyülekezet közötti csendes, nyugodt, békés jóviszonynak, áldásos szép munkának ez az eredménye. Lelkipásztorkodá­sa alatt Nt. Kosa András több mint 30,000 dolláros adósság kifizetésére serkentette a gyü­lekezetét, átalakitatta a temp­lomot, modernizálta a papiak­nak megvásárolt házat és el­érte azt, hogy a gyülekezet uj iskolát és szórakozási termet építtetett. A Middlesex Megyei Dolog­háznak beszolgáló protestáns lelkésze, a New Jersey Magyar Református Nap-bizottság el­nöke, a háború alatt pedig az Ambulance Drive-ok és ma­gyar segélybizottságok vezető­ségi tagja volt. Két gyermekük van: fiuk, Nt. Kosa Ernő, a Bloomfieldi Főiskola végzett­je, aki jelenleg Nyugatnémet­országban teljesít szolgálatot, mint az Amerikai Haderők chaplainja és leányuk, Margit, Nt. Bertalan Imre passaici lel­kész felesége. * * * Nt. Kosa András igazán az az ember, aki megérdemli ezt egyháza népétől és az itteni magyarságtól, mert soha sem­miféle olyan magyar munká­ból ki nem vonta magát, mely­­lyel közös “magyar ügyünket” valamiképen előre lehetett vin­ni. Áldja meg a jó Isten ezért őt és tartsa meg még sokáig itt körünkben, drága életpárjával együtt! Pontosan kapja-e a lapot? Kérjük olvasóinkat, hogy ak valamilyen okból nem kapja pontosan lapnukat, jelentse tele­fonon vagy postakártyán és mi azonnal intézkedünk a postaha­­hatóságnál. Nyugtával dicsérd a napot, Előfizetési nyugtával — a lapot! AZ AMERIKAI MAGYAR SZÖVETSÉG ÉS A MAGYAR SEGÉLYAKCIÓ állandó címe: American Hungarian Federation vagy pedig: Coordinated Hungarian Relief, Inc. 1761 “R” Street, N. W. WASHINGTON 9, D. C. Princess Margaret s férje szeretnének Amerikába jönni Karibi tengeri nászutazásuk alkalmával Margaret hercegnő és férje, Antony Armstrong Jones — megbízható londoni hírforrás szerint —- nagyon szívesen látogatnának el az Egyesült Államokba is. De erre aligha van kilátás. A Bucking­ham Palota s királyi udvarhoz közelállók szerint egy ilyen lá­togatás egybeesne Eisenhower elnök moszkvai utjával (?), igy a látogatás magánjellegűvé válna s ebben az esetben nem kívánatos tömegjelenetek for­dulhatnának elő, az ilyesmit pedig a királyi udvar ellenzi. A New Yorki Egy­házmegye köz­gyűlése Az Amerikai Magyar Re­formátus Egyház újonnan ala­kult new yorki egyházmegyéje május 1-én tartotta meg első közgyűlését Poughkeepsie kies fekvésű templomában, a Hud­son folyó partján. A megnyitó istentiszteleten Csordás Gábor new yorki esperes szolgált, majd a gyűlés keretében ugyanő tett részletes jelentést az egyházmegyébe tartozó gyülekezetek múlt évi életéről és szolgálatáról. A jelentés szerint 14 gyüle­kezet és 15 lelkipásztor tarto­zik a new yorki egyházmegyé­hez, a gyülekezetek összesített taglétszáma 2,334, ingatlan vagyonának összértéke $646,- 000. A kebelbeli gyülekezetek áthozat nélküli és az egyházi testületek bevételeit magában nem foglaló 1959. évi összes bevétele $185,445.76 volt, a maradvány pedig az előző év­ről áthozott összeggel együtt $49,024.63. Az Amerikai Magyar Re­formátus Egyesület nevében Csik Sándor és Ferenczy Pál kerületi szervezők, a Bethlen Otthon részéről Daróczy Sán­dor igazgató lelkész, az egy­házmegyei Presbiteri Szövet­ség megbízásából Kiss Sándor titkár, a keleti egyházmegye, valamint a “Magyar Egyház” nevében Dr. Harsányi András, a vendéglátó egyház részéről pedig Borbás Antal lelkipász­tor üdvözölték a közgyűlést. A megtartott választások eredményeképen a new yorki egyházmegye tisztikara a kö­vetkezőképen alakult: Espe­res: Csordás Gábor; egyház­­megyei gondnok: .Kiss István; jegyzők: Adorján Kálmán és Tóth András; pénztáros: Yá­­ger „Lajos; egyházmegyei ta­­nácsbirák: Borbás Antal, Nagy Pál János, Deák Péter, Szlobo­­da Mihály; egyházkerületi képviselők: Ladányi Zsigmond és Szabó Sándor. Az egyházmegyei közgyű­lést jól sikerült vacsora zárta be, melyen Dr. Harsányi And­rás tartott előadást az Ameri­kai Magyar Református Egy­ház szolgálatáról az Egyházak Világtanácsában. A RENDSZERES HIRDETÉS folytán virágzóbbá teszi az üzle­tét, — mig a folytonos panasz­­kodással határozottan aláássa azt. (A Szabadságharcos Szövet­ség New Brunswickon tartott 3-ik Kongresszusára meghív­ták vendégszónokul Bácskai Bé­lát is, az Amerikai Magyar Szö­vetség főtitkárát, de akinek a Missouri állambeli Spring­­fieldbe kellett utaznia, ahol a város egyik terét Zágonyi ma­gyar huszárőmagyról fogják elnevezni. Báchkai Béla üzene­tét, amit teljes terjedelmébe^ itt közlünk, a kongresszus zá­róülésén lapunk szerkesztője, Diénes László, az Amerikai Magyar Szövetség igazgatósági tagja olvasta fel számos taps közepette.) “Kedves barátaim, szabadság­­harcosok, ifjú magyarok, reményteljes uj-amerikások: Szivem egész Szeretetévél köszöntelek benneteket! Ha valamikor, akkor most érdemes Amerikában magyar­nak lenni, mert nem kell ma­gyarázni, mint évtizedekkel ez­előtt, kik s mik vagytok. Előtte­tek a világ — ha nem is minden­ben olyan, mint amilyennek azt valamikor a Winettou, a Huckle­berry Finn, vagy más klasszikus legenda alapján elgondoltátok. A beérkezettek magas százalé­ka is igazolja, hogy nektek sze­rencsésebb a csillagotok, mint volt a mienk, akik vagy mint nicstelenek, adósságra vett hajó­jeggyel érkeztünk ide, vagy pe­dig mint háborús ellenfelek: a megbélyegzés és nemkivánatos­­ság lemoshatatlan anyajegyeivel kezdtük — sokszor kíméletlenül kegyetlen körülmények között — sziszifuszi pályafutásunkat ez Újvilágban. Mindaddig, amig a szabad vi­lág le nem rója adóját az óhaza népével szemben, könnyebb lesz magyarnak lenni, mert hiszen az 1956-os kirobbanás fel nem ka­rolása olyan, mint a smirgli a gondolkodni tudók lelkiismereté­ben: rágni és marni fogja azt mindig és megnyitja a kaput olyan helyekre is — lehetőségek­kel kecsegtet olyan viszonylat­ban is — ahová pedig azelőtt magyar be nem tehette a lábát. Ez előny is, meg felelősség is: nehéz felelősség! A forradalomig ugyanis lehe­tett magyarázni: miért nem tu­dott a külföld magyarsága olyan természetű vezetőszerepre szert tenni —olyan befolyást gyako­rolni a történelem alakulására, mint tette például Erdély ma­roknyi népe azokban az időkben, amikor “két pogány közt egy hazáért” vérzett a magyar. Lehe­tett 1956-ig arra hivatkoznunk, hogy aránylag kevesen jöttek ki közülünk politikai vagy más ül­­dözöttség következtében és nem kívánható tőlük, hogy égjen ben­nük a hazafiasság lángja . . . már azután, hogy megteleped­tek, megtollasodtak. Ezentúl ilyen kifogásra nincs sem mód, sem ok! — Ezentúl nem mondhatjuk, hogy merőben gazdasági okok miatt keresett és talált uj otthonra kivándorolt magyarságunk jelentékeny há­nyada. Mert hiszen, akárhogyan is számítjuk: Trianon, a máso­dik világháború és végül 1956 legalább 100,000 olyan magyart adott az Egyesült Államoknak, akik patrióták kell hogy legye­nek a szó legszorosabb értelmé­ben. Ez pedig tekintélyes együt­tes — különösen ha megfontol­juk, hogy javarészük nemcsak két kezével, de szellemi téren is megállja a helyét. Az sem kétségtelen, hogy az ország csonkítás óta kivándorol­tak — akárcsak a múlt század derekán Kossuthtal együtt ön­kéntes száműzetésbe menők — tudatosan kellene, hogy vala­­menyien és együttesen szolgál­ják a magyar feltámadás ügyét. És mégis: sokszor azok teremtik elő a propaganda legnélkülözhe­tetlenebb — Montekukkoli mot­tójaként ismert — alapfeltéte­leit, akik nem politikai menekül­tek, sőt, anyagiakban és elhe­lyezkedésben (pláne előrehala­dási kilátásokban) szerényebb keretek között találtak itt uj gyökeret: ezek a mi derék öreg­­amerikásaink! Kivándorolt magy arságunk rétegeződése viszont többféle elemet is nyújt a magyar tervek kivitelezésnek fundamentumául. Ezek mindegyike értéket rejt magában a jövőre nézve. Leg­szebb feladat például annak a hídnak az épitgetése, amely a szabadságharcosaink és az an­gol-nyelven iskolázott másod- és harmad-generációs — Ameriká­ban született, itteni kapcsolatok­kal rendelkező — fiatalabb nem­zedékünk közül azokat kapcsolja össze, akik ma inkább tehetők fogékonyakká magyar kérdések iránt, mint 1956 októbere előtt. Ennek a lehetőségnek a kihasz­nálása messze szétágazó — kü­lönben parlagon heverő — össze­köttetéseket, sok esetben: mér­tékadó amerikai köröket befo­lyásolhatna a mi javunkra ked­vezően! Egy-két esztendő és szabad­ságharcosaink amerikai polgá­rokká lesznek. Rövid idő során többszörösen átélték a kivándor­ló-sors rutin tapasztalatait. Mint hősök és celebritások ér­kezvén: módjukban állott kima­gasló amerikaiakkal személye­sen találkozni, roppant távolsá­gokat bejárni, sokkal hamarabb megismerkedni különböző ame­rikai vidékek viszonyaival, sőt: válogatni a lehetőségek között; — sokkal inkább, mint ahogyan ahhoz régebbi bevándoroltjaink­nak alkalmuk nyílott. Ezért élet­­tapasztalatuk kaleidoszkóp-sze­­rü és amennyiben meg tudják vetni lábukat a gazdasági forra­dalom viszontagságai közepette: a jövőt illetőleg nincs okuk ag­gódni — tárva-nyitva áll előttük az érvényesülés kapuja. Kérdés, magyar kérdés azon­ban: mindössze emlék marad-e 1956 októbere a U0,000 ujbeván­­dorolt szivében? Avagy lesz-e bennük céltudatos életterv s an­nak kiviteléhez állhatatosság ? Tovább tudják-e — akarják-e — fejleszteni azon intézményein­ket, amiket náluk kevésbbé sze­rencsés körülmények között, ön­költségen kivándoroltak és sok­szor páriák módjára, két kérges tenyérrel évtizedeken át megdol­gozok nehezen összekuporgatott centjeikkel megalapoztak? Tud­juk és ez természetes is, hogy: egyik napról a másikra nehéz megszokni — pláne: megkedvel­ni — a megszokottól eltérő szel­lemi életünket. Ezek megerősí­téséhez, tökéletesítéséhez vájjon lesz-e az újaknak türelmük hoz­zájárulni a maguk értékeivel — vagy pedig: magyarságunk szer­­teszét-szórt, újabb törekékeként fognak majd ők is szétporladni, (Folyt, a U-ik oldalon) A budapesti Amerikai Követség véleménye a Mindszenty kérdésről American in Spirit — Hungarian in Language Hungarian News Amerikai szellemű magyar újság

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents