Függetlenség, 1960 (47. évfolyam, 1-51. szám)

1960-05-12 / 19. szám

In Its 47th Year of Publication, This Weekly Is the Oldest Hungarian Newspaper Edited, Printed and Published in Trenton, N. J. American in Spirit — Hungarian in Language Hungarian News Amerikai szellemű magyar újság VOL. XLVII. ÉVFOLYAM — NO. 19. SZÁM Ten Cents per Copy—$3.00 per Year TRENTON, N. J., 1960. MÁJUS 12 Az Atlas-rakéták Az “Amerikai Levelek Hetének” tizedik évfordulója “titkos” kilövő helyeit pontos térképeken, fényképes beszá­molók keretében közlik a nagy amerikai lapok. Az ember nem akar hinni a szemének. Lehet­séges-e, vagy csak álmodunk? Nem álmodunk, minden tény és valóság. Holnap-holnapután 'élethalál kérdése lehet Ameri­kának és az egész szabad vi­lágnak az Atlas. v Azon múlik minden, hogy az ellenség ne is sejtse, hogy az egyetlen rend­szeresített, atomtöltet hordá­sára képes távrakétánk kilövő helye hol van? A szovjet ké­meknek nyilván sok fejtörést okozott a kérdés. Dehát ime, ezúttal is onnét kapják a segít­séget, ahonnét sokszor elvár­hatják, magától az amerikai sajtótól. Pontos térképpel, fénykép-felvételekkel. A sajtószabadságot nagy és szent dolognak tartjuk. Élni vele kimondhatatlanul jó érzés. Visszaélni vele: jóvátehetetlen hiba, sőt bűn. Az amerikai ve­zérkari főnökség részéről sok a panasz, hogy a lapok szenzáció hajhászása egyszerűén nem is­mer határt, miattuk képtelen­ség katonai titkot tartani. De az Atlas kilövő helye — szerintünk — nem szokványos katonai titok. Jelen pillanat­ban ez a hosszutávu rakéta Amerika legfontosabb “meg-' torló fegyvere.” Mi lesz, ha az ellenség egyetlen jól irányzott lövéssel elpusztítja a pótolha­tatlan berendezéseket s magu­kat a nagy kínnal és darab számara készült Atlasokat? A sajtó mindig az államférfiak felelősségének kérdésében ko­torász, még pedig könyökig. Hát a sajtónak nincs felelős­sége? Politikai “Csucshurut” gyötri a négy nagyhatalom ál­lam-, illetve kormányfőit, akik május 16-án Párizsban készül­nek összeülni. Mérges elősze­lek fujdogálnak a párizsi csúcsértekezlet előtt s nyugati részről máris kész csömör ész­lelhető. Senkinek sincs már kedve Hruscsovval egy asztal­hoz ülni és egy tálból cseresz-Rendkivül kedvezményes re­­pülőutat készít elő a Katolikus Liga Európába a nyár folyamán. Hosszú tárgyalások után a Li­ga ügyvezető alelnökének sike­rült az egyik legnagyobb ameri­kai légitársaságtól egy legújabb tipusu, 110 személyes Super Constellation repülőgépet bérel­ni, mely julius 29-én, pénteken este indul a New York-i repülő­térről Münchenbe, az Eucharisz­tikus Kongresszusra szállítva a zarándokokat. Ezáltal a Ligának sikerült lehetővé tenni, hogy az AZ AMERIKAI MAGYAR SZÖVETSÉG ÉS A MAGYAR SEGÉLYAKCIÓ állandó cime: American Hungarian Federation vagy pedig: Coordinated Hungarian Relief, Inc. 1761 “R” Street, N. W. WASHINGTON 9, D. C. nyét enni. Úgy volt, hogy a szovjet diktátor felhagy a fe­nyegetőzéssel. Ezt a kötelezett­séget önként vállalta Ameriká­ban. Most aztán Bakuban olyan beszédet mondott, ami súrolja az ultimátum fogal­mát. “A Nyugat adja fel szép sze­rével Nyugat-Berlint, külön­ben elveszem,” ez Hruscsov bakui beszédének a lényege. Igaz, hogy most a Nyugat nem ijed be oly könnyen, mint ahogy azt Moszkvában remél­ték. A Nyugat — úgy látszik — vállalja Berlinért akár a há­ború kockázatát is, de nem en­ged. Berlin nemcsak egy város, hanem sokkal több ennél. Ha itt a Nyugat visszavonulót fuj, sokminden vészit, amit többé pótolni nem lehet. A népeknek a nyugati erőbe vetett hitét. Az amerikai útlevelekbe ezután nem ütik bele azt, hogy “Magyarország kivé telével.” Mint tuljuk, eddig a Magyar­­odszágra utazáshoz az ameri­kai külügyminisztérium külön engedélye kellett, ami a buda­pesti kormánynak rendkívül kellemetlen volt. Mint már irtuk ezeken a ha­sábokon, a többi csatlós példá­jára, a budapesti vörös kor­mány is rendezni szeretné a szénáját Amerikával. Kádárék szeretnék, ha Amerika rendes követet nevezne ki Budapest­re — a mostani ügyvivő he­lyett — s ha általában a fe­szültség engedne. Az amerikai külügyminisz­térium tagadja, mintha az uta­zási tilalom feloldása bármit is jelentene. Amerika álláspontja ugyanaz M a g y a r o rszággal szemben, ami volt — mondják W ashingtonban. Szerintünk nem egészen. Ez­úttal a labdát Amerika dobta, Budapestről nyilván vissza­dobják. A kulisszák mögött va­lószínűleg már folynak a tár­gyalások. S ha nem, akkor rö­videsen kezdődnek. NYUGTÁVAL DICSÉRD A NAPOT - - - ELŐFIZETÉSI NYUGTÁVAL DICSÉRD A LAPOT! útiköltség kb. a felére csökken­jen és az oda- és visszautazás mindössze 300 dollár körül lesz. •Az európai tartózkodás alatt a résztvevők ellátásáról és elhelye­zésről maguk gondoskodnak. Kívánságra a Katolikus Liga központi irodája minden tekin­tetben segítségükre van úgy el­helyezés, továbbutazás, útlevél­­kiváltás, stb. mint más utazási problémák elintézésében. A résztvevőknek 100 dolláros elő­leget még március folyamán be kell küldeniök, hogy az utazáson való részvételt biztosíthassák. A repülőgép 3 hét múlva, augusz­tus 22-én indul vissza München­ből New Yorkba. A kedvezményes európai re­­pülőutról részletes felvilágosí­tást a Liga központi irodája ad, telefonono, vagy Írásban. Hun­garian Catholic League of Ame­rica, 30 East 30th Street, New York 16, N.Y. Telefon: MUrray Hill 4-3623. Kolumbus Kristófnak Iza­bella spanyol királynőhöz Írott evele volt az első, amely az Uj-Világról mesélt az óvilág­nak. Azóta a levéltudósitások iövekvő áradata követte a pél­dát. Tavaly majdnem 400 mil­­ióra rúgott az Egyesült Álla­mokból külföldre Írott levelek száma. Legnagyobbrészük sze­mélyes híradás, amelyet kül­földön élő rokonainknak és ba­rátainknak küldünk, akiket ritkán, vagy soha többé nem lá­tunk. Fontosságuk tehát meg­mérhetetlenül nagy, mert bár az idegenre nézve a tartalom érdektelen lehet, rokonok és barátok izgalmas várakozással Dontják fel az amerikai postát. Tartalmuk hetekig, vagy hó­napokig is foglalkoztatja az európai ismerős gondolatvilá­gát és meggyőző hatásuk leír­hatatlan. Magát az Uj Világba való bvándorlás hullámát is azok a híradások indították el, amelyeket a korábban érkezet­tek írogattak az otthon mara­dottaknak. Még ha csak magunkról, foglalkozásunkról, környeze­tünkről is írunk, az egymást követő levelek tartalmából egész Amerikának a képe bon­takozik ki; hétköznapi és ün­nepnapi életünk rgszleteiből az amerikai életet ismeri meg a külföld népe. Kitűnik belőlük, hogy az amerikai élet alapja a demokrácia. A külföldi polgár szívesen veszi tudomásul, hogy Amerika az egész világ boldo­gulását kívánja, hogy rajong az egyéni szabadságért és az emberi méltóság szabad érvé­nyesüléséért. Mindenki utalhat ezekre az elvekre külföldre írott leveleiben. Egyszerű sza­vakba foglalt tanuságtételünk meggyőzőbb lesz, mint bármi­lyen ékesen szóló hivatalos nyi­latkozat. Minden levél, amit külföldre írunk, hozzájárulhat a más or­szágok népével való jobb meg­értéshez. Amikor a rólunk táp­lált hamis képet megtépáz­zuk, az Egyesült Államok dip­lomatájává váltunk! Most van az Amerikai Leve­lek Hetének tizedik évfordu­lója, és itt a zideje, hogy a rég esedékes levelet most megír-Afrikai fegyverszál­lítások betiltása Londoni beavatott diplomá­ciai körökből eredő híradás sze­rint a nyugati nagyhatalmak­nak szándékában van a küszöbön álló csúcskonferencia alkalmá­val a szovjetnek javasolni, hogy járuljon hozzál a nyugatafrikai újonnan alakult független álla­mok felé irányuló fegyverszállí­tások betiltásához. Az eddigi fegyverszállítások ugyanis erő­sen fokozzák az uj államok kö­zötti politikai feszültséget. A Közelkeletet nem szándékozzák e tilalom alá vonni a nyugati nagyhatalmak, mert véleményük szerint ez a csúcskonferencia számára komplikációkkal járna. VÁSÁROLJON azokban as üzletekben, amelyek lap­punkban hirdetnek. Ez ön­magának. hirdetőinknek és nekünk is javunkra leszl HÁZVEZETŐNŐT keresünk, bental­­vassal. 3 gyermekünk van. $36-40 heti fizetést adunk. Referenciát kérünk. Telefonáljon: EXport 3- 1703a juk. Idézzük Eisenhower elnök következő szavait: “Az Amerikai Levelek Heté­ben emlékeztetem polgárain­kat arra, hogy a békés világ felépítéséhez mindenki maga szolgáltathatja a téglákat — tintába mártott tollával. Re­mélem, hogy az idén több leve­let írunk külföldi rokonaink­nak és barátainknak, mint bár­mikor azelőtt.” Az American Council for Nationalities Service, 20 West 40th Street, New York 18 N.Y., ingyenes röpiratot adott ki: “You Too Speak for America” (ön is A.merika nevében be­szél) címen, amelyet magyar nyelven is megrendelhetünk. A füzet gyakorlati tanácsokat ad, hogyan mozdíthatjuk elő a nemzetközi barátságot Ameri­kából írott levelek segítségé­vel. III Halál vagy vándorbot New York városának Bronx választókerületéből az előtte elhangzott javaslathoz, hogy a Fehér Ház adjon ki deklaráci­ót október 23-ikának egyszer s mindenkorra “Hungarian In­dependence Day” ünneppé avatásáról. Brooklyn nevében Victor- Anfuso hangsúlyozta, hogy 250,000 magyar inkább a halált vagy a vándorbotot vá­lasztotta, mintsem belenyugod­jék a kommunizmus nemzet­­pusztitó őrületébe. Szükséges­nek tartja Anfuso, hogy a Cap­tive Nations Week-et minden nyáron megtartsák és a szená­tus, valamint a képviselőház által megszavazott szabadság­­rezoluciót terjesszék elő a Pá­rásban májusban tartandó csúcskonferencián. John Roo­ney ugyancsák brooklyni hon­atya és Peter Rodino newarki képviselő szintén fogadalmat tettek, hogy nem feledkeznek meg a magyarság szabadság­törekvéseiről. California legtöbb magyart számláló világvárosa, Los An­geles nevében a néhai amerikai elnök fia, James Roosevelt szólalt fel, egy uj magyar haj­nalhasadás iránti reményének adván kifejezést. Newell George Kansas állambeli de­mokrata keményen megleckéz­tette azokat, akik felelősek voltak a második világháborút követő oroszbarát vonalvezeté­sért. “A 20-ik század újabb igazságtalanságokkal tét ézte az előző idők gazságait, újabb megpróbáltatásokkal sújtotta ezt a jobb sorsra érdemes, de­rék népet, amely ezer éven át küzdött a függetlenségéért” — mondotta George képviselő. Brooklyn képviselője, Abra­ham Multer a tehetséges és bá­tor magyarságról szólott, mely úgy a megszállott ősi földön, mint a világ minden részében szétszórva a kommunisták ki­­takarodásáért sóvárog. Márciusi üzenetet küld Iowa államból Kossuth megye Baltimore demokratái nevé­ben Samuel Friedel szorgal­mazta, hogy a summit konfe­rencián pozitív formában kö­veteljék a nyugati hatalmak az Egyesült Nemzetek Ma­gyarországra vonatkozó 12 pontjának az oroszok részéről való haladéktalan teljesítését. PETŐFI Irta: TARNÓCZI ÁRPÁD Mint harag a háborgó égből, úgy lobbant ki a nép szivéből Petőfi lelke, s a gyávaságot felégette. A Rab ödöngve szédült talpra és küzdött, pedig bilincsmarta magát se bírta. Isten szavát Petőfi irta. És fergetegbe, rengetegbe, aki csüggedt, azt szivén verte a Föld, az ősi: A rongyos, éhes, bus Petőfi. Nem volt menekvés, mind felrázta. A nagyuraknak magyarázta, a vén alvóknak, hogy ő a Nép és ő a Holnap. És aztán eltűnt. Mint nótaszó. Mint csaták után a riadó. Nem a halállal. Örök fények csillaghadával. A Kossuth megyét magába foglaló Iowa állam részéről Leonard Wolf beszélt. A máso­dik világháborút végigharcoló, fiatal farmer a képviselőház egyik legrátermettebb szóno­ka, aki a magyar szabadság felvirradását ecsetelte. Eu­gene Keogh new yorkki és Ed­ward Boland Springfield, mas­­sachusettsi demokraták zárták le az ellenzéki képviselők so­rát, akik a szovjet terjeszkedé­sébe való belenyugvás helyett a kelet-európai rabnépek függet­len államélethez visszasegité­­sét tűzték ki az Egyesült Álla­mok diplomáciájának felada­tául. A március 15-ike hetében ki­fejlődött, egész napot betöltő interpellációk s külpolitikai vi­ta során minden második ellen­zéki kongresszmanre esett egy­­egy kormánypárti válasz. Ezek mindegyike is az önren­delkezési jog helyreállítása ér­dekében beszélt, eszerint te­hát a magyar kérdésben sike­rült mindkét párt részéről egy­öntetű, úgynevezett “biparti­san” állásfoglalást teremteni. Ez kétségkívül igazolja, hogy a Bentley barátunk által hó­napokkal ezelőtt benyújtott törvényjavaslat alapvető mun­kát végzett akkor is, ha törté­netesen nem is kerülhetett a szerecsen - kérdés elhúzódása miatt tárgyalásra és megsza­vazásra. (Folytatjuk) népszerűsítik a szov­jet KATONÁKAT (FEC) A mai magyarorszá­gi kommunista rendszer sok csodabogara közül a legújabb, hogy a magyar forradalmat megsemmisítő szovjet hadse­reg katonáit úgy kívánják nép­szerűsíteni, hogy különböző magyar fegyveres és társadal­mi alakulatokkal összehozzák őket, ahol beszédek, szavala­tok hangzanak el és a végén borral koccintanak, a szovjet­magyar barátságra. Az első ta­lálkozás Budapesten történt, amely a jelek szerint nem na­gyon sikerült, mert amikor ma­gyarul beszéltek, akkor a szov­jet katonák nem értettek sem­mit, amikor pedig oroszul, ak­kor a magyarok hallgattak. A koccintás már jobban ment, de hamar abba kellett hagyni, mert a hírek szerint a magya­rok “egy kissé tüzbe jöttek.” Zarándoklat Münchenbe a katolikus Eucharisztikus Kongresszusra Magyar kikelet Washingtonban Édesanyám emlékére... Irta: KÓSA IMRE (özv. Kosa Ádámné, aki 1857 augusztus 1-én a Szabolcs-me­­gyei Olcsya községben szüle­tett és ugyanott halt meg 1959 december 29-én, 102 éves korá­ban, két ízben járt Ameriká­ban, itt töltött körünkben ösz­­szesen 14 esztendőt hosszú éle­téből, de hazavágyott, haza­ment, a szülőföldön akart meg­halni ... A sokunk által ismert Kosa Imrének volt az édes­anyja, aki igy emlékezett meg róla s akinek írása Anyák Na­pi cikknek most igen alkalmas. —Szerk.) Életemben sokféle köteléket tépett már szét a sors vihara, de azt az aranynál fénylőbb és pókhálónál finomabb szálat, ami engem az édesanyámhoz fűzött, lehetetlenség volt el­szakítani. Sok arcot elfelejthe­tünk, de azt a megszokott drá­ga arcoty amelyet elsőnek pil­lantottunk meg, mihelyt kinyi­tottuk a szemünket, amelyet először szerettünk, mihelyt ka­runkat ki tudtuk tárni, soha nem tépheti szét semmi. “Anyám” — ez az a nagy szó, ami mindvégig ott tündö­köl, ameddig tart a szív élete. Minden emberi nyelven az el­ső, legszentebb és legédesebb név ez: ÉDESANYÁM! Ahogy egyetlen nap van odafent az égen, úgy idelent a földön is csak egyetlen édes­anyánk van. Mi teszi az anyát oly naggyá, oly egyetlenné, oly drágává, senkivel sem pó­­tolhatóvá? Az édesanya az, aki mindig ott marad mellettünk, akkor is, amikor hamis nyelvek a vád­lottak padjára állítanak, ő az, akinek minden örömre van egy mosolya, minden fájdalomra egy könnye, minden nyomor számára vigasztalása, minden szerencsétlenségre egy sóhaja, minden csüggedésben egy re­ménye, minden hiba számára egy mentsége. Az anyának minden szenvedést ki kell bír­nia, túl kell élnie, ha vörösre sirt szemekkel is, de nem sza­bad kidőlnie az élettel vívott harcban, sem a gondokkal ví­vott csatákban. Én nem voltam jómódban élő, gazdag szülők gyerme­ke. Ruhám gyakran kopott volt, csintalanságom miatt gyakran el is szakadt vagy ko­pás által kilyukadt a nadrá­gom. Egy késő este az anyám foltozta a nadrágomat, anyag hiányában különféle szinü fol­tokat tett rá, másnap reggel az iskolában osztálytársaim, kik jobb módban éltek, jobb ruhá­juk volt, kinevették az én tarka szinü, foltozott nadrágomat. Este sirva mentem haza, édes A rossz lelkiismeret Nemrég a “menekült év” al­kalmából az osztrák posta ki­­kádárista felügyelet alatt álló adott egy menekült családot ábrázoló bélyegsorozatot. A magyar postaigazgatóság érte­sítette az osztrák sajtót, hogy a menekülteket ábrázoló bé­lyegekkel ellátott leveleket nem fogják továbbítani. A nyu­gati sajtó Kádárék rossz lelki­ismeretének tulajödonitja a bé­lyegnek Magyarországról való kitiltását, ami annál elitélen­­dőbb, mivel a bélyegen nincsen feltüntetve, hogy magyar me­nekültekről van szó.----------­anyám megkérdezte, miért sí­rok és én elmondtam neki. Az­tán este lefektetett, de én to­vább is ébren maradtam. Hal­lottam hangos zokogását, hall­ható szóval mondta, hogy az egész fáradságos foltozás csak annyit eredményezett, amiért a fiuk az ő fiát kinevették az iskolában. Emlékszem, attól kezdve anyám elment mások­nak mosni, vasalni, meszelni, takarítani, vagy jobbmódu családokhoz főzni, csak azért, hogy nekem jobb ruhát tudjon vásárolni. — Lehet ilyen önfel­áldozást elfelejteni? Mindig hálás akartam sok jóságáért lenni. Bármennyit is tettem volna, sok jóságát, fáradságát soha nem tudtam volna vissza­szolgálni. Legtöbb anyát akkor szok­ták igazán megbecsülni az em­berek, amikor a két kihűlt öle­lő kar elmegy porladozni a hi­deg, de nyugodt sir ölébe, ahol többet nem fáj semmi, nem bánt senki. Hány anya van, aki naphosz­­szat egy jó szót sem hall, sőt füle hallatára szidják. Úgy bánnak vele, mint egy útban álló törött karszékkel. Még a betevő falatot is sajnálják tőle. Az ablakban virító muskátli több szeretetet kap, mint az el­öregedett édesanya. Sok he­lyen szívesen fizetnék a drága koporsót és a selyem szemfe­dőt, csak mielőbb földbe tehes­sék. Amilyen modorban az em­ber az «édesanyjával beszél, abban benne van egész jelle­me. Élettapasztalatom meg­győzött arról, hogy vannak fá­radt és ideges anyák is, de az édesanyával még ha ingerült is, a hárfa halk hangján kell beszélni, hiszen az értünk való gondoskodás tette fáradttá és idegessé. Az anya, aki életét a konyha és a kamara közt éli le, még ha ideges is, megérdemli, hogy letérdeljünk, előtte, letér­deljünk a gondok által eltapo­sott virágai, érdemei előtt. Sok gyermek nem tudja megcsókol­ni azt a ráncos arcot, amit az érette való gondoskodás vésett az anya arcára és homlokára. Sajnos, sok gyermek vak és érzéktelen és a szegény fáradt, szakácsnőkinézésü öreg édes­anya feje fölött néz el, mert a mosások, súrolások robotja, az örökös gond elkoptatta. Legke­vésbé a gyermek látja meg az édesanyja dús érdemeit. Van-e valaki, aki meg tudná mondani, hány mázsa a súlya annak a könnynek, amit az édesanya sir a másik szobában, vagy a pitvarban, hogy senki se lássa? Nagy szükségünk van ma, amikor aranykorát éri a bűn, sok-sok igazi anyára. Olyanokra, akik hosszú évek nagy kereszthordozásai között sem roskadtak le, hanem ere­jük egyre nőtt a sokféle meg­próbáltatásokkal. Többször voltam otthon láto­gatóban; mindig nehéz volt a bucsuzás, de az utolsó, az el­múlt szeptember. 5-én volt a legnehezebb. Érzem, tudom, hogy édesanyám ez utolsóra már nem emlékezett. Amig él bennünk anyánk­­apánk iránti szeretet, amig éle­tüket be tudjuk ragyogtatni szeretetünk fényével, addig boldogok leszünk. Ha olyan szeretetet adunk nefrik, mint amilyen szeretetet ők adtak nekünk, mindig megelégedet­tek, boldogok leszünk.

Next

/
Thumbnails
Contents