Függetlenség, 1960 (47. évfolyam, 1-51. szám)
1960-08-25 / 34. szám
In Its 47th Year of Publication, This Weekly Is the Oldest Hungarian Newspaper Edited, Printed and Published in Trenton, N. J. American in Spirit — Hungarian in Language Hungarian News Amerikai szellemű magyar újság VOL. XLVII. ÉVFOLYAM — NO. 34. SZÁM Ten Cents per Copy— $3.00 per Year TRENTON, N. J., 1960. AUGUSZTUS 25 ATOM-HAL Az Egyesült Államok csoda-tengeralattjárója, a “Triton,” a világ legnagyobb buvárhajója, amely a tengerészet történetében uj határkövet jelent. A 447 láb hosszú, 5,900 tonnás, két atomeröre működő motor hajtásos tengeri csoda nemrég tért vissza világkörüli tenger alatti útjáról. Összesen 51,400 mérföudet tett meg a föld körül és a viz szine alatt, 84 nap alatt anélkül, hogy üzemanyagot, vagy bármi mást magához vett volna ez az óriási modern “atom-hal.” A rozsdamentes acélból készült hajótest még az atomkisugárzásnak, rádióaktivitásnak is ellenáll. “SUEZ” HUSZONÖTEZER DOLLÁR A “Mellon Foundation” fejedelmi adománya a Bethlen Otthon épitési alapjára Hruscsov újból Amerikába látogat, de ezúttal nem úgy érkezik, mint az elnök vendége. Ha igaz, akkor a szovjet delegációt vezeti az ENSz közgyűlésre, szeptemben 19-én. Addig százszor is megváltoztathatja mostani szándékát. Esetleg később jön, vagy talán le is tesz a New Yorkba jövetelről?! Minden lehetséges. A diktátort szeszélye vezeti, a tegnapi tervet egyszerűen felrúgja, nincs ki felelősségre vonja. De ha mégis eljönne! De ha mégis itt lenne! Érdemes lenne illő fogadtatásban részesíteni Dzsingisz Khánt, aki bizonyára alkalmasnak véli amerikai földön sértegetni az Egyesült Államok elnökét. Aki békéről beszél az ENSz-ben s közben háborúra gondol. Aki a belgák kitakarodását követelte a Kongóból, de harckocsikkal tiportatta le a magyar hazafiakat. Nem tudjuk, mennyiben lehet a szabad világ érdeke, hogy Hruscsov zavartalanul élvezhesse a legnagyobb fórumot, az ENSz közgyűlési termét? Hogy onnét sütögesse propaganda büzbombáit? S vájjon ezt türik-e majd az amerikaiak s a kelet.. Valóságos cirkusz ez” (FEC) Egy baranyai kisgazda leveléből közöljük az alábbi sorokat, minden Változtatás nélkül : “. .. kedvesem, mit vergődünk és dolgozunk, de próbálnánk nem dolgozni . . . Amióta hazajöttem a kórházból, portás lettem, de nem nekem való, mert igen sokat követelnek azért a kevés fizetésért, igy otthonról kell pótolni, hogy. valamennyire meg lehessen élni. Itten már termelőszövetkezeti minden, aki tud, az menekül. Olyan jó itten, hogy egy deka húst nem kapsz, csak betegnek van, aki kórházban van . . . nálunk mindenkinek be kellett lépni a termelőszövetkezetbe, azért van ilyen jó módunk . . . nincs iragolm, kipusztul a ló, a disznó. Egy pár kis hat-hetes malac 700-800 forint . . . tengeri 300-350 egy mázsa.' Ö- röm nem itt lenni. . .ígéret, verseny, terv, békegyülés, mozi, muzsika, társadalmi ingyen munka, stb. bőven van. Igazat tévedésből sem hall az ember, de mindenkivel törődnek. Valóságos cirkusz ez. Reggel mindenkinek fel kell kelnie ha csak él, a piciket viszik a bölcsödésbe, másik kicsit a napközibe, az iskolába, óvodába, a többi jó nép pedig dolgozni. Mindenki huzza az orrát a földön, nem törődnek semmivel, a népnek nem kell semmi, de nem is igen dolgozik. A községben 20-30 ember van, akik élnek, a többi sir, de azért szeretnék, ha jó pofát vágna az ember; no de elég ebből ... a bor drágább lett, igy most már a leggyengébb italt fogyassza a jó nép, a pálinkát. . Pontosan kapja-e a lapot? Kérjük olvasóinkat, hogy ak valamilyen okból nem kapja pontosan lapnukat, jelentse telefonon vagy 'postakártyán és mi azonnal intézkedünk a postahahatóságnál. középeurópai rabnépek itteni ivadékai ? Minderről érdemes volna gondolkozni. Szem előtt kell tartani ha Hruscsov három napig New Yorkban tartózkodik — ahogy pillanatnyilag tervezi, — újból megnyer egy hatalmas értékű propaganda-csatát, öt világrész lapjai írnak majd erről a látogatásról, közük az elmondott beszédeket. Az Egyesült Államok elnöke nem fogadja ugyan a szovjet diktátort, de kénytelen megengedni, hogy Amerika földjére lépjen. Békéről énekel majd, de szivében csak gonosz szándék lesz, mert ennek az emberbőrbe bujt fenevadnak nincs más a bensejében. Vájjon ölhetett kezekkel nézzük a garázdálkodását? Kölcsönhöz jutni újból könnyebb, a kormány igy akar friss vérkeringést vinni a gazdasági életbe, amely valamelyest lelanyhult az utóbbi időben. Szakértők szerint szeptemberben megélénkül minden, a karácsonyi vásár jobb lesz, mint valaha is volt. Persze, sok minden függ attól is, hogy ki nyeri meg a novemberei választást. A nagy tömegek egyelőre bizalmatlanok, mint minden választás előtt szokott lenni. De csak átmenetileg. A most ülésező kongrésszus valószínűleg $1.15-ben állapítja meg a minimális órabért s megszavazza az öregek orvosi gondozására vonatkozó törvényjavaslatot is. Ez utóbbi körül kemény harc alakulhat ki. A honatyák egyrésze szeretné “felhígítani” a törvényjavaslatot, mások pedig szeretnének alaposabb gondoskodást iktatni törvénybe, mint amennyit a javaslat igér. Ez a törvényjavaslat mindenféleképen nagy lépés a kisember védelmére. Mint ahogy az volt a most negyedszázados Social Security is. A kormány igyekezete arra irányul, hogy a választások idejre a lehető legjobb gazdasági körülményeket teremtse. így, szorgalmazzák az uj házak építését, javítják a kereskedelmi kivitelt és több pénzt költenek honvédelemre. Mindez szépen szóló muzsika a munkástársadalomhoz. Közben pedig a két párt összecsap, minden nap erősebben. A csata a kongresszusban a legélesebb, a törvényhozás rovására. Már nem az a fontos, hogy a rövid ülésszak során jó törvényeket hozzanak, hanem ez: melyik párt látja előnyét ennek, vagy annak a törvénynek? Tisztelet illesse azokat az amerikaiakat, akik megalkották az Uniót s ennek életét alkotmányban biztosították. S tisztesség illesse a következőket is, akik csiszolgatták az első müvet: nagyobbitották az országot, módosították az alkotmány egyes szakaszait. De, úgy hisszük, az alkotmányon még volna tennivaló. Nem volna mód arra, hogy a játszadozást a törvényekkel lehetetlenítse az alkotmány? Elvégre az ország rovásiára megy. Miközbe Hruscsov leskelődik a kapuk előtt, Ha ezt a nevet halljuk, vagy írásban látjuk, összeszorul az ajkunk, keserűséggel telik meg a szivünk, nekünk, magyaroknak . . . 1956 októbere óta Suez, a szuezi-csatorna neve és emléke szomorú a számunkra, mert emiatt az átkozott .csatorna miatt, az efeletti veszekedés miatt hiúsult meg Magyarország tízmilliónyi rab népének felkelése; a Szuezi-csatorna ügye és bonyodalma volt az oka annak, hogy elbukott a magyar szabadságharc 1956 novemberében, mert a szabad világ nem sietett a segítségünkre. Szuez ügye fontosabb volt a világnak, mint a szegény “láncát letépve síkra lépő” rab magyar nép sorsa, jövője. Anglia elindította flottáit, katonáit Suez felé, Amerika csatahajót, repülőgép-anyahajót sétáltatott a Földközi tenger keleti partjai közelében, Egyptom őrjöngött, az arabok ordítottak . . . a Szuezi-csatorna volt a nagy tét, itt volt a nagy “showdown” 1956 októbere végén, novembere elején és hiába csinált a magyar nép olyant, aminek ámulatán tátva maradt a világ Még ők tiltakoznak (FEC) Mint ismeretes Heidt Károly nyugatnémet állampolgárt “kémkedésért” julius 27-én Budapesten elitélték. A magyarországi külügyminisztérium augusztus 5-én tiltakozó jegyzéket küldött az Amerikai Egyesült Államok budapesti követségéhez, amelyben tiltakozott Heidt Károlynak “az amerikaiak javára történt kémkedése miatt.” Azt már nem közli a jegyzék, hogy ki volt jelen a tárgyaláson, Heidt Károly szabadon választott-e védőt, volt-e lehetőség a megvádolt melletti bizonyítékok felsorakoztatására. Kik voltak-a “bírók” és milyen bizonyítékok alapján Ítélték el Heidt Károlyt. IGY ÉLNEK A BEREGSZÁSZIAK Egy budapesti értelmiségi beregszászi rokona nemrég Budapestre látogatott. A beregszászi rokont elképesztette a budapesti “luxus.” Beregszáz 40,000 lakosa éhezik. Villamos áramot csak kétszer hetenként kapnak és akkor is csak este tízig. A beregszáczi kórházban villanynélküli napokon gyertyafény mellett operálnak az orvosok. A város magyar, rutén és orosz lakossága nem érintkezik egymással. Beregszászon nincsen egyetlen egy eszpresszó sem. Az iskolák télen fütetlenek. A beregszászi rokon 12 kiló kenyeret s 5 kiló cukrot vitt magával haza Budapestről. szája és amire a “hősiesség” szó még csak sejtetésre se elég . . . az amerikai “flat-top”-ok nem sétáltak be az Adriára, Nyugat nem küldött érdemleges biztatást, segítséget a magyarnak . . . s elbukott a szabadság lobogója ... A világ szégyene marad időtlen-időkig az, hogy 1956 októberében Suez fontosabb volt, a kereskedelmi és gazdasági érdekek súlyosabban estek a latba Sueznél, mint egy nemzet szabadságának az ügye! Honnan jutott most eszünkbe Szuez? Onnan,'hogy olvastuk valahol, hogy a csatornát ki fogják mélyíteni, szélesíteni, hogy egészen nagy, 45,000 tonnás hajók is átkelhessenek majd rajta. S a 101 mérföld hosszú viziut kimélyitésével 10 százalékkal több jövedelemhez jut a csatorna vezetősége. Fontos “biznic” ez, a csatornát birtokukban tartók számára, de 100 közül hány ember tudná megmondani hirtelen azt, hogy ki tartja birtokában ezt a csatornát? Kinek jelent több jövedelmet a kimélyités? Az angoloknak? Az Arab Köztársaságnak? Azt tudja ugy-e mindenki, még az elemi iskolás gyerek is, hogy a magyart, azt a tízmilliónyi népet az orosz tartja birtokában, a hatalmas Szovjet szipolyozza, tartja rabbilincsen. S ha ettől a rabbilincstől önszántából szabadulni akar, nem akad senki, aki segítségére siessen. Mert a “biznic” fontosabb! Szuez! Kimélyitett csatorna! Mire egészen elkészülsz, lesz-e szabad,^. világ, amely hasznodat vegye? Nem adta-e meg az árát ennek a csatornának máris túl nagyon a világ? A német autógyártás második helyen áll Kölni hir szerint Nyugatnémetország 1959 első felében személyáutógyártásban világviszonylatban a második helyre került. A kölni Iparintézet kimutatása szerint a nyugatnémet szövetségi köztársaság 1959 januártól júniusig 51,400, Anglia 570,400, Franciaország 565,800, Olaszország pedig 225,900 személyautót gyártott. Amerika természetesen vezet: abban az időszakban 3 millió 300 ezer személykocsit készített. Nyugatnémetországban most több, mint 3 millió 200 ezer személyautó van forgalomban. A- merikában, több mint 57 millió, az egész világon pedig összesen több, mint 86 millió. Amerikai admirális szakvéleménye William F. Rabom Jr. ellentengernagy, a U.S. haditengerészeti u.n. Polaris programm vezetője Washingtonban úgy nyilatkozott, hogy nem hiszi el azt, hogy a szovjet haderő tengeralattjárókról kilőhető távbombákkal amerikai városok lőtávolságába juthat. Rossz helyre lőtt a vadász... Regina Sasketschawanban egy kanadai vadász, nem tudni mily okból, belelőtt egy lakatlan házba. A ház nem volt teljesen üres: hat és fél láda dinamit volt elraktározva benne. A golyó talált, a dinamit felrobbant és a vadász, három társával együtt elpusztult a robbanás következtében — jelentette a kanadai csendőrség. Velencei galambok pusztulása Velencei jelentés szerint a városon nemrégen átvonult jégvihar nagy pusztítást okozott a világhírű Szent Márk-tér galambjai között. A hatalmas óránként 50 mérföld sebességgel száguldó jégvihar százszámra sodorta a szegény állatokat a velencei lagúnákba, ahol azok elpusztultak. Néhai való jó Bethlen Gábor, Erdély fejedelme, amikor sok veszedelmen átment kis országát a tudomány és a műveltség terén is emelni akarta: nem tanácskozott ország gyűléssel, nem ülésezett ezzel, vagy 'azzal a bizottsággal. Pénze volt bőven, a szükséget látta s erre minden teketória nélkül megalapította a gyulafehérvári főiskolát, ami az ő idejében egyetemi színvonalú volt. A jó erdélyiek nem akadékoskodtak. Boldogan vették tudomásul, hogy a fejedelem számukra iskolát fundált. Mi másképpen intézzük a dolgainkat. Ha történetesen akadna egy-két bőkezű amerikai Bethlen Gáborunk, aki látván a mi sokféle szükölködésünket a maga költségén, mondjuk, kollégiumot, főiskolát alapitana számunkra, abba minden további nélkül belemennénk. Talán még azt is megállanánk, hogy nem kritizálnánk agyon. De amivel egyelőre itt Bethlen Gáborunk nincs s ha valami hiányon akarunk segíteni, azért nekünk sokunknak kell áldozatot hozni, igy a mi dolgaink menete kissé bizony lassú és nehézkes. Vegyük csak a ligonieri Bethlen Otthont, mert hiszen arról van szó. ötvennégy évvel ezelőtt feszegettük először, hogy nem ártana, ha felvennénk a gondját a sok emberpalántának, akiknek a kenyérkeresőjét megölte, vagy nyomorékká tette a kohó, meg a bánya. Tizenöt esztendeig tanakodtunk, amig végre — egy híján 40 évvel ezelőtt — megnyitottuk számukra a ligonieri Otthont. Az öregek dolga sem ment sokkal könnyebben. Ott is igen sokat tanácskoztunk, amig végre az ő fejük felé is fedelet tudtunk szerkeszteni. így hát a lassúsághoz hozzászoktunk s nem mondom: nem árt, mert a hamari munka sohse volt jó. De nem is használ. Itt vagyunk például a mostani dolgunkkal. Élemedett atyánkfiáiról‘jelenleg két épületben viselünk gondot. A kettő közül az egyiken túlfutott az idő, a másik pedig létszámunknak legfeljebb csak a felét tudja befogadni. A bajon csak az építkezés segíthet. Ezt tudjuk. De ez az építkezés sokkalta nagyobb méretű, mint bármelyik, amit eddig lebonyolítottunk. Legalább 80 férőhelyet számítunk biztosítani és mert jót, szépet, mindenben kifogástalant akarunk építeni: az bizony pénzbe kerül. Legalább $400,000-ba. így hát nem csoda, ha az Otthon gazdái, sáfárai, támogatói jól megfontolják a dolgot. Azután a mi esetünkben az állammal is számolnunk kell. Szeretetintézmény lévén, állami szabadalom-levéllel: a hatóságok mondják meg, hogy mint építkezhetünk, mi mindenről kell gondoskodnunk ahhoz, hogy az Otthon a legkényesebb kivánalmaknak is megfelelhessen. Akinek állami hivatalokkal már volt dolga, az jól tudja, hogy ezeket a hivatalokat nem igen lehet megvádolni azzal, hogy tulgyorsan intézkednek. Áll ez a mi esetünkre is. Jó hosszú időbe telt, amig az építkezési terv megjrt minden hivatalt. Mikor aztán a terv hivatalos példányára rákerült minden pecsét, bekértük az árajánlatokat. Kaptunk is több mint egy tucatot, de mert az ajánlatok gondos átvizsgálása után bizottságunk úgy találta, hogy magán a terven való változtatás nélkül az építkezési kiadásnál lényeges megtakarítás eszközölhető: ilyen irányban tett intézkedést. Ha már eddig vártunk, még egy hónapot kibírunk, annál is inkább, mert a $400,000-os keret megőrzése kívánatos. Nőnemen levő nagyjaink között volt egy bizonyos Bodóné nevű hölgy, aki igen szeretett mellébeszélni a dolgoknak. Ennek az írásnak a tetején valami $25,000 van. Mikor kerül már rá a sor? De hiszen pontosan arról beszéltünk eddig is. Ugyanis mióta egy Montecuccoli nevű osztrák generális felfedezte a spanyolviaszkot — azt nevezetesen, hogy a háborúhoz három dolog szükséges, tudniillik: pénz, pénz és pénz — áll ez a nagy bölcsesség az építkezésre is. Ahhoz is három dolog szükséges: jó amerikai dollár. Gyűjtési akciónk megindításával nem volt baj. Megkezdtük idejében. Csak éppen azzal is lelassultunk, mint a tervek tető alá hozatalával. Pedig most már igazán szükség van a pénzre. S milyen áldott az Isten, hogy pontosan akkor segít és pontosan olyan forrásból, amire sokan nem is gondoltak. Julius 8-án a Richard King Mellon Foundation-tól épitési alapunk 25,000, azaz huszonötezer dollárt kapott! Tudtunkkal ez az első eset, hogy olyan vagy hasonló célra, mint amilyet Otthonunk képvisel, magyar intézmény ilyen jelentős amerikai támogatást nyert. És hozzá minden kikötés nélkül. Ha az országosan ismert Mellon család egyik kiváló tagja nevét viselő alap szükségesnek tartja aggmenházunk kiépítését, ha azt olyan fontosnak tekinti, hogy arra $25,000-t kiutalt, még fontosabbnak kell tartanunk azt nekü,nk, magyar hátterű, vagy magyar származású amerikaiaknak. Ez a ragyogó amerikai példa követőkre vár s amikor szivünk szerint megköszönjük a Mellon Alap fejedelmi adományát, bizonyosra vesszük, hogy legközelebbi Írásunknak magyar név fog adni díszt és magyar áldozatkészség értéket. DARÓCZY SÁNDOR Laosi katonatisztek lázadása Laos népe, amely egyre küzd az ország nyugati részein erősödő kommunista felkelés ellen — amelyet természetesen a szomszédos é s z a k v i etnámi kommunisták szítanak állandóan — augusztus 9-én reggel arról értesült, hogy hadseregük vezetői puccs utján háziőrizetbe vették a laosi kormány tagjait. Saigoni jelentés szerint a Vientiane rádió azt sugározta, hogy a felkelők megígérték, hogy Laos királyság politikai semlegességét fenntartják, KÖSZÖNÖM NÉKED Ne menj el igy! Fordulj még egyszer vissza! Meg akarom fogni a kezedet! A kezedet, mely két kezem fészkében, fehér fióka, sokszor remegett. Ne menj el igy! Fordulj még egyszer vissza! A szemedet még nézni akarom! A szemedet, mely — alig, hogy megláttam — égő napom lett, fénylő csillagom. Ne menj el igy! Fordulj még egyszer vissza! Hagyjon itt még egy búcsúszót a szád! Egy szót, melyet, ha elmentél, a lelkem vak csöndjében majd visszhangoz tovább. Ne menj el igy! Fordulj még egyszer vissza! Egy szó engem is kínoz, fojtogat! Valamit én is mondani szeretnék! Valamit még! . . . Már nem lehet sokat. Nem baj, hogy köztünk nagyra nőtt az árnyék. A bánat bennem szebb, mint az öröm . . . Ezt a szomorú, nem rég nyűt szerelmet köszönöm Néked , . . Nagyon köszönöm.
