Függetlenség, 1959 (46. évfolyam, 1-53. szám)
1959-03-26 / 13. szám
In Its 46th Year of Publication, This Weekly Is the Oldest Hungarian Newspaper Edited and Published in Trenton, N.J. American in Spirit — Hungarian in Language Hungarian News Amerikai szellemű magyar újság VOL. 46. ÉVFOLYAM — NO. 13. SZÁM Ten Cents per Copy—$3.00 per Year TRENTON, N. J., 1959. MÁRCIUS 26------------------■ I A HÉT A berlini válság most már szinte a végtelenségig kitolódhat, vagy legalább is még sokáig feszültségben tartja a világot. Pontosan ez is Moszkva célja. Eisenhower elnök újból kijelentette, hogy Amerika egy tapodtat sem enged a berlini kérdésben, legalább is fenyegetőzésre nem. Az alkudozás lehetőségét azonban újból a moszkvai vezetők elé .tárta. így aztán kezdődik az alkudozás, a csúcs alatt és a csúcson. Moszkva nem akar komoly megegyezést, legalább is nem olyant, amikor ő is veszhithetne valamit. Hruscsov célja világos. Abban reménykedik, hogy ‘semlegesítheti’ Nyugatnémetországot s utána bolsevizálhatja, a keletnémetek segítségével. A ‘semlegesítésen’ van a hangsúly. Hruscsov ezt a számára kínos kérdést minél előbb szeretné elintézni. A nyugatnémet hadsereg növekvőben van és jövőre éri el teljes ütőképességét. De már a mostanival sem lehet kukoricázni. Hruscsov attól tart, hogy már a mostani nyugatnémet hadsereg sem marad tétlenül, ha Keletnémetországban valami véres forradalom adná elő magát. S abban a pillanatban már ki is ütne a harmadik világháború, ami távolról sincs Hruscsov Ínyére. Belpolitikai vonalon bizonyos egység mutatkozik külpolitikai vonatkozásban, de az Elnök és a Kongresszus közt más téren sok az ellentét. S ez a közeljövőben ki is robban, legalább is minden jel arra vall. Az Elnök szerint Amerika kellőleg fel van szerelve és — ha muszáj — kész a háboruviselésre is. A kongresszusnak más a véleménye. A honatyák szerint jóval több embert kell fegyverben tartani, mint amennyit a kormány akar. S többet is kell költeni, mint amennyit a költségvetési tervezet előirányoz, mert a válságos időkben oktalan dolog a túlzott takarékoskodás. A gazdasági helyzet jó, de a munkanélküliség továbbra is nagy marad. Különös jelenség, aminek az okát nem egészen látják a közgazdászok. Elvégre a legtöbb gyár teljes üzemben van. A felvevő piacnak dolgoznak és megtöltik a raktárakat. Az acéliparban élénk a termelés, az autóvásárlás szépen emelkedett, — s mégis sok a munkanélküli. Talán a tavasz beálltával mindenki talál munkát. S a tavasz már itt van, legalább is hivatalosan. Minden (Folyt, a 4-ik oldalon.) MAGYAR MOZI Két magyar film kerül bemutatásra a Centre Theatre-ban április 1-én és 2-án, szerdán és csütörtökön mindkét este 6:30 órai kezdettel, folytatólagos előadásokban: Sárdy János, a hires magyar dalénekes főszereplésével az “Álomkeringő” c. gyönyörű filmoperett, valamint az “5 óra 40” c. izgalmas kémtörténet s aki szereti a jó magyar filmeket, nem mulaszthatja el ezek megtekintését. Tegyük állandóvá a magyar filmek bemutatóit Trentonban; legyünk ott az előadásokon minél többen! A római százados Irta: CSÁKVÁRY ZOLTÁN •t Sikolt a szél a szörnyű éjszakában, Az üres kereszt elhagyatva áll. Petronius, ki hitt Isten Fiában, Ott térdel egyedül a Golgothán: —“Uram, tudom, hogy Isten Fia voltál És hogy Te vagy az örök szeretet! Nem vagyok méltó,—de ha meghallgatnál, Fogadd magadhoz árva gyermeked! Nincs semmim, Uram, csak a tiszta kardom! Nekem oly drága,—Neked oly kevés, Követlek véle: túl földi parancson S legyen a sorsom: örök szenvedés A szavam gyenge,—hadd hirdessék mások A Te szent igéd gyógyító szavát. . . Ezzel a karddal járva a világot, Hadd legyek, Uram, a Te katonád! . . .”— Harmadnapon megnyílt a sírnak szája És feltámadott az Isten Fia. Hogy eljutott a hir a palotába, Futárokat küld Pilátus szava: —“Petronius!... Hát merre van? Ki látta? —“Eltűnt uram, még péntek éjjelen!”— Keresték aztán életre-halálra, De nem találták sehol . . . sohasem . ■ . Attól a naptól járja a világot, Ezerszer meghal, — mégis újra él. Csuklója ismer minden börtönláncot, Nyakán a rendjel: pallos és kötél. Mert az ő sorsa:—Bizonyságot tenni, Megszegve földi parancsok szavát, Tiszta kardjával bátran védelmezni Vesztett, szent ügyek tépett igazát. Lovagpáncélban, durva szőrcsuhában Sebbel borítva kezet nyújtani, Huszár-mentében, vagy kuruc-dolmányban Felgyújtott házak lángját oltani. Ellenség földjén, gyűlölő szemeknek Mosollyal adni frissen sült cipót És ahol kisgyermekek dideregnek, Elveszíteni egy-egy takarót-Hűségért: áraiénak bélyegezve, Gyávának mondva; halni szótlanul . . . Petronius! Ismerünk ezer éve! Petronius! Tudsz-e még magyarul? Van-e belőled még a Tisza táján? Vagy elhurcoltak s hóhérodra vársz? Nagypéntek-évek hosszú éjszakáján, Petronius, vájjon most merre jársz? Hogy nem kellettél többé Európának, Téged irtott egy megbomlott világ . . . De utoljára magyar földön láttak Kereszt előtt térdeplő katonát! . . . Tudjuk, hogy eljösz, ha majd üt az óra, Megszegve földi parancsok szavát Négy világtájról—nagy találkozóra, Hogy védd egy szent ügy tépett igazát. Hajnalban kezdték... A tömeg, mint tenger Elöntötte az udvar négyszögét. A helytartó késett az Ítélettel, Aztán megmosta reszkető kezét. —“Az Igazság a római sas szárnya!”— Ezeknek mondja? Elnyomják szavát: —“Pilátus, nem vagy a császár barátja!”— És aztán: .. • elvitték az Ács Fiát. . . Azóta csend van... A nagy palotának Minden sarkában dermedt rémület. A föld megrendül... Vaksötétség támad Mig száll a sóhaj:—“Elvégeztetett...” Látogató jön, előkelő polgár, Pénze és szava a császárig ér, —“József tanácstag, te is hive voltál? És most kéred őt, mikor már nem él? Ma reggel élve,—most kéritek halva. Kétszer adjam—s egyszer sem volt enyém! Vidd és temesd el, ha már meghalt volna, Ott találok a Koponyák Eegyén” Hogy József elment, a magányos percek Gyanú árnyékát hozzák szárnyukon: (—Minek a holttest egy gazdag embernek? Fél ország itt van az ünnepnapon! Miért temetné drága sírboltjába? És mit terveznek titkos hívei?—) Az őr megrezzen a nagy ur szavára: —“Petroniust Pilátus kéreti!”— A százados jön, ... mint vesztett csatából, Lehajtott fejjel, sápadtan megáll. Imbolygó árnyék, csak a szeme lángol, Verejték csillog kinzott homlokán. —“Petronius, beteg vagy? Mi van véled? Ki reggel látott, nem ismerne rád! Beszélj, mi bánt? Csak nem ez az Ítélet?” “—Uram!.-. Megöltük az Isten Fiát!”— —“Az Isten Fiát? Az apja még ács volt! Múlt vasárnap már azt mondták:—király! A templomban polgárokat korbácsolt, Mindenki tudta: felkelést csinál! Tiberiusnak adó s nyugalom kell, Nem lázadó próféták serege! Reggel mondta:—Nincs hatalmad fölöttem! Te láttad, hogy van, ott voltál vele.”— —“Ott voltam, uram, láttam haldokolni. Üvöltést vártam, káromlás szavát; És hallottam Őt halkan imádkozni, A vére folyt... s azt mondta, megbocsát... Mikqr meghalt, a nap lehullt az égről, Térdelve sirt, ki addig káromolt. A föld megnyílt az Ő lehunyt szemétől, " Bizony mondom, hogy Isten Fia volt! Isten Fia volt, s tudom, hogy föltámad! De a harmadnap olyan messze van! Oly üres minden... véresek az árnyak... Kalapács zuhog... úgy fázom, uram!.-.” —“Petronius beteg vagy! Térj nyugodni, De készen légy, nagy munka vár reád, Holnapután, ha kezdenek mozogni, Rájuk ereszted minden katonád!... A tanácstagot... anyját... minden társát! A tizenegyet, aki véle járt!... Menj, gyógyítsd magad. Dicsérjük a császárt Tiberiust, az istenek fiát!”— Petronius, ha a hitedből adnál! Hosszú az éj, s mi oly gyengék vagyunk! Szöges-dróttal kerített sziklasirnál Egy szivdobbanásért imádkozunk . . . Hivő tanúja húsvéti csodának, Véled mondjuk ma könnyes-boldogan: “Én nemcsak hiszem, — tudom, hogy föltámad Harmadnapon, amiként Írva van.”— Kováts Mihály emlékbélyeget adjon ki az amerikai posta Kováts Mihály, Washington hadseregének ezredese, az Amerikába vándorolt magyarok legelsői közé számítandó nemcsak abban az értelemben, hogy az Egyesült Államok “születésének” idején hajózott át ide az óceánon, de azért is, mert az amerikai nemzet nagy szabadságharcában anynyira aktiv részt vett, hogy a Charleston, South Carolina-i ütközetben hősi halált halt — az életét adta ezért a hazáért. Washingtonban, az ország fővárosában az Amerikai Magyar Szövetség “Kováts Mihály Emlékháznak” nevezte el központi székházát, amely a másik nevezetes magyar háztól, a Református Egyesület “Kossuth Házától” néhány blocknyi távolságra van. Kováts Mihály nevét, és emlékét szerte Amerikában számos emlékmű, szobor, plakett, stb., őrzi, miket az amerikai magyarság állított fel, vagy helyezett el. Múzeumokban, könyvtárakban pedig eredeti okmányok, dokumentumok b i z o nyitják, hogy önként kínálta fel szolgálatait az amerikai függetlenségi harcokban, “jobbkeze” volt Pulaski lengyel tábornoknak s a magyar huszár hűségével és becsületével szolgálta ezt a hazát hősi halála pillanatáig. Kossuth Lajosunk emlékét nemrég örökitette meg postabélyegen az Egyesült Államok a “szabadság bajnokai” sorozatban, most pedig John Brademas indianai képviselő azt javasolta a kongresszusnak, hogy adjon felhatalmazást a postaügyi miniszternek Kováts Mihály emlékbélyegek kibocsátására. Ezzel mintegy Amerika népe fogja kifejezésre juttatni kegyeletes emlékezését arra Kováts Mihály magyar huszártisztre, ki az Egyesült Államok függetlenségi harcában esett el s vérével, magyar vérével áztatta amerikai hazánk szent földjét. Brademas képviselő javaslatához fűzött indokolásában utalt arra, hogy Kováts Mihály ezredes megtestesítője volt annak a magyar nemzeti szellemnek, melyet a szabadság izzó szeretete és a zsarnokság gyűlölete hat át. Ez volt az a szellem, amely legutóbb 1956 októberében is fellelkesitette a magyar népet a vörös zsarnokság elleni harcra. Reméljük ,hogy a képviselő javaslata meghallgatásra fog találni és egy szép amerikai bélyeget fog kibocsátani az Egyesült Államok postája fabrici Kováts Mihály emlékére! LAPUNK MINDEN ELŐFIZETŐJÉNEK, HIRDETŐJÉNEK ÉS BARÁTJÁNAK BOLDOG HÚSVÉTI ÜNNEPEKET KÍVÁNUNK!
