Függetlenség, 1958 (45. évfolyam, 1-52. szám)

1958-06-12 / 24. szám

In Its 45th Year of Publication, This Weekly Is the Oldest Hungarian Newspaper Edited and Published in Trenton, N. J. American in Spirit — Hungarian in Language Hungarian News Amerikai szellemű magyar újság YEAR. IsTeVFOLYAM —“NO. 24. SZÁM Ten Cents per Copy—$2.00 per Year TRENTON, N. J., 1958. JUNIUS 12 A Negyedik Köztársaság kimúlt és maguk a franciák is más és más feliratot vésnek a fejfájára. A szélsőségesnek egyáltalán nem nevezhető Le Monde cirnü hires napilap azt irta a minap: ‘A negyedik Köz­társaság képtelen volt a tisz­tességes életre s a kimúlása sem valami felemelő!’ A világ szeme Párizson van. A 67 éves, kétméteres de Gaul­­leban egyesek a diktátort lát­ják, mások pedig Franciaor­szág megváltóját. Esetleg az egész világét. De Gaulle fran­cia és más hívei fanatikusak és a fanatikusok hajlamosak a túlzásra. Maga De Gaulle is azt hiszi, hogy ő csakugyan a Gondvise­lés embere. Neki tartogatta a Gondviselés azt, hogy Francia­­ország megmentője legyen. A tény ezzel szemben az, hogy De Gaulle, az uj francia miniszterelnök, akinek a nem­zetgyűlés rendkívüli hatalmat szavazott meg, csodát tenni nem tud. Nincs olyan ember, ki ma a francia népet a magas­ságok felé tudná vezetni. De Gaulle sem képes erre. A puha, málló anyagba szeget verni még ő sem tud. Vannak aztán olyan han­gok, hogy De Gaulle majd meg tanítja Amerikát kesztyűbe dudálni. Ezt is a forrófejű em­berek mondják, az olyanok, akik nem hajlandók tudomásul venni a tényeket. Márpedig a tények azt mutatják, hogy Franciaország a háború óta ajándékokból és kölcsönökből él. A legtöbb ajándékot és köl­csönt pedig Amerikától kapta. Az elmúlt 13 év alatt két ezer ötszáz millió dollár kölcsönt adott Amerika Franciaország­nak, a Negyedik Köztársaság­nak. Ajándékban kétszer eny­­nyinél is többet: pontosan hét ezer hatszázmillió dollárt, amerikaiasan 7.6 billiót. Akár­hogy mondjuk, csillagászati összeg. A francia kincstár: koldustarisznya s ezen a tényen sem De Gaulle, sem más nem tud változtatni. Ha sürgősen nem kerül bele valami, akár ajándék, akár kölcsön, másféle forradalom hangjai vijjongnak majd Pá­rizs utcáin. S ez a forradalom magával sodorná De Gaullet is. Szóval, De Gaulle karakán ember ugyan, de távol van at­tól, hogy Amerikát bármire is megtanítsa, még kevésbé kesztyűbe dudálni. Semmi két­ségünk, hogy sok bajt okoz még. Megpróbál a ‘saját utain’ járni s más eféléket. De csak egy darabig. Aztán megszelídül. Más választása aligha' lesz. ‘Özönvizelőtti hangulatban’ él Budapest népe. ők nevezik igy s az Amerikában élő ma­gyar nehezen érti meg, hogy milyen lelkiállapot is ez? Minden budapesti valami afélét akarna, hogy ‘jöjjön a legrosszabb, de essünk túl raj­ta minél hamarabb.’ A legrosz­­szabb, ami jöhet, a háború. Majdnem minden pesti hábo­rút vár, szórakozni akar és csak a pillanatnak él. Szórakozásra nincs túlsók lehetősége. Elmegy az expresz­­szókba, ezekbe a tipikus pesti kávézókba, hogy hasonszőrű emberekkel kibeszélgesse ma­gát. Az expresszókban rumot is mérnek s igy még érdeke­sebb ... A kormány megen­gedte három régi kávéház ki­nyitását, mert Kádárék azt re­mélik, hogy az ilyen és hasonló gesztusok a rendszert meg­szerettetik. Megszeretésről szó sincs. Utálni már nem lehet jobban, mint ahogy a magyar nép Ká­­dárékat, Münnichéket utálja. Nem is akar senki reájuk gon­dolni. A zenés szórakozóhelyek hétköznap is zsúfolva vannak. Mindenki siet a keresetét el­költeni. Főleg élelemre, táncra, muzsikára. S aztán jön az özönvíz. Ilyen reménytelennek még sohasem találta az életet a magyar nép. Nyugtával dicsérd a napot, Előfizetési nyugtával — a lapot! Az ember életét legtöbb esetbe nem az teszi boldogta­lanná, amit mások okoznak neki, hanem amit saját maga okoz önmagának. Látszólag ellentmondás ez, de valójában mégis úgy van, hogy az em­bernek nem a másik ember az ellensége, hanem saját maga. Ugyan miért? Itt van a kérdé­sek kérdése. A legtöbb ember csak azért boldogtalan, mert kisebbnek érzi magát a másiknál. Úgy gondolja, hogy csak éppen ne­ki nem szabad ezt vagy azt tenni, mert vagy fél a másiktól, vagy pedig nem is tartja azt érdemesnek megtenni, amit akar. Igen sokszor bele sem kezd abba, amit nagyszerűnek és jónak talál, csak azért, mert más talán azt már megtette, vagy meg akarja tenni. Az emberek kissebségi érzése a kiegyensúlyozatlan életnek az alapja, a félreértéseknek kez­dete és a teljes boldogtalan­ságnak beteljesülése. Ennek az érzésnek egy komoly velejáró­ja az önbizalmatlanság és az önhitelvesztés is. Nézzünk csak körül egy kicsit és azonnal rá­jövünk ennek a tételnek igaz­ságára. Például: hány embernek ko­pogtatott már a Szerencs az ablakán, hogy kezdjen ezt vagy azt és csak azért nem tet­te, mert már más is csinálta és másnak nem sikerült. így van­nak igen sokan az állásokkal, vállalkozásokkal és még töb­ben az elhatározásokkal. Igen érdekes megfigyelni ebből a szempontból az embereket, a kik már az állást ígérő hely fe­lé voltak útban, sőt akik már az ajtóban állottak és nem mertek bekopogtatni, vagy már bent is voltak az igazgató előtt és egyszerre elnémultak és csak hebegtek. Ugyanakkor egy magabiztos ember ugyan­azon az utón járva egyszerre teljes sikert aratott. Junius 15-én tartja a Függ. Ref. Egyház évi nagy kirándulását a Wosler’s Grove-ban. Kitűnő zene és ellátás Az év első kirándulását a Re­formátus Egyház fogja tartani junius 15-én a Wosler’s Grove­­ban a Liberty és Cedar Lane ut­cák között. A Református Egyház kirán­dulása minden évben esemény »számba szokott menni. Itt szok­tak egymásnak találkozót adni nemcsak a trentoni, hanem a környékbeli városok magyarsá­ga. Ez egyház vezetősége minden A Szűz Mária Egylet hírei Egyletünk pénzszedést tart most vasárnap, junius 15-én, 1 órától 3 óráig. Szeretettel kér­jük tagtársainkat, hogy tegye­­hek eleget fizetési kötelességük­nek és ne maradjanak hátra le­fizetéseikkel. A nyári hónapokban nem tar­tunk gyűlést, csakis pénzszedést. Betegink a héten: Juhász Györgyné és Burkert' Antalné, akik othonunkban várják fel­­gyógyulásukat. Tóth Istvánná, elnök Jónás József né, titkár előkészületet meg tesz, hogy ez a kirándulás valóban jól sikerül­jön. A zenét Didrencz Gusztáv hi res zenekara fogja szolgáltatni. Lesz Laci pecsenye, töltött ká­poszta, virsli, ice cream és hűsí­tők. Trenton és környéke magyar­ságát ez alkolmmal is meghív­ja a RENDEZŐSÉG. Vagy nézzük azokat, akik segítségre szorulnak. Hány­szor mondják magukban, hogy ők olyan kis emberek, hogy velük úgy sem állanak szóba. Másoknak, akik még kisebbek voltak, sikerült minden, mert meggyőző erővel és magabiz­tosan szólották. Minden ember érezze, hogy neki éppen olyan joga van bol­dognak lenni, mint bárki más­nak! Érezze mindenki, hogy az ember itt a földön csak em­berekkel beszélhet. Aki gaz­dag, az is éppen olyan ember, mint aki szegény. A gazdag embernek is két keze, két lá­ba van, az is tud szomjas lenni és éhes, az is épen úgy izzad a melegben, mint a szegény és épen olyan könnyen lehet be­teg, mint a szegény. A különb­ség a két embertípus között csak az, hogy társadalmilag talán erősebb az egyik, mint a másik. Az az ember, aki nem fél embernek lenni és nem fél az emberi jogokkal élni, tisztes­ségesen és becsületesen, az mindig megtalálja életének célját. A szerencsétlen embe­reknek 99 százaléka önmagát tette szerencsétlenné! Az az ember, aki hinni és bízni tud önmagában, ;za másik ember­ben is egy olyan embert fog találni, mint amilyent saját magában talált. Az akarat és önbizalom emberének útja egyenes és biztos. És ha tudo­másul vesszük azt, hogy a má­sik embernek is keményen meg kellett dolgoznia minde­nért egyszer az életben, akkor mi sem fogunk lemaradni! Érdekes, hogy a gyáva em­ber mindig csak a gyávák tár­saságában érzi jól magát — a ravasz a ravaszéban és igy to­vább. Viszont, ha az ember magabiztos, akkor rá fog talál­ni a maga emberére és valósá­gos fizikai fájdalmat fog érez­ni a gyávák társaságában. Vagyis: a boldogság titka nem fizikai, hanem lelki—nem testi, hanem jellembeli. Álljunk meg keményen a magunk lábán és érezzük, hogy a föld éppeji úgy föld a mi lá­bunk alatt is, mint a másiké alatt. Mindenkiből egyként le­het szerencsés vagy végtelenül szerencsétlen ember úgy, amint embernek érzi magát valaki, vagy csak egyszerűen fél valaki embernek lenni! Vájjon te ki vagy? És ha még ma sincsen semmid, miért nincsen? Mondd: hányszor bíztál már meg önmagadban? Légy ember, aki hisz és bizik önmagábán és akkor te is bol­dog leszel! SPEKTÁTOR Aranymisés magyar pap Trenton és környéke katoli­kus magyarsága juiíius 29-én nagy egyházi ünnepségre ké­szül. Ekkor tartja 50 éves papi jubileumát és ezzel kapcsolat­ban aranymiséjét az egyház­­község egykori volt plébánosa, Ft. Dr. Szabó János. Ft. Kish Gyula trentoni plé­bános levélben hívta meg erre az alkalomra Father Szabót, ki jelenleg a St. Charles amerikai egyházközségben működik a floridai Orlandoban. Huszon­öt évvel ezelőtt ugyancsak a trentoni Szent István templom­ban tartotta az ünnepelt ezüst­miséjét. Az ünnepségen a manuduk­­tori tisztséget Ft. Kish, az ün­nepi szónoklatot Ft. Reseterich József bethlehemi plébános fogja tartani. Mint szerpapok Ft. Szmutko és Ft. Vince fog­nak az aranymisén segédkez­ni. Az amerikai magyar sajtó gyásza Megírtuk, hogy Pittsburgh­­ban meghalt Szécskay György költőnk, akit 78 éves korában agyvérzés vitt a sírba. Sok-sok éven át állt az amerikai ma­gyar sajtó kötelékében. Még meg se száradt a nyom­dafesték lapunkon, amelyben ezt a hirt közöltük, amikor újabb szomorú hir érkezett hozzánk az. amerikai magyar betű nagy családjából. Meghalt Kelemen P. János­­né, sz. Mag Mária, a Dayton, O. -ban megjelenő Magyar Hír­adó szerkesztő-tulajdonosának felesége. Május 28-án temették el az ottani Calvary r. k. teme­tőben. Mélyen sújtott férjén, Kelemen P. János kedves kol­légánkon kívül gyászolják gyermekei: Mrs. Mary Ummel és Mrs. Irene Fitzgerald és cs., szerető szülei Mag ’József és neje és 5 unokája és más rokon­sága. A bánatos szivü gyászoló családoknak, illetve Kelemen P. János kedves koolégánknak ezúton fejezzük ki őszinte részvétünket! HÁTRALÉKOS “előfizetőinket” szeretettel kérjük, szíveskedjenek tartó­­lapunk zavartalan megjeiené­­zásaikat kiegyenlíteni, hogy se biztosítva legyen. Nyugtával dicsérd a napot, Előfizetési nyugtával — a lapot! Hungarian Hours — RÁDIÓ Magyar órák 40 EV A FÖLDI POKOLBAN... Az asztal a trianoni kastélyban, amelyen az átkos papirrongy alá­­irás'át a magyarra kényszeritették s minden bajunk magvát elvetették. MINDEN VASÁRNAP D. U. 1 ÓRÁTÓL 2-IG A TRENTONI WTNJ ÁLLOMÁSON, (130C Ke.) Kovács Csaba, igazgató Phone EXport 6-0159, 200 Genesee St. Trenton, N. J. Valamikor régen izgalom­mal olvasták, de talán sohasem hitték el egészen az emberek Monte Cristo regényes élettör­ténetét: miként fúrt hosszú alagutat éveken át börtönének fala alatt, csakhogy még egy­szer szabad levegőt szívhasson. Ami az első világháború előtt hihetetlennek tűnt fel, az 1918 óta olyannyira hétköznapi ese­ménnyé vált, hogy nem egyes emberek, de valósággal száz meg száz milliónyi néptömegek kerültek Monte Cristo sorsá­ra. Olyan évfordulóhoz jutot­tunk ismét, amidőn nem ok nél­kül tekintünk a múltba. Külö­nösen azért, mert az elkövetett hibáihoz konokul, görcsös ma­­kaccsággal ragaszkodó világ 40 év leforgása alatt már sok mindent megkísérelt, hogy helyrebillentse a népek életé­nek tengelyét, de mindhiába. Ahelyett, hogy bekötötték vol­na az első világháború okozta sebeket — évről évre egyre több fájdalom, gyötrelem, szenvedés és nélkülözés zudul a tehetetlen emberiségre. Va­lósággal pokollá vált a föld sok országban az elmúlt 40 év alatt, hogy már-már minden reménységét el kell hogy ve­szítse a kibontakozást sehogy­­sem lelő ember. Ismét junius 4-ét mutat a naptál', 38-ik évfordulóját an­nak, hogy Magyarország fel­­darabolására, tönkretételére az úgynevezett “békeszerződés” nehéz sziklakövét ráhengeri­­tették. Sok mondvacsinált ok és még több ravasz, lelkiisme­retlen politikai hamiskártyás talált akkor tragikus módon egymásra. Olyaténképen nagy­­képüsködtek a masukat állam­férfiaknak beképzelők, mintha Magyarország lett volna min­den rossznak, véráldozatnak s igazságtalanságnak az oka. És akként is bántak el vele : kö­nyörtelenül, keresztényekhez nem méltó ádáz hajthatatlan­­sággal. Az Úristen azonban — ki­nek malmai, mint tudjuk, las­san, de biztosan őrölnek — az­óta rég megmutatta a gonosz földi bíráknak, hogy önma­guknak ártottak leginkább a magyar nép életlehetőségeinek megnyirbálásával és koldusbot­ra juttatásával. Elsősorban is amikor a felkarolt “demokra­ta” kisantant pár évtizeddel a Nyugat részéről történt gáláns megajándékozás után szőrős­­től-bőröstől a Kelet uj gyar­matosító szörnyetege, a vörös cár ölébe vetette magát. Má­sodsorban pedig akkor, amikor a különböző módon kényezte­tett országok helyett éppen a hamupipőke sorsára kárhozta­tott magyar nép volt az egyet­len, mely puszta kézzel “nyet” jelszóval szegült ellen a felfu­­valkodott idegen megszálló ha­talomnak. Igenis, egyedül a magyar hallgatott a mézes sza­vakra és merte odakiáltani a Nyugat félelmetes ellenségé­nek: “Ruszkik haza!” Hol vol­tak 1956 októberében az 1918 őszén megajándékozottak, me­lyek egyike ma is ezermilliós támogatásokat élvez? Lám, 1920 junius 4-én senki sem vágta oda a Páris melletti Trianon kastélyban, győzelmi tudálékossággal pöffeszkedők­­nek, hogy ugyanott egyszer már az ingünket is otthagytuk. Történetesen II. Rákóczi Fe­renc utolsó kincsesládáját, tele erélyi arannyal, drágakővel, Törökországba bujdosása előtt azzal a kéréssel adta át XIV Lajos francia királynak, hogy abból felvirágoztassa a róla elnevezett tengerentúli birto­kát. A Trianonban átadott meg annyi rubint, smaragd, gyé­­(Folyt. a 2-ik oldalon) MEGHÍVÓ A TRENTONI FÜGG. MAGYAR REF. EGYHÁZ ÉVI KIRÁNDULÁSÁRA JUNIUS 15-ÉN, VASÁRNAP, A VOSLER’S GROVEBAN A Trentoni Függ. Ref. Egy­ház vezetősége tisztelettel meg­hívja az egyház tagságát és Trenton és környékbeli magyar­ságot évi nagy kirándulására junius 15-én a Vosler’s Grove­­ban az Olden és Cedar Lane sar­kán a Wattson St.-en, ahol min­den évben tartani szoktuk a ki­rándulást. Az egyház vezetősége gondos­kodott kitűnő ellátásról. Lesz Laci pecsenye, töltött káposzta, gulyás leves, virsli, kolbász, ice cream és hűsítők. A zenét Didrencz Gusztáv ze­nekara fogja szolgáltatni. A gyermekeket ice creammel fog­ja az egyház megvendégelni. Útirány: akár a Liberty, a­­kár a Cedar Lanen az Oldenig, ot jelzőtáblák mutatják a pik­nikhelyet, mely a Watson St.­­en van. Ez lesz az egyetlen kirándu­lása az egyháznak ez évben. Mindenkit szeretettel hívunk és várunk! Borcsik Gyula, pénztárnok Id. Adorján Kálmán ellenőr Vágott István id. G'ustee Nagy Sándor ifj. trustee Béky Zoltán püspök If j. Jenei József gondnok Túri András al-gondnok Papp Miklós jegyző. Gondolkozz . . .

Next

/
Thumbnails
Contents