Függetlenség, 1958 (45. évfolyam, 1-52. szám)
1958-04-17 / 16. szám
In Its 45th Year of Publication, This Weekly Is the Oldest Hungarian Newspaper Edited and Published in Trenton, N. J. YEAR. 45. ÉVFOLYAM — NO. 16. SZÁM Ten Cents per Copy—$2.00 per Year TRENTON, N. J.. 1958. ÁPRILIS 17 l1 * MELYIKET SZERESSÜK? Hruscsov misszióját nem egészen lehet látni. S talán más is, mint ami látszik. A vörös cár megnyilvánulásai minden esetre igen ellentmondók, bár, lehetséges, hogy ; tervszerűen ilyenek. Dunapentelén (ma Stalinváros) azt mondta a magyar kommunistáknak, hogy embereijék meg magukat, mert újabb ‘ellenforradalom” esetén a szovjet hadsereg nem segít . . . Lett erre ijedtség! A budapesti rádió nem közölte a Hruscsov beszédből ezt a részt. A kormány járszalagján levő lapok sem. Kdárék könyörögve kérték Hruscsovot, cáfolja meg a saját kijelentését, mert a magyar nép képes holnap újrakezdeni a forradalmat, ilyen ragyogó kilátások mellett. De megrettentek a környező csatlós kormányok is. Könyörgő táviratokkal árasztották el Hruscsevet. Udvariasan megmagyarázták neki, hogy az ilyen beszéd egyszerűen ‘félhivás a keringőre.’ így aztán Hruscsov Tatabányán fordított egyet a köpenyegen s azt mondta, hogy baj esetén a szovjet hadsereg segít, újra segít. Erősen szívhatta a fogát, amikor ezt mondta. Elvégre, mit szólnak hozzá majd Nehruék, a semlegesek általában? Tatabányán különben azt hazudta, hogy őt félreértették Dunapentelén a külföldi újságírók. Nehruéknak majd azt hazudj a, hogy Tatabányán értették félre. A nagyszerű cél érdekében a jó kommunista mindig, minden körülmények között és mindenhol hazudik, mert ebből kerekedik ki a marxi, engelsi, lenini, szatlini, hruscsovi igazság. Világ proletárjai egyesüljetek, a hazugságban, a félrevezetésben s nemcsak mások, hamm önmagatok becsapásában is. A magyarországi terepszemlének vájjon mi értelme lehetett? E- gész bizonyosan nem az, amit a nagy külföldi lapok általában hirdetnek, hogy t.i. a vörös cár Kádárt akarná erősíteni. Elvégre Kádár nem pótolhatatlan. Sőt! Kétségtelen, hogy a magyarországi rezsim teljes csődben van. A gazdasági csőd ijesztő. Most bedugultak a Szovjetből s a leigázott országokból érkező nyílt és dugsegélyek. Sőt, most egyenesen kérik ezeknek a segélyeknek a visszafizetését. A magyarországi termelésről erre igazán nem telik. Még a nép tisztességes eltartására sem. Kétségbeesett felhívások látnak napvilágot; ‘dolgozz többet!’ és ‘takarékoskodj!’ — ezek a leggyakrabban ismételt jelszavak. De Magyarország gazdasági csődje nem elég ok arra, hogy szorgos teendői közepette, Hruscsov értékes napokat vesztegessen el egy olyan ‘gyarmaton,’ amelynek népe ma is makacsul hisz a szovjet-mentes élet tág lehetőségeiben. Titóval találkozott? A Hruscsov-Titó találkozó lehetősége igen valószínű. Amolyan nem hivatalos találkozóról lehetne szó. Tito, ugyanis, nem megy Moszkvába, legalább is úgy érzi, hogy erre nem alkalmas az idő. Hruscsov nem mehet másodszor Belgrádba, kanosszajárásra. Megtehette régente, de nem teheti most, amikor minden szovjet hatalom az ő kezében összpontosul. De egy nem hivatalos találkozó, — az egészen más. Senkit sem kötelez semmire, mégcsak hivatalos közleményt sem kell róla kiadni. Lehetséges, hogy Hruscsov és Tito találkozott valahol, a magyar-jugoszláv határ közelében s elbeszélgettek. Fogtam törököt . . . Függetlenül attól, hogy kivel találkozott Hruscsov és kivel nem és Dunapentelén eljárt-e a szája, vagy tervszerűen viselkedett igy, — valahol a mélyben valami erjedőben yan . . . A Szovjet szabadulni szeretne Magyarországtól és a többi rab országtól. A Kreml urai attól félnek, hogy a lengyel felkelés és a magyar forradalom megfertőzte a szovjet népeket is. • S minél jobban telik az idő, annál tovább harapózik ez a fertőzés. A katonák, akik látták a magyar forradalmat, most a Szovjetben tartózkodnak. Az emberek it is, ott is beszélnek róla . . . Igen, a Szovjet hajlandó is volna visszavonni haderejét Magyarországról és a többi rab államból. Gazdaságilag sincs haszna belőlük. A példa erre Magyarország, amelyet most is inkább segélyezni kell. Visszavonni a haderőt, ha a Nyugat is hasonlóan járna el. De egybe nem menne bele a Szovjet — és ez a fő! — nevezetesen abba, hogy a kelt-közép-Ugy látjuk a lapokból s a gombamódra termő mimeographált kiadványok, tanulmányok, körlevelek, nyilakozatok, mosakodások s olykor, sajnos, gyalázkódások garmadájából, hogy a világba szétszóródott magyarság közéleti berkei lázban vannak. A láz okozója, mint mondják és írják, az egység hiánya. Milyen egységé? — kérdezheti a régi egyszerű amerikai magyar. Hiszen mi úgy tudjuk, egységesek vagyunk abban, hogy a keresztre feszitett Magyarországnak teljes függetlenséget, a naponta nyomorgatott magyar népnek teljes szabadságot, nyugodt és félelemmentes életet kívánunk mindnyájan, sőt azért évtizedek óta dolgozunk is. Hol van tehát a baj? Ott, mondják és Írják, hogy ennek az egységnek ha meg van is, de nincs egységes képviselete. Mert az egységes képviseletnek volna tiszte, hogy a meglevő felfogásbeli egységet tökéletes szervezeti egységbe foglalja és képviselje. Ezt a képviseleti egységet viszont minden párt, minden árnyalat, minden mozgalom, minden alakulat, bizottmány, bizottság, közösség, kör, társulat, klub, sőt talán football csapat is csak a saját képére és hasonlatosságára tudja elképzelni úgy hogy mindenki más őhozzá csatlakozzék. Mert vannak például . . de hagyjuk. Tartunk tőle, annyi alakulatot és személyt kellene itt az északi saroktól a déliig felsorolnunk, hogy a végén nem jutna hely arra a néhány mondatra, amit ezzel az egységes képviseleti lázzal kapcsolatban mégis csak szeretnénk egyszer elmondani. gi ét szerintük — de csak szerintük! — politikai naivitásban szenvedő bevándorlott s itt gyökeret vert magyarságunk távol tartja magát terméketlen s szerintünk értelmetlen és érthetetlen sőt bűnös és nem egy esetben olcsó politikai csatározásaiktól. Ez a magyarság ugyanis, hiszik vagy nem hiszik, a régi Magyarország képét dédelgeti lelkében még mindig s abban a hitben él, hogy ha egyszer törzsétől elszakadt, akkor nem ilyen vagy amolyan, kisebb vagy nagyobb, fehér, fekete, rózsaszínű, zöld vagy vörös árnyalatú pártocskák és emberkék csete-patéján keresztül szolgálhatja fajtáját és nemzetét, hanem egy minden csatározástól mentes olyan légkörben, ahol legkevesebb izgalommal legtöbbet tehet. Amig tehát ez a légkör az újabban jöttek között meg nem teremtődik, addig nem is' fog felelni arra a kérdésre, hogy ‘Melyiket szeres-LÁZADÁS EGY DUNÁNTÚLI KONCENTRÁCIÓS TÁBORBAN Győrtől 16 km-re, a forradalom leverése után úgynevezett “közép-nagy” koncé ntrációs tábort állítottak fel. A táborban több mint 2,000 nagyrészt 30 éven aluli fiatalembert tartanak fogva, akiket “ellenforradalmi” cselekedetekkel vádolnak. A foglyok embertelen körülmények között élnek. Kosztjuk kevés és ehetetlen, egy szalmazsákon ketten alszanak, szálláshelyükre becsorog az eső és sük?” mert ha felelne, a helyzetet csak még jobban elmérgesitené. Egyszer már ugyanis fe- Ebbe a hibába nem igen hajlandó még egyszer beleesni. Végképen nem jelentéktelen pedig, hogy ez a befogadó hazájához kipróbált hüségü, elhagyott törzséhez mindig halálos szeretettel ragaszkodó milliós tömeg, amely a maga ma már több mint évszázados történelmével, megtisztult, önzetlen jóakarattal és cselekvő készségével szomorúan közömbös marade, vagy fel tud melegedni újra. Akik jót akarnak, azoknak ezt látniok kell, értékelniük kell s aszerint kellene cselekedniük. A régi amerikai magyarság erre vár s azért vár, hogy a felvetett “Melyiket szeressük” kérdésre minél előbb és örömmel válaszolhasson. BORSHY KEREKES GYÖRGY (“Testvériség”) ke, Bereczki Kálmán, 21 éves egyetemi hallgató kiállt és kijelentette, hogy nem hajlandó bányába menni és tiltakozik az embertelen bánásmód ellen. Az őrparancsnok utasítására Bereckit azonnal fogdába vitték, ahol össze-vissza verték. Ugyanazon este, amikor a bányából feljövő csoportot sorakoztatták, hogy visszavigyék a táborba, lázadás tört ki a foglyok között. Többen a magukkal hozott, elrejtett szerszámokkal leütöttek néhány őrt, elragadták azok fegyvereit és tüzet nyitottak a többi őrre. A táboi’ból riadókészültség érkeeuarópai országokban általános, titkos választással maga a nép határozza meg a sorsát. A Szovjet azt szeretné, ha a Vörös Hadsereg kivonása után is komunista kormányok lennének az “ütköző, semleges övezetben.” Mert ha a középkeleteurópai népek, a Vörös Hadsereg kivonulása után, a demokratikus játékszabályok érvényesítése szerint, felszámolnák a komunista kormányokat, ez kataszbtrófális lehetne az egész Szovjetre. Ebből megtanulnák a Szovjetunió népei, hogy Magyarországon és másutt tényleg nem kell a kommunizmus. S ha egyszer a vörös birodalom népei rádöbbennek az igazságra, akkor megmozdul a föld. íme, ilyen keserves dilemma előtt áll a Kreml. A rab országok megtartása egyet jelent a megszálló hatalom ‘megfertőzésével.’ Kiürítésük pedig a vörös kártyavár összeomlásával. Ez pedig a következő: Nem tudjuk s nem is kutatjuk, hogy a második világháború és az 1956 októberi szabadságharc óta az Egyesült Államokba került magyar testvéreink szerint, nagy általánosságban legalább, melyik volna az az alakulat, csoport vagy személy, amely vagy aki körül tömörülni kívánnának. Mi csak egyet tudunk s ez az, hogy a régi s ide saját jószántából vándorolt amerikai magyarságunk sohasem fog felülni a biról székbe, hogy csoportok vagy személyek fölött ítéletet mondjon s a maga jóváhagyó pecsétjét ráüsse bármelyik alakulatra vagy személyre mindaddig, amig az uj emigrációk tagjai saját maguk között abban meg nem egyeztek. Erre itt minden szabadságuk és minden lehetőségük meg van. És ha erre mégis képtelenek volnának, akkor ne csodálkozzanak azon, ha ez a mi rétisztálkodási lehetőség jóformán nincs. Két hónappal ezelőtt csoportonként bányamunkára osztották be a hozzánemértő foglyokat. A bányában sorozatos szerencsétlenségek történtek, három rab életét vesztette, többet sebesülten vittek a győri rabkórházba. Március 16-án újabb csoportot készítettek elő bányamunkára. A foglyok egyi-A Szűz Mária Egylet hirei Betegeink e héten ^ Betegünk e héten Evelta Ferencné, 510 Lamberton St. Gyűlést tartunk most vasárnap, április 20-án. Szeretettel kéjrük tagjainkat sziveskedjenek minél többen megjelenni e gyűlésen. Fontos dolog kerül elintézésre. TÓTH ISTVÁNNÉ, elnök -JÓNÁS JÓZSEFNÉ, titkár zett a helyszínre és gépfegyverrel magadásra kényszeritették a rabokat. Két rabnak sikerült megszöknie. A belügyminisztérium vizsgálóbizottságot küldött a helyszínre. A bizottság megállapította, hogy a “foglyokkal való bánásmód és az elhelyezés kielégítő.” O tábor őrségét megkettőzték. KOMMUNISTA EMLÉKMŰ A KEREPESI TEMETŐBEN November 20-án , lesz negyven esztendeje, hogy megalakult a kommunisták magyarországi pártja. Ezzel kapcsolatban a központi bizottság határozatot hozott, hogy a Kerepesi temetőben feállitják a nagy kommunista mártírok emlékművét. A felállítás költségeit természetesen a magyar lakossággal akarják megfi(Folyt, a 3-ik oldalon) Hungarian Hours R Á D I o — Magyar órák MINDEN VASÁRNAP D. U. 1 ÓRÁTÓL 2-IG A TRENTONI WTNJ ÁLLOMÁSON, (1300 Ke.) Kovács Csaba, igazgató Phone EXport 6-0159, 200 Genesee St. Trenton, N. J HÍREK RAB-MAGYARORSZÁGBÓL Gondolkozz . . . Az évek peregnek . . . Sokszor felmerül a gondolat, vájjon mikor fog már egyszer elérkezni az az idő, amikor az ember megpihenhet emberi mivoltában és érezhetné azt a nyugalmat és örömet, ami csak annak lehet osztályrésze, aki nem alkudott és nem alkuszik meg a változó körülményekkel csak azért, mert haszna lehetne ebből is. A közelmúltban világszerte beszéltek arról', hogy lesz egy nagy találkozás Kelet és Nyugat között, valahol a földkerekségen . . . Elvi dolgokon csúszott el a dolog. A világnézetek nem akartak megegyezésre jutni azért, mert nem lehetett! Sokan akartak hinni ebben is és mi történt? Az, hogy tovább kell hinni és remélni. Talán már nem abban, hogy a zöld asztalnál fog elintéződni a milliók sorsának és jólétének kérdése, hanem most már abban hiszünk, hogy a dühöngő II. Vörös Cár talán önmagát teríti le, tehetetlen és eredménytelen erőszakoskodásaiban. Mi magyarok nem vagyunk csodát váró nép, akik a mi saját hozzáadott erőnk és próbálkozásaink nélkül valamit is el akarnánk érni. Mi az események mögé nézünk, ahol a valóság valóban megbújik. Úgy látszik, hogy most minden arra megy, hogy kifárasszák az ember lelkét. Az újdonsült cár szája tajtékzott a dühtől, mikor a minap Budapesten beszélt. A magyar népben egy óriási és szívós tabut látott, mely nem akarja megérteni az ő igen fontosnak vélt szavait. A gonoszság is lát és érez. Mint ahogy a sötétben a legkisebb fényességet is észre lehet venni, úgy vette ő is észre az öszsze nem roppant magyar lélek ellenálló erejét. És jól látta meg! Örökké áll az a mondás, mely egy nagy hadvezér ajkán született meg, amikor a gúny és lenézés környezte egy vereség után — klasszikusan mondotta: “Nem azt a népet győzték le, akit levertek a fegyverek, hanem azt, amelyet lelkében törtek össze!” (Folyt, a 2-ik oldalon) MINDNYÁJUNKÉ A WASHINGTON I K0VÁTS HÁZ Legendás hős taposta ki azsában jószivü magyarok Amerikába vetődött magyarság részére a megbecsüléshez vezető utat. Még hozzá 180 évvel ezelőtt, amikor az Egyesült Államok léte avagy nemléte függött egy-egy ember rátermettségétől. Történetesen a legvitézebb amerikai sereget magyar ember : Fabricy Kováts Mihály huszárezredes szervezte meg abz országalapitó Washington tábornok megbízásából. A tudós nyomdász, majd párisi amerikai követ: Franklin Benjamin küldte át Kováts-ot 1777-ben, amidőn a brit zsoldosok már-már térdre kényszeritették az amerikai szabadságharcosokat. A nyalka, fiatal Pulaski egyedül nehezen tudott fegyelmet teremteni az amerikai lovasságban, az utóbbi nélkül pedig állandóan körülkerítés fenyegette Washington György “rongyos gárdá”-ját. Jász-kunságból származott az Újvilágba ez a harcedzett huszár, aki hamarosan rendbeszedte a függetlenségért harcoló amerikai lovaskatonákat. Nemcsak fegyelmezett, templomba járó, képzett lovasokká edzette őket, hanem valóságos apja volt még főparancsnokuknak, a lengyel Pulaski tábornoknak is. Kötelessségtudásban, bátorságban mindenütt eláljárt Kováts Mihály, aki végezetül is olyan heves csatában esett el, hogy utána egy teljes égvik nem mertek amerikai lovasságra támadni a túlerőben levő angol koloniális seregek . . . Az amerikai magyarság első hősi halottjának emlékét régóta, tervszerűen ápolja az Amerikai Magyar Szövetség. Washingtonban az amerikai függetlenségért harcolók múzeumában Kovátsról lovasszobor; elestének színhelyén, a délcarolinai Charlestonban pedig az ottani katonai akadémián bronz emléktábla örökiti még a szó szoros értelmében honfoglaló Óbester nevét. A Szövetség másutt is emlékeztető plakettekkel igyekszik hirdetni a magyar becsületet. Az Egyesült Államok fővároerre szánt adományaiból, részletfizetéses törlesztésre vásárolt országos magyar házat is azért neveztük el Kováts Memorial Buildng-nek, hogy ezzel az amerikai történelem egyik legragyogóbb fejezetéhez való jussunkat ki- Jomboritsuk. Ugyanakkor ezzel minden Kováts nevű magyarnak ’ehetőséget nyújtunk, hogy a fentiekre hivatkozva elmondhassa amerikai ismerőseinek a rítéz magyar huszár érdemeit. A Kováts Ház fenntartása, Kováts hőstettét ábrázoló levelezőlapok kiadása, Kováts érdemeit ismertető angolnyelvü füzet kiadása viszont csak az esetben valósítható meg, ha abban Amerika derék magyarjai — elsősorban pedik a Kováts, Kovács, Kovac, Kotvatch stb. nevüek — adományaikkal hozzásegiteenek. Felmérhetetlen az a propaganda-érték, ami ly módon ■a Kováts névben rejlik—ha valamennyien összefogunk és együttes igyekezettel munkálkodunk! A Vováts Óbesterről elnevezett washingtoni székház az ország székesfővárosában hirdeti mindezeket. A bejáratnál elhelyezendő bronz táblán fel kívánjuk sorolni mindazok neveit, akik ezt adományaikkal lehetővé teszik. Külön díszes helyet tartunk fenn Kováts névrokonainak, akiknek száma légió. Az ön nevét és lakhelyét is fel szeretnénk tüntetni, még hozzá a megajánlott összeg nagyságához mérten, kisebb vagy nagyobb betűkkel. Itt az alkalom, hogy összefogjanak az Újvilág Kováls-ai és lelkesedésük kovakövével uj tüzet csiholjanak . . . olyan lobogó lángot, amely bevilágítja a magyar éjszakát. Hadd melegedjék annak fényénél még a Szülőhazában is minél több ottani Kováts és azok minden rokonsága, nemzetsége. (Ccekket, Money Ordert kérjük “American Hungarian Federation” névre kiállítani s azt a Szövetség címére küldeni: Kováts Óbester Magyar Ház, 1761 “R” Stret, N. W. Washington 9, D. C. American in Spirit — Hungarian in Language Hungarian News Amerikai szellemű magyar újság
