Függetlenség, 1958 (45. évfolyam, 1-52. szám)
1958-03-20 / 12. szám
In Its 45th Year of Publication, This Weekly Is the Oldest Hungarian Newspaper Edited and Published in Trenton, N. J. American in Spirit — Hungarian in Language Hungarian News Amerikai szellemű magyar újság NO. 12. SZÁM Ten Cents per Copy—$2.00 per Year TRENTON, N. J., 1958. MÁRCIUS 20 Haydu K. György, az Amerikai Magyar Szövetség országos elnökének üzenete Március Idusa alkalmából Haydu K. György, az Amerikai Magyar Szövetség országos elnöke a következő üzenettel fordul az amerikai magyarsághoz: HAYDU K. GYÖRGY Kedves magyar testvéreim! A történelem országutján világítótoronyként állnak az egyes nemzetek szabadságának ünnepnapjai, örök figyelmeztetésként mindazok felé, akik az ember legősibb jogát, a szabadságjogot lábbal tapossák. Kevés nemzete van a világnak, mely meg ne vívta volna szabadságharcát külső vagy belső zsarnokság ellen és azt ne jelölte volna meg ünnepnappal. A történelem azt mutatja, hogy minél kisebb egy nemzet, annál többször kellet szabadságáért küzdenie és szabadságiinnepei a dicsőség és öröm mellett egyben gyászt és elnyomást is jelentenek. A kis nemzetek szabadsághősei mögött a börtön, a meghurcoltatás és sokszor a halál árnyéka húzódik. Szülőhazánk életéből 1848 sorsdöntő máricusa mellett egy uj szabadságünnep került a történelem lapjaira: 1956 október 23. Ez a nap hajnalhasadását 1848 március 15-ének ragyogásával kezdte és ugyanannak a márciusi ifjúságnak lelkesedésével irta fel a magyar égre a szabadság hóditó jelszavát, a melynek élén Petőfi és Kossuth voltuk a zászlóvivők. Március 15 emléke és október 23 véres valósága kell, hogy adja a nem éppen biztató jelen nagy biztatását. Bármennyire reménytelennek látszik is a magyar jövendő, ifjúságunk magában hordozza jobban, mint bármely más nemzeté — a szabadság vágyát, a szabadság akarását. Amint tettekkel bebizonyította, azért életét is hajlandó feláldozni. Ezen a március 15-ikén a szabad világban élő magyar ifjúsághoz szeretnék szólni, hogy nézzenek lelkűkbe. Vájjon él-e bennünk 1848 márciusának és 1956 októberének lángoló szabadságtüze, együtt éreznelc-e a vasfüggöny mögötti elnyomott haza ifjúságával és megtesznek-e mindent, hogy a szabadságnak ez a lángja ki ne aludjon? Mert hitem szerint nincs messze az óra, amikor a szabad újra felragyog a magyar égen és népünk újból szabadon ünnepelheti nemzetének ezt a legszebb ünnepét. Március 15 “Tamási még mindig meg van sértődve — Írja Bölöni, -Minden esztendőben megünnepeljük Amerikában ezt a napot. Úgy ünnepiünk, ahogy jónak látjuk. Kissé langyosan, kényelmesen. Márciusi tűz nélkül. Ki tudja közülünk átérezni a költő vágyát? Ki szeretné azt, hogy holttestén fújó paripák száguldjanak a kivívott diadalra s ott hagyják őt összetiporva? Vagy ki értené meg azt a szőke hajú gyermekleányt, aki az orosz harc-kocsi elé feküdt és önmagával együtt a levegőbe röpítette? Szőke hajából egy véres tincs felrepült a pesti Astoria-szálló falára s ott lengett napokon keresztül. A költő és a szőke gyermekleány közt több, mint egy évszázad van. De csak időben. Voltaképen roppant közel vannak egymáshoz. Mindkettőjüket — s velük együtt ezreket s ezreket — belső tüzek emésztették. Tüzek, amelyek nem gyulnak ki a mi lelkűnkben. Be kár! Az irók nem engednek mert úgy érzik, hogy történelmi hivatásuk ellen tennének, ha a vörös rendszer alázatos kiszolgálóivá vetemülnének. Bölöni György, a magyarországi vörös* rendszer hivatalos tollnoka néhány héttel ezelőtt kioktatta Tamási Áront, az erdélyi származású irót. Megvádolta Tamásit, hogy egy, karácsony körüli cikkében a kommunizmus ellen ir, igaz, hogy burkolt formában. hogy az ellenforradalom nem sikerült. Hol vagyunk már 1956 októberétől. A világ is keresztüllépett rajta, csak a magyar irők topognak még körülötte.” így ir Bölöni, aki azt szeretné, ha minden iró kommunista nézetet vallana. Ezért korbácsolja őket az “És”-ben. Bölöni lapjának a cime voltaképen “Élet és Irodalom,” de a pestiek szerint egyikből sincs semmi benne s csak az “és” igaz. A tény az, hogy az igazi irók hallgatnak. így adják a rend-' szer tudtára megvetésüket. A rendszer pedig hizeleg nekik. Újra kiadja, például, régi müveiket. Ez ellen az irók nem emelhetnek kifogást. Másrészt valamiből élniök i? kell. De uj müvekkel nem jelentkeznek. Tamási mellet Ilyés Gyula az, aki makacsul hallgat. Elmegyógyintézetben “kezelteti” magát. Az “Egy mondat a zsarnokságról” cimü vers Írója önként ment a magas falak mögé, az őrültek, a meghibbantak közé, mert ott is nyugodtabban érzi magát, mint kint, ahol másnap már azt követelhetnék tőle, hogy zengjen ódát a népdemokráciáról. Egy mondatban . . . A Kárpátmedence népei nyugtalankodnak. Valahogy nem élnek Moszkvának tetsző életet. Nincs szó fegyveres felkelésről, a kommunizmus erőszakos megdöntéséről, de a (Folyt, a 3-ik oldalon) THIRD IN THE “CHAMPION OF LIBERTY” SERIES WILL BE THIS UNITED STATES POSTAGE STAMP HONORING LAJOS KOSSUTH, THE GREAT HUNGARIAN PATRIOT AND APOSTLE OF WORLD DEMOCRACY, TO BE ISSUED ON SEPTEMBER 19, 1958 IN WASHINGTON, D. C. CHAMPION OF LIBERTY UNITED STATES POSTAGE (Ezidei március 15-iki vezércikkünk helyett mindennél ékesebben és többetmondóbban beszél a szeptember 19-én az Egyesült Államok postája által kibocsátandó Kossuth emlék-bélyeg már elkészült és elfogadott tervének fenti képe, amit az Amerikai Magyar Szövetség agilis titkárának, Báchkai Bélának ügyessége és előzékenysége révén áll módunkban már most, hat hónappal a kibocsátás előtt ilyen gyönyörű formában közölni — valamint Nt. Borshy Kerekes Györgynek, az Amerikai Magyar Református Egyesület elnökének hivatalos lapjuk, a “Testvériség” februári számából átvett alábbi nagyszerű Írása. — Szerk.)-------------------! 1 ÍW KOSSUTH BÉLYEG MADACH TUDTA. Madách Imre “Ember Tragédiájának” csodálatos gondolatai elevenednek meg a lemez hangjaiban. Az előadás hallgatója átszellemülve néz vissza a múlt fátyolos ablakán abba a régi télbe-, amely a sztregovai Madách házát vette körül, csupasz fekete fákkal, vastag fehér hóval, hideg kék árnyékokkal s a zöld téli csillagok földöntúli szikrázásával. Bent, a dolgozószobában a papír fölé hajló lángész viaskodott azzal a kettős ajándékkal, amelyet az égből és a pokolból elhozott magával a földre. A szeretet megértő, enyhe bölcsességével és a tudós átkozótt nyugtalanságával, a kétkedés álomtalari mérgével. A dolgozószoba homályában, a lámpa fénylő körén túl ott nyüzsögtek a Tragédia árnyai. Sok-sok ár- Sok-sok ember, vagy csak egy. nyék, vagy csak egyetlenegy. Mert hiszen ő tudta, hogy minden ember: egy Ember. Mert mindent tudott . . . A vidéki földesur, aki a múlt század mély és keserű éjszakájában élt, harminchat esztendős korában nem egy élet, hanem az egész emberiség “élményeit” élte át. Az égből és a pokolból elhozott magával minden sugárzó és minden fogcsikorgató emberi emléket, ő szembeszállt a Teremtőjével. Tudta, hogy “Az élet mellett ott van a halál, a boldogságnál a lehangolás, a fénynél árnyék, kétség és remény;” Tudta, hogy az ember örökre kiskorú. Hogy boldogság nincs: “a mámort lehangolás követi”; vágyak meghalnak, ha megvalósulnak; az eszményképeket bepiszkolják; a szentek legszebb álmait kanosaiul fejtik neg a kufár álomfejtők. Tudta, rogy a tudományból századok nultán tévedés lesz. Hogy a nőből a férfi mellett egyformán sehet angyal, vagy utcarongy. Tudta, hogy a sok méz éppenolyan keserű, mint az üröm. Tudca, hogy a politika, jelszavak: véres játék; hogy a “bölcső s koporsó ugyanaz.” Tudta, hogy nessziről minden szép, “mint a templomének.” Tudta a jövőt is. Tudta . . . Nem lehet felsorolni, hogy mi nindent tudott, mert tudta azt a rettenetes igazságot, hogy az ember meleg, kapzsi kezében ;árrá lesz az Isten mennyei gyémántpénze A vidéki földesur tullátott a földje határán, túl látott a hazája határán is. A végtelenbe .átott . . . Az Isten a földből teremtetne az embert és az ember egyre /isszazuhan a földre. A Tragédiában Ádám kétségbeesett szóója és az egész emberiség zocogó kórusa jajgatja az Istentől Kapott lélek panaszát. A rabok énekelnek igy az éjszakában a világosságról. . Madách Imre "abban a régi .élben a hideggel és magányíyal körülböjrtönzött vidéki kastélyban 1859 február 17-én fogott hozzá szavakba szedni ezt íz ezredéveken át el nem nénuló, földtől az égig érő kiáltást. 1860 március 26-án fejezte be a Tragédiát. Azóta közel száz asztendő telt el, Irányok jöttek, jelszavak változtak, irodalmi és politikai forradalmak dúltak. A (Folyt, a 4-ik oldalon) Fényesen sikerült a Függ. Ref. Egyház márc. 15-ki ünnepélye Perl Harbor estéjén, 1941 december 7-én, New Yorkban — amikor Egyesületünk rendezésében Kossuth Amerikába érkezésének 90. évfordulóját ünnepeltük — vetődött fel először a gondolat, hogy az amerikai posta vezetőségét megkérjük egy Kossuth emlék-bélyeg kiadásása. Másnap kitört a háború, amelynek folyamán, szörnyű elképpedésünkre, Magyarország is hadiállapotba került befogadó hazánkkal. A legtöbb, amit ebben a helyzetben elérnünk sikerült a “Louis Kossuth Liberty Ship” vizrebocsájtása volt. Ez sem ment nehézség nélkül, de itteni magyarságunk loyalitását az illetékeseknek valamivel mégis honorálni kellett. 1948-ban, az 1848-49-es magyar szabadságharc 100. évfordulója volt. Elekor újabb kísérletet tettünk a Kossuth emlékbélyeg kiadatására. Sikertelenül. Talán le sem kell Írnunk, hogy a Magyaországra vesztes háború után, melyik “jó szomszédunk” volt az, amelynek itteni tradicionális bár szerintünk indokolatlan és meg nem érdemelt poltikai befolyása erősebb volt, ,mint az “enemy alien”-nek deklarált óhazánk ideszármazott fiainak óhajtása. Udvarias választ kaptunk, hogy — majd, talán . . . 1951-52-ben pedig, amikor Kossuth amerikai — és letagadhatatlanul nagyjelentőségű — látogatásának századik évfordulóját ünnepeltük, az Amerikai Magyar Szövetségen keresztül újabb rohamot indítottunk a bélyeg kibocsátásának érdekében. Választ akkor is kaptunk. A Szovjet-barátságból való kiábrándulás érezhető hatása alatt a válasz most már. még udvariasabb lett. Olyan “igen” féle volt, amit azonban még mindig “de”-vel halasztottak el, bizonytalan időre. Most aztán, végre, tizenhét esztendei várakozás után: lesz Kossuth bélyeg. Lesz, mert amit 106 esztendővel ezelőtt nem hittek el Kossuthnak s amit 106 esztendő alatt mosolyogva bár, de nem hittek el itteni magyarságunk szószólóinak: elhallgathatatlan és eltagadhatatlan bizony ossággá lett. Ez az igazság pedig az, hogy az Egyesült Államok és Magyarország népének ideál(Folyt. a 3-ik oldalon) Magasztos élményben volt része a trentoni és környékbeli magyarságnak, akik a Függ. Református Egyház március 15-ki ünnepélyén megjelentek. Feledhetetlen beszédek és remek hazafias műsor idézték a közönség emlékezetébe az 1848-as és 1956-os szabadságharc hősies eseményeit. Ft. Béky Zoltán református püspök lánglelkü beszéde örökké emlékezetes lesz a közönség szivében. Ugyanolyan hatalmas szónoki erővel beszélt Nt. Komjáthy Aladár roeblingi lelkész méltatva a márciusi nagy napokat. A közönség mind a két beszédet szűnni nem akaró tapssal honorálta. Ifj. Jenei József gondnok nyitotta meg szép szavakkal az ünnepélyt. Az Egyház kórusa adott elő remek számokat, közöttük “Imádkoz,zunk a Hazáért” cimü felejthetetlen magyar imát. Nagy Lajos énekművész tomboló sikert aratott hazafias dalaival, melyeket remek hangon adott elő. Keményvári Atilla szavalta a “Nemzeti dalt”. Az iskolás gyermekek magyar ruhában szépen sikerült zászló jelenetet adtak elő. Szrepeltek a zászló jelenetben: Soltész Andrea, Túri Ronald és Keneth, Tóth József,, Király Mária és József, Dobozy Mária, ,Beke Albert, Horváth Glória, Bogdán Katalin Ádám Zoltán és Bogár Katalin. A kitűnő műsor végén az 1956-os október 23-ki forradalmat mutatták be hangos filmen az Amerikai Magyar Segély Szövetség jóvoltából. A műsor előtt kitűnő vacsorát szolgáltak fel az egyház nőtagjai. A magasztos ünnepély valóban méltó volt a magyar szabadságharc emlékéhez és sokáig felejthetetlen lesz a Trenton és környékbeli magyarság szivében. Hungarian Hours — RÁDIÓ — Magyar órák MINDEN VASÁRNAP D. U. 1 ÓRÁTÓL 2-IG A TRENTONI WTNJ ÁLLOMÁSON, (1300 Ke.) A Szűz Mária Egylet hirei Betegeink e héten: Kovács Jánosné, 230 Hewitt Street. Svelta Ferencné, Sf. Francis kórház. Szeretettel kérjük tagjainkat, hogy minél többen járuljunk a közös húsvéti szentgyónás és áldozáshoz, mely most vasárnap, márc. 23-án a 10:30-as szentmisén lesz megtartva. Kovács Csaba, igazgató Phone EXport 6-0159, 200 Genesee St. Trenton, N. J. TÓTH ISTVÁNNÉ, elnök JÓNÁS JÓZSEFNÉ, titkár BJ.JS...'. ............—- 1 ■ —-!■= YEAR. 45. ÉVFOLYAM —
