Függetlenség, 1957 (44. évfolyam, 1-52. szám)

1957-01-17 / 3. szám

ln Its 43rd Year of Publication, This Weekly Is the Oldest ..Hungarian Newspaper Edited, Printed and Published in Trenton, N. J. American in Spirit — Hungarian in Language Hungarian News Amerikai szellemű magyar újság YEAR 44. ÉVFOLYAM — NO. 3. SZÁM. TRENTON, N. J., 1957. JANUÁR 17. Ten Cen ts per Copy—$2.00 per Year Nincs amerikai kölcsön a Kádár-rezsimnek, ezt most már hivatalosan is kijelentették Washingtonban. Legfőbb ideje volt. Moszkva hűséges csahosa, Kádár János szeretett volna amerikai kölcsönt, miközben te­­leszájjal szidta és szidja Ame­rikát . . . A szemtelenség sztahanovis­tája, Kádár János semmiféle­képpen sem szilárdithatja meg a maga uralmát amerikai pén­zen, legalább is nem a washing­toni kormány pénzén. Ez nem jelenti azt, hogy az Amerikai Vörös Kereszt és más intézmé­nyek ne próbáljanak enyhíteni a magyar nép nyomorán. Ez a nyomorenyhitési akció sem tö­kéletes, gyakran a vörösek ré­szesülnek a segélyből, dehát nincs más mód. Az Egyesült Nemzetek is megpróbálja segélyben részesí­teni a magyar népet. Nem kétsé­ges, hogy Kádárék mindent el­követnek a segély megkaparin­­tására, mert az enyveskezü vö­rös banditák sajátmaguk szá­mára kovácsolnak tőkét a világ­­szervezet irgalmas ténykedésé­ből. Kádárék majd csak annak adnak a segélyből aki hithü kommunista és a rezsim megbíz­ható embere. Viszont az is igaz, hogy meg kell próbálni. Hátha a magyar népnek is jut belőle. Nehru közvetítése a magyar kérdésben nem járt eredménnyel. Várható is volt. A magyar ügy ma már a Szovjet­nek azt a fekélyt jelenti, amiből nincs kigyógyulás. Akkor sincs, ha a vörös hadsereget kivonják Magyarországról. Ebben az esetben a magyar nép haragja elsöpörné a kom­munista uralmat és a szabad vi­lág megláthatná a magyar nép szörnyű sebeit . . . Ezen kívül a nagy tanulságot levonnák a töb­bi leigázott népek is és felkelné­nek a vörös járom lerázására. Moszkva a lavinát nem akar­hatja elindítani. Igaz, hogy — éppen a magyar ügy miatt — a Szovjet elvesztette a semleges ázsiai népek jóindulatát. Nem valószínű, hogy az ázsiai népek viszonya a Szovjettel a jövőben ellenséges lesz. A régi bizalmas­kodásnak azonban vége, mégpe­dig egyszersmindenkorra. Az Egyesült Nemzetek végre ahhoz az eszközhöz nyúl, ami eddig is kézenfekvő volt: a világszervezet bizottsága kihall­gatja a menekülteket s a szabad országok Budapesten tartózko­dó követeit. így megszerzi azo­kat a “hivatalos” bizonyítéko­kat, amelyekhez a budapesti kormány “szemérmessége” mi­att nem juthat. Gyakorlati haszna egyelőre az egésznek nem sok lesz, de a magyar ügy újra a világlapok első oldalára kerül s még hosz­­szu ideig ott is marad. Moszkvában s z a kadatlanul abban reménykedtek, hogy a magyar ügy végül is a feledés homályába merül s a Szovjet új­ra kijátszhatja magát a béke nagy apostolának. Nem igy tör­tént, — hála Istennek. A világ legtávolabbi sarkai­ban, mint Uj Zélandban, Dél- Afrikában, Ausztráliában, Dél­­amerikában vagy éppen Japán­ban a földkerekség legelső nem­zetének tartják a magyart. Dadaghat a szivünk, hogy mi is magyarnak születtünk. De ez egyben kötelességet ró reánk s ezt nem lehet levetni, mint valami kényelmetlen ru­hát. Kérdezzük meg a szenáto­runktól, hogy tett-e valamit a magyar ügyben, táviratozzunk az álmositó akciók ellen. És ál­talában emeljük fel a szavun­kat, ahol csak lehet. Hadd tud­ják meg, hogy magyarok va­gyunk. Nem szégyen az ma. És küldjünk csomagot az óha­zába. Minél több ruhát, minél több élelmet. Még a távoli isme­rősöknek is: Egyelőre vámmen­tesen küldhetünk. Ki tudja med­dig tart? Siessünk! Fontos értesités a Magyar Otthon részvényeseinek-Ezúton is értesítjük a Ma­gyar Otthon részvénytulajdono­sait, hogy az 1956 december 29- én megtartott igazgatósági gyű­lés határozata értelmében 1957 január 19-én rendkívüli rész­vénytársasági gyűlés lesz ösz­­szehiva, amely gyűlésre meg­hívó és egy szavazólap posta utján lesz minden részvényes­nek a könyvben lévő címére kiküldve. Fontos, hogy ezen sza­vazólapot minden részvényes aláírva küldje vissza Mr. Wil­liam Reich ügyvéd címére a leg­rövidebb időn belől, vagy azt a január 19-én a Magyar Otthon­ban megtartandó gyűlésre be­adja, mert a törvény értelmében csak azután lehet a részvénytár­saságot feloszlatni és a vagyon értékét a részvényesek közt szétosztani, ha ezt erre a tör­vény által előirt szavazattöbbség elrendeli. Ha valamelyik részvényesnek más vagy több szavazólapra vol­na szüksége azt felveheti a Mr. Kriesick Ferenc ügyvédi irodá­jában, 907 So. Broad St., Tren­ton, N. J. A Magyar Otthon Igazgató­sága nevében, A TISZTVISELŐSÉG Nt. Harsányi András az uj Carteret-i lelkész Nt. Daróczy Sándor-t, a Car­­tret, N. J.-i Független Magyar Református Egyház évtizedeken át volt lelkészét, — mint isme­retes — az Amerikai Magyar Református Egyesület Ligonier, Pa.-i Bethlen Otthonának igaz­gatójává választották meg s uj munkakörét rövidesen elfoglal­ja. A Nt. Daróczi távozásával megüresedő cartereti szószéket a gyülekezet, a decemberben megtartott lelkészválasztó gyű­lésen Nt. Dr. Harsányi Andor­ral töltötte be, aki családjával február 15-én érkezik meg Car­­teretre. Nt. Harsányi András a Re­formátus Világszövetség kikül­detésében a jövő hét elején Ausztriába utazik néhány hétre. (A jövő héten bővebben írunk a cartereti magyar refor­mátusok uj lelkipásztoráról.) A menekültek és a ‘bölcs tanítók’ Irta: FR. BORSY GY. ENGELBERT, O.F.M. “Nézzétek csak, milyenek ezek az uj magyarok . . . jobb volna talán, ha egy kicsit jobban összehúznák magukat, végtére is ...” — ilyen megjegyzések is hallatszanak már innen is, on­nan is . . . “Hát igen — bölcsel­­kednek ma már többen — azért kellett annyit szenvednie sze­gény Magyarországnak, mert hát ilyenek és olyanok ezek a menekültek: elégedetlenkednek, válogatnak a munkában, nem elégszenek meg a kevéssel, igé­nyesek, aztán meg olyan furcsa gondolataik is vannak . . .” Ma már kezdenek ilyen han­gok is kiütközni a mindennapi beszélgetések során. Beszélni mindenkinek joga van, mert hiszen szabad ország­ban élünk, de ne feledjük el azt se, hogy a “száj a szív bőségéből beszél” — mint mondja Szent­­irás. Beszéljünk egy kicsit őszin­tén egymással. Hol találunk a világon egy nemzetet is, melyről azt mondhatjuk, hogy tökéletes, hogy nincsen hibája, ahol min­den ember a mi szájunk ize sze­rint beszél? Ezt nehezen fogjuk megtalálni. De olyan népet is nehezen fogunk találni, mely annyit szenvedett és gyötrődött volna a történelem során, mint a magyar, mely mindig csak vér­zett és életét áldozta fel a nyu­gati kultúráért . . . átélt annyi erőszakot és barbarizmust, sza­badságától volt megfosztva már annyiszor és annyi idegen nép által, mint a magyar! Ez törté­nelmi valóság és nem irredentiz­mus! Tudom, az őszinte kemény szó mindig fájt és fájni fog! De er­re is szükség van. Bátran és nyugodtan kimondhatjuk, hogy könnyű annak bírálni és önzőén tanitkatni, elitélni másokat és ami még vészesebb: általánosí­tani, aki még a negyed részén sem ment át annak, mit ezek az úgynevezett “furcsa és kiábrán­dító” emberek! . . . Szeretném én azt látni, hogy­ha a “hős bírálók 12 évig lettek volna a szovjet testet és lelket ölő és sanyargató keze alatt, ahol sem Istent, sem embert el nem ismertek, hanem csak egy értelmetlen, szolgálatkész és va­kon engedelmeskedő élő masszá­ba gyúrták össze az embert, ál­lati vadsággal kínozva és gyö­törve őket . . . Szeretném én azt látni, hogy ezek a hős bírálók milyen képet mutatnának, ennyi minden után megérkezve egy idegen országba? Vájjon nem tennének-e túl mindenkin éppen azokban a megnyilatkozások­ban, amit olyan bölcsen elitéinek ma? Van azután ennek az általá­j nositó bírálatnak még egy má­sik szemszöge is, amely óvatos­ságra int, mert olyan hibába es­hetünk, amit az élet sohasem fe­lejt el és keményen, de igazsá­gosan megbélyegez! Nem godolnak a kíméletlen bírálók arra, hogy nemcsak azo­kat sodorta ki a veszedelem az orszából, akik hősiesen harcol­tak a hazáért, hanem olyanokat is, akik a volt meghitt vörös ba­rátaiktól már többet nem vár­hattak, vagy éppen bizalmas utasításokkal küldték ki őket, hogy a becsületes élet-halál harcban helytállók jó hírnevét lerontsák ? Etikai elv: aki általánosít íté­leteiben, az mindig igazságtala­nul ítél! A szentirási példa erő­siti meg azt az elvet: pl. azért, mert Judás áruló volt, nem mondhatjuk, hogy Krisztus töb­bi apostola, a tizenegy is áruló volt! Vagy, mert egy országban j van szülő-gyilkos gyermek, nem mondhatjuk azt, hogy minden gyermek szülő-gyilkos! Aki általánosít Ítéleteiben, az kegyetlen lélekgyilkos, az bele­gázol a becsületes emberek tisz­tességes életébe és előbb-utóbb azon fogja magát észrevenni, hogy őt magát is kivégzi erköl­csileg saját fegyvere! Vagyis, ha találkozunk a sok tízezer és tízezer menekült kö­zött olyanokkal, akik kifogásol­ható magatartást tanúsítanak, óvakodjunk attól, hogy rögtön az ítélet kését köszörüljük, hogy torkát vágjuk el a tizenkétéves gyötrődésben kimerült és meg­­tántorodott embernek! A hős bírálók Ítéletei mögött mögött nem annyira a hangoz­tatott sértett igazság védelme húzódik meg, mint inkább a fa­rizeusi lélek segíteni nem-aka­rása és hamis és kétszínű önvi­gasztalás, melynek végül is csak egy az eredménye és célja, hogy nem akarják feláldozni párná­zott életük kényelmét és nyu­godt folyását! De ugyanakkor az Isten irgalmazzon azoknak, akik nem akarnak segíteni neki, ha netán bajba kerülne és szük­séget szenvedne! Mondd csak, te hős bíráló, — de csak bíráló •— mi lett volna már veled, ha az Isten úgy bánt volna veled, ahogy megérdemel­ted?*^ áltasd magadt az Isten előtt! Ne feledd el azt se, hogy az Isten malmai lassan de biz­tosan őrölnek! És azt se, amit a latin közmondás mond: “Dixe­­ris ingratum, dixeris omne ma­lum! (Magyarul: Mondd, hogy háládatlan és megmondtál vele minden rosszat!) Magyar, ime most itt van az alkalom, hogy hálás légy annak a hazának, mely neked annyit Hangversenyek a menekült magyar diákok segélye­zésére Az American Hungarian Stu­dies Foundation százezer dollá­ros ösztöndíjat létesít száz Ame­rikába érkező menekült magyar diák részére és azt két koncert rendezésével és a különböző amerikai alapítványok adomá­nyaiból kívánják előteremteni. Február 17-én, vasárnap este az alapítvány Bartók-hangver­­senyt rendez a new yorki Carne­gie Hall-ban. Doráti Antal ve­zényletével szerepel a minnea­­polisi zenekar. Az est fénypont­ja Yehudi Menuhin világhírű hegedűművész fellépése lesz. A másik hangverseny márci­us 23-án, szombaton este Chica­góban lesz. Reiner Frigyes ve­zénylete alatt a chicagói zenekar magyar szerzők darabjait adja elő. Fellép Ajtay Viktor nagyhí­rű hegedü-szólóista is. Mindkét hangverseny tiszta jövedelmét a Foundation a ma­gyar menekült diákok taníttatá­sára fordítja, lehetővé téve száz magyar menekült diák tovább­tanulását az amerikai egyete­mekben. adott, mely felnevelt, megtaní­tott irni-olvasni, segített ember­ré lenned! Légy hálás most és segít véreiden, akik helyetted is szenvedtek . . .! Végül még egyet kell leszö­geznünk: annak a menekült, menekült, szegény nincstelen­nek is éppen olyan joga van em­bernek érezni magát, mint ne­ked ! Annak is éppen olyan joga van a földön a jobb életért har­colni és törekedni, ennek eléré­sére a jobb eszközöket és uta­kat választani, mint neked, aki talán sokszor még kíméletlenebb vagy javaid gyarapításában, mint az az idegenben annyira tájékozatlan menekült, akit a sors egyszerűen csak ide ho­zott ... Nem jöttek ők a kenye­ret kivenni a te szádból! Nem akarják kihasználni a te javai­dat! ők csak egy időre meg akarnak pihenni, hogy erőre kapjanak! Magyar Testvéreim! Kapasz­kodjunk meg önmagunkban és legyünk becsületes magyarok, akik nem keseríteni akarják az érkezőket, hanem segíteni! Ha­joljunk le hozzájuk és támogas­suk őket! Vakmerő és általáno­sító itéletenikkel ne rúgj unk be­lé a meggyötört emberbe! . . . a gyermekbe, apába, anyába, if­júba és hajadonba ... a Hazá­ért annyi szenvedést áldozott magyar nép fiaiba! Minderre én csak kérlek és imádkozom érted . . . Felhívás a trentoni magyarsághoz! LEGALÁBB 200 MAGYART KELL ELHELYEZNÜNK! A Camp Kilmer-be érkező, immár 20000-et meghaladó sze­gény, szerencsétlen, menekült magyar testvéreink közül alig 20-30 lézeng még csak Trenton­­ban és környékén s ezeket is ma­gánszemélyek hozták ki, akik­nek megesett a szivük rajtuk... Más városok magyarsága százá­val viszi ki és helyezi el a mene­kült magyarokat s kezd szégye­nünkre válni, hogy Trenton és környéke magyarsága nem tel­­j esiti kellőképen magyarmentő feladatát. Azokat a magyarokat, akiket magyar családok nem fogadnak be, ezér és ezer mérföldnyire küldik el, olyan helyekre, ahol egy magyar sincs és a nagy nyo­morúságból kimenekülve, nagy árvaságukban még egy szót sem tudnak váltani senkivel . . . Nem lehet a trentoni magyar­ság továbbra is olyan közönyös, hogy zárva tartsa ajtaját me­nekült magyar testvéreink előtt! Mi minden lehetőt meg­tettünk, hogy ezen a szégyenle­tes állapoton változtassunk: a város vezetőségével tárgyaltunk és polgármesterünk megalakí­tott egy Menekültügyi Bizottsá­got, amelynek élére egy magyar embert állított Lóth József sze­mélyében. Mayor Conoolly és a városi tanácsosok a legnagyobb megértéssel állottak az ügy mel­lé és mindent elkövetnek, hogy minél több menekült magyar család találjon uj otthont, mun­kát Trentonban. Mozgósították a munkás-szervezeteket, lakás­ügyi hivatalokat, gyárosokat és más munkára alkalmazókat s el­határozta a városi Polgármeste­ri Bizottság, hogy legalább 200 magyar családnak otthont és munkát adunk itt, Trentonban. Rajtunk, trentoni magyaro­kon van a sor tehát, hogy gyor­san akcióba lépjünk! Szégyen lenne ránk, ha továbbra is közö­nyösek maradnánk! Nekünk csak addig kell a menekültekért felelősséget vállalnunk, amig ki­hozzuk ide és munkába tudjuk helyezni őket. Alig pár napról van hát szó egy-egy menekült esetében. Nem hiszem, hogy 8 ezer trentoni magyar között ne akad­na két-háromszáz, aki meg ne nyitná ajtaját egy-egy menekült előtt! Tekintsen minden magyar a szivébe és kérdezze meg ön­magától, hogy ha ő vagy gyer­meke lenne ilyen árva, hontalan, aki mindent elvesztett s ott vár­na a táborban, kétségek között... várva a magyar testvérek segít­ségét . . . mit érezne a segítség __ * * Hungarian Hours — RADIO Magyar órák MINDEN VASÁRNAP D. U. 1 ÓRÁTÓL 2-IG A TRENTONI WTNJ ÁLLOMÁSON, (1300 Ke.) Kovács M. Balázs igazgató Phone EXport 6-0159, 200 Genesee St. Trenton, N. J. késedelmének láttán ? . . . Arra kérjük a trentoni és környékbeli magyarságot, val­lásfelekezeti különbség nélkül, hogy akinek van egy szobája, vagy kettő és tud legalább egy hétre kosztot adni egy-egy ma­gyar menekültnek, jelentse a helybeli magyar egyházaknál, a római katolikusnál, református­nál, vagy pedig a Polgármesteri Bizottságnál a Városházán^ vagy a Segélybizottságnál. Mi kiszállítjuk hozzá a menekültet §s legkésőbb egy héten belől munkába helyezzük! Hisszük, hogy kérésünk meg­értésre fog találni . . . Várjuk, hány szív és hány ajtó fog meg­nyílni menekült magyar testvé­reink befogadására? BÉKY ZOLTÁN A nyugdijak összegéről A nyugdijakról irt közle­mény-sorozatunk b e f e j ezése képpen válaszolni kívánunk azoknak, akik a nyugdíj-jogo­sultságra, annak összegére és a folyósítás módjára vonatkozó­lag tettek fel kérdéseket. Kérdés — Mekkora a nyug­díj, ha valaki 65 éves korában megy nyugdíjba? Felelet — A nyugdíj kiszá­mítására az alábbi szabályt írja elő a törvény: A kiszámítás alapja az egyén átlagos havi jö­vedelme. Első lépésként az átla­gos havi jövedelmből le kell venni $110.00-t és ennek kell venni az 55%-át. Az ezután (Folyt, a 3-ik oldalon) Jelentkezni kell a nem-polgároknak Az Egyesült Államok terü­letén levő külföldieknek, va­gyis mindazoknak, akik nem polgárok ebben az országban, 1957 január 2 és 31 között je­lentkezniük kell, az 1950-ben hozott Belső Biztonsági Tör­vény értelmében. A postahi­vatalokban, vagy bevándorlá­si hivataloknál beszerezhető az erre a célra szolgáló Form 1-53 számú űrlap, amelyen a külföldinek be kell jelentenie lakcímét és a kitöltött űrla­pot, aláírva, személyesen keli a postahivatalban átadni. (Az űrlapon más kérdések is vannak, amire meg kell pon­tosan felelni.) Hontalanok és menekültek arra a kérdésre, hogy mely ál­lam polgárai, korábbi állam­­polgárságuk megjelölésével felelnek, hozzátéve azt, hogy most hontalanok. Aki magyar állampolgár volt, de most hontalan, ezt irjá be: “For­merly Hungarian, now state­less” — vagy — “Formerly Hungarian, now Refugee.” Ideiglenes látogatóban it­­tartózkodókra a jelentkezési kötelezettség nem vonatkozik. 14 éven aluli gyermekek kár­tyáit a szülő, vagy gyám tölti ki. A jelentkezés elmulasztása, hacsak alapos indok nincs rá, súlyos büntetéssel és depor­tálással is járhat.

Next

/
Thumbnails
Contents