Függetlenség, 1957 (44. évfolyam, 1-52. szám)
1957-05-16 / 20. szám
In Its 44th Year of Publication, This Weekly Is the Oldest Hungarian Newspaper Edited, Printed and Published in Trenton, N. J. YEAR 44. ÉVFOLYAM — NO. 20. SZÁM. Ten Cents per Copy—32.00 per Year American in Spirit — Hungarian in Language Hungarian News Amerikai szellemű magyar újság TRENTON, N. J., 1957. MÁJUS 16. MEYNER KORMÁNYZÓNK AZ ELSŐ . . . A kis, 5-éves “Terry” Palmer (Pleasantville, N. J.) a United Cerebral Palsy 1957 évi gyüjtökampányának plakátján szerepel. A “Golden Deed Crusader” gyűjtésben az első Robert B. Meyner, New Jersey állam nagyszerű kormányzója volt ezidén, aki adományát felajánlotta a paralizises betegség elleni küzdelemre. A képen balfelól Julius R. Pollatschek, a Cerebral Palsy mozgalom állami elnöke látható. A Független Magyar Ref. Egyház keleti egyházmegyéjének gyűléséből Pillanatfelvételek Dulles a háború és béke 'peremén . . . Éppen megelőző lapszámunkban sajnálkoztunk, hogy a mindenkori amerikai külügyminisztert mindenki támadja, mégpedig okkal és ok nélkül. Azóta elolvastuk John R. Beái életrajzát Dullesról. A könyv szerint Dulles csodálatos érzékkel rendelkező ember, aki már . jónéhányszor elment addig a pontig, ahol még meg lehetett óvni a békét. Egyetlen további lépés háborút jelenthetett volna. Ez szaknyelven a “kalkulált kockázat” politikája. Beái szerint Dulles ezt megtette a kínai partok közelében levő Quemoy sziget kapcsán, no és Indokínában. A kérdés, ami feltör belőlünk ez: a csodálatos “perem-politikus” miért nem mert ennyire elmenni a magyar szabadságharc kapcsán? Ha Dullesnek lett volna bátorsága megmondani Hruscsovnak, hogy az Atlanti Szövetség hadserege nem nézné tétlenül Budapest megrohanását, szinte bizonyosan másként alakultak volna a dolgok. Az oroszok éppen azért mertek mindent, mert Dulles attól a bizonyos peremtől oly messzi járt . . . A magyar forradalom előtt és után — ez a két időpont, amelyik Amerika értékelésében fordulópontot jelent, — írja a National Review cimü hetilap. “A levegő megtisztult, olyan tiszta lett, mint a temetők felett szokott lenni tavaszi hajnalok idején, — írja a lap, — nekünk meg kell ebben a tisztaságban látnunk önmagunkat. Elsősorban azt az önmagunkat, amit a világ szemében jelentettünk és jelentünk ma. Magyarország sírjánál Ítélkeznek a népek s nem más ül a vádlottak padján, mint az Amerikai Egyesült Államok. Oslótól Madridig és tovább felettünk, amerikaiak felett ítélkezik a világ népe.” “Európa azt hitte a magyar forradalomig, hogy Amerika a bátorság gáncstalan lovagja, — folytatja tovább a lap, — s hogy ez nem igy van, arra most döbbentek rá az európai országok. Az, hogy a Szovjet büntetlenül meguszhatta a világtörténelem talán legnagyobb gaztettét, tisztán az idétlen amerikai politikának tulajdonítható s ha véletlenül nem igy volna, akkor is igy látja a világ. A magyarországi tömegsírba nekünk, amerikaiaknak is sok hullt bele; önmagunk becsülésének egy jelentékeny része. És ez teljesen független attól, hogy mi a világ véleménye rólunk. Ha nem is mutatjuk, nagyon szégyenkezünk befelé . . .” Az Atlaüti Szövetség igen kényes helyzetbe került, s ezt egy régi történelmi anekdotával lehet leginkább megvilágítani. Wellington herceg a Napoleon elleni Waterlooi csata előtt csapatszemlét tartva igy kiáltott fel: “Azt nem tudom, hogy az ellenség megijed-e ettől a hadseregtől, de, bizony Isten, engem már is megijesztett.” Az Atlanti ■ Szövetség atomfegyvereket kapott, de legjobban maguk az érdekelt európai országok ijedtek meg. Minden jel arra vall, ugyanis, hogy Európában csakis atomfegyverekkel lehet háborút vívni, ha az majd kikerülhetetlen lesz. Az Atlanti Szövetség konvencionális hadserege egyre olvad, morzsolódik. Most az angolok kivonják belőle hadseregük jelentékeny részét. Mi történik, — teszik fel a kérdést, — ha a keletnémetek fellázadnak és a nyugatnémetek a segítségükre sietnek? A nyugat, tehát az Atlanti Szövetség, újra félrenéz, mint Magyarország esetében tette, vagy az atombomba gombjához nyúl . . . Más eset nincs. Az Atlanti Szövetségnek nincs már régi értelemben vett hadserege, csakis atomháborúra van felkészülve. A régi értelembe^ vett háborút lehet helyi jellegűvé szűkíteni, de az atomháborút nem. A rendkívül kényes helyzet felismerése miatt a kritikák zuhatagja árad az angolok és az amerikaiak felé. -A hazacsalogató sürgönyök titka... Bécsbe csempészték ki s ott adták postára egy budapesti lakosnak Franciaországba menekült hozzátartozójához irt levelét, melyből egy sokatmondó részlet igy szól: “Ha bármikor, bárkitől sürgönyt kapsz betegségemről, műtétről, vagy akár temetésről is, akkor se higyj! Chak az a hiteles mától fogva, amit M. néni ir, az ő kezeirásának adhatsz hitelt . . . Erzsi már elküldte a rémhirsürgöriyt,” de N mialatt gondolkodási időt adtak neki, előre küldött egy figyelmeztetőt. Pista — remélem — megértette időben. Ehhez kötötték a gyári állást. Ha nem küldi el, mi lett volna vele? Én is igy teszek, ha muszáj. Csak van annyi eszed, hogy nem dőlsz be.” MÁJUS ELSEJE BUDAPESTEN . . . Május' elsejét Budapesten igen mérsékelt mülelkesedéssel ünnepelte a szokásos felvonulásra kivezényelt tömeg a Hősökterén, ahol Kádár János intézett kirohanást az “ellenforradalmárok,” az “áruló” Nagy Imre, továbbá Mindzsenty bíboros ellen. Kijelentette, hogy a szovjet csapatok addig maradnak az országban, amig a Nyugat folytatja a nyugateurópai országok felfegyverzését atomfegyverekkel. A Reuter londoni hírügynökség jelentése szerint mintegy százezren vettek részt a gyűlésen, de Kádár beszéde alatt sok száz ember eltávozott a térről, és a többiek “lelkesedése” is nagyon langyos volt. A Független Magyar Református Egyház Keleti Egyházmegyéjének közgyűlése 1957 május 5-én, vasárnap délután volt a Perth Amboy-i gyülekezet templomában. Nt. Csordás Gábor esperes rövid áhítattal nyitotta meg és nagyon érdekes és pontos esperesi jelentéssel vezette be a közgyűlést. Megemlékezett arról a munkásságról, melyet az egyházmegye lelkészei, élükön Ft. Béky Zoltán főesperessel és Nt. Csordás Gábor esperessel kifejtettek a magyar menekültek megsegítésében. A keleti egyházmegye gyülekezeteiben közel 500 szabadságharcos nyert elhelyezést. Az egyházmegye gyülekezeteiben közel 500 szabadságharcos nyert elhelyezést. Az egyházmegye életét erősen befolyásolták az óhazai események. Szorgalmazta és kérte, hogy a presbiteri és női konferenciák most már tartassanak meg. A keleti egyházmegye lelkészi karából tizenegyen szolgálnak mint rendes gyülekezeti, hárman pedig mint állománybeli lelkészek. A gyülekezetek összesített lélekszáma 5,194. Az ingatlanok összértéke $1,185,000. Az egyházmegye a közegyházi terhekből, adakoztak misszióra, magyar segélyre és ligonieri Bethlen Otthonra. Az egyházmegyei közgyűlés történelmi szempontból legfontosabb bejelentését Ft. Béky Zoltán főesperes tette, mikor közölte, hogy hosszú várakozás után végre nyomtatásban megjelent a Független Magyar Református Egyház törvénykönyve angolul. A gyülekezetek képviselői láthatólag nagy örömmel vették tudomásul a főesperesnek ezt a közlését. Az egyházmegyei közgyűlésen a szavazatbontó bizottság közzétette - ««; egyházmegyei gondnoki választás eredményét: a volt egyházmegyei gondnokot, Gilányi Imrét (Roebling), választották vissza a gyülekezetek. A közgyűlés a magyar szabadság ügyében táviratot intézett Eisenhower elnökhöz és az Egyesült Nemzetek főtitkárához, több menekült bebocsátása érdekében ugyancsak az Egyesült Államok elnökéhez. A közgyűlés végén az újonnan választott egyházmegyei tisztviselők esküt tettek, majd a perth amboy-i egyház vacsorávan vendégelte meg a tizenhét gyülekezetét képviselő egyházmegyei közgyűlés lelkészi és világi delegátusait. A REFORMÁTUSOK LAPJA UJ SZERKESZTŐSÉGE Az Egyetemes Konvent elnöki tanácsa a Budapesten megjelenő ‘Reformátusok Lapja’ szerkesztőjévé SzamoskÖzi Istvánt nevezte ki, az Észak-budapesti egyházmegye esperesét. A kormány engedélyezte a hetilap megjelenését. A szerkesztőbizottság tagjai: Bottyán János, a ‘Református Egyház’ folyóirat felelős szerkesztője, Darányi Lajos zempléni esperes, dr. Farkas Pál debreceni esperes és Pomothy Dezső nagykanizsai református lelkész. Ráta-emelést kér a telefon-társaság A New Jersey Bell Telephone Company benyújtotta kérelmét az állami Public Utilities Commission-hoz annak engedélyezése tárgyában, hogy a telefon-rátákat felemelhessék, tekjntve hogy az évi üzemfenntartási kiadások 5 százalékkal emelkedni fognak. A telefontársaságnak 1949-óta ez az első ráta-emelési terve. A házi telefonoknál havi átlag 40 centtel emelkedne a számla, üzleti telefonoknál átlag havi $1.12-vel, extra telefonok havi dija 15-25 centtel drágulna, üzleti második telefonoknál pedig havi átlag 25 centtel. A pénzbedobós telefon-ráták dija nem változik. Ez az emelés mintegy 14 millió dollárt hozna be évente nyersen, amelyből csaknem a fele adóra menne ki. A Bell Telefon-társaság ezzel kapcsolatban kiadott jelentése elmondja, hogy az árak emelkedésével (úgy munkadijak, mint anyag-áraknál) a társaság kénytelen ezt a ráta-emelést kérni, ha továbbra is azt a minőségű és mennyiségű telefon-szolgálatot akarja nyújtani a nagyközönsének, mint eddig. A “Social Security” nem adó! Újonnan bevándorolt honfitársaink rendszerint panaszkodnak a magas amerikai adó ellen. Valóban, a kereset közel 18 százalékát minden fizetési napon levonják, aminek felét részben honvédelemre, részben pedig tengerentúli segélyre költik. Ennek neve “withholding tax” (visszatartott ado). Az úgynevezett “social security” (társadalombiztosítás) címén levont 214 % — amihez a munkaadó ugyancsak a fizetés két és fél százalékával járul hozzá — voltaképen nyugdíj alap. Ennek értelmében minden 65 éven félüli férfi és 62 éven felüli nő állami támogatásban részesül élete végéig. A nyugdíj összegét befolyásolja, hogy ki mennyit dolgozott, illetőleg munkaadójával együtt mennyit fizetett be egy életen át. A társadalombiztosítás éppenugy kötelező, akár az adó. Pontosan kapja-e a lapot? Kérjük olvasóinkat, hogj ab valamilyen okból nem kapja pontosan lapnukat, jelentse telefonon vagy postakártyán és mi azonnal intézkedünk a postahatőságnál. (Révész Kálmán, a Co-ordinated Hungarian Relief, az egységesített magyar segélyakció elnöke Írja az alábbi sorokat Ausztriából, ahová néhány napi hazalátogatás után husvét előtt utazott vissza. A cikket a William Penn lapjából vettük át, mely egyletnek Révész Kálmán az elnöke.) Határtalan nagy az elkeseredés — szerintem teljes joggal — az ausztriai magyar menekültek között. Heteken, hónapokon át biztatták őket, szóban és Írásban, hogy rövidesen, pár hét múlva rájuk kerül a sor s indulhatnak Amerikába, ahol biztos otthon, • munka és szerető rokonok várják őket. Senkisem tudja megmagyarázni, egyik napról a másikra megváltozott a hetyzet s egész egyszerűen leállították az eddigi rendszert s jelenleg csak olyanok mehetnek, akiknek vagy a szülője vagy a gyermeke már Amerikában van, valmaint azok, akik tudományos képzettségüknél fogva hasznot hajtanak majd az amerikai gazdasági életnek. És hozták ezt a “bölcs” intézkedést egyidőben, a Kádár kormány rendeletével, mely megszüntette a menekültednek eddig biztosított amnesztiát (?) s kimondja, hogy akik április 1-ig nem jelentkeznek hazatérésre, azok nem kerülik el büntetésüket. Az öngyilkossági kísérletek egész sora követte ezt a bölcs rendelkezést, többen el is pusztultak és ezrek meg ezrek előtt szomorú valósággá vált az a tudat, hogy minden reménységük, Amerikába vetett hitük, bizalmuk megint kútba esett . . . Evvel a rendelkezéssel a washingtoni bölcsek olyan kárt csináltak, amit ha billiókat áldoznak a “Voice of America”-ra meg a “Free Europe”-ra, akkor sem tudnak helyre hozni. * * * Jó volna tudni, kiknek a lelkén század az, hogy az igazi szabadságharcosok, akik bízva a nyugati Ígéretekben életüket kockáztatták, nagyrészt még mindig itt vannak? Jó volna tudni azt is, hogy miként kerületek azon a címen, hogy ők menekültek, Amerika földjére ezrével azok, akiknek annyi közük volt a magyar szabadságharchoz, mint a hajdúnak a harangőntéshez? Érdekes volna megállapítani, hogy miként jutottak százával — azon a címen, hogy ők magyar menekültek — Amerika földjére olyanok, akik már esztendők óta Bécseben éltek és magyarul egy kukkot sem tudnak? Dr. Stein, Baj oroszág munkaügyi minisztere kijelentette, hogy ha Amerika nem változtatja meg a menekültek további beengedését letiltó rendelkezését, akkor a jövőben ők is megfontolás tárgyává teszik, hogy az ország területén müködhetnck-e amerikai rádió állomások, melyek közvetve vagy közvetlenül inspirálták a magyar nép szabadságharcának kitörését. Hivatalos amerikai körök “bölcs” állítása szerint, mi már mindent megtettünk a menekültek* megsegítése érdekében, hiszen már 31 ezret befogadtunk. Ugyanakkor elfelejtik megemlíteni, hogy'a kis Svájc több mint 10 ezer menekültnek adott otthont, Svédországban ötezernél több menekült lelt uj otthonra s Anglia 20 ezernél több magyart bocsátott be, Canada több mint 17 ezer magyar előtt nyitotta meg kapuit. * * * Franciaországba közel 10,000 magyar került. A hozzám érkező levelek tele vannak panaszszal. .Soknak rosszabb a sorsa ott, mint Ausztriában volt. Éheznek, a fiatal fiukat mézesmázos ígéretekkel az Idegen Légióba sorozzák. * * * A menekültek sok helyen éheznek de sok minden másra van pénz. A Rockefeller Foundation — állítólag — egy negyed millió dollárt adott egy uj, Bécsben meginduló magyar lapra. A baj csak az, hogy az uj lap Írógárdája azokból áll, akiknek az írásait a menekültek 98% -a kezébe sem veszi, mert állításuk szerint hosszú esztendőkön át szolgai hűséggel dicshimnuszokat zengtek Rákosi és társai terroruralmáról. * ❖ * Egyszerű magyar ül előttem két gyermekével, 8 éves fiával, 4 éves lányával. Könnyekkel szemében meséli, hogy felesége még november 4-én elszökött, otthagyva a két gyermekét és urát. Ma már Amerikában van, sőt, ott összeállt már valakivel. Ők december 16-án lépték át Ausztria határát. Remélték, hogy itt megtalálják egymást. A “jószivü” édesanya azonban, mán Amerikában élvezte a menekülteknek kijáró meleg otthont. Mondom az embernek, ha felhatalmaz arra, feleségét, gyermekeinek anyját visszahozatom, hiszen hamis adatokkal került Amerikába. Gondolkozási időt kér. Másnap meglátogat, elmondja egész éjjel nem aludt, gondolkozott és arra az elhatározásra jutott, — hogy megbocsátani ugyan nem tud a feleségének, de gyermekei anyját még sem akarja börtönbe tétetni . . . * * * Ahány nap, annyi tragédia bontakozik ki az ember előtt. Az ember sokszor csodálja, hogy 11 esztendei szenvedés után, az ezer veszéllyel teli menekülés végén, amit azután a csalódások egész sora követett, az emberek nem veszítették el hitüket és bizalmukat. Sokan azonban nem voltak elég erősek. Hazamentek. Szivpsen fogadták őket, hazaengedték otthonukba, családjuk körébe. Már-már hittek abban, hogy Kádárék betartják amit ígértek. Négy-öt nap múlva azután letartóztatták őket. Az amnesztia rendeletét szigorúan betartották. Nem is a menekülés miatt fogták el őket. Koholt, légből kapott vádakat emeltek elle(Folyt, a 2-ik oldalon) Hungarian Hours — RÁDIÓ — Magyar órák MINDEN VASÁRNAP D. U. 1 ÓRÁTÓL 2-IG A TRENTONI WTNJ ÁLLOMÁSON, (1300 Ke.) Kovács M. Balázs igazgató Phone EXport 6-0159, 200 Genesee St. Trenton, N. J.
