Függetlenség, 1957 (44. évfolyam, 1-52. szám)
1957-04-04 / 14. szám
In Its 44th Year of Publication, This Weekly Is the Oldest Hungarian Newspaper Edited, Printed and Published m Trenton, N. J• American in Spirit — Hungarian in Language Hungarian News Amerikai szellemű magyar újság YEAR 44. ÉVFOLYAM — NO. 14. SZÁM. 20 TRENTON,. N. J., Ten Cents per Copy—32.00 per Year 1957. ÁPRILIS 4. “Csak nyelvében magyar . . .” Nagy a kitüntetés, majdnem beleszédülünk; tessék elképzelni a Budapesten megjelenő kommunista újság, a “Népszabadság” velünk méltóztatik foglalkozni. Igenis, ezzel a lappal! Aszongya, hogy mi dicsekszünk dicstelen tevékenységünkkel. Nevezetesen azzal, hogy lapunk csak nyelvében magyar, de szellemében amerikai. Nosza, ha nem csalódunk, védekeznünk kellene, ámbár nem hisszük hogy rászorulnánk. Azzal a lappal szemben, ameT lyik már a címében — “Népszabadság” — egy óriási hazugságot visel, nem védekezünk. Harci bárdunkat nem élesítjük, túlságosan nagy megtiszteltetés volna a vörös szolgatollnokok számára. Gúnyolódni akarna velünk a “Népszabadság” cimü budapesti sajtótermék, de mi büszkén viseljük a rajtunk esett “szégyenfoltot.” Valóban amerikai szellemű ez a lap, mert hiszünk az amerikai szabadságeszményekben. Ennek az országnak az alapitói valamikor papírra fektették azokat az ideálokat, amelyek alapján élni akartak. S talán ez az egyetlen ország a világon, ahol ezek az eszmények törést nem, szenvedtek. A Függetlenségi Nyilatkozat, az Amerikai Alkotmány nem maradt egyszerű irka-firka, nem tolta félre valamelyik diktátor, hanem átültetődött a gyakorlatba. Nem akarjuk kifejteni most az amerikai szabadságeszményünket, hiszen könyvtárat kitevő köteteket Írtak már mások. Mi csak azt üzejük a “Népszabadság” cijnü förmedvénynek: bárcsak a magyar nép is kaphatná meg — legalább részben a szabadságot, amelyiket minden amerikai polgár oly maradéktalanul élvez. Ezért küzdünk, mi, amerikai magyarok. Nekünk itt megvan mindenünk, s csak azért fáj a szivünk, hogy szülőhazánk népe a világtörténelem legsötétebb rabságában nyög. S még valamit. Ha a magyar népnek szava lehetne, csak feleannyi, mint az amerikainak, a “Népszabadság” címen ágáló hazugságok tára többé nem jelenhetnék meg. kiderült, hogy az ösztöndíj olyan ritka, mint a fehér holló, ami van, az is leányiskolákba szól, márpedig a magyar egyetemistáknak csak valami 20 százaléka leány. Nagyrészük mérnök szeretne lenni, — de ilyen ösztöndíj még tiz sincs összesen. Orvosi ösztöndíjat egyetlenegyet sem ajánlottak fel. Sőt mi több, még akkor sem juthatnának be az orvosi fakultásokra, ha történetesen maguk fizetnék a tandijukat. Állítólag nagy a túlzsúfoltság ott is és a műszaki egyetemeken is. Nem egészen értjük. Tudomásunk szerint az Egyesült Államok mögötte maradja Szovjetuniónak a mérnökök képzésében. Erre vonatkozólag statisztikákat láttunk. Tudjuk, hogy a kongresszus is foglalkozik a kérdéssel s akkor itt vannak a tehetséges magyar fiuk, akik — a jelek szerint — nem lehetnek mérnökök. Úgy gondoljuk, hogy az amerikai magyarság csucsszervezetének, az Amerikai Magyar Szövetségnek mindent el kellene követnie a jelenlegi helyzet megváltoztatása érdekében. A kormány idáig mindent az egyházi és a társadalmi szervezetekre bízott. Mostmár ideje volna, ha sajátmaga is tenne valamit. Október 23Aka óta négy hónap múlt el s az Amerikába érkezett magyar egyetemi hallgatók nagy többsége ma sem tudja, mi lesz belük. A diákok engedelmesen jártak és járnak angol nyelvtanfolyamra, remélve, hogy jó ajánlólevél lesz az egyegtemek és főiskolák kapuinál, de még mindig sehol semmi. Ezerszáz körül van az Amerikában tartózkodó magyar egyetemisták létszáma. Amikor ide érkeztek, úgy látszott, hogy túlsók az ösztöndíj. Később aztán Az Egyesült Európa alapjait lerakták. Történelmi esemény játszzdott le az elmúlt hétfőn Rómában. A nagykulturáju, de nemzeti szuverénitásukra túlságosan büszke nyugati népek végre belátták: vagy összefognak, vagy elpusztulnak. Összefogtak és élni fognak. Amerika és a Szovjet közt, ha egyelőre mégcsak körvonalaiban is, létrejött a harmadik nagyhatalom, amelyik a hónapok múltával egyre nagyobb s végül döntő szerepet kap a világ politikájának és gazdasági életének irányításába». Politikát nem is lett volna szabad említeni, hiszen voltaképpen gazdasági tömörülésről van szó. De ha ez nem politika, hát akkor mi? Csak abban reménykedünk, hogy ebben a történelmi együttesben részt vehet majd a szabad Magyarország is. Ma jobban reménykedünk, mint valaha, hogy Magyarország visszakapja a szabadságát s ennek egyik sürgetője és kovásza az Egyesült Európa lesz. MEGSEBZETT OROSZLÁN? Beléptünk az uj esztendőbe s hetven nappal a magyar szabadságharc fellángolása óta kormánynuk még mindig csak ott tart, hogy gyüjteti a pénzt a másfélszázezernyi menekültnek s jóformán keresztül-szalmát sem tesz azért a kilenc millióért, amelyik a hősök vére által áztatott Duna-Tisza közén még mindig forrong s még mindig várja a világ lelkiismeret furdalásának az övékéhez hasonló bátor és elszánt tetté formálódását. Azt mondják az okosok (s ilyenek mindig bőven akadnak, amikor valamit elodázni kell!) hogy “legmagasabb körökben” az az elgondolás kapott lábra, mely szerint nem szabad izgatni a “sebzett oroszlánt,” már mint az orosz szovjetet, mert végső elkeseredésében olyan kétségbeesett akcióra ragadtathatja magát, melynek következtében nyakunkba szakadhat a minden eddiginél borzalmasabb világháború. Ki kell tehát várni, mig szép csendesen kinyaldossa sebeit s akkor — nos, akkor majd csak történik valami . . . Van ugyan, mint mondják egy másik tábor is, amely a sebnyalogatási “truga Dei” helyett jobbnak vélné, ha a szabad ,államok épen ezt a,“sebzett állapotot” használnák k ia megnyomorított, agyongyötört, legázolt, halomra gyilkolt “csatlós népek” (micsoda undorító megnevezése ez az áldozatul lökött millióknak!) ) felszabadítására; ezeknek hangja azonban majd csak inkább az uj kongresszus gyűlésén érvényesülhet, ha ugyan addig a színfalak mögötti érv-csatározást el nem döntik a “magasabb” szempontok. Egyelőre tehát odaát csak a magyar nép szenvedése s letiportságában is nyilvánvaló harca, itt pedig a tobzódó gazdagság karácsony ?ujévi hangulatában az okoskodás folyik. A tett halála pedig az okoskodás. Shakespeare pedig valahol ezt mondatja valamelyik hősével: “Sok szép szavunk van, szerelmünk kevés,” ami közönséges prózai nyelvre ültetve alighanem csak azt jelenti, hogy tehetetlenségünket, vagy nem akarásunkat szeretjük sallangokba álcázni. És milyen végzetes tévedés ez az egész “sebzett oroszlán” elmélet. Nem sebekről van itt szó, nagy jó uraink s nem is oroszlánról. Hanem medvéről, amelyik gygomorbajt kapott. Egészen helytelen tehát a “legmagasabb körök” felcsereinek diagnózisa. A méhek kirablásából táplálkozó medvét nem volna szabad összetéveszteni a sivatagok bátor királyával s a harcok(Folyt, a.'-ik oldalon) Elkaptak két ide igyekvő magyar kémet... Az osztrák rendőrség a bécsi repülőtéren, felszállás előtt pár perccel letartóztatott két magyart, akik állítólag a Kádár kormány titkos ügynökei voltak és Amerikába készültek, hogy az ideszállitott menekültek körében kémkedjenek. A két letartóztatott magyar dr. J. Kurt, 55 éves és S. József, 35 éves, bevallották, hogy hamis útlevéllel és vízummal utaznak. Az osztrák rendőrség szerint a magyar menekülőket nemcsak Amerikába, de Ausztriába és Kanadába is követik a kommunista ügynökök s megbízásuk a hazacsalogatás, hogy aztán a könnyen hívőket a törvény minden szigorával büntessék, ha egyszer beléptek a határon . . . Neki is elég volt vörösekből... Nádor István, a genfi magyar delegáció tagja és politikai menedékjogot kért feleségével együtt a svájci szövetségi kormánynál. Nádor feleségével Geifből ismeretlen helyre távozitt, nyilván attól tartva, hogy a kommunisták részéről, akinek Genf egyébként egyik kitünően megszervezett kémközpontjuk, bántód ás érheti őket. Március 15. Amerikában Irta és a Camp Kilmerben március 15-én elszavalta KAPPEL IMRE magyar szabadságharcos A trentoni magyar egyházak és egyletek szives figyelmébe Szives tudomására hozzuk a trentoni magyar egyházak és egyletek vezetőségének, hogy a William Penn Fraternális Egyesület trentoni osztálya 1957 július 21-én, vasárnap pikniket tart a Hamilton Grove-ban. Kérjük a vezetőket, hogy erre a napra ne tervezzenek pikniket, vagy egyéb nyilvános összejövetelt. Jóindulatukat megköszönve vagyunk Tisztelettel: A VEZETŐSÉG Feltéptem- a friss sebet, mégcsak be sem hegedt, Szivem vérzik, lelkem beteg s ezt a nagy ünnepet Megünnepelni méltón hogyan tudom? Ezer Golgotán vérzik Hazánk s minden [gondolatom Hozzátok száll, testvéreim, hozzátok, haza. Akik szenvedtek, éheztek és a propaganda Mérgezi lelketek, a kezetek béklyóba verve, Gyászos ma otthon március tizenötödike! Megjelentek lelki szemeim előtt: vonultok [dacosan A zászlót egy férfi viszi gyászszalagosan. Hiába van minden terror, arcotokon gyűlölet, Szent elhatározás s utatok a hősökhöz vezet. . . Drága édesanyák, testvérek siratják [mártírjaink, Akik mindent feláldoztak s drága halottaink Emléke benn él a szivetekben, Gyászos ma otthon március tizenötödike! Szavalni nem szabad, csak a néma kegyelet, Ezer hóhér nézi,-spicli a gyászmenetet. Minden ablakban virág, ünnepeltek , Kisirt arccal most Petőfi szobrához mentek. A Himnusz hangja mellett egy percre megálltok, Arcotokon megjelen a ki nem mondott átok . . . Soha nem volt még igy magyar egységben, Gyászos ma otthon március tizenötödike! Camp Kilmer, 1957. márc. 14. Gyászszalagos zászlók lengenek a házak tetején Morajlik a tömeg s énekel a Körút elején. Kádár-pribékek állnak körül és tehetetlen [néznek, Folyik a kivégzés a börtönkben és csendben [temetnek . . . Nem volt elég a vér s a hetvenezer halott, Kádár ma is gyilkol, az átkozott. A szivünk megszakad, bánattal van telve . . . Gyászos ma otthon március tizenötödike! A sok menekült most mind ünnepel és gyászol, Szivünkben újból Petőfi, Kossuth szelleme [lángol: Negyvennyolc szent emléke és október [huszonharmadika. Veled könnyezünk most, magyar édesanya! Drága fiad adtad a szent ügyért, vagy[elbujdosott, Vagy börtönben ülsz, mert Kádár elfogatott. A szenvedés a lelkünket össze ne törje . . . Gyászos ma otthon március tizenötödike! A jó Isten megsegít, leszünk mi még nagyok. Ünnepet ülnek, nagyot, mégegyszer magyarok! Elűzünk minden bitangot s szabadon élünk, Miénk lesz az ország, szabadon beszélünk. Magyar anyák szemén majd öröm könnye ül, A házakon csak a szent zászló leng, örül . . . Szivünknek otthon újból lesz nagy ünnepe Nem lesz többé gyászos március tizenötödike! Magyar görög-katolikus szentmise a New York-i St. Patrick katedrálisban BAKSY TIBOR ujamerikás, menekült magyar testvérünk Trentonban telepedett le s egy itteni kerámiai gyárban kapott munkát. Szabad idejében pedig a Függetlenség olvasóit látogatja, akiktől az előfizetési dijakat beszedi, elbeszélget velük s esetről esetre családi és személyi vonatkozású híreiket megírja. Fel van hatalmazva, hogy a Függetlenséget teljes joggal képviselje és a lap számára pénzeket felvegyen. Kovács Balázs kedves barátunk és volt munkatársunk betegeskedése miatt, Kovács Csaba pedig tanulmányainak folytatása végett Chicagóba utazva vált meg lapunktól. Baksy Tibor Pányok, Abauj' megyében született 1922-ben. A sárospataki gimnázium elvégzése után tisztviselő volt, majd pedig -— a kommunizmus alatt gépkezelő s végül Budapesten anyagbeszerző volt. November 12-én hagyta el Magyarországot s ez év január 12-én érkezett meg a Camp Kilmerbe, ahonnan nagybátyja, Nt. Béky Zoltán főesperes hozta magához Trentonba. Meggyőződésünk, hogy Baksy Tibor személyében lapunk egy lelkiismeretes, nagyszerű munkatársat nyert. Közvetlen modorú, kedves fiatalember, akit lapunk előfizetői is ugyanolyan bizalommal fogadhatnak, ha házukhoz ellátogat, mint amilyen bizalommal és szeretettel fogadtuk mi őt munkatársaink közé! Kérjük olvasóinkat, könnyítsék meg Baksy Tibor munkáját azzal, hogy lejárt előfizetésüket rendezzék vele, aki pedig még nem előfizetője lapunknak, fizessen elő a közel négy évtizedes múltra visszatekintő Függetlenségre! Lapunk helyi híreket nem sokat közöl, de annál tartalmasabb más hírek és olvasmányok szempontjából és minden tekintetben jóval többet ad, mint amennyit a csekély évi előfizetési díjért várhatnának tőle . . . Elakadt a “menekült-törvény .. A Scripps Howard lapok Írják országszerte: Eisenhower elnököt aggasztja azon javaslatának sorsa, melyben magyar uj menekültek számos további ezreinek bebocsájtását kérte a kongresszustól. A javaslat megrekedt a képviselőház bevándorlási albizottságában, amelynek elnöke Francis E. Walter eastoni képviselő. Walter kezdetben lelkesedett a magyar menekülők bebocsájtásáért, de utóbb visszatért régebbi szigorú álláspontjához s legutóbb jelezte, hogy a javaslat nem egyhamar for a Ház elé kerülni. Az ily javaslatoknál szokásos szakértői kihallgatásokról sincs még szó. Camp Kilmerbe még mindig havi 4,000 magyar uj menekült érkezik. Március 8-áig, az érkezettek száma 28,928 volt és 1300 kivételével a legtöbben már állásra találtak vagy legalább is elköltöztek Camp Kilmerből. A teljes számból 22,000 csak mint “parolee,” ideiglenes vízummal jött be és addig nem nyerhet szabályos bevándorlói státuszt, amig a kongresszus el nem fogadja Eisenhower említett javaslatát, amely módosítja státuszukat. Amikor Eisenhower a javaslatot benyújtotta, a kongresszusi vezetők gyors elfogadást ígértek, de azóta nem történik semmi. Hungarian Hours — RADIO Magyar órák MINDEN VASÁRNAP D. U. 1 ÓRÁTÓL 2-IG A TRENTONI WTNJ ÁLLOMÁSON, (1300 Ke.) Kovács M. Balázs igazgató Phone EXport 6-0159, 200 Genesee St. Trenton, N. J. Kossuth-utca Párisban Érdekes hir érkezett a francia fővárosból: a Városi Tanács a magyar szabadságharc iránti rckonszenvének kinyilvánításaként az eddigi Chateaüdon utat “Kossuth, Nemzeti Hősök Utjának” nevezte el. A hir különös érdekessége az, hogy pontosan ezen az utón van Párisban a francia kommunisták főhadiszállása. A francia “komik” is közutálat tárgyai Párisban, amióta moszkvai elvtársaik Magyarországon tömegmészárlást rendeztek . . . A Függetlenség uj munkatársa ♦- Szombaton, április 6-án délelőtt 11 órakor a new yorki hires St. Patrick katedrálisban (5th Avenue) magyar nyelvű görög katolikus szentmise lesz, amelyre felsereglenek közeli és távoli vidékekről az amerikai magyar görögkatolikus hívek. Az ünnepélyes husvét előtti liturgiát Főt. Roskovics Konstantin, a new brunswicki Szt. József g. k. egyházközség lelkipásztora, Főt. Gajdos Albert, a perth amboyi Szt. Mihály g. k.' egyházközség lelkipásztora és Főt. Németh Imre, a new yorki Szentkereszt g. k. egyházközség pásztora fogják celebrálni, M. Rev. Francis Spellman new yorki érsek elnökletével és jelenlétében. A bizánci ritusu római katolikus (görögkatolikus) nagymisén a Perth Amboy-i Szent Mihály egyházközség énekkara fogja szebbnél-szebb magyarszövegű egyházi énekekkel kisérni a szertartást, Magyar János kántor vezényletével.
