Függetlenség, 1957 (44. évfolyam, 1-52. szám)
1957-03-28 / 13. szám
In Its 44th Year of Publication, This Weekly Is the Oldest Hungarian Newspaper Edited, Printed and Published in Trenton, JV. /, American in Spirit — Hungarian in Language Hungarian News Amerikai szellemű magyar újság YEAR 44. ÉVFOLYAM — NO. 13. SZÁM. TRENTON, N. J„ Ten Cents per Copy—32.00 per Year 1957. MÁRCIUS 28. Kivégeztek öt miskolci diákot, ötvenet pedig elhurcoltak. A szovjet hadsereg egy különítménye körülfogta a miskolci nehézipari egyetem internátusát, a diákokat egy nagy terembe terelték s aztán megkezdődött a házkutatás. Az ágyakban pisztolyokat találtak, — a diákok szerint maguk a szovjet katonák és mágyarországi pribékjeik rejtették oda, hogy bűnjelekben se legyen hiány a következő felvonáshoz. Egy katonai rögtönitélő bíróság halálra Ítélt és nyomban ki is végeztetett öt diákot, ötvenet pedig ismeretlen helyre hurcoltak. A diáklányokat a szovjet MVD több napon keresztül “vallatta,” aminek következtében félholtra verve, nemi betegséggel telten hagyták el a vallató helyiséget. Volt olyan is, akinek a mellét levágták . . . A szegény, mágárahagyatott, végső elkeseredésében élő magyar nép jaj szavát már nem hallja meg a világ. A terror olyan nagy, amilyen sohasem volt. A Kádár-rezsim villámgyorsan felöltötte az ÁVO kereteit s ma több a besúgó és politikai rendőr, mint valaha. S közben Kádárék Moszkvában “tárgyalnak.” Ez azt jelenti, hogy alázatosan elfogadják a legújabb utasításokat s azokat szolgai módon végrehajtják. A nyers igazság az, hogy a jaltai egyezményt de a lap továbbra is elmarasztalta és gyászosnak nevezte azt a tevékenységet, amelyiket az amerikai kormány megbízottai a new yorki üvegpalotában kifejtettek. Lodge szerint ezt sem lehetett és azt sem lehetett. Középkeleten csodálatosképpen mindent lehetett. Egyszerre jól olajozottan forgott az ÉNSz egész gépezete, a határozatokat azonnali akciók követték, Hammerskjold vezértitkár másodpercnyi késedelem nélkül küldte a helyettesét, a rendőrcsapatokat és szaladt maga is, nehogy valahol hiba történjék. Ha az egyik esetben lehet, miért nem lehet a másikban? — kérdezzük tisztelettel. És miért nem mondják meg a nyers igazságot? Kertelnek, mellébeszélnek, odáznak, lassítanak, fékeznek . . . Miért nem mondják meg kereken, hogy ez az érdekterület ezt követeli, a másik amazt. S ha pedig az Egyesgült Nemzetek szervezetén keresztül a Szovjetet nem lehet megrendszabályozni, hát akkor miért nem hagyja ott ezt a társaságot az Egyesült Államok? Érdekterület, olaj, nemzetközi viziut és miegymás? Röviden szemforgatás. Nincsenek már eszmények, a nyugati világban sincsenek. Csak érdek, érdekterület. Eszmények nélkül pedig emelkedni nem lehet. Csak alább csúszni. is tiszteletben tartja Amerika. Azt az egyezményt, amelyik meghatározta a Szovjet érdekterületét. Ebbe az érdekterületbe beletartozik Magyarország is és ezért nem moccant Washington, amikor a magyar népet gyilkolták a vörös hadsereg tankjai. Mindenki azt hitte, hogy Jaltát már elfujta a szél. Pedig nem igy van. A washingtoni kormány csak akkor ideges, ha a Szovjet túl akarja lépni a jaltai határokat, ha fékevesztett mohóságában le akarja azt is nyelni, ami Amerikát illeti. Kormányunk részéről ezért volt a gyors cselekvés Közép-Keleten, hogy csak egy példát említsünk. A magyarországi véres események idején Dulles külügyminiszter villámgyorsan kijelentette, hogy Amerika nem avatkozik bele . . . tehát a saját érdekterületén a Szovjet azt tehet, amit akar. Meg kell mondanunk, hogy az Egyesült Nemzetek szervezetében is vitatható szerepet játszott az amerikai delegáció, amikor a szabad nemzeteket lefékezte. Nemcsak mi mondjuk ezt, hanem többek közt a magyar ügyben olyan gyönyörűen viselkedő Life magazin is. A Life vádoló vezércikkére kénytelen volt válaszolni Lodge fődelegátus, próbálta tisztára mosni önmagát és a kormányt, A trentoni magyar egyházak és egyletek szives figyelmébe Szives tudomására hozzuk a trentoni magyar egyházak és egyletek vezetőségének, hogy a William Penn Fraternális Egyesület trentoni osztálya 1957'július 21-én, vasárnap pikniket tart a Hamilton Grove-ban. Kérjük a vezetőket, hogy erre a napra ne tervezzenek pikniket, vagy egyéb nyilvános összejövetelt. Jóindulatukat megköszönve vagyunk Tisztelettel: A VEZETŐSÉG Vihar sodrában... Együtt a■ levelekkel sodor bennünket szörnyű vihar . . . Tele van-szórva velünk az egész világ s a temetők. Közülünk ezreket ember lábak közöny-csizmákkal sárba tipornak. Sokat az orkán felkap újra s viszi, ragadja tengeren, hegyeken túlra, uj állomásokra, csataterekreT halálmezökre. Indokinába, Koreába. Megállni, gyökeret verni sehol nem tudunk . . . Házunk, ha van is, nincsen otthonunk, Mindég uj gyász, uj seb jön az újra: a magyart a vihar fújja, egyre csak fújja. . CSIGHY SÁNDOR ÜNNEPÉLYEK MARGÓJÁRA IRTA: LENGYEL ALFONZ “Talpra magyar . . .!” — szavalták március 15-én szerte a világon, ahol magyarok vannak. Ez a lelkesítő dal csodás varázsával mégegyszer elénktárta száz kilenc év távolatából legendás szabadsághőseink emlékét. 1956-ban ismét harcolt a magyar. Most is a szabadságvágy adta kezébe a fegyvert. A harcból most sem maradt meg más, mint a remény. Reményeink mécsvilága fénylik csak a sötét éjszakában, melynek -zord palástját a müveit világ közönye rakta rá. Tegyünk most számadást a mostani szabadságharc szörnyű vihara után. Mi volt az ok, ami miatt eleindult. A rendszer reformokat ígért. Részben meg is adta. Azonban a kétségtelenül szükséges reformokért drága árat kellett a népnek fizetnie. Elvették tőle a legszentebbet, amit egy nép magáénak vallhat, a szabadságát. A szabadságvágy, mint tisztavizü forrás tört elő a mélyből, s a szovjet kormányzat bűnös becsvágyból vérrel festette be ezt az üdítő vizet. Ezt a hőseink vérével megszentelt vizet ne szennyezd be, bajtárs, aki ide szakadtál a Duna- Tisza tájáról. Nagy értéket hoztál magaddal a tarsolyodban utravalóul. A bizalmat. Ez minden kezdeményezés forrása. Vigyázz rá baj társ, mert ha ez elvész, vele pusztul minden, amit hőseink kivívtak a világ szemében. Szeretettel kérünk titeket is, idősebb amerikai barátaink, hogy ezekben a fiukban egy vesztett csata lelkileg összetört és kiutat kereső, de jószándéku embereit lássátok. Kétségtelen, hogy a tiszta búza közé ocsu is keveredett. Kérjük segítsetek abban, hogy közös erővel kitisztíthassuk azt. Egy terroruralom által előidézett élményképekkel agyonterhelt lelkivilágu fi jak ezek. Részben a kommunista iskolapolitika és a még teljesen szét nem zúzott otthon átalakító levegőjében nevelkedtek. A “békepapok” vallásoktatásán és az Állami Egyházügyi Hivatal által előirt prédikációk által a helyes utat nem kaphatták meg. Egyedül az Isteni Gondviselés segített, hogy a végső elbukás szakadékai között kötéltáncotjáró ifjúság megtalálhatta egy nemzeti forradalom keretében a kivezető utat. Apai és anyai gyöngédséggel kell hozzájuk nyúlni, de fenyiteni is kell akkor, amikor arra szükség van. Ezt a nevelőmunkát a szeretet hassa át. Vegyük alapul azt, hogy ennek az ifjúnak az igazi lelkisége akkor nyilatkozott meg a legjobban, amikor szemben állt puszta kézzel, a szovjet tankokkal és ezzel az egész világ bámulatát kivívta magának. Istenért és a hazáért szálltak síkra az istentelen vörös óriással szemben. Azért az Istenért, akit nem is éreztek tudatosan, hogy létezik. Az istentelen vörös propaganda bemocskolt mindent ami szent és isteni. A gyermekek fejét Kautsky valláseredeti elméletével, Makarenko tanaival, és egyéb istentelen tanokkal tömték tele. Ezreket vittek a bitó alá. Tízezreket bebörtönöztek. Szétdulták a családokat. Internálótáborok, rabositott bányák, kolhozok, igája alatt nyögött a nép. Becsülettel megdolgozott nyugdijakat elvették. Házaikból kitaszították az embereket. Amikor az ifjúság ezek ellen békésen tüntetett az idegen zsoldban álló ÁVH tüzet nyitott rájuk. A szégyenteljes idegen, a Rákosi klikk tagja, a vérgőzös Gerő ránk szabadította a szovjet hordákat. Ott voltam én is amikor a kommunisták börtönéből kiszabadultam és igy emlékszem rá amig élek. A parlamenti tömegmészárlás után/.eherautókkal szállították el a holttesteket. Zöme asszony és gyermek volt. Az asszonyok, karjukon bevásárlókosarakkal hevertek a földön. Borzalipas holtestük mint élő vád a nyugati világ felé, hogy eltűri ezt a vörös fekélyt Európa testén. Asszonyok gyász-zászlókkal vonultak fel, egyházi énekeket énekelve az amerikai követség elé. Sírva térdeltek le az útra és könyörögtek segítségért az Isten nevében! Mögöttük teherautókon vitték el a Parlament előtti halottak százati. Borzalmas zenei aláfestése volt a siró asszonyok könyörgő imája és -a halotakat vivő teherautók dübörgése. A követség erkélyén megjelent egy szürkeruhás ur. Magyarul csak annyit mondott, hogy a követ ur mindent jelentett Washingtonnak, de még válasz nem érkezett. Az a válasz, amit ez a gyászoló tömeg várt soha sem érkezett meg. A nemzet néhánynapos öldöklő harcban puszta kézzel, minden külső támogatás nélkül egyedül vívta ki szabadságát. Ó milyen boldog, örömteli néhány nap volt az. Boldogan borultak az emberek az utcán egymás nyakába. Zászló erdő borította a várost. A templomok megteltek emberekkel s egy boldog szent szabadságérzés szárnyaló (Folyt, a 2-ik oldalon) Március tizenötödike Magyarországon Az 1848-as magyar szabadságharc elindulását jelentő március 15-ének 109. évfordulója hetek óta súlyos gondokat, nyugtalanságot okozott Kádár János bábkormányának, mert a MŰK (“Máricusban újra kezdjük”) tréfás fenyegetés valóra válásától rettegtek. Ezt megelőzendő, számtalan letartóztatást, házkutatást hajtottak végre úgy a fővárosban, mint a vidéken s a kommunista lapok bőven közölnek tudósításokat a különböző “ellenforradalmárok” bünpereiről, hogy a lakosságot megfélemlítsék, ingadozó saját híveiket pedig felbátorítsák.. A néhai jó 1848-as szabadságharcosok, Petőfi Sándor és társai, most foroghatnak sírjaikban, mert a legszörnyübb zsarnokság gyakorlói rendeztek Magyarországon emlékünnepeket az ő nevükre hivatkozva. A kormány máricus 15-ét iskolaszüneti napnak nyilvánította de egyébként az üzemek, hivatalok dolgoztak. A diákok számára március 14-én rendeztek kisebb emlékünnepet, gondosan ügyelve arra, hogy ezek mentői szétszórtabbak legyenek, főleg az egyetemeken és főiskolákon, nehogy egyetlen helyen többezer fiatal gyülekezhessen össze. A kormány, a MSzMP, a Szakszervezeti Tanács, a Hazafias Népfront, valamint a társadalmi és tömegszervezetek —mindmegannyi a kommunisták különböző fokú szervei ma már megint — az Operaházabn rendeztek március 14-én este “diszünnepséget,” melynek szónoka Kállai Gyula művelődésügyi miniszter volt. * * * A magyar vörösök és a szovjet olyan haderőt összpontosítottak Magyarországon március 15-re, amely, semleges megfigyelők véleménye szerint, — egész Európa lerohanására elég lett volna, nem pedig a fegyvertelen, legyengült magyar nép megfékezésére. Éppen ezért a szabadságharcosok kiadták a jelszót: “Érjük be néma tüntetéssel, az ellenség megvetésével, de ne adjunk ürügyet a vörösöknek újabb mészárlásokra.” A csittitó felhívás ellenére is véres összecsapásokra került a sor a magyar fővárosban és vidéken. Kőbányán, Angyalföldön, Újpesten az AVO provokálta ki a harcot. A bosszúszomjas magyar titkosrendőrség minden áron ki akart tenni magáért. Állig felfegyverzett kommunista terror osztagok rohantak meg fegyvertelen tömegeket. Az előző három nap alatt, FELHÍVÁS és kérelem az AMERIKAI MAGYARSÁGHOZ! Az Amerikai Magyar Szövetség New Brunswick-i Osztálya körlevélben — és most már a sajtó utján is — az alábbi kérelemmel fordul az amerikai magyar egyházakhoz, egyletekhez, klubokhoz, szervezetkhez és általábnan az egész amerikai magyarsághoz, a Camp Kilmer-ben működő magyar segély-irodánk menekülteket elhelyező, munkához, lakáshoz juttató nehéz munkájának megkönynyitése és eredményesebbé tétele érdekében: Kedves Magyar Testvéreink: -Szabadságharcos, menekült magyar testvéreink már eddig is százával találtak munkát és elhelyezést a Camp Kilmer-ben első naptól fogva feállitott irodánk utján. Testvérsegitő, önzetlen munkánkat tovább folytatjuk és igyekszünk az egyre nehezebbé váló elholyezési problémákkal megküzdeni. Jelenleg még mindig közel 2,000 menekült van a Kilmer Táborban és legújabb értesülésünk szerint március hónapban újabb 3,800 személy fog érkezni szabad Amerika földjére; ezután kizárólag repülőgépeken. Mi ezt a hirt is örömmel vettük és változatlan tettrekészséggel és szeretettel fogadjuk őket, Tőlünk telhetőleg segítségükre leszünk, hogy mielőbb egy uj, meleg otthonra találjanak valahol Amerikában . . . Ebben a szinte emberfeletti munkánkban és törekvésünkben mi itt majdnem egyedül állunk. A Camp Kilmer-ben működő szervezetek, — az United Ukrainian Relief Committee-n kívül — mind vallási alapon Ítélik meg és osztályozzák a mi magyar testvéreinket, mi azonban egyforma mértékkel mérve, testvéri szeretettel fogadunk mindenkit, akire gyanakodtak, hogy nem megbízhatók, “védőrizetbe vettek.” Pécsett, Szegeden, Bácsalmáson, Baján voltak vérengzések, menekültek előadása szerint. A földalatti magyar rádió a UN- hez fordult panaszával, kérve, hogy bélyegezzék meg az oroszokat, akik még egyre folytatják magyar civilek kényszermunkára való hurcolását. A magyar egyetemek növendékeinek száma a negyedére csappant — mondja a jelentés. Az előadótermek konganak az ürességtől. Másutt viszont tanárhiány van, mert a professzorok egyrészét szintén börtönbe vitték a kommunisták. Debrecenben tűz támadt és az égő épület körül csoportosuló civilekre tüzeltek a titkosrendőrök. * _ * Hungarian Hours — RADIO Magyar órák MINDEN VASÁRNAP D. U. 1 ÓRÁTÓL 2-IG A TRENTONI WTNJ ÁLLOMÁSON, (1300 Ke.) Kovács M. Balázs igazgató Phone EXport 6-0159, 200 Genesee St. Trenton, N. J. mindenkit, aki magyarnak született, magyarnak érzi és vallja magát. Ezek a MI testvéreink és az irántuk érzett magyar testvéri szeretet ad nekünk erőt ahhoz, hogy nehéz munkánkat eredményesen végezhessük, sokszorszor még olyan esetben is, amikor az elhelyezés reménytelennek látszik . . . A feladat, a munka, amit mi itt végzünk, az egész amerikai magyarság feladata és munkája! Az amerikai magyarságot, felekezeti és más különbségeken felül állva képviseli a Camp Kilmer-ben a mi irodánk s úgy a menekült testvérek felé, mint Amerika magyarsága felé: együttműködésünk, segítő kész-ségünk a legmesszebbmenő, a legteljesebb mértékű! Most sürgősen szükségünk van olyan címekre — bárhol Amerikában — ahol munkaalkalom és lakás kínálkozik! Nagyon kérjük magyar egyházainkat, egyleteinket, szervezeteinket, mint minden egyes magyar testvérünket, gondoljanak a hazájukból kivert, családjaiktól elszakított, menekült magyarjainkra s nyújtson segítő kezet most mindenki, aki segíteni tud, akár egyetlen cim közlésével is! segíteni tudjunk! 1957 március. Segítsenek bennünket, hogy Cim: Am. Hungarian Federation Bldg. 713, Camp Kilmer, N. J. Nagyböjtben haihut szór fejünkre az egyház s Krisztus szenvedésének benyomásai alá állít; mindezzel mély megtörődést s penitenciát sürget, valamint nagylelkű szeretetet a szenvedő Jézus iránt. Meg akarunk atázkodni a hamuban. A hamu halálunkat hirdeti, életünk elhervadását, érzékiségünk s testiségünk elporladását s bűnösségünk büntetését: por vagy és porrá leszesz! A halál az ember müve, a szerencsétlen művészé. Az első halott testvérgyilkos áldozata volt . . . De nagyböjtben azért szóltunk lélekben halálunk percébe, hogy erőteljesebben és örvendezőbben éljünk. Nemhogy búsuljunk s elhervadjunk, hanem hogy fellelkesedjünk s kivirágozzunk. Szenvedélyem, hogy a jónak morzsáját se hanyagoljam el, hanem földolgozzam, mert még van időm. íme e gondolaiokban édes érzelem tölti el szivemet s a csúnya halálváz szép testet s angyalszárnyakat ölt s az Úrhoz emel föl, ki a lét s elmidás változásaiba állított, de csak azért, hogy gazdagabban éljek. Böjtölni akarok Jézussal, ki negyven napig böjtölt s megteszem ezt szívesen, mert az egyház, a fegyelmezett lelkek tanítója, parancsolja. És végül nagyböjtben az önmagábatérés s tisztulás szellemével bele akarok hatolni Jézus szenvedésébe. Ehhez lélek, érzékeny, nemes, nagystílű lélek kell. A nagyböjtben le a sarukkal! Lábadjon könnybe szemem, hogy többet lássak s verjen gyökeret térdem, hogy gyorsabban haladjak a keresztutoni Igazán szent idő; meg akarom szentelni! PROHÁSZKA OTTOKÁR
