Függetlenség, 1957 (44. évfolyam, 1-52. szám)

1957-11-28 / 48. szám

In Its 44th Year of Publication, This Weekly Is the Oldest Hungarian Newspaper Edited, Printed and Published in Trenton, N. J. American in Spirit — Hungarian in Language Hungarian News Amerikai szellemű magyar újság YEAR 44. ÉVFOLYAM — NO. 48. SZÁM Döglött kutya kering a világűrben, de—sajnos—kevés időnk van, hogy őt sajnáljuk, mert nekünk is megvan a magunk baja, még­pedig nem is egy| A sok közül azon is töprenghetünk, hogy hol is van a tavalyi hó? Hol vannak azok az idők, amikor nem volt nyoma sem a Szputnyik-politi­­kának ? Ennek illusztrálására sok­mindent elmondhatnánk. Az a­­lábbi is megfelel. Színhely: az ENSz mellé rendelt szovjet de­legáció palotája, New Yorkban, a Park Avenue-n, a 68-ik utca sarkán. Idő: 1957 november 7-ike, a bolsevista forradalom 40 éves fordulója. Este 6 óra. Sötét van. Illetve, , csak volna. Nem a Szputnyikról jön a fény, hanem a new yorki rendőrség autóiról. A reflektorok tömege világítja meg a hírhedt épületet s mellet­te a tüntető magyarokat. A főbejárati oldalon nem le­het tüntetni, mert ez zavarná az estélyi ruhában érkező vendé­geket. Azokat a vendégeket, a­­kik rendkívül módon örülnek a bolsevista forradalom évfordu­lójának és a Sputnyiknak. A magyarok komoran járkál­nak. Aztán egyszerre lárma tá­mad és dulakodás. Mit történt? A fekete zászló Szájról-szájra megy a szó, mint régi elporladt eleinknél az ének. A rendőrség kifogásolja, hogy a magyarok fekete zászlót is hoztak. Állítólag városi sza­bályrendelet van, nem is újkele­tű, hanem nagyon régi, hogy egy másik nép ünnepén senki sem hordozhat fekete zászlót. Nem lehet gyászolni, amikor valaki ünnepel és örvendezik. A fékét zászlót azonban ma­gyar gyerek viszi, aki nem haj­landó kiadni a kezéből. A rend­őrök valamennyien elsőrangú taktikusok s hirtelen a sarokra vonulnak, hogy a térülőben kap­ják el a zászlótartót. Ennyi eszük a magyaroknak is van. A zász­lótartó ezelőtt egy évvel a buda­pesti utcákon harcolt, némi tak­tikára neki is szüksége volt, a­­mikor puszta ököllel ment neki a szovjet tanknak. S aztán van­nak barátai, valamennyien fia­talok, kemény pesti srácok. Ezek a barátok körülveszik a zászló­tartót. S a térülőnél egyszerre vad dulakodás kezdődik. A harc nem tart sokáig. A gyalogos rend­őrök segítségére sietnek a lova­sok. A zászlótartó ájultan he­ver. Két rendőr felkapja és be­dobja egy kapualjba. Egy má­sik, rugkapálódzó magyar fiút legalább öten fognak s viszik valamerre. A kettő után még hármat.' 216 SOMERSET STREET NEW BRUNSWICK, N. J. Ennyi az egész. Valaki azt mondhatná, hogy szóra sem ér­demes. A rendőrök nyilván a kötelességüket telj esitették. De mi élesen visszaemlék­­szünk egy másik képre. A szín­hely ugyanez volt, csak egy év­vel korábban. 1956 november 1-ikén, a tüntető magyaroknál nem is egy, hanem sok-sok fekete zász­ló volt, mert hiszen még gőzöl­­gött a vér a pesti utcákon. Ak­kor nem jutott eszébe senkinek az a fránya rendelet, amelyik megtiltja, hogy ‘más nép” ünne­pét a gyász komor színével za­varják. Bizony, hol van a tavalyi hó? A Szputnyik elolvasztotta. A vendégek akkor és most S a tavalyi és mostani ven­­dégkoszoru közt is némi különb­séget láttunk. Tavaly mindössze néhány fa­natikus, rosszul öltötzött komu­­nista sündörgött be a főbejára­ton s örült, ha a -magyaroktól csak egy rúgást kapott. Az asz­talok roskadásig voltak rakva káviárral, vodkával és más muszka Ínyencségekkel. Vendég alig érkezett s ha érkezett, azo­kat is ásítva fogadták a házi­gazdák. Most? Jött mindenki, aki csak valamit is számit. Köztük az egyik amerikai delegátus és maga Hammerskjöld, az ENSz vezértitkára. Hatalmas vendég­járás volt. Ittak a bolsevista forradalom dicsőséges forudló­­jára, a szovjet vezetők egészsé­gére . . . Ilyen volt a lakoma. A Szput­nyik művelte a csodát . . . Televíziós mü-hold Tudósok nem tartják lehetet­lennek, hogy akár mi, akár a Sovjet olyan műholdat építsen és küldjön ki az űrbe földkörüli útjára, amelyben televíziós szer­kezet van beleépítve s az minden ország felett, ahol keringése közben elhalad, “beleskődhes­­sen” . . . Egy ilyen “mindentlátó szem” az egész világot szemmel tartva kémkedhet majd telesz­kópja segítségével. Óriási sebes­sége miatt lelőni sem lehet majd, hacsak nem egy olyan “electronic atombomba-löveg­­gel,” aminek előállításán szintén dolgoznak s amit éppen e napok­ban próbálnak ki Amerikában. Egy másik lehetőség az, hogy a műholdba atombombát helyez­nek el, amely “gombnyomásra” a kívánt hely felett ereszkedik alá földünkbe . . . Ezzel aztán sakkban lehet tartani akárme­lyik nagyhatalmat is . . . azé a világ uralma, aki hamarább el­készíti ezt a “műhold fegyvert.” Mindebből következtethető, hogy a veszély és a műhold fon­tossága sokkal nagyobb, mint azt sokan gondolnák ... Az a tény, hogy a Szovjet “Sputnik”­­ja már Földünk körül kering, gyors cselekvésre sürget! Nem lehet többé politizálni, mellébe­szélni s a washingtoni urak jól tennék, ha pártpolitikai szem­pontok félretevésével. látnának azonnal komoly munkához! (Nixon alelnök ur is jobban ten­né, ha jerseyi politika helyett a Sputnik-kérdések tanulmányo­zásához fogna!.. . ! Ten Cents per Copy—S2.C0 per Year TRENTON, N. J., 1957. NOVEMBER 28 AZ ELSŐ LÉPÉS Irta: DR. NAGY JÁNOS AZ ELSŐ Egy gyűlésre voltunk hivata­losak a múlt hét csütörtökén és boldogok voltunk, hogy jelen le­hettünk. Valami érdekes, vala­mi uj történt ott, ami figyelem­re, feljegyzésre méltó. Alakuló gyűlés volt. A New Brunswick kö r n y é k i legujabb-amerikás magyarok (szabadság-harco­sok) jöttek össze, hogy — any­­nyi próbálkozás után — létre­hozzanak, elindítsanak egy egyesületet, amely az övék, mely uj szint hoz magyar Amerikába és az idők folyamán kinövi ma­gát egy magyar intézménnyé éppen úgy, mint ez a többi egye­sületeink, intézményeink eseté­ben történt. Időálló intézményt létrehoz­ni, elindítani nem könnyű és a lelkesedés önmagában véve nem elegendő. A szervezésre váró, a szervezésre szoruló s szervezés­re alkalmas személyek egyet­értő összefogása, nem egy vilá­got rengető cselekedet végre­hajtására, mégcsak nem is egy politikai vezér, vagy tanács ki­választására, hanem egész egyszerűen azoknak az elsődle­ges, mindennapi igényeknek, problémáknak megoldására, a­­melyek annak a csoportnak a legégetőbbek, legfontosabbak ... Ez lenne az első lépés. És enenk a csütörtökesti be­szélgetésnek az adott különös jelentőéget, hogy ezt az első lé­pést megtette. Húsz fiatalem­ber egy formanélküli összejö­vetelen .megállapította a követ­kezőket : Körülbelül 600 ujamerikás magyar él a nagy New Bruns­­wicki körzetben már több mint egy esztendeje és társtalannak érzi magát. A szülőföldtől való rendkívül gyors elszakadás, a yilágszemléleti különbség, vala­mint az uj világ látszólagos fur­csaságai, érzéketlensége s talán közönye—mely a lángoló meleg fogadtatás után még kirívóbb­nak látszik—élhető módon idé­zett elő az egyes emberekben lelki válságot, az egész csoport­ban pedig egy kissé a számki­­vetettség érzését. Egymást megtalálni, felkut­­tatni, számbavenni, ha bajban van segíteni és főképpen egy­mást megérteni a közös sorsban ... ez lenne az első célja ennek az egyesülésnek. Kulturális és önsegélyző e­­gyesületre van szüksége az u­­j onnan jöteknek, mely politika­­mentesen, a saját magukról va­ló gondoskodás és egyesülésük­ben való erejükön keresztül, megőrzi és ébren tartja azt a magyar kultúrát és szellemet, melyet—meggyőződésünk sze­rint—ők hordoznak és amely, elvitathatatlanul: 1956 Október 23-ikát adta a világnak. Ezt határozták el. Ezt az e­­gyesületet alapították meg. A neve: New Brunswicki Magyar Szabadságharcosok Kulturális és Önsegélyző Egyesülete. Az első lépést megtették. A jelenlévők aláírtak egy nyilat­kozatot, hogy mindent elkövet­nek, hogy céljukat elérjék. Nagy öröm és nagy felelősség. Re­méljük, hogy ezúttal meg is va­lósul és mintául szolgál a töb­bieknek, akik különféle utakon politikai szövetségbe akarták tömöríteni a szabadságharcoso­kat ahelyett, hogy először mint ahogyan most a new brunswi­­ckiak kezdik—az élet elsődleges problémáinak megoldását tűz­ték volna ki célul és ha már az meg van, akkor lehet politizál­ni is .. . . . . Befejezésül egy igen ér­tékes hozzászólás hangzott el. Valaki a húsz közül a követke­zőt mondotta: “Egy év óta any­­nyi rosszat mondottak rólunk, nem lenne-e jó elsőnek azt meg­fogadnunk, hogy legalább mi magyayrok nem mondunk egy­másról rosszat . . .? Ezt is megfogadták. Mi pedig azzal az érzéssel távoztunk er­ről a gyűlésről, hogy ha a sza­badságharc szelleme valóban él ezekben az ifjúkban, akkor min­den bizonnyal meghozzák az uj szellemet Magyar-Amerikába, melynek első jelszava lesz: “Magyar! Szeresd a magyart és csak jót mondjál róla!” Budapest vezető magyar szín­művészei Petőfi Színpad néven színtársulatot szerveztek New Yorkban, melynek első előadása december 4-én, szerdán este 8 órakor lesz a Robert F. Wagner iskola színháztermében (167 East 76-ik utca). Színre kerül Herceg Ferenc felejthetetlen vigjátéka, a “Kék Róka.” A ve­zető szerepeket Szörényi Éva, Bárczy Kató, Szabó Sándor, Kürthy Péter és Dékány László játszák. Ugyanezt a darabot elő­adják december 7-én és 8-án is. Az első szini-évad 1958 má­jus 31-ig tart, amely idő alatt nyolc közismert, kitűnő színda­rabot mutat be a Petőfi Színpad sorozatos előadásokban. Tervek szerint minden héten szerdán, szombaton és vasárnap lesznek előadások. Az egész színházi Menekült magyar művészek sikere Amerikában Azok a menekült magyar mű­vészek, akik októberben “Buda­pesti képeslap” cimm magyar­­nóta-operett műsorukkal körút­ra indultak magyarlakta váro­sainkba, hatalmas sikert arat­tak mindenütt. Most egy uj mű­sorra készülnek. Mészáros György, aki a “Budapesti képes­lap” cimü műsor rendezője volt, most közli, hogy egy teljesen uj müsorszámokkal összeállított program kerül bemutatásra “TÚL AZ OPERENCIÁN . . .” címmel. Ebben aZ uj műsorban fellépnek a “Budapesti Képes­lap” legnagyobb sikert aratott szereplői: Nagy Lajos és Jósa Margit is. Az uj műsor nemcsak dalokban, de szereplőkben is gazdagabb lesz, mert Vasadi Im­re, a budapesti Operaház szólis­tája és Kállay Erzsi, a Fővárosi Operett színház táncos-szub­­retje is szerepelni fognak. Újra felcsendülnek a legszebb magyár nóták, hallgatók és csárdások, valamint az újonnan kiválogatott dalok hires magyar operettekből. Műsorra kerül a “Házassági hirdetés” cimü egy­­felvonásos bohózat is, melyben a közönség 30 perces nevetésre talál ... A “Túl at operencián” cimü uj müsorbair Mészáros Gyyörgy konferanszié és Hor­váth László Iván zeneszerző is közreműködnek, akik az első műsorban szintén hatalmas si-j kert arattak. A műsor New Jerseyben a kö­vetkező helyekeh kerül bemuta­tásra : rabra bérletfüzeteket árusít a Petőfi Színpad, melyek révén a magyar színházlátogató kö­zönség a napi áraknál olcsóbban és előre biztosíthatja jegyét. Úgy a bérlet, mint a napi jegy­igénylések dolgában legtanácso­sabb közvetlenül a Színpad iro­dájához fordulni, 113 East 37 St. New York 16, N!Y. (Tel. MUrray Hill 6-2450).) A bér­­letket november 30-ig tanácsos megszerezni, mert csak korláto­zott számban állnak rendelke­zésre. A Petőfi Színpad megalaku­­ásának hírét minden magyar szinházkedvelő őszinte örömmel fogadta, mert egy olyan művé­szi együttes játékában lesz al­kalma az amerikai magyarság­nak gyönyörködni, amely Buda­pest bármelyik színpadának dí­szére válna. Minden tisztességes ' ember természetes ösztöne a hálaér­zés az élvezett jóért, szépért vagy előnyökért. Ezért minden nép életében is van legalább egy ünnepnap, amikor minden évben hálát ad Teremtőjének, amiért átsegítette a nehézsége­ken. Az amerikai honfoglalók, a 102 pilgrim, akik Angliából menekültek el, hogy Istent a maguk módja szerint imádják, három hónapig tartó viharos hajózás után Mayflower hajó­jukon az Ur 1620-ik esztende­jében New England hófedte partjain kötöttek ki. Vezetőjük kilépett a szárazföldre és a többiek követték őt, földrebo­­rulva, Istent dicsőítve. Az első tél, amely a pilgri­­mekre várt, súlyos megpróbál­tatásokat hozott magával. Mi­korra a tavasz beköszöntött, már csak kisebb felük maradt életben, a nagyobbik felét elte­mették. A sirokat vetőmagvak­kal borították el, mert attól tartottak; hogyha az ellenséges indiánok megállapítják, há­nyán pusztultak el közülük, a kisszámú túlélőt megtámadják és kiirtják. Éjszakánként gyak­ran hallották az indiánok tá­voli dobpergését, gyakorlatra hiva a bennszülötteket. Egy szép tavaszi napon azonban, mikor ültetvényeiket gondozták, egy indián lépett ki az erdő sűrűjéből s legnagyobb meglepetésükre, angolul szó­lította meg őkét. A szórványo­san érkező korábbi telepesek­től tanulta meg a nyelvet. Ku­koricát és tökmagot hozott ma­Az amerikai hatóságok Swing bevándorlási főbiztos és Walter képviselő Jugoszláviában tör­tént látogatása óta nagyobb megértéssel készítik elő tekin­télyes számú magyar menekült­nek az Egyesült Államokba való kisegítését. Úgy látszki meggyő­ződtek arról, hogy nem kommu­nistákról van szó és inkább haj­landók menedéket nyújtani olyan sorsüldözötteknek, akik belet udnak illeszkedni az ame­rikai életbe. Az Amerikai Magyar Szövet­ség értesülései szerint összesen háromezer magyar menekült Jugoszláviából való kihozatalá­ra is komolyan lehet számítani. gával — amit a pilgrimek so­hasem láttak azelőtt — és meg­tanította őket, hogyan ültessék el és hogyan készítsék elő a ta­lajt halakból készült műtrágyá­val. 1621 novemberében taka­rították be az első amerikai termést, amikor is a pilgrimek elhatározták, hogy egy egész napot hálaadásra szentelnek, imával, zsoltárénekekkel és mulatozással. Erre az ünnepre meghívták Massasoit-ot is, a barátságos indián törzs főnö­két. Érthető volt az 50 takaré­kos pilgrim elképedése, amikor a törzsfő 90 indiánból álló kí­sérettel jelent meg. Az élelem mennyisége azonban nem bizo­nyult problémának. Massasoit legjobb vadászait küldte ki az erdőbe, akik öt leteritett őzből álló zsákmánnyal tértek visz­­sza. Aztán megmutatta a tele­peseknek, hol találhatnak vad pulykákat és vörös áfonyát. A hagyományos Thanksgiving la­koma ma ugyanezen ételekből áll: pulyka áfonyával, kukori­cával és tökfőzelékkel körítve. “Thanksgiving Day” igazi imerikai ünneppé vált. Ami­lyen várakozással a pilgrimek ültek az ünnepi lakomához, úgy készül a mai amerikai is Hálaadás Napjára. (Barátaink, akik különben egyedül lenné­nek, hivatalosak az ünnep al­kalmából. Mostanában újon­nan érkezetteket, menekülte­ket, diákokat hiv magához a magyar-amerikai család, élénk cáfolatául ellenségeink propa­gandájának, amely szerint “Amerika az élbizakodott, gő­gös, anyagias parvenük hazá­ja, mely a családi élet mele­gét csak hírből ismeri.” A bevándorlási hivatal köz­pontja máris Gerova táborba küldte mindazoknak a beván­dorlási engedélyét, akiknek ro­konai élnek az Egyesült Álla­mokban. De lehetőség mutatkozik olyan menekültek beengedésére is, akiket az ottani vizsgálatok során kívánatos bevándorlók­ként ítélnek meg, viszont sen­kijük sincs Amerikában. Ezekután egyetlen körülmény késlelteti már-már reményt vesztett véreink kimentését Tito tábroaiból: a pénztelenség. Si­került ugyan biztosítani, hogy New Yorkig az Egyesült Nem­zetek keretében működő ICEM (Intergovernmental Committee for European Migration) fede­zi a szállítási költségeket. A new yorki szállás és ellátás, va­lamint a munkahelyig való uta­zásra azonban mindeddig sem­miféle pénzalapot nem lehetett előteremteni. Amint velünk közölték, annyi­ra kiapadt nagy vallásos se­gély-intézmények kincstára az elmúlt 11 hónapos segélyzésben, hogy a kizárólag magyar ada­kozók centjeit gyűjtő Coordi­nated Hungarian Relief adott a közeli múltban $3,00-t a j ugo­­szláviai menekültek munkahe-’ lyiség segítésének a költségeire. A CHR a jelzett összegből a National Catholic Welfare Con­ference keretében kizárólag ma­­(Folyt, a 2-ik oljalon) évadra, tehát á 8 különböző da-A A Hungarian Hours — RADIO — Magyar órák MINDEN VASÁRNAP D. U. 1 ÓRÁTÓL 2-IG A TRENTONI WTNJ ÁLLOMÁSON, (1300 Ke.) Kovács M. Balázs igazgató Phone EXport 6-0159, 200 Genesee St. Trenton, N. J. ÁLLANDÓ MAGYAR SZÍNHÁZ NYÍLIK NEW YORKBAN HÁROMEZER MENEKÜLT MAGYAR SORSA _________

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents