Függetlenség, 1957 (44. évfolyam, 1-52. szám)
1957-01-31 / 5. szám
In Its 43rd Year of Publication, This Weekly Is the Oldest ..Hungarian Newspaper Edited, Printed and Published in Trenton, N. J. American in Spirit — Hungarian in Language Hungarian News Amerikai szellemű magyar újság YEAR 44. ÉVFOLYAM NO. 5. SZÁM. TRENTON, N. J., 1957. JANUÁR 31. Ten Cen ts per Copy—S2.Ü0 per Y ear Az emigráció képviselete körül fodrozódnak a vizek, s nyugalmi helyzetükbe egyelőre nem is jutnak. Arról van szó, hogy ki képviseli az otthoni magyar népet; a Magyar Nemzeti Bizottmány néven évek óta Amerikában, New Yorkban működő politikai testület, vagy az, amelyik most alakult Strassbourgban, a szabadságharc után frissiben menekült politikusokból? A kérdés nem olyan egyszerű, mint amilyennek látszik, s csak igen kis mértékben múlik azon, hogy géz, vagy az az emigrációs réteg ide, vagy oda szavaz. Meggyőződésünk, hogy emigrációs politikai testületre, amelyiket ■ a nyugati nagyhatalmak elismernek, illetve tudomásul vesznek, igenis, szükség van. Az is meggyőződésünk, hogy az emgiráció ezúttal sem tud kiválasztani magából olyan tiz embert, akikben mindenki megegyezik. Nem tudott a múltban sem. Igaz, hogy az uj emigráció sokkal egységesebb, mint a régebbi. Clevelandtól Bécsig mindenfelé akadnak bizottságok, ilyen vagy amolyan hangzatos megjelöléssel, de közülök mindössze kettő marad a felszínen, tehát versenyképes. És versengés képes is. Az egyik a new yorki, a másik strassbourgi. Történtek kísérletek a kettő egybefogására. A new yorki Bizottmányból lemondtak nehányan és a strassbourgiakhoz szaladtak, de azok csak másodrangu helyeket adtak nekik. Nagyjából uj emigrációs testület ez, az élen Kéthy Annával, Kővágó Józseffel és Király Bélával. A strassbourgi alakulatnak a nyugateurópai országokban lesz talaja. A hivatalos Franciaországnak sok köze van ahhoz, hogy éppen Strassbourgban alakult meg a legújabb magyar emigrációs testület. A franciák és más nyugateurópai nemzetek úgy látják, hogy Amerika túlságosan lassú, az alkalmas pillanatokat elszalasztja, az európai ügyekhez nem ért eléggé, ennélfogva igen fontos, hogy Európában székeljen a magyar emigrációs politikai testület. Jelek szerint, az Egyesült Államok kitart — nem hivatalosan — saját Magyar Nemzeti Bizottmánya mellett, Varga Bélával az élen. Kissé foghijjasan a kilépések miatt, a Bizottmány tovább működik s akik a new yorki Bizottmányt baloldalinak tartották, hát azoknak azt ajánljuk, hogy olvassák el a Strassbourgban megalakult Magyar Forradalmi Tanács névsorát. Egyelőre csak ennyit. Alkalomadtán visszatérünk a kérdésre. Ausztria bajban van a1 magyar menekültek miatt, s számunkra ez annál fájdalmasabb, mert ez a kis ország többet tett a magyar ügyben, mint bármelyik a többi országok közül. Most aztán a nyakán maradtak a magyar menekültek tízezrei és a bécsi kormány egyszerűen képteln gazdaságilag megoldani ezt a kérdést. A nyugati szabad országok csak immelámmal felelnek az osztrák kormány sürgető felhívásaira. Pénz nincs, a kivándorlás elakadt. Hozzájárult még ehhez, hogy a budapesti kommunista kormány úgyszólván naponkint kellemetlenkedik. Raab kancellár kénytelen volt legutóbb dühös jegyzékben visszautasítani a magyarországi vörösek macerálását. Ha anyugati világ nem segít a menekült ügyben, félős, hogy az osztrákok kénytelenek lesznek lezárni a határt. Ugyanez várható jugoszláv részről is. A Jugoszláviába érkezett tízezernyi menekültet egyik nyugati ország sem akarja befogadni, pedig — Tito szerint — mehetnek, amerre akarnak. Bizony a világ hálátlan. Lassan elfelejti, hogy a magyar nép micsoda áldozatot hozott nemcsak önmaga, hanem az egész emberiség érdekében. A magyar ügy mellékvágányra került az Egyesült Nemzetek szervezetében. A ténymegállapitó bizottság csigalassúsággal dolgozik s még jó, hogy egyáltalán tesz valamit. Szenzációs sakkhuzásokra nincs kilátás, legalább is egyelőre. Annál szivósabb munkának kell következnie az amerikai magyarság részéről. Szürke hétköznapok munkájának. A legnagyobb csodák közé számit, hogy idáig is a világ érdeklődésének a központjában volt a magyar ügy. Meyner kormányzó esküvője Pompás külsőségek közt zajlott le Robert B. Meyner new jerseyi kormányzó és Helen Day Stevenson esküvője. A menyasszony rokona Adlai Stevenson volt demokrata elnökjelöltnek, aki személyesen vett részt az esküvőn, a politikai és társadalmi élet számos más kiválóságával együtt. Fekete napok Magyarországon Wm. Penn Egylet • •1 / / //I gyűléséről Tudatjuk t a g t á r s ainkkal, hogy az elmúlt gyűlés a Függetlenség cimü lapot az osztály hivatalos lapjává választotta. Ennélfogva kérjük tagtársainkat, hogy kisérjék figyelemmel ezen lapot a jövőben, mert egyleti híreink ebben is meg fognak jelenni. Egyben felhívjuk tagjaink, valamint az összmagyarság figyelmét a február 2-án tartandó disznótoros vacsoránkra, melyet a Magyar Otthon Il-ik számú termében rendezünk mint a William Penn Fraternális Egyesület három trentoni osztályának az egyesülésének örömére s mint ismerkedési est lesz megtartva. A zenét Didrencz Gusztáv zenekara fogja szolgáltatni. Minden tagtársunkat és magyar testvérünket elvárjuk A TISZTIKAR A budaposit vörös bábkormány két vezetője: Kádár János miniszterelnök és Marosán György “államminiszter” résztvettek a szovjetblokk mozskvai tanácskozásain, mialatt a rabországra Münnich Ferenc, a fegyveres erők minisztere és az orosz tankcsapatok vigyáztak. Tárgyaltak Csu-En-láj kínai miniszterelnökkel is, aki minden befolyását latba veti, hogy a lázongó európai rabországok nyílt, vagy lappangó ellenállásával szemben a Szovjetunió helyzetét erősítse, mint annak jóban-rosszban megbízható szövetségese. (Nemsokára kiderül, mi lesz é támogatásért Kina ellenszámlája.) A moszkvai tárgyalások nyomán Magyarországon még jobban kiéleződött az általános helyzet: Az ipari munkásság forrong, a főiskolai diákság nyugtalankodik, a letartóztatottak száma növekszik, mind több halálos ítéletet hoznak a rögtönitélő katonai “bíróságok” s ezekből többet már végre is hajtottak. A kivégzettek közül legismertebb Dudás József, a “forrófejű” forradalmár,” aki nagy zavarokat okozott még Nagy Imre általában népszerűnek mondható rövidéletü kormányának is radikális kövteeléseivel és a külügyminisztérium fegyveres megszállásával. Dudást Nagy Imre kormánya letartóztatta, de a november 4.-i nagy orosz támadást követő zűrzavarban megszökött s elrejtőzött. Egy hónap előtt megint a politikai rendőrség kezére került s titkos tárgyaláson halálra Ítélték (azóta már ki is végezték). Ugyanaz lett a sorsa a Bakonyban működő fegyveres felkelők egyik vezetőjének* a 20 éves Horváth Istvánnak is. Egy másik bakonyi felkelő csoport tagjai 5-10 évi börtönbüntetést kaptak. Budapesten halálra Ítélték fegyverrejtegetésért Péntek Ferenc postást1 és C. Varga Istvánt. Békéscsabán két halálos ítélet hangzott el a gyulavári zavargások miatt: a 20 éves Mány Erzsébetet és Farkas Mihályt halálra Ítélték, de kegyelemre terjesztették fel őket az Elnöki Tanácshoz. Szilágyi István 15 évi, Zsótér Mátyás 13 évi, Boros Ferenc 13 évi, kilenc társuk 5-12 évig terjedő börtönt kapott. A budapesti rádió január 12-i közlése szerint halálra Ítélték Romik Sándor rendőrt is, mert egy Bajzák József nevű részeg embert lelőtt, mikor az ellenállt a letartóztatásnak. Marcaliban Ammer Istvánt Ítélték halálra emberölés címén és kivégezték. Ugyanez a ródióhir közli, hogy január 11-én este 7 órakor fegyveres felkelők Bakonyszentlászló mellett megtámadtak egy tehervonatot. Részleteket a rádió nem mondott, csak annyit, hogy a vonatvezető megsebesült s a támadók később elmenekültek. Nyilván élelmiszert s egyéb ellátási cikkeket zsákmányoltak a vonatról. Január 12-én közölte a budapesti rádió az Elnöki Tanács rendeletét a rögtönitélő bíráskodás kiterjesztéséről. Eszerint halállal büntetik az emberölést, a fegyveres rablást, a lövöldözést, a betörést, a fegyver rejtegetést és fegyverhordást, árulást, összeesküvést, a rend szándékos veszélyeztetését, a bűnös akciót, mely a munka megállítását célozza, szóval a sztrájkot. (A nyugati munkásság, mindenesetre, ha eddig még nem látta tisztán, most e rendeletből alaposan megismerheti a kommunista rend arculatát!) Az Elnöki Tanács rendelete olyan fogalmazásu, hogy bárkit, aki sztrájkra biztat vagy csak részt is vesz ilyen megbeszélésen, ha a rezsimnek nem tetsző ember, percek alatt halálra lehet ítélni, m^g írásbeli vádirat sem szükséges, a három tagú rendkívüli bíróság szükség szerint egyik helyről a másikra “pendlizik,” hogy ítélkezzék. Ha kegyelmet kér a halálra Ítélt, afölött egy különleges legfelsőbb bírósági tanács határoz, természetesen hithü kommunistákból összeállítva. Nezvál Ferenc, az igazságügyi kormánybiztos, igy nyilatkozott e véres tragédiákat előidézhető intézkedésről: “Ellenséges elemek megújították támadásaikat, az országot káoszba akarják dönteni és összerombolni felforgató és felelőtlen tevékenységükkel.” A súlyos következményekkel fenyegető rendelet közvetlen oka a csepeli vasmunkások sztrájkja és fenyegtő jellegű tüntetése volt, amelynek halálos áldozata is lett, mikor a karhatalom tüzelésbe fogott. A sztrájk varrógépgyárban és a szerszámgyárban kezdődött. A Népakarat, a szakszervezetek lapja, január 12-i számában igy ismertette a történeteket: “A Csepeli Vasművek több munkása kijelentette, hogy nem hajlandók régi vezetőik alatt dolgozni. Provokáló röplapokat adtak ki. Miután tüntetés kezdődött és az állami fegyveres erők a tüntetők szétoszlását rendelték el, azoknak több csoportja megtámadta az állami erőket, melyek visszavonultak a központi irodai épületbe. Több figyelmeztető lövést adtak le. A tüntetők tíztagú küldöttséget küldtek ki, hogy tárgyaljon Hegyi igazgatóval s kormánybiztossal.A tüntetés lázadássá fajult s lövöldözni kezdtek. Később önvédelemből is lőtt a karhatalom. A mennyezetről viszszapattanó golyó megsebesítette G. Nagy Imrét, aki délután meghalt a kórházban. Egy aszszony szintén megsebesült.” Ez a naiv fogalmazásu leírás nem egészen fedheti a tényeket, amelyekről a MacCormac áltaj megkérdezett csepeli munkások egész más képet adtak az amerikai újságírónak, ő megtelefonálta lapjának New Yorkba, hogy a kommunista hatóságok ugyan nem engedték belépni a Csepeli Vasmüvek területére, de más források szerint négyen haltak meg a karhatalom sortüzétől Csepelen, akiknek holttestét lefektették a munkások a karhatalomtól elvett fegyverek mellé a következő felírással: “Ez Kádár ajándéka a munkásoknak.” MacCormacot e tudósítása miatt január 15-én kiutasították Budapestről. A fővárosban január 11-én egy másik súlyos tüntetés is lezajlott, Kőbányán, az Északi Járműjavító Vállalatnál, melynek kétezer munkása — az uj bér tarifa miatt elégedetlenkedve — kivonult az utcára s ott tüntetett, nem törődve a gyülekezési tilalommal. Az állami fegyveres erők szétoszlást parancsoltak, ami “több incidens közben” még is történt. A Magyar Egyetemi és Főiskolai Hallgatók tervbevett gyűlését a Népszabadság január 12-i cikke szerint “technikai okokból” elhalasztották. Nyolc egyetemi diákvezetőt a politikai rendőrség letartóztatott, miután megtudta, hogy az október 23-i hires diákköveteléseket akarják újból napirendre tűzetni. Kádárék hirtelenében holmi ellen-ifj usági szervezeteket is életre hívtak, amelyeket voltaképpen senki nem ismer, de a kommunista lapokban ezek nyilatkozatai jelennek meg az igazi diákok állásfoglalásai ellen. Letartóztattak több 10-15 diákot is, amiért nyilvánosan elégették orosz tankönyveiket, a kötelező orosz nyelvtanulás eltörlésének Örömére. Mindezen jelenésgek szemléltetően mutatják, miféle politikai nehézségekkel kénytelenek küzdeni Moszkva budapesti bábjai. Kérdések— válasz nélkül.. Irta: Dr. NAGY JÁNOS Az utóbbi hetek eseményei és a világot irányítani igyekvő politikusok utazgatásai egyre jobban igazolják azt a tényt, hogy a szuezi és magyarországi ügy annyira felkavarta és annyira váratlanul érte a világot, hogy valóban fel kell adni az eddigi politikai irányvonalat és uj utat kell keresni. A második világháború alatt és után a részben DR. NAGY JÁNOS gazdasági kényszerből, részben erőszakkal létrehozott nagy egységek, szövetségek nem bizonyultak életképesnek és további sorsuk a két szembenálló nagyhatalom: az Egyesült Államok és a Szovjet magatartásától függ. A nyugati világ tisztán láthatta, hogy bármilyen akció, ami az Egyesült Államok tudta, vagy éppen jóváhagyása nélkül történik, csak addig a pontig lehet eredményes, ameddig az az Egygesült Államok politkiai vonalvezetésébe bele illik. Eden bukása, a szuezi és magyar kérdés megoldatlansága és a U.N. fél-megoldásokat hozó tárgyalásai az Egyesült Államok “békét minden áron” hirdető és követő politikájának az eredménye. Az események azonban, — éppen mert nem nyertek teljes megoldást — egy olyan lépésre késztették az elnököt, ami merőben ellentétesnek látszik eddig követett politikájával. A szuezi ügyben elitéltük az angol-francia erőszakos akciót, melyet ők — legalább is saját bevallásuk szerint — egy várható Szovjet beavatkozás megelőzése céljából indítottak és ugyanakkor most az amerikai kormány kér felhatalmazást a kongresszustól hasonló lépés megtételére arra az esetre, ha “a Közép-Kelet államainak függetlenségét a Szovjet fegyveres támadással veszélyeztetné.” Ezen a látszólajgos ellentmondó irányváltozásén a véleméA A Hungarian Hours — RADIO — Magyar órák MINDEN VASÁRNAP D. U. 1 ÓRÁTÓL 2-IG A TREN TONI WTNJ ÁLLOMÁSON, (1300 Ke.) Kovács M. Balázs igazgató Phone EXport 6-0159, 200 Genesee St. Trenton, N. J. nyék erősen megoszlanak. Vannak, akik azt mondják, hogy az elnök most ugyanazt akarja megtenni az amerikai katonaság életének és az amerikai polgárok pénzének feláldozásával, amit az angoloknak és franciáknak nem engedett megtenni saját katonaságuk és saját pénzük feláldozásával és az az “ür” (vacuum), ami az angolok és franciák kivonulása után keletkezett Szueznél, az Egyesült Államok hibás politikájának eredménye. Véleményünk szerint, bármennyire hibás is volt az Egyesült Államok politikája úgy a szuezi, mint a magyar ügyben, az elnöknek ez a lépése mégis egy határozott lépés előre azon az uj utón, amit követni kellett volna a két esemény kirobbanásának kezdetén. Erőt és határozottságot kell mutatni, a szándék tisztaságának kihangsulyozásával, mert a támadó, vagy támadni szándékozó csak akkor ül tárgyaló asztalhoz, ha arra egy ellentámadás lehetőségével kényszerítik. Ez a felhátalmazás azonban, amit az elnök kért, csak az első lépés lehet a megkezdett utón, hiszen kongreszszusi “üzenetének” elolvasásakor azonnal a kérdések egész sora halmozódik fel előttünk. 1. Miért kér az elnök felhatalmazást egy jövőbeni támadás esetére, amikor a jelenlegi váltság sincs még megoldva és főképpen : miért kér csak a Közép- Keletre felhatalmazást, amikor Közép-Európában is ugyanez a probléma vár megoldásra, egy ugyanolyan agresszió formájában, amilyet Szueznél visszaparancsoltak. Vagy talán azok a nemzetek, amelyek egy korábbi “tévedés,” vagy agresszió, vagy be nem tartott megállapodás következtében vesztették el függetlenségüket, már nem érdemesek arra, hogy a nyugat, vagy az Egygesült Államok védelmében részesüljenek? Még akkor sem, ha függetlenségükért a maguk részéről már emghozták a legnagyobb áldozatot? Vagy gtalán ez azt jelenti, hogy a jelenlegi helyzetet az Egyesült Államok kormánya változhatatlannnak ismeri el? 2. Mit kíván az elnök csinálni a megoldhatatlan Szuez-i kérdésben és a magyar kérdésben? Ott hagyja a U.N.-nél, mely gyengének bizonyult akkor, amikor szovjet aggresszorral állt szemben, de eredményes volt, amikor a becsületes és szavukat-tartó demokráciákkal vonatta vissza csapataikat? Ha ez áll, akkor az a lépés, amit a kormány egyik oldalon előre tesz, a másik oldalon reménytelenül egy helyben marad, hacsak nem terjeszti ki a felhatalmazást a U.N. határozatinak keresztülvitelére is és ezáltal nem emeli ki az U.N.-t abból az erkölcsi holtpontból, amelybe éppen a magyar ügy eredménytelen kezelésével jutott. Vagy talán el kell fogadnunk a szovjet diktatúrát az U.N.-ben_ is és csak akkor szabad erélyes intézkedést hozni, ha saját szövetségeseinkről van szó? 3. Miért kér az elnök felhatalmazást arra, hogy az amerikai kormány egyedül is használhas(Folyt, a 2-ik oldalon)
