Függetlenség, 1956 (43. évfolyam, 1-52. szám)
1956-05-10 / 19. szám
In Its 43rd Year of Publication, This Weekly Is the Oldest ..Hungarian Newspaper Edited, Printed and Published in Trenton, N. J. American in Spirit — Hungarian in Language Hungarian News Amerikai szellemű magyar újság YEAR 43. ÉVFOLYAM — NO. 19. SZÁM. TRENTON, N. J., 1956. MÁJUS 10. Ten Cents per Copy—$2.00 per Year Felszabadítás helyett titóizmus ? ' Szélfordulás van Washingtonban? A vitorlákat ellentétes irányú szelek kezdik feszegetni s jó, ha mi, magyarok tudomást veszünk erről. Velőnkbe vág a kérdés. Arról van szó, hogy az Egyesült Államok feladná eddigi poltikáját; nem szabadítja fel a rab népeket, mert erre nincs mód. Az Egyesült Államok sem a rab népekért, sem semmiért a világon nem kockáztatja a legborzalmasabbnak ígérkező világháború kirobbanását. A “felszabadítás” amúgy is üres jelszó volt csupán, papiros szagú Ígéret, inkább a választásokra szólt, komolyan senki sem vette. Viszont mostmár elérkezett az ideje, hogy szembenézzünk a lehetőségekkel. Mi a lehetőség? Mi az, ami háború nélkül is kivihető? A titóizmus, — igy hangzik a válasz. Ez sem biztos, — teszik hozzá óvatosan, — de talán . . . Arra kell biztatni a rab népeket, köztük elsősorban a magyar népet, hogy önerejükből váljanak le a szovjet tömbről és Tito szárnyai alatt, vagy legalább is az ő mozdulatait utánozva, sőt másolva próbáljanak annyi önállóságra szert tenni, amennyire csak lehet. Persze, persze, a kommunista rendszer maradna továbbra is, azzal a különbséggel, hogy nem kellene tovább szolgai módon Moszkva járszalagján ugrálni. Amerika gazdasági segítséget nyújtana a titóista országoknak s igy ezek egyre több önállóságra tehetnének szert . . . Félreértés ne essék, ez még nem a hivatalos washingtoni politika, de könnyen azzá lehet, ha Amerika népe nem tiltakozik. Erősen kételkedünk viszont abban, hogy az amerikai közvélemény megmozdulna és — mint erkölcstelent— elutasítaná a titóizmust. Az újságokból azt lát1 juk, hogy az amerikai közvélemény irányítóinak tetszik Tito és jobbra-balra billegető politikája. A “felszabadítás” politikájától mindig fázott az amerikai nép, mert — feltételezték — ezért véráldozatot is kell hozni. Viszont a “ló helyett jó a szamár is” jelszóval megnyugtatóan hangzik ez a titóizmus, nem lehet semmi baj belőle, hiszen maguk a rab népek sodródnának ki valahogy Moszkva halálos öleléséből s aztán egyebet sem kell tenni, mint az amerikai raktárakban dohosodó búzát, svanyodó vajat átküldeni ezeknek a népeknek, ezzel meg van mentve minden . . . Az amerikai kongresszus éppen mostanában tett ugyan hitet a felszabadítás politikája mellett, de nagyon félünk, hogy ez a bátor kiállás valahogy, valahol elcsúszik. Az ellenkező irányban dolgozó erők, azok a bizonyos ellenszelek félelmetesen erősnek látszanak. Csak az egész amerikai közvélemény kiállása segíthetne. ’Ez az egyetlen tényező,, amelyet nem lehet azzal elhallgattatni, hogy “kényszerítő körülmények” parancsolják a félmegoldást. Ez az egyetlen tényező, amelyik érzékeny a maga erkölcsi felfogására. Annak szent egészére. Az amerikai közvélemény. A politikusok nem értik meg, hogy a rab népek számára ma mindent jelent Amerika és ebben a mindenben nincs benne feltétlenül a búza és a vaj. Erkölcsi kolosszust látnak benne. Egy hatalmas tornyot s számukra annak erkölcsi tartalma jelenti az éltető fényt és nem az anyagi javak. Róma valamikor gazdag volt. A római birodalom megingathatatlannak látszott. Messzire nyúltak karjai. S aztán egyszerre semmivé vált. Saját népének, a rómaiaknak elfogyott a hitük és a birodalom összeroppant. Azért történt ez, mert a rómaiak elvesztették hitüket a saját isteneikben. Amig hittek Jupiterben, annak csodatevő hatalmában, nem volt baj a római szenátorral, a római néppel, s magával a római birodalommal. De amikor ez a hit elveszett, “Róma ledőlt s rabigába görnyedt” — igy Írja a költő és igy tanítja a történelem. Ha most a rab népeknek Amerika a titóizmust kezdi hirdetni, ez egyben erkölcsi felfogásának férgesedését, gyengülését is jelenti. Mintahogy Róma nem volt többé Róma, éppen úgy nem lehetne Amerika sem Amerika . . . Ha egy másik fajta vörös diktatúrát kínál a feléje segítségért nyúló népmilliók felé, akkor Amerika egyrészt elveszti azt a vonzást, amely a világ vezető nagyhatalmává emelte. Másrészt maga az amerikai nép sem hiheti többé, hogy a demokrácia, a népek szabad kormányzási formája az egyetlen, amiért küzdeni érdemes és küzdeni nagyszerű. El kellett mondanunk mindezt, amikor most az amerikai politika uj irányvonalát szabják meg. És még valamit meg kell említeni. Olyan hangokat is hallunk, hogy az amerikai magyar emigrációnak .meg kellene hirdetnie a titóizmust, mint hivatalosan követendő politikát, mert más kivezető ut nem látszik, — ilyen szólamok röpködnek. Ezeknek csak azt mondhatjuk, hogy akik ezen a véleményen vannak, menjenek Belgrádba és hirdessék onnét. De nem Amerikából! Ennyi jóizlést elvárunk tőlük. A felszabadítás mellett szavazott a kongresszus Egyidejűleg Kruscsev és Bulganin angliai látogatásával, az Egyesült Államok központi törvényhozásának képviselőháza félreérthetetlen formában tett tánuságot arról, hogy rendületlenül kitart a rabnemzetek felszabadítása mellett. Mintegy válaszul a széles körben megnyilatkozott aggodalmaskodásokra, a James Richards, South Carolina képviselőjének elnöklete alatt működő képviselőházi külügyi bizottság egyhangúlag pártolólag terjesztette elő az alábbi törvényjavaslatot: 1) Sajnálatos tényként állapítja meg a törvényhozás, hogy a földkerekség számos országát és annak népét minősíthetetlen igazságtalanság sújtja; 2) az Egyesült Államok kormányok és népképviselete ezeket a méltánytalan fonákságokat nemhogy nem nézi jó szemmel, hanem óvakodik bármi olyat cselekedni, avagy olyan szerződést kötni, ami ezen igazságtalanságok fenmmaradását a legcsekélyebb módon is elősegítené, tartamát meghoszabbitaná; 3) ugyancsak leszögezi az Egyesült Államok törvényhozása mindeme országoknak és népeiknek elvitatlan jogát szabadságukhoz, önálló állami életükhöz, nemzeti függetlenségükhöz, nemkülönben a határaikon túl, idegen közigazgatás alá kényszeritett testvérekkel való egyesülésükhöz ; 4) az orosz és kínai kommunizmus által megszállott területek sok-sok millió lakója valósággal rabszolga-sorsra van kárhoztatva és teljesen ki van szolgáltatva a szovjetrendszer kényuralmának; 5) az említett körülményekből kifolyóan az emberiséget állandóan egy újabb világháború fenyegti, jóllehet az Egyesült Államok kormánya és népe minden tőle telhetőt elkövet a világbéke megmentésére; 6) minek következtében az Egyesült Államok kormányának elsőrendű kötelessége állandóan a szabad világ lelkiismeretét ébren tartani a fenyegető veszedelmekkel szemben; 7) miért is az amerikai kormányzatot erkölcsi kényszer sarkalja, hogy ne nyugodjék miidaddig, amig az igazság és a maradandó béke érdekében a szóbanforgó igazságtalanságok orvoslását elérve, a rabnépek felszabadulhatnak a jelen elnyomatás járma alól. Egyetlen ellenvetés nélkül határozta ezekután el a washingtoni képviselőház, hogy a kormány minden olyan irányú ténykedését hatékonyan támogatni fogja, amely a rabnemzetek felszabadítását és alkotmányos önkormányzatát' eredményezheti. Továbbá minden olyan külpolitikai kísérletet eleve jóváhagy, ami békés eszközökkel igyekszik elérni a leigázott nemzetek szovjet-befolyás alóli mentesítését. Richards külügyi bizottsági elnök után Alvin M. Bentl^ michigani republikánus képviselő -— aki Mindszenty hercegprímás meghurcoltatása idején budapesti amerikai koncul volt — hatalmas beszédben indokolta meg a “House Resolution 370” számú törvényjavaslatot. A magyarbarátságáról országosan ismert Congressman Bentley beszéde után a 435 tagú képviselőház kimondotta a sürgősséget és a rabnemzetek felszabadítását ismételten az Egyesült Államok minűenkori kormányának a lelkére kötő 370-es törvényjavaslatot a szükséges kétharmad többségen jóval felül, azonnal meg is szavazta. Az Amerikai Magyar Szövetség központi titkára személyesen mondott köszönetét a képviselőház elnökének, a demokrata Sam Rayburn veterán texasi honatyának, úgyszintén Richards külügyi bizottsági elnöknek és . Bentley főelőadónak. Ugyancsak kifejezte köszönetét a külügyi bizottság 32 tagjának, akik a felszabaditási törvényt nagy gonddal és ügyszeretettel készítették elő. Hivatali szenioritásuk sorrendjében a Külügyi Bizottság tagjai a következők: Demokraták James P. Richards (S. Carolina), Thomas S. Gordon (Illinois), Thomas E. Morgan (Pennsylvania), A. S. J. Carnahan (Missouri), Thurmond Chatham ,North Carolina) , Clement J. Zablocki (Wisconsin), Omar Burleson (Tex.), Brooks Hays (Arkansas), Edna F. Kelly (New York), Thomas J. Dodd (Connecticut), Wayne L. Hays (Ohio), James G. Donovan (New York), John Jarman (Oklahoma), Robert C. Byrd (West Virginia), Armistead I. Seiden, Jr. (Alabama), John L. Pilcher (Georgia), Harrison A. Williams, Jr. (New Jersey). Republikánusok Robert B. Chiperfield (Illinois, John M. Vorys (Ohio), Frances P. Bolton (Ohio), Lawrence H. Smith (Wisconsin), Chester E. Merrow (New Hampshire), Walter H. Judd (Minnesota), Jamep G. Fulton (Pennsylvania), Öonald L. Jackson (California), Karl M. LeCompte (Iowa), Edmund P. Radwan (New York), Albert P. Moran o (Connecticut), Marguerite Stitt Church (Illinois) E. Ross Adair (Indiana), Winston L. Prouty (Vermont), Alvin M. Bentley (Michigan). A megszavazott 370 számú képviselőházi javaslat Eiseníower elnök biztosra várható aláírásával emelkedik a közeljövőben törvényerőre. Magyar vonatkozású szakaszait eredeti angol szövegben kívánatra bárkinek megküldi az Amerikai Magyar Szövetség, 527 Mills Sldg., NW, Washington 6, D.C. Magyarok! írjunk köszönőlevelet minél többen saját kerületünk képviselőjének, amiért sikraszállott Vasfüggöny mögötti véreink emberi jogaiért. Ha nyelvi akadály forogna fenn, angol fogalmazásra kérjük fel az itt iskolázott ifjúságot, avagy kérjünk levélszöveget e lap szerkesztősége 4 utján a Szövelség központjától. Anyáknapi ebéd a Lorántffy Zsuzsánna Nőegylet rendezésében Mint minden évben, a Lorántffy Zsuzsánna Nőegylet tagjai most is Anyáknapi Ebédet rendeznek a Református iskola dísztermében Anyák Napján, most vasárnap délben 12 órakor. A szakácsmüvészetükről hires asszonyok négy fogásos kitűnő ebédet készítenek. Lesz húsleves, töltött káposzta, rántott csirke és sütemény. Az iskolás gyermekek közül néhányan alkalmi versekkel fogják megköszönteni az édesanyákat. Trenton és környéke magyarságát ez utón is szeretettel hívja meg erre a kitűnőnek Ígérkező ebédre a rendezőség. VASÁRNAP MÁJUS 13 ÉDESANYÁK NAPJA IRTA: PÓLYA LÁSZLÓ Mikor a könny a szívre száll S csak bura, bajra mutat az óra, Mikor a sors kemény közével: Átkát, csapását fejünkre szórja; Mikor másé a napsugár, Miénk csak a viharos éjjel És a jelen szörnyű keserve, A pusztulás jajába vész el . . . Az útvesztőből kivezetni, Ha nem áll mellénk senki, semmi Az élet utján szárnya kél A vér ... a vér! S a buba, bajba nyomorult lélek, Hall altató dalt, édes beszédet... ölelő kar, éltető párna, Ahol az érzés megtalálta. Első szava hol Csókba fűlt, Ahol örülni megtanult . . . Az élet utján szárnya kél A vér ... a vér! Ki szivét, lelkét nekünk adta, Ki a SZERETET örökös napja, Aki valóság, nem múló emlék: Akkor is, ha már eltemették . . . I Az Édesanya! Nagy “Magyar Találkozó” május 12-én este New Brunswickon Alkalmi beszédet mond s üdvözli az itteni magyarságot Ráchkai Béla, az Amerikai Magyar Szövetség titkára, Washingtonból —- Zilahy Sándor irányításával művészi program, majd táncmulatság teszi felejthetetlenné ezt a társasvacsorát, a jerseyi magyarság nagy találkozóját A május 12-re, szombat estére hirdetett new brunswicki nagy “magyar találkozó” iránt óriási érdeklődés nyilvánul meg mindenfelé a magyarság köreiben. Nemcsak New Jersey-ből, de New Yorktól Philadelphiáig minden magyarlakta helyről sokan készülődnek erre a most már valóban jelentős “magyar találkozónak” Ígérkező műsoros vacsorára, amelynek keretében, mint titkár, első Ízben köszönti személyesen is az itten imagyarságot Báchkai Béla, az Amerikai Magyar Szövetség Washingtont központja részéről. Az idők szava összefogásra s együttes, komoly, valósággal “nemzetmentő” munkára sürget és ha most, a tizenkettedik órában sem értjük meg nagy összefogó szervünk, az Amerikai Magyar Szövetség célkitűzését és Pályázati hirdetés A Trentoni Független Református Egyház Presbitériuma pályázatot hirdet egyházi és iskolai gondozói állásra. Az állással megfelelő készpénzfizetés, lakás, fűtés s világítás jár. Ugyancsak pályázatot hirdet az orgonista és kórus vezetői állásra. Pályázati határidő az iskola gondozói állásra május 18, az orgonista állásra junius 1. Részletes felvilágosítást nyújt a lelkészi hivatal, 180 Home Ave. Telephone: EX. 6-9751. Hungarian Hours RÁDIÓ Magyar órák MINDEN VASÁRNAP D. U. 1 ÓRÁTÓL 2-IG A TREN TONI WTNJ ÁLLOMÁSON, (1300 Ke.) Kovács M. Balázs igazgató Phone EXport 6-0159, 200 Genesee St. Trenton, N. J. nem támogatjuk azt igaz értelne és értéke szerint, akkor holnap már későn lesz . . .! Ez az alkalom tehát soha jobkor nem jöhetett volna s a New Jersey állambeli, igazán jelentős számú magyarságnak soha jobb alkalma nem volt a felekezeti s talán kicsinyes elvi különbségeken felülemelkedő “t a 1 á 1 k ozásra,” mint most! Ez a május 12-iki találkozó, ami néhány lelkes magyar ember komoly beszélgetéséből “nőtte ki magát” nagyvonalú, szép reményekre jogosító értékes megmozdulássá, valahogy azt setjteti velünk, hogy még lesz ennek folytatása is; . . . még lesz alkalmunk a jövőben itt nagy magyar összefogásról, együttmunkálkodásról számolni be . . . A vacsorát, mint már megirtuk, Hajdú Németh Lajos és családja vendéglője fogja készíteni. A műsor összeállításáról és művészi rendezéséről Zilahy Sándor gondoskodik. Fellép az Amerikai Magyar Szövetség philadelphiai osztályának ifjúsági tánccsoportja. Alkalmi énekszámokat ad elő a new yorki magyarság bájos “csalogánya,” Vereczkey Kató. B. Leskó Jolánka és Földessy Lilla, az amerikai magyarság kedvenceinek énekszámai, valamint Gruber Kató hegedümüvésznő (Somervilleből), Mikisits József (Bethlehem, Pa.-ból), Kátai Mihály (New Yorkból) fogják fellépésükkel gazdagítani és igazán magasnivójuvá tenni az est műsorát. Az ének- és zeneszámokat Gödry Julia zongoraművésznő (Folyt, a 2-ik oldalon)
