Függetlenség, 1956 (43. évfolyam, 1-52. szám)

1956-01-12 / 2. szám

YEAR 43. ÉVFOLYAM NO. 2. SZÁM. TRENTÓN, N. J., 1956. JANUÁR 12. Ten Cents per Copy—$2.00 per Year 42 Years of Publication, this Weekly Is the Oldest Hungarian Newspaper Edited, Printed and Published in Trenton, N. J. American in Spirit — Hungarian in Language Hungarian News Amerikai szellemű magyar újság Ezeken a hasábokon sokszor irtunk már a franciákról és nem titkoltuk, hogy nem szeretjük őket. Nem tehetünk róla. Meg­győződésünk, hogy ők okozták Európa katasztrófáját és most legjobb utón haladnak az egész világ rombadöntése felé. A francia nép választott. S a választás eredménye a nyugati féltekén még a közömböseket is megdöbbentette. Az első hírek­re Washingtonban óvatosan csak annyit mondtak: az amerikai népet mély szomorúsággal tölti el az eredmény. Rövidesen bizonyára még töb­bet modanak és — reméljük — most már még többet tesznek. Ha most, a francia választások után sem “értékelik át” Wash­ingtonban a külpolitikát, azért majd egyszer a felelősség igen nagy lesz. Mi történt voltaképpen Fran­ciaországban ? A választásban résztvevő tucatnyi párt közül a kommunisták kapták a legtöbb szavazatot/ Szinte megduplázták képviselőik számát s ezzel, ha még teljesen nem is kaparintot­ták meg a hatalmat, döntő sze­rephez jutottak Franciaország sorsának intézésében. A franciák szeretik magukat a dicsőség, a gloire népének ne­vezni. Most közel öt millió fran­cia polgár akadt, aki szavazatát a vörösekre adta. Elképpesztő! A magyar nép ezelőtt tiz eszten­dővel, a háborútól tönkretéve, a szovjet szuronyok árnyékában el merte, el tudta utasítani a vö­röseket és a nyugati világ dédel­getett kedvence, több milliárd amerikai dollár haszonélvezője, a francai nép szivére ölelte őket. Az előbb azt mondtuk, hogy Európa katasztrófáját ők, a franciák idézték elő. És ez szó­­ról-szóra igy van. Középeurópá­­ban feldaraboltak egy birodal­mat, amely Európa egyensúlyát jelentette. Ebben a birodalom­ban izekre tépték Magyarorszá­got, azon a címen, hogy külön­böző népek lakják s. ezeknek a népeknek joguk van dönteni sa­ját sorsukról. Viszont sohasem kérdezték meg ezeket a népeket, hogy voltaképpen hová is akar­nak tartozni . . .! ők, a franciák Sk r,é ___________5____________ < . Join the MARCH OF DIMES JamcmjSto 3! ezzel szemben, saját birtokukon belől nem érvényesítették és nem is akarják érvényesiteni a népek önrendelkezési jogát. Szétmarcangolt Clemenceau egy ezeréves országot, Magyarorszá­got, de ők, a franciák nem akar­nak függetlenséget adni a ma­rokkói, az algier-i araboknak. Az északafrikai francia “te­vékenységből” rengeteg erkölcsi kár származik a nyugati világ és külön az Egyesült Államok szá­mára. De azért az Egyesült Ál­lamok ölhetett kezekkel, jóindu­latúan szemlélte és szemléli ezt a tevékenységet. A kedvenc — reméljük — most már eljátszotta kis játéka­it. A pohár betelt. Franciaor­szág nem lehet vezető nagyhata­lom. Erre nincsenek meg a fel­tételek. A háború óta csak ártott a két főpartnernek, az Egyesült Államoknak és Nagybrittániá­­nak. A francia nép beteg, dekadens nép. Más, szabad, egészséges né­pek felfelé törnek, a franciák le­felé haladnak. Nem titkoljuk, hogy nem rokonszenvezünk ve­lük. Hanyatlásának önmaga az oka. Mély meggyőződésünk, hogy a nyugati világ csak erősö­dik, ha ebben a világban a fran­ciáknak csak jelentéktelen sze­rep jut. A kongresszus egy esztendeje Nincsen ember hiba nélkül. Ország sincs. Az Egyesült Álla­mok remek ország, boldogok va­gyunk, hogy lakói lehetünk. Ha van, valami hiba benne, akkor azt az egész évre terjedő válasz­tási küzdelmet nevezhetjük an­nak. Mostantól fogva egy teljes esztendeig az Egyesült Államok népét és politikusait semmi egyéb nem érdekli, csak a vá­lasztás és annak mindenféle ve­lejárója. Ideális állapot lehetett régen, amikor a nagy elődök megszerkesztették az alkot­mányt. De nem ideális ma, ami­kor a világnak csak egy szikra kell és lángbaborul. Régente, a­­mikor a nagyvilággal nem kel­lett törődni, sem az amerikai kontinens védelmével, üdítő do­log lehetett az a tudat, hogy mostantól kezdve egy esztendeig csak a magunk saját, “családi ügyeivel” törődünk. Ma ka­tasztrofálisnak látszik. Nem titkoljuk, hogy félünk ettől az évtől. Nem olyan évnek látszik, amikor Amerika megen­gedheti magának a senkivel és semmivel nem törődés fényűzé­sét. Vagy azt, hogy csak a vá­lasztópolgár kedve szerint in­tézze mind a belső, mind a külső ügyeket. Bárcsak ne lenne iga­zunk. Mesterséges gerendák Kemencében tökéletesen ki­szárított apró fadarabokból, enyvezéssel és nagy nyomással összetoldva sikerült amerikai mérnököknek olyan mü-geren­­dát előállitaniok, amely erősebb­nek és praktikusabbnak bizo­nyult, mint a természetes fage­renda. Hőhatásokra kevésbbé érzékeny és nem annyira gyúlé­kony, mint a természetes geren­da. Igen nagy előnye pedig az, hogy bármilyen méretben, gyor-, san előállítható. FT. KISS GYULA KARÁCSONYI RÁ­DIÓ - ÜZENETE MAGYARORSZÁGRA Bolsevista Magyar-1 Hinder Márton 300,000 dolláros pere a pittsburghi “Magyarság” és cikkírója ellen Ft. Kiss Gyula, az Amerikai Magyar Katolikus Liga elnöke az alábbi rádió-üzenetet küldte karácsonykor Magyarországra, amit rövidhullámon továbbítot­tak : “Az Ur 1955-ik esztendejében újból megkondulnak a karácso­nyi harangok, hogy hirdessék a világnak a Megváltó születését. Mi magyarok, akik messze szü­lőhazánktól szétszórtan élünk a világban, mélyen átérezzük a ka­rácsonyi ünnepek jelentőségét. Tudjuk azt, hogy a vörös el­nyomás ellenére is megszólalnak a harangok Magyarországon és az ájtatos hívek, ha körülmé­nyeik megengedik, ott is a temp­lomba sereglenek e nagy ünne­pen. Lelkűket azonban nem a karácsony, hanem az advent szelleme tölti el. Imádságaikban a várakozás» a sóvárgás hangja szólal meg a megváltás után, mely ismét szabaddá, emberré teszi majd a magyarok millióit és lehetővé teszi, hogy szabadon vallhassák meg hitüket, szaba­don élhessenek keresztény élet­­közösségben. Legyetek meggyőződve szere­tett magyar testvéreim arról, hogy mi, távollévő magyarok minden erőnkkel azon vagyunk, hogy az Ur segedelmével ti is igaz karácsonyt ünnepelhessetek szép hazátok földjén. Nem szű­nünk meg dolgozni, fáradni a­­zért, hogy enyhítsük rabságotok keserveit, letöröljük a könnye­ket, mosollyá változtassuk só­hajtásaitokat. Mi nemcsak a világ fegyve­reivel harcolunk érettetek. Az imádság, a könyörgés sokszor hathatósabb fegyver, mint a leg­­bölcsebb érvelés, vagy a leghan­gosabb és legeredményesebb propaganda. A magyar hazát az isteni gondviselés óvta ezer esztendőn keresztül a fenyegető veszedel­mek közepette, ő mentette meg Budapesti árak A budapesti Népszava decem­ber 17-i száma az alábbi tárgya­kat ajánlja megvételre: (a jel­zett összegek a legalacsonyabb árakat jelzik) Bőrkeztyü 98.— Ft-tól, gyap­­jusál 87 Ft-tól, patrasz ing hu­­zózárral 140.— Ft-tól, pouplin ing (fehér és színes) 95.— Ft­­tól, satin ágykabát 200.-Fttól, zsebkendő 6.50 Ft-tól. (A magyar munkás átlagos havi keresete 1200-1400 forint. — Szerk.) attól, hogy a keleti tatár hordák megvessék lábukat a Duna völ­gyében. Az Úristen kegyelme szabadította meg az országot a 150 éves török rabságtól, amikor úgy látszott, hogy hazánk örök időre szakad három részre szét. Az isteni gondviselés fogja is­mét megtenni a csodát. Magyar­­ország újból szabad és boldog ország lesz, de ezt csak az imád­­ságos lelkek erejével érhetjük el. Egyesülnünk kell egy imádsá­­gos kereszteshadjáratban a vas­függönyön innen és túl, hogy annak erejével vívjuk ki a ma­gyar igazság diadalát. A szent karácsony ünnepén mi, boldo­gabb magyarok, szeretettel ál­lunk mellettetek szívben és lélek­ben. Ott imádkozunk veletek az áj féli misén, együtt könnyezünk és szenvedünk veletek abban a biztos hitben és meggyőződés­ben, hogy ismét eljön a kará­csony, amelyen együtt örvend­hetünk a Megváltó születése fe­lett!” SAJÁT GYÁRTMÁNYÚ “TANKON” A VAS­FÜGGÖNYÖN ÁT... A londoni Reuter hírügynök­ség dece aber 14-i bécsi jelentése szerint négy magyar munkás az elmúlt napokban saját maguk által készített “tangón” törtek át a Vasfüggönyön, a drótkeríté­sen és az aknamezőn, majd a Pinka folyó átuszása után sze­rencsésen osztrák földre értek. Akna is robbant alattuk, de csak az egyik kerekét vitte el az al­kalmi “tanknak,”- mely nem volt más, mint vaslemezekkel bélelt teherautó. Az ÁVH határőrség a robbanás hallatára tüzet nyi­tót rájuk. A csurom-vizes társa­ságot osztrák parasztok ellátták száraz ruhával s bevitték őket Grázba. SOK FIATAL LÁNY ÉS FIÚ AZ ÉJJELI MULATÓHELYEKEN A budapesti Kossuth rádió de­cember 19.-i adásának egyik szá­ma bőven foglalkozik azzal a je­lenséggel, ami kezdi aggasztani a kommunistákat is, hogy a “felszabadított” ifjúság más­ként magyarázza a kötetlensé­get, mint azt a rendszer szeret­né. A DISZ — Dolgozók Ifjúsági Szövetsége — vezetősége razziát tartott a mulatóhelyeken és el­lenőrizték a mulatókat. Az ered­mény lesújtó volt, közli a rádió riportja, mert nagyon sok kö­zépiskolás leánnyal és diákkal találkoztak . . . ország az UN-hen A bolsevista sajtó szerint “Magyarország örömmámorban ünnepli az Egyesült Nemzetek Szövetségébe való felvételét.” Az irányított örömmámor első­sorban a röpgyülések ezrein nyilvánul meg, amelyeket min­den üzemnek meg kell rendeznie. Mindenekelőtt — mint minden hasonló esetben — a Szovjet­uniónak kell hálát rebegni. Aho­gyan a Szabad Nép december 16.-i vezércikke írja: “A Szovjetunió kiharcolta Magyarország felvételét. . Test­véri köszönet, hála érte!” Ugyanakkor, természetesen, élesen támadják az Egyesült Ál­lamokat, “amely 10 éven át meg­akadályozta, hogy a szabadság országutjára kitört népidemok­ratikus országok csatlakozhas­sanak a világszervezethez.” Ám még nagyobb a bűne a magyar emigrációnak: “Az ENSz gyűlés határozata csattanós válasz a hazai reakciónak és a külföldre szökött, hazaárulásban utazó gyászmagyaroknak is, akik tiz esztendőn át is mindent megtet­tek, hogy rágalmaikkal, ‘bead­ványaikkal’ gátat vessenek tag­felvételünknek.” (Ennél szebb elismerés aligha érhette volna az emigrációt!) A Szabad Nép de­cember 17.-i száma közli a “Ma­gyar Népköztársaság kormá­nyának csatlakozási okiratát az Egyesült Nemzetek alapokmá­nyához.” Eszerint: “A Magyar Népköztársaság kormánya ezen­nel kijelenti, hogy elfogadja az Egyesült Nemzetek alapokmá­nyában foglalt kötelezettsége­­ket.ket.” A legfőbb kötelezett­ség: a szabadságjogok megvaló­sítása és biztosítása. Vájjon most a magyar bolsevista állam helyre fogja állítani a megsem­misített szabadságjogokat? A KIVÉGZETT RAJK ÖZVEGYÉNEK KÁR­PÓTLÁSA Belgrádi megbízható jelentés szerint az 1949-ben a Rákosi- Gerő-Berei-Péter Gábor klikk által hóhérkézre juttatott Rajk László, volt belügy- és külügy­miniszter, özvegyének egy külön villát utalt ki a kormányzat “kárpótlásul” s árva gyermekei is újból viselhetik atyjuk nevét amitől eddig el voltak tiltva. A kommunista jogászok tanulmá­nyozzák a Rajk-ügy perfelvéte­lének lehetőségét is. (Mindezt Tito megbékítése kedvéért csi­nálják Rákosiék.) A Fáy Fisher Andor szerkesz­tésében megjelenő “Magyar Bá­nyászlap” vezető helyen közölte alapitója és munkatársa Himler Márton nyilatkozatát, amelyben bejelentette, hogy pert indított a pittsburghi “Magyarság” cí­mű hetilap szerkesztője, Szebe­­dinszky Jenő, valamint a sértő cikk Írója Fáy Zoltán és Rév. Markovits Pál és Rév. Brachna Gábor, a lapot előállító nyomda­tulajdonosai ellen. Himler Márton a $300,000 dollár kártérítést követelő pert azért indította meg, mert a pittsburghi “Magyarság,” amely személyét már régóta támadja, olyan cikkeket közölt, amelyeket Himler súlyosan sérelmesnek ta­lált nemcsak személyét illetőleg, hanem az amerikai titkos kato­nai szolgálat szempontjából is. A per előzményei: Himler Márton, aki évtizedeken keresz­tül ismert amerikai magyar új­ságíró volt (az Amerikai Ma­gyar Szövetségnek életrehivója és évekig titkára is), a má­sodik világháborúban kormány­szolgálatba lépett és a háború befejezése után az ő feladata volt a győztes hatalmak által há­borús bűnösöknek nyilvánított magyar kormányférfiak, tisztek és szélsőjobboldali politikusok, valamint nyilas gonosztevők el­fogása és kiadatása az akkori magyarországi kormánynak. Jobboldali emigráns magyar lapok már évek óta élesen tá­madják Himler Mártont és azt állítják, hogy ő saját belátása szerint bosszuállóan azokat fo­gatta el és adta ki Magyaror­szágnak, akiket ő minősített há­borús bűnösnek. Súlyosan kifo­gásolják, hogy Himler Márton e munkája során sok “tisztességes magyar hazafit” is kiszolgálta­tott a magyarországi rendszer­nek. Himler Márton ezzel szemben azt jelentette ki, hogy mint kor­mánytisztviselő, ő csupán a szö­vetséges ellenőrző bizottság ál­tal háborús bűnösnek nyilvání­tott személyeket adta át a ma­gyarországi hatóságoknak s igy csak a rábízott feladatot teljesí­tette, hivatali esküjéhez híven. A jobboldali emigráns sajtó­ban évek óta folyik Himler Már­ton ellen a sorozatos támadás. Himler a támadásokra ezideig nem válaszolt. Az amerikai kor­mányhatóságok, — akikhez Himler Márton ellen bizonyára sok feljelentés érkezett magyar jobboldali körökből, — nyilván­valóan teljes bizalommal van­nak Himler Márton iránt, mert nemcsak a demokrata, hanem a republikánus kormányzat alatt sorozatos fontos külföldi megbí­zásokkal halmozzák el. A magyar szempontból rend­kívül érdekes per tárgyalására a pittsburghi szövetségi bíróság e­­lőtt kerül sor. A per kimenetele elé az amerikai és külföldi ma­gyarság széles rétegei nagy ér­deklődéssel tekintenek, mert va­lószínű, hogy a per során a há­ború utáni magyar élet sok isme­retlen kérdésére derül fény. Himler Márton a pert azért indította meg, hogy az amerikai magyar közvélemény előtt, ame­lyet évtizedekig szolgált, bebizo­nyíthassa, hogy ténykedését az akkori amerikai rendelkezések és parancsok alapján folytatta. Ismeretlen Vörös­marty versek Az uj Vörösmarty-kiadásban (amely most jelent meg Ma­gyarországon), eddig ismeretlen verseket tettek közzé. Négy tö­redékes sor a költő egyik leg­szebb hasonlatát tartalmazza: “Elszórta terhes fellegeit az ég, Elhulladoztak végső csepjei, És elterült mosolygó fájdalom­imái, Mint egy kisirt szem a világ Ifölött . . .” Valamennyi kiadatlan vers közül a legfontosabb, valóban megrázó az a hét sor, amelyben Vörösmarty a nemzethalál rémé­vel viaskodik, az 1846-os galíciai paraszt felkelés idején, amikor i lengyel tragédia valósággal megdermesztette a magyar köz­véleményt : ‘Ha gondolok reád, én Nemzetem, Hogy egykor sírba szállsz, oh Gyötrelem. Magamtól kétségb’esve Kérdezem, Mit tettél . . .” A hires “Csepel” bicikli... A magyarországi kommunista sajtó egyre gyakrabban hirdeti a hazai gyártmányú “Csepel” kerékpárt, s — mint már ilyen­kor a kommunistáknál szokásos — jelzőkben nem szerényked­nek. A “Csepel” kerépár a kom­munisták szerint “nem szorul __ A __ > Hungarian Hours — RADIO — Magyar órák MINDEN VASÁRNAP D. U. 1 ÓRÁTÓL 2-IG A TRENTONI WTNJ ÁLLOMÁSON, (1300 Ke.) Kovács M. Balázs igazgató Phone EXport 6-0159, 200 Genesee St. Trenton, N. J. javításra,” sőt “elpusztíthatat­lan.” Berecz István egri lakos (Szarvas tér 1.), miként a kom­munista sajtó közli, vett egy hi­res “Csepel” kerékpárt 800 fo­­rinj^rt. “Gyönyörűség volt rá­nézni — írja Berecz — ... Saj­nos a gyönyörűségem nem soká­ig tartott, mert a gyönyörűséges kerékpár az első köves utamon úgy összecsukódott, mint a col­stok . . . így hát szerepet cserél­tünk, mert eddig ő vitt engem, aztán én vettem vállamra és visszavittem az üzletbe, ahol azt a felvilágosítást adták, hogy a kerékpárt valósziünen tévedés­ből szállitoták nekik, mert az in­kább ‘selejt,’ mint eladható 1 tárgy.”

Next

/
Thumbnails
Contents