Függetlenség, 1956 (43. évfolyam, 1-52. szám)

1956-02-16 / 7. szám

42 Years of Publication, this Weekly Is the Oldest Hunga rian Newspaper Edited, Printed and Published in Trenton, IS. J. American in Spirit — Hungarian in Language Hungarian News Amerikai szellemű magyar újság YEAR 43. ÉVFOLYAM — NO. 7. SZÁM. 20 TRENTON, N. J., 1956. FEBRUÁR 16. Nem újság, hogy a new yorki kommunis­ta lap, az “Amerikai Magyar Szó" szerkesztőjének, Deák Zol­tánnak nagyon fáj még a puszta létzésünk is. Fáj ennek a vörös embernek, aki ha csak a nevét leírja, már is kétszer hazudik, hogy lehet tisztességesen is la­pot írni és lehet tisztességesen is élni. Ő abból a fajtából való, aki­nek — mint a vakondnak — sérti a szemét a világosság. Köpköd, kénkövet lövel és mér­ges fogaival szeretne belénk ha­rapni. Ha merne, a nyavalyás. Bűzös odvából prüszköl hát to­vább s voltaképpen arra sem kellene érdemesíteni, hogy szót fecséreljen rá a tisztességes em­ber. Két tényt mégis megállapít hatunk. Újra végiglapozva az ameri­kai igazságügyminiszter hivata­los közleményét a felforgató szervezetkről és közlemények­ről, büszkén állapítjuk meg, hogy valamennyi nemzetiség kö­zül a magyar szerepel benne leg­­kevésbbé. A magyarországi kommün után ide menekült óha­zai vörös patkányok megpróbál­ták az amerikai magyar nép megszervezését, de ez csak je­lentéktelen mértékben sikerült nekik. Az amerikai magyar tö­megeket nem lehetett az orruk­nál fogva vezetni, hangzatos kommunista jelszavakkal. Büsz­kék vagyunk a józan magyar népre, mert az óhazában éppen­­ugy, mint itt elutasitptta magá­tól a moszkvai mákonyt. A másik tény az, hogy az ame­rikai magyar bértollnokoknak újabban megjött a hangjuk. Senyvedő testükbe uj injekciót kaptak. A budapesti vörös kor­mány uj bábán újra ad pénzt ne­kik, főleg amióta a magyaorszá­­gi vörös delegáció felbukkant az Egyesült Nemzetek közgyűlé­sén. Az amerikai magyaroktól már rég megdöglött volna az élőbb említett szennylap s mert a budapesti vörös kormány so­káig érdektelenséget mutatott ideplántált fiókái irányában, en­nek a dicstelen kimúlásnak min­den jele meg is volt. A vörös de­ák most újra marékkai kapja a dollárokat s ezzel párhuzamosan a hangja is megnőtt. Bömbölne is, ha hangja volna. Nyeszlett tüdejéből azonban nem futja csak vinnyogásra és a kötelező prüszkölésre, köpködésre. Ezért fizetik. Söpredék. Bebizonyosodott megint, hogy a nemes gesztust nem érdemes a vörösekre pazarolni. Újból a budapesti vörös rezsim­ről van szó. A “genfi szellők” jégolvasztó hatására Dulles kül­ügyminiszter feloldotta a ma­gyarországi utazások tilalmát. A dollár-éhes budapesti vörös pribékek ujjongtak örömünk­ben. Hogyne! Most már jönnek az amerikaiak, — gondolták, — és nálunk költik el a jó dollárt. S mentek is. Nem sokan, de mentek. Mint mindig, a kommu­nisták ezúttal is gazsággal felel­tek a nemes gesztusra. Budapes­ten újra “ítéletet hirdettek"* Tárgyalás nem volt, csak Ítélet­hirdetés. Megint “amerikai” ké­meket vetettek börtönbe. Mert nagyon jól jön az ame­rikai dollár, de a vörös gépeze­tet csak úgy lehet mozgásban tartani, ha rendes időközökben Amerika-ellenes szól amokkal etetik. Azért nincs kenyér, zsir, vaj, hús az egykor Középeurópa Kánaánjának nevezett Magyar­­országon, azért rongyos a ma­gyar nép, mert Amerika kémei jelen vannak s azok a csodálatos tervek, amelyeket a vörös szak­értők eszelnek ki, meghiúsulnak. Pedig — Lenin lássa sötét lel­kűket —ezek a vörös szakértők mindig a nép javáért dolgoznak, — dehát Amerika miatt újra és újra felsülnek. Körülbelül ez a propagandatétel, amely különfé­le változatban és időpontban a budapesti pártközpontból a nép felé irányul. “Gyűlöld Ameri­kát” — harsogja a kommunista pártközpont s mert a bárgyú szólamok hatástalanul peregnek le a dolgokkal tökéletesen tisztá­ban levő magyar nép tömegei­ről, ezért nyúl a vörös rezsim a durvábbnál durvább eszközök­höz. így aztán Amerikának nem lehetett más választása mint­hogy a rendelkezésére álló meg­torló eszközzel éljen. Megtiltotta állampolgárainak, hogy Ma­gyarországra utazhassanak. Le merjük fogadni, hogy Rá­kosi szeretné kitépni minden hajszálát, ha volna. Erre nem számított. Nem számított rá, hogy az amerikai kormány ilyen gyorsan és erélyesen visszaüt. A dollárra, ugyanis, a budapesti vörös rezsimnek szüksége van. Nagyobb szüksége, mint bármi­kor is volt. A budapesti vörösek dühét mi sem mutatja jobban, mint az, hogy az amerikai kormány jegy­zékét visszaküldték. “Washing­ton a belügyeinkbe avatkozik” — visítják Rákosiék. Az amerikai kormány intéz­kedése nagyon is az elevenükbe talált. A Voice of America uj neve Az Egyesült Államok infor­mációs szolgálatának egyik fon­tos ága, a Voice of America, ja­vított és bővített nevet kapott. A szolgálat vezetője Theodore C. Streibert igazgató bejelen­tette, hogy David Sarnoif, a Radio Corporation of America elnökének javaslatára Eisen­hower elnök hozzájárulásával az angol nyelvű leadásokban ezen­túl a Voice hivatalos neve a kö­vetkező lesz: “Voice of Ameri­ca for Freedom and Peace.” Számos idegen nyelvű program­ban is az uj nevet használják már. A Nadányi Pál vezetése alatt működő magyar osztály is az uj nevet használja- már “Amerika Hangja a Szabadsá­gért és a Békéért” szavakkal. Az Egyesült Államok külügyi államtitkárhelyettese, Jacob D. Bean, mint az európai ügyek osztályfőnöke, magához hivatta Szarka Károlyt, a Magyarorszá­gon uralmon levő kommunista kormány washingtoni követét és egy rendkívül szigorú hangú át­iratot nyújtott át. A három gé­pelt oldalas okmány 131 sorban részletezi azokat a sorozatos túl­kapásokat, melyekkel a buda­pesti kommunista kormány minden elképzelhető eszközzel elmérgesitette a helyzetet az E- gyesült Államok és Magyaror­szág között. Annak ellenére, hogy a múlt év második felében amerikai részről lényeges könnyítéseket léptettek életbe a két ország kö­zötti kapcsolatok, utasforgalom stb. előmozdítására, a budapesti kommunisták konokságán min­den amerikai jóindulat kudar­cot vallott. Mindenek tetejébe 1956 január közepén az ameri­kai követség két magyar alkal­mazottját, Kapocsy Bélát és Ba­lázs Kornélt életfogytiglani, ille­tőleg nyolc évi börtönbüntetés­sel sújtották. Bár mindkettőjü­ket egy teljes éven át faggatták, az amerikai diplomatáknak még csak magyarázatot sem adtak, mi az ellenük felmerült vád. Ha­sonlóan jártak el nemrég Mar­ton Endre, és neje Ilona eseté­ben is, akik az amerikai sajtó részére évtizedek óta tudósításo­kat küldözgettek Magyarország­ról. Az Egyesült Államok kormá­nya ezért büntetésként újból megszigorítja az óhazába uta­zást. Ezentúl tehát a három hó­napon át érvényben lévő könnyí­téseket azonnali hatállyal be­szüntetik és csak különleges ese­tekben érvényesítik az amerikai útleveleket Magy arországra. Ugyancsak korlátozzák a wash­ingtoni “magyar” kommunista követség tisztviselőinek utazási szabadságát, sőt washingtoni kormányhivatalok f e 1 a d j ák minden olyan tanácskozás ter­vét, amit magyar megbízottak­kal folytattak volna. Az Amerikai Magyar Szövet­ség a hivatalos amerikai állás­pont eredeti szövegét megkapta a State Departmenttől, amint azt Christian Ravndal amerikai követ Budapesten egyidejűleg átadta Boldóczky János kommu­nista külügyminiszternek. Bár­kit érdekel a hivatalos amerikai átirat, azt a Szövetség kérésre készséggel megküldi, hiszen ab­­an az Egyesült Államok kormá­nya nem csupán a sérelmekkel szemben követel elégtételt, ha­nem férfiasait' sikraszáll a vörös elnyomatás alatti magyar nép igazsága érdekében is: “Az amerikai kormány már csak azért sem nézheti szótlanul budapesti követsége alkalmazot­tainak a politikai rendőrség ré­széről való üldöztetését, mert ezzel a magyar népet terrorizál­ni és előtte az Egyesült Államok tekintélyét aláásni akarják. Hi­ába vár Amerika éveken át ar­ra, hogy a magyar kormány mint felelős és független állam­szerv működjék, nemzetközi kö­telezettségeinek eleget tegyen és saját polgárainak egyéni jogait tiszteletben tartsa. Meg kell vég­re állapítanunk, hogy a buda­pesti kommunista kormányzat teljesen elvesztette szavahihető­ségét és ténykedésének becsüle­tessége iránt senki ezentúl nem tekinthet többé bizalommal. “A magyarországi kommunis­ta kormány továbbra is rend­szeres következetességgel nyom­ja el a lakosságot és vonja meg tőle a legelemibb emberi jogo­kat — noha erre szerződésileg határozott Ígéretet tett. Az elis­mert külföldi diplomata sze­mélyzet üldöztetése pedig egye­nes ellentétben áll azokkal a hangos követelésekkel, melyek­kel az Egyesült Nemzetek tag­jai közé felvételüket szorgal­mazták. Úgy a mostani, mint a múltban történt kommunista visszaélések komoly kételyt tá­masztanak aziránt, hogy Ma­gyarország jelenlegi kormánya akár meg tudna, avagy akarna felelni azoknak a követelmé­nyeknek, melyekkel az Egyesült Nemzetek tagjai sorába történt felvétele együtt járna.” A csehszlovák megszállott Felvidékre, nemkülönben a ju­goszláv uralom alatti Délvidék­re nem vonatkozik az amerikai utlevél-érvényesitési legu j abb megszigorítás. Sőt a románok megszállta Erdélybe is utazhat­nak amerikai polgárok, ez eset­ben a Magyarországot ért diplo­máciai fenyítés óta Jugoszlávi­án keresztül, Amerikai honos­ságot nyert bevándoroltakat azonban külön figyelmeztetnek útlevelük' kiadásakor áz úgyne­vezett dupla honosság veszélyei­re. Megeseik elég gyakran u­­gyanis, hogy a szüleiket meglá­togatókra rásütik; hogy ameri­kai polgárpapirjuk dacára érvé­nyesek rájuk a szülőhaza jelen­legi törvényei. Ily módon meg­történhetik, hogy a látogató amerikai honosnak a visszatéré­se elé mondva csinált akadályo­kat gördítenek és csak hosszú várakozás, nagy költség árán tudnak visszaj ütni szabad földre. ❖ ❖ X (Fenti amerikai diplomáciai demars pontosan 32 évvel azu­tán történt, hogy Wilson elnök meghalt. A tudós államfő jóhi­szeműen sürgette a népek ön­rendelkezési jogának elismer­tetését, de azt mégis a magyar nép kisemmizésére, önzőén al­kalmazták. ) Egy történelmi apróhirdetés “Kockázatos utazásra férfi­akat keresek. Kevés fizetés, je­ges, hideg éghajlat, hosszú hó­napokig teljes sötétség. Állandó életveszély. Visszatérés nem va­­lószinü. Siker esetén rangok, ki­tüntetések.” Ez a hirdetés az an­gol lapokban jelent meg 1900- ban és feladója Sir Ernest Shakleton, a később tragikus vé­get ért angol sarkutazó volt. Az apróhirdetés a londoni Times-ban jelent meg először, apró betűkkel, pár incs nagy­ságban. Csaknem egész Angliá­ból voltak jelentkezők . . . A Public Library magyar könyvei A trentoni Free Public Li­brary So. Broad St.-i fiók­­könyvtárában száihos érdekes, jó magyar könyv is van. A könyvtár nemrégiben kibővítet­te magyar könyv-készletét, még pedig a következő müvekkel: Carrel: Az ismeretlen ember, — Dudásné: Végtelen szeretet, — Eszterhás: Besúgó és az Apostol, — Gárdonyi: Egri csil­lagok, — Herczeg: Pogányok, — Makkai: Holttenger, — Má­­rai: Béke Ithakában, — Molnár F.: Égnek a mécsek, — Móricz: Forr a bor, — Pohárnok: Szent István Király, — Sayers: Jel­ige: Gyilkosság és Gimazisták, — Szenes: Egyszer élünk, — Vass A.: Elvész a nyom, — Wilder: Szent Lajos király híd­ja és Zilahy: A fegyverek visz­­szanéznek. Ten Cents per Copy—$2.00 per Year 1 February 19-26 Brotherhood Believe It — Live It Support It Sponsored by THE NATIONAL CONFERENCE OF CHRISTIANS AND JEWS LÁTOGATÁS AZ ÖRÖK NYÁR HONÁBAN ... Az újságíró elindul, hogy látogatást tegyen Amerikának egy olyan részén, ahol még soha­sem járt: Floridában. Egy olyan útra indul ezúttal, ahová nem mint szerkesztő, nem mint új­ságíró megy, csak mint a leg­több ember, aki télviz idején “nyaralni” megy: pihenni, a túl­feszített munka nyomasztó érzé­sétől szabadulni egy kicsit . . . * * * Éjfél elmúlt, amikor a négy­motoros óriási gépmadár “gyomrába” beszámolják sorra az utasokat, számszerint valami 64-et . . . Egymásután perdül­nek meg a hatalmas propellerek s néhány izgalmas perc után már magasan száll a gép ... A U. S. 1 highwayn levő Budwei­ser sörgyár tovatűnő fényes lámpa-reklámjáról, a szárnyát lebegtető nagy madárról tudjuk meg, hogy túl vagyunk Eliza­bethen s már nem kell félnünk attól, hogy ennek a városnak hírhedt légikatasztrófa-statisz­­tikájában valami szerepet kap­hatunk ... A “légi hajó” kapi­tánya hangszórón át üdvözli az utasokat és közli, hogy minden nagyszerűen megy, a négy kitű­nő motor, amelyre az életünk van bízva, tökéletesen működik, az időjárás is kitűnő s hajnali fél ötkor fogunk megérkezni Mia­miba. Aztán elmagyarázza, hogy hol járunk, városok, hely­ségek neveit sorolja fel, amelyek felett éppen repülünk . . . s egy­szer csak elhallgat . . . nem be­szél tovább . . . Jön a stewardess, kioltogatja egy-egy ülőhely fe­lett a kis lámpát, kialszik a “fo­lyosó” lámpasora is és félho­mály, éjszakai csend lesz a húsz­ezer láb magasságban úszó hajó­ban ... A motorok ritmikus, tompa berregése hallatszik csak . . . Lent, a mélyben még mindig ezernyi lámpafény . . . csillogó gyöngysorok . . . szétszórt gyé­mántok fekete bársonyon . . . Égen és földön millió csillag . . . csak a motor kipuffogójából ki­áradó kék lángcsóvák zavarják a gyönyörű látvány hangula­tát . . . ❖ ❖ ❖ . . . Három és fél órai utazás Hungarian Hours RÁDIÓ — Magyar órák MINDEN VASÁRNAP D. U. 1 ÓRÁTÓL 2-IG A TRENTONI WTNJ ÁLLOMÁSON, (1300 Ke.) Kovács M. Balázs igazgató Phone EXport 6-0159, 200 Genesee St. Trenton, N. J. alatt, ég és föld között van ideje az embernek sok mindenen gon­dolkozni ... Az olyan embernek pedig, aki hegyekben nőtt fel s aki már ezért is a jó Istenhez mindig valahogy “közelebb” érezte magát, ilyen szédítő ma­gasságban, ilyen szörnyű iramú száguldásban inkább az Ég felé szálló gondolatai vannak több­ségben . . . A kis ablak sarkában elő-elő­­tünik az égről egy csillag . . . mindig ugyanaz, ahogyan a piló­ta vissza-vissza billenti a hatal­mas gépet ugyanabba az irány­ba .. . Reményik Sándor, erdé­lyi költőnk, aki gondolatait és érzéseit gyönyörű rimii és rit­musú írásokban rögzítette le, irta egyik versében, valahogy olyanformán, hogy egy kiválasz­tott csillagot ha ketten nagyon néznek, találkozik a gondolatuk, beszélgethetnek g o ndolatban, bármily távol is legyen az egyik szív a másiktól . . . * * * Az újságíró, mint előbb jelez­tük, magánemberként indult el floridai útjára s nem lenne illdo­­mos visszaélni a helyzettel s le­írni most ide mindazt, amit ez utazás alatt érzett, gondolt, lá­tott, tapasztalt ... De nem is le­hetne, hiszen két hét benyomá­sai, tapasztalatai . . . meganyyi újszerű élmény leírása nem né­hány folytatásos újságcikket, de egy vaskos könyvet tehetne ki... ❖ ❖ ❖ “Megerősíteni az ülés-szija­­kat!” — hangzott fel a hangszó­rón a kapitány figyelmeztetése. “Néhány perc múlva leszállunk a Miami International Air­­porton" .... Lenézve, pazar fényesség tá­rul -elénk: egy világváros millió­nyi apró lámpafénye csillog . . . A piros, kék, zöld, sárga fé­ny ecskék jelzik azt is, hogy eb­ben az óriási városban még ilyenkor, hajnalban is mozgal­mas élet van . . . Megbillen a gép szárnya s szinte hallani lehet a suhanást, amint befordulunk a “lendolás­­hoz” . . . Észre sem vesszük s földet érnek a gép kerekei s az­tán már mint valami nagy város utcáin szalad a repülőtér “kifu­tóin” ide-oda fordulva a földi járművé lett gép, amit a propel­lerek húznak be egészen a meg­állóhelyig. A motorok leállnak s valami végtelen nyugalom és megkönnyítő érzést adó csen­desség veszi hatalmába egy percre az utasokat . . . még a “személyzetet” is . . . Majd oda­­görditik a lépcsős lejáratot s az utasok úgy tódulnak ki a gép­madár gyomrából, mintha a new yorki földalatti 123-ik utca meg­állójához beérkezett szerelvény­ből lépnéneek ki az alsóvárosból jövet. .. Legtöbbjüknek nem je­lentett uj s nagy élményt ez az ezermélföldes repülés . . . egy­kedvű tekintettel néznek körül, hogy várja-e őket valaki ... Az (Folyt, a 4-ik oldalon) Ismét megszigorították ameri­kai polgárok óhazába utazását

Next

/
Thumbnails
Contents