Függetlenség, 1956 (43. évfolyam, 1-52. szám)
1956-11-01 / 44. szám
1956. november 1. FÜGGETLENSÉG 3 PASSAICI LAPUNK, A “SZABAD SAJTÓ” ARANYJUBILEUMI SZÁMÁNAK ELSŐ OLDALÁT ÉRDEMESNEK TARTOTTUK E HELYEN KÖZÖLNI, HOGY A‘FÜGGETLENSÉG’ OLVASÓI IS OLVASHASSÁK: A SZABAD SAJTÓ 50 ÉVE Az évfordulók az emlékezés ünnepei és éppen ezért egy kis szomorúság is vegyül mindenkor beléjük. Mert szép, felemelő és büszkeséget ébresztő dolog visszanézni egy-egy idő után, egy-egy elért magaslat tetejéről az eddig megtett útra, de lehetetlenség is ugyanakkor megfeledkezni azokról a szépségekről, melyek mellett elmentünk, melyek az utunkat kisérték és amelyek már soha többé nem kerülnek újra az utunkba ... És lehetetlen nem gondolni a viszszaemlékezés p i 11 a n ataiban azokra az emberekre, akikkel együtt voltunk az indulás tervezgetéseiben, megszervezésében, akikkel együtt hágtuk meg az újabb horizontot feltáró első meredeket és akik elmentek tőlünk, akik már nincsenek mellettünk . . . Különösen áll ez az idegenbe szakadt, bár uj hazát nyert, de FATHER GÁSPÁR JANOS mégis csak hazátvesztett emberekre, embercsoportokra, népekre. Minden hazáját szeretett emberben él a vágy, kerüljön bármilyen sorsba — áldja vagy verje a sors keze — hogy az elhagyott, elvesztett haza emlékkincseit megőrizze. És ezek közül a magunkkal hozott, lelkűnkben őrzött, szivünk ragaszkodásával éltetett emlékek között, is legelső helyen áll: nyelvünk, édes anyanyelvűnk, amelyen legelőször hallottuk ezt a szót édesanyánk ajkáról: “fiam,” . . . amelyen először mondottuk szülőanyánk felé: “édesanyám’ ... és amelyen könnyek között fuldokolva suttogtuk vissza az elhagyott haza felé: “Isten veled!” . . . Ennek a drága szép emléknek, áldott magyar nyelvünknek a megmentése és fenntartása vezette azokat a magyar embereket, akik ötven évvel ezelőtt itt Passaicon is felgyújtották a magyar szó, a magyar beszéd, a magyar nyelv fáklyáját, akik álmodoztak, terveztek, áldoztak és dolgoztak a magyar nyelvért és akik már nincsenek velünk. Az uj hazában porlott édes anyafölddé a magyar hazáért, a magyar földért és magyar népért dolgozó szivük. Áldás emlékükre! ... De az élet utjain nincs megállás még a sírok mellett, még az emlékezés gondolatai mellett sem. Bennünket az emlékek is figyelmeztetnek és köteleznek a további útra, melyet még meg kell tennünk. Szent missziónk van, melyet teljesítenünk kell, ha azt akarjuk, hogy el ne vesszen kezeink között az elődeinktől kapott drága örökség, hogy el ne haljon, meg ne némuljon a szabadság földjén a magyar nyelv. Ebben az országban szabadon imádhatja Istenét, szeretheti szülő hazáját és beszélheti anyanyelvét minden ember. Ha tehát megfeledkezünk Istenről, elfelejtjük szülőhazánkat és elnémul ajkunkon anyanyelvűnk, azért Isten és az emberek előtt, de legfőképen önmagunk lelkiismerete előtt is egyedül mi magunk vagyunk és leszünk felelősök. És a felelősségre-vonás órája minden bizonyossággal elérkezik egyszer! Talán akkor, amikor magunkra maradva* egyedül és elhagyottan fogjuk keresni emlékezetünkben az imádkozó szavakat azon a nyelven, amelyen édesanyánk tanított bennünket gyermekkorunkban imádkozni . . . Én ebben a feladatban, édes anyanyelvűnk megőrzésében és fenntartásában látom az amerikai magyar sajtó legfőbb és legnagyobb hivatását és büszke örömmel állapítom meg, hogy ennek a hivatásnak, ennek a küldetésnek a mi újságunk, a mi lapunk minden nehézség és akadály ellenére is eddig mindig eleget tett. Lehet, hogy egyszerűbb köntösben, szegényesebb ruhában kopog be hozzánk hetenként, mint a gazdag Világlapok, de az egyszerű, kissé talán kopott köntös alatt is hallani lehetett mindig az érző magyar szív felénk való dobogását! Újságunk — ezt meg kell állapítani és örvendező örömmel kell elmondani — ebben a vonatkozásban teljesítette hivatását. De vájjon teljesitetttik-e mi is, mindannyian, akik olyan sokszor, olyan vágyakozóan, nem egyszer hivalkodóan beszélünk magyarságunkról, de akik zsebreszoritjuk a kezeinket és sziikebbre hurkoljuk bugyellárisaink madzagját, ha áldozni kellene a magyarságunkért, a nyelvünkért? Szeretnék ezen az évfordulón tetemre hívni minden magyart, tartson lekiismeretvizsgálatot és állapítsa meg önmagában: megtette-e kötelességét édes anyanyelvével szemben? Mert hiába van sajtó, hiál|)a vannak áldozatos kiadók és szerkesztők, ha nincs aki olvassa a magyar betűt és a magyar szót, ha nincs aki lehetővé tegye, hogy ha szegényesen és kopottan is, de élhessünk, hirdethessük magyarul a magyar igazságokat és magyar célokat. Megmondom őszintén: sokszor gondolkoztam el és csodálkoztam, hogyan képes ennek a vállalt missziónak a teljesítésére egy idegen világ közepén a mi újságunk? Hiszen napról-napra fogyunk, egyre kevesebben vagyunk, akik még vagyunk is megöregedtünk lassan és a mi lapunk minden nehézség ellenére, a felette elszállt éveket mintegy elfeledve, napról napra fürgébb, elevenebb és fiatalabb. Mert, hogy fürgébb, fiatalabb és bátrabb, mint volt akár csak évtizede is, azt még a rosszakaratú, minden áron való ellenzékieskedésnek is el kell ismernie! Hála és köszönet legyen érte a megfiatalító műtétet végrehajtó tulajdonos és szerkesztőnek, mert mi tudjuk, hogy ez az ő kizárólagos és eléggé meg nem becsülhető érdeme. És szólnunk kell a félévszázados emlékünnep napján még valamiről: az egyházak és a sajtó viszonyáról, amely a magyar Greetings From the President of the United States m OCT 5 AM 6: 13 PA0S4 P WA07 6 LONG GOVT NL PD THE WHITE HOUSE WASHINGTON DC GR • LAS2L0 I DIENES, EDITOR AJD PUBLISHER SZABAD S A JT Oy Ü2 PRESIDENT ST. PASSAIC NJER ON THE OCCASION OF THE 50TH ANNIVERSARY OF THE FOUNDING OF SZABAD SAJTÓ, I AM PLEASED TO SEND GREETINGS AND BEST WISHES FOR YOUR CONTINUED,SUCCESS IN THE FIELD OF JOURNALISM, YOUR HUNGARIAN-LANGUAGE NEWSPAPER HAS RENDERED A VALUABLE SERVICE TO OUR NATION OF MANY TONGUES AND RACES, IT IS FUNDAMENTAL TRUTH OF OUR GREAT REPUBLIC THAT ONLY INFORMED AND AROUSED CITIZENS CAN MAKE THEIR MAXIMUM CONTRIBUTION TO A BETTER LIFE FOR THEMSELVES AND FOR THEIR NEIGHBORS, IN THIS WORK, THE FREE PRESS OF AMERICA TAKES A LEADING PART, BEST WISHES TO YOU AND TO YOUR READERS THROUGH THE PAGES OF THIS GOLDEN JUBILEE EDITION OF SZABAD SAJTÓ, DWIGHT D EISENHOWER EISENHOWER ELNÖK HOZZÁNK INTÉZETT FENTI TÁVIRATÁNAK MAGYAR FORDÍTÁSA: A Szabad Sajtó alapításának 50-ik évfordulója alkalmából örömmel küldöm üdvözletemet és a legjobbakat kívánom önnek az újságírás terén elért sikereinek folytatásához. Az ön magyar-nyelvű újságja értékes szolgálatot nyújt a mi sok nyelvből és fajtából álló nemzetünknek. A mi hatalmas köztársaságunk alapvető igazsága az, hogy csak jólértesült és felserkentett polgárok nyújthatják a legteljesebb hozzájárulást egy jobb élet eléréséhez a sajátmaguk és szomszédaik számára. És ebben a munkában Amerika szabad sajtója vezetőszerepet visz. A Szabad Sajtó ezen aranyjubileumi számának lapjain úgy önnek, mini olvasóinak a legjobb kivánataimat küldöm. DWIGHT D. EISENHOWER egyházak és a most jubiláló lapunk között mindenkor a legjobb volt. Két szószéke van elárvult magyarságunknak az Ujhazában: az egyházak és a sajtó. Sajnos, sokszor kell látnunk, hogy a kettő nem halad együtt, hogy útjaik eltérnek egymástól a napi politikai harcok, az egymás ellen intrikálások útvesztőiben. És ezen a jubileumunkon megköszönöm a Szabad Sajtónak az ötvenéves zökkenés-nélküli együttműködést, az ötvenéves önzetlen támogatást. Maradjunk továbbra is igy együtt, egy célban: hitünk és hazaszeretetünk fenntartásában! És én hiszem, hogy ha együtt naradunk, ha együtt fog harcolni az Egyház és a Sajtó a magyarságért, a magyarság hitéért, szabadságáért, igazságáért, elárvult, rabságba taszított magyar népünk feltámadásáért, akkor a mi nagyarságur.kon a poklok kapui sem vesznek erőt és győzni fogunk! Isten áldása legyen a jubiláló újságon és annak munkaarsain: “TISZTUL, FORR A MAGYAR VILÁG 99 “Nem lehet ezt a folyamatot megállítani.” — Ezzel a megállapítással fejeződik be Darvas József népművelési miniszter hosszú cikke a budapesti Szabad Nép október 7-i számában, aki bevallja: “Nem szégyellem elmondani, hogy magam is nehéz válságon estem át mostanában. Merre találtam kiutat? Abban az elhatározásban: kegyetlenül mondd ki, amiben tévedtél . . . Az emberekben nagy a várakozás a júliusi határozat (Rákosi bukása) után, de ez a várakozás azt is jelenti, hogy valóban sok mindennek a kimondását várják még a tömegek. Nem is annyira a múltra vonatkozólag, mint a jövő tennivalóira. Teljes következetességet a kisértő felemásság helyett: a visszahúzó erőkkel való teljes leszámolást, egységes, világos, gazdasági koncepciót, amely megoldja nehéz problémáinkat, a demokratizmus szélesítését. Ezért vitáztam én Friss István elvtárs és Nógrádi Sándor elvtárs Szabad Nép-beli írásaival is: nem a fő, nem az igazi problémákról szóltak . . . Tisztul, forr ez a magyar világ. Nem lehet ezt a folyamatot megállítani!” HA AZT AKARJA, hogy vállalkozása sikerüljön, hirdessen a mi lapunkbayi! New Jersey Állam Kormányzójának üzenete, magyarul: A PASSAIC-I ÉS KÖRNYÉKI MAGYAROKHOZ A “Szabad Sajtó” hetilap ezen 50-ik évfordulója alkalmából szeretném kifejezni legjobb kívánságaimat a Passaic és környéke területén élő magyaroknak. Szeretnék gratulálni egyben a “Szabad Sajtó”-nak az ötvenesztendei odaadó szolgálatáért, amellyel olvasói között terjesztette a demokrácia és az értékes polgárosodás igaz szellemét. Megnyugtató az a tudat, hogy ezt az üzenetemet küldhetem azoknak a nagyrabecsült magyarszármazásu polgároknak, akik oly sokkal jdndtak hozzá Passaic ipari és társadalmi fejlődéséhez. A Passaic-környéki magyarság teljesítményére mindnyájan joggal lehetünk büszkék és én örömmel ragadom meg ezt az alkalmat, hogy elismeréssel emlékezzek meg ennek az újságnak Arany jubileumáról, amely oly nagyszerűen szolgálta népét. ROBERT F. MEYNER Kormányzó Csak azért se • • @ Irta: BORSHY-KEREKES GYÖRGY Pár héttel ezelőtt Californiából kértek fel arra, hogy üdvözl sorokat Írjak egy ott negyven éves jubileumát ünneplő “ujságós”megtisztelő albumba. Soraimhoz a ,cimet nem én adtam s magar lepődtem meg a legjobban, ami kor azt “Túl a delelőn ... az alko nyat felé . . .” címmel megjelenn láttam. Ez az állítmány nélkül mondat valami olyat állít mégis ami — sajnos — épen úgy alkal mazható lenne köszöntőnek szán jelen Írásom fölé is. Most a passaici “Szabad Sajtó üli megjelenésének félszázado ünnepét. Én a lapot csak hai minckét esztendő óta ismerem amit tudok róla az csupán anny: hogy becsülettel állotta azt a sa rat, ami itt a magyar lapkiadá és újságírás nem épen kies tere pét jelenti. Kellett, hogy becsi; lettel állotta légyen, mert me! lette és mögötte olyan egészséges magyar egyházi és társadaln intézmények és élet virágzottak ki, aminőkkel nem túlságosan so magyar telep dicsekedhetik. Ezeknek az intézményeknek egészsí ges fejlettsége mindig értékmérője a helyi sajtónak is: Már magi ban az a tény, hogy egy aránylag nem nagy magyar népesség város ötven esztendőn keresztül meg tudta tartani a maga spécii lis sajtóját, bizonyságát szolgáltathatja a lap szükségletet betölt szerepének és érdemes voltának. Az a körülmény azután, hog Passaicon épen úgy, mint másutt “túl a delelőn” vagyunk s bizon ballagunk “az alkonyat felé” és mégis reménységeket táplálhí tunk a lap további megjelenése felől, ide kényszeri ti a megemléki zést arról az emberről, aki jelenleg írja és kiadja: Ikafalvi Diérn Lászlóról. Furcsa fából, székely fából, faragott ember ő, aki szemet tu lelni ott is, ahol mások esetleg csak szemeire találnának. Rá jő arra, hogy ha egy lapot kiadni nehéz, akkor több lapot kell vá lalni s igy a konszolidációból származó erő-megtakaritás révé tovább lehet szolgálni azt a drága magyar nyelvet, aminek a sz reime nélkül a lapkiadás lehet jó vagy rossz üzlet, de hivatás soh. sem. ö pedig “hivatásos” újságíró a szónak erkölcsi értelmébe Egy olyan korszakban ugyanis, amikor az “élni és élni hagyn címen ismert kényelmes álláspont magyar újságíróink jó részéttisztelet a kivételeknek — leszoktatta már arról, hogy közéle kérdésekkel saját felfogásuk szerint foglalkozzanak: az ő lapja ban mindig talál az ember egyéni meggyőződésből származó ir sokat még olyankor is, amikor egy-egy Írásnak alighanem anya; veszteség a következménye. Ez tisztességre és bátorságra va E két tulajdonság hiányában pedig tulajdonképen nem is voll szabad újságírónak lenni. Sőt, tovább menve még talán az is me, állapítható, hogy ezen a téren a tehetség is csak ott jelentkezheti ahol az tisztességgel és bátorsággal párosul. A “Szabad Sajtó” tehát ünnepel. Méltán. Mert ötven észté dőt megérni nem kis teljesítmény. És ünnepelhet Passaic magya sága is, mert kitartott lapja mellett. Dicsérendő. A két ünneß mellé azonban hadd sorakozzék ide a lap jelenlegi szerkesztő I adója is, aki nélkül — valljuk be — a lap ma már aligha jelenht nék meg s aki legszebb férfikorát szánta rá a magyar lapkiad erősen rögös útjára. Bőségesen kiérdemei őszinte magyar köszö tésünket azért a “csak azárt se” magatartásért, amiyel bizony károgó közéleti hangok ellenére is mer még magyardapokat kiad s azokban bátran kiállani az eszmékért, melyek itteni magyar é. tünket tisztességben hosszabbíthatják. MAGYAROK, IMÁDKOZZUNK! A történelem-irányító és a történelemben mindenkor jelen levő Isten a mártírok áldozatát elfogadta; bebörtönzöttek és nélkülözök könnyes sóhaját meghallotta és elhitte milliók imájának, szándékának őszinteségét, mert lám: cselekedett. Az üldöztetés és rettegés katakombás éveinek csupán Beléje vetett hite győzedelmeskedni látszik . . . Budapest utcáin százezrek tüntettek a rég álmodott szabadság mellett ... a vörös csillagot lerántották a magyar parlamentről, hogy újra feltüzzék oda a vérrel-könnyel áztatott szent piros-fehér-zöld lobogót . . . szabadságot követelnek szemben az elnyomó terror szuronyával, sortüzével ... -Szemünk elhománycsodik a remény örömkönnyétől, ahogy most drága szülőhazánk felé nézünk a messzi távol ködén át és imára kulcsolódik két kezünk . . . “Isten! Segítsd meg őket . . . a mieinket ... a mi véreinket . . .!” . . . És te, szülőhazádtól távol élő, elszakadt magyar . . . bármi a hited, bármi a politikai felfogásod, bárimya foglalkozásod, állj meg egy pillanatra . . . tedd félre a gyűlöletet és önmarcangolást egy pillanatra, fordítsd arcodat az Ég felé, mert talán csoda történik most ... a nándorfehérvári győzelem 500-ik jubiláris esztendejében újra: győz a magyar! Magyarok, imádkozzunk! . . . Ha nem is tudunk fegyveres hadjáratot indítani érettük, imánk terjedjen széjjel, hogy minden templomból, melynek tornyából Nándorfehérvár harangja zug, magyar sorsért szálljon az ima és az ének ... S az igazság és szabadság Istene nem fog kitérni kérésünk elől; . . . győzelemre segíti származásunk népét és újra szabad lesz a magyar! SZAVAZZON MINDEN AMERIKAI POLGAR NOVEMBER 6-ÁN
