Függetlenség, 1956 (43. évfolyam, 1-52. szám)
1956-02-02 / 5. szám
YEAR 43. ÉVFOLYAM — American in Spirit — Hungarian in Language Hungarian News Amerikai szellemű magyar újság NO. 5. SZÁM. TRENTON, N. J., 1956. FEBRUÁR 2. Ten Cen ts per Copy—$2.00 per Year 42 Years of Publication, this Weekly Is the Oldest Hungarian Newspaper Edited, Printed and Published in Trenton, N. J. Amerika magyarjainak szoborcsarnoka HÍREK RAB-MAGYARORSZÁGRÓL hogy a jószándéknak olykor emberfeletti erőfeszítése ellenére sem tudunk kikászolódni abból a micsodából, amit “magyar belpolitikának” nevezünk. Keserves dolog ennek a beismerése. Amerika földjén heves harcot vív magyar a magyar ellen; magyar csoportok magyar csoportok ellen öltik fel a vértet és sisakot. Szinte hihetetlen az a rombolási szándék, ami minduntalan jelen van. Az az érzése az embernek, hogy ezek a “belpolikusok” azt szeretnék, ha amerikai magyar életünkben kő kövön nem maradna, ha pusztasággá és sivataggá válnék minden, ' mert akkor ebben a sivatagban csak az ők üvöltése hangzana a fellegek felé. Azzal nem törődnek ezek a “belpolitikusok,” hogy közben a magyar érdek, egységes magatartásunk a nagy kérdésekben forog végső veszélyben. Nem, ezzel nem törődnek. Csak ők, csak egyedül ők fontosak. S a módszer, amivel dolgoznak? A cselszövés, az intrika módszere. Hogy egy kissé erőteljes kifejezéssel éljünk, bérgyilkosokkal dolgoztatnak, Brávókkal, akik hátulról szúrják le a gyanútlan embert, miközben ők, akik a valódi bűnösök a háttérbe húzódnak, ájtatos szemforgatással hirdetve a rend és igazság szólamait. A szomorú mindebben az, hogy nem jut idő a nagy magyar kérdések igazi szemügyrevételére, mert az amerikai magyarság ereje szétforgácsolódik ebben a különös harcban. Talán nem mindenki számára érthető ez igy, ahogy leírjuk. De biztosak vagyunk, hogy megértik azok, akiknek szól. S ha a figyelmeztetés nem használ, ak kor majd úgy Írunk, hogy mindenki értse meg és a jószándéku amerikai magyarok nagy tömege fogjon össze a kegyes cselszövő és társasága ellen. i A vörös arisztokrácia Ma már aligha akad józan ember, aki azt hiszi, hogy a kommunista világban minden ember egyforma. A kommunista világ kitermelte a maga arisztokráciáját s ez az arisztokrácia dölyfösebb, igényesebb és könyörtlenebb, mint amilyen a született nagyur a legsötétebb századokban volt. A budapesti üzletek kongnak az ürességtől. A magyar háziasszonynak félnapokat kell sorbaállnia a legszükségesebb holmiért, de a vörös kegyencek számára zsúfolt üzletek vannak. Csak ők mehetnek be oda, csak nekik van, mi szem-szájnak ingere. S a Balaton partján, a Kékes-tetőn az övék a legszebb nyaralók. Közönséges embernek még a fényűzően berendezett villák közelébe sem szabad menni. övék a legszebb vitorlások erdeje, övék a legpompásabb autó, — gyakran amerikai gyártmány. A magyar nép nyomora szavakkal már nem is érzékeltethető. A magyar Kanaán kincseit csak a vörös aristzokrácia élvezi. így fest a gyakorlatban a vörös egyenlőség. EGY VOLT “NÉPBIRÓ” ÖNGYILKOS LETT Hetekkel ezelőtt hire terjedt, hogy Jankó Péter, az 1945 utáni népbirósági rendszer egyik főbírája és hírhedt alakja öngyilkos lett. Most megerősítették ezt a hirt és közölték, hogy temetése szeptember 24-én zajlott le. Az egykor félelmetes “bírónak” öngyilkossága azért is nagy feltűnést keltett az országban, mert Jankó az utolsó percekig élvezte a rendszer kegyelmét. Jó felkészültségű ember volt, de az 1945-ös nagy összeomlás idején nem tudott mérteket tartani. Sok-sok halálos ítélet fűződik nevéhez. Régi birótársai megdöbbenve észlelték, hogy mily szenvedéllyel és gyűlölettel Ítélte halálra és súlyos börtönre a megvádoltakat. Az ő nevéhez fűződik az 1946-47-es u.n. összeesküvési per megvádoltjai egy részének elitélése is. Később, 1947 végével’ Jankó egyre inkább ivásnak adta magát. ISIS-TEMPLOM ROMJAIT TALÁLTÁK SZOMBATHELYEN A Szabad Nép december 20.-i közlése szerint a szombathelyi Thököly-utcában folyó építkezéseknél kivételes jelentőségű rómaikori leleteket tártak fel. A leletek a császárkori savariai Isis templom maradványai. Isisnek, az egyiptomi anyaistennőnek titokzatos misztériumkultusza, amelynek főleg nő-beavatottjai voltak, elterjedt az egész római birodalomban s egy ideig egyik vetélytársa volt az első századok kereszténységének. A leletek közül legérdekesebb egy hatalmas dombormű, amelynek főalakja a fejét hátrafordító, kutyán lovagló — tehát ez esetben az elhaltak lelkének őrzője és urnőjeként ábrázolt Isis istennő, kezében lant alakú csörgőkkel, mellékalakjai az ugyancsak a halottak kultuszával kapcsolatos Ceres-Demeter, a nagy földistennő és Hercules, a halhatatlan életerő megszemélyesítője. A New Yorki Egyetem “Hall of Fame”-je egyre bővül, az alapítók elgondolásának megfelelően. Egy katona és két feltaláló szobra kerül oda hamarosan, a legutóbb megejtett jelölő választás eredményekép. Wilbur Wright, az első repülőgép elkészítője, George Westinghouse, a légfék feltalálója és Jonathan “Stonewall” Jackson, az amerikai polgárháborúban a déli államok tábornoka, volt a három nyertes, aki a tizenkettedik választáson a legtöbb szavazatot kapta. Ilyen választást minden ötödik évben tartanak a Hall of Fame igazgatói. Ezekkel együtt most már 86 szobor lesz a Hall of Fame szoborcsarnokában, mind olyanok, akikre 1900 óta a legtöbb szavazat esett. A csarnok a New Yorki Egyetem udvarán van, amely a Harlem és Hudson folyók völgyére néz, a new jerseyi Palisade-el szemben. Ma még csak 81 mellszobor díszíti a helyet, mert az 1950-ben kijelölt Woodrow Wilson elnök és Joseph Willard Gibbs matematikus szobra még nincs befejezve. Egy választáson legfeljebb 7 taggal szaporodhatik a gyűjtemény és az alapszabályok szerint, a megválasztottnak olyan amerikai polgárnak kell lennie, aki már legalább 25 éve halott. Wilbur Wright ez alkalommal 86 szavazatot kapott. Bátyja, Orville, aki csak 1948-ban hunyt el, nem volt még beválasztható. Jackson tábornokra 72 szavazat esett, Westinghousera 62, egygyel több, mint a szavazók felének. a száma, ami a megválasztás egyik kelléke. A Hall of Fame-ne való elhelyezés végett, jelöléseket a közönség széles rétegei köldhetnek be, ez alkalommal 1955. április l.-ét megelőző egy éven belül. Az ország minden részéből érkeztek jelölések, beleértve a Németországban, Austriában, Kubában és Porto Ricoban fenntartott amerikai iskolák növendékeit is. A választók száma — akik az amerikai közélet kiválóságai közül kerültek ki és mind a 48 államot képviselik, — az 1955. választáskor 128 volt. A választókat a New Yorki Egyetem szenátusa jelöli ki. A három nyertesen kívül heten voltak, akik 20 szavazatnál többet kaptak és ezzel automatikusan az 1960-i választásban is részt vesznek. Ezek a következők: William James, lélekbúvár (57 szavazattal), Henry David Thoreau, iró és filozófus, Edward A. MacDowell, zeneszerző, Andrew Carnegie, nagyiparos és emberbarát, Luther Burbank, természet tudós, Charles Eliot, a Harvard Egyetem volt elnöke, és Winslow Homer, festőművész. Dr. Henry Mitchell Mac- Cracken, a New York Egyetem volt kancellárja alapította a Hall of Fame intézményét, amit az ismert Jay Gould milliomos lányának (Mrs. Finley J. Sheppard-nak) adománya tett lehetővé. Az első szobrot 1907-ben helyezték el, Horace Mann professzorét. Időrendben a legutolsó szobor, ami odakerült, 1954- ben: Theodor Roosevelt mellszobra volt. A csarnok, amely 10 láb magas és 630 láb hosszú, félkör alakban helyezkedik el és Stanford White szobrászművész alkotása. “Engedjék be 1960 végére a hontalan bevándorlókat” A washingtoni törvényhozás összehívása1 óta első Ízben tartott ülést a felsőház menekültügyi bizottsága, William Langer north-dako ai szenátor elnöklete alatt. Megjelentek: Hennings Missouri állambeli, Jennér indianai, Johnston south-carolinai, McClellan arkansasi és Watkins Utah állambeli szenátorok. E három demokrata és három republikánus sznátor alkotja a bizottság teljes létszámát. Az ülés tárgya Pierce Gerety, a Satte Department bevándorlásügyi biztosának jelentése volt. Eszerint ez év végéig aligha tudják majd az Egyesült Államokba beengedni mind a 209 ezer menekültet, akiknek a bevándorlására az 1953-as törvény felhatalmazást adott. Gerety becslése szerint 165' ezerre emelkedhetik 1956 végéig a bevándorlók létszáma. Ez 44 ezerrel kevesebb, mint amennyit a törvény a rendes bevándorlási kvótán felül engedélyez. Hubert Humphrey minnesotai demokrata szenátor levelét is felolvasták a bizottságban, melyben sürgeti az ez év végén lezáruló határidő négy évvel, 1960 végéig meghosszabitását. így mindazok a menekültek, akiket kivizsgáltak, bevándorolhatnának és nem menne a törvény adta jog veszendőbe. Az Amerikai Magyar Szövetség, mely a magyarságot érintő törvényjavaslatokat állandó figyelemmel kiséri, szintén csatlakozott Humphrey szenátor kéréséhez. Szerkesztőnk Floridában járt Diénes László, lapunk szerkesztő-tulajdonosa kétheti pihenésre Miami Beach, Floridába utazott, ahonnan a múlt hét végén érkezett haza lebarnulva, felfrissülve . . . uj erőt gyűjtve a magyar lapkiadás kemény harcához . . . Szerkesztőnk áz utat odavissza i’epülőgépen tette meg; alig 4 óra alatt “télből a nyárba, majd nyárból a télbe érkezve...” Miami Beach-en Bölcskeyék jóhirü szállójában, az Indian Creek Lodge-ban lakott s élvezte a kitűnő magyar kosztot. Sokat halászgatott Brack Miklós, a U. S. Relief Parcel Service igazgatójának gyönyörű vizparti otthona kertjében, élvezve az ő kedves vendégszeretetét . . . ellátogatott a hires-nevezetes Kossuth Hall-ba is és megcsodálta a napsugaras Dél-Florida sok nevezetességét, gazdag szépségét . . . Szerkesztőnk a jövő héttől kezdve folytatásos cikkekben, mozaikszerü “képekben” fog floridai útjáról és tapasztalatairól beszámolni lapunk olvasóinak, ismertetve az ottani magyarság életét is. A déli harangszó és Hunyadi a Szövetség postabélyegzőin Miként 1952-re magyar tárgyú amerikai postabélyeget óhajtott kiadatni az Amerikai Magyar Szövetség Kossuth apánk 100 évvel azelőtti, világraszóló diadalutja emlékére, úgy ezidén Hunyadi János nándorfehérvári győzelmének 500-ik évfordulójára igyekezett emlékbélyeget megjelentetni. Bár különböző akadályokra hivátkozva, ezúttal sem adott helyet az amerikai posta a kérésnek, végre mégis megengedte a Szövetségnek, hogy az alábbi postabélyegzővel bérmentesítse Washingtonból keltezett leveleit: The 500th Year Angelus Bells Hail HUNYADI’s Valor Aki ilyen felülbélyegzéssel óhajtja a címzettekhez juttatni leveleit, küldje azokat továbbítás céljából az AMSz címére (527 Mills Bldg. NW, Washington 6, D.C. A Szövetség készséggel, díjtalanul vállalkozik a levelek továbbküldésére és mindössze a beküldött levelek számának megfelelő portó megtérítését kéri. “NE TÉRJETEK VISSZA!” (FEP) Két magyar család, számszerint tizenhármán, életük kockáztatásával átj utottak a vasfüggöny akadályain. Az egygik család — apa, anya és három leányuk — immár másodszor vállalta a vasfüggönyön való áthatolás életveszélyét. Cenőtei László előadta, hogy 1951- ben már egyszer átszöktek a vasfüggönyön. A u s z t ráliába vándoroltak ki, ahol egy fűrészmalomban dolgozott kedvező feltételek mellett. Magyar “ügynökök vagy kémek rábeszélésére” több családdal együtt visszatért 1952-ben a bolsevista Magyarországba. “Sok ezer mérföldnyi ut után egy tál zsirtalan krumplilevessel fogadtak. Ezt a levest sohase mfogom elfelejteni,” — mondja. A legnagyobb nyomor fogadta őket odahaza. “Rendes álláshoz” csak 1953 végén jutott: ablaktisztító, majd konyhamunkás lett egy óvodában 550 forint havi fizetéssel, amelynek vásárlóértéke 20 dollár alatt van. Ez egytizede sem volt ausztráliai keresetének. Családja éhezett, felesége két év alatt 16 kilót fogyott. Uj szökésre határozták el magukat, annak a tudatában, hogy ha második szökésükön tettenérik őket, drákói büntetés, megkinoztatás vár rájuk. Ausztráliába vagy Kanadábaszándékoznak újra kivándorolni. Cenőtei Lászlóné, ezt üzeni a szabad világban élő magyarságnak : “Óva intek minden emigránst: ne térjen vissza Magyarországra, ahol elviselhetetlenek az életfeltételek!” VÖRÖS “NÉPMŰVELÉS” A Népmüvélés c. folyóirat idei szeptemberi száma Írja, hogy a Zeneműkiadó Vállalat színpadi osztálya (Sztálin-ut) ilyen jeleneteket is kölcsönzött a különböző üzemi kulturcsoportoknak : “A munkásosztályról óhajtott valamit a kikölcsönző? Kéznél volt Király Dezső: Tapasztalatcsere c. kis vigjátéka. Arról szól, hogy egy Ács Feri nevű öntő és természetesen szthanovista öszszekülönbözik Panni nevű szerelmével, mert az a szemére hányja, hogy nem hajlandó istápolni a munkában lemaradtakat. De ez előtt a sztahanovista ifjú imigyen udvarol a lánynak: Tudod, mennyit csókolózott Petőfi? — s hősi gerjedelmében a költőt ‘népszerűsítve’ dalra is fakad, imigyen: ... Talpra Feri! Most vagy soha! Add a csókot gyorsan oda, Sehonnai bitang ember, Ki ölelni szép lányt nem mer . . .! Persze, a konfliktus könnyen megoldódik Károly bácsinak, egy öreg munkásnak, Ács Feri régi tanítómesterének behozatalával — akitől ugyan megkérdezi, a fiú, hogy: volna-e szive ‘meghirigelni egy ilyen srácot’ — s aki, mikor a szerző nemes sziie és a sematizmus szabályai szerint minden rendbejön, nyolcgyermekes apa lévén, át akarja adni Ács Ferinek családbővitési téren is a ‘munkamódszerét’ . . .” MEGRENDÍTŐ budapesti HELYZETKÉP Nem a posta, hanem egy külföldi látogató hozta ki Budapestből szabad földre azt a levelet, melyet egy intelligens, megbízható tisztviselő házaspár *irt Franciaországban élő rokonságának s amelyből az alábbi sorok adnak izelitőt arról: milyen is valójában az életnívója a tisztviselő családnak, ahol úgy a férj, mint a feleség állásban van. íme: “Igen nehezen élünk. Ketten vagyunk kénytelenek dolgozni, hogy valahogy meg tudjunk élni. A kölcsön jegyzés teljesen kimeríti vásárlóképességünket. Semmit sem tudunk venni magunknak. Igen drága az élet. Kisfiam örökli a nagyobbik ruháit. Nem tudnék neki újat venni. Egy cipővásárlás a legnagyobb problémák elé állít. Nem tudjátok elképzelni, hogy milyen életünk van. Küzdés a mindennapi falatért. Annyi a levonás, a kölcsön, a különféle tagdijak, az illetményadó, stb., hogyg alig marad valami az életre. Ritkán irok, mert nem merek írni! Szorongatott helyzetben élünk s ha irok, őszintén nem irhatok. Ti is csak közömbös dolgokat Írjatok!” HOGYAN ÉREZ A MAGYAR PARASZT? Urbán Ernő ismert Kossuthdijas kommunista iró tollából “Országjárás” címen figyelemre méltó cikksorozat jeient meg a Szabad Nép december végi számaiban. Ebből egy epizód: A Rába mentén elterjedt “kuláknézet” : “Ha már szövetkezet nélkül nem lehetünk meg, miért a kolhosz s miért nem a dán példa?” A dán szövetkezetek tudvalevőleg teljesen szabad, önkéntes társulások: a föld bennük — ellentétben a kolhosszokkal — teljes mértékben a tagok tulajdonában marad. VISSZACSÁBÍTOTT SVÁBOK KÉNYSZERMUNKATÁBORBAN Miként a budapesti, úgy a bukaresti román kommunista kormány is széleskörű amnesztiát hirdetett a Nyugatra menekült önkéntes visszatérőknek. Ennek hatása alatt több bánsági sváb is hazatért, azonban a Donauschwaebische Rundschau nyugatnémet hetilap jelentése szerint őket sorra kényszermunkatáborokba viszik, egyelőre két évi “javító nevelésre,” amely bizonytalan időre meghosszabbítható. A lap közli a kommunista román hatóság határozatának nyomtatott formuláréját is. Minden visszatérőt a legsúlyosabb zaklatással járó kivizsgálásnak vetnek alá és jaj annak, aki Nyugaton egyetlen szót is szólt valaha a kommunisták ellen. NYOLCSZÁZ KÉNYSZERMUNKÁS A CSOLNOKI BÁNYÁBAN A kommunisták a Nyugat megtévesztésére állandóan hangoztatják, hogy Magyarországon az internálási rendszer megszűnt és igy a kényszermunka intézmény is. A gyakorlat természetesen mást mutat. Az internálás tényleg megszűnt, de az annál is rosszabb kényszermunka intézményben nincs, semmi változás. Egy nemrégiben érkezett menekült szerint a csolnoki szénbányában vele együtt 1955 őszén kb. 800 kényszermunkás Hungarian Hours — RÁDIÓ — Magyar órák MINDEN VASÁRNAP D. U. 1 ÓRÁTÓL 2-IG A TRENTONI WTNJ ÁLLOMÁSON, (1300 Ke.) Kovács M. Balázs igazgató Phone EXport 6-0159, 200 Genesee St. Trenton, N. J.
