Függetlenség, 1956 (43. évfolyam, 1-52. szám)
1956-09-06 / 36. szám
In Its 43rd Year of Publication, This Weekly Is the Oldest ..Hungarian Newspaper Edited, Printed and Published in Trenton, A. J. YEAR 43. ÉVFOLYAM — NO. 36. SZÁM. *^^»20 ___________________TRENTON, N. J., 1956. SZEPTEMBER 6.___________________________________Ten Cents per Copy—$2.00 per Year Elgáncsolták a bevándorlást segítő törvényjavaslatot Washingtonban Csak jövő évben kerül ismét sor a javaslat tárgyalására Horthy is haza szeretne menni Magyarországra, — ezt terjeszti most a vörös propaganda, mert abban reménykednek, hogy a hihetetlen történetet is elhiszik néhányan és maguk is kedvet kapnak hozzá. A Horthy hazatérési szándékáról szóló hirt Berlinben röppentette világgá a kommunista agytröszt. Természetesen az első szótól az utolsóig koholmány. így szól a hir: Horthy Miklós, Magyarország volt kormányzója, aki most 88 éves, a portugáliai Estorilban él és kerülő utón megkeresést intézett a budapesti kormányhoz, érdeklődve, hogy vájjon kifogásolnák-e hazatérését. . . Horthy — hangzik tovább a hir — tisztán érzelmi okokból szeretne hazamenni, Magyarországra. Azért, hogy utolsó napjait a szeretett hazában élje le s majd a családi sirboltban ősei és István fia mellett nyugodjék . . . Ismételj ük előbbi megállapításunkat : a kommunisták feltételezése szerint mindig akadnak emberek, akik a legnagyobb képtelenségeket is elhiszik. És ez igy van. Sajnos, igazuk van. Nézzünk szét Amerikában. Milyen sokan vannak, akik elhiszik a, vörösek hazugságait . . . Mondjuk ki kereken: a kommunisták az emberi hiszékenységet használják ki, magyarán, az emberi butaságot nyergelik meg. Visszatérve Horthyra, ő a kommunizmus tagadásának eleven szobra. Egész élete tanúbizonyság erre. A Berlinből felröppentett kacsára igazán kár tovább vesztegetni a szót. Szuez már nem vulkán, amelyik kitöréssel fenyeget. Még sok a szóáradat körülötte, de lassan ez is csökken és a világ egyik szürke problémájává válik, amilyenből sok van. A Szuez már csak pénzkérdés és Nasszer mester már féligmeddig kézben van. A többi hosszú tárgyalások kérdése. Londoni megállapítás szerint Dulles diplomáciai tevékenységének nem volt őszintébb csodája és értékelője, mint éppen Eden, aki maga is öreg róka. Stevenson és Kefauver a következő hetekben a “nép közt” akarnak élni és dolgozni. Az a határozott vélemény alakult ki, hogy a választást csakis trumani módszerekkel lehet megnyerni, — bár valószínűleg Truman nélkül. Beavatottak szerint különben Kefauver kétszeresen nyert. Egyszer, amikor alelnöknek jelölték és másodszor, amikor a demkorata párt átvette a szenátor 45 ezer dolláros adósságát, amelyet egyéni korteshadjárata során csinált. A politikusok szerint Kefauver sokat használt a pártnak fáradhatatlan korteskedése során, tehát ez az adósság nem kidobott pénz . . . Eisenhower k a m p ányáról még nincsenek kialakult tervek. Egyesek szerint az elnök kényelmesen fogja csinálni, főleg a televízió igénybevételével. Mások viszont azt mondják, Eisenhower az idén igenis, kivágja a rezet, mert már nagyon unja; hogy őt betegnek, öregnek és “part-time” elnöknek nevezik. A republikánusok különben bíznak abban, hogy a következő négy évben nemcsak a kormány, hanem a kongresszus is republikánus lesz. Magyarország, mint az “Osztrák birodalom jogutóda” ... Utoljára a trianoni béketárgyalásokon jelentették ki az akkor bosszúvágyé francia politikusok, hogy a volt osztrák birodalom “háborús bűneiért” Magyarország a felelős, s erre a borzalmas iga zságtalanságra alapították hazánk trianoni megcsonkítását. Azóta minden józan ember ezerszer visszasírta a volt osztrák-magyar birodalom mintaszerűen jó rendszerét, s a “régi időket,” éspedig úgy osztrákmagyar-német részről, mint francia-angol részről. Most azután a legkevésbbé hivatott oldalról, a szovjet füttyszóra táncoló Nasser oldaláról hangzott el hasonló kijelentés. Nasser sajtója nem kevesebbet mond, mint hogy az 1888-as szuezi csatornaegyezmény egyik aláírója az osztrák birodalom lévén, a londoni konferenciára Magyarországot (értsd: kommunista Magyarországot) mint a volt osztrák birodalom jogutódját kellene meghívni. Nekünk, magyaroknak nagyon megtisztelő tudat, hogy hazánkat elég nagynak tartják arra, hogy a világ ma legégetőbb kérdését tárgyaló konferenciára meghívják. De Nasser ki j elentését felháborodva kell visszautasítanunk. Nem! A mai Szovjet-Magyarország nem jogutódja sem a volt osztrák-Magyar monarchiának, sem Ausztriának, sem semmiféle Magyarországnak. (Kanadai Magyarság) Az Amerikai Magyar Szövetség célkitűzéseinek egyik legfontosabb ja : m e g s z üntetni, vagy legalább is enyhíteni azokat a fennálló megkülönböztetéseket, amelyek bevándorlásügyi téren a nyugat- és keleteurópai nemzetek szülöttei dolgában (különösen 1920 óta) érvényben vannak. A Szövetség évtizedek óta munkálkodik a bevándorlási kvóták arányosabb, igazságosabb elosztása érdekében és összeköttetést teremt mindazokkal a körökkel, amerikaiakkal és más nemzetiségi csoportokkal egyaránt, amelyek a ránk nézve sérelmes, idejétmúlt rendelkezések megváltoztatásán munkálkodnak. Az Eisenhower-kormány illetékes férumai, nemkülönben úgy a törvényhozásban a többségben levő demokrata szenátorok és képviselők, valamint a kormányt támogató republikánusok egyre jelentősebb hányada tartozik ma már a kvóta-reform szorgalmazóinak táborába. óriási haladást állapíthatunk meg e téren, bárha a legutóbbi jelek szerint néhány hajthatatlan congressman még mindig képes egy-egy olyan elszánt csoportot szervezni maga köré, amellyel a keleteurópaiakra nézve hátrányos rendelkezések megváltoztatását egyszerűen lehetelenné teszik. A helyzetet drámai erővel jellemezte a washingtoni törvényh ozás mindkét házának záró ülése, melynek során a reform ellenségeinek sikerült a kérdést ismét elodázni. A Szenátus jogi bizottságában immár két év óta vár napirendre tűzésre a bevándorlási törvényt módosító javaslat. Az aránylag kevés bevándoroltnak otthont nyújtó Mississippi államot képviselő James Eastland szenátor, bizottsági elnök, eddig minden kísérletet megakadályozott, hogy a kormány módosító tervezete tárgyalásra kerülhessen. Viszont még néhai Patrick McCarran nevadai szenátor idejéből várt intézkedésre az évekkel ideiglenesen beengedett 385 spanyol juhász ittartózkodásának véglegesitési ügye. Midőn Eastland ezt a javaslatot végre szavazat alá bocsátotta, Lyndon Johnson texasi szenátor, a demokrata ellenzék vezére nemkülönben William Knowland californiai szenátor, a republikánusok feje, együttesen és a leghatározottabban annak érdekében szólaltak fel, hogy ne csupán a bászk birkapásztorok, hanem a keleteurópai származásúak bevándorlásának rég vajúdó kérdéseit is emberségesen rendezzék. Valóban megható jelenet alakult ki az Egyesült Államok törvényhozásának szenátusában, amidőn mindkét országos párt kiváló szónokai egymástután jelentkeztek szólásra, hogy a Utah (ejtsd: “Ju-ta”) állam veterán szenátora, Arthur Watkins által javasolt reformok törvénybe iktatását sürgessék. Sikerült is az indianai William Jenner és néhány szélsőséges társa kákán csomót keresése ellenére a javaslatot pártolólag áttenni a képviselőházhoz, mivel mindkét ház kétharmad szavazattöbbségére van szükség, hogy az elnök aláírása azt törvényerőre emelhesse. De hiába sikerült a szenátus ülésszakának utolsó óráiba napirendre tűzni a bevándorlási reformot, a képviselőházban annál elkeseredettebben készültek megdöntésére annak ádáz ellenfelei. Valóban hősként küzdött a gevándorlás ellenségei, különösen Francis Walter pennsylvaniai képviselőtársával szemben a szintén republikánus Kenneth Keating, a New York állambeli Rochester kerület küldötte. Ugyanaz a Keating, aki brigadérosi rangban a magas kitüntetések egész sorát érdemelte ki a második világháborúban, ugyanolyan vitézül küzdött most a megbélyegző és embertelen korlátozásokkal szemben. Méltó fegyvertásának bizonyult Emmanuel Celler, Brooklyn választókerület veterán congressman-je, aki mint a képviselőház jogi bizottságának elnöke igyekezett tekintélyét latbavetni a reform keresztülvitelét megakadályozókkal szemben. Bár szavazásra ilyen körülmények között nem kerülhetett ez ülésszak bezárása előtt sor, kétségtelen, hogy az 1957 elején összeülő uj törvényhozás nem odázhatja el sokáig e kényes ügyben esedékes intézkedését. Lehetetlen ugyanis, hogy mig évente 80,000 angol-szász és német ne mveszi igénybe a fennálló törvény értelmében rendeli, kezésükre álló bevándorlást:kvótát, addig ugyancsak évente legalább 40,000 minden szempontból bevándorlásra jogos más nemzetiségűtől megtagadják az Amerikában letelepedést —■ azzal a kifogással, hogy keleteurópai származásúak! Az Eisenhower kormány reformjavaslata értelmében ezeknek közel fele, évente az eddigi kvótán felül 18,000 keleteurópai jöhetett Az uj postabélyeg Az amerikai posta legújabb emlékbélyegét Labor Day alkalmából adja ki. Az AFL-CIO hatalmas munkásunió washingtoni uj székházának falát díszíti az a hatalmas, 51 láb magas, 17 láb széles mozaik-kép, amely ezen az uj postabélyegen látható. (Érdekes megjegyezni, hogy a képen az édesanya a fiának a Bibliát olvassa!) A kép Lumen M. Winter műrész alkotása. A kép Thomas Carlyle hires mondását is megörökíti: “Labor Is Life” (A munka — élet). Dánok isszák a legtöbb tejet A hivatalos statisztikai kimutatás szerint a világon első'helyen áll a tejfogyasztás terén Dánia, mig az utolsó helyet Olaszország foglalja el, ahol inkább a bort kedvelik. Egy-egy dán állampolgár évente átlag 270 liter tejet fogyaszt. Á svédek évente 261, az amerikaiak 21Q, a nyugatnémetek 140, az angolok J21, a franciák 80, mig az olaszok 36 liter tejet fogyasztanak. Az olaszokkal kapcsolatban még megjegyzi a statisztika azt is, hogy Olaszországban olcsó a tej. volna be, főként itt élő rokonaihoz, hogy annyi szenvedés és nélkülözés után uj életet kezdhessen ez Ujhazában . . . A hontalanok és a rokonaikat, barátaikat, honfitársaikat az Egyesült; Államokba kisegíteni szándékozó magyarok nevében az Amerikai Magyar: Szövetség központi titkára köszönetét fejezi ki mindazon szenátoroknak és. congressman-eknak, akik újabb tanúságot tettek arról, hogy megértéssel és odaadással töltik be hivatásukat. Kétségtelen, hogy az emberbarát törvényhozók számaránya következetes, kitartó munkával kibő(Folyt, a 3-1K oldalon) A A Hungarian Hours — RADIO — Magyar órák MINDEN VASÁRNAP D. U. 1 ÓRÁTÓL 2-IG A TRENTONI WTNJ ÁLLOMÁSON, (1300 Ke.) Kovács M. Balázs igazgató Phone EXport 6-0159, 200 Genesee St. Trenton, N. J. Nevet cserélhetnek, de szivet nem! Most egy éve, az 1955. szeptember 15-iki számunk első oldalán hasonló címmel irtuk azt a vezércikkünket, amelyben kértük a Pittsburghban akkor konvenciózó és egyesülés előtt álló Verhovay Segély Egylet és Rákóczi Segélyző Egyesület delegátusait, mondják ki határozatilag azt, hogy “az amerikai magyarsággal és általában az u.n. magyar üggyel való közösségérzet és közösségvállalás kihangsulyozása céljából is, úgy anyagilag, mint erkölcsileg támogatni fogja a William Penn Fraternális Egylet az Amerikai Magyar Szövetséget, az amerikai magyarság nagy összefogó szervét.” Ez a vezércikkünk és az a kérésünk akkor visszhangra talált mindazok szivében, akik velünk együtt érzik az amerikai magyar sorsközösség és jövőért munkálkodás ellentmondást nem tűrő, egyenes férfiasságot megkövetelő és oly sokszor áldozatosságot kívánó érzetét . . . Vezércikkünk címét és e címbe tömöri tett gongolatát azóta már mások is felhasználták írásaikban, beszédeikben: “Nevet cserélhetünk, de szivet nem!” A William Penn egyletnek lehet amerikai hangzású neve, de tagságának nagy hányada magyar s magyar marad koporsója lezártáig! A William Penn egylet elmehet tagokat szerezni bármilyen náció közé, de a magyarsággal való közösségét meg nem szakíthatja, fel nem adhatja! Legfonnebb erősítheti. A két nagy egylet egyesüléséből létrejött William Penn Fraternális Egylet igazgatósága ez év elején szótöbbséggel úgy határozott, hogy az Amerikai Magyar Szövetség céltudatos, szép magyar munkájának támogatására évi $3,000 dollárt juttat. És pontosan, u^y, ahogy cikkünkben akkor irtuk: “A közöttünk még mindig garázdálkodó, de egyre gyérülő számú kommunisták felé ez a határozat egy erős, férfias kiáltó szó, a magyarság felé egy sokatmondó, biztató, őszinte tanubizonyságtétel” volt... (A névszerinti szavazásnál az igazgatóság tagjai közül néhányan a támogatás, illetve a juttatandó összeg “nagysága” ellen szavaztak ugyan, de ezeknek szava eltörpült és megsemmisült a többség bölcs határozata mellet. Nevüket azonban megjegyezte jól az amerikai magyarság és az egyesület magyar szivü tagsága!) Megdöbbenéssel halljuk most itt is, ott is, azt a hirt, hogy a William Penn igazgatóságának mostani, szeptemberi őszi gyűlésén egyesek ismét fel akarják hozni ezt az ügyet s el szeretnék vétetni, vagy csökkenteni próbálják majd a Magyar Szövetségne kmegszavazott támogatást. Jól tudjuk, hogy honnan jön, honnan jöhet a kezdeményezése egy ilyen tervnek, mert ilyen magyartalan, ilyen gyalázatos elgondolásai csakis a mi Amerikai Magyar Szövetségünk nyílt ellenségeinek, a kommunistáknak lehetnek. Az azonban már nehéz lenne elhinni, hogy a kommmunisták erői a nagy William Penn egylet igazgatóságában valaha is érvényre juthatnak! Bár jól tudjuk, hogy a William Penn igazgatóságában jóval nagyobb többségben vannak azok, akiknek éppolyan szívügye az Amerikai Magyar Szövetség, mint minden becsületes érzésű magyarnak, mégis, magyar szivünk kötelez arra, hogy ezzel a cikkünkkel felhívjuk a figyelmét az egylet vezetőségének, illetve igazgatósággá erre a suttyomban készülő merénylet-félére! Felelősségünk teljes tudatában tesszük ezt és a magyar újságíró becsületes tollának parancsoló süavával figyelmeztetjük és kérjük a William Penn igazgatóságát arra, hogy igenis: tartsa fenn és erősítse az amerikaiasitott nevű nagy egylet az amerikai magyarság nagy közösségével való kapcsolatát azzal is, és talán elsősorban azzal, hogy tagja és támogatója marad a lehető legteljesebb mértékben a mi Amerikai Magyar Szövetségünknek! Nevet cserélhetett az egyesült egylet, de szivet nem cserélhet sem a vezetőség, sem a tagság! Nem lehet! Nem szabad! . . . A kommunisták befurakodó, alamuszi munkájának véget kell vetni az amerikai magyarság életének minden megnyilvánulásában ; egyletinkből is ki kell zavarni, ki kell gyomlálni s még szóhoz jutni se szabad engedni többé azokat, akik a vörös eszmék hívei, vagy a vörösekkel társutasok . . .! A William Penn egylet alapszabályaiban is benne van, hogy bizonyos “ffelforgatók” elvesztik tagsági jogaikat, de még ezen a körülíráson és meghatározáson túl is vigyáznunk kell, hogy ki merre lép, ki kinek “falaz,” akár tudatosan, akár megtévesztetten! A Magyar Szövetségből való kilépés, vagy a Magyar Szövetségnek juttatandó támogatás csökkentése egyértelmű lenne a William Penn részéről azzal, hogy a vörösek aknamunkája győzedelmeskedik. Mert a Magyar Szövetség munkáját gáncsolok csak kommunisták között kreshetők! Nagyon kérjük a William Penn igazgatóságát, ezt tartsa szem előtt s erre vigyázzon nagyon, amikor erről az ügyről, esetleg, tanácskozik! Hisszük, hogy a William Penn egylet őszi igazgatósági gyűlése meg fogja találni a helyes módját annak, hogyan fejezze ki és hogyan adja tudtára az amerikai magyarságnak, tagsága nagyrészének azt, hogy közösséget vállal itteni magyar életünkkel éppúgy, mint magyar fajtánk, magyar népünk és szerencsétlen, kommunista rabságban szenvedő magyar szülőhazánk sorsával . . . Ezzel is kifejezve.egyben azt, hogy a két nagy magyar egylet egyesüléséből létrejött még nagyobb egylet: “Nevet cserélt, de szivet nem!” — ikafalvi — Heltai Jenő 85 éves Heltai Jenő egyik legnépszerűbb és legkitűnőbb élő magyar írónk, számos dráma (A Néma Levénte, A Tündérlaki Lányok), regény (Álnok Háza), novelláskötet (írók, Színésznők és Más Csirkefogók), valamint a János Vitéz szövegének szerzője betöltötte 85-ik életévét. Jelentős íróink közül csupán Herczeg Ferenc élt meg ennél hosszabb életkort. American in Spirit — Hungarian in Language Hungarian NßWS Amerikai szellemű magyar újság
