Függetlenség, 1956 (43. évfolyam, 1-52. szám)

1956-08-30 / 35. szám

In It» 43rd Year of Publication, Thi» Weekly I» the Oldest ..Hungarian Newspaper Edited, Printed and Published in Trenton, N. J. American in Spirit — Hungarian in Language Hungarian News Amerikai szellemű magyar újság YEAR 43. ÉVFOLYAM NO. 35. SZÁM. 20 TRENTON, N. J., 1956. AUGUSZTUS 30. Ten Cents per Copy—S2.00 per Year A vasfüggöny mögötti népek felszabadításáról kevés szó esett a két nagy párt konvencióján. Rengeteg beszéd hangzott el, jóval több, mint amennyi egészséges, de ebben a szóáradatban 100 millió nép jaj­kiáltását alig tolmácsolták, vagy ha igen, elszürkitették. Amolyan kényszerzubbony­­féle lett a két nagy amerikai pártnak a “felszabaditás.” Még az idén belevették a pártok kül­politikai programjába, főleg azért, mert szavazatszedés szempontjából hasznos lehet. El­végre a most vasfüggöny mö­götti nemzetek ideszármazott töredékei kitesznek pár millió szavazatot. így tehát az a né­hány sornyi külpolitikai fogal­mazvány a vasfüggöny “felsza­badításáról” igen szükséges va­lami. Úgysem kell betartani. Legalább is a betartását nem veszi komolyan senki. Ezelőtt négy évvel sokkal hangosabbak voltak a dobok, nagyhangú kije­lentésektől volt hangos az ame­rikai politikai porond és még­sem történt semmi. A választási Ígéret csak hig malaszt. Be kár! Az ember sze­retne hinni és az elhangzott sza­vakat teljes értékűnek venni. Legalább itt, Amerikában. Ha még itt sem lehet hinni a sza­vakban, hát akkor hol . . .? Két ember érkezett Bécsbe a minap, két magyar. Az egyi­ket Kubinyi Zoltánnak hívják, a másik neve Galánta Tivadar. Történetük nem mindennapi. Kubinyi a kormánynak nem tet­sző politikai felhívást ragasz­tott a falakra s ezért börtönbe dugták, azzal, hogy majd elité­lik. Galánta börtönőrt osztották be melléje. Aztán egyszer a rab és őre elhatározta, hogy ott hagyják a keserves Magyaror­szágot és elindulnak nyugat felé, mégpedig együtt. Nem kétségbeejtő történet? Magyarországon ma nemcsak a rab, hanem a börtönőr is elvi­selhetetlennek találja az életet... Vájjon mi indíthatta a börtön­őrt arra, hogy búcsút mondjon a drága hazának? Biztosan megcsömörlött. Biztosan sok­sok rabot kellett őriznie az évek hosszú során s valamennyi ár­tatlanul került a rácsok mögé... Galánta, a börtönőr tűrte egy darbig s aztán egyszer már nem bírta tovább. így történt, hogy Bécsbe be­kocogott a rab és rabtartója. Micsoda élet lehet szülőhazánk­ban, ha már a börtönőrök is há­­tatfordítanak neki . . .? A Szovjet támogatása Egyiptomnak nem ismer határt, — már leg­alább is a levegőben. A moszk­vai rádió most külön egyiptomi műsorokat sugároz. Főleg dalo­kat, harci dalokat. Vad ritmusú riadókat, amelyek a fanatikus arabot arra késztetik, hogy megrázza handzsárját a nyugat felé. Nasszer, Egyiptom diktátora ennél sokkal többet várt. Úgy találja Nasszer, hogy a fana­tikus araboknak harci riadóra igazán nincs szükségük, de egy kis lőszer és miegymás nem ár­tana, — főleg, ha ez a támoga­tás önzetlenül jönne a Szovjet­uniótól. Ettől eltekintve a szuezi kér­dés még sokáig izgatja majd a kedélyeket. Kétségtelen, hogy a nyugat diplomáciai vereséget szenvedett. Az a kérdés, hogy a végső kimenetelnél milyen sú­lyos lesz? A Szovjet nagyon erős bizonyos vonatkozásokban. Pél­dául, sok a repülőgépe, a tankja és minden néven nevezendő fegyveres felszerelése. De van­nak szép számmal gyenge pont­jai is. A Szovejetben még távol vannak a munka ésszerűsítésé­től. Ezt úgy értjük, hogy a kom­munista világ tetején még nem jutottak el oda, hogy a ráter­mett embert a legmegfelelőbb helyen alkalmazzák. Az ameri­kai mezőgazdasági küldöttség megállapította, hogy a Szovjet­ben néha tizen-huszan is terel­nek 40-50 szarvasmarhát, vagy disznót. I Nemrégiben a Pravdában megjelent egy panaszos levél. Eszerint az előkelőnek számított moszkvai “Hotel Metropole”­­ban nem kevesebb, mint 116 igazgató, aligazgató és felügye­lő “működik” — s mellékesen van 800 alkalmazott is. Annak a sok igazgatónak, természete­sen, nincs dolga, valószínűleg nagyon jó párttagok és — mi mást tehetnének? — dőzsölnek kedvük szerint. A véletlenül napvilágot látott panaszos levél a szovjet élet egy lágy pontjára mutat rá. A musz­kák sohasem voltak jó szervezők és csodát még a kommunista kancsuka sem tehet velük. Ez a szabad világ remény­sége. KUN BÉLA ÚJRA NAGY EMBER! Bár Rákosi nem nyilatkozott még, a Magyar Nemzet (febru­ár 22) a Pravda ismeretes cikke után két hasábot szentel Kun Bélának, születése 70-ik évfor­dulója alkalmából. A lap Kun Bélát “a magyar és a nemzet­közi munkásmozgalom kiváló harcosának, a Magyar Tanács­­köztársaság egyik • vezetőj ének, a Kommunisták Magyarországi Pártja egyik alapítójának és ki­magasló vezetőjének” nevezi. Kun Béla a Magyar Nemzet sze­rint Ady és Lenin neveltje, “mó­­torja és vezetője lett egy hatal­mas népmozgalomnak.” Hogy némi átmenet legyen az elitélés s a mostani dicsőítés közt, Kun Béla “hibái”-ról is szó esik a cikkben: “A magyar tör­ténelem egyik legdicsőbb szaka­sza, a magyar kommün 133 nap­ja azért bukott el, mert a két munkáspárt egyesülése után a jobboldali szociáldemokrata ve­zetőknek nagy befolyása volt a Tanácsköztársaság vezető szer­veiben. E kérdésben s még né­hány más területen, Kun Béla hibákat is követett el.” APPEAL — KÉRELEM The political campaign prior to the presi­­dental elections is in ful swing. Therefore, it is not only timely, but highly important to raise the problem of the captive nations in the election campaign. One should not lose sight of the fact that a very considerable per­centage of the U. S. citizens is of Eastern and Central European descent. The peoples under Soviet domination have been deprived of their individual and national rights, and their ultimate hope is the United States of America, the champion of human freedom. The problem of our peoples’ libera­tion must be kept constanly in the mind and conscience of the free world. The United States government may therefore: 1. ) insist, everywhere and at every occasion, on the respect of the basic human rights as proclaimed by all powers belonging to the civ­ilized international community; 2. ) promote the respect of the right of self­­determination of all nations, large or small, as stipulated in Article 1, paragraph 2 of the United Nations Charter, and, consequently, insist on the fulfillment of international agree­ments assuring the captive nations of the right of self-determination through unfettered and free elecions in order to choose the form of their governments; 3. ) demand that the obligation, accepted by all members of the United Nations, to de­velop selfgovernment and to take due account of the political aspirations of the colonial and dependent peoples who have not yet at­tained a full measure of self government (Chap­ter XI, Article 73 of the United Nation5; Charter) be also applied to our captive nations who for centuries have enjoyed independence, but have been deprived of their freedom by a combination of violence and fraud in the last decade. It is therefore suggested: a) submit these points to the U. S. senators and congressmen of both parties and to their candidates for public office in order to have them included prominently in the parties’ national and local platforms, b) to submit these points to the local political organizations for support and c) to the friends of Hungary and of the other Iron Curtain nations, particularly to the Amer­ican organizations representing our national groups from behind the Iron Curtain. Az elnökválasztás négy esztendőre fogja meghatározni az Egyesült Államok külpoliti­kai irányelveit, amelyek döntően fogják befo­lyásolni az egész világ sorsát. Az Egyesült Ál­lamok békéje, gazdasági prosperitása és hala­dása elválaszthatatlanul összefügg a világ bé­kéjével, amelyet a kommunisták kelet-közép­­európai hatalmi előretörése a legsúlyosabban veszélyeztet, mert kettéosztotta Európát s a leigázott népek erőforrásait további hódítá­sok céljából igyekszik kiaknázni. Az elnökválasztó pártoknak a Vasfüggöny mögötti népekre vonatkozó állásfoglalása azonban nemcsak külpolitikai, hanem belpoli­tikai jelentőséggel is bir, mert az amerikai választópolgárok jelentékeny része a Vasfüg­göny mögötti országokból származik és válasz­tási állásfoglalásukban döntő súllyal esik latba a pártoknak e népekre vonatkozó programja. A legiázott népek tanúságot tettek a kom­munizmussal szemben ellenállásukról és arról, hogy az Egyesült Államok szövetségesei. Egyetlen földi reményük Amerika: az emberi szabadság bajnoka. Arra kérjük önöket, hogy a választási küz­delem folyamán minden eszközt ragadjanak meg annak kidomboritása céljából, hogy 1. ) az Egyesült Államok népe és kormánya ragaszkodik azoknak a nemzetközi szerződé­seknek megtartásához, melyek a leigázott népeknek önrendelkezést és szabad választá­sok utján kormány formájuk meghatározását ígérték. 2. ) ragaszkodik az emberi jogok tisztelet­­bentartásához, 3. ) ragaszkodik az Egyesült Nemzetek min­den tagja részéről elfogadott azon kötelezett­ségéhez, mely a gyarmati és függő helyzetben élő népeknek teljes önkormányzatot Ígért (az Egyesült Nemzetek Alapokmánya XI. fejezet 73 cikkely). E kötelezettség olyan nemzetekre is alkalmazandó, melyek évszázadok óta sza­badságban éltek s melyeket az elmúlt évtized alatt erőszakkal megfosztottak szabadságuktól. Arra kérjük tehát olvasóinkat, hogy a) a fenti értelemben keressék meg mindkét párt szenátorait és képviselőit, továbbá azo­kat, akiket a választások alkalmával közhiva­talokra jelölnek. Használjanak fel minden ér­vet az országos és helyi küzdelemben és Vétes­sék fel azokat a két párt u.n. “platformjába.” b) közöljék azokat a helyi politikai szerve­zőkkel és kérjék támogatásukat. c) hívják fel Magyarország és a többi Vas­függöny mögötti ország barátainak figyelmét ezekre a pontokra, továbbá azon amerikai szer­vezetek figyelmét, melyek a Vasfüggöny mögötti nemzetekből származó amerikai állam­polgárok érdekeit képviselik. Labor Day az elnökválasztás előtt Az 1956-i Labor Day idején önkéntelenül is felmerül a kér­dés, hogy milyen álláspontot foglal el a munkásság az elnök­­választás ügyében. Hasonló kér­dések gyakran merültek fel az utolsó években, ahogy az uniók egyre fontosabb és befolyáso­sabb szerephez jutottak. A két legfontosabb munkás­szervezet, az American Federa­tion of Labor (AFL) és a Con­gress of Industrial Organiza­tions (CIO) nemrégiben össze­olvadtak, floytatva eddigi közös elvüket, hogy pártpolitikától mentesen szolgálják a munkás­ság érdekeit. Mindkét szervezet­nek volt politikai osztálya ugyan már az egyesülés előtt is; de megegyeztek abban, hogy anél­kül, hogy valamely politikai párthoz csatlakoznának, a mun­kásságnak és ezzel az egész or­szágnak érdekeiért kell harcol­­niok. A politikai osztályok elsősor­ban a munkásság felvilágosítá­sán dolgoznak s ezzel előmozdít­ják azt, hogy intelligens szava­zók döntik el a választások ki­menetelét. Az egyesült AFL­­CIO első évi közgyűlésén, 1955. decemberében, Walter Reuther, a CIO volt elnöke és ma az egye­sült szervezet ipari osztályának az igazgatója, többek között a következőket mondotta a' mun­kásság politikai felfogásáról: “Amerika a mi hazánk. Nem­csak munkások vagyunk, hanem egyúttal polgárok is és a politi­zálás a demokrácia háztartási eszköze. Miután pedig a mun­kásság a demokráciát épségben kívánja megőrizni, foglalkoz­nunk kell a politikával is.” “Sdkszor hangsúlyoztuk, hogy az amerikai két nagy poli­tikai párt rendszerén belül, nem aszerint alakul ki a vélemé­nyünk, hogy a jelölt melyik párthoz tartozik, hanem asze­­(Folyt, a 4-ik oldalon) Ravndal volt budapesti amerikai követ hatalmas beszéde a magyarság történelmi hivatásáról (Christian M. Ravndal, aki az Egyesült Államoknak öt éven át volt budapesti követe, a Cleve­­landban augusztus 19-én tartott Magyar Napon gyönyörű beszé­det mondott, magyar nyelven, .amelyet budapesten léte alatt tanult meg. A beszéd teljes szö­vegét nemcsak azért közöljük le e helyen, mert abban a volt a budapesti amerikai követ Hu­nyadi János 500 év előtti nán­dorfehérvári győzelméről emlé­kezett meg, magasztaló szavak­kal méltatva a magyar nép sza­­badságszeretetét és a nyugat vé­delmében hozott áldozatait, de azért is, mert ezt a figyelemre­méltó beszédet édes anyanyel­vűnkön egy amerikai diplomata mondotta el. Érdemes végigolvasni a be­széd teljes szövegét s érdemes elgondolkozni egy kicsit felette: mialatt mi magyarok egymás­sal torzsalkodunk, ahelyett, hogy a közös ellenséggel, az is­tentelen kommunistákkal szem­ben egy tábort alkotnánk, az­alatt ilyen magyarbarát ameri­kaiaktól kell helyes magyar ma­gatartást és az időknek és körül­ményeknek megfelelő megnyi­latkozást tanulnunk! — Szerk.) * * * Hölgyeim és Uraim! Néhány hónappal ezelőtt mó­domban volt Cleveland történel­mi fejlődsének valóságos hős­­költményét olvasni. Szinte ott voltam a váltóláznál sújtott fo­lyópart mentén épült telepes­kunyhóban és végigéltem a 160 éves fejlődést a mai büszke vi­lágvárosig. Hallottam a hálaadó himnusz szétáradó dallamát áld­ván az Ur jóságát. Az Urat di­csőítő melódiát állandóan nö­vekvő zenekar játsza, amelynek harmóniájában a beleolvadt uj tagok gyorsan megtanulják és biztos ösztönnel játszák saját melódiájukat, annak ellenére, hogy 46 különböző nemzet fiai. Micsoda ihlet ebben a megosz­tott világban! Ti magyarok, magyarok, akik mindig képesek voltatok egyet­értésben élni a különböző nem­zetiségekkel ; magyarok, akik diplomáciai érzékkel küzdötte­tek a haladásért; magyarok, akiknek képzelő erejét és tehet­ségét óceánon túl is elismerték; magyarok, akik kimagasló sze­repet játszottatok Cleveland di­csőséges époszában. Ha nyomon követjük őseitek történetét, megismerjük a pá­ratlan szenvedések évei alatt törhetetlen akaraterővel folyta­Hungarian Hours — RÁDIÓ Magyar órák MINDEN VASÁRNAP D. U. 1 ÓRÁTÓL 2-IG A TRENTONI WTNJ ÁLLOMÁSON, (1300 Ke.) Kovács M. Balázs igazgató > Phone EXport 6-0159, 200 Genesee St. Trenton, N. J. tott küzdelmüket a fennmaradá­sért. Azoknak az időknek kevés szemtanúja volt a mai világha­talmak közül, akik akkor vagy meg sem születtek még vagy fel­emelkedtek, hogy újra elbukja­nak kisebb megpróbáltatások súlya alatt, mint azok, amelyek a magyarságnak osztályrészül jutottak. Az olthatatlan házaszeretet csendül ki egy utitársam meg­jegyzéséből: “Minden idegen hóditó, akár török, akár osztrák, aki elnyelte a magyar, elrontot­ta a gyomrát vele. És mindenki meg fogja bánni, aki megpróbál felfalni minket. Rá fog jönni, hogy darázsfészket nyelt.” Az ember hite megerősödik a Biblia szavainak örök igazságá­ban. Az Egyház Magyarorszá­gon, a magyarok hite, fennma­radt évszázadokon át, harcoltak érte és ma is fennáll régi dicső­ségében. Sok országban vettem részt istentiszteleten, de sehol nem láttam Istenházában olyan tömegeket, mint Budapesten. Minden istentiszteleten nemcsak a templompadok tömöttek, ha­nem minden talpalatnyi hely zsúfolt a legkülönbözőbb korú hívőkkel. Végtelen szenvedése­ken át lelki alázat és kitartó re­ménység: ez jellemzi a magyar népet. Ez jellemezte Hunyadi Jánost is, akinek ötszáz évvel ezelőtt aratott döntő győzelmé­ről az idén emlékezik meg a kul­­turvilág. Sohasem adta fel a re­ményt; akkor sem, amikor úgy látszott, hogy már csak csoda segíthet ... Ez az óriás, akiről Arany János igy énekelt: Nem vagy-é te boldog szellem, Megidvezült, meg dicsőült, Hogy vigasztalj a mostanról, Hogy reményt nyújts a [jövörül?” ötszáz éve vesztette el bajno­kát a nyugati világ, a nagy ma­gyart, akiről ellenfele, II. Mo­hamed, igy nyilatkozott: “Gyá­szolom elhunytát, mert nem is­mert a világ nála nagyobbat!” Bizonyos, hogy a történelem egyik legnemesebb alakja Hu­nyadi János. A tudós püspök, Horváth Mihály leírásából tud­juk, hogy feddhetetlen jellemű, istenfélő, de nem fanatikus, igazságos, önzetlen, nem bosszú­álló. Mint hazafit a kötelesség­tudás és a szenvedélyes hazasze­retet jellemzi; közszolgálatban törvénytisztelő; mint államfér­fi, az igazság ösvényén jár és tántoríthatatlan; mint katona — az olasz történetiró, Bonfini szerint — a legjobb vezér és közkatona egyszemélyben. ő az, aki egyengeti a Renais­sance és a felvilágosodás útját, ő az, akit az egyszerű nép körül­rajong. ő az, aki diadalt ková­csol a reménytelen helyeztből, amikor is, Piccolomini Silvio Enea, a későbbi II. Pius pápa szavai szerint: “Magyarország helyzete megrendült, összeom­lott, össze nem függő részekre bomlott.” ő az, aki szembeszáll a történelem egyik legnagyobb hóditójával, a támadóval, aki­nek politikai hite szerint: “Mint ahogy egy Isten van az égben, úgy egy uralkodó legyen a föl­dön.” Akiről Turóczi, a magyar krónikás igy írhatott: “Moham­med egyedül akarta kormányoz­­(Folyt, a 3-1 k oldalon)

Next

/
Thumbnails
Contents