Függetlenség, 1956 (43. évfolyam, 1-52. szám)

1956-01-26 / 4. szám

42 Years of Publication, this Weekly Is the Oldest Hungarian Newspaper Edited, Printed and Published in Trenton, N. J. YEAR 43. ÉVFOLYAM — NO. 4. SZÁM. Amerikai magyarjaink közül kevesen szereztek tudomást ar­ról, hogy az elmúlt hetekben magyarországi hivatalos kül­döttség járt itt. Mezőgazdasági szakemberek. A küldöttség veze­tője Csillag Miklós volt, a buda­pesti földművelésügyi miniszté­rium egyik osztályának a feje, továbbá Rajki Sándor dr., a martonvásári mez őgazdasági kutatóintézet igazgatója és Ke­serű János, a mezőhegy esi álla­mi gazdaság igazgatója. Az amerikai újságok nem sokat tö­rődtek velük és a vendégek is szerényen viselkedtek. Az udva­­, rias magyarországi delegáció külön a Herald Tribunnak irt levélben megköszönte a szives vendéglátást. Megállapítja a le­vél, hogy Amerikától még min­dig sokat lehet tanulni és az amerikai farmerek valóban tud­nak sokat termelni. Annyira ud­varias volt a magyarországi küldöttség, hogy a bucselevélben a Szovjetet sem dicsérte, ami nagy szó. Csak egy a különös az egész­ben. A magyarországi delegáció hajóra szállt és pontosan más­nap hozták nyilvánosságra Bu­dapesten, hogy “újabb amerikai kémeket sikerült ártalmatlanná tenni.” Az állítólagos kémek — dr. Marton Endre, felesége, Nyi­las Ilona, továbbá Kaposi Béla és Balázs Kornél — három évtől életfogytiglanig terjedő börtön­­büntetést kaptak. A vádakat, természetesen ezúttal is éppen úgy koholták, mint a többi “a­­merikai kémek” esetében. Igen, az egészben csak az a különös, hogy a magyarországi bíróság pontosan tudta, mikor hirdessen Ítéletet a kémkedési ügyben . . . Szovjet világ.--------­­\ íme, a “semleges” Ausztria Hirt adtunk annak idején ar­ról, hogy három budapesti te­herkocsivezető milyen ötletesen, de halálos veszedelmek közt szö­kött át a határon. Addig ügyes­kedtek, amig Budapestről Szom­bathelyre, a határmenti város­ba helyezték ki őket s aztán ne­kifogtak tervük kivitelének. A toüft páncéllal “bélelték ki,” hogy a vasfüggöny aknái és az őrtor­nyok golyószórói ellen biztosít­sák magukat. Ezzel a páncélo­zott autóval aztán a legalkalma­sabb időben valósággal megro­hamozták a tüskésdrótsövényt. Akna robbant, a határőrség tü­zelt rájuk, de — a Pinka jeges vizének átuszása után — szabad osztrák földre érkeztek. Ők azt hitték, hogy most min­den rendben van és Grazban po­litikai menedékjogot kértek. A kihallgató hatóságoknak elbe­szélték, hogy már nem bírták tovább a vörös terrort, ezért ha­tározták el a szökést. A “semleges” Ausztria rend­őrsége azonban hamarosan lelo­­hasztotta örömüket. Kiderült, hogy nem adják meg nekik a po­litikai menedékjogot, mert az utóbbi időben Magyarországról túlsók menekült érkezett s ezek “veszélyeztetik az osztrák mun­kapiacot . . .” Természetesen a munkapiac veszélyeztetéséből egy szó sem igaz. A magyar me­nekültek távolról sem érkeznek olyan számban, hogy a jelenleg kitűnő gazdasági viszonyok közt levő Ausztriában a munkanél­küliek számát növelnék. Nincs is munkanélküliség a szovjet já­rom alól nemrégiben megszaba­dult — szerencsés! — Ausztriá­ban. Az osztrák hatóságok különös magatartásának más az oka. Jelenleg különféle tárgyalások vannak Ausztria és Magyaror­szág közt. Ezek közül a legfon­tosabb az, amelyik a magyaror­szági osztrák javak visszaköve­telésére irányul. A menekültek befogadásával az osztrák kor­mány nem akarja a budapesti rezsim hangulatát rontani. Ez röviden a történet. Vájjon akad-e a világon valaki, aki a magyar menekültek ügyét ille­tékes nemzetközi fórumok elé viszi. Bizonyosan nem. Jelentkezni kell a nem-polgároknak Mindazoknak, akik ebben az országban laknak, akár külföldi állampolgárok, akár hontalanok (DP) 1956 január 2 és 31 kö­zött be kell j elenteni állandó lak­címüket a Bevándorlási Biztos­nál (Commission of Immigra­tion and Naturalization). A je­lentkezés a Form 1-53 számú űr­lapon történik, mely minden postahivatalnál, vagy Bevándor­lási és Polgárosodási Hivatalnál kapható.-A kitöltött és aláirt űr­lapot személyesen kell a posta­­hivatalban, vagy a bevándorlá­si hivatalban átadni. Nem sza­bad a postaszekrénybe dobni. Á világrekorder iharos súlyosan megsérült Iharos Sándor, az ötszörös vi­lágrekorder, az ausztráliai ver­senyei alkalmával súlyos boka­sérülést szenvedett. Az orvosi vizsgálat eredményeképen Iha­ros kb. 3 hónapig nem verse­nyezhet. 20 TRENTON, N. J., 1956. JANUÁR 26. Ten Cents per Copy—$2.00 per Year ' MÁSOK ÍRJÁK... A szertefoszlott szivárvány. HÍREK RAB-MAGYARORSZÁGBÓL Amit többszörösen felpana­szoltunk, azt a New York Times is bevallja. Többször állítottuk és ma is állítjuk, hogy a kormány félre­vezette az Egyesült Államok polgárságát a nemzetközi hely­zetet illetőleg attól a pillanattól kezdve, mikor Mr. Eisenhower és Mr. Dulles azt állították, hogy az iniciativa (kezdeménye­zés) ma már nem az oroszoké, hanem miénk. Akkor sem, azóta sem volt egy pillanatra sem, s ma sem a mi­énk a kezdeményezés. Folyton, szakadatlanul védelmi külpoliti­kát folytatunk, mindig az oro­szok próbálják valahol felgyúj­tani a világot. Eisenhower is, Dulles is “di­namikus” politikát ígértek, amit sehol sem láttunk. Az egyetlen külpolitikai irány és tevékeny­ség mindig az volt, mert nem lehetett más, amit Truman és Acheson lefektettek, szervez­ni az Atlanti Szövetséget és a NATO-t. S mikor eltértek a Truman-Acheson politikától s bejelentették, hogy Formoza o r s z á g n élküli diktátorával szerződést kötöttünk a hatal­mas Chinese Lobby nyomásá­ra, szerencsétlenségbe döntöt­ték az országot, aminek a le­vét később fogjuk meginni. De ha nem tudtak és nem mertek hatásosabb és súlyo­sabb mozdulatokra, nem volt joguk félrevezetni a nemzetet, s állandóan azt csicseregni, hogy nagyszerű kilátások van­nak megegyezni a kommunis­tákkal. Kényszeritették a lapokat, félrevezető hivatalos nyilatko­zatokkal, hogy hasonló, ked­vező reménységben ringassák az országot s a genfi komédiát, amit tisztán az angol választá­sok érdekében rendeztek, úgy tüntették fel, mint ahol Eisen­hower győzött s mint ahonnan a megegyezés kisarjad. Ugyanezt az erkölcstelen játékot kényszeritette az elnök republikánus környezete Dul­­lesre, a külügyminiszteri ta­nácskozások elején, aki meg­győződése ellenére azt nyilat­­kozgatta, hogy a legszebb re­mények közt folyik a tárgya­lás. Az angol és francia kollégák megmerevedve olvasták Dulles kedvező nyilatkozatait, mert a vak is láthatta az uj genfi tár­gyalások első napján, hogy ko­moly megegyezésre nincs ki­látás s az angol és francia dip­lomatákat nem lehet épen va­koknak nevezni. Végre Moltov vállalta a kan­osaiul festett hamis szivárvá­nyok szétoszlatását, mikor brutálisan jelentette ki novem­ber 8-án, hogy szó sem lehet a német ügyekben engedmé­nyekről s még kevésbé meg­egyezésről. A Molotov nyilatkozat után az amerikai sajtó nem volt hajlandó tovább bolonditani az országot! Ellenkezőleg! A hír­lapírók és lapszerkesztők kifa­kadtak és nyilvánosságra hoz­ták, hogy belpolitikai szem­pontokból ámitgatta Dulles (pártnyomásra) a nemzetet. Mióta Eisenhower Koreában megkötötte, azt a fegyverszü­netet, amiért Trumant “impea­­cholták” volna, aminek az árát még busásan meg fogjuk fizet­ni, állandóan azzal ámították az országot, hogy Eisenhower képes az oroszokból embersé­ges, vagy legalább elfogadható egyezséget kényszeríteni ki. S mert ezzel a húszemeletes valótlansággal akarták az ez­­évi választási kampányt vezet­ni (s erre szintén többször mu­tattunk már rá), azért kellett Dulles külügyminiszternek azt mondania két éve, hogy a “kezdeméryezés a miénk” és ezért kellett hamis szivárvá­nyokat festeni a Genf feletti felhőkbe. Nemcsak hogy nincs a kez­deményezés a kezünkben, de még védekezni sem tudunk eredményesen idáig. Pár hete rámutattam, hogy mindenfelé talajt vesztünk, hogy ég a szabad világ alatt a talaj a Közép-Keleten, Afriká­ban és Ázsiában s hogy inog alattunk a talaj Európa több országában. Mert azokban is elhitték Washingtonnak, hogy Eisenhower csodaember s ki­kényszeríti az egyezséget az oroszból. Most hát szétfoszlott a szi­várvány. Most már megírják a lapok, hogy nincs és a közel jövőben nem lesz egyezség, hogy az oroszok nemcsak változatlanul törtetnek világuralmi céljaik felé, hanem ebben a törtetés­­ben egyik sikert a másik után aratják. Afganisztántól Marokkóig, Indókinától Indonéziáig men­nek előre. Ha itt olyan parlamentáris rendszer lenne, mint Európá­ban, Mr. Dulles régen, de leg­alább a második genfi tárgya­lás óta nem lenne külügymi­niszter. Nem azért, mert kép­telen volt az oroszoktól enged­ményeket csikarni ki, hanem mert nyilatkozataival a nem­zetet félrevezette. Viszont az ő mentségére fel kell hozni, hogy nem ő az oka a dolognak, hogy az elnök kör­nyezete kényszeríti erre a két­színű játékra, ahogy talán nem ő az oka, hogy talajt is vesz­tünk, hanem az a hatalmas és káros “Chinese lobby,” amely erősebb az elnöknél. Ha volt valaha dinamikus külpolitikánk, az akkor volt, mikor Truman a kommunisták­nak Görögországban megálljt parancsolt, de sem Truman, sem más nem sejtette akkor, hogy néhány évvel később két­balkezes külpolitikánk a görö­gök barátságát is elveszti. S akkor volt, mikor Truman az egész ország, tehát a re­publikánusok tapsai közt Ko­reában megállította a kommu­nistákat délre vezető útjuk­ban. ő sem, más sem sejthette akkor, hogy Mr. Eisenhower kortesfogásból megköti azt a fegyverszünetet, amellyel Dél­­korea barátságát is megingat­ta. Később, sokkal később re­publikánus kortesfogásból a koreai hadjáratot elnevezte a hazug rosszakarat “Truman háborújának,” s el akarták fe­ledtetni, hogy annak az elején épen a “Chinese lobby” tapsolt a legjobban, amely azt remél­te, hogy a koreai hadjárat kí­nai hadjáratra fog vezetni. Ma már meglehetős őszinte­séggel tárgyalja a sajtó a kül­politikai helyzetet s a jővőévi választások során nem adhat­ják el a szavazó polgároknak azt a misztikumot, hogy Eisen­hower a biztosítéka a békének és az oroszokkal való megegye­zésnek. S ha a honvédelem megnyir­bálásával akarná a Wall Street a szövetségi költségvetést egyensúlyba hozni, nagyon hangosan szólalnak meg azok a polgárok, akik ma már tisz­tán látják, hogy a “big stick”­­et nem tehetjük félre, amig az oroszok nem hajlandók ko­moly egyezséget keresni. S itt lenne a legfőbb ideje annak a “dinamikus külpoli­tikának,” amit Truman igenis demonstrált Koreában és Gö­rögországban s diplomáciánk­nak sürgősen meg kellett moz­dulni, hogy a közel keleten je­lentkező gyújtogatást erős ke­zekkel elfojtsa. KÉT MAGYAR MENE­KÜLŐ ÁTÚSZTA A DU­NÁT, A HARMADIK OTTVESZETT A bécsi “Bild Telegraph” c. osztrák lap 1955 október 28.-i számában drámai leírást közölt három budapesti magyar — egy házaspár s egy férfi — menekü­léséről, akik a Börzsöny hegy­ségen át jutottak Szlovákiába, ott napokig bujkálva gyalogol­tak Pozsonyig, s Pozsony és Dé­vény között, miután a Morva partján halálos villamos áram­mal töltött drótsövény s akna­mező állta útjukat, a Duna át­­uszásával igyekeztek Ausztriába jutni. Kettőjüknek sikerült is, de a férj belefulladt menekülés közben a jéghideg Dunába. A szerencsésen megmenekült férfi igy mondta el a drámai szökés egyes részleteit: “Mi eredetileg a Morva folyón szándékoztunk átúszni, de mert gyenge úszók voltunk, Pestről magunkkal hoztunk egy-egy mo­torkerékpár abroncsgumit és pumpát, hogy azokat felfújva mintegy mentőöv gyanánt hasz­nálhassuk. Hosszú vándorlásunk alatt minden élelmünk elfogyott, az utolsó két napon már csak sült tökön éltünk, borzasztóan szomjaztunk is. Pozsony után különös szerencsével éjjel át­másztunk a Duna partján felál­lított “vasfüggönyön”: dróton és aknamezőn s a földön lapulva vészeltük át, hogy pár lépésre tőlünk haladt el a fegyveres j ár­őrség. Miután már hajnalodott, még egy napot rejtőztünk a Du­­napart egyik füzesében s csak éjjel kezdjük meg tragikus átke­lésünket a jéghideg Dunán. Fel­fújtuk a gumitömlőket, belebuj­­tunk s — ahogy gyenge erőnkből tellett — elkezdtünk úszni, de inkább a folyam sodra vitt ben­nünket. órák hosszat tartott ez, teljesen kimerültén s öntudatom utolsó foszlányaival csak azt é­­reztem hogy gumicipős talpam­mal érintem a kavicsos medret. Kivánszorogtam a partra s ott összeestem. Ugyanez a sorsa ba­rátom feleségének is, akit velem együtt jószivü osztrákok vettek gondozásukba, mikor öntudatlan állapotban megtaláltak minket. Szegény barátom azonban ott veszett a Duna jeges hullámai­ban.” A MAGYAR KOMMU­NISTA IFJAK NEM UTAZHATNAK BECSBE A kommunista “Ifjúsági Vi­lágszövetség” osztrák tagozata, a “Weltjugendbund” most ünne­pelte fennállásának tizedik év­fordulóját. Ez alkalommal az osztrák kommunisták nagy ün­nepségeket akartak rendezni — a “népidemokratikus” országok kommunista ifjúsági szervezete­inek bevonásával. Azonban az osztrák hatóságok a magyar, cseh, lengyel, román és bolgár kommunista ifjúsági küldöttsé­gek delegátusainak beutazási kérelmeit megtagadták. A szov­jet megszállás idején a magyar, román stb. ifjúsági delegátusok orosz utazási igazolvánnyal, u.n. “propuszkával,” az osztrák ható­ságok megkérdezése nélkül ál­landó “kéj utazásokat” tettek Ausztriában, a megszálló ható­ság tagjait megillető kivétele­­zettségeket élveztek és osztrák területen ellenőrizhetetlen ágen­­si tevékenységet fejtettek ki. Az osztrák kormány most a hívat­lan vendégeket távol óhatja tar­tani Ausztriától. VÁLÁS ÉS HIVATAL Az uj kommunista hivatali funkcionárusok erkölcsi életébe enged bepillantást Izsáky Mar­git előadása, amely a budapesti Kossuth rádiónak a szabad vi­lágban élő magyarokhoz szóló, december 8-i adásában hangzott el. Az előadó szerint a bíróság elé kerülő válási keresetek leg­tipikusabb példája: A hivatal­­vezető felpanaszolja 15-20 évi házasság után, hogy felesége “nem érti meg őt.” Nem hajlan­dó megosztani vele a “kulturális feladatokat, nem hajlandó vele színházba járni, ehelyett “ház­tartással bíbelődik.” lm a férj legfőbb vádja: áthidalhatatlan világnézeti ellentétek választják őket el egymástól.” De nem úgy a húszéves titkárnővel. Vele szemben nem állanak fenn a “világnézeti ellentétek.” Ellen­kezőleg! Teljes az egység közöt­tük s ahivatalvezető, akinek “szüksége van megértésre,” mindent elkövet, hogy elválasz­­szák a családja iránti odaadó munkában kifáradt feleségétől. Miért olyan zamatos a magyar gyümölcs? Nem elfogultságból származik az a megállapítás, hogy a ma­gyar gyümölcshöz hasonló zama­­tu alig található máshol Európá­ban, sőt a tengerentúl is. Nemré­giben kísérletet végeztek Euró­pában, hogy egy-egy vidéken mennyi a tiszta napsütéses órák száma, ami kétségtelenül első­sorban befolyásolja a gyümölcs zamatát. Az eredmény az aláb­bi : a tiszta napsütéses órák szá­ma, egy év alatt Párizsban 1163, Bécsben 1450, Velencében 1512, Pécsett 1567, Debrecenben 1620 és Szegeden 2064. A KIVÉGZETT RAJK ÖZVEGYÉNEK KÁR­PÓTLÁSA Belgrádi megbízható jelentés szerint -az 1949-ben a Rákosi- Gerő-Berei-Péter Gábor klikk által hóhérkézre juttatott Rajk László, volt belügy- és külügy­miniszter, özvegyének egy külön villát utalt ki a kormányzat “kárpótlásul” s árva gyermekei is újból viselhetik atyjuk nevét amitől eddig el voltak tiltva. A kommunista jogászok tanulmá­nyozzák a Rajk-ügy perfelvéte­lének lehetőségét is. (Mindezt Tito megbékítése kedvéért csi­nálják Rákosiék.) (Californiai Magyarság) A + Hungarian Hours — RADIO — Magyar órák MINDEN VASÁRNAP D. U. 1 ÓRÁTÓL 2-IG A TRENTONI WTNJ ÁLLOMÁSON, (1300 Ke.) Kovács M. Balázs igazgató Phone EXport 6-0159, 200 Genesee St. Trenton, N. J. American in Spirit — Hungarian in Language Hungarian NeWS Amerikai szellemű magyar újság

Next

/
Thumbnails
Contents