Függetlenség, 1955 (42. évfolyam, 1-52. szám)
1955-05-26 / 21. szám
American in Spirit — Hungarian in Language Hungarian News Amerikai szellemű magyar újság YEAR 42. ÉVFOLYAM — NO. 21. SZÁM. Ezt is el kell mondani A nemzetközi politika nagy arénájában nagy sikere volt a mutatványnak. Ami még ezelőtt röviddel hihetetlennek tűnt, megtörtént: Austria szabad és független lesz, ha 90 napon belől, illetve ez év végéig a szovjet seregek kivonulnak az országból. Mi, amerikai magyarok, őszintén örülünk az osztrákok szerencséjének, de fáj, mélységesen fáj, hogy ebben a nemzetközi örvendezésben Magyarországot mégcsak nem is említették. Mint tudjuk, a magyar békeszerződés értelmében az oroszoknak Magyarországról is ki kellene takärodniok. Csakhogy ez már sok lenne a szőrös szivü szovjet vezetőknek, s tettek róla, hogy erről a kérdésről mégcsak szó se essék. Mint ismeretes, a budapesti kommunista kormány maga kérte, hogy a szovjet seregek maradjanak továbbra is Magyarországon. Igen, dehát ez nem számit, — mondja az amerikai magyar, — hiszen az egész világ tudja, a budapesti vörös kormánynak semmi köze a magyar néphez. Nem beszélhet a magyar nép nevében s ennél fogva Amerika és Anglia csak ragaszkodjék a békeszerződéshez, követelve a szovjet seregek kitakarodását az egész Kárpátmedencéből. Az amerikai kormány jól tudja, hogy a budapesti vörös kormánynak semmi köze a magyar néphez. Nem beszélhet a magyar nép nevében. Csakhogy az a baj, hogy a szabad nyugati világ függetlennek és szuverénnek ismerte el Magyarországot. Márpedig egy független és szuverén ország kormánya azt tehet, amit akar. És itt van valami, amit most fel kell emlegetni. Nevezetesen, a magyarországi kommunistákkal együttműködött nem kommunista pártvezérek j óvátehetetlen bűnét. Az Amerikába menekült nem kommunista magyar pártvezérek, ugyanis, azt állítják, hogy évekig feltartóztatták Magyarország teljes bolsevizálását. Ezzel szemben a nyers igazság az, hogy nem tartóztattak fel semmit. Minden a szovjet menetrend szerint történt, Ugyanaz ment végbe Magyarországon, mint Romániában, vágj Lengyelországban. A vasfüggöny mögötti leigázott országokban akkor kiáltották ki a proletárdiktatúrát, amikor errt Moszkvában az időt elérkezettnek látták. Nevezetesen akkor amikor . ezeket az országokai szabadnak, függetlennek, szuverénnek ismerte el Washington London, Párizs. Ehhez az elismeréshez szüksége volt a Szovjetnek, hogy Magyarországon — látszólag — a Kisgazdapárt kor mányozzon így tette meg a mór a maga kötelességét s aztán mehetett. Igj használta fel a Szovjet egyszeri eszköznek a bársonyszék utár vágyakozó, különben tisztességes magyar embereket, akiknél a gondolkodás módjára különben jellemző, hogy még ma sem látják be az igazságot. Pedig, ha tudnák, mekkorát emelkednének mindenki szemében, egy igazán szívből fakadó, őszinte vallomással. Távol áll tőlünk a személyeskedés, de — az igazság kedvéért —ezt is el kellett mondani. Csak igy érthető, hogy most a Nyugat tehetetlen. Az amerikai és az angol kormány nem kényszerítheti a Szovjetet Magyarország kiürítésére. Legalább is eredményesen nem. S hadd jegyezzünk meg még valamit. A nyugati világ szabad sajtójában egyetlenegy könny sem esett azért; hogy a Szovjet ravasz taktikázása következtében Magyarország továbbra is rab marad. Ezen valóban elgondolkodhatik még az is, aki különben nem szokott délibábokat kergetni. A csapda újra készen áll Moszkva urai hajlandók — Ausztria mintájára — semlegesíteni további két országot: Jugoszláviát és Németországot. Jugoszlávia “marsalja,” Tito már is tárt karokkal várja Moszkvából a két vörös főembert, Hruscsevet és Bulgányint s hogy jóindulatának kézenfekvő tanúbizonyságát adja, egymásután dobálja vissza a határon a magyar menekülteket. A németek becsalogatása is egyre hevesebb méreteket ölt. Semlegesség fejében az egységes Németországot kinálgatják cserében, mégpedig a keleti részeken lecsatolt területekkel együtt. S a németeknek nehéz lesz a mézes madzagot elutasítani. Ha az orosz manőver a németeknél sikeres lenne, akkor a Nyugat a hidegháború döntő vereségét szenvedné. Magyarország határán pedig a vasfüggöny a temető kerítéséhez lenne hasonló. Azon túl már nem lehetne remény. Csak a biztos enyészet és megsemmisülés. S a világnak ezt a Moszkvában megálmodott állapotát igy hívnák: “supercoexistencia.” Csúnya egy kifejezés, ugy-e? Azok, akik a vasfüggöny két oldalán dolgoznak érte, nem bánnák, ha ep a csúnya kifejezés, mint elfödő hant, a szerencsétlen, elhagyott és elárult népek temetőjét borítaná. Amit mi tehetünk Mindezek után nem furcsa tehát, hogy az Amerikai Magyai Szövetség keleti kerülete egészen nagy arányú tiltakozó gyűlés megrendezését tervezi Név Yorkban. Értesülésünk szerint í new yorki AMSz vezetősége kéréssel fordul New Jersey és Connecticut államok magyarsá gához, hogy bekapcsolódásukká ezt a demonstrációt segitenel olyan naggyá tenni, amilyer naggyá csak lehet. Ugyancsak New Yorkból in dúlt ki az a kezdeményezés is hogy — három hónapon belől a: amerikai magyarság gyüjtsör legalább egy millió aláirást, igj tiltakozva Moszkva politikájü ellen. A részletes tervek majd a központi főtitkár bevonásával készülnek el s erről idejében értesítjük olvasóinkat. Egy bizonyos, hogy ä cserbenhagyott Magyarország érdekében csat az amerikai magyarság emelheti fel szavát. TRENTON, N. J., 1955. MÁJUS 26. Ten Cents per Copy—$2.00 per Year Kosa Imre volt az egyik előadója az állami Savings & Loan Association-ok konvenciójának Az a hosszú ut, amit Kosa Imre, a Magyar Savings és Loan Association ügyvezetője 1922- től a mai napig az üzleti és gazdasági életben megtett, most ért el az elismertetés állomásához. A New Jersey Állam Sevings and Loan Egyesületek konvenciójának, Atlantic Cityben ő volt az egyik előadója. Négyen voltak a szónoki emelvényen a május 19-én kezdődő konvención: Jerome B. McKenna, New Jersey állam Banking Commissionerje; Robert Rush, a Federal Savings and Loan Insurance Corp. képviselője; Kosa Imre, a Magyar Savings and Loan ügyvezetője és Helen Crawford, a Represntative Savings and Loan titkára. öröm és büszkeség tölt el bennünket, amikor azt jelenthetjük, hogy a 464 Savings and Loan Egyesület vezetői közül a New Brunswick-i magyarság egyik kimagasló emberét, egy igazi magyar intézmény vezetőjét választották ki, hogy a delegátusok sokasága előtt előadást tartson. Ez az elismerés szól a magyarságnak, a magyar pénzintézetnek és nem utolsó sorban Kosa Imrének, annak az embernek, aki 36 évi kitartó szorgalmával jutott el idáig . . . Az 1919-ben megkezdett utazási iroda, később kibővítve a biztosítás és ingatlan adásvétel üzletkörével, sikeres vállalkozásnak bizonyult, hogy Kosa Imrét a közéletben segítse és megbecsülést szerezhessen polgártársai között. 1935-ben csupán néhány szavazattal vesztette el a New Brunswick-i városi tanácsosi állást, de röviddel azután New Jersey állam kormányzója a Middlesex Megye-i Választási Tanács tagjává nevezte ki, amely állást 20 esztendeje megsza kitás nélkül tölti be, a Demokrata Párt vezetőségének legnagyobb megelégedésére. Aktiv szerepet visz a politikában és lehet mondani, hogy a magyar demokraták egyik fáradhatatlan vezére. Ezt a 36 esztendős utat azonban kemény munka is jelzi. Semmi nem jött magától. 16 különböző üzleti, könyvviteli és szakmai tanfolyamot végzett el Kosa Imre, hogy úgy a saját üzletében, mint a Magyar Savings and Loan Association ügyeinek vezetésében telj es szakszerűséggel tudjon működni. Ezek a diplomák nem díszítették irodájának falát, mert a tudás és az eredmény volt előtte mindig a fontos. . . Ezt bizonyitj a az a körülmény is, hogy a Magyar Savings and Loan Egyesület, — amelynek ő 1922 augusztustól kezdve tagja, alapitója és titkára, — mikor biztosított pénzintézetté alakult, őt választotta ügyvezetőjévé 1954 júniusában. És hogy a választás mennyire jó volt, azt mi KÓSA IMRE sem bizonyítja jobban, mint az, hogy ez alatt az elmúlt hét hónap alatt az Egyesület vagyonállománya Egymilliókétszázötvenezer Dollárral emelkedett. Épen megkétszereződött a kiindulás napja óta! A bank-cég igazgatóságát és tüntetés, amikor Kosa Imre, mint ennek az igazán magyar New Brunswick-i pénzintézetnek ügyvezetője, ott fog állni az előadói emelvényen, hirdetve egy ember kitartó munkájának és a magyarság összetartó erejének és jó indulatu támogatásának eredményét. A Magyar Savings and Loan Egyesület, melynek betéteit egyenként $10,- 000.00 erejéig biztosítja a Federal Savings and Loan Insurance Corporation (Washington, D. C.), mindenkor a dolgozó, élniakaró társadalom érdekeit szolgálta és fogja szolgálni a jövőben is. v DR. NAGY JÁNOS Margaret Truman politizálni fog... A demokrata párt vezetői már most mérlegelik a jövő évi országos választások lehetőségeit és arra a következtetésre jutottak, hogy elsősorban a női szavazókat kell visszahódítani a párt számára. Szerintük Eisenhower tábornokot a nők hozták be elnöknek és igy a demokratáknak is ezentúl sokkal fontosabb szerepet kell juttatniok a nők kampányának, mint idáig. Azok közt az illusztris nők között, akik politikai stratégia tekintetében számba jöhetnek, a versenyen kívül álló Mrs. Eleanor Roosevelten kívül fontos szerep illeti meg Truman volt elnök leányát, Margaretet, aki állandó lakást tart fenn New Yorkban és mint szavazó is itt regisztrált. Margaret — igy szólnak a bizalmas hírek — mint meggyőződéses demokrata kész a párt szolgálatába lépni. Sőt arról is szó van már, hogy esetleg a kongresszusba is bejelölik, amely esetben valószínűleg a 17-ik kongresszusi kerületben lépne fel, amelyet most a veterán republikánus Freddie Coudert képvisel. Senkit sem lepne meg, ha a jövő évi választásokon Coudertnek Margaret Truman lenne az ellen jelölt je, mint a fiatal demokraták csoportj ának tagja. Miss Truman nem uj szereplő a választási harcokban. Nemcsak édesapja választási kampányainak .volt aktiv szereplője, hanem igen buzgón korteskedett Wagner polgármesterért és Harriman kormányzóért is. Szülővárosában Independence, Missourbian pedig már két év előtt kongreszszusi jelöltséget ajánlottak neki, de ő már akkor elhatározta, hogy "new yorki lakos leszf és nem hajlandó Missouriban regisztrálni. ELŐ A JÓZAN ÉSSZEL...! Irta: Dr. MÁRK BÉLA önökhöz szólok, tisztelt delegátus tesvérek, akik a most június 6-án, hétfőn megnyitandó Rákóczi konvencióra, Bridgeport, Connecticut-ben egybel gyűlnek. A mi nagy magyar biztosítási egyleteink egyesítésének ügye sokkal régebben és sokkal gyakrabban foglalkoztatta az amerikai magyarságot, mint akármilyen más kérdés. Bizonyára sokan emlékeznek az olvasók közül arra az eseményre, amikor a három nagy egylet: a Verhovay, Rákóczi és Bridgeporti Szövetség teljes számú igzagtósága és valamenynyi tagja a központi tisztikarnak, összegyűltek a new yorki Pennsylvania Hotel különtermében, ahol én voltam az egyesülési tervezet előadója és ahol a három igazgatósági tanács határozatiig kimondta, hogy a három egylet egyesítését létre kell hozni. Sőt, annyira ment ez a határozat, hogy két hétre rá a három egylet elnöke és titkára utasítást kapott, hogy taglétszámuk arányában mindegyik egylet tegye le az egyesülés költségeinek fedezésére szükségelt pénzt is. Minden szépen ment, csak amikor a kérdéses összegek letételére került a sor, újabb félreértés állott elő és az egyesítés dugába dőlt. Egy pár évre rá újabb kísérlet következett, amikor a Rákóczi és Bridgeporti * Szövetség igazgtaóságai mondották ki egyhangú határozattal az egyesítés létrehozásának szükségességét. A Rákócziak részéről Kocsis elnök és Fishbein és Moldoványi igazgatók, mig a Bridgeporti Szövetség részéről Chanti, Katzianer és jómagam, mint kiküldött egyesítési bizottság több mint húsz alkalommal sokszor teljes anpokat töltöttünk el az egyesítés mindent felölelő részleteinek kidolgozás ügyében. (Egészen biztos, hogy ennyi idő alatt a világ békéjét is ki lehetett volna talán dolgozni.) Minden szépen ment egy ideig, de persze akkor is megvoltak az egyleti kis “Napoleon”-ok, akik azt elgáncsolták abban a téves hitban, hogy egyletet az Úristen azért teremtette, hogy nekik biztosítson egy jó meleg és örök időkre tartó széket az irodában. Tehát magyarán mondva “megint belecsapott a mennykü” az egyesülési kísérletbe. Hát vájjon hol is van a mélységes hiba, vagy mi is tulajdonképen az oka annak, hogy a csaknem 50 év óta vajúdó egyesítési kísérletek eddig kudarcot vallottak? Megmondom minden kertelés nélkül, hogy mi az én véleményem. Emberi gyarlóság, emberi végtelen gyengeség, emberi határtalan önzés, emberi gonoszság, emberi nemtörődömség, emberi irigység és főleg a józan ész és értelem hiánya vagy fel nem használása voltak a sorozatos egyesítési kísérletezések sikertelenségeinek okozói! Az egyedüli megoldás, kedves delegátus testvérek az, hogy amikor egy olyan nagy ügyről van S£Ó, mint például ez a mostani egyesülés kérdése, — amikor külön-külön csaknem minden egyes osztály, minden egyes tag, minden egyes delegátus, stb. átérzi és tudja, hogy menynyire nagyfontosságu és jelentőségű ennek az egyesülésnek nyélbeütése, — akkor vegyük elő a józan eszünket, ne hallgassunk se Péterre, se Pálra, csak saját lelkiismeretünkre és amikor a Rákóczi konvención szavazásr akerül a sor, akkor a saját tisztességes, józan eszét követve, úgy szavazzon mindenki, ahogy azt a legjobb becsületes értelme és szive diktálja. Ne keressük folyton a másikban a hibát, ne tartsuk magunkat mindig különbnek a másiknál, ne üljünk fel a már olyan régen elpuffogtatott, semmitmondó, üres frázisoknak, ne dűljünk be a rémhír-terjesztőknek és ne higyjük azt, hogy nagy szavakat használó vagy talán nagy tisztséget betöltő emberek mindig tudjákis azt, hogy mit is beszélnek. Mert higyjék il nekem, hogy nem mindig van igaza annak a közmondásnak, hogy “akinek az Isten hivatalt adott, annak észt is ad hozzá.” Gondoljunk csak arra, hogy vájjon hol is volna ez a világ, ha például a menyasszony szülei folytonosan lebcsmérelték volna a vőlegényt, vagy annak családjákt, fiát-bornyát és unosuntalan ellenezték volna csupa üres gőgből, vagy fennhéjázásból, ostoba érvelésekkel, önzésekkel a fiatalok egybekelését. Mert utlajdonképen ez az, ami ennek az egyesülésnek úgynevezett ellenzői el szeretnének hitetni, hogy például az egyik egyesület fel akarja magába szippantani a másik egyletet; hogy milyen nagy is az egyik egyesületnek a tartalékalapja a másikéval szemben; hogy elveszítjük azt a gyönyörű, régi és hires nveét az egyletnek, amire olyan büszkék voltunk; hogy le kell akasztanunk a szegről a molyette szabadalomlevelet; hogy eladtuk az egyletet “down the river,” hogy “Jaj Uram Isten, mi is lesz belőlünk,” ha az egyesülés megtörténik. Milyen sok üres, értelmetlen, semmitmondó és sokszor rosszakartu mellébeszélés! Hungarian Hours — MINDEN VASÁRNAP D. U. 1 ÓRÁTÓL 2-IG A TRENTONI WTNJ ÁLLOMÁSON, (1300 Ke.) Kovács M. Balázs igazgató Phone EXport 6-0159, 200 Genesee St. Trenton, N. J. Diénes László ügyv. igazgató Kovács Csaba munkatárs Magyar órák Hát vájjon ezek az emberek még mindig nem akarják megérteni az idők előrehaladását és követelményeit? Hát nem látják az írást a falon, amelyki azt mondja, hogy a lovs szekérrel való közlekedés ideje lejárt, hogy már nmecsak automobilokkal, hanem talán nemsokára atomerővel hajtott jármüveken fogunk közlekedni? Hát nem látják, hogy az erők nagy összefogásának korszakát éljük, amikor nagy bankjaink, gyáraink és egyéb intézményeink egyik a másik után egyesülnek, hogy nagyobb és egyéb intézményeink egyik a másik után égyesülhogy nagyobb és nagyobb teljesítményeket hozzanak létre? Hát nem látják, hogy maguk' a (Folyt, a 4-ik oldalon) MMME2&S mm Hétfő MÁJUS 30: Hőseinkről, szeretetteinkről való megemlékezés napja I Make today ! nmpdit United States Weese Beads RADIO
