Függetlenség, 1955 (42. évfolyam, 1-52. szám)
1955-12-08 / 49. szám
American in Spirit — Hungarian in Language Hungarian News Amerikai szellemű magyar újság r YEAR 42. ÉVFOLYAM — NO. 49. SZÁM. TRENTON, N. J., 1955. DECEMBER 8. Ten Cents per Copy—S2.00 per Year Magyar könyvtár A WILLIAM PENN FRATERNÁLIS EGYESÜLET UJ TISZTIKARA ‘SZÜLŐFÖLDÜNK’ VAGY: A VÖRÖSEK HAZACSALOGATÁSI AKCIÓJA Az utóbbi időben nem sok' szó esett arról a Magyar Könyvtár és Történelmi Társulat néven megalakult egyesületről, amely céljául tűzte ki a Feleky-gyüjtemény visszaszerzését és megőrzését. Mint ismeretes — annak idején megírtuk — a Feleky-gyüjteményt a washingtoni kongresszusi könyvtár megvette és félős volt, hogy ezt a tisztán magyar vonatkozású anyagot szétszórják a világ legnagyobb könyvtárában s nem lesz többé ember, aki még egyszer összegyűjtse. Ennek a gyűjteménynek pedig az együtt-tartása fontos magyar feladat. Kulturális ás politikai szempontból is. Most elsőnek jelenthetjük, hogy a Társulatnak sikerült megszereznie a Feleky-gyüjteményt. A kongresszusi könyvtár vezetőségével az átvételi szerződést aláírták és most már csak napok kérdése az egész gyűjtemény átszállítása New Yorkba, ahol a magyar könyvtárnak állandó cime is van (163 East 82, New York). A könyvtár különben gazdagodott, mert a Társulat megvásárolta azt az anyagot, amelyet a new yorki világkiállításra az akkori magyar kormány küldött. Ez az anyag, itt rekedt és idáig hozzáférhetetlen volt. Sok könyv, festmény, porcellán teszi ki ennek az anyagnak a jelentős részét. Az ideiglenesen megválasztott vezetőség reméli, hogy a Társulat támogatására az amerikai magyarok jelentős részét megnyerheti s ennek érdekében rövidesen felhívást bocsátanak ki. Idáig 100 magyar adott Össze tiz ezer dollárt, hogy a könyvtár anyagi alapját megteremtsék. A szélesebb körben való toborzást minden tekintetben szükségesnek és egészségesnek találjuk. Elvégre ez a könyvtár mostmár közkincsünk. Az egész amerikai magyarságé. Svéd Sándor és a vörösek. Ez a két történet budapesti. Mindkettő szereplője Svéd Sándor, aki a new yorki Metropolitan Operaház tagja volt és aki a háború után hazament Magyarországra. Egyesek — bizonyosan rosszmáj uak — szerint azért, mert fakuló basszusára a “Met” már nem tartott igényt, Magyarországon pedig kitörő örömmel várták “a művészt, aki hazatér, hogy ne a kapitalistáknak, hanem a népnek énekeljen, stb___” Kétségtelen, hogy Svéd Sándornak jó dolga van. A művészeknek általában nem megy rosszul a vörös világban. De azért “valami” mégis bántja Svéd Sándort. Ennek illustrálására álljon itt a következő történet. A budapesti operaház igazgatója értekezletre — mondhatnék röpgyülésre — hívja össze a művészeket. “Takarékoskodni kell, ez a párt rendelete, tehát felkérem a művész elvtársakat, ki mondana le önként fizetésének egy részéről? . . .”'— igy az igazgató. Fagyos csend követte a felszólításnak beillő kérdést. Aztán a néma csendben egyszerre felemelkedett Svéd Sándor és ezeket mondta: “Adják vissza az útlevelemet s ezzel az operaház évi 180 ezer forintot takarít meg.” Ennyi volt csupán a felszólalás, utána leült. Az igazgató hebegve magyarázta, hogyhát ő nem igy értette s hirtelen berekesztette a gyűlést. A másik történet a budapesti állami rádió egyik felvevő szobájában játszódott le. Svéd Sándor — felkérésre — hanglemezre énekelt Utána az egyik lemezt rátetette egy gramofonra és elmerülve hallgatta, majd egyszerre igy szólt: “Gyerekek, ez olyan jól sikerült, mintha dollárért énekeltem volna . . .” Mindenki kitalálhatja: mi lehet a baja Svéd Sándornak . . . Egyik kutya, másik eb, vagy talán nem? Bizonyos Pike tisztelendő ur előadásra hivott meg két hírneves újságírót. Az egyik az argentínai La Prensa cimü lap száműzetésben élő tulajdonos főszerkesztője, a másik pedig a New York Times egyik vezércikkírója. Mindkét újságíró kitűnőség éles beszédben támadta a kormányt, Dulles külügyminisztert, hogy kapcsolatot tartott Peron bukott argentin diktátorral és melegebb viszonyba keveredett Francoval, Spanyolország mindenható urával. A két ur az emberiség fekélyének nevezte az említett diktátorokat. Ez eddig rendben is volna. Egyik diktátort sem veszszük védelmünkbe (az más kérdés, hogy nem is szorulnak rá), de kérdezzük, miért emlegetik csak ezt a kettőt ? A Times vezércikkírójának talán nem diktátor, például, Tito? Miért nem kifogásolja, hogy Dulles Belgrádba is ellátogatott? És miért nem kifogásolja, hogy külügyminiszterünk, ez a tiszteletreméltó amerikai ur leül egy asztalhoz a hétpróbás moszkvai főpribékkel? A new yorki Times nagy lap. Talán az egész világon a legnagyobb. De vezércikkíróival valami baj van. Látásuk ferde s ezt bizony nap, mint nap tapasztalni kell. Akármilyen nagy a lap és akármekkora tekintélye van a vezércikkírónak, mi szerényen azt mondju: a diktátor az diktátor. Az egyik kutya, a másik eb. Tessék tehát egyforma mértékkel mérni. Nemde, Mr Matthews? “NEMZEI AJÁNDÉK” A VÖRÖS KÍNÁNAK A Szabad Nép november 22.-i, majd 26.-i száma valamint ugyanakkor a Pekingi Rádió közölte, hogy a magyar bolsevista kormány a vörös Kínának egy teljes gépállomást ajándékozott traktorokkal, “kombájnokkal,” különféle mezőgazdasági gépekkel, szerelő és javitó-mühellyel épületekkel — sőt, nem utolsó sorban — eráberekkel is. A köziemén yszerint ugyanis a gépállomással együtt 5 kiváló agrotechnikai szakembert is kiküldtek, hogy a kínaiakat kioktassák a gépállomások technikai vezetésére. Lapunkban már megemlékeztünk arról, hogy a Rákóczi és Verhovay egyesülésből alakult William Penn .Fraternális Egyesület igazgatósága november 21-én, hétfőn tartotta első rendkívüli gyűlését, miután úgy Connecticut, mint Pennsylvania állam biztosítási hatóságai jóváhagyták a két testület konvenciói által szeptemberben elfogadott egyesülési szerződést. Ennek a történelmi jelentőségű első igazgatósági gyűlésnek különös fontosságot tulajdonított az a tény, hogy Pennsylva-A Független Magyar Református Egyház perth amboyi gyülekezetének november 20-án NT. CSORDÁS GÁBOR esperes megtartott évi hálaadási vacsorájával kapcsolatban bontotta fel az egyházmegyei szavazatbontó bizottság a Nt. Urbán József lemondásával megüresedett nia állam First Deputy Insurapce Commissioner je. Thomas R. Balaban is megjelent azon és személyese nnyujtóttá át a jóváhagyott egyesülési szerződést, hatalmas beszéd kíséretében, melyben kiemelte ennek az egyesülésnek a jövőben is messzire kiható jelentőségét. A fenti kép azt a jelenetet, mutatja be, amikor Thomas R. Balaban átnyújtja a jóváhagyott egyesülési szerződést Révész Kálmán központi elnöknek és az egyesület vezetőségének. A képen balról jobbra láthaesperesi tisztség betöltésére beérkezett szavazatokat. A szavazás eredményeképen a keleti egyházmegye uj esperese Nt. Csordás Gábor Poughkeepsie, N. Y.-i lelkész’lett. Csordás Gábor 1920 junius 24-én született Székesfehérváron. Theológiai tanulmányait a Budapesti Református Theológiai Akadémián végezte, kitüntetéssel. A háború alatt és után segédlelkész volt Kiskunhalason és a Budapest Kálvin-téri gyülekezetben. 1947 tavaszán tanulmányai folytatására a svájci Bázelbe ment, onnan pedig ugyanabban az évben a new yorki Union Theological Seminary-be jött át. Itt megszerezte a Magister Theologiae fokozatot és jelenleg az újszövetségi szakon a theológiai doktorátus elnyeréséért dolgozik. 1947 óta a Poughkeepsie-i tók: Bencze János nyugalomba vonuló központi elnök, Hon. Thomas R. Balaban, First Deputy Insurance Commissioner of the Commonwealth of Penna, Macker Gyula alelnök, Révész Kálmán központi elnök, Phillips J. Richárd, investment manager, Szalánczy János nyugalomba vonuló központi pénztárnok, Szabó János központi számvevő, Varga Lajos alelnök, Stelkovics J. Albert központi titkár, Charles Elemér központi szervező, Somogyi E. Gyula központi pénztárnok. független egyház lelkésze, amely később Peekskill és Roseton gyülekezeteivel körzetté szerveződött. Szolgálata nyomán újabb gyülekezetek keletkeztek a Hudson folyó mentén, ahol most már összesen 6 független egyház van, két lelkészi körzetet alkotva és két lelkipásztorral végezve a munkát. A független egyházi közösség jó reménységgel tekint az uj esperes szolgálata elé. KÖRMENDY JÓZSEFTŐL, az uj William Penn Fraternális Egyesület igazgatójától kaptuk a Pittsburgh Sun-Telegraph napilap november 22-iki, keddi számát, amelynek első oldalán vastagbetüs “headline” hirdeti, hogy az uj testvéri biztositó egylet vezetői első gyűlésüket tartják a “füstös városban.” vásároljon azokban az üzletekben, amelyek lamagának, hirdetőinknek és púnkban hirdetnek. Ez önnekünk is javunkra lesz! A budapesti kommunista rádió ravasz müsorszámőt iktatott programjába. November elejétől hetenként kétszer-háromszor a hazai magyarok üzennek a külföldön élő hozzátartozóikhoz és hívják őket haza. Egymás után léptetik mikrofon elé a magyarokat, akik elmondják, hogy “semmi sem igaz abból, hogy nincs jó dolgunk, meg hogy bántódás éri azokat, akik hazajönnek ...” Az egyik magyar igy üzen kifelé: “Kedves János barátom, gyere haza, jó termésünk volt, 2 hektoliter borunk van, Füstbe ment békealáirások milliói November 16-i bécsi jelentés szerint a Bécs-belvárosi Mölwald-tér környékének lakói panasszal fordultak a kerületi elöljárósághoz, hogy tiz nap óta korom- és pernyefelhők szennezik be alevegeőt. Kiderült, hogy a “Béke-világtanács” B é c s ben székelő központjában valósággal hegyekben tüzelik el az ugynvezett béke-aláirásokat tartalmazó — s a világ; minden részéből összeverbuvált iveket. A legmagasabb nyomású propagandával összegyűjtött, boldog-boldogtalannal aláíratott ivek több mint ötven métermázsára rúgnak. Köztük van a hétmillió magyar dolgozó” hatalmas propagandával összeszedett aláírása is. A több mint százmillió békealáirásnak eddig mintegy a fele ment eddig a szó szoros értelmében “füstbe.” Ámde a bécsi tűzoltóság megtiltotta, hogy a közönséges kályhákban több papirt tüzeljenek el, mint amenynyi a befütéshez szükséges; igy a békealáirások “füstbe menetele” még egy ideig el fog tartani. NEM SIKERÜLT A TEATERMELÉS A kommunisták a behozatal csökkentése érdekében nagy propagandával elkezdték olyan növények termelését, amelyek addig magyar földön ismeretlenek voltak: sebbel-lobbal nekiláttak a gyapot, az ugyancsak textilanyagot adó ramie, a kaucsukot szolgáltató kokszagiz (pitypang), a citrom, a tea stb. termeléséhez. A micsuripi szovjet elvek szerint a természet korlátlanul átalakítható. Azonban az exotikumok termelése tökéletes „kudarccal járt. November 12-i bécsi jelentés szerint a keszthelyi kísérleti intézet és a (Folyt, a 4-ik oldalon) disznót is vágunk, jó volna veled eliszogatni . . .” Már számos üzenetet sugároztak kifelé, de azt még sem mondta el egyik üzenő sem, hogy “szabadságban élünk.” Úgy látszik, ennek elmondására még senki sem vállalkozott. A hazacsábitási akciónak, amit most a magyarországi kommunisták rendeznek, az egyik legnagyobb “gyengéje” az, hogy nincs az a rokoni, vagy baráti üzenet és nincs olyan kitűnő szónok, amelyik és aki meg tudná magyarázni a világban szétszóródott magyarságnak azt, hogy: ha olyan nagyszerű élet van ma szülőhazánkban, akkor miért szöknek mégis, még mindig, százával és ezrével a magyarok át a határon, ki külföldre, szabad nyugatra? . . . Szöges drótokkal, robbanó aknákkal nem a túloldalról netán beszökni akaróktól féltik s védik az országot a vörösek, hanem a kiszökni szándékozók ezreit és százezreit akadályozandó védik igy a magyar határokat . . . Ha azt mondaná valaki a “Szülőföldünk” műsorán, hogy: “Megnyitották a határokat, mindenki jöhet-mehet be és ki az országba, vízumot adnak mindenkinek, aki haza akar menni és útlevelet kap minden magyar, aki ki akar vándorolni . . .” nos, akkor alighanem fele Magyarország elindulna. . . kifelé ... Ki onnan, abból a Kánaánból, ki a vörös mennyországból. . . Ha azt mondaná valaki ezen a rövidhullámú rádió-műsoron, hogy a magyar határokon csak úgy szökdösnek befelé a máskép bej önni nem tudó magyarok ... akkor elhihnnénk mi is, hogy jó világ van Magyarországon! De ezt nem mondják, mert a magyar határokon csak kifelé szöknek az ememberek . . . Milyen világ lehet abban az országban, amelynek polgárai útlevelet nem kapnak de még útlevél nélkül is, halálos veszélyek dacára is ezrével^szökdösnek külföldre, nyugatra . . .? He Hí ❖ FIGYELMEZTETÉS! Értesülésünk szerint a “hazacsábitási akcióba” újabban a magyar kormány itteni, washingtoni konzulátus is belekapcsolódott. A konzul ur és emberei személyesen “környékeznek meg” újabban olyan ujamerikás magyarokat, akikről olyan információt szereztek, hogy itt nehéz körülmények között élnek és esetleg hazamennének . . . Jól vigyázzon azonban mindenki, akihez a washihngtoni magyar külképviselet emberei bármi módon közelednek, mert soha helyre nem hozható hibát követ el az, aki hallgat szép szavukra. Bárki, akit ezek az emberek bármilyen módon “hazacsábitgatni” próbálnák, — ha úgy érzi, hogy hálával és hűséggel tartozik Amerikának — forduljon azonnal Federal Bureau of Investigation legközelebbi hivatalához (telefonkönyvekben megtalálható a cim és telefonszám) és közölje a szövetségi kormány kivizsgáló hivatalának embereivel, hogy miket mondottak neki a “hazacsábitgatók”! A magyar külképviselet embereinek nincs joga semmiféle propagandára ebben az országban és aki ilyesmiről tudomást szerez (a hazacsábitgatás is propaganda!) tartsa Amerika iránti kötelességének azonnal jelenteni azt! A A Hungarian Hours — RADIO — Magyar órák MINDEN VASÁRNAP D. U. 1 ÓRÁTÓL 2-IG A TRENTONI WTNJ ÁLLOMÁSON, (1300 Ke.) Kovács M. Balázs igazgató Phone EXport 6-0159, 200 Genesee St. Trenton, N. J. Az uj független református esperes 42 Years of Publication, this Weekly Is the Oldest Hungarian Newspaper Edited, Printed and Published in Trenton, N. J.
