Függetlenség, 1954 (41. évfolyam, 1-51. szám)
1954-12-23 / 51. szám
YEAR 41. ÉVFOLYAM — NO. 51. SZÁM. TRENTON, N. J.. 1954. DECEMBER 23. Ten Cents per Copy—S2.00 per Y ear KARÁCSONYI ÜZENET AZ ÓHAZÁBA Father KISS GYULA, az Amerikai Magyar Katolikus Liga elnöke az alábbi rádióüzenetet küldte a kommunista rabságban szenvedő magyar testvéreinkhez: “Szeretett Magyar Testvéreim! Ismét elérkezett szent karácsony, a szeretetnek és békességnek szent ünnepe. Mégis mit látunk magunk körül? Harcot, békétlenséget és gyűlöletet. Talán sohasem volt az emberiség annyira távol karácsony igaz szellemétől, mint 1954-ben. Bár a rádiók és televíziós készülékek békét hirdetnek az éther hullámain keresztül, az államférfiak egyebet sem hangoztatnak, mint jóakaratu megértést és békességet. Az események az ellenkezőről tesznek tanúságot és a világ lázasan fegyverkezik. Nyugat szabad népei azért, hogy megvédjék magukat a Kelet kommunista barbarizmusával szemben, mig Kelet diktátorai azért, hogy adott pillanatban megkíséreljék lehengerelni és rabigájukba hajtani Nyugat szabad népeit. A kommunisták ma a béke leghangosabb szószólói. Az ő békéjük azonban hasonló a temetők csendjéhez, megszűnik a szabad gondolkodás, elhal a szó, lehull, elpusztul a keresztény kultúra, hogy helyet adjon egy istentelen parancsuralmi világnézetnek, melynek nyomában jár a pusztulás. Az árva magyar nép tragikus áldozata a jelenlegi világhelyzetnek. Ezer éves keresztény kultúrája a történelem folyamán feladatává tette, hogy védőbástyaként őrködjék a Nyugat kultúrája és a kereszténység felett, hogy megvédje azt a keletről állandóan fenyegető veszély ellen. A jelen időben az a látszat, hogy elbukott nemes harcában a magyar nemzet, mintha a keleti barbárok rabláncaira fűzve szolgailag követné Moszkva parancsait. De ez csak látszat. Sok ezer mérföld távolság és áthatolhatatlan vasfüggöny, mely bennünket egymástól elválaszt, de lelki kapcsolataink nem szakadtak meg, s büszkén állapítjuk meg, hogy a kommunista sajtó nem képes leplezni a ti elégedetlenségteket és passzív ellenállástokát a mai kormányzattal szemben, s a bennetek égő kiolthatatlan vágyat a krisztusi igazság és az emberi szabadság után. Mi, amerikai magyarok, akik az Amerikai Magyar Katolikus Ligába tömörültünk, ezen a szent estén a szabadság földjéről a Béke Fejedelméhez küldjük esdő imáinkat. Értetek könyörgünk óhazai magyar testvéreink. Hő imáink az Egek Urához szállnak kérve és könyörögve, hogy az ő kegyelmével mielőbb győzedelmeskedjék az igazság és a béke, hogy a rabság bilincsei mielőbb hulljanak le csuklóitokról és mielőbb jöjjön el számotokra a felszabadulás. A mai napon azonban nemcsak imádkozunk értetek, hanem ígéretet is teszünk nektek. Megígérjük, hogy az amerikai közvéleményt állandóan ébrentartjuk, rámutatva a magyar nemzettel történt igazságtalanságokra és szenvedésteikre, s világosságot derítünk a sátáni módszerekre, melyekkel a kommunisták rabigában tartanak benneteket. Ugyancsak nem szűnünk meg a világ lelkiismeretéhez appellálni, erőteljes akciót követelve a katolikus Egyház és a magyar nemzet nagy mártyrjának, Mindszenty József hercegprímásunknak .kiszabadítása érdekében. Ehhez adjon az Isteni Kisded nekünk erőt és kegyelmet, nektek pedig, szenvedő magyar testvéreink ahhoz, hogy szenvedésteiteket türelemmel viselhessétek addig, mig egy napon megnyílnak börtönötök ajtajai. Akkor majd mindannyian szabad magyarok együtt fogjuk zengeni szent karácsony énekét: “Dicsőség a magasságban Istennek, békesség a földön a jóakaratu embereknek.” A MI KARÁCSONYUNK Karácsony, 1954 Jézus, a Béke Istene ... Irta: Father BÓDY J. KAPISZTRÁN, O. F. M. NE FÉLJETEK... Ft. Béky Zoltán a Független Amerikai Magyar Református Egyház főesperesének karácsonyi üzenete rádión az óhazába: Mikor van karácsony? Azzal kezdődik-e, hogy hirtelen zúzmara lepi meg kertünk utolsó virágait? Vagy azzal, hogy a csendes éjszakában, vagy ablaktáblákat ostromló szélviharban megérkeznek az első hópihék? Akkor köszönt-e be, amikor gyermekeink az újságok vasárnapi mellékleteit szorgalmasan bújják, csodálatos villamos-vasutak, vagy tündérszép alvóbabák hirdetései után kutatva? Vagy amikor valaki, akit szeretünk, nyilvánvaló zavarát palástolva, dollárbőségünk ir^nt érdeklődik? Azzal kezdődik-e áz ünnep, hogy a főtéren a közös karácsonyfa ezer gyertyája egyszerre felvillan, vagy amkior vásárló sereg lepi el a boltokat, hogy a “mindig kívánt,” vagy a “nehezen nélkülözött” holmikat magához váltsa? Akkor érezzük-e először a karácsony lehelletét, amikor az iskolák szabadon engedik a sisere-hadat a vakáció' gyönyörűségeinek felhabzsolására, vagy mikor szerétetcsomagokat kezdünk összeállítani kevésbé szerencsés és távoli országokban lakó kedveseinknek? De akkor már csak itt van, amikor a fogadószoba sarkában a mennyezetig érő fenyőfa ágait szaloncukrokkal és hókristályokkal ékesítjük? Ha vidám társaság teát szürcsölve dicséri a vendéglátó háziasszonyt? Vagy csak imádságból, zsoltárból és éjféli miséből áll a karácsony? Kártyák címzésének egyhangú munkája, vagy gyermekek reménye és kacagása a háttere? Halványuló emlékek sóvárgó felújítása kedveseinkről, akik elmúltak? Diós é^mákos patkó, vagy sült malac párolgó illata, ami felidézi? Zöld koszorú a kapun, amelyen vidám emberek tódulnak a templomba? Mindez hozzátartozik a karácsony hangulatához, az első fagy beköszöntésétől karácsony másodnapjáig, amikor a kicserélendő nyakkendőket kezdjük kiválogatni. Sok ország szokásaiból leszürődve, kialakult az amerikai karácsony jellege. Mindenütt ismerik a karácsony örömeit és vidámságait, a keresztény és nem keresztény világban egyaránt. A karácsony mutatja, milyen közel állunk mi, emberek, egymáshoz. Az arkansasi Paris városa a francia fővároshoz, a newhampshirei Berlin a németek büszkeségéhez. A georgiai Roma városkában felállított karácsonyfa ■ ugyanúgy meg(Folyt. a 4-ik oldalon) Mikor az atom-korszak elején az ember most elgondolja azt a sok gonoszságot, kegyetlenséget, öldöklést és háborúságot, mely korunkat jelmezt, szinte önkénytelenül felvetődik szivünkben a kérdés, hogy hát ez az a keresztény világnézet, melyet az Isten Fia e földre lehozott 1954 évvel ezelőtt? Ha ő valóban Béke Istene, akkor miért nincs béke a földkerekségen? Miért hadakoznak egymással a nemzetek? Miért nincs meg az a szeretet, mely mindenkit testvérré és barátokká formál? Talán a krisztusi tanításban van a hiba? Talán a keerszténységben van a téiely? Nem, mert az Isteni üdvözítő lejött e földre és megmutatta, hogyan kell élnünk, ha békességet és boldogságot kívánunk teremteni. Azonban az emberis gnek a többsége még napjainkb n sem hajlandó elismerni F r: tus Istenségét. Élünk, mim oogány népek, csupán csak o anyagi dolgok érdekelnek minket. A fontos, hogy pénzünk legyen, szép ruhát viseljünk, gyors autót hajtsunk, saját házunkban lakjunk. Hogy lelkünk is van, hogy Istennek is tartozunk valamivel, azt legtöbbször elfeledjük, vagy csak nagyon ritkán jut eszünkbe... Ma, Karácsony ■napján térdeljünk az Ur Jézus jászola elé. Nézzük azt az Isteni Kisdedet: nincs pénze, nincs ruhája, rongydarabok födik testét, nincs puha ágya, a kemény szalma töri fel kicsiny testét, nincs meleg lakása, a szamár és marha melegíti párájával. . . és ez itt az Is-A közelgő karácsonyi szent ünnepek alkalmával innen az óceánon túlról, az angyali seregek üzenetével köszöntlek titeket óhazai véreim! “Ne féljetek, hirdetek nektek nagy örömöt, mely az egész népnek öröme lészen!” Lehet, hogy sokan közületek remény és hit-vesztetten hallgatják ezt az üzenetet és elkeseredett szívvel kérdik: “Hát lehet ma nem félni? Mikor a szenvedések tüzes kemencéjébe vettettünk? Mikor a Sátán serege jár tábort közöttünk? Mikor egy újabb vészes háború sötét fellegei tornyosulnak össze életünk egén? Mikor legdrágább kincseink: a hit és haza veszendőben vannak? S mikor a becsület, tisztesség, igazság és szeretet oltárán a bűn,, becstelenség és gyalázat orgiázik? Lehet ma nem félni, mikor oly sötét a jövő és bizonytalan a holnap?” És én mégis azt üzenem nektek: Ne féljetek! Két ezer esztendővel ezelőtt éppen olyan sötét volt az ég és bizonytalan ten Egyszülött Fia. Példát ad, hogy a szegénység nem szégyen, nem zúgolódásra való alkalom. Ha Istenben hiszünk és bízunk, minden negédesül! Ebben az atom-világban — mikor nem Jézus a béke Istene, hanem a pénz, a háború okozója urlakodik, — választanunk kell: vagy Krisztus, vagy a vagyon! Az egyik békét, boldogságot, nyugalmat, áldást igér, a másik háborút, boldogtalanságot, világégést hoz a benne bízóknak. Legyen a mi választásunk az a Bethlehemi Kisded, aki önmaga mondotta: “Aki bennem bízik, soha nem csalatkozik.” Ha Őt választjuk, akkor nemcsak ez a karácsony, de életünk minden napja karácsonnyá, boldogsággá, szeretetté fog változni! VÁLLALATI ÉLET FILMCÍMEKBEN Előlegkérők: “Bátor emberek.” Vezér szabadságon: “Békés napok.” Vállalati Egyeztető Bizottság: “Kárhozottak összeesküvése.” A normás: “Kősziv.” Bérelszámolás: “Kínai cirkusz.” Szeminárium: “Öten voltak.” Vállalati ellenőr: “Titkos küldetés.” ü, B. elnök előlegkéréskor: “A láthatatlan ember.” Prémium: “Hol volt, hol nem volt.” Tervosztály: “A mesék birodalma.” A vezér visszaköszön: “Csoda Milanóban.” A fenti szóvicceket, illetve “film címeket” egy menekült munkás mondta el szabad földön. Állítása szerint ezek közismertek a magyar üzemekben. HOGYAN KELLETT SZAVAZNI? A november 28-án lezajlott magyarországi “tanácsválasztásokkal” kapcsolatban a Kossuthrádió november 25-ki adása ezzel a mondattal zárult: “úgy szavazunk, hogy bemegyünk a fülkébe, ott összehajtjuk szavazólapjainkat azután a szavazatszedő bizottság előtt bedobjuk az az urnába. Ezzel eleget tettünk választópolgári kötelességünknek.” Ennél jobban mi sem írhattuk volna meg. Még a rádióadás sem beszél választásról, csak szavazásról. Szavazni azt lehetett, de választani nem! a jövő. így járt tábort a Sátán, ily nagy volt a gonoszság, nyomorúság és zsarnokság, amikor az Isten megnyitotta az eget és alászállott szent fiának, a Krisztusnak a képében, hogy váltságot, üdvösséget szerezzen és békességet adjon ennek az önmagával meghaSonlott önvesztébe rohanó, bűnös ember-világnak. Ne féljetek! Az Isten ma sem fogja elhagyni az .ő népét. Nem régen valahol egy báhyarobbanás történt. A robbanás óriási sziklákkal torlasztotta el a bánya bejáratát. Az. egyik tárnában benszorult egy sereg ember, közöttük, mérnökök, robbantó, munkások. Mikor eszméletlen állapotukból magukhoz tértek, fontolgatni kezdték, hogyan juthatnának ki ebből a pokolból. Volt szakemberük, mérnökök, robbantószerük, gyufájuk, viaszkos zsinórjuk. De ha meggyujtják, akkor először őket szaggatja ezer darabra. Velük volt a modern technika minden vívmánya, találmánya, a dinamit, a mérnöki tudomány ,a munkások ereje — s minden kudarcot vallott. S mégis tehetetlenek voltak. S amikor már azt hitték,, hogy minden elveszett, hogy menthetetlenül elpusztulnak, eszükbe jutott, hogy odakint süt a nap. Hogy túl a szikla torlaszokon kívül vannak, akik szeretik őket, kedveseik, hitveseik, gyermekeik, akik gondolnak rájuk, imádkoznak értük és mindent el fognak követni, ami csak lehetséges, hogy megmentsék őket. És valóban, amikor már a halálos verejték gyöngyözni kezdett orcájukon, amikor azt hitték, hogy ott pusztulnak mind . . . Csattogni kezdtek a csákányok kívülről és megérkezett a szabadulás. Világunkat egy szörnyű vihar összezúzta, koldussá, rabbá, nyomorulttá tette. Olyan, mint egy felrobbant bánya. A kijáratokat óriási sziklákkal torlasztotta el. S ma milliók a tárnák mélyén vívják halál tusájukat. Mondhatják, hogy mindenük van, tudományuk, a modern technika ezer vívmánya, robbantó szerük, világmegváltó eszméik. Mégis tehetetlenek, mégis nyomorultak, rabok és koldusok. Mert minden kísérletük, amit az Isten nélkül tesznek, kudarcot vall El fognak pusztulni, ha Istenhez nem térnek. Ha eszükbe nem jut, hogy túl a szikla torlaszokon süt a nap. Hogy odakint van valaki és vannak valakik, akik szeretik őket és mindent el fognak követni, hogy kiszabadítsák őket. Ne féljetek hát! Túl a szikla torlaszokon napsütés van, békesség van, szeretteitek milliói imádkoznak értetek és nem háborúval és vérrel, hanem a krisztusi szeretet minden fegyvérével, amely erősebb, mint az atom, munkálkodnak és tesznek meg mindent a ti felszabadulástokért. Bízzatok Istenben, aki hozzátok is küldi az ő megcsufolt, keresztre szegezett fiát, nektek is viszi a szeretet és békesség evangéliumát, őt hallgassátok, őt kövessétek, mert nem világmegváltó eszmékben, hanem egyedül csak őbenne van váltságotok, üdvösségtek és békességtek. KARÁCSONYI KÖNYÖRGÉS Hol bujdosik a régi fény? Kinek dalolsz, Advent harangja? Elvész a hang a hófuratba! Káin üvölt, Ábel halódik, lélek-harang most ez a szó itt .. . Kibámulok a virradatba. Isten-Fia már megszületne, de hol lesz most a Betlehem je? Sápad a Szűz ... botlik a rögbe ... József riadtan néz a ködbe: hát félszer sincs, akol se látszik, hát nem várják a Messiást itt? A bethlehemi csoda^csillag, helyét keresné, hogy ragyogjon. De fönt, a felhős égi bolton, csak a gránátok fénye villog és a vadász-raj húz, a zordon télben és éjben, más vidékre . . . A csillagnak nincs menedéke. Csak egy tenyérnyi ege volna, ahol megállna s ránkhajolna s a földre vetné tiszta fényét: elosztana e vaksötétség! És a tündöklő, szép sugár megmutatná, hogy merre vár a bethlehemi drága jászol. ó, égi Szűz, Ki fázva-fázol — szived alatt a Megváltással — s te áldott Ács, hazátlan vándor, ne menjetek e bus világból valami másik csillagzatba! E véres, szörnyű forgatagba azért akad még Bethlehem. Nézzétek, itt a Tisza táján van még egy nép. A szive: bárány, a lelke; jászol, kunyhója: béke és tiszta könny van a szemébe, mert megszenvedett száz helyett, ó, szüld meg Szűz, a Kisdedet! Itt él a Jézusváró hit, e nép kitárja karjait és megbéleli jászolát és meleget és enni ád és leborul és mosolyog s mihelyt kigyullad csillagod: hát megzendül és dalra kel s meglátod, szebben énekel, mint ama régi pásztorok! Érzem, ott túl a jellegen, megállt a csillag csendesen és a megváltó éjszakán: a Tisza partján lesz a Bethlehem. SOMOGYVÁRI GYULA LAPUNK MINDEN OLVASÓJÁNAK, HIRDETŐJÉNEK ÉS BARÁTJÁNAK Kellemes Karácsonyi Ünnepeket Kívánunk! American in Spirit — Hungarian in Language Hungarian News Amerikai szellemű magyar újság
