Függetlenség, 1954 (41. évfolyam, 1-51. szám)
1954-08-26 / 34. szám
Vizsgáljatok meg mindeneket s a jót tartsátok meg! SZENT PÁL Hungáriáit News Haza csak ott van, ahol jog is van! PETŐFI YEAR 41. ÉVFOLYAM — NO. 34. SZÁM. TRENTON. N. J.. 1954. AUGUSZTUS 26. Ten Cen ts per Copy—$2.00 per Year Vádirat a Szovjet ellen A Kersten-bizottság előtt most egymásután tesznek vallomást a szabad földön élő magyarok. Végeredményben valamennyi magyar ugyanazt a borzalmas történetet mondja el; csak a szavak mások és az élmények változók. A lényeg ugyanaz: igy hajtotta habigába a Szovjet Magyarországot . . . Az amerikai képviselőháznak ezt a bizottságát a nyugati világ lelkiismeretének is nevezhetjük. A szabad világ szemtanuk vallomása és tárgyi bizonyítékok alapján képet akar alkotni magának a szovjet kegyetlenkedésről. Arról, ahogyan a moszkvai Kreml urai Délkelet-Kelet Európa népeit megofsztották a szabadságtól és céltudatosan rabszolgasorba süllyesztették. Tehát a filmet visszafelé pergetik. Erre, persze, kínálkozik a megjegyzés: vájjon miért nem érdekelte a szabad világot és éppen az amerikai kormányt akkor melegjében ez a szörnyű folyamat . . . ? Mindjárt a második világháború után? Amikor a sozvjet gépezet működésének szemtanúi lehettek volna maguk az amerikaiak is ... ? Illetve voltak is. Dehát akkoriban valami hallatlan naivitással azt hitték Washingtonban, hogy a szovjet ember is ember ... Az amerikai kormány és az amerikai nép szeme végre valahára kinyílt. Jobb későn, mint soha. Nekünk, magyaroknak most csak egy lehet a teendőnk. Az hogy segítsünk. Azok a magyarok, akik szemtanúi voltak Magyarország bolsevizálásának, álljanak a Kerstenbizottság elé. Ha fényképfelvételeik, vagy Írásos bizonyítékaik vannak, azokat is vigyék magukkal. Füstbement terv Kezdetben volt egy terv. Szép álomnak is lehet nevezni. Az, hogy Nyugateurópát hat nemzet katonái védjék, egy közös hadseregbe szervezve, nemzetközi parancsnokság alatt. A terv még akkor született, amikor Acheson irányította a külpolitikát Washingtonból. A tervet azután a következő, tehát a mostani amerikai kormány is babusgatta s hogy úgy mondj uk, apait-anyait beletett keresztülvitele érdekében. Most aztán becsapott a mennykő. Nem derült égből, tehát nem váratlanul. A napokban végétért brüsszeli tanácskozáson — franciák akadékoskodásán — a terv megbukott. Nem lesz közös európai hadsereg, legalább is a franciák részvételével nem. így aztán az a terv, amely hoszszu időn keresztül két amerikai kormányt foglalkoztatott, ameliykbe annyi pénzt vertek bele— az időt és fáradságot nem is említve — ma nem ér egy lyukas mogyorót. Legalább is eddigi formájában nem. Uj terv kell Európa és a világ megmentésére, de ebben a franciák nem játszhatnak már főszerepet. Eljátszották rá a jogukat. Az Egyesült Államok kénytelen “újraértékelni politikáját,” — ahogy ezt már Washingtonba régesrégen rebesgetik. Ez az “újraértékelt politika” aligha lsez ínyére Párizsnak, dehát sokkal nagyobb tét forog kockán, semhogy a huzavona játékát tovább lehetne tűrni. Kamaszok orgiája New York egyik városrészében 15:17 éves kamaszokból banda alakult. Gyilkoltak, — tisztá élvezetből. Az eset kiugrik a többi közül, de nem egyedülálló. A nagy amerikai lapokban oldalakat töltenek meg a kamasz bűnözők, ők a kábitószercsempészek kedvenc fogyasztói, de a betöréseket, lopásokat is nagy előszeretettel űzik. Valószínűleg valami bizottság alakul a kamaszok lélektanának a tanulmányozására. A bizottság bizonyosan belekerül néhány százezer dollárba. Nem fontos, ha drága, csak az, hogy jó legyen. Hogy találja meg a fiatalkorú bűnözés ellenszerét. Nem lesz könnyű eset. Minden utcasarkon tömegével árusítják ■& bűnügyi regényeket, a mozik vásznán nagy százalékban olyasmit lát a kamasz, ami csak rossz irányba terelheti a fantáziáját. Nem csoda hát, ha kamaszokból alakult bandák terrorizálják mindenfelé a lakosságot. A fiatalkorúak lélektanát tanulmányozó bizottságnak ajánlhatnánk egy jó módszert. Régi módszer, de megbízható. Jónéhány évszázadon keresztül bevált. Apáink rávágtak kedvenc csemetéjükre, hogy csak úgy füstölt. Nem lett belőle semmi nagy baj. Nem törött össze a vékony csont és a szépreményü ifjú “lélektanára” sem hatott ki az ügy. Régente a derék magyar anyák lekanyaritották a pofont menyasszony, vagy asszony leányuknak is, — s nem lett belőle nemzeti ügy. Éppen csak megtanulták, akiket illet, hogy mit szabad és mit nem ... Az amerikai kamaszt elnáspágolni, persze, nem szabad. Mert Amerika a szabadság hazája. Az a baj, hogy a szabadság és a szabadságosság közt óriási különbség van. Az amerikai ifjúság olyan lesz, amilyenek az amerikai apák és anyák akarják. De csak az akarás nem elég. Kidják a yaltai konferencia titkos feljegyzéseit Alger Hiss, a kémkedésért börtönre Ítélt volt külügyminiszteri titkár, aki hangadó volt a yaltai konferencián, titkos feljegyzéseket készített arról, melyet most dolgoznak fel a külügyminisztériumban s azokat washingtoni jelentés szerint rövidesen nyilvánosságra hozzák. A közlés célja, megismertetni a közönséggel, hogy milyen nagy befolyása volt Alger Hissnek, az egyezmény döntő pontjainak meghozásában úgy Yaltában, mint más konferenciákon, melyek a Szovjet érdekeit szolgálták s melyeknek következménye lett a Szovjet előretörése s hódításai a második világháború után. Ha másképp nem tudnak a Kersten-bizottsággal kapcsolatba kerülni, legegyszerűbb, ha az Amerikai Magyar Szövetség (614 Mills Bldg., NW, Washington 6, DC.) közvetítését kérik. Ne hanyagoljuk el ezt a kötelességet. A Szovjet ellen vádirat készül. A szülőhazában szenvedő magyar nép nem beszélhet. Nekünk kell ezt megtennünk. Nem később, hanem most. HÍREK RAB-MAGYARORSZÁGBÓL Erdélyiek találkozója New Yorkban Az Amerikai Erdélyi Szövetség New York-i csoportja szeptember 12-én, vasárnap, a Bronx-i Magyar Parkban jótékonycélu találkozót rendez, amelyre lapunk utján is meghív minden erdélyi magyar-székely testvért, valamint minden jó magyart, aki az erdélyi kérdést szivén viseli és aki az erdélyországból Amerikába vándoroltakkal bármilyen lelki és szellemi közösséget érez . . . Tekintve, hogy New Yorkban és környékén ezen a napon semmiféle más nevezetesebb esemény ne mlesz, joggal várható, hogy a magyarság nagy számban fog résztvenni az erdélyiek találkozóján a Bronx-i Magyar Parkban. Már délben megkezdődik a finom erdélyi eledelek, mint: flekken, kürtöskalács és hasonló ínyencségek jóizü fogyasztása, Zory Péter zenekara pedig rázendít a székely csárdásokra, szép magyar muzsikára s a Királyhágón-tuliak műsorral egybekötött jellegzetes “juniálisa” folyik egész nap, ezen a remélhetőleg szép szeptemberi napon . . . Legyünk ott minél többen! Útirány (autóval) : New Yorkban az East River Drive-on — Bruckner Blvd. — Hunts Point-ig (163-ik utca) onnan tovább, a BX 34 jelzésű autóbusz útvonalán keleti irányba, majd az Oak Point Avenue-n két blokkot balra a Brinx-i Magyar Parkig. (Táblákkal jelzik a helyet.) Kolumbán Sándor, az Amerikai Erdélyi Szövetség new-yorki csoportjának társadalmi bizottsága, illetve a rendező bizottság nevében ezúton is szeretettel meghív minden magyar testvért erre az “erdélyi találkozóra,” szeptember 12-re! Pontosan kapja-e a lapot? Kérjük olvasóinkat, hogy aki valamilyen okból nem kapja pontosan lapnukat, jelentse telefonon vagy postakártyán és mi azonnal intézkedünk a postahatóságnál. VÁSÁROLJON azokban az üzletekben, amelyek lapunkban hirdetnek. Ez önmagának, hirdetőinknek és nekünk is javunkra lesz! FONTOS AZ OROSZ NYELV... (FEP) Az orosz nyelv rendkívül erőltetett tanítása még az iskolai bizonyítványokból is kitűnik. Egy középiskolás tanuló “Tanulmányi-Értesitő”-jében a “Magaviselet” után a “Magyar nyelv” jön, utána minden mást megelőzve az “Orosz nyelv” szerepel. Az iskolai bizonyítványban a “Hittan” természetesen már nem szerepel. “A FIZETÉSEK KOSZTRA SEM ELEGENDŐK” Budapestről, 1954 júniusában irt levél egy részlete: “Meglepett engem, hogy mennyire nem ismeritek az itteni helyzetet, Mindenki kínlódik, a fizetések sok esetben — főleg családosoknál —• kosztra sem elegendők. Cipő-ruhavétel már a volt középosztály tagjai között ismeretlen fogalmak. Vaj most véletlenül van, csak méregdrága. Egy jobban dotált munkás, vagy tisztviselő órabére kb. 10 dekagramm vaj árának (6.60 frt.) felel meg. Hús nincsen, még az eddigi magas árakon — kb. 6 óra munkabér — sem kapható. Méregdrága a gyümölcs, a zöldségfélék is.í Az üzletek (persze csak állami i van) mind üresek, csak pocsék; szemetet kapni, szövet csak vacak van és egy pár rossz marha box férfi, vagy női cipő ára egy félhavi jövedelem. Ezzel szemben a fizetés egyre kevesebb minden vonalon és most még az elbocsátások réme is fenyeget. Ez a valóság és ha eddig elfogult lettél volna ebben a tekintetben, azért Írtam meg mindezt, hogy tisztán lássál és köszönd meg a sorsnak, hogy te ennek a rendszernek az áldásait nem élvezed. Húszadika körül már kevés ember van Pesten, kinek még van a fizetéséből és akkor megkezdődik a kölcsönkérés, de mindenütt. Borzalmas perspektíva ez . . .” AZ UJ KOMMUNISTA TALÁLMÁNY: ADÓTULTELJESITÉS Az adófulteljesités, mint az állam iránti túláradó rajongó lelkesedés megnyilvánulása, valóban ismeretlen a szabad világban. Itt a polgár kifizeti adósságát az adóhivatalnak — s bizony szívesen veszi, ha a hivatal értesíti, hogy visszatérítésben részesítik. Az adótulteljesités a bolsevizált államok kiváltsága. A Magyar Nemzet julius 3.0-i számában olvassuk, hogy “az adómorál Budapesten igen örvendetesen javul ... A főváros lakossága ez év első felében 110.5 %-ra teljesítette adófizeté-. si kötelezettségét ... A XX. kerület eredménye 121.5%, második helyen áll az I. kerület 118.4 százalékos, harmadik helyen a IV. kerület 117.5 százalékos aránnyal.” A Magyar Nemzet felvilágosítja olvasóit az adótelj esités okairól is: “A dolgozók kereseti viszonyainak javulásán (?) kívül a kedvező adóbevételek elérését jelentősen elősegítette a kongresszusi verseny, amelynek lelkes lendületében Budapest dolgozói igyekeztek állampolgári kötelességüket minél jobban teljesíteni. A lakosság körében nem egy esetet ismernek, amikor a szomszédok, vagy az egyszakmabeliek ösztönözték egymást az adó pontos befizetésére.” Tudjuk, hogy a valóságban mit jelent ez az ösztönzés: a házmegbizottak és üzemi megbízottak denunciáló fenyegetését. S tudj uk azt is, mért j ütött a budapesti polgár ilyen kitüntető elsőséghez az adófizetésben: egyszerűen azért, mert a parasztság nem fizeti be adóját, mint ahogyan nem teljesiti a begyűjtést sem, s ezzel súlyos csapást mér a rendszerre. Újabb kommunista propagandahadjárrat a vallás ellen A kommunista párt lapja a Pravda egyik legutóbbi számában felhívja az összes pártszervezeteket, hogy a vallás ellen erélyesebb propaganda hadj áratot folytassanak. A felhívás valószínű oka az, hogy Moszkvában és Leningrádban az utóbbi időben növekedett a templomlátogatók száma. Különösen a fiatalabbak templomlátogatása, valamint a katonáké és tengerészeké aggasztja a kommunista pártot. Az Isten-hit terjedése a kommunista párteszme mindenhatóságába vetett hitet veszélyezteti. Ezért tartja a pártlap szükségesnek az Isten ellen való propaganda fokozását. NEM JÖTTEM EL ... (Válasz Végvárinak, “Eredj, ha tudsz!” cimü költeményére) Nem jöttem el. Vagyok a kapubálvány A régi poszton, régi ház előtt. S ha arra járnak, mély keresztet hányván, Titkon kitérnek, elnémulva ők. Nem jöttem el. Vagyok a szürke por ősök kriptáján, őrző kegyelet. S amint rakódik sorokra a sor, Eléjük tárul sötét üzenet. Nem jöttem el. Vagyok a felhő éje, Mely ott bolyong a Hargita felett, S amennyi csókot szór mátkám ölébe, Föléjük annyi bánatot temet. Nem jöttem el. Vagyok az alkonyfátyol Gyergyói templom égő homlokán, Kiontott vér, amelynek bíborából Átok fakad a lépteik nyomán. Nem jöttem el. Vagyok a falevél, Anyám kezére mely zokogva hull, S amig szüretjük vig kacaja kél, Valaki sir a holt avar alul. Nem jöttem el. Vagyok a fergeteg, Mely ott őrjöng a vén Küküllő-parton, S a füzvirágok amint peregnek Az ő szivükben úgy mélyül az alkony. Az ősi földnek töviskoronás Megfeszítettje, én, nem jöttem el. Ott vesztem, abban, ami elveszett: Halálfia, ki rám emel kezet És kővé dermed, aki megölel. . . CSANÁDY GYÖRGY Egy honfitársunk, aki Szibéria partjainál hajókázik Mezei János honfitársunkat ezzel a regényes jelzővel lehetne jellemezni: tengeri medve. Bizonyosra veszem, hogy nem haragszik, ha mindenek előtt egy kis képet festek róla. KörSzakállt visel, még pedig olyan bozótosat, hogy alig látni a száját. Megfigyeltem a járását is. Kétfelé vetett lábakkal jár, mintha állandóan egyensúlyozna a hullámzó tengeren. Egyébként pedig az a nevezetessége, hogy minden esztendőben megnézi Szibéria partjait, még pedig — keletről. Arra kérem, hogy meséljen valamit magáról; úgy értem az előbbi életéről. Mély, dallamos hangja van, amikor megszólal. — Újvidéki vagyok — mondja. — Ott is születtem. Apám mozdonyvezető volt. Pestig járt a személyvonatokkal. Az első világháború után Újvidéken maradt, de engem Magyarországon járatott iskolába. Mohácson tanultam a gimnáziumban. A harmincas évek elején beiratkoztam az egyetemre is Pécsett. De aztán abbahagytam, mert nem láttam sok tetejét a tanulásnak. — Szóval így lett Amerikában tengeri medve? — vetettem közbe a kérdést. — így, mert én mindig szerettem a vizi életet. Amikor még diákkoromban abbahagytam a tanulást, jelentkeztem egy dunai teherszállító hajóra. Csak egyszerű matróznak vettek fel, de aztán másodkormányosságig vittem. Most is másodkormányos vagyok a “North Star” nevű hajón. Csak úgy ömlik a szó Mezei barátunk ajkáról. Alaszka körül jár a hajóval. — A Bering tengeren és a Bering - szoroson keresztül Point Hope magassáig járunk — magyarázza. — Ha lehet, még északabbra is fölmeéyünk. Minden a jégtől függ. Az Észak Csillaga csak augusztus elején indul a messzi északi utakra. Néhány nap múlva nekem a hajó fedélzetén kell jelentkeznem. Csak egy rég nem látott nagynénim kedvéért jöttem ide, keletre. — Hol van a hajó anyakikötője? — érdeklődtem. — Sitkában. Ez ott van, ahol az alaszkai félsziget érintkezik az amerikai szárazfölddel. A sitkai öbölben sohasem fagy be a tenger, ezért állomásozik a hajó ott. Nem nagy hajó. Csak ötezer tonnás, de 1750 lóerős Diesel motorja van. A hajó feladata iránt érdeklődöm s erre is megkapom a választ: — Alaszka legnyugatibb csücskeiben, az Aleutákon és a Bering tenger vidékén élő bennszülött lakosságot látjuk el minden szükséges árucikkel. Visszafelé a hajó megrakodik fóka és rozmárbőrrel. A lakosság, nagyrészt eszkimók, egész évi vadászatának eredményét szállítjuk a délibb kikötőkbe, tehát a feldolgozó központokba. Ez a hajó az Egyesült Államok legtávolabbi lakosságát kapcsolja be a rendes forgalomba. Nem kell azt hinni, hogy az eszkimók az Észak Csillagán kívül más jármüvet nem is látnak, mert a repülőgépek úgy röpködnek ott, mint a darazsak. Az eszkimó gyermek lovat még sohasem látott életében, de a repülőgépre már rá sem hederit. Mezei barátunk azt hiszi, hogy engem egyéb már nem is érdekel. De téved. — Mégis mi van a hajón, amikor Sitkából elindul? — kérdezem. — Olajos hordóktól kezdve traktorig minden s minden darabnak megvan a rendeltetési helye. Ezt ebben a Bering-tengeri kikötőben, azt azon a szigeten kell leadni. Az első állomás, amint áthaladunk az Aleuta^szoroson, a Bering tengerben Shumagin szigete. Nem nagyon festőiek ezek a szigetek. Sziklásak, fa nem nő rajtuk, csak egy egészen vékony füszőnyeg, amelyből minduntalan kibukkan a szürke kő. Sok itt a katonai berendezés. Nem szabad elfelejteni, hogy ez a legelső védelmi vonal . . . Arra kérem, beszéljen még valamit az Aleuták népéről. — Kedves, barátságos nép, — feleli — Amerikának talán a leghűségesebb alattvalói. Nem felejtették el apáik tragédiáját. Amig az oroszok kezén voltak az Aleuti-szigetek, a népet a legteljesebb rabszolgaságban tartották. Majdnem kipusztitották az egész lakosságot. De nemcsak az embert pusztították az oroszok, hanem nyakló nélkül gyilkolták a fókákat, a rozmárokat. Csak azt mondhatom, hogy ma nagyon boldog nép lakja az Aleutákat. Legnagyobb veszedelmük az ital, de ezen is próbálunk segíteni, szabályrendeletek korlátozzák a szeszesital fogyasztását. King Cove szigetén például minden falusi 50 dollár bírságot fizet, ha megrészegedik. Ha történetesen községi tanácsos az illető, akkor a kétszeresét, tehát százat. — Hol jut az Észak Csillaga legközelebb Keletszibériához? — A Bering-szorosban. Kis Diomede-sziget még az Egyesült Államok birtokában van, de Nagy Diomede már a Szovjeté. A két sziget közt csak két és fél mérföld a távolság. A keletszibériai szárazföld s Alaszka közt 55 mérföld. — Legutóbb melyik volt a legészakibb pont, ahová az Észak Csillaga eljutott? — Barrow volt a legutolsó állomásunk. Ez Alaszka legészakibb városa. Mintegy ezer lakosa van. A haditengerészet itt egyre több embert foglalkoztat, úgyhogy a lakosság folyton szaporodik. Ha valaki kutyaszánfogatai képzeli el a partmenti eszkimókat, nagyon téved. A kutyát már nem fogják szánba ezeken a helyeken. Az eszkimó jól keres s ha történetesen el akar jutni valahová, repülőgépre ül. Találkoztam egy eszkimó asszonnyal, aki azt mondta, hogy Fairbanks-ba szokta küldeni ruháit tisztitóba. Természetesen repülőgéppel. Soha életemben annyi szárított lazacot nem láttam, mint itt, rudakon lógtak mindenütt. Első pillantásra olyan volt az egész város, mintha egy óriási nyakkendőkereskedés volna. Elmosolyodtam, de Mezei honfitársunk komoly maradt. Egy pillanatra megállt s azután folytatta: — A parton egy öreg, szakállas eszkimóra bukkantam. Haja a vállát verdeste. Kissé szokatlannak találtam ezt a hajviseletet, mert az eszkimók rendesen nyiratkoznak. Megkérdeztem, mi a foglalkozása. Gőgösen kihúzta magát. “Az Eszkimó cimü filmben szerepelek (Folyt, a 3-ik oldalon) T