Függetlenség, 1954 (41. évfolyam, 1-51. szám)
1954-08-12 / 32. szám
Vizsgáljatok meg mindeneket s a jót tartsátok meg! SZENT PÁL YEAR 41. ÉVFOLYAM — NO. 32. SZÁM. Hungarian News TRENTON, N. J.. 1954. AUGUSZTUS 12. Haza csak ott van, ahol jog is van! PETŐFI Ten Cents per Copy—$2.00 per Year Ázsiában minden csendes Az indokínai Vietnamból az eddig kormányhü csapatok egymásután pártolnak át a vörösekhez. Naponta 600-800-ra becsülik a katonaszökevények számát. Hanoiban a nyugati újságírók rendelkezésére bocsátott sofőr átpártolt a kommunistákhoz s magával vitte az amerikai jeepet is . . . A vietnami vallásos egyesületek tagjai félrefordítják a fejüket, ha nyugati embert látnak. Ez nemcsak a franciákra vonatkozik, hanem az amerikaiakra is . . . Ezek az indokínaiak régebben rendkívül barátságosak voltak. Néhány héttel ezelőtt azt irtuk ezeken a hasábokon, hogy Indokínában nemcsak az vész el, ami területben és népmilliókban a kommunisták kezére jut. Ennél sokkal több. Elvész ezzel együtt az ázsiai népeknek a nyugati hatalmakba vetett hite. Az ázsiai ember most igy gondolkozik : a franciák — és velük .együtt a többi nyugati hatalmak — nem védik meg őket a kommunistáktól. S ha igy van, akkor nincs értelme semmiféle ellenszegülésnek, legjobb behódolni a vöröseknek. Magyarán mondva: helyesebb együtt úszni az árral. Indokína messze van, — biztosan igy gondolkodik minden száz olvasóból kilencven, ha ezeket a sorokat böngészi. Ez igaz. Főleg igy tanultuk hajdan az iskolában. A mai közlekedési vi'szonyok mellett azonban kicsiny már az egész földgolyó. Ami Indokínában történik nagy kihatással lesz az egész emberiség sorsára. S mi nem is csodálkozunk nagyon azon, ahogy embermilliókat bocsátottak áruba Genfben. A nyugati nagyhatalmak — a második világháború vége felé — igy kergették a Szovjetunió karmaiba Délkelet- és Keleteurópa százmillió főnyi népét is ... köztük a magyar népet. Vájjon bizhatnak-e ezek után az ártatlanhl szenvedő embermilliók a nyugati hatalmakban? A vasfüggöny mögül érkeztek... Néhány nappal ezelőtt a Fehér Házba különös vendégek érkeztek. Az egyiket tolószéken vitték az Elnök elé... A történet eleje az, hogy a budapesti Kapus Géza és felesége még tavaly nekivágott a vasfüggönynek. Tudatában voltak a kozkázatnak. Magukkal hozták hatéves kislányukat, Évát is. Eljutottak a szöges drótkerítésig. A földre lapulva vártak, amig az őrtornyok fényszóróit másfelé irányítják s aztán Kapus Géza nekifogott a drótvágóval, hogy magának és kis családjának egy keskeny rést nyisson a vasfüggönyön keresztül a szabadság felé . . . Sikerült a szögesdrótokat átvágni és már a megkönnyebbülés sóhaja hagyta el a szájukat. Még csak néhány méter és osztrák földön lesznek. Kapus Géza ölébe kapta a kis Évát és futva indult. Utána a felesége . . . A férfi szerencsésen átjutott, amikor mögötte borzalmas robbanás hallatszott. A felesége felsikoltott. A férfi abban a szempillantásban tisztában volt mindennel. Felesége rejtett aknára lépett. Letette a kislányt és teljes erejéből rohanni kezdett, amerre az osztrák földet sejtette. A vasfüggöny mentétn kigyultak az őrtornyok, lövések dördültek, vérebek ugatása hallatszott ... Kapus Géza kapkodó lélekzettel rohant tovább . . . Nem kerültek orosz kézre. A Kapus-családot felszedték az irgalmas osztrák parasztok. Az asszonyt kórházba vitték. Le kellett vágni egyik lábát . . . Most fogadta a Kapus-családot az Egyesült Államok elnöke. Az elnöki fogadásra bizonyára a drámai menekülés is okot adott. De elsősorban az, hogy ők az elsők, akik a harmadik DP-törvény alapján érkeztek Amerikába. Kapuséknak még sok sorstársa él Ausztriában és Németországban. Valamennyien életük kockáztatásával szöktek át a vasfüggönyön. Halál, vagy szabadság — ez volt a jelszavuk. Legalább annyian hullottak el az őrtornyokból kattogó golyószóróktól, aknáktól, aknáktól, mint amennyien átj utottak. Magyar véreink, akik átjutottak, csak az amerikai magyaroktól várhajták sorsuk jobbra fordulását. Legyünk velük irgalmasok, ha segítséget kérnek. “Hogy vagy István király . . Az óhazában nincs irgalom annak, aki ajkára meri venni ezt a régi éneket. De van valami csodálatos abban, hogy ma Amerikában a majdnem ezer éve halott király neve mozgatja meg a legnagyobb magyar tömegeket. A jersey-i magyarok közül is sokan készülődnek New Yorkba, ahol fénnyel és méltósággal ülnek ünnepet. Az egyházi szertartáson túl politikai tüntetés ez. Az amerikai magyarok mondják el ebben a tüntetésben mindazt, aminek elmondása meg van tiltva a szülőhazai testvéreknek. S az amerikai magyarok éneke mégis átmegy a vasfüggönyön. A szelek szárnyán átrepül a szöges drótok és az aknák felett. Áradva behatol a házak ablakán, a Duna, a Tisza partján, Erdélyben, a Felvidéken. Mindenütt felhangzik az ének, ha az otthon szenvedőknek néma marad is az ajka. Az elnyomottak szive megtelik reménységgel. Az elnyomók megrettennek. “. . . Hol vagy István király . . .?” “MINDENKI OTT LOP, AHOL TUD...” Egy nemrég menekült munkás, aki legutóbb raktárkezelőként dolgozott, a következőket mondta a hazai általános hangulatról: — Mindenki ott lopja meg a rendszert, ahol tudja. Amikor én beléptem raktárosnak, havi 600 forint fizetésem volt. Keveseltem. A főnököm azt mondta, hogy “nem kell félnie, mert — s itt sokatmondóan kacsintott — lehet mellékeresni.” S később tapasztaltam, hogy a raktárból kivitt szerszámokat nem hozzák vissza, hanem kivitték és eladták. Ez olyan méreteket öltött, hogy már attól féltem, hogy nekem lesz bajom belőle és panaszt tettem, hogy lassan kiürül a raktár, mert senki sem hozza vissza az értékes szerszámokat. A válasz az volt: “Ne fájjon a feje, ezzel pótoljak a fizetésünket.” Nyugtával dicsérd a napot, Előfizetési nyugtával — a lapot! Jenőfy Csaba: 4% “HATODIK HADOSZLOP” Amikor a spanyol polgárháború alatt a nemzeti csapatok négy hadoszloppal a kommunista kézen lévő Madrid felé törtek, az aggódók mtgkérdezték a nemzeti csapatok parancsonkától: mi a vélemónye, elegendő lesz-e négy hadoszlop a város felszabadítására? A parancsnok magabiztosan igy felelt: “Mi nemcsak ezzel a négy hadoszloppal fogjuk Madridot bevenni, hanem döntően segíteni fognak a városban működő embereink is, akik az “ötödik hadoszlopot képezik.” Ezóta lett közsimert az “ötödik hadoszlop” fogalma és az ujabb történelmi események során számtalanszor találkoztunk e — tulajdonképpen láthatatlan — seregtesttel, amely ma már nem hagyahtó számításon kívül, sem a jelenlegi hid — sem az elkövetkezendő véres háború stratégiáj ából. Az elmúlt, de valójában még be nem fejezett háború következményeként — a pillanatnyi állapotokat figyelembe véve — teljes mértékben felszámolódtak a kisebb nemzetek egymásközötti háborús megmozlulásainak lehetőségei, mivel a fegyverek elhallgatása után kialakult uj világrend, úgy gazdaságilag, mint eszmei színvallásban, két részre osztotta a világot. Az egyik oldalon az istentelenség lengeti az Antikrisztus zászlaját és hadserege, az emberi jogok sárbataposása mellett, a leigázott nemzetek véres verejtékéből kisajtolt gyilkos esizközökkel felszerelve sorakozik fel a másik oldal ellen, ahol a kereszténység, az igaz Isten igéjében egyesülve, a béke lobogójával tartja össze a szabadvilág égi hitet vallók seregét. — Amié az Isten hitét vallók a béke megteremtésére egyesültek, addig a Sátán serege annak megsemmisítésére esküdött és minden eszközt megragad, hogy mindazt lerombolja, amit az igaz hit felépített. Munkájának kezdő véfrehajtói azok a láthaattlan “ötödik hadoszlop” tagjai, akiket a nyugati világ soraiba azért bujtattak el, hogy Judás tallérok ellenében forgassák fel Krisztus világát és testét, lelket, anyagot rombolva, egy bomlási folyamatot indítsanak el, hogy alkalmas pillanatban lecsaphassanak a Keresztre. E cél tényleges voltát misem igazolja elfogadhatóbban, mint a bolsevista ügynökök részére Moszkvában kiadott utasítás. E- szerint, mindazokat, akik a bolsevizmus ügyére veszedelmesek lehetnek: el kell hallgattatni, mindenféle koholt váddal kompromittálva, bűnügyekbe kell keverni, erkölcsileg tönkre tenni, hogy a bolsevizmus borzalmairól, azok véfrehajtóiról és kiszolgálóiról adott felvilágosításaik elveszítsék hitelességüket. Ezeken tulmenőleg botrányokat kell előidézni, felekezeti viszályokat kell szítani, elégedetlenségre uszitani, hogy a lélek fellázadjon Isten és követői ellen egyaránt. Mindezek végrehajtására a Sátán “ötödik hadoszlopa” — mesterien kiképezve — útjára indult és megkezdte irgalmatlan munkáját. Öl, betör, áskálódik, búj tógát, uszít, kémkedik, titkokat rabol, hamisan vádol és esküszik, ártatlanokat sárba ránt, miközben álszenteskedőn Isten zsámolyához áll és imádkozást miméi ajaka. Mint a féreg, a gyümölcsbe fágja magát, s azt belül elemésztve, segít a fuvalló szélnek földre hengeriteni, hogy ellenállás nélkül eltaposhassa a közeledő áradat. A bolsevizmus aknamunkájának felismerése — legalább is a magyarság szemében — nem uj keletű. Félszázados múltja (1903-ban jutott többségre Lenin csoportja az Oroszországi Szociáldemokrata párt brüsseli kongresszusán) több rémségről beszél, mint félévezred történelme, amely borzalmaknak egyik szenvedőj e: balsorstépte árva nemzetünk. Ma már olyan megszervezett hálózaat van ennek a csoportnak, hogy felgöngyölítse szinte emberfelettinek mondható. Minthat a mesevilág “egy hleyébe kettő terem” képei elevenednének meg előttünk, úgy nőnek ki körülöttünk, minden erkölcsöt nélkülöző lelkületűkkel, hogy az Isten hitével szemben a gyalázat istenségét vigyék győzelemre. El kell ismerni — és magunkat vezetnénk félre, ha nem igy tennénk — hogy ez a hálózat a legnagyobb körültekintéssel, pontossággal, kiszámitottsággal van megszervezve, melynek felépítése egyedülálló. Éppen ezért nem lehet lekicsinylőleg kezelni és felületesen átsiklani felette, mert a megnyilvánuló nemtörődömség a legjobb melegágya az áruló szándékoknak. Ha küzdeni akarunk ellene, épp oly kiszámitottan, épp oly pontossággal és ugyan olyan körültekintéssel kell felkészülnünk, mint ellenségünk teszi, melyeken tulmenőleg a Kereszt magasságáig kell felemelkedni,' hogy az ebből fakadó minőségi különbség a biztos győzelemhez vezessen. Ha már az eszmék élet-halál harca életrehivta az “ötödik hadoszlop”-ot és meghatárolta annak feladatát, akkor ennek az ötödik hadoszlopnak jelenléte ki kell, hogy alakítson egy olyan szent meggyőződéssel, hazaszeretettel, istenhittel felvértezett újabb történelmi hadoszlopot, azt a ’’hatodik hadoszlop”-ot, amely sikeresen fel tudja venni a harcot és tagjait nem lehet majd Judás tallérokkal árulókká tenni. A jelen hidegháborúban ennek a “hatodik hadoszlopnak” életrehivása volna a legfontosabb feladat, hogy egy elkövetkezendő véres háború kimenetele ne lehessen kétséges. Minden istenfélő s hazáját osztatlanul szerető honfinak e “hatodik hadoszlop” olyan hü, kötelességtudó tagjává kell lennie, hogy egy elkövetkezendő véres háborúba induló csapatok parancsnoka, arra a feltett kérdésre: mi a véleménye, elegendő lesb-e hadsereg a Sátán leverésére, — maga biztosan igy feleljen: A harc kimenetele nem kétséges, mert a “hatodik hadoszlop” maradéltalanul elvégezte feladatát. Úgy állt őrhelyén, mint a pompéi katona, aki inkább hagyta magát a hömpölygő lávatömegtől felperzselteni, mint a haza parancsát megszegni. A végrehajtás legyen bármilyen nehéz, minden jó hazafi előtt csak egy cél lebeghet; a haza mindenek eleőtt, melynek érdekében nem lehet mekalkuvás. Ennek ragyogó példáját mutatta Cato, ki minden szenátusi beszédet ezzel fejezte be: “Egyébként úgy vélem, hogy Karthágót el kell pusztítani.” És ha zet az őszinte, megalkuvás nélküli hazafiságot a mai időkre fogalmazbuk meg, akkor a “hatodik hadoszlopnak” ezzel a kijelentéssel kell munkájához kezdeni: “Egyébként úgy véljük, a bolsevizmust el kell pusztítani!!!” Kényszermunkába viszik a diákokat A Kossuth rádió julius 5-i és 9-i adása nagy riportban számol be a Kazincbarcikára szállított diákokról, “akik örülnek, hogy nyári szünetük egy részét betonozó munkával tölthetik. 700 diák indult a Keleti pályaudvarról — közli a riport — hog ifjú kezeikkel rakják a téglát és forgassák-a csákányt. Bár — jegyzi meg a beszámoló — már az elején egyesek nem úgy viselkednek, ahogy egy diákhoz illik.” Hogy mi volt ez az illetlenség, arról hallgat a riporter. Egy másik beszámoló a Kalocsa - Dusnád - Sükösd - Érsekcsanád - Baja-i vasútvonal építkezéshez szállított diákok munkájáról ad tájékoztatót. Itt 600 diák végez kényszermunkát, a mit a rendszer természetesen “önkéntes” munkának nevez. Bár a fiatal diákoknak nehéz földmunkát kell végezni, az elszállásolásuk nem kielégítő. Pjtákban szállásolták el őket, ahol földre szórt szalmán alusznak és ha netalán eső van, úgy a rozoga tetőn becsurog és az éjszakát ülve töltik. AZ IFJÚSÁG NEM AKAR OROSZ TÁNCOT JÁRNI A rendszer minden erőlködése megbukik, hogy a magyar ifjúságot orosz táncra kényszerítsék. Az ifjúság az iskola keretén belül kénytelen elviselni az oroszositó tanítást, de ha kilépnek az iskola kapuján, szinte keresik az alkalmat, hogy megmutassák mennyire nem kell nekik az orosz tánc. Erről a jelenségről panaszkodik a Kossuth rádió julius 9-i adásában egy riporter, aki Kiment a Margitszigetre, hogy élvezze az ifjúság népitáncát. “Rettenetes, amit láttam — közli a riporter — először is az asztaloknál fiatal lányok cigarettáznak, tépett szemöldökkel, lila körmökkel, piros szájakkal, legtöbbjük alig 16 éves. S ráadásul nem éjszakai pillék, hanem egyikük a Váci-uti üzemben gyorscsomagoló, a másik bolti elárusith. S bár a fiuk sem jampecek, de amint a zene megszólalt, borzalmas látvány tárult a szemem elé. Az volt az érzésem, hogy dobok tam-tamjára, trombiták süvitésére mindjárt megbolondulnak és még egymás torkának esnek, mint harci riadó zenéjére a kannibálok. A táncolok szinte önkívületben ringanak, rángatóznak, rugdalóznak, tornásznak, hintáznak, tolonganak, topognak, taposnak. Valami baj van az ifjúsággal!” — fejezi be riportját a rádió munkatársa. MIT JELENTETT AZ AMNESZTIA?’ % ■ “A deportáltakat szélnek eresztették. Legtöbb j ük vissza sem tudott menni eredeti lakóhelyére és űzötten kóborog egyik helyről a másikra. De talán egy eset jól megvilágítja a kommunista amnesztiát. Egy barátom felesége égy éve nem tudta, hogy hol van a férje. Sejtette, hogy valamelyik kényszermunka, vagy internáló táborban van, de semmi életjelt nem tudott fellelni. Az ‘amnesztia rendelet’ után hirt kapott férjéről. Meg is látogathatta. Két év múlva viszont közölték vele, hogy a kényszermunkatábroba kiszállt az Oltitanács és 8 évi börtönre Ítélték férjét. Ez volt az amnesztia.” SZENT ISTVÁN NAPI ÜZENET (Főt. Kiss A. Gyula, az Amerikai Magyar Katolikus Liga elnökének alábbi üzenetét rövidhullámú rádióadásokban közvetítik Európába) Szent István honalapító királyunk New Yorkban lezajló országos ünneplése ez évben egybeesik Nagyboldogasszony napjával. Mi, magyarok, Nagyboldogasszonykor Patrona Hungariae-t ünnepeltük hosszú évszázadok óta, kinek Szt. István felajánlotta országát és koronáját, akinek képe díszítette a magyar történelmi idők pénzeit és a hadba vonuló seregek lobogóit. A katolikus világegyház feje, a pápa őszentsége az 1954-es esztendőre Mária évet hirdetett. Felszólította az egész világ katolikus híveit, hogy különös buzgóságban forduljanak imáikban az Isten anyjához, könyörögve hozzá, hogy járjon közbe szent Fiánál a világfeszültség enyhítése és az egyházüldözés megszűnése érdekében. Imádkozzanak, hogy újból boldog, békés napok ébredjenek a hosszú évtizedek óta állandó szenvedésben élő földkerekségre. Mi, magyarok, legjobban érezzük át a Szentatya nemes szándékát. A szenvedők, az üldözöttek, az istentelen kommunizmus elnyomottai sorában első helyen állanak otthoni testvéreink, ők az egyház mártyrjainak sorozatát gyarapítják szinte napmap mellett. Dé talán soha nem volt nagyobb szükség Szent Isván király imádságára és hahatós közbenj árására, mint most, amikor messze Ázsiában a kommunizmus újabb győzelmet látszik aratni a szabadság felett. Mi, szabad Amerika földjén élő magyarok, büszkén tekintünk uj hazánk kormányára, mely továbbra is törhetetlen bátorsággal harcol az emberi jogok védelméért és a krisztusi értelemben vett szabadság nemes gondolatáért. Imáink az Egek Urához fognak szállani, hogy Krisztus keresztje, a feltámadás szimbóluma diadalmaskodjon a világ felett! Szeretettel felkérek minden magyart az óceánon innen és túl, akár szabad földön él, akár a kommunizmus rabigája alatt görnyed, hogy e napon csatlakozzék hozzánk imáival, mint ahogy mi is lélekben együtt leszünk minden magyarral, kicsinnyel és nagygyal, szenvedő üldözöttel, hányódó menekülttel és révbe jutott ujamerikással, a magyar nemzetnek szent ünnepén. Imáinkat egyesítsük e napon szeretett hazánknak, Magyarországnak mielőbbi felszabadulásáért. “Isten áldd meg a magyart!” „ . . MOST VASÁRNAP:. Szent István Nap New Yorkban Amint jelentettük, az idei Mária-évben Nagyboldogaszszony Napján, augusztus 15-én délután 4 órai kezdettel a New York-i St. Patrick Katedrálisban nagy Szent István napi ünnepség lesz .amelynek főbb mozzanatait, illetve az ünnepi beszédeket rövidhullámú rádión fogják Magyarországra közvetíteni, a Fifth Avenue-i díszes felvonulásról pedig színes filmfelvétel is készül. A St. Patrick katedrálisban tartandó egyházi ünnepség kezdete pontosan d. u. 4 óra. ünnepi szónokok: Nagyméltóságu Joseph Annabring megyéspüspök, Amerika egyetlen magyarszármazásu püspöke és Monsignor Magyary Gyula dr. pápai prelátus, Róma-i egyetemi tanár, aki Rómából a Vatican városból érkezik ide az ünnepségre. Az ünneni vesperásnál a következő magyar papok működnek közre: Celebráns: Ft. Kiss Gyula, a Kat. Liga elnöke, a Bíboros kíséretében: Ft. Horváth Lőrinc, Perth Amboy, N. J. és Ft. Gáspár János, Passaic, N. J. a Püspök kíséretében: Ft. Deésy Ipoly, Fairfield, N. J. és Ft. Raszlaviczy Iván, Philadelphia, Pa. A vesperás diakónusa Ft. Riszdorfer Benignusz, Newark, N. J. Subdiakónus: Ft. Rozsály Ferenc, Buffalo, N. Y. Chaplain : Szlezák Imre, New York, N. Y. Ceremonárius: Ft. Molnár András, Passaic, N. J. Assistencia vezetője: Ft. Lengen Imre, South Norwalk, Conn. Közreműködnek továbbá: Ft. Poor Albert, South River, N. J., Ft. Medgyes József, Arrochar, L. I. és Vincze Mihály, Perth Amboy, N. J. Az Amerikai Magyar Katolikus Liga által rendezendő nagy Szent István napi ünnepség beszédeinek közvetítését az amerikai rádió-társaságok készséggel vállalták Magyarország felé . . . [ A vasfüggöny mögött szenvedő testvéreink igy közvetlenül fognak értesülni arról az impozánc megmozdulásról, amit az amerikai magyarság New Yorkban rendez. Ebből fognak majd hitet meríteni a jövőre a mi szenvedő magyar testvéreink, akiknek a kommunista zsarnokság már azt sem engedi meg, hogy első nagy királyunk napját ősi szokás szerint megünnepelhessék. (A vörösek Szent István napját a “búza ünnepévé” változtatták át, lábbal tiporva a magyarság keresztény és nemzeti tradícióit...) Az a körülmény, hogy a felvonulásról színes filmfelvétel készül, szükségessé teszi, hogy minél több magyar-ruhás öltözet legyen a menetben és minél nagyobb számban vonuljon fel a magyarság, hogy a felvételek valóban impozáns tömeget mutassanak. A gyülekezés aug. 15-én, vasárnap d. u. fél 3 órakor lesz a Fifth Ave. és Madison Ave. között, a 61-ik utcában. A felvonulás Mária-zászlók, valamint amerikai és magyar nemzeti lobogók alatt pontosan 3 óra 15 perckor kezdődik. A felvonulóknak a katedrális fő-hajója lesz fenntartva, nehogy állni kényszerüljenek. A püspöki szónoklatra és rádió-közvetitésre való tekintettel feltétlenül pontos megjelenést kérnek mindenkitől! — A felvonulást a Passaic-i' Szent István egyházközség zenekara fogja megnyitni, utánuk mennek a magyarruhás asszonyok és leányok, majd az egyletek, illetve egyházközségek, vászlóik alatt. A Szent István napra készült, művészi kivitelű gomblyuk-jel vények kaphatók a különböző egyházközségeknél, vagy pedig megrendelhetők a Katolikus Liga központi irodájából (149 Madison Ave. N. Y.) Ára 15 cent.
