Függetlenség, 1954 (41. évfolyam, 1-51. szám)
1954-07-08 / 27. szám
Vizsgáljatok meg mindeneket s a jót tartsátok meg! SZENT PÁL YEAR 41. ÉVFOLYAM — NO. 27. SZÁM. TRENTON, N. 1954. JULIUS 8. Churchill washingtoni látogatása minden valószínűség szerint eredménytelen volt Szinte csodálatos, hogy mily gyorsan elmosódnak az élet mindennapi rohanásában azok a hírek, miket alig valamivel előbb oly nagyjelentőségűnek tartottunk. Most hogy Churchill és Eden amerikai látogatásával kapcsolatban egy héttel később próbáljuk elemezni e fontos eseménynek az eredményét, akkor úgy érezzük, hogy ez ma már annyira idejétmulta hir, hogy nemis érdemes foglalkozni vele. Mégis mivel igen nagy eseménynek látszott, hogy az E- gyesült Államk és Anglia között megrendült barátság helyreállításával egyidejűleg e két nagy országnak vezető államférfiai a kommunizmus elleni védekezés módozatait is megállapítsák, azért a washingtoni nagy találkozásról és tanácskozásról utólag is meg kell emlékeznünk. Különösebb részletekbe bocsátkozás nélkül a végeredményt teljesen negatívnak tekinthethetjük. Churchill ugyan ismét bedobott a közvéleménybe egy uj kifejezést, a kommunistákkali “békés együtt-létezést,” (peaceful co-existence), azonban Eisenhower, mint ahogyan az egy udvarias házigazdához illik, nem ellenkezett, — legalább is nyilvánosan — a vendégével, azonban valószínűleg nem is egyezett meg vele. Ugyanis Churchill elutazása után tartott első sajtókonferencián Indo- Kinára vonatkozólag az Elnök igen nyomatékosan kijelentette, hogy ő sohasem lesz részese egy olyan egyezménynek, mely bárkinek is rabszolgaságot jelentene, s amely népeket akaratuk ellenére idegen hatalom uralma alá helyezné. Néha még a diplomaták is elfelejtkeznek a múlt tapasztalatairól Igazán meglepő, hogy történelmi események, mily gyakran megismétlődhetnek, vagy legalább is mily gyorsan történnek kísérletek bizonyos események megismétlésére, bár a múlt tapasztalatai nyíltan igazolták ezeknek a helytelenségét. Ugyanis a téves politikai elméletet követő Chamberlain angol miniszterelnök is azt hitte, mikor Münchenbe utazott, hogy Hitlerrel tartós békét köthet ha engedményekkel igyekszik a diktátor barátságát megnyerni, úgy Churchill is hasonló módszer alkalmazásával szeretné az állandóan fenyegető harmadik világháború veszélyét elkerülni. Igaz ugyan hogy ő előbb Washingtonban szerttte volna erre a talajt előkészinteni és csak majd azután Moszkvába menni, noha egy ilyen irányú hir, hogy Churchill egy moszkvai utazás tervével foglalkozik, a múlt héten megjelent az amerikai újságokban. “Engedékenység” appeasement politikájának jelei A múlt héten két olyan esemény történt, amelyből az “appeasement’' (engedékenység) politikájának követésétől lehet tartani. Az egyik Knowland szenátornak, a republikánus többségi párt fejének azon kijelentése volt, hogy ha a hírek megfelelnek a valóságnak és az ősz folyamán a Vörös Kínát az Egyesült Nemzetek (United Nations) tagjai sorába felveszik, akkor, nehogy az adminisztrációt kényes helyzetbe hozza, — azonnal leköszön a többségi párt vezetéséről és minden erejét arra fogja használni, hogy az Egyesült Államokat kiléptesse az U.N.-ből. Ebben a tekintetben a legtöbb szenátor, beleértve Johnsont, a demokrata párt vezető szenátorát is, egy véleményen van Knowland-dal. Ezzel szemben Adlai Stevenson, a demokrata párt volt elnökjelöltje, azt hiszi, hogy ez helytelen lépés lenne, mert ennek az oroszok csak örülnének. Ugyanis ha az Egyseült Államok ottohagyná az U.N.-t és az izolációs politikát követné, akkor a szabad demokráciák egyelőre amugyis gyenge egysége megbomlana és a kommunizmus további erőszakos terjeszkedésének útja nyitva lenne. A másik esemény, amely az “engedékenység” politikájára mutat, Indo-Kinában történt. A francia csapatok parancsot kaptak a Red River torkolata körüli területek kiürítésére, melynek következtében ez országnak rizsben leggazdagabb területe mintegy 4 millió lakossal együtt kommunisták kezébe kerül. Ezzel a lépéssel Mendes-France miniszterelnök valószínűleg elérni reméli, hogy julius 20-ig valóban képes lesz, ha nemis békét, de legalább fegyverszünetet kötni Indo-Kinában és igy nem lesz kénytelen leköszönni, mint azt ellenkező esetben a miniszterelnöki megbízatásának elfogadásakor Ígérte. Egy állandóan aktuális nagy magyar problémáról A világesemények hetenkétni fejtegetése közben egyszer már egy olyan magyar vonatkozású problémáról is szeretnénk pieemlékezni, melynek aktualitása sincs időhöz kötve. A magyar nemzet védelme ez a probléma, mit az amerikai összmagyarság ép annyira szívügyének tekinthet, mint ahogyan az egyes amerikai magyar szívügyének tekinti az óhazában élő hozzátartozói jelenlegi és jövőbeli sorsának kialakulását. Az utóbbi negyven év alatt a magyar nemzet a legsúlyosabb megpróbáltatásokon ment keresztül. E megpróbáltatásoknak nemcsak hogy még nincsen vége, de a magyar nemzet létezését abbán a formában és abban az elgondolásban, melyben ezer éven keresztül az idők haladásának figyelembe vétele mellett élt és működött, ma a megsemmisülés veszedelme fenyegeti. E megsemmisülés elleni védekezés folyamán hasztalan már azon töprengeni, hogy kik és mik zúdították Magyarországra a bajokat. Akik a magyar nemzet sorsát a szivükön viselik, azoknak nem HÍREK RAB-MAGYARORSZÁGBÓL A PARASZTSÁG ELLENÁLL: BOMLANAK A KOLHOSZOK A Dunántúli Napló által közölt adatok nyomán egész komolyságában bontakozik ki a magyar parasztság ellenállásának képe. Ezt írja a lap április 25-én: “A diósviszlói Petőfi téeszben alig másfélszáz holdon gazdálkodnak és a 19 tag legtöbbje átlépte már az ötvenet, de a hatvanat is ... A kilépések előtt kilencszáz holdon gazdálkodott százegynéhány tag . . . Nehezen, nagyon nehezen indultak. A kilépők az utolsó eketaligáig, kocsikerékig elhurcoltak mindent. Sokuk többet vitt, mint amenynyit annakidején behozott ... A téeszben egyelőre mindössze két középpraaszt dolgozik, többségük földnélküli napszámosemberként tengődött a felszabadulás előtt. A szakember hiánya lépten-nyomon előütközik . . .” A lothárdi kolhoszból ősszel a fele tag kilépett. (Április 11). Az egyházasharaszti Kossuth téesz 62 tagja közül 12 maradt csak. Majd a kilépés mellett állástfoglalók közül még 3 határozta el, hogy marad (Április 17). A Dunántúli Napló április 13- iki számában olvashatjuk: “Az őszi hónapokban a kilépési hangulat feldúlta több termelőszövetkezet rendjét, megzavarta a munkát, gyengítette a szövetkezetét. Ennek a hatása még most is meglátszik j ónéhány téeszben.” A lap április 20-i száma vezércikkben szóilitja fel az illetékeseket: “Segítsük a gyengébb termelőszöA retkezeteket!” “Baranyában is szépszámmal akadnak még küszködő, gyenge csoportok, amelj ^eket különböző bajok, munkaerő C hiány, a szövetkezeti demok ;rácia be nem tartása visszatar tanak és egyáltalán nem példá zzák a környéken a nagyüzemi ; gazdálkodás előnyeit. A kormár lyprogram óta a hangját visszan, yert falusi kulák, a kupecek és ; a felélénkült egyházi reakció ki vülről-belülről próbálkozik szét robbantásukkal és ha a gyenge t< jrmelőszövetkezetekről elterelőd jk figyelmünk, okoznak is károk at.” Nagy részvéttel temették el Radványi Károlynét BÉKY ZOLTÁN FŐESPERES ÜNNEPÉLYES BEIKTATÁSA Alkotmányozó és Egyházkerületi gyűlés a Független Amerikai Magyar Református Egyháznál Trentonban Junius 26-án,' szombaton délelőtt nagyszámú gyászoló gyülekezet jelenlétében ment végbe a tragikus hirtelenséggel elhunyt Radványi Károlyné, sz. Farkas Róza temetése . . . Szem nem maradt szárazon, amikor a koporsó felett Főt. Béky Zoltán ref. esperes elmondotta gyászbeszédét, méltó búcsúztatóját... A Rogers temetkezési kápolnából, ahol ravatalát három nap alatt százak keresték fel, a Független Magyar Református Egyház templomába vitték Radványi Károlynét s az ott megtartott gyászistentisztelet után a Riverview temetőben helyezték örök nyugalomra. Számos tiszteletbeli koporsóvivő volt (hiszen annyian tisztelték, becsülték ezt a jólelkü magyar aszszonyt és a családot . . . ) — a tényleges koporsóvivők pedig a következők voltak: Szabó Ferenc, Keresztesy Béla, Nemes Károly, Medve János, Andrev Henry és Pandák József. Radványi Károlyné június 23-án reggel, szivszélhüdés kö vetkeztében, hirtelen halt meg Halála annál megrenditőbb mert hiszen egyetlen fiának Ernőnek az esküvője után alij hátra a múltba, hanem előre a jövőbe kell tekinteniük. Folytatni az egyenetlenkedés szitását és továbbra is elültetni próbálni a gyűlölködés magvát, olyan helyrehozhatatlan bűn, mely a magyar nemzet ellenségeinek malmára hajtja a vizet. Igen sajnálatos, hogy itt az Egyesült Államokban is vannak olyanok, kik a szerencsétlenül téves elképzelés alapján próbálják szolgálni a magyar nemzet ügyét. Ezekkel nem akarunk vitába szállni, mert meggyőzni ép annyira nem tudnánk őket, mint ahogyan az ákony futókat sem lehet megállítani esztelen rohanásukban. Azonban az Egyesült Államok azért szabad ország, hogy itt a gondolatait, bármennyire is furcsák legyenek azok, mindenki szabadon nyilváníthatja mindaddig, mig olyat nem talál mondani vagy írni, ami által az ország alkotmányos rendjének erőszakos megváltoztatását akarj a előmozdítani. Ebben az egy dologban Uncle Sam — igen helyesen — nem ismer tréfát. Ettől eltekintve mindenki irhát és beszélhet annyi zagyvaságot, amennyit csak akar. A- mig egy országban az embereknek jó dolguk van, addig eszük is van és igy badarságokra nem sokat hederitenek. Külföldön szétszórt magyaroknak nincs olyan jó dolguk, mint nekünk itten és azért mindenféle szemben, a, de rövidlátó , vagy tehet•osban halászneretlen egyénekik. Ez a aak, hogy miaa mindenféfogékonyabbak elképzelésekkel miket jóakaratu és tehetségtelen séges, de a zavai ni akaró, lelkiisr, nek tálalnak fel magyarázata an: ért jelenik meg le az egész világon annyi sok lehetetlen elgondolásu és irányú magyar sajtótermék, mik gyakorlatilag különben is megvalósíthatatlan célokat szolgálnak. Ilyen körülmények között jólesően tapasztaltuk, hogy végre egy komoly elgondolásu és magasabb célkitűzésű sajtótermék is napvilágot látott ez év tavaszán a NEMZETVÉDELEM cimü havi folyóirat megjelenésével. Münchenben adják ki ezt a folyóiratot, mely Beköszöntőjében többek között a következőket irj a: “A Nemzetvédelem nem most született. Csak most lép először a nyilvánosság elé. Hátunk mögött több esztendő csendes munkája és előttünk olyan kitűzött célok állanak melyeket örömmel és szerettei kívánunk most az emigrációs magyarság közkincsévé tenni. Eddig sem vettünk részt semmi személyeskedő versengésben, vagy politikai civódásban, ezután sem követjük el ezt a hibát.” Az első két szám e fenti elveket tárgyilagos komoly cikkeivel következetesen szem előtt tartja. Az Amerikai nemzet 178-ik 1 születés napján, a szabadság és i függetlenségi okmány aláirásá- 1 nak ünnepén 1954 julius 5-én és i 6-án tarottta a Független Ame- < rikai Magyar Református Egyház hosszú évek óta most tartott Alkotmányozó és évi rendes Egyházkerületi gyűlését az immár történelmi nevezetességű és magyarság szempontjából oly jelentős szerepet játszó Trenton, N. J. városában. Hétfőn reggel istentisztelettel és úri szent vacsora osztással kezdődött a gyűlés, melynek keretében Nt. Kovács István volt esperes Akron, O.-i lelkipásztor, Nt. Csordás Gábor, Poughkeepsie, N. Y.; Nt. Nagy Pál János Detroit, Mich.-i lelkipásztorok segédletével Ft. Béky Zoltán főesperes osztott úrvacsorát. Ezt követőleg a Keleti Egyházmegye újonnan megválasztott esperesét Nt. Urbán Józsefet és az I egyházmegye gondnokát Gilányi Imre roeblingi gondnokot eskette fel Ft. Béky Zoltán főesperes és Nt. Ábrahám Dezső egyház, megyei jegyző. A Keleti és Nyugati Egyházmegye esperese, a Független Amerikai Magyar Református Egyház volt főesperese Nt. Da r róczy Sándor Carteret N. J.leszteni fogom. Függetlenségének, és szabadságának megtartása, valamint jogainak törvényeinek és alkotmányának minden erőmmel és tehetségemmel való megőrzése mind a múltban mind a jövőben életemnek egyetlen legfőbb feladata és hivatása lesz. A Nagy kegyelmű Isten engem úgy segéljen.” Este nagyszabású bankett volt a főesperes tiszteletére. Hétfő délután az Alkotmányozó gyűlés tartotta ülését. Kedden az Egyházkerületi ülésen az ismét megválasztott egyházkerületi főgondnokot Szalay Ferenc duquesnei egyháztanácost, Szőke István egyházkerületi főjegyzőt, Csordás Gábor, Steinmetz Károly, tanácsbirókat, Pirigyi Ferenc pénztárnokot, Fiók Aladár egyházkerületi ügyészt, Péntek Miklós világi jegyzőt iktatta be a gyűlés hivatalos eskü letételével tisztükbe. Rácz András, Perth Amboy-i, Helmeczy Kálmán Duquesnei és Nemes Béla New York-i egyháztagok pedig a helyi egyházukban teszik le egyházkerületi tanácsbirói esküjüket, mivel a gyűlésen nem jelenhettek meg. A főesperes a kerületi gyűlés keretében szentelte fel Tiszt. Szabó Zoltán fiatal lelkészj elölte t, az újonnan megválasztott egy nettel szűnt meg uuuugm nemes szive ... Az édesanya öröme beteljesült . . . még látta, még egyengette gyermeke boldogságát . . . elmúlt az esküvő, a lakodalom, a fiatalok elmentek nászúira s aztán . . . hazajöttek a temetésre . . . Radványi Károlyné, aki Trentonban született 52 évvel ezelőtt, élete derekán, boldog házasságának 28-ik évében váratlanul itthagyta szerető férjét, fiát és családját ... A 404 William St.-i lakásuk gyászbaborultan várta vissza a fiatalokat . .. gyászbaborultan áll. . . Radványi Károly, a szerető férj és édesapa könnybeborultan, fájdalomtól sujtottan vett búcsút gyermekeivel, az elhunyt nővérével Özv. Farkas Lászlónéval és a közeli és távoli rokonokkal és jóbarátokkal együtt attól az asszonytól, akinek emlékét szivükben őrzik nemcsak ők, de mindenki, aki őt ismerte . . . A Mindenható adjon vigasztalást, a hit ereje nyújtson segítséget a mélyen lesújtott férjnek és édesanyát vesztett fiúnak, mint az egész gyászoló családnak ... a tragikus hirtelenséggel elhunyt Radványi Károlynénak pedig legyen emléke áldott, nyugalma csendes a sir ölén . . .! Ki irta ezt? Az alábbi ügyes, de furcsa kis verset Íróasztalunk fiókjában találtuk; valaki, valamikor beküldte hozzánk, de nem volt odaírva, hogy ki a vers Írója . . . Most azzal adjuk közre e helyen, hogy hátha valaki, —különösen uj-amerikás honfitársaink közül — tudja, hogy ki a szerzője ezen merész kis zöngeménynek s akkor “megadjuk a tótnak, ami a tótnak jár . . Malom, ha áll, a vénasszony, ha táncol, A zerge nád közt hegytetőn horog; Ha kolbász és dohányszagu a jászol: Mind furcsa, helytelen, fonák dolog . . . De még bolondabb, még jobban bosszant, ha Az arató szaval s a pap kaszál: Levesbe hintve só helyett a gyanta, Szecskába ejtve himes rózsaszál. Cukrot selyempapir közé gubozi Kicserzett, durva kézzel nem lehet: Gubást ki finoman tudjon bagózni Álmában sem látott a képzelet. Csak lusta, vén gebén pattogjon ostor, Tüzes csikónak csettintés se kell; Csendes fohászt mormoljon a kolostor, A fütty oda való, hol nyáj legel. Kanász, ha megfeledkezik magáról, Ezen nem ütközik meg józan ész, De ha törvényhozó beszél szamárul, Ez már gonoszság, vétkesen merész. Az ifjúnak szabad bolondul élni, A férfi-tett legyen komoly, velős; Nem lesz veszélyes ott gyengén Ítélni, Hol a becsület és erkölcs erős. megye volt esperesei közönsen végezték azt a felemelő és minden jelenlévő lelkét mélyen megindító főesperesi beiktatási szertartást, melynek keretében Ft. Béky Zoltán főesperest az egyház legmagasabb méltóságába nagyszámú egyházi képviselők és a templomot színig megtöltő érdeklődő jelenlétében beiktatták hivatalába. Nt. Nagy Lajos McKeesport Pa.-i lelkész, volt sárospataki diák, sziveket és lelket megható szavai nem hagyták senki szemét szárazon. A Lórántffy Zsuzsánna Nőegylet nevében Lénárt Ferencné, Tóth József né és Boniczky József né az eredeti palástot újra készíttetve átadták a beiktatott főesperesnek. Meghatva és lelke mélyéig megindulva válaszolt a beiktatott főesperes kinek beszédéből közlünk néhány mondatot. “Ajkamon elhangzott a............ kemény szavaira megremegett a lelkem. A nagy felelősség súlya alatt megroskadva, gyarlóságom és gyöngeségem tudatában hullok a porba. Isten akarata előtt, nem dicsőség keresésből, hanem egyházunk nagy ügyének és népünk érdekeinek szolgálata végett, az Ur akarata előtt meghajtok.” Az egyház jövőjébe tekintő bizalommal vázolta a Független Egyház programját, belső ügyeinek való tervszerű és alkotmányos intézését, valamint kiterjedt figyelme a közegyház kifelé irányuló munkájára is. Minden magyar csoporttal, magyar ügyért harcoló tesvér alakulattal, amerikai fele-kezetekbe tartozó becsatlakozott egyházi közösségekkel a testvéri együttmunkálkodás lehetőségének a korszakát látta elérkezni, de “ennek az ára hitünknek és meggyőződésünknek a feladása semmiképpen sem lehet.” “Én mint a ti uj főesperestek, hitet teszek előttetek — fejezte be Béky Zoltán beszédét — hogy ezt az egyházat, melynél drágább a mi számunkra nincs, minden erőmmel, tehetségemmel megvédeni, építeni és fej'Rreiseherville-i lelkészt/ MAGYARORSZÁG KILÁTÁSAI ATOMENERGIA ELŐÁLLÍTÁSÁRA A Magyar Technika műszaki és gazdaságtudományi folyóirat 1954 április havi számába dr. Szalay Sándor cikket irt “az atomenergia békés célokra való alkalmazásáról.” Szerinte “nyersanyagkutatásaink már 1950-ben viszonylagos sikerrel jártak. Földvári Aladár Kossuth-dijas geológus professzorral közös ilyen-irányú kutatásaink arra az eredményre vezettek, hogy bár Magyarországon koncentrált uránércek nem ismeretesek és leőreláthatóan nincsenek is, azonban kiterjedt uránnyom előfordulásokat találtunk egyes nagy széntelepeinkben. Bár ezen uránelőfordulások koncentrációja igen kicsi, nem haladj.a meg tonnánként a 100 grammot, véleményem szerint mégis lehetséges ezen rendkívül nagyértékü nyersanyag kivonásának, koncentrálásának problémáját megoldani . . . Egyes hazai szenek hányóra dobott hamujának urántartalma egyelőre még kihasználatlan . . . Mindenesetre belátható időn belül Magyarország képes lehet energiaszükségletének jelentékeny részét atomenergiából előállítani.” Miután atomenergiatelep előállítása több milliárdot igényel, nem is forintban, hanem dollárban, Szalay cikkének nyugodtan adhatnék Jókai hires regényének címét: “A jövő század regénye.” A bolsevista Magyarország egyelőre palacsintasütők önköltségének csökkentésével foglalkozik. Hungarian News of Trenton Haza csak ott van, ahol jog van! PETŐFI Ten Cents per Copy—$2.00 per rear A RENDSZERES HIRDETÉS folytán virágzóbbá teszi az üzletét, — mig a folytonos panaszkodással határozottan aláássa azt.
