Függetlenség, 1953 (40. évfolyam, 3-53. szám)
1953-05-07 / 19. szám
1913 ★ OUR FOURTIETH ANNIVERSARY YEAR Negyvenedik Jubileumi Évünk ____ ★ 1953 Vizsgáljatok meg mindeneket s a jót tartsátok meg! SZENT PÁL Hungarian News of Trenton Haza csak ott van, ahol jog is van! PETŐFI YEAR 40. ÉVFOLYAM — NO. 19. SZÁM. TRENTON, N. J., 1953. MÁJUS 7. Ten Cents per Copy—$2.00 per Year Békét kötni csak kényszer hatása alatt lehet Tudomásunk szerint a történelem folyamán nem fordult elő olyan eset, hogy háborús összetűzést békés megegyezéssel oldották volna meg a harcoló felek, anélkül, hogy az egyiket közülük előzetesen alaposan meg ne verték volna. Természetesen megtörténhetett, hogy egy harmadik hatalom parancsának engedélmeskedve megszüntették az ellenségeskedést, ha mindkét félnek oka volt attól tartani, hogy ellenkezés esetén alaposan kikaphatnak a békét minden áron helyre állítani akaró “semleges” hatalomtól. A koreai háborúban egyik lehetőség sem áll fenn, mert mindkét harcoló oldalon még messze vagyunk attól a ponttól, amelyen az egyik fél kénytelen lenne békét kérni, s viszont annak a hatalomnak, melynek módjában lenne “hatni” a harcolókra, ha valóban őszintén akarná a békét, nagyobb érdeke a háború folytatása, mint a béke helyreállítása. így tehát alaposnak látszott kétkedésünk, amivel az oroszok részéről megnyilvánuló béke beszédeket fogadtuk. A beteg és sebesült hadifoglyok kicserélésére vonatkozó feltételek a kommunistákra nézve előnyösebbek voltak, mint mi reánk és igy könnyű volt velük megállapodásra jutni. Mindenesetre ez az egyezség az első lépés volt a fegyverszüneti tárgyalások újra felvételére, amennyiben azok több mint egy évi hiábavaló erőlködés után a múlt év októbere óta szüneteltek. A fegyverszünet megkötése egy további és már majdnem döntő jelentőségű lépés lenne a béke felé. Nem tudjuk azért elképzelni, hogy a kommunisták fegyverszünetet kössenek minden külső kényszer nélkül ameddig a kifogyhatatlannak látszó kínai embertartalék rendelkezésükre áll. így tehát nem meglepetés, hogy a néhány nap előtt újra megindult fegyverszüneti tárgyalások folyamán a megoldandó problémák egyre nagyobb akadályoknak bizonyulnak. Nem fontos, hogy jelenleg mi a megegyezés lehetőségének az akadálya, mert ha véletlenül mi elfogadnánk a kommunisták azon feltételét, hogy olyan hadifoglyoknak a felügyeletét, kik nem akarnak visszakerülni kommunista uralom alá, egy ázsiai semleges államra bízzák, — amit mi indokolt okoknál fogva ma ellenztink — akkor egy újabb és még nehezebben elfogadható követeléssel állnának elő. (A fenti sorok Írása óta már ebben a kérdésben is engedtünk, mert hajlandók vagyunk Pakistan államra bízni a kommunista uralom ; alá visszatérni nem akaró hadifoglyok ellenőrzését.) Koreában még be sem fejeződött a háború és máris újabb harcok dúlnak Ázsiában Azonban akárhogy is erőlködünk, mindkét félre nézve kielégítő békét a kommunistákkal csak akkor köthetünk, ha őket ilyen béke elfogadására kényszeríteni tudjuk. Minden más elgondolás — könynyelmü önámitásnak tekinthető. Ugyanis ha megtörténnék az a csoda, hogy Koreában békét köthetnek a kommunistákkal, vége lenne-e ezzel a háborúnak Ázsiában? Dehogy is. A forrongásban levő Ázsiából jövő hírek újabb háborús izgalmakról szólnak. Indo-Kinában, Siamban, Malayaban és más kisebb délázsiai országokban, mikről az átlag ember csak nagyon keveset tud, de amik mégis fontos összekötő kapcsot képeznek a kommunista világuralom kiépítésének tervében, részben már harcolnak, rész-, ben pedig egymásai szemben felsorakozva harcra készen állanak a kommunista és antikommunista haderők. A már megindult harcok kezdetben csak helyi jelentőségüeknek játszottak, azonban egyre nyilvánvalóbbnak tekinthető, hogy azok egy központból irányított nagyobbszabásu elgondolásnak részlet kérdései. Vagyis ha a kommunisták már semmiképen sem tudnának kitérni az alól, hogy Koreában békét kössenek, a világ békéjének helyre állítását mégv ez sem biztosítaná, mert a helyzet hasonló a föld alatt lappangó tűzhöz, mit ha egyik helyen el is oltanak, egy másik helyen újra csak kitör az. Hogy ilyen esetben mi a leghelyesebb védekezési mód ? — arra senki emberfia választ adni nem tud. John Foster Dulles, az amerikai külügyminiszter a múlt szombaton kij elentette, hogy a kommunisták újabb erőszakos támadásait Ázsiában az Egyesült Államok kormánya nagyon aggodalmas érzésekkel szemléli. Dulles ugyan nyíltan nem mondta, de nyilatkozatából k i v e h e tő, hogy amerikai repülőgépek francia csapatokat és muníciót fognak szállítani a kommunista csapatok által szorongatott Laos állam fővárosába. Bár annak a segítségnek, mit az Egyesült Államok nyújthat Koreán kívül még egy újabb hadszíntérnek Ázsiában, — egyelőre nagyon kevés lehet az eredménye, azonban az adott helyezetben aligha tehetünk mást, minthogy próbáljuk oltani a tüzet, amire az oroszok mindig újabb és ujabb olajat öntenek. Felforgatok az IWO-sok! A Felforgató Tevékenységeket Ellenőrző Bizottság Brownell igazságügyminiszter felszólítására 12 amerikai szervezetet felforgatónak, illetve “kommunista frontszervezetnek” nyilvánított. Ezek a szervezetek már előzőleg is kommunista frontnak voltak nyilvánítva, a szigorú McCarran törvény alapján azonban most fokozottabb mértékben fogják érezni e szervezetek vezetői és tagjai azt, hogy ebben a hazában nem kedves és nem kívánatos elem az olyan, amelyik egy másik ország érdekében dolgozik, falaz, köpköd és mesterkedik . . . A felforgatónak bélyegzett szervezetek között ott van az IWO is, az International Workers Order, amelynek “magyar szekcióját “Testvériség” név alatt hirdették és próbálták közöttünk népszerűsíteni éveken át a komik. (Sajnos e szervezet tagjai közé került, tudatlanul és félrevezetéssel, sok olyan magyar testvérünk is, akinek sejtelme sem volt arról, hogy a biztosítási kötvényeladás csak eszköz és külső takarózás volt a komik számára, hogy szervezetükbe tömöritsenek egy sereg magyart...) Az IWO feloszlatását, egyébként, New York Állam biztosítási ügyosztálya elrendelte. Az IWO fellebbezett, de az állami Legfelső Bíróság a feloszlató rendelkezést h e 1 ybenhagyta. Most a szövetségi Legfelső Bírósághoz fellebbeztek a vörösek az ügyben, minden valószínűség szerint azonban végleg elvesztik perüket s jön majd a könny s a feledés . . . | FURCSA... | Anyáknapi ebéd a Lorántffy Nőegylet rendezésében A Lorántffy Zsuzsánna Nőegylet, mint minden évben úgy most is nagyszabású anyáknapi ebédet rendez most vasárnap Anyák Napján a Függ. Ref. Egyház iskolájának a dísztermében. A nőegylet tagjai kitűnő négy fogásos ebédet készítenek. Lesz leves, töltött káposzta, rántott csirke és sütemény. U- gyanakkor művészi ének és zene számok fogj ák megköszönteni az édesanyákat. Trenton és környéke magyarságát ez utón hívja meg a nagyszerűnek Ígérkező anyáknapi ebédre a Lorántffy Zsuzsánna Nőegylet vezetősége. Vendékeljük meg az édesanyákat és hozzuk el őket a Lorántffy Zsuzsánna Nőegylet anyáknapi ebédjére. Szabadság, egyenlőség és gazdasági jólét kell az embereknek Sok uj névvel és földrajzi ismerettel kell gyarapítani tudását annak, aki ma a viláé. eseményeket közvetlen figyelemmel akarja kisérni. Ázsia került az érdeklődés központjába, az az Ázsia, mit régen az emberiség bölcsőjének tartottak. Ez a bölcső ismét fontos szerepet játszik a gyermek cipőjét rég kinöttf emberiség sorsának kialakulásában. Az orosz imperialista kommunizmus rávetette magát az ázsiai népek száz millióinak meghódítására, mert az alacsony színvonalon élő emberek tér mészetszerüleg vágynak jobb életkörülmények közé. Nagyhangú ígéretekkel igen könnyű elámitani a rossz sorsban élőket, azokban az ígéret és megvalósítás közötti távolság igen nagy. Szabadság, egyenlőség és gazdasági jólét az egyéni boldogulásnak 1 e g sarkalatosabb követelményei. Oroszországban a kommunisták 35 éves uralmuk alatt e három köve(Folyt. a 4-ik oldalon) FURCSA, hogy az “Uj Hungária” cimü müncheni hetilap “Amnesztiát Mindszenty hercegprímásnak!” címmel hatalmas vezércikket hoz s mozgalmat akar elindítani anélkül, hogy okosabbakat és illetékesebbeket kérdezett volna meg előbb a tek. Szerkesztőség, hogy mit is kéne tenni s hogyan is kéne valamit elkezdeni a mártír bíboros kiszabadítása érdekében... Mert nagyon hasonlít ez a “mozduljon meg a világ magyarsága” mozgalom-elindító cikk azokhoz a világrengető újságírói mesterfogásokhoz, amikkel egy Boros László nevű volt bridgeporti lapszerkesztő operált annakidején (a husvét vasárnapján elmondott Voice of America rádióprédikációit a lap nagypénteken megjelenő számában leközölte, mint már megtörtént dolgot, hogy nehogy véletlenül valamelyik “laptárs” megelőzze őket a nagyhirrel...) Igen, ennek az “Amnesztiát Mindszenty hercegprímásnak!” cimü cikknek is ilyenszerü mellékize van. U- gyanis: Mindszenty hercegprímás szabadonbocsátása érdekében történt már megmozdulás itt Amerikában, — mi magunk is jelen voltul.': egy gyűlésen, ahol ezirányban határozati javaslatot fogadtak el, de semmi esetre sem amnesztiáról, vagy amnesztia kéréséről volt szó, mert hiszen abban a pillanatban, mihelyt amnesztiáról beszélnénk, a nagy magyar mártírnak bűnösségét ismernénk be, holott éppen az ellenkezőjét, az igazságot: az ártatlanságát kell hangoztatnunk! Per-ujrafelvétel kieszközlését kérhetjük, mondjuk az Egyesült Államok kormánya, vagy a U. N. utján, a hercegprímás szabadonvocsátása érdekében megmozdulhat az egész világ magyarsága, de amnesztiát, kegyelmet nem kérünk a nagy magyar bíboros számára, mert nemhogy nem bűnös, de olyan magyar ő, akinek egykor a szenttéavatását fogják kérni a katolikusok a Vatikántól . . .! Bármit tettek is vele kínzói és fogvatartói, bármilyen testi és szellemi állapotban legyen is ma Mindszenty hercegprímás, amnesztiát, kegyelmet ő maga sem fogadna el... Vagy azt gondolja a cikkíró ur, hogy a meghurcolás, meggygalázás, mártiromság szörnyű évei után kegyelemért esedezne az a ifagy egyházi férfiú és korunknak az a legnagyobb magyarja, aki a magyar nép szenvedéseinek vigasztalan óráiban a veszedelmek szörnyű idején a vörös pribékek által történt elhurcolása előtti napokban azt mondotta: “Állok Istenért, egyházért, nemzetemért, mert ezt a kötelességet rója rám a vi■ lágon legszerencsétlenebb népem szolgálata. Nemzetem szenvedése mellett a magam sorsa nem fontos.” Jelentkezniük kell a kommunistáknak! Az Egyesült Államokban levő Kommunista Párt-ba “becsapott a menkő,” — ahogy mondani szokás ... Felforgató Tevékenységeket Vizsgáló Tanács úgy döntött, hogy a párt minden tagj ának regisztrálnia kell a Justice Departmentnel, mert a Kommunista Párt megalakulása óta, vagyis 1919-óta Szovjet Oroszország közvetlen eszköze ebben a hazában, tagjai pedig egy idegen ország ügynökeinek számítanak. Természetesen maga a Kommunista Párt is idegen ügynöknek és folforgatónak számit s mint ilyennek, regisztrálnia kell. Tagjainak névsorát pedig be kell szolgáltassa az Igazságügyminisztériumban. Pontos kimutatást kell továbbá adnia anyagi helyeztéről, pénzforásairól, de nem csak a teljes összegekről, hanem arról is, hogy fionnan, kitől, milyen formában és mennyi anyagi támogatás folyt be, milyen célokra fordították azt, akiknek és kik fizették ki az öszszegeket és mellékelni kell az elszámolásokat igazoló összes bizonylatokat. Az amerikai Kommunista Párt tagjai semmiféle szövetségi állást nem vállalhatnak, nem lehetnek védelmi fegyverkezés céljait szolgáló iparban alkalmazottak, amerikai útlevelet ném kaphatnak, ha pedig van útlevelük, az meg nem újítható.. A jelentkező párttagnak jelentenie kell nevét, címét és működése körét a pártban. Meg kell adnia mindazokat a címeket, ahol az elmúlt tiz évben lakott és részletesen be kell számolnia arról, hogy ez idő alatt milyen tevékenységet fejett ki. Az a kommunista párttag, aki jelentkezését elmulasztja, illetve kivonja magát a regisztrálás kötelezettsége alól, súlyos büntető rendelkezések alá esik: tízezer dollár pénzbírságra, vagy öt évig terjedhető börtönbüntetésre, vagy mindkettőre Ítélhető. A Kommunista Párt a döntést ugyan megfelebbezi a bíróságnál, a jelentkezési kötelezettségtől azonban aligha fognak megszabadulni. Minden további ténykedésüket szigorúan ellenőrizni fogják. Fel hát, “jövő építői,” Magyar Jövő barátai, Deák Zoltánok, Rosnerek, Weinstock Rózsik, Román Jánosok, Bérmunkás olvasó párttagok, “Mezőségi ek” s micsodák, megjött az alkalom a száj hősködés tettekbe leditésére: mehettek regisztrálni ! A magyar hadifoglyok A Függetlenség szerkesztője és képviselője Kovács B. Mihály CÍME: 200 Genesee St. Trenton, N. J. Telefon 6-0159 Hivatalos órák hétfőtől péntekig 5 órától 6-ig. Előfizetések, hirdetések és helyi ügyek intézése itt. SZÉNHIÁNY BUDAPESTEN Budapesten a kommunista kormány szigorú rendeletet adott ki, a szénhiányra való tekintettel a fűtést illetően. A rendelet szerint a budapesti lakásokathetenként csak egyszer szabad befűteni, a bérházakban a melegvíz szolgáltatás szüenetel. Az irodák és egyéb hivatali helyiségek fűtése is engedélyhez van kötve. MAGYARORSZÁGON május 17-re tűzték ki a kommunista parlament választási komédiáját, amiről mindenki tudja, hogy annak eredménye már régen, előre meg volt állapítva. közül még mindig 200 ezer van £ Szovjet-Oroszországban. A Má- \ sodik Világháború már 7 évvel t ezelőtt befejeződött. A magyar i béke szerződést 1946-ban aláír- j ták a nagyhatalmak s még min- e dig 200 ezer volt magyar kato- i nát tart rabbilincsben, kényszer- t munkán, vagy embertelen fo- 1 golytáborokban a Szovjet kor- 1 mányi Erről a tragédiáról és c nemzet-gyilkos emberpusztitás- í ról számolt be Magyarország né- i pe előtt az “Amerika Hangjá”- r nak a magyar rádió leadása, amikor 1953 április 10-én az a- i lább közölt üzenetet közvetítet- s te: t “Az amerikai sajtó állandóan 'c nagy érdeklődéssel foglalkozik ^ magyar ügyekkel, ami azt tanú- 1 sitja, hogy a magyar nép sorsát, ( az Egyesült Államok népe váltó- 1 zatlanul a szivén viseli. A rádió i hírmagyarázók is gyakran szó- 1 lalnak fel a magyar nép érdeké- £ ben. 1 Az amerikai rádión legutóbb ‘c Howard Mayer, a közismert hir- ] magyarázó, azt fejtegette, hogy \ miután Moszkva az erőszakkal ‘ kicsikart önvallomások törvény- 1 telenségét elismerte, revideálni ‘ kell Mindszenty bíboros, Grősz * kalocsai érsek és sok száz más ^ bebörtönzött pap ügyét, kiket í testi és lelki kínzással kicsikart 1 úgynevezett “beismerő” valló- * másuk alapján ítéltek el. Howard Mayer tegnap egy * másik hírmagyarázatában ismét magyar üggyel foglalkozott: azoknak a magyar hadi- 1 foglyoknak az ügyével, akiket a Szovjetunió több mint hét évvel a háború befejezése után még mindig fogva tart. A kiváló hírmagyarázó a szovjet amnesztiá- ' val kapcsolatban a következőket mondta: , “Az uj szovjet kormány bizonyos foglyoknak amnesztiát ad: az öregeket, fiatalkorúakat, terhes nőket és kisebb bűnözőket szabadon engedi. Az amnesztia azonban nem vonatkozik azokra a milliókra, akiket a szovjet igazságszolgáltatás p o 1 i tikai foglyoknak nevez és akik rabszolgamunkájukkal a kommunista állam gazdasági rendszerét szolgálják. A Szovjetunióban azonkívül még egy fajta fogoly él, akikről az amnesztia rendelet és a szovjet uj urai úgy látszik teljesen megfeledkeztek. A kelet-európai rab népek rab fiairól van szó, akik a háború alathorosz hadifogságba kerültek és akiket a Szovjetunió minden jog és törvény ellenére annyi esztendő után még mindig fogva tart. A magyar nép előtt állandóan a szovjet-barátságot emlegetik, közben pedig a Szovjetunió 200 ezer magyar hadifoglyot tart még mindig fogva, nem is szólva azokról a szerencsétlenekről — ártatlan férfiak, nők és gyermekek ezreiről — akiket a háború óta raboltak el és hurcoltak szovjet területre! Ezeknek a számára nincs amnesztia! Ezeknek, a■ kiknek semmi bűnök sincs és ! csak azért kerültek fogságba, ■ mert hazájukat szerették, az uj • szovjet kormány nem ad amnesztiát. Milyen vádat emel a szovjet törvény ez ellen a 200 e-5 zer derék magyar katona ellen, I aki hazájáért harcolt, szenve- dett és szenved ma is? A Krémre lin az amnesztia rendelettel kap- csolatban az uj szovjet igazságszolgáltatás méltóságáról beszélt — hol itt a méltóság és hol van az igazságszolgáltatás? — tette fel a kérdést az amerikai rádió hírmagyarázó. Micsoda jogrendszer az, mely 200 ezer embert minden bűnügyi vagy politikai vád nélkül fogságban tart? A.jogtalanságot még fokozza, hogy ezek a szerencsétlenek nem is polgárai annak az országnak, mely önkényesen fogva tartja őket: nem tatárok, nem ukránok, nem oroszok, hanem magyar állampolgárok! A szovjet kormány azonban a nemzetközi törvényeket éppúgy semmibe veszi, mintahogy saját törvényeit kénye-kedve szerint alkalmazza: ezt mutatja, hogy a 200 ezer magyar hadifogolyon kívül még 300,000 német, 180,- 000 román, 63,000 olasz és több mint 100,000 japán hadifoglyot is visszatart. Hogy lehet az, hogy a “Szabad Nép,” mely a szovjet igazságszolgáltatás nagyszerűségéről hasábokat ir, a Szovjetunióban törvénytelenül visszatartott 200 ezer magyar hadifogolyról egy szót sem szól! Nem kér igazságot, nem kér amnesztiát, nem követeli, hogy a 200 ezer magyar hadifoglyot küldjék vissza! És hogy lehet az, hogy Rákosi, aki a magyar népet állítólag annyira jzereti, a 200 ezer magyar hadifogolyról nem beszél. Pedig ez kitűnő alkalmat jelentene arra, hogy Rákosi Mátyás a magyar nép iránt annyiszor hangoztatott forró szerelmét végre bebizonyítsa! Miért nem alkalmazza Rákosi Mátyás a sokat emlegetett diplomáciai ügyességét most arra, hogy ezt a 200 ezer magyar hadifoglyot hazahozassa? Hiszen állítólag nagy befolyása van Moszkvában, vagy legalább is volt. Hiszen Stalin temetésén is részt vett és onnan épségben hazakerült. Lehetséges volna, hogy Rákosi a hadifglyok hazaküldését nem tudja, kitől kérje? Ennek nagyon egyszerű a megoldása: azonos szövegű jegyzéket kell küldeni a szovjet direktóriumnak mind az öt tagjához és akkor nem kell attól félnie, hogy tévedést követ el. Ma Rákosi nem szólal meg, a hadifoglyok ügyében semmi sem történik, mert a magyar nép el vap némitva — nincs hangja, nincs újság, nincs rádió a kezében, melyen keresztül fájdalmát kifejezhetné és távolban szenvedő 200 ezer magyar hadifogoly visszaküldését követelhetné. A magyar származású amerikaiak százezrei szivükön viselik szülőhazájuk sorsát és ugyanúgy várják ennek a 200 ezer magyar fogolynak visszatérését, mit a magyar anyák, feleségek, szülők, gyermekek és a foglyok többi hbzzátartozói. Amerika népe szivéből kívánja, hpgy ezek a foglyok családtagjaikhoz a magyar városokba és falvakba mielőtt visszatérhessenek. Most már csak az a kérdés, hogy Rákosi Mátyás is ezt kivánj a-e ? Kedves hallgatóink, az előbbiekben Howard Mayer, amerikai hírmagyarázó r á d ió beszédét hallották.” Magyar rádió-óra Minden vasárnap d. u. 1 -kor: Orosz János és Kovács Mihály vezetésével a WTNJ (1300 ke.) állomáson. 33 I
