Függetlenség, 1952 (39. évfolyam, 1-52. szám)

1952-01-18 / 3. szám

2-ik oldal FÜGGETLENSÉG FÜGGFÍLENSEG HUNGARIAN NEWS of TRENTON, N. J. — Established in 1913 — Megjelenik minden pénteken Published every Friday Előfizetési ára Subscription Rate egy évre $2.00 $2.00 per year LÁSZLÓ I. DIENES KÖRÖNDI ANDRÁS Publisher Editor Postacím: 681 S. Broad St. Trenton 10, N. J. Phone TRenton 5-6087 Entered as second-class matter Dec. 11, 1913, at the Post Office of Trenton N. J., under the act of March 3, 1879. All checks and Money Orders payable to “Fuggetlenseg” WE ARE GUIDED BY THE PRINCIPLES EXPRESSED IN “THE AMERICAN’S CREED” “I believe in the United States of America as a Govern­ment of the people, by the people, for the people, ivhose just powers are derived from the consent of the governed; a democracy in a republic; a sovereign nation of many sove­reign states; a perfect union, one and inseparable; established upon the principles of freedom, equality, justice and human­ity, for which American patriots sacrificed their lives and fortunes.” “I therefore believe it is my duty to my country to love it, to support its Constitution, to obey its laxvs, to respect its flag, and to defend it against all enebäes.” Kedves Szerkesztő Uram: Mrs. A. Németh (az állam­­szerte igen népszerű Kára-Né­­meth-zenekar Németh-testvérci­nek édesanyja) egy sajtóközle­ményben valami sajnálatos el­írás következtében mint özvegy volt feltüntetve. Mr. Németh, a­­ki nemcsak hogy él, hanem a le­hető legkiválóbb egészségnek ör­vend (az Úristen éltesse 100 é­­vig!) természetesen ‘‘kicsit fur­csállotta” kedves neje “özvegyi” titulusát, de egyszersmind vi­gasztalására szolgálhatott, hogy szeretett hitvese igen kapós . . . Ugyanis alighogy megjelent a közlemény — “özvegy” Mrs. Né­­methnek máris egy sereg kérője akadt . . . Kot-kot-kot-kodács Tudvalévő, hogy az égvilágon mindenben az oroszok voltak az elsők; ők találták fel a spanyol­viaszkot és a televíziót egyeránt ■— persze csak a “nagy és bölcs Sztálin” szerint. — Erre céloz az alábbi kis vicc: Ádám apánk a paradicsom­ban találkozik egy nálánál jó­val idősebb emberrel. Meglepőd­ve szólítja meg: — Érthetetlen! Kihez van szerencsém ? És imigyen szól zordonan az idegen: — Én egy orosz vagyok! — Maga már nyolcadszor van a bíróság, előtt és eddig mindig hozott ügyvédet. Most miért nincs ügyvédje? — Mert most igazam van, biró ur! A West End iskolájába járt a kilenc éves Pali és az apja kér­dezte : — Te fiú, észrevette a tanító néni, hogy este segítettem neked a házi feladat írásában? Válaszolt a gyerek nyomban: — Nem tudom. — De azt csak tudod, hogy mit mondott? — Azt mondta, hogy napról­­napra butább leszek. Többet aztán nem faggatta az iskola felől a gyereket a jámbor apa. / A kommunista diáklányt ki­küldik a falvakba, hogy atheista tanokat terjesszen a parasztok között. Mikor hosszú beszédét befejezte, megkérdezi: — Na kedves atyámfiai, mondjátok meg nekem, van-e lélek?” Néma csend a parasztok kö­zött, senki sem mer válaszolni. Végre egy öreg atyafi megszó­lal: — Hát persze, hogy van. — Hát nem megmondtam — feleli a lány, — hogy csak azt higyjétek, amit a szemetekkel láttok, vagy a kezetekkel fogni tudtok!” — Jó, jó — feleli az öreg pa­raszt. — Én « szememmel soha­sem láttam, a kezemmel sohasem fogtam, mégis tudom, hogy a szoknyája alatt ott a bugyogó.” — Kérem, én itt tisztittatom az ingeimet s panaszom van. — Mi a baj, uram ? — Kérem, hagyjanak ezentúl több inget a gombokon. — Hogy tetszik azt érteni. — Már többször észrevettem, hogy bigék helyett, csak gom­bokat kaptam vissza. Más baj nem történt. Tisztelettel: MRS. KOTICODÁCS Mersz kell a feleléshez Egy kommunista szovjet-meg­szállta országban a párt pályá­zatot hirdetett kérdések megvá­laszolására. A nagy hangon hí­rül adott nyereményösszeget a boldog nyerőnek a pártkasszá­nak kell ajándékoznia és meg kell elégednie a dicsőséggel. Ennek ellenére akadnak je­lentkezők, mert mindenkinek ér­ieke, hogy a mindenható párt jóindulatát elnyerje. Egy pályázó áll a mikrofon jlőtt és várja a feladott kérdést, amikor “Amerika Hangja” kap­csolódik az állomásba és az irá­nyított kommunista kérdés he­lyett a követkzeő kérdést hallj a: “Hány rabszolgamunkást tart a Szovjet Unió? Négymilliót? hatmilliót vagy nyolcmilliót?” A pályázó elájult és elterült a mikrofon előtt. Sztálin “részvéte” Sztálin újévi táviratot küldött a japán népnek “részvétét” fe­* r jezve ki afelett,, hogy Japan “még egyre idegen megszállás a­­latt áll.” A propaganda-célokat szolgáló üzenetben Sztálin an­nak a reményének ad kifejezést, hogy a japán nép “sikerrel foly­tatja majd felszabadító harcát, melyet a szovjet megértő figye­lemmel kisér.” (Nahát, nahát!...) «D * ' '99 Beszivárgás A kínai kommunista sajtó ar­ról számol be, hogy háztulajdo­nosok beszivárogtak a gyárakba, ahol munkásoknak adják ki ma­gukat. Most kirostálják a gyá­rakból a bankárokat, kereskedő­ket, háztulajdonosokat és “ha­sonló banditákat.” Bölcs Bendegúz Aktuális Aranyköpései —A sok adó-iv után nem lehetne már végre valami kapó-ivet kapni?! AMERIKAI SZÉPSÉGEK “A tudományok városa” Veesenmeyer szabadlábon Az USA németországi pa­rancsnokságának karácsonyi ke­gyelmi rendelete következtében szabadlábra került a nürnbergi bíróság által börtönre ítélt Ed­mund Veesenmeyer. Veesenmeyer a hitleri Német­ország utolsó magyarországi helytartója volt: aktivan közre­működött Horthy erőszakos le­­mondatásában s álasi hata­lomraj uttatásában. Könyörtelen eszközökkel kényszeritette Ma­gyarországra Hitler parancsait és irgalom nélkül semmisítette meg a magyar nemzeti ellenállás sorra jelentkező erőit. A “Metropolitan” televízión Talán semminek sem örülnek úgy a televízió élvezői, mint an­nak, hogy január 15 óta a Met­ropolitan Opera előadásai, ame­lyek az utóbbi 12 éven a Natio­nal Broadcasting Company állo­másainak leadásában hallhatók voltak, az NBC televízión hall­hatók és láthatók. Ez a büszke név a világ vala­mennyi városa közül az ameri­kai Bostont illeti meg a legjogo­sabban. A város lakossága a fél­millió lelket alig üti meg, iskolái­nak száma mégis hatszáz, taná­raié pedig ezerötszáz. Boston e­­gyik külvárosában épült a Har­vard College, Amerika legrégibb egyeteme, továbbá a Wolleslek Lady’s College, amelyben hét­száz nő részesül felső oktatás­ban. Az amerikai kollégiumoknak nagy a szabadsága. Az államnak szinte semmi beleszólása sincsen az ügyeikbe s majd valamennyi magán- vagy községi intézet, s legnagyobb részük igen gazdag. A Harvard-egyetem például 16 milliót költ évenként s emellett még meg is takarít jövedelmé­ből. Az amerikai milliárdosok egymással vetélkedve árasztják el az iskolákat fejedelmi adomá­nyokkal. Mr. Carnegie celjesen a maga költségén alapított, épít­tetett meg és szerelt fel egy ka­tolikus kollégiumot, egy másik milliomos pedig hatvan millióval járult hozzá a chicagói egyetem megalapításához. • 1952.jahuár 18. Do Not Break the Spirit of Resistance of An Enslaved Nation “Hungary confesses itself as a gangster nation when it complains that ransom price has not been paid in full.” This statement appeared in an editorial of The Philadephia Inquirer’s December 10 issue, commenting upon the complaint of the Hungarian government for not receiving the allegedly prom­ised compensation in full for the release of Robert Vogeler. Hardly had the American public indignation subsided over Vogeler’s trying experience in Hungary, happenings in that un­fortunate country became again exciting news in the American press. The Unjted States was blackmailed by the Hungarian gov­ernment because four American fliers flew unintentionally over Hungarian territory en-route from Germany to Jugoslavia. The rest of the story is already history. We are well aware of the fact that the publicity Hungary is getting nowadays could not be flattering. But even a layman with very little knowledge of world affairs should know that there is a great difference between government of free nations and govern­ment of enslaved nations behind the Iron Curtain. Robert Vogeler, who has every reason to be angry at Hun­gary, has stated repeatedly that Hungarians are decent individ­uals, but they have lost their individuality because they became slaves. He has many times expressed in his writings and in public utterances that he was a prisoner of Stalin—in Hungary, and not a prisoner of Htmgarians or even of Russians. A slave nation, as the Hungarian nation undoubtedly is today, could not be a gangster nation because enslaved people have no opportunity to exercis^ their own free will. In fact, there are no gangster nations in the civilized world, only gangster leaders of captive nations. The unfortunate peoples behind the Iron Curtain could not be blamed for the shameful actions of their captors or the crimes of the latter’s stooges. The editorial writer of The Philadelphia Inquirer should have known these elementary facts before he passed judgment over ten million Hungarian prisoners of Stalin, Therefore, it would be proper to correct his painful mistake. Yes, it is painful to too many good Americans of Hungarian descent who must feel ashamed not only at home, but quite a few of them in the cold Korean battelfield, that if the above referred statement of The Philadelphia Inquirer were true, their fore­fathers have stemmed from a gangster nation. This logical con­clusion should be painful to any newspaper which prints such a blundering statement. But it is most painful to the more than ten million enslaved Hungarians whose only hope for their liberation lies in the help they expect to receive from the free world, and especially from the U. S. of America. They consider the free world of democracies and America as their secret allies. We are spending hundred millions of dollars in various forms of propaganda to keep up the spirit of resistance among those unfortunate peoples behind the Iron Curtain. It is conceivable that The Philadelphia Inquirer wants to break the spirit of an unfortunate enslaved nation whose only sin was that it could not resist alone the mighty war machine of the monsters in the Kremlin ? We do not believe it, and consequently a corrective statement of The Philadelphia Inquirer would be greatly appreciated. (Reprinted from the Függetlenség — Independence — Hun­garian Weekly of Philadelphia, Pa., Jan. 3, 1952 issue.) nának keresztelték és Jóénak becézik. A HÉT (Folyt, az 1-ső oldalról) tartozó miniszterelnök, Pho­­lien, egy kijelentéséből arra lehet következtetni, hogy a kormányválság kapcsolatban áll az u. n. nyugateurópai kö­zös parlament-terv nehézsé­geivel. (E tervet — különösen francia részről — akarják a kis-nemzetekre ráerőltetni.) * Lapunk zártakor még min­dig tart a francia kormány­­válság. De Gaulle tábornok és Bidault (katolikus néppárt) visszautasította a kormánya­lakításra szóló elnöki megbí­zatást. A Pleven-kormány munkáját a szocialisták tették lehetetlenné, de kormányala­kításra ők sem vállalkoztak, mert — egy illetékes kijelen­tés szerint — “nem tudnak a polgári pártokkal együttmű­ködni.” * Ázsiai rövid hirek India és Nepal királyság kormánya a vörös veszedelem elleni közös védelem kérdései­ről tárgyal. * Perzsia .uralkodója, Riza Pahlevi sah, az országban ter­vezett földreformban maga jár elől példával: megkezdte saját uradalmai szétosztását. Az uralkodó reméli, hogy az ország nagybirtokosai önként követik majd példáját. * A japán békeszerződést Csiang-Kai-Sek is alá fogja írni. * A távolkeleten időző Spell­man bíboros Hong-Kongban kihallgatáson fogadott né­hány Kínából kiűzött hittérí­tő szerzetest. * Yoshida japán miniszterel­nök egy sajtóértekezleten ki­jelentette, hogy nemzetét föl­tétlenül kommunista-ellenes irányban szándékozik vezetni. * A török kormány hivatalo­san közölte, hogy egyenrangú tagként kész az Atlanti Szö­vetségben résztvenni. (Itt em­lítjük meg, hogy az Atlanti Szövetség költségvetését több mint hárombillió dollárral e­­melik.) * Iránból ismét Anglia és az USA felé irányított fenyegető hangok hallatszanak. — Szu­ez körül folytatódnak az angol-egyiptomi ö s s zetüzé­­sek. (K. A.) * Kari Nándor szer kesztő halála Karl M. Nándor, a passaici “Szabadság Sajtó” c. hetilap 13 éven át volt szerkesztője janu­ár 5-én 61 éves korában meg­halt. Temetése január 8-án dél­előtt ment végbe általános rész­vét kíséretében a római kato­likus egyház szertartásái sze­rint. Özvegye, sz.- Novák Mária, valamint László fia és a rokonok és jóbarátok, úgyszintén az a­­merikai magyar ujságcsinálás minden rendű és rangú munkása őszintén gyászolja a küzdelmes életű megboldogultat. Kari Nándor a torontálmegyei Nagyszentmiklósról 42 évvel ez­előtt vándorolt ki Amerikába. 13 éve vette át a Szabad Sajtót Pas­­saicon, nemsokára rá gutaütést kapott s azóta sokat szenvedett és küzdött lapjával. Jó kolléga és jó magyar ember volt, — a jó Isten nyugossza békében! 20 láb hosszú földalatti csőbe villanydrótot akart bevezetni egy dán földmives, de a drót mindig összekunkorodott. Végül egy macska farkára kötötte a drótot s a cica szépen átsétált a csövön. Nőt akarnak sorozni A hadsereg következetesen próbálkozik, hogy Mrs. Joe Wil­lie Rileyt (Chicago), egy 57 éves asszonyt besorozza. Ezúttal harmadszor küldenek neki behí­vót. Mrs. Riley most okmányok­kal felszerelve fog elmenni a so­rozóbizottsághoz, b i z onyitva, hogy asszony. Férfias keresztne­ve onnan származik, hogy Joan-Szeretném, ha minden álmom valósággá válna. Szeretném, ha nem tekintne a két szemed másra. Szeretném, ha megmutadnád, hogy a lelked tiszta, A szived, mit nekem adtál, nem kéred te soha többé vissza. A sztárok és a hirdetés Újabban a nagy sztárok a te­levíziós szerződések aláírásakor ragaszkodnak ahhoz, hogy a mű­sor során közölt hirdetések szö­vegét is ellenőrizzék. Ginger Rogers kezdte a divatot, amely hamarosan elterjedt. nem törődöm mással, Tele van az én szivem már sok, sok csalódással. Üthet rajtam minden ember, hogyha akar, százat . . . Csak a kezed, a te kezed simogassa meg a két orcámat. Daloljunk,.. Vándorfelhők fenn az égen . . . Vándorfelhők fenn az égen, ha majd egyszer kis falumhoz értek, Álljatok meg az alvégen, édesanyám házát keressétek. Ott, ahol egy vén eperfa halkan sóhajt fel az éjszakába, Vándorfelhők ott van az én édesanyám nádfedeles háza . . . Szóljatok be az ablakán, mondjátok, hogy hirt hoztok felőlem, Mondjátok meg, hogy ne búsuljon, jól megy sorom, mióta eljöttem. Ne tudja meg, hogy a sorsom keserűség bánat, Ne hulljon a könnye értem, fehérhaj u édes jó anyámnak . . . Volt egyszer egy . . . Volt egyszer egy szegény legény, Szól a harang s a muzsika, halálosan szerelmes egy lányba; lakodalom van a nagy korcsmába’ Bubánatos volt a szegény, Szomzsédban egy öreg asszony mert a leány sose nézett rája. sírva borult egyetlen fiára. Néha-néha hitegette, A menyasszony kacagása a fiú meg könyörögve kérte, áthallik a ravatols házba, S mikor a lány kinevette, Sziveszakadt legény lelke a legény szive szakadt meg érte. szomorúan száll a menyországba. § Szeretném, ha . . . Nem törődöm a világgal, /

Next

/
Thumbnails
Contents