Függetlenség, 1952 (39. évfolyam, 1-52. szám)

1952-10-31 / 44. szám

Vizsgáljatok meg mindeneket s a jót tartsátok meg! SZENT PÁL Hungarian News of Trenton Haza csak ott van, ahol jog is van! PETŐFI YEAR 39. ÉVFOLYAM — NO. 44. SZÁM. A külpolitikai helyzetre nem gyakorol különös befolyást, ha akármelyik jelölt is lesz az Egyesült Államok uj elnöke Az idei elnökválasztási harcban az apierikai választó polgárnak alaposan megma­gyarázzák, hogy melyik párt­ra adja le szávazatát. Az új­ságok és rádió kommentáto­rok érvei mellett a televízió segítségével maguk a jelöltek is megjelennek — természete­sen nem személyesen, hanem beszélő kép formájában a pol­gár otthonában, hogy megsze­rezzék a szavazatát annak az embernek, aki sok tiz millió hasonló emberrel együtt az Egyesült Államok belpolitikai életének kialakulására döntő befolyást fog gyakorolni. Kül­politikai viszonylatban nem sok változás lesz, ha akárme­lyik párt jelöltje is győz, mert egyrészt igen kis eltérés van a republikánus és demokrata párt külpolitikai álláspontja között, másrészt pedig annyi­ra összekuszált és bonyodal­mas helyzetbe került a világ, hogy ebből a kivezető utat bé­kés megegyezés alapján meg­találni ma már szinte lehetet­lennek látszik. Ezt a pesszimisztikus el­gondolásunkat; ami már nem mai keletű, mert a koreai há­ború kitörése óta állandóan azt hangoztattuk, hogy ottan egy csunyá csapdába kerül­tünk, melyből igen bajos lesz kievickélni, az események — sajnos — minden kétséget ki­zárólag igazolják. United Press amerikai sajtó híradó­nak okt. 25-én kelt egyik je­lentése, mit az Egyesült Nem­zeteknek New Yorkban jelen­leg folyó ülés szakával kapcso­latban adtak ki, az Egyesült Államok kormányához közel álló forrásból eredő hir alap­ján tényként állapítja meg, hogy a koreai fegyverszünet megkötése céljából kormá­nyunk már nyolc hónap óta tárgyal eredménytelenül az oroszokkal. A koreai háború az oroszok parancsára indulj meg és a béke lehetőségeit is ők akadályozzák Ebből a jelentésből nyilván­való, ami különben már akkor is nyilvánvaló volt, amikor ha hivatalosan nem is, de tényle­gesen úgy Magyarországban, mint a többi közép- és kelet­­európai csatlós államban a hatalom az oroszok kezébe ke­rült, hogy az orosz kommunis­ta imperializmus elindult a vi­lághódító útjára, és azért ha Koreában békét akarunk, ak­kor nem a kommunista kore­aiakkal és kínaiakkal, hanem az orosz kommunistákkal kell tárgyalnunk. Ha a koreai háború kitörése óta írott fejtegetéseinkre gon­dolunk vissza, akkor nem lep meg minket, — ha ugyan igaz a hir — hogy kormányunk már nyolc hónap óta tárgyal a koreai fegyverszünet meg­kötésére vonatkozólag az oro­szokkal, s az sem meglepetés részünkre, hogy e tárgyalások eredménytelenek.» Hiszen nemrégiben is megjegyeztük, hogy amig a békét csak Wa­shingtonban óhajtják, ellen­ben Moszkvában a koreai há­ború folytatását akarják, ad­dig az akarat erősebb lesz az óhajnál. A már 29 hónap óta folyó koreai háborúban csak alig néhány hétig remélhettük a gyors *és kielégítő béke meg­kötését. Ez a pár hét 1950 ok­tóber havában volt, mikor úgy látszott, hogy befej ezéshez kö­zeledik a koreai háború és Truman elnök és McArthur tábornok három órás tanács­kozását a Pacific Ocean Wake szigetén fontos események be­következések előjeléül tekin­tették. Mi mégis bizonyos tar­tózkodással fogadtuk a híre­ket, amennyiben 1950 okt. 19- ki számunkban a következőket irtuk: “Ha oszladoznak is a felhők, ha remélni is lehet, hogy a nap ismét sütni fog, a­­zért még nincs szivárvány az égen. Mérges szelek újabb fel­hőket hozhatnak és még mesz­­sze vagyunk attól, hogy mond­hassuk : Békesség a földön . . ” Két héttel később már bekö­vetkezett amitől tartottunk, mert . . . “váratlanul rossz hí­rek jöttek Koreából. E hírek szerint a kínaiak beleavatkoz­tak a koreai háborúba, s a mandzsuriai határ közelében ismét komoly harcok dúlnak.” Azóta már közel két év telt el és kisebb-nagyobb heves­séggel a harc állandóan dúl, de már régen nem a mandzsu­riai határ közelében, hanem attól sokkal messzebb délre, ami azt jelenti, hogy a két és fél éven keresztüli áldozat ho­zatal dacára is az Egyesült Nemzetek hadserege a háború győzelmes befejezésétől nem­csak térben, de időben is job­ban eltávolodott, mint aho­gyan az két évvel ezelőtt lát­szott. Amerikában normálisan fo­lyik az élét; csak a szülők­nek és hozzátartozóknak okoz aggodalmat és szo­morúságot a háború A koreai háborút az ameri­kai nép nagy általánosságban nem érzi. Az életmódban nincs semmi változás, s az életszín­vonal ép oly magas, vagy tar Ián még magasabb mint a leg­békésebb időkben szokott len­ni. Igaz ugyan, hogy minden nagyon drága,’ de viszont min­denki aránylag elég jól keres is, kivéve a nyugdíjasokat és azokat az idősebb embereket, kik megtakarított kis vagyon­­káj ukból kénytelenek élni. Azonban azokat a családo­kat, melyeknek hozátartozói Koreában harcolnak, súlyosan érinti a háború, mely napról­­napra szedi áldozatait. Ezek között igazán tragikusnak le­het tekinteni a Veedérsburg, Indiana államban lakó Krout családot. Öt fiuk közül a má­sodik világháborúban kettő elesett és kettő megsebesült, az ötödik fiukat, a 22 éves Ernéstet a múlt év márciusá­­(Folyt. a 4-ik oldalon) TRENTON, N. J., 1952. OKTÓBER 31. Ten Cents per Copy—$2.00 per Year Smith szenátor a magyarok közöt. New Jersey állam különböző városaiból számos közismert magyar vezető egyéniség vett részt nemrégiben Trentonban a fogadóesten, amelyen a visszaválasztásra jelölt H. Alexander Smith washing­toni állami szenátor hosszasan elbeszélgetett velük olyan kérdésekről, amelyek az amerikai magyar­ságot úgy kül,- mint belpolitikai szempontból leginkább érdeklik ^és érintik. ---- A fenti képen Ut. Kosa András református lelkész (New Brunswick), Duch J. András városi tanácsos (Trenton), Smith szená­tor, Főt. Gáspár János róm. kát. plébános (Passaic) és Nt. Béky Zoltán függ. ref. esperes láthatók tár salgás közben. Smith szenátor nagy hozzáértéssel és érdeklődéssel beszél szülőhazánról, a magyar nép­ről és a magyar kérdésekről. SZAVAZZUNK! DÖNTÉS ELŐTT... masab berőt adott a világ leg-Az elnökjelöltek hónapok óta széltében-hosszában bejárták az országot és ismertették felfogá­sukat belügyi és külügyi kérdé­sekben. Mindketten elmondták véleményüket a múltról és meg­jelölték az utat, amelyet követni fognak, ha rájuk esik a nép vá­lasztása. A jelöltek alvezérei és pártfogói is meg-megnyilatkoz­­tak a politikai vitában, amely csúcspontját november 3-án, a választás előtti napon éri el. A hírlapok és folyóiratok, a rádió televízió segítségével, azok is, akik személyesen nem hall­hatták a jelölteket, — és a nem­zet többsége ehez a csoporthoz tartozik — megismerhették a j e- Iöltek egyéniségét és elveit. Ma inkább, mint valaha, mindenki tudja, hogy kik közül kell válasz­tania. Megbeszélhettük véleményün­ket barátainkkal és rokonaink­kal, szomszédainkkal. Összeha­sonlíthattuk mindkét jelölt ko­rábbi pályafutását, a hátteret, amelyből a nyilvánosság elé ke­rültek. Megmérhettük képessé­geiket és alkalmasságukat és hozzámérhettük mindezt ahoz, amire a nemzetnek szüksége van. Az érvelés és vitatkozás ideje most végetér. Az elhatározás napja megérkezett és a hetek és hónapok, amelyeken át ezt az összehasonlító munkát elvégez­tük, hiába peregtek le, ha nem teljesítjük azt a polgári köteles­ségünket, hogy szavazzunk. A választás napján az urnák­hoz kell járulnunk és meggyőző­désünk szerint szavaznunk. Ez a demokratikus kormányforma lé­nyege: minden amerikai polgár életbevágó kiváltsága. Senki sem Írhatja elő, kire szavazzunk. Senkisem fog'ja megtudni, kire szavaztunk. E- gyesek azért fognak kiválasztott jelöltjükre szavazni, mert bizo­nyos kérdésekben egyezik a vé­leményük. Mások azért, mert személyes előnyöket várnak at­tól, hogy a jelölt programmja megvalósuljon. Mások meg azért fognak szavazni, mert azt hiszik, hogy az egész nemzet érdeke, hogy a jelöltjükből Elnök legyen. Különféleképen fogunk vá­lasztani, különféle indokok alap­ján, de mindenki úgy szavaz, ahogy ő maga jónak látja. A leg­több ember előtt ez természetes dolog, de ne felejtsük el, hogy sokszáz millió ember él a vilá­gon, aki nem szavazhat úgy, a­­hogy szeretne. Ezt az előjogot az amerikai honalapítóktól örököl­tük, akik harcoltak és életüket áldozták fel ezért! A szabad választójog olyan ki­váltság, amelyet meg kell becsül­nünk. És ha megbescüljük, él­nünk kell vele. Mert ha elhanya­goljuk a gyakorlását, könnyen elveszíthetjük. Ha a választó­­polgárok nem élnek jogukkal, a diktátor jelöltek meg fogják ra­gadni az alkalmat, hogy hata­lomhoz jussanak. Ha azonban mindenki, aki szavazásra jogo­sult, él e jogával, demokratikus kormányt fogunk kapni és az e­­gész világ tudni fogja, hogy A- merika népe hisz a demokráciá­ban. Szavazzunk a választás nap­ján. Szavazzunk, akire tetszik, de szavazzunk! Charles R. Howell a Demokrata Párt hivatalos jelöltje CHARLES R. HOWELL képviselő, a magyarság régi ba­rátja újra indul a választásokon Mindenki tudja, hogy Howell képviselő a Demokrata párt hi­­vaatlos jelöltje immár a harma­dik alkalomból indul, ami maga is bizonyítja, hogy választóiért mindent megtett és jól képvisel­te őket Washingtonban. Hosszú volna felsorolni az ő hasznos munkásságát úgy kül- mint bel­politikai téren, de hisz ezt min­denki tudja is. Az itteni óha­zai magyarság ügye pedig jól tudjuk mindig szív ügye volt. E rövid tájékoztatás egyben felhí­vás is a Demokrata párt részé-Inglesby János Congressman jelölt A magyarság egyik legőszin­tébb barátja Inglesby'János pá­lyázik a Congressmani állásra Washingtonban. Inglesby annyi­ra szereti a magyarokat, hogy a magyar nyelvet is megtanulta. Amikor a Megyénél, mint Free­holder töltött be fontos állást, rengeteg magyaron segített. Az­óta js nagy befolyásával mindig segítségére van azoknak a ma­gyaroknak, akik hozzá fordul­nak. A munkás emberek ügyét mindig szivén viselte s mindig kész volt mindent megtenni ér­tük. Kiváló politkust és nemzeti és külpolitikai kérdéseknek nagy szakértőjét, a népnek egy nagy barátját nyerik benne a szava­zók, ha rászavaznak, Ha azt al­karja, hogy egy magyarul beszé­lő képviselő legyen a washingto­ni kongresszusban, szavazzon Inglesby Jánosra november 4-én. Legyen köztársaság Az egyiptomi szocialisták azt kérik, hogy végleg töröljék el a királyságot és Egyiptom alakul­jon át köztársasággá. Drágul a szén A keményszén bányáknak megengedték, hogy — miután emelték a bányászok bérét — tonnánként 20 centtel emeljék a szén árát. ről, hogy a magyar származású amerikai polgárok az Egyesült Államok és választókerületük ér­dekében is adják le szavazatukat most november 4-én a Demokra­ta párt listáján régi barátjukra Charles R. Howell képviselőre. Mához egy hétre már tudni fogjuk, hogyan döntött Amerika szabad népe jövőjét és egyben a világ sorsát illetőleg. Soha a vi­lág történetében ily fontos dön­tés nem volt ember kezébe letéve. Az emberiség fejlődésének olyan fokához ért, amikor az egész vi­lág részére egy boldog paradi­csomi aranykort varázsolhat vagy egy apolkaliptusi pusztu­lást. v A Gondviselő Isten kébe adta a lehetőséget erre is arra is. A szabad akarattal rendelkező em­ber választ. Ma a repülőgépek a hangnál gyorsabban szállnak, az atomerő felbecsülhetetlen erő­készletet jelent a jólét, az általá­nos boldogulás kivívására. Most a kérdés, hogy az ember ho­gyan használja fel a tudás fájá­nak ezt a gyümölcsét. Mikor Nobel, a nagy tudós feltalálta annak idején a nitro­­glicerint ezt a hatásában még ma is hatalams erőt, rendelke­zésre bocsájtóttá az összes hatal­maknak abból a gondolatból ki­indulva, hogy ennek az anyag­nak borzalmas pusztító hatása elriasztja az emberiséget minden háborútól, ő tévedett, az emberi­ség azt mondta, ez kell nekünk, alkotott pusztító fegyvereket és gyilkolta egymást. A Gondvise­lés uj próbát tett és még hatal-II. Alexander Smith, New Jersey állam U. S. szenátora résztvett és egyik főszónok volt azon a nagy “Felszabaditási Ün­nepélyen,” amelyet az elmúlt va­sárnap tartottak délután New­­arkon, este pedig Trentonban. A “Liberation Rally”-n résztvett Hajmássy (Massey) Hona, a vi­lághírű magyar moziszinésznő és újabban televizió-sztár is, va­lamint Robert Vogeler, a kom­munisták által Magyarországon bebörtönzött és nagy váltságdíj ellenében szabadon engedett a­­merikai üzletember és mások. Smith szenátor élesen támad­ta a washingtoni kormány kül­politikáját a szovjettel való e­­gyezkedéseket illetően, melyek folytán Kelet-Európábán száz­millió ember került a kommunis­ták uralma alá. “Tragikus hibát követtek el és képtelennek bizo­nyultak annak a nagyon fontos problémának a megoldásában, hogy hogyan kezeljük Oroszor­szágot” — mondotta a visszavá­lasztásra jelölt szenátor. — “A szovjet igájában sínylődő nem­zetek sorsának kérdésénél nem köthetünk semmiféle kompro­misszumos, engedményes megál­lapodást, mert az orosz csizma alatt levő magyarok,, lengyelek, tótok, litvánok, ukránok |is más népek sorsa csakis a szabadság, függetlenség és önrendelkezési joguk biztosítása lehet!” A Szenátus Külügyi Bizottsá­gának rangsorban második re­publikánus tagja, Smith szená­tor beszédéből érezhető volt, hogy ezt a kérdést behatóan ta­nulmányozta, különösen jól is­meri és nagy súlyt helyez arra, hogy a “felszabadítás politiká­ja” ne feltétlenül háborúra le­gyen alapozva. “Ezeknek a Vas­függöny mögötti, elnyomott né­peknek a függetlensége és ön­rendelkezési joguk visszaadása szabadabb népének kezébe. S mi történt ma már más is rendelke­zik az atom fegyverekkel s fe­nyegetően gyártja a másik el­pusztítására. S ma ezt kell eldön-DWIGHT EISENHOWER teni, akarod-e tovább ezt a ve­szélyes játékot, vagy akarod, hogy megszülessen a világbéke, a szabadság, az egyenlőség és az egymás megbecsülése. A televíziós előadásokból jól ismeri mindenki a szabadfogású páros birkózást. A hatalmas Szovjet óriással küzd már vagy 7 éve a USA párból a Demo­­(Folyt a 3-ik oldalon) nem egyszerű feladat, nem egy­könnyen megközelíthető problé­ma, különösen ma már nem, a­­mikor gondolatra és cselekvésre, türelemre és dacra, imádságra és diplomáciára egyaránt szük­ség van! Ma, amikor súlyos té­nyezők játszanak szerepet a fel­szabadításban, — mint az elnyo­mott, kommunista rémuralom a­­latt szenvedő népek ellenállása a farmokon, a gyárakban, a kényszermunkákon, a vörösek­nek az egyházakba igyekve be­­furakodásánál, stb., valamint magának a szovjet szisztémának a gyengeségei, amelyek maguk­ban hordják az összeomlás csi­ráját, — ma, amikor a szabad világ, amely sokáig vakon nézte a kommunista aggresszió vészje­­leit, végre felébredt és mind fo­kozottabb ellenállást tanúsít a szovjet terjeszkedési kísérletek­kel szemben . . . Ilyen időkben és ilyen körülmények között a de­mokrata admnisztráció egyszerű containment politikája túlságo­san negativ és helytelen politika. Az ilyen politika folytatásával csak beismernénk azt, hogy a Vasfüggöny mögötti népek és nemzetek számára nincs * re­mény, nincs biztatás . . . Sőt,, ez­zel kereken megmondanánk e­­zeknek a népeknek és a szabad világnak, hogy az elnyomott né­(Folyt, a 3-ik oldalon) Függetlenség munkatársa és helyi képviselője Kovács B. Mihály 200 Genesee St. Trenton, N. J. Telefon 6-0159 Hivatalos órák hétfőtől péntekig 5 órától 6-ig. Előfizetések, hirdetések és helyi ügyek intézése itt. “Százmillió ember sorsáról van szó,»«5 “A szovjst-einyoniáo alatt sínylődő népek sorsának kérdé­sénél kompromisszmus megegyezésnek helye nincs!” — mondotta Smith szenátor

Next

/
Thumbnails
Contents