Függetlenség, 1951 (38. évfolyam, 1-52. szám)

1951-12-28 / 52. szám

Vizsgáljatok meg mindeneket s a jót tartsátok meg! SZENT PÁL Hungarian News of Trenton Haza csak ott van, ahol jog is van! PETŐFI YEAR 38. ÉVFOLYAM — NO. 52. SZÁM. TRENTON, N. J., 1951. DECEMBER 28. Ten Cen ts per Copy—$2.00 per Year Az elsikkasztott bizalom Karácsonyi ossz efoglaló cikkünkben a világpolitikai helyzetet tekintettük át, — most azt vizsgáljuk meg, mi­lyen az amerikai belpolitika képe 1951 és 52 határán. Az Egyesült Államok vi­szonylatában ma igen nehéz a belpolitikai motívumokat a külpolitikaiaktól szigorúan el­határolni, hiszen Amerika a 2. világháború után a világ vezető hatalmává lett s néha még egyes pártpolitikai fejle­ményei is kihatással lehetnek a világpolitika folyására. Ez a tény természetesen fo­kozott felelősséggel is terheli meg az amerikai közéleti sze­replőket s igy érthető s kívá­natos a legnagyobb szigor mindazokkal szemben, akik a közélet tisztasága ellen véte­nek, akár politikai, akár mo­rális tekintetben. Az esztendő első felében kezdődött meg az a politikai vasseprüzés, amely az Alger Hiss-i, a rózsaszíntől egészen a sötétvörösig égő fekélyek el­távolítását kívánta. A tiszto­gatás nem volt igazán radiká­lis; a seprő személyi-érzelmi meggondolásokból meg-meg­­torpant, s végleg megállóit, amidőn már — például — Jessup professor és barátai hivatalát sértette volna. Az év második fele, s külö­nösen az elmúlt hónapok a so­rozatosan robbanó anyagi ter­mészetű botrányok jegyében zajlottak le. Amint, a bevezetőben mon­dottakból következik, ezek a botrányok nemcsak az Egye­sült Államok belső életére néz­ve károsak, hanem alkalma­sak arra is, hogy az USA vi­lágpolitikai tekintélyét is csorbítsák. A megvesztegetésül szolgá­ló “ajándékok” s az elsikkasz­tott adópénzek nemcsak egy elsikkasztott összeget jelente­nek: az elsikkasztott bizalom az, amely a legnagyobb kárt jelenti. Ha a kormányzat ezúttal valóban kímélet nélkül és sze­mélyekre való tekintet nélkül csapna le a visszaéléseket el­követőkre, nemcsak a jelenleg kormányzó Demokrata Párt hírnevéből mentené, ami még menthető, hanem általában az Egyesült Államok presztí­zsét erősítené. Pénz, árak, keresetek A belső bizalom sürgős helyreállítására annál is in­kább sürgős szükség van, mert az elmúlt esztendőben az árak és keresetek arányának állandóan növekvő játéka (ma még lappangó és alig ve­szélyes, de föltétlenül idejé­ben nyakonragadandó) pénz­értékcsökkenéssel fenyeget. S a pénz egyik, az aranyénál nem kevésbbé értékes fedeze­te a bizalom. Az emberek a szokásosnál kevesebbet vásárolnak. A bankok betétállománya meg­nőtt. Ma még tehát, a pénz vá­sárló-értékének csökkenése el­lenére is, a bizalmatlanság nem a dollár ellen irányul. Itt máshol mutatkozik a veszély: a bankok a kereskedelmi kis­­forgalomból kikerült pénzt a termelésben helyezik el s a tér melés jobbára'hadicélokra fo­lyik. A pénzszűke máris ész­lelhető, ami egyáltalában nem megnyugtató, mert a defláció nem képes az egyidejű infláci­ót semlegesíteni, nem is szólva arról, hogy az amerikai ter­melés a gyors elhasználódás­ra épült fel, s mihelyt ezt a rendszert a vásárló a maga részéről megszünteti, a terme­lés oldalán azonnal mutatko­zik a reakció. (Lásd például az autóipart, s általában a drágább cikkeket előállító ipart!) * A hatodik hadoszlop: a sztrájk Ismét újabb sztrájkok (a­­célipar) fenyegető közvonalai j mutatkoznak a láthatáron. A mai helyzetben pedig a sztrájk még az ötödik hadosz­lopok aknamunkájánál is ve­szedelmesebb hatodik had­oszlopot jelent, amely ellen a kormányzat előbb utóbb kény­telen lesz a legradikálisabb rendszabályokkal fellépni. Ma már nem lehet olyan gazdag hatalom, amely veszélytelenül engedhetné meg magának azt a fényűzést, hogy holmi álde­mokratikus konvencióból el­lenintézkedések nélkül szen­vedje el a számára legszen­tebb közösség: az országa ér­deke ellen irányuló kisebbsé­gi, szakszervezeti mezben je­lentkező, egy szükebb csoport állítólagos és rövidlátással te­kintett érdekében történő zsá­­rolását. Különösen figyelemreméltó ez most, amidőn az Egyesült Államok amugyis egy nem-bántható ellenség ellen folytat harcot a már va­lóságossá vált harctéren is. Alighanem jogos bizalom­mal tekinthetünk az 1952-es év elé, hiszen ebből a politikai, gazdasági, társadalmi és ér­zelmi káoszból végül ki kell valaminek vezetnie, — éppen a lehetetlenülés folytán: 1.) nem tűrhető a közélet további korrumpálódása sem politikai sem anyagi téren, 2.) a gaz­dasági élet nem folytathatja tovább útját egészségtelen irányban, 3.) az államnak új­ra kell fogalmaznia a társa­dalmi szervezetekhez való vi­szonyát, és 4.) nem lehet tar­tósan folytatni egy olyan har­cot, amelyben az ellenfelet végeredményben tabunak te­kintik. Ezúttal tehát talán többről lehet szó, mint egy meddő esz­tendőt lezáró optimista kon­vencióról, amely a jövőtől várja a veszteségeinek múlt behozását: 1952 esetleg való­ban tovább-folytatja a világ dolgainak 1945-ben felfüg­gesztett tisztázását. (K. A.) Koreai hétköznapok: Egy hős amerikai káplár, aki a legmaga­sabb kitüntetést kapta meg Néhány hét előtt a Fehér Ház­ban az elnök előtt állt egy ron­csolt arcú fiatal, szőke káplár, névszerint Einer H. Ingman. Kissé feszengett, amikor Tru­man a nyakába akasztotta a kongresszusi emlékérmet, a leg­nagyobb katonai kitüntetést, a­­mit ez az ország adhat. Ilyen ki­tüntetést az Egyesült Államok egész történelme során kevés ember kapott. Ingham káplár a kórházban fekszik. Arcán sorozatos műté­tet fognak végrehajtani, hogy a roncsolást helyrehozzák. A had­sereg most kiadta Ingman káp­lár hőstettének történetét. A száraz, katonai nyelven irt je­lentés a következőket mondja el: Ingman káplár egy 16 kato­nából álló szakasz helyettes ve­zetője volt Koreában. Az előzi harcok során a térdén már egy­szer megsebesült, de felépült és Újból harcba vetették. Az ő sza­kasza, valamint egy másik sza­kasz azt a parancsot kapta, hogy egy tank segítségével Mal­­tari közelében foglaljon el egy megerősített magaslatot. A két szakasz előrenyomult, de olyan heves géppuskatüz fo­gadta pket, hogy kénytelenek voltak visszavonulni a tank fe­dezete mögé. Két kísérlet után a 36 emberből álló csapat már 8 halottat vesztetj'és többen meg­voltak sebesülve. Elesett többek között Ingman szakaszának pa­rancsnoka is, egy őrmester. A harmadik kísérletre körülbelül 400 yardnyira közelítették meg az ellenség állását, de ott buckák között kellett fedezéket keresni. Az előttük levő terep sik és me­redek volt. A kis csapat tüze hatástalan volt a jól beásott kommunista-Külföldiek jelentke­zési kötelezettsége Mr. J. H. McGrath szövetségi főügyész Washingtonban kia­dott sajtónyilatkozatában fi­gyelmébe ajánlotta az US te­rületén élő összes külföldi állam­polgároknak, hogy ne mulasszák el rendes, évi jelentkezési köte­lességüket. Az Államok terüle­tén minden postahivatalban díj­mentesen kapható az u. n. “1-53” jelzésű űrlap, melyet szabályo­san ki kell tölteni és 1952. janu­ár 1-11 között be kell küldeni erre a címre: — Commissioner of Immigration and Naturaliza­tion, Washington, D. C. — A je­lentkezési kötelezettség a volt DP-személyekre is vonatkozik mindaddig, amig állampolgársá­got nem nyernek. Kivételt ké­peznek azok a külföldiek, akik csak átmenetileg tartózkodnak az US területén és ittartózkodási engedélyük még nem járt le, va­lamint azok, akiknek tanulmá­nyi engedélyük van. géppuska állások ellen. Közben a másik szakasz parancsnoka is elesett és Ingna n vette át a két szakasz paranc mokságát, mint rangidős altiszt. Ingman kettéosztotta mégfo­gyatkozott csapatát. A jobbszár­nyat Henry Vechione káp­lárra bízta, a másik csapatot ma­gának tartotta és szuronyt sze­gezve megindultak. Vecchione szűk, esőmosta ösvények között annyi fedezéket talált, hogy szerencsésen elérte a domb ge­rincét és egy kézibombát vágott az állásba, majd beugrott és a még életben maradt kínaiakat kézipuskával lekaszálta. A másik géppuska, mintegy 50 lépésre az elsőtől, a közeledő Ingmanra összpontosította tü­­zét. Ingman már úgyszólván a bejáratnál volt, amikor egy go­lyó fején találta. Elbukott, de felemelkedett és vérző fejjel be­ugrott az állásba. Szakasza kö­vette. Egy másodperc alatt meg­ölték a géppuska személyzetét, 10 embert. Ingpan elvesztette eszméletét és már csak a tábori kórházban tért magához. ti (—Äz—) Az önálló foglalko­zásúak Social Security-ja A washingtoni kormány fi­gyelmeztet rá, hogy az önálló foglalkozásúak (törvény szósze­rinti szövege szerint “az önma­guknál alkalmazottak”) közül igen sokan nem vettek még tudo­mást arról, hogy Social Security alá esnek, akár akarják, akár nem. A módosított Social Secu­rity törvény értelmében azok, a­­kik önálló keresőkként több mint évi 400 dollár jövedelemmel bír­nak, 3600 dollárig terjedő jöve­delemig 2(4 százalék Social Se­curity járulékot kötelesek fizet­ni. Kötelező a Social Security az aggsági és hátramaradottak biz­tosítása tekintetében. A március 15-i jövedelmi adóvallomással együtt külön űrlapot kell kitöl­teni és a 2(4 százalékot az adóhi­vatalnak beküldeni. Mindenki­nek, akire a törvényt kiterjesz­tették, Social Security kártyával kell rendelkeznie, amelynek szá­mát az űrlapon fel kell tüntetni. E kártyák a helyi Social Secu­rity hivatalnál mielőbb megszer­zendők, hogy hiányuk a jövedel­­adóvallomás benyújtását annak idején ne késleltesse. A törvény ajól csak orvosok, ügyvédek, fogorvosok, műépítészek, mér­nökök, lelkészek és a farmerek alkotnak kivételt. A FEHÉR HÁZBAN van “Zöld-szoba” — “Kék-szoba” — “Piros-szoba” — csak éppen “Fehérszoba” nincs . . . *120.000 Budapestről jelentik, hogy a Szovjet által megszállt Ma­gyarország vörös kormánya 120,000 dollár váltságdíjat követel a fogvatartott négy a­­merikai repülő szabadonbo­­csátása fejében. A Rákosi-kornfány eljárá­sa csupán azokat lepi meg, a­­kik a bolsevistában “demo­kratikus” formalizmusból, “humanista” hipokrizisből még mindig az “embert” lát­ják s még mindig nem ismerik fel a gátlástalan fenevadat, amely nemcsak Istent nem ismer, hanem az emberi e­­gyüttélés írott s íratlan tör­vényeit sem. A Vogeler-ügy ismétlődött meg s a zsarolás folytatódni fog mindaddig, amig lesz, aki a vörös utonállónak megadó­­an átnyújtja pénzét. El fog azonban érkezni az idő, amidőn a gengszter “pénzt, vagy életet!” — fel­szólítására a megállított fegy­vert ránt, — s minél arcátla­nabb az útonálló, annál hama­rább! fog elérkezni ez a pilla­nat. E sorok írása idején nem tudni még, kifizeti-e Amerika Rákosiék követelését. Most csak újólag szeretnők felhívni a magyarság figyel­mét arra, hogy — amint ezt egy két hét előtti cikkünkben részletesen fejtegettük már — mindannyiunk kötelessége és érdeke is, hogy minden al­kalmat megragadjunk a gengszter megtagadására: annak hangsúlyozására, hogy a magyar nép rabságban él, Rákosiéknak semmi közük a magyarsághoz, s a magyar nemzet, a magyar nép az, a­­mely mindenkinél jobban til­takoznék Rákosiék eljárása ellen, szóval és tettel is, ha nem volna kezén bilincs, szá­ján lakat. (K.) A SZENTATYA KARÁCSONYI RÁDIÓ-SZÓZATA A new yorki Szent Patrick székesegyház éjféli miséjét a National és az American Broad­casting vonalán és csatlakozó állomásán televízión közvetítet­ték. Az ünnepi szentmisét a ka­rácsonyra Koreába repült Spell­man bíboros helyett Joseph F. Flanelly püspök celebrálta. A Szentatya karácsonyi szó­zata hétfőn hangzott el olasz nyelven és mély hatást tett min­denfelé a világon. Krisztus földi helytartójának történelmi ere­jű, intő szavait huszonnégy nyelven továbbították a rádión s hétfőn este 8 Óra után az E- gyesült Államokban is hallható volt. LAPUNK MINDEN OLVASÓJÁNAK, HIRDETŐJÉNEK ÉS BARÁTJÁNAK Boldog és sikeres Ujesztendőt Kívánunk! KEZDIK AZ AMERIKAI PILÓTÁK “TANÚINAK” PREPARÁLÁSÁT Legújabb jelentés szerint Rá­kosiék újabb cirkuszper előké­szítésébe fogtak. Minthogy a négy amerikai re­pülő, Henderson és Swift kapi­tány, Duff mechanikus és Elam rádiós semmiképpen sem hajlan­dók “vallani,” Rákosiék “tanu­kat” preparálnak, hogy a kém­kedés és szabotázs vádját rásüt­hessék az amerikai pilótákra. Az USA kormánya nemcsak Budapesten, hanem Moszkvában is tiltakozó jegyzéket (immár a negyediket!) nyújtott át, — ami bizonyítja, az USA hivatalos kö­rei előtt nyilvánvaló, hogy ebben az esetben sem Magyarország­gal, hanem a Szovjetunióval van dolga. Kulturális Villámhiradó Kovrig Béla, a kolozsvári e­­gyetem volt rektora, a kiváló szo­ciológus jelenleg a Milwaukee-i Marquette University tanára. Kovrig Béla rendkívül érdekes tanulmányt irt, amelyben össze­hasonlította a magyar társada­lombiztosítási intézkedéseket és juttatásokat az angol munkás­kormány Beveridge által elkészí­tett ismert szociális rendszeré­vel. Az összehasonlítás, amely szigorúan tudományos eszközök­kel történt, bizonyára különösen meg fogja lepni azokat, akik ál­landóan a magyar feudalizmus­ról és Magyarország szociális el­maradottságáról beszélnek még most külföldön is. Az összeha­sonlításból t. i. kiderül, hogy a Lex Yass I. és II.-re felépített magyar társadalombiztosítással a kis trianoni Magyarország nemcsak kb. 25 évvel előzte meg az angol világbirodalmat, hanem egyes rendelkezései a munkások szempontjából még kedvezőbbek is voltak az angolokénál... * Magyary Gyula pápai kama­rás megkezdte előadásait egy a­­merikai College-ben. Magyary Gyula Rómából érkezett Ameri­kába és a főiskolán egyházi jo­got ad elő. * Gábriel Asztrik egyetemi ta­nár Árpádházi Szent Margit és Nyugateurópa kapcsolatairól irt cikket a Kereszt és Korona cimü angolnyelvü folyóiratban. A professzor egyébként a magyar szentekkel foglalkozó angolnyel­vü munkán dolgozik. * A new yorki Metropolitan O- peraház idei évadjában a kar­mesterek között szerepel Or­­mándy Jenő, Reiner Frigyes és Kozma Tibor. * Hegedűs Ádám, magyar pub­licista, egy londoni egyetemen tart filozófiai előadásokat. Most már nem bá­nom, ha kivégeznek is!” Drága “megvál­tozás” Steve Obracanik, 43 éves new yorki épitőmunkás munkáj a közben leesett egy 15 láb magas állványról. Most kártérítési pert indított az épitővállalat ellen — családja nevében. A család arról panaszkodik ugyanis, hogy Ob­racanik “megváltozott” a baleset óta: mogorva, zárkózott és nem törődik családjával. A bíróság 106,000 dollár kártérítést Ítélt meg a megváltozott embernek. 114 évet élt Quirino Perez Ortiz, aki 114 évvel ezelőtt született Mexico­­ban, meghalt Richmond-i (Cal.) otthonában. Százéves koráig dolgozott mint vasúti pályaőr, századik születése napján azt mondta: “Most már ideje nyuga­lomba vonulni.” A rendőrség Cedar Rapids-i, (la.) épülete elé egy autó haj­tott és hajtója, Everet L. Moir 29 éves farmer azt kérdezte az őrszemes rendőrtől, hogy sza­bad-e ott parkolni. Lehet — fe­lelte a rendőr és megkérdezte, miért éppen itt akar parkolni. “Azért, mert a kocsi podgyász­­tartójában van a feleségem holtteste” — felelte nyugodtan Moir. A rendőr kételkedett a szelidbeszédü ember szavában, de Moir felnyitotta a podgyász­­tartót és kihúzta felesége holt­testét. A farmer azután elmondta, hogy egy órával előbb ölte meg feleségét. Évek óta forgatta fe­jében ezt a gyilkosságot. Azért végzett feleségével, mert rossz anya volt, rosszul bánt a gyere­kekkel. ő, Moir epileptikus és tudta, hogy nem sokáig fog már élni. Egyre sűrűbben vannak ro­hamai. Úgy gondolta, ha meg­hal, az asszony nem fog gondot viselni a gyerekekre, jobb ha a­­zok valami árvaházba kerülnek. “Most már nem bánom, ha kivé­geznek” — mondta nyugodtan, amidőn letartóztatták . Színes hírek MRS. FRANK FARRIS, Den­ver, Col.-ban belelőtt a férje ülő­felébe, de nem történt különö­sebb baja. A férj kijelentette, hogy nem kívánja felesége meg­büntetését, de válópert fog indí­tani ellene. “Én sok mindent megengedtem a feleségemnek, de azt hiszem, ilyesmit mégsem szabad egy nőnek a férjével el­követni.” * A LEGUTÓBBI atombomba­robbantási kísérletek alkalmá­val, sok kárt okozott a robbanás által keletkezett légnyomás és rázkódtatás. Ez utóbbi hatását még száz mile-ra is érezték. Kü­lönösen sok ablak tört be. Az a­­tomerő bizottság természetesen minden kárt megtérít. Ezen a cí­men egy héten több, mint tizen­ötezer dollárt fizetett ki a káro­sultaknak. * LOS ANGELESBEN letar­tóztattak egy embert, aki zsaro­ló leveleket küldött szét minden­felé többek között J. Edgar Hoovernek, az' F.B.I. fejének is. PEORIA, 111.-ban egy betörő besurrant egy házba és ellopott egy jól tömött erszényt. Kelle­metlen meglepetés érte, amikor megtudta, hogy az erszényben a család 9 éves fiának játékbankói voltak. * ST. LOUISBAN egy ember, a­­kitől a kilencedik felesége válik, úgy nyilatkozott a biró előtt, hogy reméli, eljön még az idő, amikor megtalálja azt az asz­­szonyt, akivel boldog házasság­ban élhet. i

Next

/
Thumbnails
Contents