Függetlenség, 1951 (38. évfolyam, 1-52. szám)

1951-12-21 / 51. szám

Vizsgáljatok meg mindeneket s a jót tartsátok meg! SZENT PÁL YEAR 38. ÉVFOLYAM — NO. 51. SZÁM. Egv esztendő — a múlt és iövő között lődés inkább csak afféle bizto­síték. Anglia csak egyféle u­­tat járhat: amelyet Anglia érdeke megkíván. Bekessege a jóindulatú em­bernek van legkevésbbé e Földön napjainkban. Amidőn a heti események krónikása az esztendő végéhez közeled­vén megáll, hogy áttekintsen 1951 elrohant ötvenegy hetén s külön csokorba válogassa a­­mi jó s ami rossz történt, — csupán egyik kezében tart egy köteg semmirevaló kórót, s szomorú nyugtatásul ennyit mondhat csak: Dicsőség a mennyben Istennek, hogy eny­­nyi rossz ellenére még vi­szonylag nagyobb megrázkód­tatás nélkül értük meg ezt a napot. Itt, Amerikában... De Ázsia két pontján, Ko­reában és Indokínában állan­dóan dörögnek az ágyuk, és folyik az emberi vér, a Közel­­keleten merénylet merényletet ér, Szibériában s az Ural bá­nyáiban elhurcolt ártatlanok százezrei várják iszonyú szen­vedésben a halált. S Európa, a Bölcső! Agyon­korbácsolt, véx*es, fázó és éhe­ző embereket ringat. Magyar­­ország, Lengyelország, Cseh­­, ..livmania osivuigana yaltai rabláncát horja, Hor­vátország és Szerbia fölött egy eretnek-bolsevista trónol. A történelmi országtól a Yal­­tát megduplázó párisi béke következtében elszakított ma­gyarság a megszállottság ket­tős kínját éli Magyarország felvidéki, erdélyi és déli ré­szén. Ausztria évek óta várja hi­ába a megszállás végét, Né­metország kettéhasitva próbál lélekzeni. Franciaország ki­múlt nagyhatalmi voltának tetemén ábrándozik, a kedves halottról nem tudva elhinni, hogy nem él, s féltékenyen őr­zi a vetélytárs német minden mozdulatát, s gáncsot vet neki akkor is, ha a franciák égő há­zát segítené oltani. S mire számíthatunk a nagyhatalmak részéről ? Európában kettő van. Ang­lia és a Szovjetunió. Az első, fekvésénél és politikai érdek­lődésénél fogva is némileg tá­vol áll a kontinenstől, az uj miniszterelnök, Churchill po­litikája ellenére is. Angliában elsősorban a brit tradíció szabja meg a politikát, ha kell, az angol politikus, sőt, az eltömegesedés szomorú jeleit mutató angol ember ellenére is. A Labour-rezsim megpró­bálta a kis-angol-utat járni, — Churchill visszatér a tradí­cióhoz, s (ha nem is hangoz­tatott) felfogásában az eddi­ginél nagyobb európai érdek-Help Fight TB Buy Christmas Seals A másik európai nagyhata­lom, a Szovjetunió, földi'ajzi és politikai súlypontját s szel­lemét tekintve szintén nem “európai,” csupán mostani je­lenléténél fogva számit annak. Politikája világos. Sztálin, eszközökben nem válogatva, s még mindig az 1945-ben megszerzett helyzeti előnyé­ből élve épit egy nagy szláv birodalmat. A bolsevizmus eszközével rombolja maga e­­lőtt az utat, s a sikerrel kié­getett szellemü-lelkü terület­re betelepíti a maga ideáljait. Térjesikedése szempontjából az 1951. év sem jelentett holt­pontot, hiszen jóllehet effek­tive uj területeket nem hódí­tott, sikerült előőrseit “semle­gességét” megőrizve előretol­nia Ázsiában, s uralmát inten­zivebbé tennie az európai hó­doltsági területen. A világra törő Szovjet leg­jelentősebb ellenfele katonai és gazdasági erő tekintetében az Egyesült Államok. A szö­­vclst.g«Áut>i potenciális ellen­séggé válásig vezető utat, — márcsak a politikai hipokri­­zis-követelete illemszabályok miatt sem — tehette meg nyíl­egyenesen. Az achesoni poli­tika hibáit 1951-ben a kor­mányzat nagy igyekezettel kí­sérelte meg jóvátenni, bár e­­gyes pártpolitikai meggondo­lásai, némelyek “tisztes elvonu lása” érdekében kifejtett erő­feszítései zavaróan hatnak az átváltás tisztaságára. Mind­ezek ellenére sem kétséges a­­zonban, hogy amidőn elérke­zik az óra, az USA teljes ere­jével fog fellépni az ellenség ellen. A Szovjet ellen felsorakozó világ katonai győzelmében nincs ok kételkednünk. Nyugtalanítóan hat azon­ban az, hogy semmilyen elkép­zelést sem hallottunk a jövő elrendezésre vonatkozóan, sőt, nem alaptalan az a gyanú sem, hogy ilyenjellegü problémák a legilletékesebbeket mégcsak neijn is foglalkoztatják. Pedig ha az ilyen, józan és az igazsá­­gosság-nemzette elképzelések hiányoznak, a győzelem csu­pán a nyers erő győzelme lesz, s a nyers erő győzelmét a nyers erő uralma- követi, ti­mely semmiképpen sem kívá­natos. A világpolitika idei kará­csonyi képe az ágyú elsütése előtti pillanatot ábrázolja, — az emberek a dörrenés elől be­fogott füllel állanak az ujra­­meg-uj ra elhalasztott csata izgalmában, az eltorzuló arco­kon a tavalyinál kevesebb bi­zalommal és türelmetlenebbül ég a szó: “...talán majd ez az esztendő — talán majd ez az esztendő, ha minden probléma megoldását nem hozza is, de esetleg meghozza a kibirhatatlanná vált feszült­ség feloldását, megkezdődhet valami, ami talán minden képzeletet felülmúlóan bor­zalmas ugyan, de ennek a bor­­zalom-utnak a végén ismét re­mélheti a jóindulatú ember békességének meglclését. (K. A.) Hungarian News of Trenton Haza csak ott van, ahol jog is van! PETŐFI TRENTON, N. J., 1951. DECEMBER 21. Ten Cents per Copy—§2.00 per Year DICSŐSÉG A MENNYBEN, BÉKESSÉG A FÖLDÖN . . TALÁLNI FOGTOK EGY KISDEDET Irta: KÖRÖNDI ANDRÁS BABITS MIHÁLY: Psychoanalysis Christiana Oh, jaj, hova bújhatsz, te mag adnak-réme, amikor magad vagy az ítélő kéme?! Strucc-mód fúr a percek vad fövenye alá balga fejünk, — s így ér a félig-kész Halál, s akkor mivé leszünk mi? Gyónatlan és vakon, az évek szennyével löknek egy szemétre a hibás cseréppel, melynek nincs csörgője, s ize mindörökre elrontva, mosattam hull vissza a rögbe. Mbit a bókos szentek állnak a fülkében kívülről a szemnek kifaragva szépen, de befelé, hol a falnak fordul hátok, csak darabos szikla s durva törés tátog: ilyen szentek vagyunk mi! Micsoda ős szintből vágták ki lelkünket, hogy dús darabjai még érdesen csüngnek, érdesen, szennyesen's félig születetten, hova nem süt a nap, hova nem fér a szem? Krisztus urunk, segíts meg! Hallottunk ájtatos, régi faragókat, kik mindent egyforma türelemmel róttak, nem törődve, ki mit lát belőle s mit nem: tudva, hogy mindent lát gazdájuk, az Isten. Bár ilyenek lennénk mi! Úgyis csak az Ur lát mindenki szemével, s harnit tcnmagadból szégyenkezve nézel, tudd meg, lelkem, s borzadj, mert szemeden által az Isten is nézi, az Isten is látja! Krisztus urunk segíts meg! Ki farag valaha bennünket egészre, ha nincs kemény vésőnk, hogy magunkat vésne, ha nincs kalapácsunk, szüntelenül dúló, legfájóbb mélyünkbe belefuró fúró? Szenvedésre lettünk mi. Szenvedni annyi, mint diadalt aratni: Oh, hány éles vasnak kell rajtunk faragni, mig méltók nem leszünk, hogy az Ég királya beállítson majdan szobros csarnokába. iJlS EZERKILENCSZÁZ ÉS AJ ÖTVENEGY esztendővel az ő születése után összegyülé­­nek egy helyen, hivatalosak és választottak vegyesen, hogy ün­nepeljék. És midőn a küldöttek elmon­dották már mind köszöntésüket és a magasztaló szó elfogyott mind, mint a lakoma bora, ko­csikra szállá a sereg, hogy nyu­galomra térjen. Egy közülük, ’ki az asztalnak végén ült volt, a legtüzesebb sze­mű s ’kiben leginkább égett a szerelem, egyedül ment és gyalog a havas utón. És megállott ott, ’hol állott az utón a Jel. Az Emberfia bádog­ból volt, és szomorúan nézte lá­bánál a friss virágfüzért. Állt a küldött és nézte az Ur képét és a virágot, azután úgy érezte, mintha őreá nézne a Fel­nőtt Isten: szomorúan, ahogyan a magáramaradt Mester nézi á tanítványokat, akik nem értik már. A küldött megborzongott. ! Szükebbre fogta mellén a ved­­í lett fekete köpenyt; srszivénrszo­rult a fekete Könyv, amelyben Lukács kezével írva volt: “Ne féljetek, mert ime nagy örömet hirdetek nektek, mely lészen az egész népnek, minthogy ma szü­letett nektek az' Üdvözítő, ki az Ur Krisztus, Dávid városában. És ez nektek a jel: találni fog­tok egy kisdedet, pólyába takar­va és jászolba fektetve...” S a küldött hirtelen letérdelt a hóba, amely igen nagy hideg­séget nyilait térdébe s nagy for­­róságot szivébe, és feltekintő fejjel igy beszélt: “Egyedül vagyunk, Uram, és1 szólok Hozzád, mert már senki­hez máshoz nem lehet szólani.” “Te tudod jobban, mint én, hogy mivé lett birodalmad, mert Te parancsoltad, vagy engedted ilyennek. S én nem kérhetem számon, mert választást hagy­tál nekünk az utak között, s ha kivülső erővel tereltetsz a rossz­ba, Te teheted, mert hatalmad van mindent jóvátenni.” “Láttál pusztulni országokat, s láttad, hogy itt is, ott is meg­marad még Érted egy jel, már­ványból vagy bádogból. Te tud­tad a Sziklát, ’mely harmadik kakasszóra megtagadott Téged, s Te tudod, mennyivel kisebbek a kavicsok a sziklánál.” “Te iizted ki korbáccsal házad­ból a kufárokat, s Te hagyhatod, Krisztus urunk segíts meg! Krisztus urunk, segíts meg! (Babits Mihály e müve 1925-27 között jelent meg először.) LAPUNK MINDEN OLVASÓJÁNAK, HIRDETŐJÉNEK ÉS BARÁTJÁNAK Kellemes Karácsonyi Ünnepeket Kívánunk! hogy most a kufárok űzzenek el Téged. Te tudod, hogy kezdet­ben titokban hordták testvéreid a követ és ércet, hogy itt is és ott is épüljön a Jel, s Te tudod, mi­ért kockán vetik ma ki mind, amit Néked adnak.” “Hogy mi lesz velünk, Te tu­dod csak, ’ki akartál emberi ter­mészetű lenni azokért, akik pe­dig nem akarnak Érted isteni természetűvé lenni. Haladtunk a magunk utján: mezítlábas testvéreid és sarus apostolaid alá Te szerzettéi röpítő gépet, — de haladtunk-e, lettünk-e job­bak, lettünk-e igazabbak? jó-e a mérték? testvérebbek vagyunk­­a, ha az egyenlőtlenek egyenlővé tétetnek?...” “...Nem felelsz, Uram... Föl­­lönfutóvá lettél Te is. Ha meglá­togatnál, jutna-e még jászol böl­csőnek, istálló lakásnak, ha nem fizetnéd érette a bért?” “Talán igaztalanul Ítélek.” “Egyszer az esztendőben ösz­­xzegyülünk még, hogy megüljük születésed ünnepét, s később egyszer, hogy megsirassunk ha­lálod napján s felmagasodjunk feltámadásodra. Életed, ritmusú­ban élünk még Veled, s talán elég fonálnak ez. Tisztálkodunk, miként egyéb teremtmények vál­tanak lombot, bundát vagy agan­csot, ha ideje jő. Megújulunk gyermekeinkben, ’kiket kiilönbb­­nek kívánunk magunknál.” “Az ajándékodat elfogadjuk. Te mondád, azért jöttél, hogy é­­ietünk legyen s több életünk le­gyen. Ideadtad, ami megvolt ne­künk : a lelket, — de mégis Te adtad, mert Te tanítottad meg, hogy mit ér. Felszabadítottál a szolgaságból, mert menedéket mutattál magunkban: olyat, a­­mely mindnyájunknak készen áll.” “Akkor mások menekültek, ma megint mások menekülnek... s az időtlenségben oly’ egy a rég, a ma, s hogy szolgák-e vagy szol­gák elöl e.” “Forgó- világban futunk; fu­tunk, mint a királyok Betlehem­be, s a Te hibád-e, ha nem ke­ressük magunkban a Kisde­det? ...” * A szél a térdeplő arcába verte a havat, s ekkor fölegyenesedett, és ment tovább az utón. A szél hangot sodort utána a kereszt felől: nem lehetett tudni, sirás hangja-e, vagy megbocsátó, sze­líd nevetésé, — mert a kisdedek ártatlanságában még egy a | hangja sirásnak, kacagásnak... MINDSZENTY JÓZSEF Három esztendővel ezelőtt, 1948 Karácsonyának szent ün­nepén hurcolták el és vetették börtönre Magyarország vörös bitorlói Mindszenty József bíbo­ros hercegprímást. A magyarság és keresztény­ség nagy mártírja három esz­tendeje szenved olyan kínokat, amelyeket még felfogni sem tu­dunk. Nem siratjuk ,mert ugyan ki méltó siratni öt?! Igazi mártír. Nem politikus volt, nem a politika sodorta börtönébe. Inkább apolitikus volt. Hitt, és taktikázás nélkül hirdette hitét, a krisztusit az au­tikrisztus ellen, a magyart az elnyomó ellen. Börtönre vethette az erő, s ör­dögi szerekkel megszólaltatha­tott testéből egy hangot, amely idegenül szólt belőle. De a bíbor és vörös harcából, földrehullva is, ö került ki tisz­tán és győztesen. Még a kicsinyek is, a hitetle­nek is, az idegenek is megren­dült tisztelettel néznek fel rá, a­­ki egyaránt- nagy, embernek is, kereszténynek is, magyarnak is. Bár megérhetné, a börtönéből is a lelkeket ébren tartó bíboros hercegprímás azt az időt, ami­kor Magyarország ismét magyar ország lesz! (Ic)

Next

/
Thumbnails
Contents