Függetlenség, 1951 (38. évfolyam, 1-52. szám)
1951-12-21 / 51. szám
Vizsgáljatok meg mindeneket s a jót tartsátok meg! SZENT PÁL YEAR 38. ÉVFOLYAM — NO. 51. SZÁM. Egv esztendő — a múlt és iövő között lődés inkább csak afféle biztosíték. Anglia csak egyféle utat járhat: amelyet Anglia érdeke megkíván. Bekessege a jóindulatú embernek van legkevésbbé e Földön napjainkban. Amidőn a heti események krónikása az esztendő végéhez közeledvén megáll, hogy áttekintsen 1951 elrohant ötvenegy hetén s külön csokorba válogassa ami jó s ami rossz történt, — csupán egyik kezében tart egy köteg semmirevaló kórót, s szomorú nyugtatásul ennyit mondhat csak: Dicsőség a mennyben Istennek, hogy enynyi rossz ellenére még viszonylag nagyobb megrázkódtatás nélkül értük meg ezt a napot. Itt, Amerikában... De Ázsia két pontján, Koreában és Indokínában állandóan dörögnek az ágyuk, és folyik az emberi vér, a Közelkeleten merénylet merényletet ér, Szibériában s az Ural bányáiban elhurcolt ártatlanok százezrei várják iszonyú szenvedésben a halált. S Európa, a Bölcső! Agyonkorbácsolt, véx*es, fázó és éhező embereket ringat. Magyarország, Lengyelország, Cseh, ..livmania osivuigana yaltai rabláncát horja, Horvátország és Szerbia fölött egy eretnek-bolsevista trónol. A történelmi országtól a Yaltát megduplázó párisi béke következtében elszakított magyarság a megszállottság kettős kínját éli Magyarország felvidéki, erdélyi és déli részén. Ausztria évek óta várja hiába a megszállás végét, Németország kettéhasitva próbál lélekzeni. Franciaország kimúlt nagyhatalmi voltának tetemén ábrándozik, a kedves halottról nem tudva elhinni, hogy nem él, s féltékenyen őrzi a vetélytárs német minden mozdulatát, s gáncsot vet neki akkor is, ha a franciák égő házát segítené oltani. S mire számíthatunk a nagyhatalmak részéről ? Európában kettő van. Anglia és a Szovjetunió. Az első, fekvésénél és politikai érdeklődésénél fogva is némileg távol áll a kontinenstől, az uj miniszterelnök, Churchill politikája ellenére is. Angliában elsősorban a brit tradíció szabja meg a politikát, ha kell, az angol politikus, sőt, az eltömegesedés szomorú jeleit mutató angol ember ellenére is. A Labour-rezsim megpróbálta a kis-angol-utat járni, — Churchill visszatér a tradícióhoz, s (ha nem is hangoztatott) felfogásában az eddiginél nagyobb európai érdek-Help Fight TB Buy Christmas Seals A másik európai nagyhatalom, a Szovjetunió, földi'ajzi és politikai súlypontját s szellemét tekintve szintén nem “európai,” csupán mostani jelenléténél fogva számit annak. Politikája világos. Sztálin, eszközökben nem válogatva, s még mindig az 1945-ben megszerzett helyzeti előnyéből élve épit egy nagy szláv birodalmat. A bolsevizmus eszközével rombolja maga előtt az utat, s a sikerrel kiégetett szellemü-lelkü területre betelepíti a maga ideáljait. Térjesikedése szempontjából az 1951. év sem jelentett holtpontot, hiszen jóllehet effektive uj területeket nem hódított, sikerült előőrseit “semlegességét” megőrizve előretolnia Ázsiában, s uralmát intenzivebbé tennie az európai hódoltsági területen. A világra törő Szovjet legjelentősebb ellenfele katonai és gazdasági erő tekintetében az Egyesült Államok. A szövclst.g«Áut>i potenciális ellenséggé válásig vezető utat, — márcsak a politikai hipokrizis-követelete illemszabályok miatt sem — tehette meg nyílegyenesen. Az achesoni politika hibáit 1951-ben a kormányzat nagy igyekezettel kísérelte meg jóvátenni, bár egyes pártpolitikai meggondolásai, némelyek “tisztes elvonu lása” érdekében kifejtett erőfeszítései zavaróan hatnak az átváltás tisztaságára. Mindezek ellenére sem kétséges azonban, hogy amidőn elérkezik az óra, az USA teljes erejével fog fellépni az ellenség ellen. A Szovjet ellen felsorakozó világ katonai győzelmében nincs ok kételkednünk. Nyugtalanítóan hat azonban az, hogy semmilyen elképzelést sem hallottunk a jövő elrendezésre vonatkozóan, sőt, nem alaptalan az a gyanú sem, hogy ilyenjellegü problémák a legilletékesebbeket mégcsak neijn is foglalkoztatják. Pedig ha az ilyen, józan és az igazságosság-nemzette elképzelések hiányoznak, a győzelem csupán a nyers erő győzelme lesz, s a nyers erő győzelmét a nyers erő uralma- követi, timely semmiképpen sem kívánatos. A világpolitika idei karácsonyi képe az ágyú elsütése előtti pillanatot ábrázolja, — az emberek a dörrenés elől befogott füllel állanak az ujrameg-uj ra elhalasztott csata izgalmában, az eltorzuló arcokon a tavalyinál kevesebb bizalommal és türelmetlenebbül ég a szó: “...talán majd ez az esztendő — talán majd ez az esztendő, ha minden probléma megoldását nem hozza is, de esetleg meghozza a kibirhatatlanná vált feszültség feloldását, megkezdődhet valami, ami talán minden képzeletet felülmúlóan borzalmas ugyan, de ennek a borzalom-utnak a végén ismét remélheti a jóindulatú ember békességének meglclését. (K. A.) Hungarian News of Trenton Haza csak ott van, ahol jog is van! PETŐFI TRENTON, N. J., 1951. DECEMBER 21. Ten Cents per Copy—§2.00 per Year DICSŐSÉG A MENNYBEN, BÉKESSÉG A FÖLDÖN . . TALÁLNI FOGTOK EGY KISDEDET Irta: KÖRÖNDI ANDRÁS BABITS MIHÁLY: Psychoanalysis Christiana Oh, jaj, hova bújhatsz, te mag adnak-réme, amikor magad vagy az ítélő kéme?! Strucc-mód fúr a percek vad fövenye alá balga fejünk, — s így ér a félig-kész Halál, s akkor mivé leszünk mi? Gyónatlan és vakon, az évek szennyével löknek egy szemétre a hibás cseréppel, melynek nincs csörgője, s ize mindörökre elrontva, mosattam hull vissza a rögbe. Mbit a bókos szentek állnak a fülkében kívülről a szemnek kifaragva szépen, de befelé, hol a falnak fordul hátok, csak darabos szikla s durva törés tátog: ilyen szentek vagyunk mi! Micsoda ős szintből vágták ki lelkünket, hogy dús darabjai még érdesen csüngnek, érdesen, szennyesen's félig születetten, hova nem süt a nap, hova nem fér a szem? Krisztus urunk, segíts meg! Hallottunk ájtatos, régi faragókat, kik mindent egyforma türelemmel róttak, nem törődve, ki mit lát belőle s mit nem: tudva, hogy mindent lát gazdájuk, az Isten. Bár ilyenek lennénk mi! Úgyis csak az Ur lát mindenki szemével, s harnit tcnmagadból szégyenkezve nézel, tudd meg, lelkem, s borzadj, mert szemeden által az Isten is nézi, az Isten is látja! Krisztus urunk segíts meg! Ki farag valaha bennünket egészre, ha nincs kemény vésőnk, hogy magunkat vésne, ha nincs kalapácsunk, szüntelenül dúló, legfájóbb mélyünkbe belefuró fúró? Szenvedésre lettünk mi. Szenvedni annyi, mint diadalt aratni: Oh, hány éles vasnak kell rajtunk faragni, mig méltók nem leszünk, hogy az Ég királya beállítson majdan szobros csarnokába. iJlS EZERKILENCSZÁZ ÉS AJ ÖTVENEGY esztendővel az ő születése után összegyülének egy helyen, hivatalosak és választottak vegyesen, hogy ünnepeljék. És midőn a küldöttek elmondották már mind köszöntésüket és a magasztaló szó elfogyott mind, mint a lakoma bora, kocsikra szállá a sereg, hogy nyugalomra térjen. Egy közülük, ’ki az asztalnak végén ült volt, a legtüzesebb szemű s ’kiben leginkább égett a szerelem, egyedül ment és gyalog a havas utón. És megállott ott, ’hol állott az utón a Jel. Az Emberfia bádogból volt, és szomorúan nézte lábánál a friss virágfüzért. Állt a küldött és nézte az Ur képét és a virágot, azután úgy érezte, mintha őreá nézne a Felnőtt Isten: szomorúan, ahogyan a magáramaradt Mester nézi á tanítványokat, akik nem értik már. A küldött megborzongott. ! Szükebbre fogta mellén a vedí lett fekete köpenyt; srszivénrszorult a fekete Könyv, amelyben Lukács kezével írva volt: “Ne féljetek, mert ime nagy örömet hirdetek nektek, mely lészen az egész népnek, minthogy ma született nektek az' Üdvözítő, ki az Ur Krisztus, Dávid városában. És ez nektek a jel: találni fogtok egy kisdedet, pólyába takarva és jászolba fektetve...” S a küldött hirtelen letérdelt a hóba, amely igen nagy hidegséget nyilait térdébe s nagy forróságot szivébe, és feltekintő fejjel igy beszélt: “Egyedül vagyunk, Uram, és1 szólok Hozzád, mert már senkihez máshoz nem lehet szólani.” “Te tudod jobban, mint én, hogy mivé lett birodalmad, mert Te parancsoltad, vagy engedted ilyennek. S én nem kérhetem számon, mert választást hagytál nekünk az utak között, s ha kivülső erővel tereltetsz a rosszba, Te teheted, mert hatalmad van mindent jóvátenni.” “Láttál pusztulni országokat, s láttad, hogy itt is, ott is megmarad még Érted egy jel, márványból vagy bádogból. Te tudtad a Sziklát, ’mely harmadik kakasszóra megtagadott Téged, s Te tudod, mennyivel kisebbek a kavicsok a sziklánál.” “Te iizted ki korbáccsal házadból a kufárokat, s Te hagyhatod, Krisztus urunk segíts meg! Krisztus urunk, segíts meg! (Babits Mihály e müve 1925-27 között jelent meg először.) LAPUNK MINDEN OLVASÓJÁNAK, HIRDETŐJÉNEK ÉS BARÁTJÁNAK Kellemes Karácsonyi Ünnepeket Kívánunk! hogy most a kufárok űzzenek el Téged. Te tudod, hogy kezdetben titokban hordták testvéreid a követ és ércet, hogy itt is és ott is épüljön a Jel, s Te tudod, miért kockán vetik ma ki mind, amit Néked adnak.” “Hogy mi lesz velünk, Te tudod csak, ’ki akartál emberi természetű lenni azokért, akik pedig nem akarnak Érted isteni természetűvé lenni. Haladtunk a magunk utján: mezítlábas testvéreid és sarus apostolaid alá Te szerzettéi röpítő gépet, — de haladtunk-e, lettünk-e jobbak, lettünk-e igazabbak? jó-e a mérték? testvérebbek vagyunka, ha az egyenlőtlenek egyenlővé tétetnek?...” “...Nem felelsz, Uram... Föllönfutóvá lettél Te is. Ha meglátogatnál, jutna-e még jászol bölcsőnek, istálló lakásnak, ha nem fizetnéd érette a bért?” “Talán igaztalanul Ítélek.” “Egyszer az esztendőben öszxzegyülünk még, hogy megüljük születésed ünnepét, s később egyszer, hogy megsirassunk halálod napján s felmagasodjunk feltámadásodra. Életed, ritmusúban élünk még Veled, s talán elég fonálnak ez. Tisztálkodunk, miként egyéb teremtmények váltanak lombot, bundát vagy agancsot, ha ideje jő. Megújulunk gyermekeinkben, ’kiket kiilönbbnek kívánunk magunknál.” “Az ajándékodat elfogadjuk. Te mondád, azért jöttél, hogy éietünk legyen s több életünk legyen. Ideadtad, ami megvolt nekünk : a lelket, — de mégis Te adtad, mert Te tanítottad meg, hogy mit ér. Felszabadítottál a szolgaságból, mert menedéket mutattál magunkban: olyat, amely mindnyájunknak készen áll.” “Akkor mások menekültek, ma megint mások menekülnek... s az időtlenségben oly’ egy a rég, a ma, s hogy szolgák-e vagy szolgák elöl e.” “Forgó- világban futunk; futunk, mint a királyok Betlehembe, s a Te hibád-e, ha nem keressük magunkban a Kisdedet? ...” * A szél a térdeplő arcába verte a havat, s ekkor fölegyenesedett, és ment tovább az utón. A szél hangot sodort utána a kereszt felől: nem lehetett tudni, sirás hangja-e, vagy megbocsátó, szelíd nevetésé, — mert a kisdedek ártatlanságában még egy a | hangja sirásnak, kacagásnak... MINDSZENTY JÓZSEF Három esztendővel ezelőtt, 1948 Karácsonyának szent ünnepén hurcolták el és vetették börtönre Magyarország vörös bitorlói Mindszenty József bíboros hercegprímást. A magyarság és kereszténység nagy mártírja három esztendeje szenved olyan kínokat, amelyeket még felfogni sem tudunk. Nem siratjuk ,mert ugyan ki méltó siratni öt?! Igazi mártír. Nem politikus volt, nem a politika sodorta börtönébe. Inkább apolitikus volt. Hitt, és taktikázás nélkül hirdette hitét, a krisztusit az autikrisztus ellen, a magyart az elnyomó ellen. Börtönre vethette az erő, s ördögi szerekkel megszólaltathatott testéből egy hangot, amely idegenül szólt belőle. De a bíbor és vörös harcából, földrehullva is, ö került ki tisztán és győztesen. Még a kicsinyek is, a hitetlenek is, az idegenek is megrendült tisztelettel néznek fel rá, aki egyaránt- nagy, embernek is, kereszténynek is, magyarnak is. Bár megérhetné, a börtönéből is a lelkeket ébren tartó bíboros hercegprímás azt az időt, amikor Magyarország ismét magyar ország lesz! (Ic)
