Függetlenség, 1951 (38. évfolyam, 1-52. szám)

1951-08-24 / 34. szám

Vizsgáljatok meg mindeneket s a jót tartsátok meg! SZENT PÁL Hungarian News of Trenton Haza csak ott van, ahol jog is van! PETŐFI YEAR 38. ÉVFOLYAM — NO. 34. SZÁM. TRENTON, N. J., 1951. AUGUSZTUS 24. Ten Cents per Copy—$!J.OO per Year Lee Sang Cho ölelése Eheti politikai összefogla­lónk cime beillenék valamely olcsókiadásu exotikus kaland­regény címének is. “Lee Sang Cho ölelése” — a cim őserdők sohanem látott növényóriása­inak zöldes félhomályát érzé­kelteti, a távolból bennszülöt­tek dobpergésre hallik, egy­­egy.hiéna riadóztatja a dög­evő állatokat, fenevadak som­polyognak a páfrányok tövé­ben, óriáskígyók ugranak a vándor nyakába, titokzatos vad állatok és növények halá­los szorításában vonaglik minden, s e félelmetes tájban mindenre ráborulón lebeg a mindennél titokzatosabb Lee Sang Cho, s az olvasó még mit sem sejt arról, vájjon kinek szól ölelése, s hogy ez az öle­lés a szeretet mozdulata-e vagypedig a gyilkosság egy titokzatos-keleti perverz ne­me-e! A cim mögött elterülő táj valósága sokkal szürkébb, de talán semmivel sem félelmete­sebb ennél. A koreai fegyverszüneti tárgyalásokon ölelte át — a távirati irodák jelentése sze­rint — Lee Sang Cho vörös generális Henry I. Hodes U.S. A.-tábornokot. S e hir után szó szerint megismételhetjük előző bekezdésünk zárósorait: mit sem sejthetünk arról, hogy ez az ölelés a szeretet mozdulata-e, vagypedig a gyilkosság egy titokzatos ke­leti neme. A tárgyaló fegyverszüneti bizottság szavába újra és új­ra belebömböl az ágyuk hang-’ ja, s miközben Lee Sang Cho tábornok az amerikaiakat ö­­lelgeti a bolsevista propagan­dát jól szolgáló fényképészi lencsék számára, az amerikai G. I.-okat a koreai halálosgő­­zü mocsarak s a vöröskatonák gyilkos fegyverei ölelgetik. Moszkvában az “amerikai im­perialisták” ellen uszít a saj­tó, Berlinben is vonultatgatja Sztálin ifjúsági bábjait, lázit a Balkánon, Franciaország­ban, Olaszországban, Irán­ban, Irakban, Egyiptomban, tüzcsóvákat haj igái Koreá­ban, Indokínában, — s közben békéről szaval, s a vöröstábor­nokkal szeretettel öleltetgeti az amerikai 8. hadsereg tá­bornokát. A “kalandregény” olvasója alighanem szeretne rákiáltani a szereplő hősökre, óvni a nyájas öleléstől, s rábökni a könyv utolsó oldalára, ahol már csak a fojtó rémek élnek birtokukbavéve mindent, s ahol a vörös láng pusztitóan ölel át mindent . . . * Európa Párisi tudósítónk az uj francia kormányalakulás u­­tán adódó helyzet elemzésében kiemeli azt a tényt, hogy Mochnak távoznia kellett a hadügyminisztérium éléről. Jules Moch, akinek testvérét a németek koncentrációs tá­borban pusztították el, szemé­lyi sérelmi politikát folytatott a francia hadügyminiszteri székben, és? igy elsőszámú ke­rékkötője volt minden Német­országot is bevonni akaró nyugateurópai védelmi terv­nek. így Moch távozása nemcsu­­pán a francia, hanem az álta­lános nyugateurópai politika szempontjából is rendkívül je­lentős esemény. Az uj had­ügyminiszter, Bidault, volt miniszterelnök, a katqlikus jellegű párt egyik vezére min­den bizonnyal sokkal inkább lesz képes a francia-német e­­gyüttmüködés egybehangolá­sára. Politikai körökben igen nagy érdeklődéssel tekintenek az uj, Pleven-kormány műkö­dése elé. Az uj kormányban végre nem vesznek részt mar­xisták, a kormány inkább poj­­gári-konzervativ színezetű. Sokan mintegy utolsó remény­ségként tekintenek erre a kor­mányra, amely a lezüllött francia közéletnek a kátyúból való kiemelésére volna hivat­va, — fejezi be lapunk párisi tudósítója. * Truman és McCarthy magán-hidegháború j a Truman elnök az American Legion házavató ünnepélyén Washingtonban b e s z é d et mondott a “rágalmazók” el­len. A beszéd félreérthetetle­nül McCarthy szenátor ellen volt kiélezve. A szenátor, aki a bolsevizmus, a szimpatizán­sok, a titkos-szimpatizánsok, az Achesonizmus, mindenféle rendű rózsaszínek elleni kö­nyörtelen támadásokkal tette ismertté nevét Amerikában, válaszolt az elnök beszédére, s azzal vádolja Trumant, hogy “az elnök a Kreml szolgálóit védi.” * Anglia Angol politikai körökben arról beszélnek, hogy a kor­mány legkésőbb a jövő év ta­vaszán, de talán már az idfi őszön kénytelen lesz választá­sokat tartani. Ez a konzerva­tívok és a Labour Party har­madik nagy összecsapása lesz, — s a mérkőzés eredmé­nye nemcsak Anglia további sorsára, hanepi a világpoliti­ka további alakulására is dön­tő befolyással lehet. # Rövid hírek Londonból jelentik, hogy Anglia ez év végéig egész had­erejének felét a kontinensre küldi, Eisenhower egyesült hadseregébe, öt teljes had­osztály Nyugatnémetország­ban lesz, de Berlin, Bécs és Trieszt is kapnak az angol egységekből. Tokióból jelentik, hogy a San Franciscoba küldendő ja­pán békedelegációt az összes pártok képviselőiből állították össze, leszámítva a szocialis­tákat. A héttagú küldöttség­nek Shigeru Yoshida minisz­terelnök lesz a vezetője. Az országgyűlés tagjaiból 12 ta­gú “megfigyelő” csoport is u­­(Folyt, a 3-ik oldalon) BAJOK VANNAK RÁKOSI KÖRÜL? FURCSA ... A “Függetlenség,” “Magyar Hírlap” és “Híradó” bécsi tudósoitójának lapzártakor érkezett jelentése. (BÉCS, augusztus 24.) — Ideérkezett magyar menekültek arról számolnak be, hogy né­hány nap óta forgalomba került egy hir a magyar fővárosban, amely szerint ismét bajok van­nak Rákosi körül. Emlékezetes, hogy a kommunista diktátor már egyszer — három évvel ez­előtt — szinte kegyvesztett lett. Állítólag “Titoista szimpátiá­val” vádolták. Akkor azonban si­került Rákosinak rövid moszk­vai látogatás után továbbra is nyeregben maradnia, a két ve­­télytárs, Révai és Gerő legna­gyobb bosszúságára. Budapes­ten arról vélnek tudni, hogy az “ötösfogatból” megmaradt há­rom nagyság (Rajk és Farkas Mihály hiányzik immár,) újabb nagy összecsapásáról van szó, s egynek ismét ki kell hullania. Persze, Moszkvában dől el, me­lyik a három közül. Arra számí­tanak, hogy most Rákosin a sor, hiszen a három közül ő a “leg­szelídebb,” s vádolói szerint a deportálásokkal kapcsolatos ak­cióban “nem járt el vonalhü kommunistához méltó módon.” — A magyar nép abban a tra­gikomikus helyzetben van, hogy azért szurkol, bárcsak Rákosi megmaradna: ugyanis Révai vagy Gerő diktátorsága bizony­nyal még rettenetesebb volna. —y —r Meghívó a Református Presbiteri Szövetség gyűlésére Az Amerikai Magyar Refor­mátus Presbiteri Szövetség évi gyűlését az idén szeptember 2 és 3-án tartja Ligonier, Pa.-ban, a Református Árva- és Aggmen­­ház templomában. Erre a gyűlésre szeretettel hívjuk és várjuk minden egyhá­zaink lelkipásztorait és presbi­tereit. Ezekben a nehéz időkben, amikor sötét fellegek gyűlnek össze felettünk szerte az egész világon, nem lehet közömbös senkire sem ennek a gyűlésnek a sikere. “Egymás terhét hordoz­zátok és úgy töltsétek be az Is­ten országát” — mondta Meg­váltónk. Nekünk, presbiterek­nek terheket kell vállalnunk, hogy méltók legyünk arra a tisztségre, amire szerintem nemcsak a gyülekezet hivott el, de elhívott magä az Isten. A vezetőség gondoskodott ar­ról, hogy kitűnő előadásokkal gazdagítsuk gy ilésünket. Elő­adók lesznek: Nj. Harangi Lász­ló, Warren, Oh:o-i lelkész, Ko­vács Gusztáv, vélt elnök és szól­ni fog a gyűlés tagjaihoz, Nt. Balogh István, az Amerikai Ma­gyar Szövetség ' itkára. Legyen ez a két nap Istentől megáldott, amikor úgy a lelkészi kar, mint a presbiterek mindent megtesznek gyűlésünk sikere ér­dekében. Annál is inkább, mert árvaházunk aznap velünk e­­gyütt ünnepli 30 éves jubileu­mát. SZENTMIKLÓSSY PÁL elnök. FURCSA, hogy a bridgeporti hetilap éléről, minden további bejelentés nélkül, eltűnt a szen­zációhaj hász főszerkesztő ur ne­ve s jóideje senki sem “jegyzi” a lapot. Az uj szerkesztő, aki név­telenül kívánja szerkeszteni ezt a hetilapot, becsületesen kiirta az igazságot a lap fejére: “A New England államok egyetlen magyarnyelvű hetilapja.” Boros urnák ugyanis, — aki önmagát meghazudtoló szer énységgel, szinte suttyomban szedte le ne­vét arról a lapról, amelyet fene nagy hangon hirdetett be alig néhány éve, — az volt a mániá­ja, hogy országos nagy lapnak hiresztelte a bridgeportiak heti­lapját s még ide, New Jerseybe is elküldte mindenre kapható embereit, hogy hirdetéseket gyűjtsenek . . . Futó homokra a­­zonban nem lehet időtálló várat építeni, vagy ahogyan' Lincoln Ábrahám mondotta: nem lehet bolonddá tenni mindenkit miga­­világ„. . . s igy Borosz László fő­­szerkesztő ur neve is egy szép napon eltűnt a lapról; fellengzős elgondolásai semmivé lettek, el­pusztultak, mert ártalmasak voltak! — Mindenesetre furcsa, hogy éppen ennek a sajátmagát oly nagyon szerepeltetni s nevét, tetteit fotogtatni szerető szer­kesztőnek a távozását még csak egy pársoros bejelentés sem je­lezte . . . csak úgy szó nélkül le­szedte nevét a lapról s tovább állt... Nem is volna olyan nagy bolondság utánanézni, hogy mi­ért tűnt el a szerkesztő ur neve a lapról, kik a tagjai a Hungari­an Publishing Corporationnak, amely mint kiadó szerepel a la­pon s hogy miért és hová tűnt el olyan hirtelen maga Dr. Bo­ros László szerkesztő ur?... Beszámoló a Sajtó-Napról (Az alábbi cikket a new brunswicki Magyar Hírlap, illet­ve a perth amboyi Híradó cirnü testvérlapjainkból vettük át.) A múlt vasárnapi New Jer­­sey-i Magyar Rádió- és Sajtó- Nap a rendezés milyenszerüsé­­géhez és méreteihez mérten nagyvonalú, szép, rendkívüli és sikerült volt; tervszerű pontos­sággal és körültekintéssel ment minden mindaddig, amig délu­tán 4 óratájban megeredt az eső és könyörtelenül keresztülhúzta a számításokat... Alig kezdődött meg a műsor, amikor Emery Deutsch varázs­­hegedűjének sírása közben egy­szerre csak el kezdett esni az e­­ső... Előbb csak cseppekben hul­lott, aztán megnyíltak az ég csa­tornái s a fák alatt elhelyezett, papírral szépen leteritett aszta­lok százai közül a vendégek ez­rei igyekeztek fedél alá jutni... Ezekben a rendezőség számára oly keserű percekben már több­ezer ember volt a Linwood Groveban és ha csak egy futó záporeső lett volna, ha az ég utá­na kitisztult volna, a Linwood Grove valóban szűknek bizo­nyult volna a magyar rádiót és magyar sajtót megbecsülő jó magyarok befogadására... Olya­nok mondják, akik tudják, hogy mit beszélnek, hogy ez a Rádió és Sajtó Nap évtizedek egyik legnagyobb és legsikerültebb magyar piknik-mulatsága lett volna, ha az eső el nem mossa a siker csattanóját, ha a rossz idő vissza nem tartja az ide készülő tömegeket . . . Még igy is, a dél­után 4-től este 11-ig zuhogó eső­ben ezer meg ezer résztvevő szó­rakozott ezen a Rádió- és Sajtó-Nap mulatságon, aminek több órán át tartó igazán nivós műso­ra a magyar dallamok és ma­gyar betű felejthetetlen szép ün­nepének méltó keretet adott... Diénes László szerkesztő és lapkiadó megnyitó és üdvözlő szavai után Csonka Pista vette át a ceremónia-mester szerepét és elsőnek Emery Deutsch hege­dűművészt szólította a közönség elé. Gyönyörű játékával ismét bizonyságát adta, hogy méltó nagy hírnevére. Szittai Mihály cimbalom-művész mesterien ki­sérte a mestert. Utána Bernard W. Yogel middlesex-megyei ál­lami szenátor mondott rövid üd­vözlő beszédet, majd Tóth Ist­ván előbb Iván Dezsőt, aztán Kondor Mariskát szólította sze­replésre. Mindketten a tőlük megszokott, jó hangulatot va­rázsló szép énekszámokkal sze­repeltek. Ráadásul még egy szép tárogató-szám is követke­zett. Diénes László ezután Zám­­bory Sándor régi magyar újság­írót, elődjét és lapjainak alapí­tóját hívta szólásra, aki szivbe­­markoló szavakkal mutatott rá arra, hogy ennek a mai Rádió- és Sajtó-Napnak a közönsége, egyházaink és egyleteink tagsá­gából felsereglett magyarok ez­rei : ez igazán az amerikai ma­gyarság... Ezekre a magyarokra méltán lehetünk büszkék... ezek­nek a magyaroknak a magyar dal, magyar szó, magyar betű ünnepén történt ilyen tüntető nagy számban való felsorakozá­­sa, a testvéri érzésnek, jóaka­ratnak, egymás megbecsülésé­nek ilyen nagyfokú megnyilat­kozása lelkesedést, ujult hitet, bizalmat önthet még azokba is, akik amerikai magyarságukba vetett hitüket már-már kezdik elveszíteni... Körülbelől ezeket mondotta Zámbory Sándor, mielőtt bemu­tatta és szólásra kérte Szántó Lajost, az Amerikai Magyar Népszava elnök-kiadóját, az A- merikai Magyar Szövetség és a Segélyakció országos elnökét. Szántó Lajos pedig, aki Rich­mond, Virginiából jött el erre a Sajtó-Napra, keresetlen,őszin­te szavakkal mondotta, hogy itt, a magyar szó nagy ünnepén kez­di igazán megismerni az ameri­kai magyarokat, itt látta meg igazán az amerikai magyarság arcát, “keresztmetszetét”... Mindkét szónok szavait hosz­­szantartó tapssal fogadta a kö­zönség. Mányoki Lívia, a budapesti o­­peraház volt művésznője gyö­nyörű hangjával és dalszámai­val valósággal elbűvölte a hallga­tóságot. Teghze Gerber Miklós kisérte zongorán. Utána Eőryné Pauk Margitka lépett a mikro­fon elé s kedves hangjával, bá­jos egyéniségével azokat is taps­ra bírta, akik őt még eddig nem látták, nem hallották. New Brunswick magyarsága valóban büszke lehet az ő Pauk Margit­kájára! Teghze Gerber Miklós, a hires zeneszerző zeneművész és Meringer Ernő baritonista szá­mai is sok-sok tapsot arattak. Balogh Gábor színművész mint dalköltő is sikerrel mutatkozott be előttünk. Halász Ilonka ked­vesen dalolgatott, Endrey Jenő színművész, a new yorki magyar rádió-órák 20 éves jubileumát ünneplő vezetője pedig, aki már csuronvizesen érkezett a szin-Magyar szív, mozdulj meg! Nagyon, nagyon sokszor, nagyon, nagyon sokan fordul­tak már kérő szóval Amerika magyarságához. Hazájukból elűzött s Európa különféle országaiban hányódó és nélkülöző magyar testvéreink kérését tolmácsolták a felhívások százai, ha nem ezrei. Érthető, ha már kissé belefáradtunk a sok-sok adásba. S ennek ellenére ma megint kérő szóval fordulunk a ma­gyarsághoz. Egy affidavit-re volna sürgősen szükség. Ang­liában él egy kitűnő, derék magyar ember, akinek 1948-ban kellett elmenekülnie Magyarországról a kommunisták elől, mert különben kivégezték volna. 29 esztendős, feleségével és egyéves kislányával Angliában élnek, — mindketten egy textilgyárban dolgoznak. Nem elégedetlenek, de a fiatalasz­­szony nem bírja Anglia éghajlatát, s az orvos azt mondta ne­kik, ha nem mennek más országba, az asszonyka nem fog sokáig élni. A fiatal magyar házaspár egyetlen vágya, hogy Ameri­kába jölíessenek s itt dolgozhassanak. Ehhez egy affidavit-re volna sürgős szükségük. Emberéletről van szó! Az amerikai magyarság jószivére appellálunk: mentsétek meg őket! Kérjük, aki hajlandó affidavit-et adni, közölje nevét és címét szerkesztőségünkkel, s mi továbbítjuk a címet Ang­liába. Egy papírgyár meg akarta állapítani, milyen gyorsan lehet az élő fatörzsből papirost gyár­tani. Reggel 7 óra 35 perckor kidöntöttek a papírgyár szom­szédságában álló erdőben három fatörzset. A kéreg lehántása u­­tán a fatörzsek feldolgozása oly gyorsan ment végbe, hogy az el­ső rotációs papírtekercs már 9 óra 39 perckor elhagyta a gépet. A tekercset automobilon nyom­ban átszállították egy napilap nyomdájába és délelőtt 11 óra­kor már az utcán árusították a friss papirosra nyomott újsá­got. Mindössze 3 óra 25 percbe telt eszerint, hogy az élőfából pa­piros és a papirosból újság lett. Reggel 7 órakor még madarak csicseregtek a három fa lombko­ronáján és 11 órakor a legújabb híreket olvashatta a közönség u­­gyane fatörzsek papirossá saj­tolt hasábjain. Kristály­felhőkarcolók Chaing építész, aki az Egye­sült Államok néhány legnagyobb felhőkarcolóját építette, nemrég kijelentette, hogy nincsen mesz­­sze az idő, amikor 2500 láb ma­gasságú felhőkarcolókat is épí­teni fognak. Egyetlen ablak sem lesz rajtuk, mert a falak kris­tályból épülnek. Egy angol újság pályázatot irt ki a legjobb szerelmeslevélre. A dijat Annerly Erzsébet kis­asszony nyerte el a levelével, a­­melyet a szerkesztőség “klasz­­szikusnak” talált. Annerly kis­asszony sok gratuláló levelet ka­pott, köztük azonban, sajnos, ott volt vőlegényének, egy tenge­résztisztnek a búcsúlevele is. A volt vőlegény megdöbbenve is­merte fel a jutalmat nyert sze­relmeslevélben azt a levelet, a­­melyet menyasszonyától kapott egyizben. Ezért felbontotta el­jegyzését. A STRADIVARI TITKA Dr. White Braid amerikai fi­zikus egy tudományos folyóirat­ban ismerteti a laboratóriumá­ban lefolytatott akusztikus kí­sérleteket, amelyek a Stradivá­­rius-hegedü titkának a feltárá­sára vezettek. A kísérletek során sikerült egy 1714-ből való Stra­­divárius-hegedü hanghullámait fotografikus lemezekre rögzíte­ni. Ennek a felvételnek révén vált elsőizben lehetségessé a Stradivárius-hegedti rezgései­nek csodálatos teljességét és tö­kéletességét lerögzíteni. Jófejű leány Érdemes meg­nősülnie Az uj királynak, a 20 éves Baudoinnak a parlament 120,- 000 dollár évi fizetést szavazott meg, azzal a további rendelke­zéssel, hogy amikor a fiú megnő­sül, a fizetését automatikusan 840,000,dollárra emelik fel. Eb­ből a fizetésből kell a királynak ellátnia háztartását, kivéve a fű­tést, amit a kormány magára vállalt. helyre, olyan nagyszerű, talpra­esett “konferanszit mondott, hogy ha helyünk engedné, szó­­ról-szőra leközölnénk... A két részletben, két időpont­ban tervezett műsor jóformán egybeolvadt és órákon át tartott. Közbe-közbe rázendített a Kára- Németh zenekar s táncra per­­(Folyt. a 2-ik oldalon) Londonban sokat beszélnek egy Mason Ethel nevű fiatal hölgyről, aki betéve tudja az összes angol vonatok indulási s érkezési idejét. Eddig még minden kérdésre hibátlan pon­tossággal felelt. A rendőrség is igénybeveszi rendkívüli emléke­ző tehetségét, amely már kis­lánykorában is észrevehető volt bármely olvasmányát az iskolás­könyv egyszeri áttekintése után szószerint el tudta mondani. ELNÖKI ELEFÁNT Három tonnás elefánt-cse­csemő érkezett Saigonból Singa­­poreba, s útban van Washington felé. Cambodia királya küldi az elefántot ajándékba Truman el­nöknek. Szeptemberben érkezik Amerikába az elefánt. Az elnök valószínűleg a washingtoni ál­latkertnek fogja ajándékozni. Újság — amely még Vigyázzunk a sze­­majdnem csicsereg relmes-levelekkel!

Next

/
Thumbnails
Contents