Függetlenség, 1951 (38. évfolyam, 1-52. szám)
1951-05-17 / 33. szám
Vizsgáljatok meg mindeneket s a jót tartsátok meg! SZENT PÁL Hungarian News of Trenton Haza csak ott van, ahol jog is van! PETŐFI YEAR 38. ÉVFOLYAM — NO. 33. SZÁM. Trenton, n. j., 1951. augusztus 17. Ten Cents per Copy—$2.00 per Year Távolról szemlélve a dolgokat azt lehetne mondani: az elmúlt héten semmi feljegyzésreméltó nem történt. A politikát azonban nem lehet kizárólag eseményeken mérni, és különösen nem egy önkényesen felállított időbeli kettőskorlát között. Valóban, a héten se uj háború ki nem tört, se régi véget nem ért, nem láttak napvilágot különösebben haragos jegyzékek, s nem hangzottak el politikusi ajkakról jelentősebb beszédek. Talán ez a hét eseménytelen, de talán éppen ezen a héten indul el mégis valami. Szuez hullámzik Hiszen ha semmi uj nem történt is, annyi minden van folyamatban, amely egy döntő fordulatnak lehet ma még nem ilymódon értékelt magja. Koreában dörögnek az ágyuk; Indokínában folyik a franciák de főképpen a franciák által odakényszeritett idegenlégiósok (közöttük sokezer elhurcolt magyar fiatal) vére; Iránban a tárgyalóasztalon egymás mellett fekszik a békés töltőtoll, amely néhány nevet rajzolhat egy megnyugtató s holnap újra semmissé válható okmány alá, — s a csóva, amely ugyanilyen könnyed mozdulattal hajítható a lángolni kész olajmezőkre; Izrael állam határán állandósulnak az összetűzések s mozog az egész arab világ: Marokkó szabadulni akar a franciáktól, s most E- gyiptom látja ismét elérkezettnek az időt az átmenetileg elgyengült brit oroszlán megzsarolására. Egyiptom fel óhajtja mondani a szuezi szerződést, s azt kívánja, hogy Anglia vonja ki a csatorna védelmére rendelt csapatait. Végülis minden bizonnyal helyükön fognak maradni a brit csapatok, de a szuezi hullámokat ismét örvendve fújja a moszkvai szél; a hideg háború utóbbi hónapjai ugyan végül mindig moszkvai csatavesztéssel végződnek (Korea, Irán, s most Egyiptom,) — csakhogy ezek a nyugati győzelmek rengeteg idegerőt emésztenek fel, s Moszkvának még ezek a vesztett csaták is megérik a fáradságot. A lovagiatlan fél mindig előnyben van a “fair play” oldalával szemben, de ez az előny mindig csak kezdeti és mindig hátránnyá lesz, mihelyt a csupán mutatósságra törekvő hideg háború valóságossá válik, — s igy bizonyosra vehető, hogy azzal a látszólagos defetizmussal (amelyet a Nyu gatban Moszkva táplálni kíván) végeredményben Moszkva önmagát téveszti csak meg, s keserű meglepetésként fogja érni az az erőtöbblet, amely adott pillanatban a Nyugat oldalán meg fog mutatkozni jóval a moszkvai önáltató elképzelések fölött. * Eden beszéde Ugyanígy helytelen viszont, ha a Nyugat áltatja magát lebecsülve a Szovjet erejét s a vörös veszedelmet. A főellenség elleni közös arcvonal kialakulása ma mindennél fontosabb. Ebből a szempontból kell értékelnünk Eden volt brit külügyminiszternek, a Konzervatív Párt egyik vezetőjének beszédét is. Egy távirati jelentés erről a következőkben számol be: “A denveri egyetem World Affairs Institute nevű szervezete több előkelő külföldi politikust hivott meg, hogy a hallgatóság előtt nézeteiket a jelenlegi világhelyzetről kifejtsék. így meghívták Anthony Eden volt angol külügyminisztert is.” “Eden arról beszélt, hogy a nemzetek és országok sorsa egymástól függ. Egyetlen nemzet sem gondolhatja azt, hogy a többire nincs szüksége. Nem lehetnek olyan céljai, amelyeket mások segítsége nélkül elérhet és ezek közé tartozik elsősorban az illető nemzet biztonsága, népének emberi- és szabadságjogai.” “így kell Angliának és az Egyesült Államoknak is közös akarattal, erőik egyesítésével haladni a közös cél felé. Azonban mindegyiknek úgy kell működnie, hogy akaratát a többi népre ne erőszakolja rá. Mindenütt csak a megegyezés vezethet állandó jó viszonyra. Sajnálattal látja, hogy az oroszok az Egyesült Nemzetek erre irányuló törekvését lehetetlenné tették és ezzel meghiúsítják azt a célt, amelyért az Egyesült Nemzetek szervezete tulajdonképen megalakult. Tragikus, hogy emiatt a kölcsönös biztonság létre nem hozható — mondotta Eden.” “Nem szabad magunkat félrevezettetni az oroszok néha felhangzó, barátságos szellemű kijelentéseitől. Nem szabad azokat ugyan teljesen figyelmen kívül hagyni sem, de követelnünk kell, hogy a baráti szavakat baráti tettek is kövessék. Addig pedig legyünk felkészülve mindenre. Jó utón haladunk, látjuk az eredményekből. ügyeljünk arra, hogy az újabb orosz módszert, amely a közvetlen támadás helyett egyes kisebb országokban 1 á z o ngásokat szit, mindenüvé befurakodik, szintén meghiúsítsuk. Az Atlanti Szövetség ennek az akaratnak a megnyilvánulása, amellyel egy eddig lehetetlennek tartott egységet érhettünk el a közös védelem terén. Ha ezt előbb megtettük volna és előbb alkottunk volna egységes frontot a kommunizmus ellen, akkor ma már sokkal messzebb tartanánk. Az ellenállásban Anglia, habár sok helyen kell résen állnia, még az eddiginél is nagyobb mértékben kiveszi a részét, mert az angolok is vallják, hogy a vasfüggöny és Amerika között Anglia a szabadság utolsó, megbízható védbástyája.” (Folyt, a 4-ik oldalon) A SZABADFOGLALKOZÁSÚAK BIZTOSÍTÁSA A Társadalombiztosító Törvény 1950-es módosításai, amelyek 1951. január 1-én léptek életbe, további 10 millió emberre terjesztették ki az aggkoruak és hátrahagyottakról való gondoskodást. Az önálló foglalkozásúak legnagyobbrésze ide tartozik, valamint az állandóan alkalmazott háztartási és mezőgazdasági munkások, az iskolák, kórházak, egyházak és más nem nyereségre alakult vállalatok legtöbb tisztviselője. Az alant felsoroltakat kivéve, a be nem jegyzett üzletek és vállalatok tulajdonosaira és társtulajdonosaira is kiterjesztették a társadalombiztosítást, ha az adóévben legalább 400 dollárt tisztán kerestek. A kivételek a következők: 1. Földmi velők. 2. Lelkészek. 3. Közhivatalnokok. 4. Orvosok, szemészek, gyógyászok, fogorvosok, állatorvosok, építészek, mérnökök, okleveles vagy állami és városi könyvszakértők, ha kizárólag ezzel foglalkoznak, Christian Science oktatók, temetkezési vállalkozók. Az önálló emberek is kötelesek társadalmi biztositói kártyát és számot kérni a Társadalombiztosító Hivatal legközelebbi fiókjától. Ahol fiók nincs, a postahivataltól kell űrlapot beszerezni. Ha önálló vállalkozók voltunk és 65 éves korunk után visszavonulunk, ugyanolyan illetmények járnak nekünk, mint az alkalmazottaknak Az önálló emberek munkától-való visszavonulása a törvény külön szabályai szerint bíráltai ik el. Visszavonultnak tekintik az üzletembert sokszor akkor is, ha munkát végez, de nem eleget ahhoz, hogy eltartsa magát.: Az önálló ember nem köteles évnegyedenként jelentést, tenni. Csak egyszer évente, a jövedelmi adó vallomá:(ával egyidejűleg kell társadalombiztosító adó alá eső keresetét megadni és az adót leróni. Az önáll^ emberekre nézve az első jelentés tehát csak 1952. március 15. körül esedékes. 1951. jaunán 1.-től kezdve az évi 3,600 dollárig terjedő kereset adó alá esik! akár fizetés, akár vállalkozói jövedelem címen jutottunk hozzá. Az olyan ember, akinek fix fizetése és vállalkozói jövedelmi van, a fizetése után esedékes Ijársadalmi biztositó adót a szokásos módon fizeti. Vállalkozni jövedelmének azonban csak aaon része után fizet társadalombiztosító adót, amely a fizetését) évi 3,600 dollárra kiegészíti. Au önálló ember 2 és negyed százalékot fizet jövedelme után társadalombiztosításért, tehát másfélszer annyit, mintha alkalmazott volna, de csak a háromn wed részét annak, amit az alkalmazó és alkalmazott együttvéve lerónak. Beszámoló a sao paoloi protestáns világkongresszusról Amint már meg is emlékeztünk erről, a protestáns egyházak Világszövetsége julius 16. és 25.-ke között tartotta kongresszusát Brazíliában. Ezen a világ minden részéből érkezett protestáns vezetők vitatták meg egyházügyi problémáikat s a válságos időknek megfelelő megoldások keresésén fáradoztak. A kongresszus egyedüli magyar résztvevője Nt. Béky Zoltán esperes, a trentoni Függ. Ref. Egyház lelkipásztora volt, aki azon fáradozott, hogy a magyarországi protestantizmus ügye is napirendre kerüljön. A kongresszus ötödik napjának estéjén nyílt alkalma Nt. Béky Zoltánnak a magyar-üldözés ügyének előterjesztésére. Az angolul elmondott beszédet a világ minden részéről összesereglett protestáns vezetők feszült érdeklődéssel hallgatták. Megrázó szavakkal beszélt tízmillió magyar élet-halál-harcáról. “Ezek között van Önöknek hárommillió protestáns hittestvérük” — mondotta, — “akiket most sátáni kegyetlenséggel és tervszerűséggel irtanak ki és hurcolnak haláltáborokba.” A továbbiakban emlékeztetett arra, hogy Magyarország mindig védőbástyája volt a kereszténységnek és 1000 esztendőn keresztül vérét hullatva tartotta fel a nyugat felé özönlő pogány áradatot. Hangsúlyozta, hogy a világ kereszténysége vétkezik, ha most tétlenül szemléli e rettenetes eseményeket. A felszólalás hatása alatt a kongresszus elhatározta, hogy minden lehetőt megtesz az üldözött magyarság, közelebbről: a magyar protestánsok érdekében. Ennyit eszünk Azalatt a hetven év alatt, amelyet újabban átlagos életkornak mondanak, az egészséges ember nem kevesebb, mint 14 tonna kenyeret fogyaszt. Burgonyából a fogyasztás 60 év alatt hat tonna. A salátalevelekből, amit az ember ezalatt az idő alatt elfogyaszt, olyan szőnyeget lehetne előállítani, amely 12 nagy szoba padlóját fedhetné be. Nagy persze az1 elfogyasztott husmennyiség is, amelyhez még halak mellett körülbelül tízezer tojás járul. Cukorból 4,500, sóból 750 kiló a fogyasztás. Napi másfél liter folyadékot számítva, az italfogyasztás a 70 év alatt 87,000 litert tesz. Tévedni emberi dolog. (Seneca) A jegesmedvék szeretik a meleget Rekkenő nyári napokon megesik az ember szive az állatkertek szegény jegesmedvéin, amelyekről a néző képzelete nagyon is hajlandó feltenni, hogy szörnyen vágynak a sarkvidék hidege után. Pedig hát ennek a résztvétnek Jennison ismert angol zoológus szerint nincsen semmi alapja. Szerinte a jegesmedvék nem raponganak a hidegért, október és február közti időben csak ritkán szállnak vízbe és roppant örülnek, ha nagy melegben a napon sütkérezhetnek. Az emberek tévedése onnan van, mert nem tudják, hogy a sarkvidéken a hótömegek meglehetős nagy meleg kifejtése mellett párolognak el. LEGÚJABB A diplomáciai köröket meglepetésként érte az a szovjet bejelentés, amely szerint a Szovjetunió kormánya részt óhajt venni a japán békét tárgyaló szeptemberi San Francisco-i konferencián. A bejelentés előtt arra lehetett számítani, hogy a békeokmány rövid néhány nap alatt nyélbe lesz ütve, — mig most valószínű, hogy a Gromyko-vezette szovjet delegáció mindent el fog követni a tárgyalásoknak a végtelenségig való elnyujtása érdekében. Újra a nepotizmus! ____________ \ Nagy Júliát, Nagy Ferenc menekült miniszterelnök leányát a Nemzeti Bizottmány washingtoni irodája alkalmazta. E hir, különösen menekült magyar körökben, kínos feltűnést keltett, mert ebből a j elenségből arra lehet következtetni, hogy egyes menekült magyar “politikusok” itt Amerikában is meg akarják honosítani a protekció uram-bátyám, mi-kutyánk-kölyke rendszerét. Növényevők leszünk? Semmiféle élelmiszernek a drágasága nem tudja annyira kihozni sodrából ezt az országot, mint a húsé. Amerika a húsevők örszága, a világ második legnagyobb husfogyasztója. Ha Amerika kezd kevesebb húst enni, annak komoly oka van. Már pedig az utóbbi időben évi 3 fonttal kevesebbet eszik. Évi 3 font hús nem látszik oly soknak, de a húsfogyasztásnak minden papírforma szerint inkább emelkedni, mint esni kellene. Senki előtt sem kétes, hogy miért: a hús drága. “Az amerikaiak növényevők lettek” — mondta nemrég elkeseredve a new yorki mészárosok ipartestületi elnöke, mikor a tagok arról panaszkodtak, hogy húskészletük jórésze a nyakukon marad. A derék mészárosmester persze valamiféle betegségnek tekinti a növényevést. Csodálkozna azonban, milyen könnyű lenne az országot ebből a betegségből kigyógyitani: csak az árjelző táblán kellene néhány változást eszközölni. Vissza a rövid szoknyához! Az Egyenlő Polgárjogok Angol Társasága által nemrég Londonban rendezett kongreszszuson határozati javaslatot fogadtak el, amely a hosszú szoknya felújítását “a nők személyi kényelme és testi szabadsága ellen intézett merényletkép ítéli el és felszólítja mindazokat a nőket, akik súlyt helyeznek erre a szabadságra, hogy ezt a divatot ne kövessék.” A javaslat benyújtója kifejtette, hogy a hosszú szoknya a nőket rendkívül akadályozza és a régi rabszolgaságba vetné vissza. A többi szónok is hangsúlyozta, hogy a női élet igen nagy részben a ruházkodás módjától függ — amiért is ezt a kérdést a legkomolyabban kell tárgyalni. A szív szeme nem csal. (Török közmondás) IGAZAN KIVAN-E? Irta: Köröndi András Kilencszáz és ötven esztendővel ezelőtt Vajk fejét megkoszorúzta a kereszténység koronája, a fejedelemből István király lett. s az északi-keleti pogány magyarból a nyugati kereszténységhez kötött sorsú magyar. A Kárpátok-ölelte hazát sok pogány verte s veri azóta, s a vérző magyar ajkán az első király nevének napján felzeng a szent királyt hivó ének, a templomokban megkondul a harang, az Alföld síkján s a dombok tetején felcsap az emlékeztető láng, s a Duna partján tüzkigyók szöknek az ég felé. A rab hazában most csak a szivekben gyulhat ki a láng, a tüzkigyók sirva-sziszegve, kínban könyörögve csapnak fel az égi trónushoz; a pogány rabtartó ellenség által nem hallhatóan zendül fel rettenetben, de reménykedve — Ah, hol vagy, magyarok tündöklő csillaga, Ki voltál valaha országunk istápja? Hol vagy, István király? Téged magyar kíván, Gyászos öltözetben teelőtted sírván. Aligha érezte át valaha is a daloló szív e hivó ének minden betűjét úgy, ahogyan ma a rab ország népe. Igen, kívánja, — igen kivánja az erkölcsellenes rendbe kényszeritett nép az erkölcsi rendet, amely kegyetlenül szigorú, de szigorában igazságos, egyforma mértékkel mérő, és e szigorúság a szeretet vallásáért a szeretet vallását vértanuságban is vallók és küzdők szigora. Szent István király óta a mártír Szent Gellért püspöktől a mártír Mindszenty bíboros hercegprímásig áll az utat jelezve a hitvalló küzdők sora. Az ut fölött a szent király glóriájának fénye világítja be a bevégzett Müvet, amely már annyiszor látszhatott a kishitű előtt — tatár, török, muszka veszedelemben — érettnek arra, hogy elröppenjen felette a sóhaj: “Bevégeztetett!” S még mindig él a magyar, él az ország, él a,. Mü. A Müvet hiába kaszabolja sarló s veri kalapács, az. országra hiába települ a pogány, a magyar hiába van rabláncon vagy szerteszórva a világba: él! Él és emlékezik. Él, és továbbénekli a dalt, ezerév örökségét, a vágyó, hivó, hivő, tiszta éneket. * Ezen az idei fordulón a szabad világban élő magyarságnak kell a rab-hazában sínylődök helyett is énekelnie. “Hol vagy, István király? Téged magyar kíván” . . . De tudjuk-e még énekelni? A hazájában nyomorgatott, kivándorlásra kényszerült vagy a hazájából az ellenség által elűzött magyar most viszonylagos biztonságba érve nem vész e belé a pogánynál pogányabb jólétvallásba?! Van-e még valami az áldozatos szellemből, amely még ad hitéért, ad templomáért, — önként, szabad akaratából, közvetlen céllal, — hogy ne legyen méltatlan kényszerűség holmi “party”-k jövedelméből fenntartani a Várat. A rab hazában elérkezett a kereszténység megújhodása. A szabad földön élő magyarságnak is legyen emlékeztetője ez az évforduló, hogy mindannyian, magyarok, nyílt szívvel énekelhessük a szabadulásért könyörgő éneket. Névváltoztatási verseny a Verhovayaknál A Verhovay Segély Egylet nevének megváltoztatási gondolata már évek óta foglalkoztatja nemcsak az egyesület tagságát, de bizonyos kívülállókat is. És éppen ezek miatt a kívülállók miatt halasztódott mostanig a név megváltoztatása, mert ezek az alapitó néhai Verhovay Gyula személyében és ténykeséseiben kerestek kifogásolni valót, már pedig akár hogy is álljon az a kérdés — mégsem lehet az amerikai magyarság legnagyobb egyletének a nevét kívülállók tanácsára csak úgy egyszerűen, a szófogadó jó gyerek módjára nyomban megváltoztatni . . . A Verhovay név megváltoztatását különben sem a már régen sírjában nyugvó alapitónak politikai, vagy elvi lyen, vagy olyan álláspontja tette szükségessé, hiszen ha 65 éven át a szempontok ellenére is jó volt a neve, ezentúl is jó lenne. Az egylet nagy amerikai testvérsegitő biztosítási intézménnyé nőtte ki magát s az amerikaiak fülénék furcsán hangzó Verhovay név az egylet továbbfejlődésének ma már valósággal útjában áll. Ezért kell a Verhovaynak uj nevet keresni. A Verhovay igazgatóság ez év tavaszán tárgyalta a névváltoztatás kérdését és elhatározta, hogy pályázatot hirdet a tagság között s az őszi konvención eldöntendő verseny alapján keres A milánói érsek véleménye Schuster kardinális, milánói érsek, kijelentette: “A keresztény nemzeteknek tudniok kell, hogy a materialista kommunizmus terjedése legnagyobb akadályának tekinti a katolikus egyházat és annak szellemi értékeit. Oroszország nem fél sem az atombombától, sem a nyugati bankok tőkéitől. Oroszország csak Istentől fél és éppen ezért gyűlöli Istent. Isten az ő ellenfele. íme, ez a titka a budapesti pernek...” Lodge kormányzó a pápánál Római jelentés szerint az Olaszországban időző John D. Lodge connecticuti kormányzót, a magyarság hétpróbás barátját és pártfogóját Őszentsége XII. Pius pápa castelgundolfoi nyári rezidenciájában magánkihallgatáson fogadta. ij nevet nagy egyletünk. A Verlovayak lapja augusztus 1-i szénában most megjelent a pályásat, illetve verseny behirdetése íz erre vonatkozó feltételekkel is pályázati űrlappal együtt. A versenyben résztvehet minden Verhovay tag. A konvenció és az illami ügyosztály által elfogalott uj név benyújtója $500 diát kap.
