Függetlenség, 1950 (37. évfolyam, 10-52. szám)

1950-08-25 / 34. szám

AMERICAN IN SPIRIT MAGYAR IN LANGUAGE Hungarian News of Trenton Consolidated with: “REFORMED CHURCH INFORMER” YEAR 37. ÉVFOLYAM — NO. 34. SZÁM. TRENTON, N. J., 1950. AUGUSZTUS 25. Five Cents per Copy—$2.00 per Year Szeptember 20-án ül össze a Szent György Szövetség konvenciója Országos gyűlést tart szept. 3-án és 4-én Ligonier, Pa.-ban az Amerikai Magy. Ref. Presbyteri Szövetség A modern háborúban is még mindig a legfontosabb csapat­test a gyalogság Bár az amerikai újságok minden nap a legnagyobb be­tűkkel nyomtatott címek a­­latt ismertetik a koreai harc­téren folyó eseményeket, lé­nyeges változásról e héten nem tudunk beszámolni. A múlt hét elején a legnagyobb szenzációt az képezte, hogy az amerikai légi haderő a mint­egy 30,000 főnyi észak-kóreai csapatra rekerdszámu bom­bát dobott le. Ugyanis az észak-kóreaiak döntő kimene­telű támadásra összontositot­­ták csapataikat egy aránylag igen kis területen. A mi had­vezetőségünk erről tudomást szerzett és 100 nehéz bombázó repülőgépet rendelt ki e csa­patoknak bombázására. Az újság hírek szerint úgy lát­szott mintha sikerült volna nekünk döntő csapást mérni az ellenfélre. E hírek olvasá­sakor úgy éreztük, hogy erő­sen tévedtünk amikor egy hét­tel azelőtt azt irtuk, hogy: “Egy jól felszerelt és kikép­zett hadsereggel szemben e­­redménnyel csak egy jól fel­szerelt és kiképzett hadsereg veheti fel a harcot. A légi erők fölénye egymagában nem ele­gendő és az úgynevezett gombnyomásra működő had­sereg még egyelőre csak a jö­vő zenéje.” Vagy két napig csak azért nem szégyeltük magunkat a fenti megjegyzésünk miatt, mert ennek ellenkezője a mi győzelmünkről, az igazság győzelmőről tett tanúbizony­ságot. Harmadnapra azonban kiderült, hogy repülőink bom­bázása megzavarta ugyan az ellenség terveit, de ez a zavar csak nagyon rövid ideig tar^ tott és az ellenségnek okozott veszteséget a sajtó híradások igen nagy mértékben túlbe­csülték. Vagyis kiderült, hogy amit m ia légi haderőnek je­lentőségéről irtunk, — bár ezt inkább sajnálkozva, mint e­­légtételképen mondjuk — ez esetben helyesnek bizonyult. A modern háborúban is még mindig a gyalogság az, amely a harc legnehezebb részét szenvedi végig, s a gyalogság az, amely az elfoglalt terület megszállásával a békét bizto­sitan itudja. Hálával és elis­meréssel kell adóznunk azok­nak a derék amerikai gyalo­gos katonáknak, akik a túl­súlyban lévő észak-kóreai kommunista h a d s e r eggel szemben hősies önfeláldozás­sal küzdenek a demokratikus szabad világ megmentéséért. Nyomor és szegénység idézik elő a radikális változásokat Nem üres nagyhangú frá­zis az, hogy mi Koreában a szabad világ megmentéséért harcolunk. Mi nekünk nem volteddig semmi okunk hara­gudni az észak-kóreaiakra és ne mszerettük annyira a dél­­kóreaiakat, hogy az ő kedvü­kért harcba keveredjünk a 38- ik szélességi fokon felül lakó testvéreinkkel. Korea ép úgy csak egy név ebben a harcban, mint amilyen név lenne Irán, Indó-Kina, Tibet, Jugoszlá­via vagy bármelyik más or­szág, melyben orosz parancs­ra polgárháború törne ki a kommunista államforma elfo­gadása érdekében. Kommu­nista államforma sehol nem jött létre a nép akaratának szabad megnyilvánulása kö­vetkeztében. Azonban erő­szakkal terjedhet és terjed is ez mindenütt, ahol a fennálló rendet az uralmon lévő kor­mányzat, illetve a jogfolyto­nosságon alapuló államforma nem tudja fenntartani. Két­ségtelen, hogy a ross zgazda­­sági viszonyok, nyomor és a kormányzat tehetetlensége e bajokat orvosolni, nagyban e­­lőkészitik a talajt a radikális változások bekövetkezésére. De amely országban a nép a­­ránylagos jólétben él, ahol az emberi szabadsájogokat min­dé nkorlátozás nélkül élvezhe­tik az emberek, vagyis ahol valódi demokrácia nemcsak papíron van meg, de a való­ságban is létezik, ott a nagy többség nem vágyik a kom­munizmus hamis “áldásai” után. A szervezett munkásságnak nem kell kommunizmus Az. Egyesült Államok pél­dája mutatja, hogy az eddig élvezett korlátlan szabad­ság dacára is, amikor min­denki szabadon alkothatta meg véleményét és fejezhet­te azt ki a titkos szavazási rendszer alapján, a kommu­nizmus annyira sem tudott itt gyökeret verni, hogy a párt az általános választáso­kon jelöltet állíthasson. Pe­dig itt a kommunista propa­ganda egész a legutóbbi éve­kig minden megszorítás vagy korlátozás nélkül mű­ködhetett. De az amerikai népnek sohasem kellett kom mundzmus és annak egyik igen komoly ellenfele maga a szervezett munkásság volt. Sőt a szervezett munkásság még annyira sem tud meg­egyezni a kommunizmus eszméjével, vagy legalább is szemet hunyni annak, mint bizonyos esetben azt egyes kapitalisták teszik. A múlt héten egy angol hajón mint­egy 80 tonna hal konzerv érkezett Oroszországból ide Amerikába. A new yorki ki­kötőmunkások nem akarták az orosz árut lehozni a ha­jóról és az egész szállít­mányt erre visszaküldték Angliába. Hasonló történt egy szőrme szállítmánnyal, mi szintén Oroszországból érkezett ide Anglián keresz­tül. Ezt is visszavitték Angli­ába, a nemzetközi kereske­delmi központi lebonyolító szervezet hazájába, mert a new yorki kikötő munkások ezt a szállítmányt sem akar­ták lehozni a hajóról, ne­hogy az ő munkájuk is hoz­zájáruljon ahhoz, hogy az oroszok jó amerikai dollá­rokhoz jussanak. De visszatérve a koreai helyzetre, azt meg kell érte­ni minden józanul és elfogu­latlanul gondolkozó ember­nek, hogy mi nem önző cél­ból küldtük katonaságunkat harcolni az észak-kéreaiak ellen. Mi inkább sajnáljuk, hogy az észak-kóreaiak oly készséges eszközei lettek a Kremlin urainak, akikkel pedig mi előzőleg megálla­podtunk, hogy a 38-ik szé­lességi vonalon alul élő dél­­kóreaiak a mi fennhatósá­gunk s az azon felül élő (Folyt, a 4-ik oldalon) A Szent György Görög Kato­likus Magyar Szövetség, az amerikai magyar katolikusok egyik legnagyobb országos test­véri biztositó intézménye az idén tartja szokásos ötévenkénti konvencióját. A nagygyűlés szeptember 20-án kezdődik Perth Amboyban, az egyesület székhelyén. Azt megelőzően, hét-Egy szökevény orosz katona­tiszt, aki tagja volt a szovjet ve­zérkarnak, szenzációs leleple­zéssel szolgált a francia sajtó­nak. Azt állítja ez a szavahihető egyén, akinek más adatait ellen­őrizte a francia hadügyminisz­térium, megállapítva, hogy azok teljesen hitelesek— hogy a szov­jet stratégák haditerve készen áll Európa és a világ többi ré­szeinek meghódítására. Az orosz vezérkar, régi, óva­tos taktikájával, nem hajlandó kockáztatni nyílt csatákban a szovj ethaderőt, melyben nem bízik meg teljesen. Apró hábo­rúkkal és zaklatásokkal nyomo­rítják meg Európát és csapolják le Amerika erejét és gazdagsá­gát. Amikor aztán már Amerika eléggé “elvérzett” és Európa el­lenállása is megtört, vonul be a Vörös Hadsereg a tehetetlen or­szágokba. A másik nagy segítség: belül­ről, fanatikus kommunista hívek segítségével rothasztani meg a hódításra kiszemelt államokat. Az ázsiai háborúk arra jók, hogy “elrettentő példaképen” szolgáljanak az elpuhult európai népek szamára. A kommunista propaganda nyíltan hirdeti: ha nem fogad­tok szót, ti is erre a sorsra jut­tok. Kiirtunk benneteket. Más frontokon elsősorban Iránt, Törökorzságot készülnek elfoglalni az oroszok. A Szuez Csatorna megkaparintása szin­főn és kedden a szövetség fő­­megbizottai, számvizsgálói és a központi tisztikar üléseznek, il­letve ejtik meg a jelentéstétel­hez szükséges vizsgálatokat. A konvenció delegátusainak teljes névsorát, valamint az egy­let ötévi munkájáról szóló cik­künket az adatok beszerzése után, de még a konvenció előtt közölni fogjuk. tén programjukon szerepel. A Közel-Kelet mohamedán államai egészen bizonyosan semlegesek maradnak Kelet is Nyugat tusá­­jában. Velük aztán végez majd a szovjet, ha győzött Nyugaton. “A Földközi Tanger” hamaro­san orosz tenger lesz, hirdeti a kommunista propaganda gépe­zet. Jönnek az önkén­tesek Dél Afrikában nagyszámban jelentkeztek fiatal férfiak ka­tonai szolgálatra, hogy Dél Koreáiba mehessenek harcolni a kommunisták ellen. New Zeelandban eddig több mint 5,000 önkéntes állott be a hadseregbe, hogy Koreába vi­gyék őket. A Fülöp Szigetek kormánya ötezer főnyi csapatot küld Ko­reába, a szövetségesek segíté­sére. Törökország 5,000 főnyi se­rege augusztus 20-án indul Ko­reába. Mint Bécsből jelentik, ezré­vel ostromolják az amerikai követséget magyar és más nem­zetiségű hontalan férfiak, akik azt kérik, hogy alakítsanak egy nemzetközi brigádot, a melyben harcolhatnak a szov­­jetzsoldban álló észak-koreai­ak ellen. Wallace kirohant a szovjet ellen Henry A. Wallace, volt alel­­nök, aki csalódott saját remé­nyeiben a szovjet állítólagos békeszándékait illetőleg, kije­lentette, hogy most már világo­san látja: a szovjet a támadó fél Koreában. Rádióbeszédé­ben hangoztatta, hogy valójá­ban Oroszország áll háború­ban Amerikával szemben. — Látom már, — mondotta Wallace — hogy a szovjet sa­ját önző céljai elérése érdeké­ben kívánja folytatni a hideg háborút. Alkalom a kipró­bálásra A katonai szakértők körében felmerült annak a lehetősége, hogy néhány uj fegyvert kipró­báljanak a koreai háborúban. Egyelőre semmi olyan amerikai fegyver nem szerepelt még a fronton, ami a második világ­háborúból nem ismert. Szakér­tők jelenleg arra a felfogásra hajlanak, hogy ha a szovjet nem avatkozik be Koreában, uj ame­rikai fegyvereket nem próbál­nak ki és inkább megőrzik azok­nak titkát. Vért kér a Vörös Kereszt George C. Marshall, az Ame­rikai Vörös Kereszt elnöke vért kér a koreai haderő sebesültjei számára. Országos mozgalom in­dul, hogy önkéntes adományokat gyűjtsenek a vér-bank számára. Légy ölő falfesték A falfestékipar újfajta festé­ket hozott forgalomba, melyek­kel elsősorban az iskolák, kór­házak, szállók, farmok falait festik be. A festék emberre ár­talmatlan légyölő mérget tartal­maz. A legyek és más rovarok, ha a falra szállanak, néhány perc múlva élettelenül hullanak alá. A festék hatása még egy év múlva is érezhető. Házassági évforduló Fényes keretek közt ünnepelte meg 39-ik házassági évforduló­ját Gedra Mihály (30-08 83rd St., Long Island) honfitársunk és kedves neje. Az ünnepeltek gyermekei, rokonai és jóbarátai sok-sok jó kívánságokkal és ér­tékes ajándékokkal halmozták el a jubilánsokat. Mi is sok-sok boldog eszten­dőt, erőt és egészséget kívánunk, a kiváló Gedra házaspárnak. ELJEGYZÉS Rád vány János a második ge­nerációs magyarság kiválósága, a trentoni Rider College jeles hallgatója, második világhábo­rús veterán, a Független Refor­mátus Egyház Ifjúsági csoport­jának buzgó vezető egyénisége, a Verhovay Segély Egylet aktiv tisztviselője, Radvány Ferenc garage tulajdonos fia és az apja tulajdonát képező Capitol Body beltagja, eljegyezte magának Vágó Olgát, özv. Pásztor István­ná bájos, szép leányát. Vágó Olga State Házunk tisztviselője. Gratulálunk. Az Egyesült Államokban lete­lepedett magyar református val­­lásuak 131 egyházat szerveztek meg és tartanak fenn. Ezeknek; az egyházaknak mindenütt, ahol a gyülekezet letelepedett, Isten nevében ingyenes munkásai, a fenntartásának gondviselői a gyülekezet tagjai sorából válasz­tott presbyterek, magyarul egy­háztanácsosok, bibliai kefejezés­­sel a gyülekezet vénei. A 131 gyülekezet presbyteriu­­mának a kiküldött képviselői al­kotják a Presbyteri Szövetséget. Ez a Presbyteri Szövetség 9 féle amerikai protestáns egyház­test támogatásával és kebelében megszervezett 131 magyar re­formátus gyülekezet között test­véri láncot alkot. Kitűzött célja, hogy a kiküldött képviselők által összeköttetést tartson fenn a gyülekezetek között, megbeszé­lést, eszmecserét folytasson a gyülekezetek fenntartásáról. A Szövetség tagsága egymást buz­dítsa arra, hogy minden gyüle­kezetben tartsák meg az evangé­lium szerint reformált magyar anyaszentegyházból szivünkben idehozott hitvallást, örökségül adják át minden gyülekezetben gyermekeiknek. Mig ez a Presbyteri Szövetség megalakult, addig az amerikai magyar reformátusok életében évtizedek peregtek le. Csak las­san érlelődött meg az a gondolat, hogy bármelyik városban, ma­gyar telepen alakult meg egy-egy gyülekezet és bármilyen deno­­mináció fennhatósága alatt is él, de egy földről, egy nemzettest­ből, egy magyar református a­­nyaszentegyházból származtak ide: egymásnak hittestvérei. 1934-ben, 1935-ben tartott or­szágos református gyűléseken, ahol mindkét alkalommal mint­egy 200 képviselő jelent meg az egyházakból, azt akarták meg­valósítani, hogy egy amerikai magyar református egyháztest­té szervezzék át a különféle de­­nominációban elhelyezkedett magyar református egyházakat. Ennek az egységnek megvalósí­tása kivihetetlennek bizonyult ezer és egy ok miatt. Ezeken az országos gyűléseken ha a testi­lelki “egység” nem is valósult meg, de a lelki egységhez megta­lálták az alapot: megalakult, megerősödött, munkálkodása ál­tal a lelkipásztorokat egymás­mellé ültette a “Lelkész Egyesü­let” és a gyülekezet presbyteriu­­maiból az egyházak népeinek képviseltetésére évenkint egy­szer váló testvéri találkozására megalakult 5 évvel ez előtt az Amerikai Magyar Presbyteri Szövetség. Ennek a Presbyteri Szövet­ségnek most szeptember 3-án és 4-én Ligonierban, Pa., tartandó gyűlésével kapcsolatosan előz­ményül ennyit szükséges volt megemlíteni azért, hogy azok a református egyháztagok, akik ezt elolvassák és ha nem küldöt­tek volna erre a Presbyteri Szö­vetség gyűlésére képviselőket, hát ne sajnálják a költség kifize­tését, küldjenek ki legalább egy képviselőt a presbitereik közül. Ha valaki az olvasók-közül fel­veti magában a kérdést, hogy mi szükség van erre? Csak annyi­ban van szükség, hogy jó éven­kint egy-egy olyan országos gyű­lésen részt venni, ahol az egymás közötti szeretet megtartásáról e­­sik szó. Jó hírvivő képviselőket kiküldeni oda, ahol a többi test­vérgyülekezet beszámolóit meg­hallgatva, minden kiküldött üzenetül haza viszi a beszámo­lóktól, azt, ami példaképen követésre méltó és igy egy­mást lelkesítve külső meg jelené­sében épül a gyülekezet, lelki é­­letében pedig szépül. 1939 évben az óhazában au­gusztus hónap utolsó hetében részt vettem a Református Pres­byteri Szövetség gyűlésén, ame­lyen 3000 presbyter jelent meg Csonka-Magyarország reformá­tus gyülekezeteinek képvisele­tében. 30 évvel azelőtt, 1910 körül, mikor még az óhazában éltem, a legnagyobb munkaidőben egy ilyen presbyteri konferencián 300-an se jelentek volna meg. Nem hagyta volna ott nagy része ezeknek a presbytereknek a gaz­daságát, ha nékik fizettek volna a gyűlésen való részvételért bu­sás összeget. Gyűlés után érdeklődtem a messzi vidékekről, Szegedtől Ungvárig, Pécstől Losoncig va­lóktól, hogy ilyen drága időben hogy tudták ott hagyni a gazda­ságukat? Ha más szavakkal is, de egy volt a gondolata minden megkér­dezettnek : “Az első világháború után bekövetkezett békében úgy szétdaraboltak bennünket, úgy talált a béke, hogy egymásról mi egy hitet vallók semmit se tud­tunk. Lassan rájöttünk azután arra, hogy a kemény megpró­báltatások idején jó tudni arról, hogy hol s merre lakunk mi egy hiten élő testvérek, mert egyen­ként elveszettnek érezzük ma­gunkat, de igy ahol és amelyik­nek égető szüksége van arra, könnyebben segíthetünk. A kö­zös ellenség ellen csak közösen lehet védekezni és nem külön­­külön gyülekezetenként. Rájöttünk lassan arra, hogy békében és háborúban egyaránt jó, ha országos testvéri összejö­vetelt tartunk, mert ha békes­ségben vagyunk, akkor megosz­­szuk az örömet és növekszik, ha háborgatnak, hogy nagy háború lesz. Olyan idők következnek, úgy sejtjük, hogy csak a hit tarthat meg minket.” Augusztus végén a Ceglédi Kisgazdák Körének kerthelyisé­gében köztem és a hazai presby­terek között folyt le ez a diskur­zus, érdeklődés egymás sorsa iránt. 1949.'szeptemberében kitört a második világháború és azóta sokszor jut eszembe s elröppen egy sóhaj az ajkamról, hogy Is­tenem, de igazuk volt akkor azoknak a presbiter testvére­imnek : “csak a hit tarthat meg...” Az tartotta eddig meg őket, “csak a hit...” Ennek a hitnek az egymás szi­vében való megerősítésére hívta össze Ligonierbe, a Bethlen Ott­hon Templomába szeptember 3- án, délután 2 órakor megkezdő­dő Presbyteri Szövetség gyűlé­sére a tisztikar az országos gyű­lést azzal az Ígérettel, hogy szep­tember 4-én délután 4 órakor be­záródik a gyűlés, hogy a legtá­volabb vidékre is a munkába ál­lásra haza érhessenek a megje­lentek. Olyan időket élünk ma ismét, hogy a béke és háború mesgyé­­jén járnak a népek és jó ilyenkor példát venni annak a Magyar Református Anyaszentegyház­­nak presbitereitől, akik a vesze­delem bekövetkezését sejtve azért jöttek össze akkor, hogy üzenetül a gyülekezeteikbe azt vigyék haza: “az igaz ember hit­ből él.” KIRÁLY IMRE MEGHÍVÓ A Magyar Nemzeti Bizottmány a leigázott magyar nemzet képviseletében hagyományos fénnyel kivánja megülni szabad földön, ősi ünnepét — SZENT ISTVÁN NAPJÁT 1950. augusztus hó 27-én, délután 4 órakor, a new yorki St'. Patrick katedrálisban könyörgést tart. A Mindenható oltalmába ajánlja az üldözött magyar né­pet, melyet megfosztottak vallásszabadságától. A litániát Msgr. Mihalovics Zsigmond, pápai pre­­látus, protonotárius kanonok, az Actio Catholica igaz­gatója, a szentbeszédet Msgr. Varga Béla, a Magyar Nemzeti Bizottmány elnöke tartja. Délután 6 órakor ünnepi vacsorát rendez a Jaeger vendéglőben (Lexington Avenue and 85th Street, New York City), melyen az amerikai közélet egyik kiváló személyisége fog felszólalni. Kérjük honfitársainkat és amerikai barátainkat, hogy a nemzetnek e válságos idejében mindnyájan je­lenjenek meg ezen az ünnepségünkön. Mutassák meg tiltakozásukat népünk elnyomása ellen, Amerika sza­bad népével együtt, amely teljes együttérzéssel figyeli ezt a megmozdulásunkat is. A vacsorára való jelentkezések elfogadását a ma­gyar egyházak lelkészei voltak szívesek vállalni. A va­csorajegyek az egyházközségeknél rendelkezésre ál­lanak. Az ünnepségek színhelyén a közlekedés meg­­könnyiése végett, megfelelő parkolási helyről gondos­kodás történt. Az ünnepségre szóló meghívó és vacsora jegy igénylés Írásban, vagy telefonon: HUNGARIAN NATIONAL COUNCIL 339 East 52nd Street, New York 22, N. Y. Phone: MUrray Hill 8-4230 * A Szovjet titkos világhódító tervei

Next

/
Thumbnails
Contents