Függetlenség, 1950 (37. évfolyam, 10-52. szám)
1950-07-07 / 27. szám
AMERICAN IN SPIRIT MAGYAR IN LANGUAGE YEAR 37. ÉVFOLYAM — NO. 27. SÁM. TRENTON, N. J., 1950. JULIUS 7. Consolidated with: “REFORMED CHURCH INFORMER” Five Cents per Copy—$2.00 per Year Egy újabb háború esetén ... JULIUS 4-IKE AMERIKA SZABADSÁG-ÜNNEPE Minden igaz, jóérzésü amerikai boldog és büszke érzéssel ünnepelte “Fourth of July”-t, a Függetlenség Napját. 1776. julius 4-én megvalósult az akkori 13 kolónia képviseletében megszervezett konvenció fejének, Thomas Jeffersonnak álma: Philadelphiában aláírták a “Függetlenségi Nyilatkozat” cimü okiratot, amely az amerikai nemzetnek az angol kényuralom alól való felszabadulását kiáltotta ki. Szabadságunk és függetlenségünk megőrzésének legelső feltétele az, hogy minden körülmények között legyünk hűségesek ehhez a hazához és minden téren teljesitsük honpolgári kötelességünket ! Hirtelen, egészen váratlanul olyan zűrzavar támadt a világ másik felében, Koreában, ami egyik napról a máskira amerikai katonai erők akcióba lépését tette szükségessé és aminek folytán nagyon közel kerültünk ahhoz az eshetőséghez, hogy háborúba, még pedig egy szörnyűséges harmadik világháborúba keveredünk... Mig az első és második világháború, — különösen Amerika szempontjából — nagyon sok tekintetben hasonló volt, a most kilátásban levő harmadik világháború “példa nélkül álló” lesz, és főleg Amerikára nézve. Ez a háború a világ kommunistáinak, az összes kommunista erőknek nekigyürkőzése lesz Amerikával és az Amerika mellé felsorakozott nemzetekkel szemben; az istentagadók, a nyers erő uralmában hívők világhóditásra törekvő akciója az Isten-hivők, a világ népeinek szabadságát és boldogságát kivívni szándékozók ellen... Totális, teljes világháború lesz, amelyben ha nem győzünk teljesen, Amerika s az egész világ elveszett! Az előző két nagy háborúban Amerika elküldte haderőit távoli hadszínterekre s bár teljesen benne volt a háborúban, az amerikai kontinensen harcok nem folytak, bombák nem potyogtak... Egy u íabb háború, a harmadik világh iboru esetén azonban ki vagyiiik téve annak, hogy már a kezdtt kezdetén közvetlen támadás . éri ezt a földrészt. Éppen ezét ; a lakosság védelmi szervezését (civilian defense) halogatáshiélkül és a legteljesebb mértékben el kell indítanunk és ki kell építenünk, mint ahogy ez már sok helyen meg is kezdődött. De el kell legyünk készülve arra is, hogy a fontosabb és igy K a veszélyesebb pontokon a lakosság kiüritése a legrövidebb idő i.latt k eresztülvihető legyen. (A keleti tengerpartnak mintegy! 500 mérföldes vonalán ha bárhdl csak egyetlen bomba (esetleg: atom-bomba) is leesne, szerv* zetlenül* előre kiépített rendszeresség nélkül a lakosság sokmilliója olyan szörnyűséges, még csak elgondolni is rossz menekülő fejveszett rohanást kezdene el befelé, az ország belseje felár ami beláthatatlan katatsztrójfát jelentene.) Egy újabb háború esetén megismétlődne, ( természetesen, a megbízhatatlan elemeknek, az ellenséggel szim atizálóknak és a belső ellensége, — ez esetben tehát a kommu listáknak — a biztonsági őrizetbe vétele (nem az ők, de a mi biztonságunk érdekében). Amint! a múlt világháborúban a nácijtat és fasisztá-----------y--------kát koncentrációs táborokban helyezték el, úgy most a vörösek, a máris “felforgatok,” “Amerika-ellenesek” kategóriáiba soroltak gyors lefülelése és biztonságba helyezése válik szükségessé. (Aminek során persze jónéhány ártatlan, vagy ártalmatlan, elbolonditott, megszéditett “honfitárs” is kellemetlenségnek lesz kitéve, mert nem hall(Folyt. a 4-ik oldalon) HALÁLOZÁS Hosszú betegeskedés után június 23-án, pénteken elhunyt Mészáros János, aki egyike volt a trentoni magyar amerikások legelső bevándorlóinak. Évek óta, mint a Roebling-féle drótgyár nyugalmazott munkása István fiával és Katalin leányával a 307 Beatty streeti házban élt. Temetése a Kálvin János református egyház szertartása szerint hétfőn délután ment végbe az Emil Rogers temetkezési kápolnájából. Koncz Ferenc az egyház lelkésze végezte a gyászszertartást. Halálát gyászolják leányai: Mrs. Joseph Egry, Mrs. John Seman, Mrs. Stephen Sabo, Miss Kathryn Bucher (Mészáros), fiai John Bucher city alcoholic inspector és Stephen Butcher. A Riverview temetőben hántolták el. MOST VASÁRNAP LESZ A REFORMÁTUS MAGYAR NAP A VOSLER’S GR0VEBAN Nt. dr. Vincze Károly főesperes és nt. Nrbán József az ünnepi szónokok. Lantos Ferenc tárogató és gitár művész, nt. Bertalan Imre program számokkal szerepelnek. — Bohonyi hires zenekara szolgáltatja a zenét — Tábori Istentisztelet d. e- 11 órakor, végzi nt. Urbán József. Ebéd 12 órakor Most vasárnap, julius 9-én lesz az a nagyszabású kirándulás, amelyet a Független Református Egyház rendez a Vosler’s Groveban a Cedar Lanen. Az egyháznak ez az egyetlen kirándulása lesz ebben az évben. Épazért az egyház vezetősége mindent elkövet, hogy ez valóban kiemelkedő eseménye legyen a Trenton és környékbeli magyarságnak. A kirándulás egész nap tart. Tábori istentisztelet lesz délelőtt 11 órakor a kirándulás színhelyén, végzi Nt. Urbán József bronxi lelkész. Külön autóbuszt szerződtetett le a rendezőség, amely 10 órától fogja a közönséget a Református iskolától, Beatty és Grand utcáktól kiszállítani és vissza. Délben ebéd lesz. Az egyház nő tagjai pörköltet, töltött káposztát, laci pecsenyét, virslit készítenek. Eeznkivül ice cream, hűsítők lesznek. Délután kitűnő program fogja szórakoztatni a közönséget. Ft. Dr. Vincze Károly főesperes lesz a délutáni programm főszónoka Lantos Ferenc országos hirü tárogató és gitár művész, a ki csak pár héttel ezelőtt érkezett Amerikába, aki a régi Magyarország legünnepeltebb tárogató művésze, régi kuruc, regős és klasszikus számokkal fogja szórakoztatni a közönséget. Ilyen élvezetben nem lesz még (Folyt, a 3-ik oldalon) DIPLOMÁT KAPTAK Tresánsky János, a trentoni városi tűzoltóság kapitányának és feleségének leánya Miss Olga Tresánsky a trentoni State Teacher Collegiumban az évzáró vizsgák alkalmával tanárnői diplomát kapott, úgyszintén fivére John Tresánsky a Catholic University of Washington mérnöki diplomát kapott. Tresánskyék a 64 Barnt Ave. alatt laknak. Az amerikai magyarság es a magyar sorskérdések (Nt. Dr. Vincze Károly, az Amerikai Független Magyar Református Egyház főesperese az Amerikai Magyar Szövetség keleti kerülete által rendezett “előadás-sorozat” első előadója volt a közelmúltban New Yorkban. A nagyszámú közönség részvételével megtartott estélyen Dr. Vincze Károly “Az amerikai magyarság és a magyar sorskérdések” címmel rendkívül nagyhorderejű, komoly magyar problémákkal foglalkozó előadást tartott, amelyet teljes terjedelmében leközölt az A. M. Népszava és az az egyház hivatalos lapjának, a “Magyar Egyház”-nak legközelebbi számában is vezető helyet fog elfoglalni. Éppen ezért mi e helyen csak részleteket közlünk Dr. Vincze előadásából, amelynek elolvasásakor úgy éreztük, hogy az szivünk szavát szólaltatja meg... hogy valóban az amerikai magyarság legmélyebb érzéseinek a visszhangja...) “Senkinek sem könnyű mássá formálódni, mint aminek született és neveltetett. Az sem könynyü dolog tehát, hogy Duna-Tisza-közi magyarból amerikai magyarrá legyen valaki. Mint az átültetett fának, úgy az átültetett emberi életnek is fokozott életigenlésre és időre van szüksége ahoz, hogy az uj talajban gyökeret verjen, termőképes legyen. Ez a folyamat minden, csak nem fájdalommentes. Akik átmentek rajta, tapasztalatból tudják ennek igaz voltát. Az ide, vagy odavándorlás éppen ezért mindig egyéni döntés, önkéntes elhatározás dolga kellene hogy legyen. Az eredeti világából kiszakadt ember sok mindent megbocsáthat, csak azt a kényszerítő erőt nem, amelynek kiszakadásában esetleg része volt. Ez még akkor is fájó sebe marad, ha uj hazájában jóra fordította Isten a dolgát. Ezt szintén önleikéből tudhatja mindenki, akinek régebben vagy újabban a családi, baráti, népi köréből kiszakadás és másutt begyökerezés átélése jutott osztályrészül. Korunk elvadultságának egyik legbeszédesebb szemléltetőj e az, hogy népmilliók erőszakos áttelepítéséből nemzetközileg szentesített vagy elnézett politikai nagyüzem lett. “így látván a honváltoztatás dolgát, vessük fel immár a kérdést, hogy önkénes mozgalom volt-é a magyarság Amerikába vándorlása vagy kényszerítő körülmények is szerepeltek-é mögötte ? “Az amerikai magyarság formálisan önkéntes bevándoroltakból alakult ki.” Formálisan senkit sem kényszeritettek az idejövetelre, az otthon elhagyására. A 19-ik század végi és a 20-ik század eleji bevándorlókat ez különböztette meg a kossuthi emigrációtól és ez különbözteti meg a második világháború nyomán Magyar-hon elhagyására kényszerűitektől, a D. P. (displaced person) néven ismertektől... A formális önkéntesség mögött azonban a kényszerítő körülmények egész sora húzódott meg. Az egyéni okok változatos serege mellett a fő-ok ez vala: Magyarhon egyszerű lakosai — magyarok és nemzetiségek egyaránt — tömegesen látták be, hogy az otthoni munkabérek és munkaalkalmak mellett bajosan vihetik annyira, hogy saját földjükön termett kenyéren saját otthonaikban élő s igy anyagilag független, szabad polgárok lehessenek. Annak a pénznek a megszerzési reménységével, ami ennek az életálomnak a megvalósításához szükségeltetett, A- merikába özönlöttek. Nem a munka nélkül meggazdagodás lázálma vonzotta őket. Akiknek ilyen álmaik vannak, azok nem ki-, vagy bevándorlók, hanem DR. VINCZE KÁROLY REFORMÁTUS FŐESPERES ELŐADÁSA kalandorok. Az amerikai magyarság nem kalandorokból alakult ki, hanem dolgozni vágyó, keresetüket megtakarítani és azzal otthon földet, házat szerezni áhitó magyarokból. Az amerikai élet varázsa, az otthoni életnek kritikusabb szemmel áttekintése, az otthon mégegyszer kezdés meggondolása, a világháború országbomlasztása aztán szinte automatikusan megteremtették az amerikai magyarságot; azt a magyarságot, amelyik immár tudatosan mondott le az óhazába visszatérésről és tudatosan vált az amerikai nemzettest alkotó részévé, mert tisztában meglátta az ide kényszerítő és az itten maradásra tanácsoló körülményeket is. Milyen lelkületű és az összmagyarsághoz, annák különösen az ősi földön maradt részéhez miként viszonyuló magyarság ez az amerikai magyarság? Ez a magyarság a lelkiségét megtartott magyarság. Noha kimondottan anyagi javak szerzésének vágyával indult útnak, mégsem vált materialistává. A lelke nem ment rá a hazát cserélésre. Kevesebb csomaggal és átmentett anyagi értékkel jött, mint akár a kossuthi, akár az ujabb emigráció átlaga, mégis,— hogy úgy mondjuk, gazdagon jött. Hozta magában a romlatlan, örök, magyar lelkiséget; abból megteremtette a maga közösségi életét. Hozta hitét, munkaszeretetét, családias tiszta erkölcsét, nemes egyszerűségét, törvénytiszteletét, gyökértelen kozmopolitizmust nem ismerő hazafias érzületét, amit teljes becsületességgel átruházott az óhaza képe mellé szivébe fogadott Egyesült Államokra is, nagy önfegyelemmel vigyázván arra, hogy annak hatóságai és sokrétegű nemzetteste előtt a legszebb vonásaiban képviselje a mindenkori magyarságot. Igyekezett nyelvében is élni, amig ez minden vonalon lehetséges volt, de elég hajlékonysággal birt arra is, hogy a “nyelvében él a nemzet” igazságán túl a “lelkében él a nemzet” igazságának a szemléltetője legyen. A megtartott lelkiség az, ami megtartotta az amerikai magyarságot. Jó lesz, ha mindjárt kezdetben megjegyzik ezt maguknak újabban jött véreink is és vigyáznak a lelkűkre. Ha ezt elmulasztanák, maga ez a saját lelkiségét megőrzött és a maga közösségi életét abból kiizzadt amerikai magyarság lesz a legszigorúbb kritikusuk. Ez a magyarság — a kifogástalan amerikai államhüség mellett — az óhazai és általában az összmagyar sors iránt állandó szivbéli érdeklődéssel viseltető népcsoport. Rettenetes lelki mángorló volt az amerikai magyarságnak az, hogy előbb két világháborúban volt más táborban, most pedig a kommunizmus alatt van más táborban az óhazai magyarság. Különösen az A- merika felé irányított óhazai éretlen és felelőtlen nyelvöltögetések érintik érzékenyen az itteni magyarságot, mert szinte szabályos időközökben segítenek lerombolni a magyarságnak azt a jó nevét, amelynek megszerzéséért és megőrzéséért az amerikai magyarság pénzben kifejezhetetlen mértékig áldozott, — kezdettől fogva. Az amerikai magyarság azonban messze az emberi gyarlóság megfeledkezései, a napi politika és a világfordulatok hullámzásai felett, mindig hü szerelmese maradt a magyar népnek. Társadalmi szempontból természetesen mindig ahoz a népréteghez érezte magát a legközelebb, amelyikből többségében maga is származott: a dolgozó egyszerű elemekhez. Ennek kivánt mindig és kíván ma is olyan Magyarországot, amelyben bárhova vándorlás nélkül minden dolgozó magyar megtalálhatja a maga tisztes megélhetését és szabad emberi életét. A népi rokonszenv azonban sohasem tengett annyira túl az amerikai magyarságban, hogy osztályokra szabdalva szemlélte volna a magyar nemzettestet. Mindig az egész nemzet lebegett a szeme előtt és az összetartó család képében kívánta látni a magyarságot. Nem volt és nincs türelme felekeztieskedés iránt. Sohasem fog belenyugodni a magyar nemzettestnek akár faji és származási, akár foglalkozási alapon való felszabdalásába és leszűkítésébe. Megingathatatlan ellensége minden szélsőségnek. A családot családnak akarja látni és akiket egyetemesen szeret, azoktól megköveteli, hogy azok is egyetemesen szeressék egymást. Ebből következik aztán, hogy az amerikai magyar politika — a nyilvánvaló szélsőségek határozott elitélésén kívül — sohasem állott a napi magyar politikába beavatkozásból. Az amerikai magyarság sohasem támogatott és legjobb érzésem szerint ma sem kíván támogatni pártokat vagy klikkeket. Támogatása, jóindulata mindig azok egyetemének szólt, akik az örök magyar sors alapkérdéseiben megegyeztek. Politikai törekvéseinek sarkpontja mindig az volt, hogy ennek a magyar sors hordozására hivatott belső, szent magnak biztosítson sorsra szabad intézkedéséhez elégséges szabadságot. Az akár idegentől, akár nem idegentől befolyásolatlan szabad nemzeti döntésekben mindig kész volt és most is kész megnyugodni az amerikai magyarság. De csakis ebben. Anynyira, hogy még egyes magyar csoportokat sem kész vaktában segíteni, olyan politikailag előnyös helyzetbe juttatni, hogy azok a maguk szája ize szerint befolyásolhassák a nemzet véleményét. A magyar nemzettestnek ebből a családi képben szemléléséből következik a tiszta demokrácia óhajtása a magyarság számára. Az amerikai magyarság semmiféle jelszó alatt sem óhajt vissza óhazai vérei számára semmit abból, aminek a legcsekélyebb része is volt abban, akár közvetve, akár közvetlenül, hogy ennek a magyarságnak ki kellett szorulnia az ősi földről. Az amerikai magyarságot semmiféle jogelmélet nem érdekli, ami az idő kerekét akarná megállítani vagy visszafordítani. Haladónak, saját sorsát saját érdekei szerint szabadon intézni tudónak és akarónak kívánjuk látni származásunk népét a népnek összességében. Más Magyarországot óhajtunk, mint amelyből útlevéllel szabadon utazva bár, de valójában kiszori itattunk. Ebben irgalmatlanok, radiálisok, forradalmiak vagyunk.” Örök tisztessége az amerikai magyarságnak, hogy a kommunizmus csábításainak soraiban helyt nem adott. Alkotó közösségi életének alkotásai, a tulajdon leikével egyetemben, mentesek a fertőzésnek ettől a formájától éppen úgy, mint mentesek voltak annak korábbi versenytársától, a náci-fascizmustól. E- gészséges életösztön és politikai érettség dolgában az amerikai magyarság fényesen megállotta a helyét a világnézetek őrült forgatagában, nem maradva el, sőt olykor-olykor elébe és felébe kerülve még a hivatalos amerikai politikai vonalvezetésnek is. Ez a tény teszi alkalmassá arra, hogy kiinduló pontja, lelki háttere legyen minden szélsőség elleni küzdelemnek a magyar életben. Ilyen kiegyensúlyozott, nyugodt, határozott, a szélsőségekre azonnal és szabadon reagáló középutas életfelfogása és — hogy úgy mondjuk — politikai vonalvezetése a világ egyetlen magyar csoportjának sincs. Még attól is szabad, amivel az óhazai magyarságból is lehet verbuválni minden irányzat számára fogdmegeket: kenyérrel, állással, címmel, félemlitéssel megkörnyékezéstől, éretlen elmék szenvedélyeinek tömeges felkorbácsolásától. Ez a józanság, pártatlanság és magyar kérdésekben abszolút jóakarata kivételes értéket biztosit az amerikai magyarság számára a világ magyarságának a családjában. Ennek a magyarságnak a véleményét magyar sorskérdésekben nem lehet büntetlenül ignorálni. Ennek jóhiszemű érdeklődése, kritikája elől igazi magyaroknak nem lehet a sértődött fenség hallgatásába burkolózni. Az amerikai magyarság a mérő zsinór, amellyel Isten méri a magyar sorsot és azokat, akik e sors körül bábáskodnak. Itt van a félszázad alatt kiverejtékezet minta egy uj magyar évezredre. Mert itt teljesedett ki az ember a magyarban a legmagasabb fokra.” Hungarian News of Trenton
