Függetlenség, 1950 (37. évfolyam, 10-52. szám)

1950-04-07 / 14. szám

AMERICAN IN SPIRIT MAGYAR IN LANGUAGE Consolidated with: “REFORMED CHURCH INFORMER” Hungarian News of Trenton Year 37. évfolyam — no. 14. szám TRENTON, N. J., 1950. ÁPRILIS 7. Five Cents per Copy—$2.00 per Year Husvét Bomlik a rügy, feslik a fü . . . Feltámadunk! Feltámadunk! Bus tél után virág, derű . . . Feltámadunk! Feltámadunk! Éget a nap, ujul a szív . . . Feltámadunk! Feltámadunk! Kong a harang, husvétra hív . . . 'Beltámadunk! Feltámadunk! Felvillanó borult szemek, test, mely nem tudjuk mért remeg, reménysugár tört, vén szemem, naplobogás havas télén, megújuló vágyak, hitek, élő meleg, halott hideg, lehunyt nap, mely ragyogva kel, madár, mely holt fán énekel, sírok felett tavaszi szél, szív, mely csalódva is igér, virág tél, rothadás felett . . . óh, mind, mind szent Ígéretek! Éget a nap, pezsdül a szív: Feltámadunk! F'eltámadunk! Harangszó diadalra hiv: Feltámadunk! Feltámadunk! Érctorkaik minden szava: Feltámadunk! Feltámadunk! Husvét vagyon! Halleluja! Feltámadunk! Feltámadunk! MUNKÁCSY GÉZA “Hová mégy?’’ ‘Kicsoda hengeriti el nekünk a követ?’ Lapunk számára irta NT. DR. VINCZE KÁROLY, az amerikai Függ. Magyar Református Egyház főesperese Ismét McCarthy szenátor állt a múlt héten az érdeklődés központjában Az amerikai politikai szín­tér szenzációját a múlt héten ismét McCarthy szenátor nyújtotta, amennyiben a sze­nátus előtt tartott 4 órás be­szédében Owen Lattimore megnevezésével hivatalosan megerősítette a már néhány nappal előbb napvilágra ju­tott hirt, hogy kit tart ő a State Departmentbe befura­kodott kommunista kémszer­vezet fejének. Lattimore a nemzetközi jog tanára volt a Baltimore-i John Hopkins e­­gyetemen és ez időszerint a Nemzetek Szövetségében tölt be fontos állást, mint a dél-ke­let ázsiai viszonyok egyik szakértője. Lattimore egy idő óta hivatalos kiküldetésben Afganisztán államban tartóz­kodott és amint tudomására jutott, hogy McCarthy szená­tor mivel vádolja, azonnal re­pülőgépre ült és már mégis érkezett az Egyesült Államok­ba, hogy az ellene felhozott váddal szemben személyesen védekezhessék. Mindenesetre a valódi tényállást addig meg­állapítani nem lehet és Ítéle­tet hozni nem szabad, mig a gyanúsított védekezését nem tudj uk. Külpolitikai következmények lehetősége Azonban tekintettel arra, hogy a kommunizmus erősza­kos térfoglalása ellen a demo­krácia elvén létező szabad vi­lágnak a végsőkig kell védez­­ni, McCarthy szenátortól nem lehet rossz néven venni, hogy kíméletlen harcot folytat a kommunisták ellen. Ha meg­van győződve arról, hogy kommunisták vannak a State Departmentben, s ki akarja ő­­ket onnét kergetni, ezért nem lehet őt elítélni. Azonban kér­dés az, hogy meggyőződése valóban a tényeken alap­­szik-e. Ugyanis, ha hazafias buzgalmában nem fordított elég gondot a tények kivizs­gálására, akkor kétségtelen, hogy a buzgalma többet ár­tott, mint használt. Akkor az ő tevékenysége igen hasonló lenne a múlt háborúban elő­fordult sajnálatos esetekhez, amikor egy-egy túlbuzgó pilóT ta mozgó célpontokat látva az ellenség helyett saját csapata­ira dobott le bombákat. Belpolitikai következmények lehetősége Eltekintve a külpolitikai következményektől, miket Mc-Carthy vádja maga után von, s amikre vonatkozólag mi már két héttel ezelőtt meg­jegyeztük és amit e napokban Truman elnök is megerősített egy nyilatkozatában, hogy ilyen vád megrendíti a bizal­mát a sok millióra rugó em­bertömegeknek, kik az Egye­sült Államok segítségével re­mélnek megmenekülni a kom­munizmus veszedelme elől, — belpolitikáiig is kellemetlen következményekkel járhat ez a súlyos vád. Ugyanis előbb­­utóbb pártkérdéssé válik a McCarthy ügy; a republiká­nusok mellette és a demokra­ták ellene foglalnak állást. Ebből természetszerűleg kö­vetkezik, hogy a novemberi kongresszusi választások e­­redménye igen nagy részben attól függni, hogy McCarthy­­nak igaza volt-e, vagy nem? Ha igen, — akkor a demokra­ták sok mandátumot fognak vesziten iés kétségessé válik, hogy képesek lesznek-e a kép­viselőházban a többséget meg­tartani? Ez esetben az admi­nisztráció nehéz helyzetbe ke­rülne, mert ha a végrehajtó szerv, — az Elnök és kormá­nya, elveszti a befolyását a törvényhozó szervre — a Kongresszusra, akkor meg­bomlik a politikai egyensúly. Már pedig a jelenlegi válsá­gos külpolitikai helyzetben egy kiegyensúlyozott harmo­nikus belpolitikai együttmű­ködés, s a vele szorosan össze­függő úgynevezett by-parti­­san policy, — parancsoló szükséglet. Viszont ha Mc­Carthy nem lesz képes vádját minden kétségen felül bizo­nyítani, akkor a republikánus pártra járna ez igen súlyos veszteséggel és a jövő év ele­jén összeülő 81-ik Kongresz­­szusban annyira kisebbség­ben lennének a republikánu­sok, hogy nem tudnák a demo­kratikus. államforma tökéle­tes működéshez nélkülözhe­tetlenül szükséges kiegyensú­lyozó párt szerepét betölteni. A republikánus párt komo­lyabb vezetői tisztában is vannak azzal a kockázattal, a­­mivel McCarthy vádja jár és azért bizonyos tartózkodással szemlélik az ügy menetét. En­nek következtében csak a ne­vesebb temperamentumu fia­talabb szenátorok sorakoznak fel Mc Carthy mellett. Az amerikai “happy ending” lehetősége Van még azonban egy har­madik lehetőség is: az ameri­kai politikai életben előfor­duló ellentétek kiegyenlítésé­nek szerencsés megoldási módja. Itt ugyanis nem megy vérre a harc, mint ahogy az a régi európai világban szoká­sos volt. Itt sohasem vívtak politikai párbajokat, s ha az ellenfelek jól kikiabálták ma­gukat, utána a hevességük rendszerint gyorsan el is múlt. Ha újabb szenzációkat nem nyújtanak a közönség­nek, akkor a régiek felett mindenki hamar napirendre tér. Valószínűleg ez lesz a vé­ge a McCarthy ügynek is, mert még a választások túl messze vannak és képtelenség lenne addig állandóan újabb szenzációs kampány anyaggal tömni a választókat. így tehát nincs kizárva, hogy McCar­thy szenátor ma még szenzá­ciós vádjaira néhány rövid hét múlva már a feledés jóté­kony homálya fog borulni. Népszámlálás az Egyesült Államokban Április 1-től 15-ig a minden tizedik évben szokásos nép­­számlálást fogják megtartani az Egyesült Államokban. Az előzetes bee slések szerint a lakosság száma elérte a 151 milliót és ennek a rengeteg embernek ily rövid idő alatti összeszámlálását 140,00CL nép­számláló végzi. Dr. Philip M. Hauser az U. S. Census Bu­­(Folyt. a 2-ik oldalon) Iskolásaink talán jobban is­merik a “Quo Vadis” legendá­ját mint mi öregek, kiknek em­lékező tehetségét elhomályosítja az elmúlt esztendők köde. Fris­sítsük fel tehát mindnyájunk okulására. Hitben elődeink, a korai ke­resztyéneknek kegyetlen nérói üldöztetése idejében történt, hogy római egyházközségüket alapitó s ott székelő Péter főa­postolt hívei aggódva féltették, nehogy ő is tömlöcbe kerüljön; ezért rimánkodva kérték, mene­küljön biztonságosabb vidékre. Eleinte Péter apostol hallani sem akart erről. A kegyetlenke­dések folyton nagyobb mértéket öltöttek; több és több vértanúval gyarapodott a fiatal Egyház. Végre, engedve az egyre sürge­tőbb kéréseknek, Péter rászánta magát a menekülésre. Már Ró­ma határán járt, a ma is hires Appia utón, mikor ellenkező irányban haladó Jézussal talál-Nagyszabású hús­véti bált rendez a Függ. Ref. Egyház ifjúsága Husvét másodnapján, április 10-én, mint minden évben úgy most is nagyszabású bált rendez a Függ. Ref. Egyház Ifjúsága az iskola dísztermében. Az előké­születek nagyban folynak a bál­ra. A város egyik leghíresebb zenekarát Al Zahler and his Or­chestra szerződtették le az ifjak úgy, hogy minden remény meg­van arra, hogy mindenki egy kellemes estét fog eltölteni a bá­lon. A husvét másodnapi bál minden évben találkozója szo­kott lenni a környék fiatalságá­nak. Trenton és környékbeli fiatal­ságot ez utón is meghív a kitű­nőnek ígérkező bálra a RENDEZŐSÉG kozva, leborult előtte s nagy meglepetésében kérdi: Uram, “quo vadis” — hová mégy? “Rómába,” felelte Jézus, “hogy mégegyszer keresztre feszítse­nek.” Erre Péter szégyenkezve visszatért az örök Városba, hogy folytassa magasztos mun­káját és későbbi vértanuságával bizonyítsa isteni Mestere iránti hűségét és szeretetét. E történetet Milánó neves püspöke, Szt. Ambrus örökítette meg valamivel több mint három­száz évvel Krisztus halála után. Üdvözítőnk e megjelenése helyén a buzgó szivek felépítették a “Quo Vadis” kápolnáját, mely­nek szentélye előtt még ma is látható egy kőbe nyomódott láb­nyom. Mi, akik az amerikai magyar élet útját tapossuk, sokszor meg­futamodunk kötelezettségeink ismerete s elvégzése elől. Elpu­­hányosodunk. A magas élet ní­vó, a modern kényelem elrenyhe­őszinte örömmel közöljük, hogy a magyar színjátszás egyik legnagyobb élő képviselőjét, JÁ­VOR PÁLT a magyar származá­sú amerikai filmnagyságok az őt megillető helyre állították. Já­vor Pál, aki nem kevesebb mint 86 magyar filmnek volt már ez ideig is főszereplője, az utóbbi években, a világégés következté­ben, fájó szívvel, de kénytelen volt filmezését abba hagyni. De soha egy pillanatig sem nyugo­dott bele, hogy e zaz átmeneti idő végérvényes legyen. Szíikebb baráti körének tagjai jól tudták, hogy Jávor Pál lelkében állandó­an ég a vágy, hogy újból oda ál­­jona felveő gépek lencséi elé és folytassa ott élete nagy müvét a filmezést, ahol azt egy időre kénytelen volt abba hagyni. Ez a vágya teljesült. A szerződő fe­lek megegyeztek, a szerződés a­­lá van írva, pár napon belől sit. Ha a jóért áldozatot kell hoz­ni, munkálkodni, nem akaród­­zik. Feledésbe mennek hagyomá­nyaink, dicséretes szokásaink, szülő nyelvünk. Intézményein­ket, újságjainkat, nehezen és folytonos kéregetéssel tudj uk tengődtetni. Véreinket, gyerme­keinket nem segítjük előre a ha­ladás magaslatára; sőt ha vala­melyikük felküzdte magát, irigykedéssel tekintünk rá s igy később ő is elfordul tőlünk; el­feledi még azt is, hogy valaha is magyar szülők gyermeke volt! Ha nem akarjuk az élet célját eltéveszteni, egészségesebben, nemesebben kell gondolkoznunk; pártoljuk a magunkét: hitet, nyelvet, és felebarátot! Mi, ősla­­kosok-magyarok, tudatában va­gyunk annak, hogy a “világ Vi­lágosságát” bírjuk. Mert aki sö­tétségben jár, megbotlik, elté­ved és nem tudja, hová megy. ESZEM MIHÁLY (“Toledo” — Toledo, Ohio) megkezdődnek a felvételek. A felvételek részben Hollywood­ban, részben Long Islandon fog­nak készülni. Az első Ameriká­ban, készülendő magyar hangos, színes film cime: “Debrecenbe kéne menni,” rendkívül érdekes énekes-zenés-táncos történet. Abba a szerencsés helyzetben van Trenton és környéke ma­gyarsága, hogy nem sokára, má­jus 5-én, amikor ő és müvésztár­­sai a-Magyar Otthon dísztermé­ben fogják színre hozni a gyö­nyörű szép magyar operettet “elveszett a huszár-csákóm,” tő­le magától fogjuk hallani a nagy eseményt, az amerikai magyar, hangos, színes film születésének történetét. A május 5-i előadásra jegyek elővételben már kaphatók a Függetlenség szerkesztőségé­ben, 200 Genesee St. Telefon: 5-6517. Jézust péntek esteli sietséggel temető férfiak munkájának a szeretet körültekintésével befe­jezésére vasárnap hajnalban el­indult asszonyok kérdezték ezt egymástól: “Kicsoda hengeriti el nékünk a követ a sírbolt szá­járól?” (Márk ev. 16:3.) Erre az egyre nem éreztek elég erőt magukban. Ez aggasztotta tehát őket a legjobban. És imé, mikor megérkeztek, ezt az erejükhöz mérten nagy munkát már elvég­zetten találták. Elvégezte he­lyettük az Istennek mennyből alászállott angyala (Máté 28:2). Az életnek ezer kis és nagy tapasztaltában ismétlődik meg ez a húsvéti csoda. Sokszor érez­zük, hogy nehéz kőszerü gondok, bajok, félelmek, problémák ne­hezednek a szivünkre. Elmozdí­tásokra a magmik ereje keser­vesen tudotton kevés, az embe­rek segítsége kínos lassúsággal mozgó, sokszor pont a légvár-Husvét napján... A keresztény hit alapjait Írás­ba fektető négy evangélista ta­­nusitj a: — Péntek napján halálra Ítél­te a római helytartó, Pilátus a földre szállt örök Igazságot és római katonák a Golgotha he­gyén keresztre feszítették. Délben kezdődött pénteken, Nagy Pénteken, a kivégzés bor­zalmas eseménye és három óra­kor a megfeszített Igazság felki­áltott : — Atyám, a tekezedbe teszem le lelkemet. Az irgalmas szivü József el­kérte a holttestet Pilátustól, le­vette a keresztfáról és a hegy ol­dalába vágott sírba temette. A- zok pedig, a tanítványok, akik hittek benne, keservesen sírtak, üldözők elől bujdostak, hogy meghalt a Mester, aki vezetőjük volt. De ime, beteljesült az ó-szö­vetségbeli próféták hihetetlen­nek hangzó jóslása. Harmadnap reggelére feltámadt a meggyil­kolt és eltemetett Igazság, mert azt, ami csakugyan igazság, semmi erőszak nem tüntetheti el a föld színéről. Ennek a feltámadásnak közel kétezer esztendős fordulóját ün­nepeljük Husvét napján. De a mi magyar szivünk a feltámadás gondolatának öröme között is aggódva kérdezi: — Mikor jön el a magyar igazság feltámadása? Ma még mindig nem múlt el a magyar igazság, a magyar sza­badság pénteki napja. Ma még mindig borús felette az ég, hi­szen nem boldog a magyar. Ma indokoltabb, mint valaha, hogy buzgó lélekkel könyörögjünk a mindnyájunk felett valóhoz, fo­hászkodva : — Nyújts feléje védő kart . . . megbünhödte már e nép a múl­tat s jövendőt! Könyörögjünk a magyar sza­badság feltámadásáért Husvét napján! tabb helyekről elmaradó, vagy szintén elégtelen. És egyszerre csak kiderül felettünk az ég és tágas mezőn találjuk magunkat! Bajainknak vége szakad, gond­jaink és félelmeink kőből köddé foszlanak, problémáink kicsiny­­hitüségünket megrovó mosollyal megoldotton néznek ránk. Mint­ha az Urnák omgyala járt volna előttünk és végezte volna el he­lyettünk azokat a feladatokat, a­­miktől a legjobban féltünk. Nincs gondolkozva élő ember, a­­kinek ilyen emlékei, ilyen ta­pasztalatai ne volnának. Az ilyen tapasztalatok a hús­véti csodában hívövé és bizako­dó lelkületűvé tesznek bennün­ket úgy személyes életünkben, mint világszemléletünkben. És ez nagy áldása az életet létreho­zó és annak folyását szemmel ki­sérő és abba az Általa helyesnek tartott időben s módon beleavat­kozó Istennek. Mert az életet senki sem élheti le rája neheze­dő nehéz kövek súlyának érzése nélkül, világunkon pedig nyil­ván látjuk az egész emberiség bölcsességét elégtelennek hirdető problémák sokaságát. A magyar sorsra ránehezedő kövek egye­nesen fciáltó aránytalanságban állanak a magyar nép erejével. Ha valdfci, akkor a származása népének sorsán élbusongó ma­gyar igazán kérdezheti: “Kicso­da hegeriti el nékünk a követ a sírbolt szájáról?” Életkedvet, reménységet a húsvéti csodán izmosodott hit ad nékünk. Ugyanaz az Isten, aki megoldotta a Jézust kereső ke­gy eletes szándékú asszonyok leg­­aggasztóbb problémáját, a Mcv­­ga idejében és módjában meg fogja oldani a mi egyéni és kö­zösségi problémáinkat is. El fog­ja hengeriteni a követ a magyar élet sírboltjáról is. A vörös álom elmúlásában, a végső kialakulás­ban lesz valami csodálatos, ami Istenre és az ő angyalaira fogja emlékeztetni a hívőket, mint a­­hogy volt Izráelnek a babiloni fogságból szabadulásában is a zsoltár bizonysága szerint: “Mi­kor visszahozta az Ur Sionnak foglyait, olyanok voltunk, mint az álmodok. Akkor megtelt a szánk nevetéssel, nyelvünk pe­dig vigadozással. Akkor igy szóltak a pogányák: Hatalma­san cselekedett ezekkel az Ur! Hatalmasan cselekedett velünk az Ur, azért örvendezünk.” (Zoli. 126:1-3). A mi dolgunk az, hogy ebben a csodásán csodákat cselekvő csodálatos Istenben higyjünk; hogy mindenben Jézust keresni és követni, még ha szemünk lát­tára temetnáfc is el, soha meg ne szűnjünk. Ami pedig az Isten dolga, ő azt el fogja végezni a hívőkért, nevének a pogányok között felmag asztaltatásáért, ő nem arra teremtette a köveket, hogy Fiát, Jézust, és azt, aki és ami jézusi, Vele újat húzók alat­tuk tarthassák, hanem arra, hogy Mellette bizonyságot téve még a kövsk is kiáltsanak. (Luk. 19:39.) A FÜGGETLENSÉG MINDEN OLVASÓJÁNAK és BARÁTJÁNAK BOLDOG HÚSVÉTI ÜNNEPEKET KÍVÁNUNK! MÉLTÓ JUTALOM

Next

/
Thumbnails
Contents