Független Ujság, 1909 (1. évfolyam, 1-22. szám)

1909-05-12 / 1. szám

4 f FÜGGETLEN ÚJSÁG 1909. május 12. lálkozót. Élnek a trágár dalokat dú­doló szelek, az ablakán kopogtató részeg Hajnalok. Sót alakot ölt nála a fiatal Btln, a fekete Álom, a Halál, a piros csodás Élet, a Holnap; azért nagy betűkkel irja Carlyle módjára a nevöket is. Csokonai és Nietzsche kétségtelenül hatott rá; csak úgy, mint a sokat .elhányt Baudelaire és Verlaine. Csokonaitól eltanulja a aza- vaktól való megmámorosodást, a ke­cses asszonyiasságot; talán a bor hatalmának merész törvénynyé tétele sem születik meg Csokonai példája nélkül. Az uj versek, a Vér és Arany első sorban a költői formának és nyelvnek újságával, merészségével kapta meg az embereket. „Ültem már partjain a Gondnak.“ Ki hallott ilyet eddig ? Az, aki Nietzsche Zarathustrá- ját már Ady előtt is olvasta. Ady köl­tészetének föl-fölvillanó bibliaisága sem egészen kálvinista eredetéből szakad; Zarathustra formája bibliai forma, talán ezzel is hatott rá az Én kultuszában szintén példaképen előtte álló Nietzsche. Ady legnagyobb érdeme a nyelv megújítása, jobban mondva gazdagi- gitása még nem ismert összekapcso­lásokkal, fogalmak újszerű jelzésével. Azt mondja: a szó neki opium, mely­ből pogány titkokat szív. Egyszerű szavak mélyülnek értelemben, Adynál ez az ige: „megáll," azt jelenti: le­mond az életről, vagy elfáradt . az életben; „him“ azt teszi férfi; „ős Bizony," azt teszi: az örök .’emberi romlás; „zabolások" alatt érti a múltba ragadt, ósdi, konzervatív moz­dulatlanokat; „rőzse-dalok" pedig az ő szomnru lelkében föl-föllobogó ér­zéslángok, amelyekből versek szü­letnek. Előadásmódja drámai, szakadozott. Csaknem minden verse jelenít, leját­szat valami belsőt, még pedig fej­lesztve. Lírai tragédiák ezek a szak- gatott felkiáltások, siralmak, átkok, melyeknek hőse maga az iró. Festői- séggel, sőt szoborszerüséggel vési lelkűnkbe alakját: csapó esőben, szőlőlevelekkel koronázva lépked föl­felé az elillant évek szőlőhegyére; napverte pusztán, lila ég alatt lohol; vagy zöld automobilon vágtat Lédá­jával a földi harcban; vagy járja hold fény alatt az erdőt, jó Csönd herceg előtt bandukolva; ül a Gond partjain hegedütelenül; birkózik véres asztal mellett mámortornában az ős Kaján­nal; futkos az aluvó Csókpalotában, áll szomorú Láyárként a dúsak palo- ájának támaszkodva; vagy hideg sinvasakat szőrit, leborulva őszi erdőn a muzsikálva közelgő Halálgép előtt. Dalok tüzes szekerén vágtat a Holnap elébe, át szürke életen, át barna ha­lálon. Lépked lohol, vágtat, bandukol, birkózik, futkos, leborul — csupa mozgást jelentő ige, a drámaiságnak már természetes jelentésével is elő- segitője. Hiába rejti a szimbolizmus fényes palástjába gondolatait: a finom bur­kolaton kiütkögik a nyers igazság s látjuk a költő vergődő szivét és el­torzult arcát. Ady vonakodik attól, hogy életét öntse át versekbe, mint tette Petőfi; ő inkább utózengését adja a lezajlott viharoknak. Mégis elárulja magát nem ngyszer s életrajzi adatok keverődnek a művészi kigon­dolások közé. Minden költeményének határozott értelme van, hiába kiáltot­ták ki róla, hogy a Fekete zongorá­ban érthetetlen nagyszerűt adott. Ha nem a maga megtöretett testét-lelkét érti Ady az alatt a fekete zongora alatt, melyet vak mestere, az Élet, tép, cibál: akkor maga sem tudta, mit akar. Pedig ő mindig tudja, mit akar. Az értelem költője a szó leghidegebb jelentésében, mert egy pont elhagyá­sát is céllal, megfontolással teszi. Költészetének épen e miatt inkább az Írókra, a műveltebbekre lesz ha­tása; népszerűséget neki nem jósol­hatunk. Úgy áll majd ez a szomorú fiú elszigetelt hizarrságában, mint a gyilkos tavakból kifejlő csodás virá­gok ; a szakembereket ritkaságával, furcsaságával izgatja, csalja, csa­logatja ; de a virágot szedő boldog szerelmesek és a mindennapi népek elkerülik. Megtört lelkeknek bus őszi elringatója, fáradtaknak egy nagyobb fáradalommal vigasztalója, uj utakat keresőknek csalogatója. De mint em­ber, mint költő: nagyszerű típusa harmóniában, óból újba áthajtó korá­nak. Nyelve uj, gazdag mezőt jelent a magyar költészet történetében. S ha eddig voltak egész, töretlen nagy magyarok : Ady talán az első össze­tört magyar. Óriási szerencsétlenség Budapesten. Égő eleven fáklyák. (Saját tudósítónk telefon je­lentése.) Óriási robbanás történt ma reggel a fővárosban. A Fecske- utcában nagy robbanás, amely három ember borzalmas tragé­diáját jelentette. Selyem Flórián diszitő ott dolgozott az egyik Fecske-utcai ház belső felszerelésén. A ben­zines olvasztó készüléke explo- dált. A szerencsétlen embert, aki a robbanás közelében tartózko­dott elöntötte a láng. Jajveszékeléseire elősietett fe­lesége és 17 éves leánya. Rövid idő alatt ezekbe is belekapott a láng. Borzalmas látványt nyújtott a három élő fáklya. A közelben tartózkodó emberek segitségökre siettek. A mentés azonban úgyszól­ván már lehetetlen volt. A men­tők szállították a Rókus-kórházba a borzalmas robbanási tragédia áldozatait, akiknek életben ma­radásához nincs remény. Az apa I már eddig kiszenvedett. Politikai hit­vallásunk: Igazság, Függetlenség, Egyetértés. (11 szabad és boldog Magyarország). Igazság ez az isteni ige, mely népeket emelt és népeket süllyesztett, mely megvédi az erkölcsöst, az er­kölcstelennel szemben, mely megsem­misíti a gonoszságot és helyébe az észszerű, józan gondolkozást ülteti. Igazság minden téren ez lesz a jelszavunk, mely tlizoszlopként vezet bennünket amég most ismeretlen pusztában. Igazság a Közélet terén Igazság a politikában. Ez ami hitval­lásunk. Ez ami programunk. Csak az a kérdés nyomul mél­tán előtérbe, vájjon melyik elvet, melyik programot mondhatjuk igaznak ma, mikor minden ember minden órában mást gondol. Mikor a hiúság a hatalomra való törekvés lenyűgöz mindent. Mi mégis szint vallunk. Nem burkolódzunk, nem titkolódzunk. De nem is állunk ki a fórumra véres szájai Kleonként kiabálni hitelveinket, hanem mindenütt és mindha igazán és férfiasán hirdetjük, miszerint párt­elvünk, nézetünk az a vallás, amelynek minden motívumában ez az ideális, rajongásig szeretet isteni eszme él „Független Magyarország" és amely eszmének fogalommá kell aszimilálód- nia minden magyar leikéhez. Ezért küzdünk mi is, ezért kell küzdenie mindan igaz az alkotmányt és hazáját szerető polgárnak. Ezért kell sorompóha állanunk most is mi­dőn hazánk egére a politika sötét fellege borul. Mi is csatlakozunk ama igaz lelkű politikusokhoz, akik szívvel lélekkel csüngnek honunk állagotján és akiknek egy idea dobogtatja szivü­ket. „Függetlenség." Harcolni fogunk önnállóságunkért. Hiszen elmúlt megszűnt, de legalább lassanként megszűnik az idő, mikor kaszákat fennek, kardot köszörűinek. Ma a toll az ész a szellemi intelligen­cia dominálja a világ kormányzását és az dönti el a világi és nemzeti poli­tikát. Mi tehát tollal ésszel és mind­kettő varázserejével a „Független" eszme isteni szolgálatába szegődtünk. Nem nézzük és lessük a bérkoncot, de bátran kiálltjuk mindenkinek a szemébe, hogy „üsd magyar mindenki­nek orrát, ki bántja tied." Sajnos, hogy az egyetértés hiá­nyának kell megzavarnia a békés nyugalmat, a békés szelíd munkálko­dást, hazánk nagyra emelésén. Szét húzás minden vonalon. Az egyenet­lenség fekete üszkét dobják az egy­szerű nép közé, mellyel megmételyezik lelket, megfertőzik a leget. Ugyanak­kor nem jut eszükbe, hogy ezzel a nagy fönséges eszmének ártanak és visszadobják hazánk közgazdasági fejlődését évtizedekkel. Mi is azok közé a vérmérsékletű emberek közé tartozunk, akik azt az axiomiát vallják magunkénak, hogy némely tekintetben még a politikában és a közéletben is az okosabb enged. De ezt is csak okkal és móddal. Tud­juk mi ezt nagyon jól, hogy Ausztri­ával folytatott katonai viták még job- I ban gyöngítik a nemzetet. Engedtünk tehát! Hallgattunk a nemzet vezéreire erős közgazdasági vívmányok remé­nyében. De most midőn a nemzet jogait akarják elkonfliskálni, azt ami bennünket alkotmányunk értelmében megilleti abban megakadályozni ma­gunkat nem engedjük. Közgazdasági tényezők, mint önálló bank és vámte­rület kérdésében nem fogunk megal­kuvást tűzni és nem engedünk belőle egy jottát sem. Most mikor a nemzetnek vannak hűséges vezérei talán remélhetnők is eme közgazdasági életünk fundamen­tumának lehelyezését. „Igen ha össze­tartás volna amúgy Isten igazában, ha sokan közülünk nem néznék a koncot rég legyőztük volna a szomszéd lab- bancot." De sajna az egyenetlenség megzavar minden haladást. Csak szal­mát csépelünk és üresen kell forgat­nunk az ország malmát. Az egyetértés, igazság, békesség fönséges eszméi hassanak. „Akik egyformák vagyunk szenvedéseinkben egyenlők legyünk működéseinkben is. Felekezeti, vagy pártkérdések ne törje le a munkás kezeket, melyek hazánk nagyraépitésén fáradoznak. Szívleljük meg azt a sarkigazsá­got, hogy amikor a nemzetünk sza­badságáról, függetlenségéről van szó, ne kapjunk hajba pártkicsinységek miatt, hanem vállvetve közös erővel, ésszel és ha kell fizikai eszközökkel is vívjuk meg a dicső harcot. Ez lesz újszülöttünk vezérfáklyája ez vezeti az élet küzdelmes tengerében, „Egyenlőség, Testvériség, Szabadság“ vértestvérei, kik kisérik működéseik­ben. Mi ezt nem csak Ígérjük de be is váltjuk. És ha a közvélemény a közönség megismeri tendencióját és ha az igazság harcaiban résztveendő pártolni, gyámolitani fogja működé­seiben és örömujjongással, szeretettel fogadja „Ó" akkor szerényen fogja megköszönni a bizalmat és egyszerű hangjával tovább is igazságról függet­lenségről, önálló szabad Magyaror­szágról beszél. Bimbó fakadáskor, ft;iss üde ta­vasz napon bocsájtunk utadra. Menj 1 Vívd meg az igazság harcát, hogy gyámolitson, szeressen minden őszinte hazáját híven szerető polgára e város társadalmának. Fogadjon védő szár­nyai alá a paloták fényes termében lakozó lelkektől le a kunyhó egyszerű földes szobájában élő szerény mun­kás is! Tnjtia Jenő, a „Független Újság" szerkesztője. Én várok ... — A „Független Újság* számára. — irta: Jánosi Zoltán. Én várok egy erősebb nemzedéket: Túzokok helyett sasokat, Csodákat várok a földön, az égen: Földrengéseket, villámlásokat. * Várom az ember fölszabadulását : Nemzetekét, egyesekét. A kert, amelyben a föld azoké lesz, Akik belémeritik az ekét. * A szebb világot, amelyben a jóllét, Szabadság angyalszárnyain Tulszáll az ember napsugaras lelke E sápadt csilag ködén, árnyain. * Várom a Szépség, Jóság, és Igazság, E Szentháromság korszakát. Egy hajnalt várok, gyönyörű szép hajnalt I S kikacagom ezt a rut éjszakát. úti pleédek, bőröndök, berendezett nescserek, cassetta kofferek, kosarak és más utazási ezikkek 1 Deák-tér 8. sz. Giilyén-ház. A legszebb üteg­és porczellán készletek, menyasszonyi kelengyék, háztartási és konyhaberendezési czikkek, modern képkeretek a legolcsóbban szerezhetők be iftgtyrcsfydfsfbci. SZftTjtáü, DeáK*t«r.

Next

/
Thumbnails
Contents